Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-02 / 177. szám

NEVELÉS *Új fejezet az Árpád-kori település történetéibe» Tétlenség vagy okos időtöltés? S zülők beszélgetését hal­lottam nemrégen. Azt mondja az egyik: — Most megy nyolcadikba a gyerek. Jó volt a bizonyít­ványa, de sokat is tanult sze­gény. Sokszor még késő este is... — Akárcsak az én lányom! — így a másik. — De most, hogy eljött a szünidő, nem is engedek ám könyvet venni a kezébe! Elég volt neki a betűből! — De tán valami könyvtári könyvet... — Azt sem! Éppen eleget forgatta a könyveket tíz hó­napon át! Hát igen, éppen erről van szó. Teljes szellemi tétlenség­ben éljen-e a diák a szünidő három hónapjában, vagy okos időtöltéssel hasznosítsa nap­jait? Sokan azt gondolják, hogy a sokat tanuló diákot a nyári szünidőben távol kell tartani mindenféle olyan dologtól, ami ismereteit bővíti, segít .tájé­kozódni a világban, vagy ami valamiképpen összefüggésben van a tanulandó leckékkel. Pedig ez önmagában téves fel­fogás. Attól a tanulási mód­tól kell mentesíteni a diákot, amellyel egész éven át vesző­dött: a leckeszerű tanulástól, az írásbeli feladatok elkészíté­sétől és a tanév közben is ká­ros magolástól. A világot azonban nem le­het kettéválasztani megtanu­landó és szórakozást nyújtó is­meretekre, jelenségekre, élmé­nyekre. Lehet, hogy egy ki­rándulás vagy séta az iskolá­ban épp oly jól használható, mint a tankönyvből megta­nult lecke. Lehet, hogy a könyvtárból kivett ifjúsági re­gény olvasása többet hoz a ta­nulónak arra a szellemi »•konyhára-«, amit az iskolá­ban kívánnak meg tőle, mint­ha a tankönyvből tanulna irodalmi ismereteket A felelet a fölvetett kérdés­re tehát az, hogy valóban ne »tanuljon-« a gyermek a szün­időben, de azért ne is kárhoz­tassuk szellemi tétlenségre: engedjük el könyvtárba, mo­ziba, strandra, játszótérre, sportpályára, kirándulásra, egyszóval oda, ahol fiaink, lá­nyaink nemes szórakozása, okos időtöltése biztosítva van, s ne zárjuk el a betűtől, a já­tékos szórakozásoktól és a ba­rátaitól sem. N em mindegy azonban, milyen könyvet olvas a gyermek. A mai gyerekek nem elégednek meg csak szépirodalmi könyvekkel. Sok olyan könyv lapul a könyvtárakban, amely százfé­le érdekes és hasznos isme­retet közöl sokszor olyan von­zó és izgalmas feldolgozásban, hogy nincs az a detektívre- gény, amelyik vetekedni tud­na velük érdekességben! Ajánljunk hát ilyen könyveket bátran a nagyobb diákoknak, s a szülők, ha könyvajándé­kot vesznek gyermekeiknek, ne feledkezzenek meg róla, hogy a földrajzi, orvosi fel­fedezések, a találmányok, a technika és tudomány sok titkának felkutatása érdeke­sebb és hasznosabb a mai A doktorátus Elfoglaltsága állítólag nem több hasonló beosztású kollé­gáinál, de kerek egy hétbe került, mire elértem telefonon és a találkozás időpontjában megállapodtunk. Ceglédi La­jos, a Mesterséges Terméke­nyítő Állomás igazgatója »csak« három társadalmi tiszt­séget visel, a Hazafias Nép­front megyei elnökségének tagja, városi tanácstag és a városi tanács építési és város- fejlesztési állandó bizottságá­nak tagja. — Milyen időbeosztással él? — Évtizedek óta reggel öt­fél hatkor kelek, s miután az előző este már eldöntöttem mivel kell foglalkoznom, il­letve mit kell végeznem, en­nek megfelelően osztom be az időmet. A családra általában csalt este jut időm, s könyv­vel a kezemben alszom el. A Hazafias Népfront elnök­ségének tagjaként ismertem meg. Ceglédi Lajos 1958 óta vesz reszt a mozgalomban, s azóta tagja az elnökségnek. A mezőgazdasági munkabizott­ság vezetőjeként azon fárado­zott, hogy a népfront lehető­ségein belül segítse Somogy mezőgazdaságának fejlődését. Munkatársai, kollégái a leg­nagyobb elismeréssel nyilat­koztak róla, az emberről, a vezetőről, s egyik tulajdonsá­gé! mindannyian hangsúlyoz­ták. Szigorú és nagyon kö­vetkeretes. — Valóban ilyen szigorú? — Elmondanék egv példát. Nemrégen két kollégámnak még hátravan kiadtam egy munkát azzal, hogy mire hazaérek vidékről, készjen tegyék le az asztalom­ra. Megérkeztem, az asztalom üres. A munkatársaim papír­jai között megtaláltam a kért kimutatást — félig készen. Az ilyesmiért nemcsak nálam, bárki másnál is fejmosás jár. Annyi el intéznivalót soha nem adok senkinek, hogy ne lehet­ne a megadott határidőre el­végezni. Azt viszont megkö­vetelem, hogy pontosan és fő­leg kedvvel dolgozzanak. A lélek nélküli munka, egy fa­batkát sem ér. Lehet, hogy közhely, de igaz. Cigarettával kínált bennün­ket, de ő nem gyújtott irá. — Nagy nehezen sikerült leszoknom róla, de maguk csak nyugodtan füstöljenek, nem jövök kísértésbe. Bácsalmáson végezte a kö­zépiskolát, Keszthelyen védte meg agrármérnöki diplomáját. A legnagyobb elismerés hang­ján beszél mestereiről, Gajdi Imréről, Bősze Andrásról, Boszkovics Gyuláról, akik mindent, amit tudtak, el­mondtak neki az állat­tartásról, -tenyésztésről. Sió­fokon, majd Kaposváron volt járási főállattenyésztő, 1954- től a megyénél töltötte be ezt a posztot, az állomás élére ti­zenkét évvel ezelőtt került. 1958 óta párttag. Egy munkatársa mondta, hog}r pór évvel ezelőtt kül­földi kiküldetésre javasolták, sőt közölték vele, hogy Bécs- be kell utaznia. Más is pályá­zott erre a külföldi útra, s amikor megtudta, hogy kiről van szó, visszautasította az­zal, hogy a jelöltnek sokkal inkább szüksége van a szak­mai tapasztalatszerzésre, mint neki. Ezt az esetet nem is kér­deztem meg tőle, hiszen a be­szélgetésünk alatt megismer­tem annyira, hogy biztos le­gyek benne: megkérne, ne ír­jam meg. A véletlen hozta, hogy meg­tudtam: most is tanul. — A doktorátust szeretném megszerezni. Lehet, hogy be­letelik két év is, nem biztos — legyintett a kezével, jelez­ve a téma hétköznapiságát. Én viszont bizonyos vagyak benne, hogy Ceglédi Lajos rö­vid időn belül két kis betűt is odaír a neve elé. Saly Géza gyermek számára, mint az egyébként joggal népszerű in­diántörténetek. A nyár a szabadtéri játékok, a különféle sportok alkalmas időszaka. Játsszon, sportoljon tehát a gyermek kedve sze­rint. Itt se engedjük meg azonban a túlzásokat. Ha ebéd után eltűnik a nagyobb gyerek, s csak késő este, sö­tétedés után keveredik haza, egyáltalán nem biztos, hogy hasznos és célszerű játékkal, sportolással töltötte az idejét. A nyakló nélküli fürdés, a labda után való egész délutáni loholás nem valószínű, hogy a gyermek egészségét és fel­üdülését szolgálja. A szülők jól teszik, ha gyermekeiket a nyár folyamán többször elküldik moziba, mint tanév közben. Ne rös- tellje a szülő megnézni, hogy gyermeke csakugyan neki va­ló előadásra jár-e el? A mozi a közönség körében ma ér­demtelenül háttérbe szorult szórakozási lehetőség. A tele­vízión kívül ma sincs még egy olyan versenytársa, ame­lyik annyi ismeretet és ese­ményt közvetíthetne a nagy­világból, a tudomány műhe­lyeiből a nézők számára, mint a film. Nem helyes azonban, ha a késő esti előadásról ban­dukolnak haza álmosan szü­leikkel, vagy rosszabb eset­ben nélkülük a tanulók. A szabad levegő és a moz­gásigény egyik legfőbb forrása a kirándulás. A gyermekek mindig izgajommal készülnek rá, s kirándulás közben szám­talan olyan helyzet akad, amely a gyermek élelmességét, ügyességét, találékonyságát te­szi próbára. Az okos szülő sok mindent rábíz a gyermekre, a jegyvásárlástól kezdve a hű­sítő italok beszerzéséig — nem kényelemszeretetből, ha­nem azért, hogy a gyermek szökja meg a tevékenységet, a segítségnyújtást és a minden­napos ügyintézést a világban. A nyári szünidő csak­ugyan a pihenés idő­szaka a gyermekek számára. A pihenés azonban nem semmittevés, hanem ön­ként vállalt aktív szellemi és fizikai tevékenység. Erre szok­tassuk rá gyermekeinket! Tar! János V ibrál a tarló fölött a meleg. A szél el­bújt a fák lombja közé az orrát sem dugja ki. A bokrok árnyékában ko­csiderékhoz _ kötött lovak állnak. Fejük lóg. Fülledt, meleg a nyár. Az emberek a fák alatt feküsznek. Ingük csurom víz. Mellükön a szőr raga­dós az izzadságtól és a pi­szoktól. Szájukból ritkán csöppen egy-egy mondat, az is a cigaretta füstjétől bü­dös. Tót Imre mozdul elő­ször: — Na, menjünk, embe­rek. — Hová sietsz? Nem gyün erre senki... Az eszes Balogh Vendel is kienged egy bölcsességet a melegben: — Régóta mondom már emberek, hogy a munka nem fut el, nem költ azt elkapkodni... — Azóta bölcselkedik ma­ga is így, amióta a kolhoz­ban van — mondja Tót, majd kihúzza egérlyukba szúrt ostorát és elindul a lovak felé. Varga Guszti is föltápász- kodik, inge szárnyával meg- törli izzadó homlokát: — Menjünk — mondja —, mert ez a végin még árul­kodik a Pál Jóskának. Balogh félkönyékre fek­szik. IGAL1 SZEMLE A MŰLT A községi tanácsra igye­kezve örömöm telt a sok szép új házban. Világos nagy ablakok, tágas szobák, a ház­tetőkön antenna, a bejárati ajtók mellett so khelyen ol­vashatni: »Tiszta udvar, ren­des ház«. Csak a virág hiány­zik a házak elől. Néhol még az utcát sem söpörték fel. Azon gondolkodtam, vajon a fűvel benőtt árokhoz mennyi köze lehet a falu történeté­nek? Igái város volt. Valamikor 1448-ban kapta meg ezt a kiváltságot. De ennél jóval idősebb. Az Árpád kori tele­pülésről 1193-ból maradtak ránk az első írásos emlékek. A székesfehérvári János lo­vagok alapító levelében sze­repel, hogy az igali birtokot III. Béla leányának, Margit­nak juttatják. Mátyás király 1462-ben vásárjogot ad Igai­nak. 1706-ban Vak Bottyán vív itt nagy csatát; 1753-tól 1950-ig járási székhely, 1919- ben jelentős szerepe volt a Tanácsköztársaság történeté­ben. <«. Város, majd járási szék­hely, most község. A lélek- száma is egyre csökken. So­kan elvándoroltak az iparvi­dékekre. De ez csak átmene­ti állapot — idézem magam­ban Bárdos János vb-titkár szavait —, mert Igái törté­netében ŰJ FEJEZET nyílt a fürdővel. A számok is bizonyítják, hogy a község nemcsak az elvándorolt lakos­ságot vonzza vissza, hanem a kirándulók tábora is egyre nagyobb. 1962-ben huszon­négy ezren, 1968-ban már több mint százharmincezren láto­gattak ide. Az egyik fővárosi lapban Igáit a Dunántúl Haj­dúszoboszlójának nevezték. A község életében valóban új korszakot jelentett 1962. jú­lius ,26-a, amikor megnyitot­ták a két szabadtéri gyógy vi­zes medencét. Rohamos fej­lődésnek indult a fürdő: öl­tözőket építettek, kutat fúr­tak (ma már nyolc kút van a fürdő területén), fizetőven­dég-szolgálatot szerveztek, és kinyitotta kapuját a hőforrás­kemping. 1965-ben villamosí­tották, parkosították a tele­pet, s átadták a bekötő utat. Három éve két újabb me­dence épült, ezt átalakították fedetté. Azóta télen is lehet fürödni a gyógyvizes meden­cékben. A legutóbbi fejlesz­tés: három gyermeklubickoló, úszómedence és szövetkezeti étterem. Szépül, gazdagodik a fürdő. S az sem véletlen, hogy 1968- ban százhúsz villatelket vá­sároltak Igáiban, s újabb het­venet igényelnek. Látogatá­som napján nyitották meg az igali ÁFÉSZ 1400 személyes bisztróját. Az étterem egyik hűvös sarkában vitatkozó »brigádra« bukkantam. A téma az igali fürdő jövője volt. Az aszta­lon térkép hevert, amely rö­videsen kibővül a három- szintes touring hotel, a 120 személyes üdülő és a kéthol- das csónakázótó jelzéseivel. Hatmillió forintot szánnak is­mét a fürdő' korszerűsítésére. A téli gyógyfürdőben reuma­tikus betegségeket is gyógyí­tanak majd, és bővítik a nő- gyógyászati részleget. Gyógy­tornatermet, súlyfürdőt, kád­fürdőt építenek; palackozzák a 71 fokos, ásványokban gaz­dag gyógyvizet. S ami nagyon fontos: rövidesen SZTK-be- utalással is mehetnek Igalba a gyógyulni vágyók. FEJLŐDÉS — ELLENT­MONDÁSOKKAL A fürdőtelep szépítése az igaliak közös gondja. Nem fe­ledkeznek meg azonban a község fejlesztéséről sem. Fe­hér István vb-elnök szerint legalább ilyen gondosan, lel­kesen tervezik falujuk jövő­jét is: új gyógyszertárat, új fogorvosi rendelőt; 1971 vé­gére törpe vízmüvet kap Igái; rendbe hozzák a járdá­kat is, és megkezdődik az ut­ca parkosítása, virágosítása. A negyedik ötéves terv végén az egészségügyi kombinát mellé kultúrkombinátot is terveznek. Talán ez is segít »visszahódítani« a fiatalokat a városból, az ipari vidékek­ről. Mert ma még ellentmon­dásos a fejlődés: a községben nincs eleven művelődési élet a fiatalságnak nincs klubja — egyebek közt. A fiatalokról beszél Kovács Lajos tsz-elnök is. 1969. ja­nuár 1-vel egyesült az igali tsz a kazsokival. ’ A kezdeti problémák leküzdése után szépen haladnak a munkák a határban. A búza és a kuko­rica meg a pillangósok is jó termést ígérnek. Hétszáz szarvasmarhával, kétszáz­nyolcvan anyakocával gaz­dálkodnak. Megtalálná a szá­mítását bárki, ennek ellené­re az átlagos életkor ötven­nyolc év. Száztizenhét nyug­díjjáradékosa van a tsz-nek, s mindössze tizenkét (!) fia­tal munkaereje. A tsz patro­nálja a községi futballcsapa­tot is, négy—ötezer forinttal segíti évente, de abban is csak egy a fiatal tsz-tag. A tervek biztatóak: a kazsoki üzemegységben szakosított szarvasmarhatelepet építenek növendékistállóval, borjúneve­lővel. Igáiban pedig egy sza­kosított sertéstelepet hizlal­dákkal. S egy kis parkettafű- részelőt is üzemeltet jövőre a tsz. Igái történetében valóban új fejezet kezdődött. A fürdő megnyitása az egész község szellemere is hatott. Nemso­kára túlnő az »egyszerű köz­ség« keretein. S a régi, Ár­pád-kori település a korsze­rű, újonnan épített fürdőhe­lyeinkhez fiatalodik. Bán Zsuzsa Helytállnak a hőségben Az üzem falai között megre­ked a hőség, a tárgyak kör­vonalai remegnek a gépről fel­szálló melegben. Három ven­tillátor mozgatja — nem sok eredménnyel. Percenként négy és fél méteres sebességgel eszi a vasalni való ruhát az NDK- ból vásárolt gőzkalander Ez a gyorsaság a háromszorosára is növelhető, ha van a gép mö­gött elég munkáskéz. A Patyolatnál minden mun­kahelyen jóval melegebb van, mint kint az udvaron, pedig ott is harmincon felül mutat a hőmérő. Nyolcán dolgoznak a nagy kapacitású gép mellett, s két óra alatt 500 kiló ruhát vasalnak ki. A gőzkalander közelében csak úgy süt a levegő. Negy­ven foknál lejjebb a terem­ben sem száll a meleg. Ket­ten, néha hárman rakják a vizes ruhákat a gép forró tor­kába. A másik két asszony­nak még nehezebb: ők szedik ef, aztán hajtogatják a vasalt holmikat. A vasalt ruhák tüzes-mele­gen érkeznek ki a hengerek közül, és hozzák magukkal a gép forró leheletét. A kalanderen dolgozó asz ■ szonyok ruházata a lehető leg­könnyebb, de így is izzadna.:. A magasan levő ablakokat egész nap nyitva tartják, és most új ventillátorok fölsze­relését tervezik. A nyolc asszony gondja ai, hogy az új géppel minél töb­bet adhassanak egy műszak­ban. Mindennap egy kicsivel többet. Derekasan helytállnak a hő­ségben. — Te félsz a Pál Jóská­tól? — Nem félek én, de is­merheted te is. Mindegy az annak, hogy kivel áll szembe, csak az igazságot akarja. — Hát csak akarja. Tót Imre közben odaér a lovakhoz. Megigazítja rajtuk a szerszámot, a helyükre vezeti őket, befűzi a tartó- láncot, fölteszi az istrángo­kat, a Szödrös hasa alá pat­tint egyet az ostorral, aztán ő is elindul a tarlón döcögő fogat mellett. A dűlő másik végéhez megy: ott pihen­nek a rakodók. Balogh a hasára fekszik, úgy néz a távolodó fogat után. Varga Guszti menni akar. — Várj egy kicsit — mondja neki Balogh Vendel. — Miért várjak? — .4 tréfáért. — Milyen tréfáért? — Ülj csak le és figyelj. Varga Guszti leül. Mindketten a dombra ka­paszkodó kocsit nézik. Egy­re távolabb van. Semmi Már a domb tetejére ért, a rakodókhoz. Semmi. N<fm értik. Várnak. A levegőben forróságbuborékok pattog­nak szét. Tót Imre kocsijá­ra kévéket dobálnak, alig győzi rakni. Majd elindul a magasra rakott kocsival le­felé a dombról. Balogh sze­me sarkában ráncok feszül­nek. Varga Guszti szája ki­csit kinyílik. Vár ... A gyeplő feszül. A lovak igyekeznek tartani a kocsit. Balogh Vendel homlokára is barázdák gyúródnék. A rúd vége a felhőket bö- ködi: a térő nyomja a lo­vakat. Egykedvűen forog­nak a kerekek. . — Hun itt a tréfa? — Hallgass! A kocsi hirtelen jobbra billen. A kévék összekapasz­kodva fordulnak le a kocsi­ról. Egy ember lábainak V alakja villan a levegőben. A csapódó rúd eldönti a Szödröst... A rohanó rakodók eldo­bálják vellájukat, hogy ha­marabb érjenek. Balogh be­hunyja szemét egy pillanat­ra, majd fölugrik és Varga Gusztival együtt rohan a kocsi felé. A kocsi elszaba­dult kereke pedig felgyor­sulva tántorog-iáncol felé­jük. Alig tudnak elugrani előle. Odaérve az emberek mar csöndesen rakosgatták a ké­véket. Volt, aki a sapkáját mor­zsolta. — Mi történt, emberek? — Meghalt. — Nem igaz...! — ha­rap a mondat végébe Balogh Vendel, majd a kévék közi mozdulatlanul fekvő Tói Imréhez ugrik: — Imre, Tót Imre, kelj föl! Ne marháskodj. Csak megütötted magad, ugye? ... Az öreg Maráz is a kévé­ket rendezi lassú mozdula­tokkal, s a bajusza alól is csak szivárog a tömör meg­állapítás: — Szóval te voltál, Ba­logh Vendi... — Mindjárt gyün a Pál Jóska, mozdulj már, Imre! Ne marháskodj! — könyö­rög és fenyeget egyszerre Balogh Vendel, de a félelem gyorsan hizlalja arcán a ve- rítékcsöppöket, amilcor Tót Imre alól kihúznak egy ké­vét, s keze élettelenül esik a tarlóra: — Nem akartam! Csak tréfa volt... emberek, nem hiszitek?! Tréfa ix>ltü Nem halhatsz meg, Töt Imre! Az istenit neki... A levegőben forróságbu­borékok pattognak. Fülledt, meleg a nyár. Frech József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents