Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-20 / 192. szám
Mi lesz veled színjátszó mozgalom ? Évről évre csökkent a mű- Eedvelő művészeti csoportok ■zárna. Az 1962-es 14 945 csoport 1968-ig 11 393-ra olvadt. Hét esztendeje még több mint 10 millió részvevő jelent meg évenkint a műsoros estjeiken, tavaly már csak 7 és fél millió látogatóról adott számot a statisztika. Válságban volna a műkedvelő színjátszás és fiatal hajtása, az irodalmi szín- \ padi mozgalom? 1.. Néhány hete érdekes fotó jelent meg az egyik képes újságunkban: a város piacán, a Bokadalomban, amatőr színjátszók egy ódon népi komédiát adnak elő. Másutt arról hall az ember: amatőr irodalmi színpadok tagjai könyvtári rendezvényeken lépnek töl, klubdélutánokhoz adnak műsort, munkásszállásokra viszik el Tolsztoj, Illyés és mások szavát Azt csak sejtjük, hogy a »►Ki mit tud?« vetélkedőkben részvevő ezrek csaknem kivétel nélkül e mozgalom neveltjei. Működési területet váltottak volna a műkedvelő színjátszó és irodalmi színpadi együttesek? Változás és útkeresés Az utóbbi esztendőkben végbement változásokat kétségtelenül tükrözik a tevékenységét összegező statisztikai ada+ok, de ugyanakkor a számokkal semmiképpen sem érzékelhető útkeresés színezi ét új munkaformáit. Napjainkban új eszközök, fij hobbyk, új mozgalmak versengenek szabad időnkért. Az, hogy a tévé térhódítása hány millió — korábban szabad — óráját köti le társadalmunknak, csaienem kiszámíthatatlan. A túrizmus föllendülése, a rohamosan növekvő gépkocsipark, az olvasómozgalom mind azt sugallja: »Adj nekem a szabad Idődből!« Sok helyen a színjátszó mozgalomnak szinte kizárólagos színházpótló szerepe voit Nos, ott óriási ri- vál5sként jelent meg a tévé, magával hozva az ország teljes színésztársadalmának minden valamirevaló produkcióját. Bonyolította a dolgot, hogy az irodalmi színpadi mozgalom, amely az ötvenes évek végén bontakozottt ki szélesebb arányokban, sokhelyütt rögtön az irodalom értőihez kívánt szólni Divatossá lettek a montázs-műsorok. Ezek gyakran komoly irodalmi előképzettséget tételeztek fel a nézőrőL A színpadtól inkább hagyományos Színházi élményt remélő falusi közönség például gyakaran zavarba jött a harsányan modemkedő fényhatásoktól. Nehezen vagy egyáltalán nem tudta követni a képzettársítást igénylő előadást, és azzal az észrevétellel távozott a színházteremből: »Ez nekem magas. Csak azt nem tudom, miért nem magas az, amit Bessenyei, Sinkovits meg a többiek csinálnak a Nemzetiben«. Dokumentum -oratórium És mindezek ellenére: ha a tévé a legjobb színészeket is szerepelteti a legjobb művekben, akkor sem pótolhatja teljesen az eleven színházat. A tájoló vidéki színházak s az Állami Déryné Színház évről évre kevesebb helyen rendez előadást — tehát az amatőr színjátszókra hárul az a feladat, hogy sokszáz községben pótolják a SZÍNHÁZAT. A több tízezer amatőrben változatlanul él a játék vágya. A tévé vagy a mégoly tökéletesen tájoló színházhálózat nem téríti el őket a szenvedélyüktől. Menetközben az is bizonyossá vált, hogy az irodalmi színpadok az egyes társadalmi rétegek sok napi kérdésre tudnak gyors, korszerű választ adni. Éppen műsoraik összetettsége segít abban, hogy a riporttól a sanzonig, a jelenettől a regényrészletig mindenkor a legodaillőbb, legerőteljesebb választ keressék meg A hagyományos értelemben vett dráma az irodalmi színpadok által fölhasznált anyaghoz mérten csak késlekedve tud reagálni bizonyos jelenségekre, problémákra. Kivirágzóban van az úgynevezett »dokumentumoratórium«. Ezzel betör a színpadról, sok olyan tárna, amely példáid korábban vállalati jegyzőkönyvekben szunnyadt, tsz-közgyűlési felszólalás volt, vagy beadványként porosodott valamely hivatal irattárában. Közelebb a közönséghez Sok jel arra mutat, hogy a színjátszó mozgalom éppen a technika robbanásszerű fejlődésének korában válik az eddiginél népibbé: egyszerűsödik s közelebb lép a nézőhöz. Közelebb lép éppen az irodalmi színpadok választatta aktuális témákkal és a szó fizikai értelmében is. Mind több előadást rendeznek olyan helyeken, ahol a zenekari árok sem választja el őket a közönségtől. Pajtákban, soka daimak ban, kerti ünnepségeken lépnek föl. Közvetlenségük sok mindenben emlékeztet a kabaré születési körülményeire, amikor a hét egyik napján maguk a vendégek adtak műsort a vendégeknek. A »Ki mit tud?« ötletét is alighanem ez a múltszázadi hagyomány adta. Az amatőr színjátszás megújhodásának bizonyságai nemcsak ezek a jelenségek, a tájoló falusi irodalmi színpadok, ta- nyaszínházak. Ezt bizonyítják fesztiváljaik is, országos bemutató színpadjuk tematikai gazdagsága. És nem utolsósorban azok a viták, amelyek a műfaj jövőjéről ma is gyűrűznek. Föltehetően továbbra is felosztanak csoportok; ott, ahol nincsenek meg a színvonalas munka személyi vagy anyagi föltételei. Éppen a tévé, a sok ORI-rendezvény, a tájszínházi előadások konkurrenciája következtében ma már nem lehet bármilyen produkcióval a közönség elé állni. A jó csoportok pedig megszilárdulnak, és megtalálják azt a stílust, azt a mondandót, ami a csoport tagjait a jó játék örömével tölti el s a csoport közönségének is a kor kívánalmainak megfelelő élményt nyújt. Bajor Nagy Ernő ti' . >*■*■> 'M (Kis Attila rajzai Amikor a hangosbem ondóban egy vékony férfihang felsorolta a nyerőket, Rofck nem nézett a tikettjeire, tudta, hogy vesztett A pályaudvar felé botorkálva megfeledkezett a hu- szonhanmadik születésnapjáról, arra viszont emlékezett, hogy Margit várja á telefonhívásé t. A telefonfülkébe lépve bizonytalanság és félelem kerítette hatalmába. Tudta, az abortusz után elveszti a lányt, mégis megdöbbent, amikor Margit jelentkezett Rokk ezen az éjszakán álmában jókora acélgolyóval birkózott, amelyen nem talált fogást, és kínlódásai rendre eredménytelenek maradtak. A nap túlnyomó részét ágyban és egy bisztróban töltötte. Egykori nőismerősét kereste fel, aki régen túlhaladt már a harmadik ikszen, de egy jó adag arcíestékkel még letagadhatott egy ikszet a kopott bisztró homályában. A pincémő vacsorát adott a fiatalembernek, majd sört tett az asztalára. Talán mert hirtelen ívott, felkavarodott a gyomra. Közel volt a kijárat. Az utcára ÜVEQESTÁNC (Friedmann Endre felvétele) Szalontai József: Kenyérgyári éjszakák indult, hogy az esős tiszta levegő majd könnyít állapotán. Mikor visszaért a bisztró elé, lábai remegtek, és semmivel sem érezte magát jobban. Az ablakon keresztül a nő után kutatott, de nem látta sehol. Sietős leplekkel hagyta el a bisztró környékét, bár sejtette, hogy menekülésével ez a kapcsolat i* lezárult. HOSSZÚ gyalogutat kellett megtennie a bisztrótól a kenyérgyárig. Mire odaért, lyukacsos cipője teljesen átázott, ballonkabátjával együtt A főpéknek feltűnt az áj munkás hiányos öltözéke. —• Előbb is elszánhattad volna magad —, mondta a főpék. Rokk némán bólintott, az ilyen megjegyzésre jobb a hallgatás. Éjfél előtt fél órával úgy lépett a sütödéibe, mintha ringbe lépett volna. Magán érezte a többiek tekintetét Nem bíztak a fiatalember félmeztelen felsőtestének kidolgozatlan izmaiban. A mennyezet alatt surrogó ventillátorok arcába vágták a megnyitott kemence nyílásaiból felfelé áradó, égető levegőt A sütöde jobb oldali falába építve kilenc .keskeny ajtót pillantott meg, azután további kilencet a felső nyüások alatt A nyílásokat záró vastag fekete ajtókon fehér kréta jelzésekre figyelt fel, amelyek számára egyelőre ismeretlen rendszer szerint ismétlődtek, mint a versek ölelkező rímei. Csak ezután tudta meg pontosabban, hogy mire is vállalkozott 46 pékkocsi kenyeret kell sütnie a leggya- korlottab lesütővel, az ötven év körüli Bűvésszel. Egy pékkocsi 108 kenyeret jelent, és ezt a mennyiséget még át kell forgatni és megkenni. Nem félt a fizikai megterheléstől, csak a nehéz, fojtó melegtől, ami a kemencék közelében elérte a hatvan Celsiust. — Nem irigyellek — fordult hozzá a Bűvész. Valaha sima arcán megsokszorozódtak a ráncok és a rendők, amint elmosolyodott — Még a pékek is irtóznak ettől az üzemtől. De ha most elmenekülsz, utánad eresztek rengeteg vadított patkányt és megkukorókoltat- lak! Amíg a vetők bevetették a tésztát, Rokk a Bűvész vezetésével ismerkedett a táblás kemencékkel Antikor a kemencéből az egyik végén horogszerűen visszahajlított vasrúddal, a »macskával« ki- húzák a táblát, vigyázni kell, nehogy megcsússzon a kerámia kövezeten, mert könnyen összeégeti az embert A táblák kerekekre szerelt vasbakokon mozogtak, a kövezetbe épített síneken. A lapát használatát — mondta a lesütő — ki leéli tapasztalni, és csak annyit jegyzett meg, hogy most még ne igyekezzék olyan ütemben dolgozni, mint ő, hanem a. biztonságra törekedjék. Rokkot már az első kör elején elöntötte a veritek. A másfél méternél is szélesebb vastáblára, amely kihúzva jól hallhatóan pattogott a hidegebb levegőn, mélyen rá kellett hajolni, mikor kenték a ’kenyereket, hogy elérjék a belső sorokat: is. A negyedik kör lesűtése után bal tenyerén három víz- hólyagból kettő kiszakadt, és nyűt sebeket dörzsölt a péklapát Egy óvatlan pillanatban verejtékben fürdő dereka a táblához ért és a bőr két ujjnyi szélességben a tüzes vashoz ragadt Miután visszatért a főpék irodájából, ahol olajjal kenték be az égési sebét, megszédült, és egyensúlyát vesztve majdnem a kihúzott alsó táblára zuhant — Te jósaagú! — kiáltott a Bűvész, és a hűvös folyosóra segítette az áléit fiatalembert A termoszából cukrozott meleg tejjel kínálta: — Igyál, különben a vadpatkányok kirágják a gyomrod! Rokk úgy érezte, egész teste ég, izmait láthatatlan ujjak markolják, mintha le akarnák szaggatni a csontjairól, de elhatározta, hogy nem adja, nem adhatja fel, Hajnalodott, amikor Pacs- mag, a csoportvezető, benézett az egyik kemencébe és elkiáltotta magát: — HOL VAGY KÉK MADÁR? KÉK MADÁR? Pacsmag éneklő kiáltásaira a többiek kórusban feleltek: —1 A Rózsadombon! — Hogy álltok? — kérdezte a főpék, akit a hangos »kék madarak« csaltak elő. Pacsmag magasba emelt nyitott ujjaival válaszolt, h-ogy már csak tíz kocsival van hátra ... A második hajnalon a cigaretta-szigetben a pékek közrefogták az új embert, és sorra bemutatkoztak neki. Az ötödik éjszaka végén Rokk felvette a pénzt. • — Maradsz? — kérdezte a főpék. — Ha megfelelek... — válaszolta. — Jól belejöttél — mondta a főpék. Rokk úgy gondolta, ha álmában újra felbukkan majd az aoélgolyó, amellyel öt nappal előbb tehetetlenül kínlódott. most már biztosan elbánik vele. SOMOGYI NÉPLAP Sserdta, 1969. augusztus 20.
