Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-23 / 194. szám

A huszonegyedik év küszöbén Hosszú utat tett meg a somogydöröcskei termelőszövetkezet Öt ifjúságvédelmi albizottság munkájáról Felelősek a fiatalokért ünnepe volt a Felső- Somogybán, a Kop­pány völgyében fekvő, festői szépségű Somogydöröcske köz­ség népének. A magyar—né­met lakta nemzetiségi község lakói augusztus 20-an ünne­pelték termelőszövetkezetük fennállásának huszadik évfor­dulóját. A tsz 1949. augusztus 20-án, Népköztársaságunk új alkotmányának a születésnap­ján alakult meg, kereken száz taggal. Csakhamar csatlakozott hozzájuk a község egész lakos­sága és már 1952-ben szocia­lista község lett a falu. Az el­lenforradalom után hamaro­san, 1957-ben újjáalakult a termelőszövetkezet, és 1959- ben az egész falu újra a kö­zös gazdálkodás útját válasz­totta. 1963-ban a szomszédos szorosadi termelőszövetkezet egyesült a somogydöröcskeivel és azóta is példás összhangban dolgoznak együtt az egyesült tsz tagjai. A huszadik évfordulót is testvéri módon, együtt ünne­pelték. A községi művelődési ház előtti téren délelőtt ün­nepi nagygyűlést tartottak, amelyen Horváth Pál, a Sió­foki Járási Pártbizottság tit­kára mondott beszédet. Mél­tatta alkotmányunk jelentősé­gét, felvázolta azt a történel­mi utat, melyet népünk ezer év alatt tett meg. Megemléke­zett a somogydöröcskei tsz elmúlt húsz évéről is, és ki­emelte, hogy a dimbes-dom- bos vidéken, gyenge minőségű talajon gazdálkodó termelő­szövetkezet a kedvezőtlen ter­mészeti adottságok ellenére is szépen fejlődött az utóbbi évek során. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Scháfer Jakab, a somogydöröcskei—szorosadi egyesült November 7. Tsz el­nöke üdvözölte a munkás-pa­raszt találkozó részvevőit. Kö­szöntötte az alapító tagokat, akik az elsők között értették meg az idők szavát, fölismer­ték a kezdet nehézséged elle­nére is a nagyüzemi gazdálko­dás jelentőségét, és bátran él­tek az államunk és új alkot­mányunk adta lehetőségekkel. Jellemző és figyelemre méltó Olvasó népért A D ima-kanyar fesztiválon Az Olvasó népért mozgalom jegyében rendezik meg szep­tember 27-én és 28-án a mű­kedvelő színjátszó mozgalom Duna-kenyar fesztiválját Vi- segrádon. A kétnapos találko­zóra és bemutatósorozatra az ország kilenc legjobb műked­velő színtjászó, illetve irodal­mi színpadi együttesét hívták meg. A fesztivál célja, hogy a különböző stílusú, tartalmú és — formai megoldásaival — útkereső bemutatók elemzésé­vel, megvitatásával a mozga­lom ismert szakemberei meg­vizsgálják: hogyan és meny­nyiben segítheti a műkedvelő színjátszó mozgalom az olvasó néppé válást? A bemutatókat tekintélyes szakmai zsűri előtt tartják meg. A zsűri elnöke: Darvas József író. A csoportokat és együttese­ket úgy válogatták ki, hogy a műkedvelő színjátszó mozga­lom minden jelenlegi stílus- irányzata szóhoz jusson. A ha­gyományos színjátszást, a do­kumentumjátékot, az oratóriu­mot vagy éppen a játékos ele­mekkel átszőtt költői—irodal­mi színpadi ossz- 'lítást mind egy-egy neves — már a tele­vízióból is megismert — együttes képviseli. Ennek megfelelően a bemutatók színhelyét is különbözőképpen választották ki: a visegrádi várban, a művelődési otthon klubjában és a község irodal­mi presszójában. A fesztiválra — amelyen ér­tékes díjakat osztanak ki — a kiváló címmel kitüntetett ka­posvári Fonómunkás Kisszín- padot is meghívták. Em­berfejek közt még egy em­berarc című, a sok sikert ara­tott József Attila-emlékmüsor- ral vesznek részt a találkozón. adat, hogy a száz alapító tag közül 52 volt a férfi, és 48 a nő. Tehát kezdettől fogva ma­gától értetődőnek tartották, hogy az asszonyoknak is ki kell venniük részüket a közös munkából, saját jólétük és a tsz felvirágoztatása érdekében. Somogydorocshén "S nehézségeket az is fokozta, hogy a mintegy negyven hely­ről ide települt embereknek meg kellett szokniuk új kör­nyezetüket, és meg kellett ta­nulniuk a közös úton való já­rást, az együtt és egymásért való dolgozást. Ezen a téren is nagy fejlődést értek el, mert húsz év alatt teljesen eltűn­tek a kezdeti nemzetiségi el­lentétek. — Ne feledje egyetlen dol­gozónk sem — hangsúlyozta az elnök —, hogy a saját bol­dogulásunkhoz, jólétünkhöz ezután is csak az egész közös­ség, a termelőszövetkezet, a társadalom és hazánk egészé­nek a boldogulásán keresztül vezet az út. Beszéde végén az elnök kö­szöntötte azokat a tsz-tagokat, akik a huszadik évforduló al­kalmával A mezőgazdaság ki­váló dolgozója kitüntetést és a vele járó pénzjutalmat kap­ták, szám szerint tizenkilen­cen. Ferber Margit, Ferber Já­nos, Stickl András, Koch György, Reidl József, Schäfer Sebestyén, Ádám Bálint, Wendl Ferenc, Mayer Bernát, Lichtenberger József, Alb- recht-Bánki Ferenc, Baán Gáspár, Kurucz Károly, Cza- bula Ferenc, Tóth Lajos, Ka­ta i Ferenc, Bucsek József, La­katos Lajos és Cseh István részesült ezen a napon ilyen elismerésben. A somogydöröcskei és szo­rosadi úttörők nevében Schä­fer Ilona általános iskolai ta­nuló köszöntötte a kitüntetett és jubiláló dolgozókat. Az ün­nepi nagygyűlés után a terme­lőszövetkezet vezetősége 400 terítékes közös ebéden látta vendégül a tsz-tagokat és a meghívottakat. A meghitt eredmények mind arra utal­nak, hogy a somogydöröcskei termelőszövetkezet huszadik születésnapján valóban elérte a nagykorúságot, s ebben ré­sze van mind a jó vezetésnek, mind pedig a szorgalmas tsz- tagoknak. Sz. P. A gyermek- és ifjúságvé­delmi albizottságok lét­rejöttükkor célul tűz­ték, hogy figyelemmel kísérik a község, illetve a terület fia­taljainak életét, és ha rendel­lenességgel találkoznak, arra felhívják az illetékesek figyel­mét. Komoly eredményeket ér­hetnek el, ha idejében észre­veszik: a fiatal nem kap he­lyes nevelést, tarthatatlanok a családi körülményei, rossz társaságba keveredett és így tovább. Falun kedvezőbb a helyzet, hiszen ahogyan mondani szok­ták, mindenki mindenkit is­mer. S ha egy fiatal kifogásol­ható erkölcsi normákat kö­vetve dolgozik, vagy éppen­séggel nem dolgozik, botrá­nyosan szórakozik, a kezdet kezdetén még megakadályoz­ható hogy javítóintézetben vagy a vádlottak padján kös­sön ki. Az ügyészség, a rendőrség és a megyei tanács illetékesei­vel a közelmúltban több köz­ségben jártunk, hogy betekin­tést nyerjünk: hogyan dolgoz­nak a gyermek- és ifjúságvé­delmi albizottságot. Somogytúron dokumentu­mokkal bizonyították, hogy az albizottság szemmel tartja a község fiataljainak életét. Nemrégiben jegyzőkönyvben figyelmeztettek egy asszonyt, aki elhanyagolta kiskorú gyer­mekeinek a nevelését. Viszont nem figyeltek föl arra a kis­fiúra, aki itt rendkívül kedve­zőtlen körülmények között élt, testi és szellemi fejlődése is veszélyben forgott. Az albi­zottság nem segített rajta, vé­gül a megyei tanács kezdemé­nyezésére helyezték állami gondozásba a fiút. L átrányban az albizottság szervezetlen, munka­terve sincs, csak keve­set tesz a fiataloknál tapasz­talható káros megnyilvánulá­sok megelőzésére. (Tevékeny­ségére annál inkább szükség van, mivel a község vezetői szerint a helyi KISZ-szervezet is kifogásolhatóan működik.) A tanácselnök a községi ta­nács vb munkatervének alap­ján úgy tájékoztatott bennün­ket, hogy az ifjúságvédelmi albizottságot utoljára tavaly december 13-án számoltatták be. Amikor azonban fellapoz­tuk a jegyzőkönyvet, munká­juk értékeléséről egy sort sem találtunk... Több mint száz fiatal lakik Látrányban. Nehéz elképzelni, hogy egyiküknek sincs szüksé­ge segítségre. Biztató viszont, hogy három Balaton menti község albizott­sága — a fenyvesi, a lcllei és a szentgyörgyi — kiválóan dolgozik, a tagok lelkesek és felelősséget éreznek a fiata­lok iránt. A . balatonfonyvesi gyermek- és ifjúságvédelmi al­bizottság munkatervében pél­dául rendszeres nyári ellenőr­zés szerepel, figyelemmel kí­sérik a kifogásolható környe­zetben élő gye »ekek minden­napjait, nem tévesztik szem elől a külterületi gyerekeket, meglátogatják az ifjúsági tá­borokat. Mindhárom faluban rövide­sen értékelik majd a tapasz­talatokat, a tanköteles gyer­mekek beiskolázásában .is se­gítenek. s ha előfordul vala­milyen visszásság, akkor meg­szüntetik. Talán nem kell hangsúlyozni, munkájukkal milyen sokat segítenek a nagy idegenforgalmú községeknek. A gyermek- és ifjúságvé­delmi albizottságok munkájában elsősorban lelkiismeretességre és felelős­ségérzetre van szükség. Mind­ezek biztosan föllelbetck az albizottságok tagjaiban, hiszen azért is vállalták az ifjúság- védelemmel járó feladatokat. Pintér Dezső Jánoska elmegy Utószezon — szúnyogirtással Napok óta elérzékenyülten végzik munkájukat a kaposvá­ri kórház baleseti osztályának dolgozói. Idősebbek és fiata­labbak is gyakran veszik elő zsebkendőjüket, törlik meg el­homályosuló szemüket. Néhá- nyan csak szemüvegüket tör­lik túl sűrűén ... — Csak nem tört ki nátha­járvány...? — érdeklődött az egyik szomszédos osztályról ottjáró Orvos, de amikor kö­zölték vele az okot ő is abba­hagyta a kedélyeskedést. Elmegy az osztály gyerme­ke, Jánoska. Ezentúl nem buk­kan fel a kórtermekben, s nem érdeklődik a lábadozó betegektől hogylétük iránt. Pedig még a súlyos betegek is szívesen váltottak néhány szót az értelmes, minden jó iránt fogékony fiúcskával. — Balesetis János vagyok. Neked mi a bajod...? — Így érdeklődött, így mutatkozott be, mutatta be »anyukát«. Gyarmati Ernönét, aki való­ban anyja helyett nevelte, tö­rődött azzal, hogy meggyó­gyuljon, emberré válhasson. Igaz, Balesetis János — Or­sós Jancsi — még csak öt esztendős. De ebből négy évet a kórház baleseti osztályán töltött. Ha valaki akkor látta volna a nyomorék lábú, súlyos bőrfertőzéses fiúcskát, s ma újra megnézné, bizonyára el­csodálkozna. Egy nehéz műtét, hetekig tartó hosszas kezelés, többszö­ri gipszcsere — amelyet dr. Bódosi Mihály főorvos saját maga végzett — eredménye­ként Jancsi lábain, menésén nem venni észre a születési hibából keletkező elferdülést. Négy évig nevelte a baleseti osztály kollektívája. Neki sza­bad volt — mint az osztály gyermekének — a bejárás mindenhová. S ha »anyuka«, Gyarmatiné szolgálatban volt, akkor a többiek: Növi nővér, Kara Jutka, Duba Irénke és a többiek foglalkoztak vele. Most Hőgyészre kerül egy állami gondozottak számára létesített óvodába. De a szünetekben — karácsonykor és majd húsvét- kor — érte mennek. Néhány hetet mindig az osztályon tölt Jánoska és »anyuka«. vendégként, családtagként. Nézem a fekete szemű ap­róságot, hallgatom csacsogását, értelmes beszédét. — Orvos leszek .. .! Szeretnék tanulni, mert a főorvos bácsi azt mondotta, hogy belőlem bizonyára jó orvos lenne...! Hófehér nylon ing, élére va­salt nadrág, szép cipő van raj­ta, de még ezenkívül is jókora ruhatárral rendelkezik. Az osztály dolgozói minden hó­napban kötelességüknek érez­ték, hogy »gyermeküknek« — Balesetis Jánosnak — valami­lyen ajándékkal kedveskedje­nek. — Kézit csókolom, bácsi... Tessék majd Hőgyészen meg­látogatni — kérte búcsúzáskor. Már rég elment »anyuká­val«, de sorsán, életének ed­digi alakulásán még sokáig töprengtem. Arra gondoltam, hogy egy kis kollektíva össze­fogása hogyan mentett meg, formált át egy nyomorék, be­szélni is alig tudó apróságot, s változtatta át értelmes, egész­séges, az életnek örülni tudó gyermekké. Vajon milyen lesz a jövője? Ö így mondta: »Orvos leszek, tanulni akarok!« Nem tudom sikerül-e? De abban bízom, hogy ember lesz, s ha felnő, akkor sem felejti el, mit kö­szönhet, mivel tartozik a bal­eseti osztály kis kollektívájá­nak, »anyukának« a főorvos bácsinak, s mindazoknak, akik szeretetükkel megnyitották számára az élethez vezető utat. S zalai László Éjfélkor türelmetlen dö- römbölésre ébredtem. Érde­kes módon a feleségem, mint­ha semmit se hallott- volna, mélyen aludt tovább. A dö- römbölés nem szűnt. Kény­telen-kelletlen kimentem. Az előszobaajtóban jól öltözött fiatalember állott. — A Korszellem vagyok — mutatkozott be udvariasan. Szellem voltát semmi sem árulta el; még a szokásos lepedő helyett is fehér bal- lonkabátot viselt. — A, nagyon örvendek — tessékeltem beljebb. — Ül­jünk le itt, nem akarnám a családomat zavarni. Megkí­nálhatom egy kis valódi szil­vapálinkával? — Köszönöm, elfogadom. Tudja, amióta csak szellem- vasúton utazom, nyugodtan ihatok. De térjünk a tárgy­ra. Nézze, Kovács úr, ez így nem megy tovább. A kör­nyezetében egyre több az autós. A barátai, a kollégái, a lakótársai sorra autót vesz­nek, csak maga nem. — Nincsen pénzem — re- begtem ijedten. — Tetszik Meg-megújuló erővel foly­tatódik az irtóhadjárat a szú­nyogok ellen a balatoni nya­ralótelepeken. A Somogy me­gyei KÖJÁL már az elősze­zonban megkezdte a szúnyog- lárvák irtását, a főidényben pedig két-háromhetes szaka­tlaszonként végigpásztázták a nyaralóövezetet. A szúnyogirtásnál kettőzött gonddal ügyelnek a halállo­mány védelmére. Az öt évvel ezelőtti halpusztulás tapaszta­lataiból okulva, a múlt évben jobbára ködképző anyagokat használtak. Az idei nyáron még korszerűbb vegyszerekhez folyamodtak. A lárvákat és a bábokat előfordulási helyeiken porozással, a Malation nevű por felhasználásával irtják négy alkalommal a nyár fo­lyamán. A kifejlett szúnyogok ellen pedig a Diazinon WP—40 jelzésű vegyszert permetezik szét a védősávokban, Balaton- szabaditól Balatonszentgyör- gyig, összesen nyolcszor a nyár folyamán. Különös fi­gyelmet szentelnek az üdülő- központok, strandok, szabadté­ri színpadok szakaszaira és a sűrűbben lakott területekre. tudni, a gyerekek, idős szü­lők, a háztartás és a többi. . — Ez nem kifogás — szólt szigorúan a Korszellem. — Másnak sincs több, mégis megveszi. Magának jó állású van, a felesége is dolgozik. A szemléletében van a hiba. Ezt nem tűrhetjük tovább. — Elövette a jegyzőkönyvét. — Egyéves határidőt kap. — Hálásan köszönöm — hajoltam meg. Aztán ef/y szúrást éreztem: a Korszel­lem vérfagyasztóan felkaca­gott és eltűnt. Reggel, leszámítva az üres pálinkásüveget, semmi sem mutatta, hogy ott járt a Kor­szellem. De az oltás hatott. A családommal közöltem ■ egy éven belül autót veszünk. A feleségemben nem csa­lódtam. Munka után éjfélig köt egy háziipari szövetkezet számára, utána ellátja a ház tartást. A szabad szombat­jaira mosást vállalt Szent­endrén. Aggaszt, mintha az utóbbi időben egy kicsit le­fogyott volna. A fiammal meg a lányom­mal sincs semmi baj; azelőtt A védősávok 5—10 méter szeles területek. A permetező brigádok végigpásztázva a sá­vokat úgy haladnak, hogy a kifejlett szúnyog — amely közismerten , csupán néhány métert repül felszállás és le­ereszkedés között — előbb- utóbb belekerüljön az idegmé­reggel bepermetezett védősáv­ba. Teljes szúnyogmentességet azonban így sem biztosíthat­nak. A porozó és permetező kapacitás a területhez képest kicsi; a felhasznált anyagok rendkívül költségesek. Csak érdekességként: a Diazinon WP—40 nevű permetező szer mázsája 38 000 devizaforintba kerül. A porozó és permetező sze­rekből csak annyit használnak fel, amennyi a szúnyogokon kívül semmilyen más élőlény­ben kárt nem tehet, vagyis amennyit az élővizek védel­mével kapcsolatos előírások megengednek. A szúnyogirtás utolsó »ro­hamát« már az utószezonban, szeptember első napjaiban in­dítják el a Balaton déli pari­ján. rét ... Én magam leszoktam a ci­garettavételről. Mivel átkos szenvedélyemről nem tudok lemondani, álszakállt[ ragaszt­va, az esti homály leple alatt csikkeket szedek az autó busz-megállók ban. Eddig legalább hatezer használt kocsit néztem meg. Törzsvendég vagyok az au­tóvásárokon, és minden hir­detésnek (kivéve az -igényes- jeligéjűnek) lelkiismeretesen utánajárok. Azzal biztatom magam, hogy amint az óbor íze és zamata is nyer az évekkel, a régebbi évjáratú autóknak is megvan a maguk varázsa. Mindmáig semmi sem sikerült. Az autók arát csökönyösen magasabbra tartják, mint amennyi az ösz- szegyűjtött pénzecském. Az idő múlik. Rettegve vá- várom az újabb találkozást a Korszellemmel. Hj. van va­lakinek eladó használt autó­ja, amely véleménye szerint megfelel egy »igénytelen- jeligéjű vevőnek, sürgősen közölje velem a 00-072-270 telefonszámon. Erős Rezső i Autót veszek is szerették a zsíros kenye­SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1969. augusztus 23. 5

Next

/
Thumbnails
Contents