Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-20 / 192. szám
Múltidézés így került az asztalra az új kenyér... A scxmogyszobi—bolhást egyesült Kossuth Termelőszövetkezetnek az idén 700 hold kalászosa várt betakarításra. Ezúttal'is, csak úgy, mint az utóbbi években minden nyáron, géppel arattak, kézzel egyetlen holdat sem vágtak la Horváth Józsi bácsival, a szövetkezet idős főagronómu- sával arról beszélgetünk, jó volna keríteni egy kézi kaszát hogy lássuk a régi aratások legfontosabb munkaeszközét De csak ingtaja a fejét: — Kasza még akadna, de takaró, vagyis a hozzá való aratási fölszerelés aligha ... Előbb »-nyugdíjba mentek-« ezek a dolgok, mint ő maga. Józsi bácsi ezzel még egy-két évet vár. S hogy ne menjen feledésbe, vele a régi idők egyik tanújával idézzük fel a három-négy évtizeddel ezelőtti aratások történetét. 12-16 hold egy kaszapárra — Hercegi birtok volt itt annak idején — kezdi visz- szaemlókeaését — Csapatokba verődtek az emberei-;, ahogy mi mondtuk: bandákba álltak. A bandagazda vagy kepesgaz- da többnyire maga állította Össze a csoportot. A vidékiek kosztot is kaptak, persze a bérük terhére. Nálunk, Bolháson a néhai Lőczi György volt a kepésgazda. itt meg a már ugyancsak meghalt Kertész József bamdagazda szedte tissze a munkásokat. A birtokos önellátásra, kommencióra. de eladásra is termelt gabonát. A munkákat a gazdatiszti kar irányította, az aratás megszervezése a kerületi intéző dolga volt... No, szóval közeledett az aratás, és Kertész József összeszedte a munkásokat. Azokat, akikkel már korábban leszerződtek. Mert a szerződést még év elején megkötötték, hiszen az aratáshoz más munkák is kötődtek. Á jegyzöségen hivatalosan felolvasták az emberek előtt a 1 lapod ást, és azt ki-ki személyesen aláírta. A szerződött aratóknál 12—16 hold várt egy-egy kaszapárra. Az írásban benne volt az arató kötelessége, és az, hogy mi a járandósága. Bizony nagyon részletes egyezmény volt ez, ami a kötelmeket illeti. Az írás kimondta, hogy rendelkezésre a banda kivonul a táblára. persze alaposan felkészülve, és munkához lát. Alacsony, tíz centinél rövidebb tarlót kellett hagyni, a markot takarosén a kötélbe rakni, s úgy bekötni, hogy az a többszöri átrakás után se essen széjjel. Még azt is kikötötték, hogy a levágott gabonát naponta keresztbe kell rakni, de úgy, hogy könnyen lehessen rakodni, vagy a ke- resztsorok között akadálytalanul szánthassák a tarlót a fogatok. Mindezt a termés tizedéért — A mezőn tizedelték a banda részét: minden tizedik keresztet kapták. Az így össze- hoidott asz tagot külön csépelték el, s a termésen osztozkodtak az aratocsapat tagjai. S hogy a birtokos az egyéb termeivények növényápolásáról is gondoskodjon, az aratáshoz személyenként egy hold harmados és ugyaneny- nyi negyed es kukoricát meg egy magyar holdnyi — 1200 négyszögöl — harmados burgonyát kötött. Az aratás kora hajnaltól, késő éjszakáig, igazán látástól vakulásig tartott, nyaranta három-öt héten At, de néha tovább is, ha esett, és kétszef-háromszor át kellett rakni a kereszteket, persze külön bér nélkül... Kegyetlen dolog volt ez, kérem, de még ennek is örültek az emberek. Mert ha nem volt szerződés, a legnagyobb munkaidőben otthon ülhettek az életerős férfiak. Ha az erdőn vagy a gazdaságban akadt alkalmi napszumj ez nem volt több ötven fillérnél, egy pengőnél. A komimenciósok gyerekei 60—80 fillérért mentek a cséplőgéphez, ott is a lehető legrosszabb helyre, a poly- valyuikba. Nékik semmilyen szerződésük nem veit, ők vol • tak a legolcsóbb munkaerő... A vigaszünnep — A hercegi birtokon a részesaratók a nékik jutó tizedet csépelték el, a többit a gyalogbéresek meg a kom- inenciósok, napszámosok gyerekei ... Somogyszobon vagy négy nagygazda volt, ők a munkák egy részét kiadták részért, a többit maguk végezték el... A kisgazda maga aratott, pontosabban össze- gesítássel, kalákában. így történt a gabona behordása is. S amíg a nagybirtokon napkeltétől napnyugtáig, a kisgazdánál látástól vakulásig csépeltek. Volt a cséplésnek valamiféle magasztos, ünnepi hangulata Ilyenkor előkerült a hosszú időn át tartogatott savanyú bor, jobb ételeket rakták a sebtében leterített abroszra, kalácsot sütöttek a parasztok ... Mondom, volt ebben valami ünnepi, de inkább csak a szokás éledt újra minden nyáron. Hiszen mire learattak az emberek és elcsépelték a gabonájukat, lement róluk a hús, csak teng- lek-Tengtek. szédelegtek a gyengeségtől. A csontra asza- lódott a bőr. a tömérdek izzadsággal elpárolgott az erő, és megroggyantak a lábak, amikor vállra került a búza, s őrölni vitték a malomba ... Két vámőrlő malom is volt Somogyszobon, ma már egy sincs. Mi is elindultunk, hogy innen távolabb keressünk egy vízimalmot, amely híres volt azon a környéken. Csak a maradványait találtuk, gazzal benőve. Józsi bácsi letörli homlokáról az izzadságot. Mondja, hogy a szövetkezetüknek van ugyan két cséplőgépe, de azzal már csak magot tisztítanak. És hozzáteszi, hogy a helyi pék annak idején egy év alatt nem sütött annyi zsemlét, kiflit, mint amennyit most egy hét alatt megesznek itt az emberek.. Még egyszer letörli a homlokát Amíg idáig eljutott a múltidézésben, úgy érzem, elfáradt. A beszélgetés alatt ott volt a nyári tarlón azokon a forró napokon, amelyeket fölidézett. Ezt az aratást, csép- lést, a mait nem lehet összehasonlítani a régivel. De nem árt emlékezetbe idézni, hogy olyan aratás is volt és annak a réginek a szenvedő szereplői közül sokan ma is itt vannak közöttünk... Hernesz Ferenc Tovább javítani a mozgalmi munkát A dél-somogyi tsz-szövetség munkájáról tanácskozott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Nem egészen két éve, 1967 októberében alakult meg három járás 65 termelőszövet kezetének részvételével a Dél- somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége. Az eddig eltelt időszak munkáját értékelte, a tapasztalatokról és a további feladatokról tanácskozott tegnapi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A szövetség demokratikusan kialakított érdekképviseleti szerv, alapvető feladata a tsz-ek hatásos együttműködésének, a gazdálkodási eredmények javításának, az önálló vállalatszerű gazdálkodás kialakításának elősegítése. Ezt a rendeltetését, hivatását — ahogy értékelte a testület — betöltötte a dél-somogyi szövetség. Sokféle, több irányú feladat hárult a fiatal szervezetre, s ezeknek messzemenőkig igyekezett eleget tenni Munkájuk homlokterébe — különösen az első időszakban — főként a gazdasági tevékenység került. Bekapcsolódott például a tsz-ek szerződéskötéseinek kidolgozásába, közreműködött a termények, termékek átadás-átvételénél. Ez az utóbbi tevékenység egymaga több tízezer forintos többletbevételhez juttatta a gazdaságokat A beruházások gyorsabb, jobb lebonyolítása érdekében műszaki csoportot hoztak létre, s az itt dolgozók a beruházások műszaki és szám-' szaki ellenőrzése mellett kisebb tervezéseket is végeznek. Javaslatokat dolgoztak ki egyes növények termesztésének komplex gépesítésére, a rétek és legelő hasznosítására, különböző társulásos együttműködésekre. Fontos és szükséges mindez a tevékenység, ám napjainkban mindinkább előtérbe kerül az a kívánság, hogy a gazdálkodással Összefüggő feladatokon túl többet foglalkozzon a szövetség a tormelőszö- vetkezetek belső életével, mozgalmi munkájával. Jelenti ez többek között az alapszabály szerinti működést, a demokrácia betartását és betartatását, a munkaverseny-feltételek megteremtését, kidolgozását, társulások, vállalkozások szervezését és azt a sokoldalú feladatot, melyet a koncentráció, a szakosítás, a szövetségre hárít. A végrehajtó bizottság állásfoglalása szerint a szövetségeknek — így természetesen a dél-somogyi szövetségnek is — legfontosabb tennivalójuk a termelés fejlesztését szolgáló jó módszerek terjesztése, a szakember-ellátottságban meglevő gondok enyhítése. Ezért igen lényeges, hogy ilyen vonatkozásban még tovább javítsák munkájukat, még hatékonyabban segítsék a szövetséget létrehozó szövetkezetek fejlődését, tevékenységét Emlékművet avattak a túrázók-----------------; A . VEINER - G. VEINER: NYOMOZÁS 27. — Minden jót. Ha mifelénk jár, keressen fel. Olyan őzcombbal kínálom meg, hogy megnyalja mind ■ “z ujját! — Ha lehető ősz rá, feltétlenül, őrön Köszönöm addig is ... í A hallban Szavalj ev tartott lelkigyakorlatot a gyötrődő Kozákkal. Tyihonov láttán Kozak felállt: l — Nem gondolta meg? a — Egy perc türelmet kérem. — Sztasz az ügyeletes pultjához lépett. — Mondja leérem, kd volt szolgálatban múlt hétfőn? : — A mi műszakunk. — Nem emlékszik rá, ki adta le este a kulcsot az 58-as Szobából? ; L— Sajnos, nem. Negyven szobám van az emeleten, s több mint egy hét múlt el azóta. — Arra sem emlékszik, mikor jöttek haza? A szobaaszony elgondolkozott elpirult: — Tudja, aznap kellett leadnom a fehérneműt, alig álltam a lábamon, olyan fáradt voltam. Tízkor lefeküdtem, élsz—’’káltam egy kicsit — előttem állt még az egész éjszaka. Hanja volt itt, őt kell megkérdezni. — KI az a Hanja? — A szobalány, Hantija Gafurova. — Hívassa ide, kérem. Gafurova fekete szemű, csinos fiatalasszony volt. Tatár indulatszavakkal tarkított beszámolója szerint Lagunov vette át a kulcsot. Nem sokkal azután jött meg, hogy a telekről eltávozott az URH-kocsi és a mentőautó. — Nagyon vidámak voltak, énekelgettek. A színházból jöttek — mondta enyhe akcentussal. — Kicsodák? — Hát Lagunov. Énekelgettek. — Nem volt egyedül? — Dehogynem. Teljesen egyedül volt. — És Kozak mikor jött meg? Hanifja gondolkodóba esett, majd vidáman közölte: — Elaludtam, nem hallottam. De szörnyen későn jöhettek meg, mert három volt, mire én elaludtam. — Nem félt, hogy ellopják az orra előtt a szállodát? — Nem. Nálunk sohasem fordult meg tolvaj. — Elég furcsa! — jegyezte meg rosszkedvűen Tyihonov. — Az 58-as szoba lakóihoz nem jöttek látogatók azon a napon? — Lehet, hogy jöttek. En nem láttam senkit. Leltároznak minálunk, szörnyen sok a dolog. Csak éjfélkor ellenőrizzük, nincs-e idegen a szobákban. — Köszönöm, ön szabad — mondta Sztasz és a telefon- kagylóért nyúlt. — A Nagyszínház telefonszámát, ha lenne olyan szíves. Köszönöm. Igen, írom. — Űjra tárcsázott. — Nagyszínház? Jónapot kívánok, a rendőrségtől érdeklődöm. Ha megmondaná, mi ment tizennegyedikén este. Az Igor? Nagyszerű. És mondja, kérem, Koncsek kánt ki alakította? Vegyemyikov? Értem. Hánykor ért véget az előadás? Kitűnő. Minden jót Szaveljevhez fordult: — Lagunovhoz nincs több kérdésünk. Menj szépen haza, kisfiam, aludd ki magad, holnap szükség lesz rád. Mi pedig Lev Alekszejeviccsel teszünk egy kis sétát... Az autóbuszban Sztasz szégyenszemre elaludt. A busz rázott, Tyihonov hol előre biccent, hol hátra, végül Kozak prémgallérjára dőlt. Kozak mozdulatlanul ült, meg se moccant, bár a helyzet egyáltalán nem volt ínyére. A buszban hideg volt, a motor nehézkesen kapaszkodott felfelé a lejtőn, a vezető rekedt hangon jelentette be a megállókat. A Herszon utcánál Kozak óvatosan megkocogtatta Tyihonov térdét: — Megérkeztünk, szálljunk le. — Persze, persze — dör- mögte Sztasz és felébredt. Megdörzsölte a szemét: — Régóta alszom? — Elég régóta — felelte Kozak. — Nincs ebben semmi különös, én is elfáradok aj munkában. A Herszon utca sötétbe búr-' kolózott, a közeli erdőből szá-i ráz hideg áradt. Tyihonov be- [ húzta a nyakát, a távolságot j méregette a lakótelep távol- ( ban pislákoló fényéig, és sér-, tődöttem mondta: — Mutassa az utat, elvtárs. — Előre engedte Kozákot A szél finom porhót fújt, szemükbe. Tyihonov meggörnyedt és lassan döcögött a harciasán lépkedő Kozak nyo-1 mában. — Farkasok nem járnak erre? — kérdezte halkan Sztasz. Kozak nem hallotta meg a f kérdést. \ — Remélem, adtak nekik ? ebédet... — tette hozzá ? Sztasz, most mór Inkább csak f sajátmagának. Pokolian fáradt? volt »Csak egyszer klalhat- ? nám magam« — gondolta. Mi- J után kipanaszkodta magát, J frisebben lépkedett tovább. \ »Ügy látszik, az önsajnálat? melegít« — gondolta és el-? nevette magát — Még csak meg se tapogattam az autóbuszban, gyönyörű szám lesz,] ha előránt egy revolvert belém ereszt néhány lövedé-1 két. Na és akkor, mi van?i Legalább nyugodtan fekhetek, i míg kijönnek a mentők.* Gyorsabbra vette lépteit, utol-1 érte Kozákot. Belekaro.t esi mély átéléssel érdeklődni kéz-1 dett a falusi építkezés helyze-1 téről Lvov környékén. Közben i könnyű mozdulatokkal kitapo- gáttá Kozak zsebeit Elmoso-' lyodott és így szólt: (Folytatjuk.) Frissen, jókedvűen ébredt tegnap a tanácsköztársasági jubileumi tábor százhuszonöt — Baranya, Tolna, Fejér, Zala és Somogy megyei — részvevője. Az éjszakát a Cseri parkban sátrakban töltötték, s ahogy elmondták: a sok kilométeres gyalogtúra a legjobb altató. Hiába eredt meg többször is az eső, ez nem zavarta pihenésüket. Nyolc órakor felsorakoztak a fehér lepellel bevont emlékmű előtt a parkban. Meghallgatták Gondolovits Józsefet, a Fonómunkás Kisszínpad szavalóját, aki Burányi Ferenc Hűség című versét mondta el, majd a Somogy5 túrázók soraiból Gyenesei István lépett ki. A tanácsköztársasági jubileumi túra részvevőinek nevében megköszönte, hogy tagjai lehettek e nagyszerű expedíciónak, összefoglalta az elmúlt napok eseményeit és további sikereket kívánt túrázó társainak. Ezután leleplezték az emlékművet és az emléktáblát, mindkettőt az építőipari KISZesek tervezték és készítették. A betonból készült impozáns, emlékmű egy fáklyát ábrázol, az emléktáblán ez a szöveg olvasható: »A jubileumi találkozó emlékére Baranya, Fejér, Tolna, Somogy, Zala ifjúsága. 1919—1969.-« Később ásót fogtak, és minden küldöttség két tujafenyőt ültetett az emlékmű köré. Innen a fiatalok egy része az összetett honvédelmi verseny és a lövészet színhelyére ment, csoportonként négyen pedig a Kilián György Ifjúsági és Űt- törőházba, ahol történelmi vetélkedőt rendeztek. Ebéd után a honvédség és az MHSZ tartott modell- és fegyverbemutatót, majd négy órakor a Latinka Művelődési Házban megkezdődött a tanácsköztársasági kulturális fesztivál dél-dunántúli területi bemutatója, amelyen az öt megye aranykoszorús művészeti csoportjai adtak műsort. A fesztiválon az ünnepi beszédet Molnár György, u KISZ központi bizottságának titkára mondta. P. D. A Kaposvári Cukorgyár azonnali fölvételre keres műszerészeket, villanyszerelőket és segédmunkásokat állandó munkára. (9146) □ SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. augusztus ML
