Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-15 / 188. szám

Cikksorozat a termelékenységről Gazdaságos-e A gépesítést, l a gépesítés? fejlesztést tegyük hoz­zá: helyesen — ma különösen körültekintő és szigorú gaz­dasági kalkuláció előzi meg üzemeinkben. A fejlesztés vár­ható kiadásaival szembeállít­ják az elérhető megtakarítá­sokat munkabérben, anyag­ban, állóeszközben stb., és a javaslatok, a változatok közül végül is csak a legjobb hatás­fokú intézkedéseket valósítják meg. Azokat, amelyeknél leg­kedvezőbb a fejlesztés költsé­geinek és az elérhető megta­karításoknak az aránya. Az anyagmozgatás korszerűsí­tése ma még ritkán kerül ezek közé: információink szerint az idén például még egyetlen vállalat sem igényelt fejlesz­tési hitelt ilyen célra. Az anyagmozgatás átfogó korszerűsítésével járó kiadá­sok ugyanis általában teteme­sek, a mai számítási metódus alapján kimutatható megtaka­rítások viszont igen szeré­nyek, mivel ez utóbbiak közt többnyire csak a falszaba­duló szállítómunkások bérét kalkulálják. A számítások vé­gül is azt mutatják, hogy a szerény létszámmegtakarítás révén legfeljebb 10—20, vagy még több év alatt térülhet­nek meg a drága fejlesztési, gépesítési költségek. — Olcsó nálunk a munka­erő és drága a gép, ezért gazdaságtalan az anyagmozga­tás korszerűsítése — érvelnék az illetékes vállalati vezetők. El kell ismernünk, sok igaz­ság van e megállapításban. De az ipari forradalom kü­szöbén, a manufaktúrák idő­szakában te olcsóbb volt az ember, mint a gép — elnézést a tőrténetietlen hasonlatért — a kapitalizmus azonban ennek ellenére látványos gyorsaság­gal fejlődött. A jó kalkuláció ugyanis nem szatócs módjá­ra, adom-tkapom alapon ké­szül, függetlenül a távlatoktól, a műszaki fejlődés irányzatai­tól. a várható hatásoktól. Je­lenleg például a korszerűtlen anyagmozgatás úgynevezett rejtett költségeivel általában nem számolunk, holott ez többszöröse te lehet a nyil­vánvaló költségeknek, a szál­lító-, rakodómunkások béré­nek. Budapesten Gyárban' pél­dául nem régen felsőpályás szállítószalagot, kon ve j ért helyeztek üzerrjbe a propán­bután gázpalack gyártására. Közvetlenül nem nagy összeget: hat dolgozó bérét takarították meg. A gyártás átfutási ideje viszont a konvejer alkalma­zása révén a felére csökkent, ami nem csekély forgóeszköz- megtakarítással járt. A ter­melt évi darabszám százezer­ről 250 ezer gázpalackra nö­vekedett! És megszűnt a zsú­foltság. A gyártás szervezése kényszerpályára került, a konvejersor anyagellátása nem tűrt fennakadást. Megszilár­dult a munkafegyelem. Ahhoz, hogy a konvejer mozgása ritmikus legyen, kö­zös nevezőre hozták, szinkro­nizálták valamennyi gyártási művelet idejét. A szükséges­nek megfelelően termelékeny célgépeket szerkesztettek. Ug­rásszerűen növekedett a ter­melékenység, javult a minő­ség, csökkent a selejt. A dol­gozók könnyebb munkával, gyaloglás, cipekedés nélkül ma 10 százalékkal többet keres­nek, mint előzőleg. Javult a gépek, a termelő műhelyek, a raktárak kihasználása. Az utólagos kalkuláció bizony még az Alumínium Gyár ve­zetőit is meglepte: a nagy be­fektetés egy-két év alatt meg­térült. Az anyagmozgatás korsze­rűsítésével járó megtakarítá­sok egy része tehát teljes biztonsággal kalkulálható; a másik részénél viszont még a hozzávetőleges becslések ese­tén is bizonyos kockázatválla­lás szükséges. A teljes biz­tonság, a kockázetmentesseg az anyagmozgatásban te, a gyártásban is a régi, idejét­múlt módszerek konzerválója. Azt például egyszerűbb el­határozni, hogy még egy gyártóberendezést üzembe helyeznek, ha mondjuk, az adott termék keresett, jó áron értékesíthető. Az értékesített termékek árában levő nyere­ségből általában rövid idő alatt megtérül a befektetés. Ilyenkor viszont többnyire nem kalkulálják a szükséges anyagok, a késztermék nyílt és rejtett szállítási, raktáro­zási, készletnövekedési stb. költségeit — mindazt, amit a zsúfoltság, a szervezetlenség növekedése, általában a ha­gyományos módszerek kon­zerválása okoz. |p]«nlnn tehát információs JGlbiIiCy rendszerünk, kal­kulációs módszerünk is az extenzív fejlesztés irányába hat, fokozva meglevő létszám- és termelékenységi gondjain­kat. Sajnos, a termelés vezető szerepét mechanikusan értel­mezve népgazdasági méretek­ben is sokáig elhanyagolták a hatékony munka komplex fel­tételeinek vizsgálatát és fej­lesztését, a közlekedés, az út­hálózat, a kereskedelem, a szolgáltatások stb. bővítését, korszerűsítését. S ez az erősen leszűkített termelési szemlélet nem egyszer még napjainkban is kísért. Kovács József Következik: Eszközök és módszerek MILYEN AZ IFJÚSÁG? SZEPTEMBERBEN megyei békeaktíva ülés Október 4-én és 5-én ül ösz- sze Budapesten a VII. béke­kongresszus, amely hat év eredményeit összegezi és meg­határozza a magyar békemoz­galom jövendő feladatait Kü­lönös jelentőséget ad ennek a kongresszusnak, hogy a béke­mozgalom az idén ünnepli megszületésének huszadik év­fordulóját Ez a nagy feladat tette szükségessé, hogy összeüljön a Hazafias Népfront kaposvári klubjában a béke- és barátsá­gi rendezvények operatív bi­zottsága. A tegnap délelőtti ta­nácskozáson Varga Károly or­szággyűlési képviselő, a Ha­zafias Népfront megyei titká­ra ismertette a megyei előké­születeket. Szeptember közepén a me­gyei tanács nagytermében rendezik meg a somogyi bé- “keaktíva-ülést. A társadalom minden rétegének, a fiatalság­nak és a nőknek képviselői, a régi és az új békeharcosok is részt vesznek ezen az aktíva­ülésen. A több mint kétszáz küldött Somogy két városát és hét járását kéoviseli majd a fontos tanácskozáson. Ezen a békeaktíva-ülésen hat év mun­kájáról, eredményeiről hall­gatják meg majd a beszámo­lót a részvevők, s lehetőséget kapnak rá, hogy minél elem­zőbben foglalkozzanak felszó­lalásaikban a mozgalom ta­pasztalatival és a legégetőbb tennivalókkal. Az aktíva-ülés választja meg azokat, akik az október 4-i és 5-i békekong­resszuson Somogy megyét kép­viselik Budapesten. A megyei békeaktíva-ülés és az országos kongresszus elő­készítésének záloga, hogy az operatív bizottság minden tag­ja a legmesszebbmenő támo­gatást ígérte a Hazafias Nép­front megyei bizottságának a tegpnapi ülésén. Ez az össze­fogás egy cél érdekében össz­pontosítja a tanácsok, szövet­kezetek, tömegszervezetek .és -mozgalmak erejét. Tarlószántás Az aratást maholnap a me­gyében mindenütt befejezik. A lecsupasztott tarlók szélén, benn a majorokban sorra emelkednek a szalmakazlak; a nagy munka főszereplői — a kombájnok — javítóba ke­rülnek, hogy a kisebb hibák kiigazítása után tovább foly­tathassák feladataikat az ap- rómagcséplésben, a kukorica­betakarításban. Helyettük a határban most mindenfelé szántótraktorok zúgnak. Nem­egyszer — mint képünkön is — csoportosan együtt dolgoz­va buktatják a tarlót, végzik a nyári mélyszántást. Ügy mondják, eredményesebb, sza­porább a munka, ha össze­vonják erőiket Fordulnak a rögök, táncol rajtuk a borona. Ez a mesz- szehangzó dübörgés már az őszi előkészületekről ad hírt... ..............c---- -----­s okszor hallottam már pedagógu- ^ soktól és szülőktől, orvosoktól és lé­lekbúvároktól, fiatalságukat feledni kény­szerülő aggastyánoktól és középkorúaktól, akiknél sikk manapság csínytevéseket lep­lezve felölteni akkori »angyal-jelmezüket«, s ítélkezni napjaink ifjai fölött. Hallottam, és most mégis meglepett a kérdés: milyen az ifjúság? Bemutatkozott A »formabontás« az volt a dologban, hogy a kíváncsiskodók most a fiatalok voltak, ők tudakozódtak önmagukról. Szerényen, kissé kétkedve te talán; szavukban nyoma sem volt a kérkedésnek. Inkább az ön vizsgáló­dás jegyeit fedeztem fel, a kontroll utáni vágyat. Mert hiszen ismerik ők önmagukat! De hát mit tartanak róluk a felnőttek, ho­gyan ítéli meg őket és mit vár tőlük a párt? Jó úton haladnak-e, milyen szerep vár rá­juk, s bizalom gerjeszthet-e újabb tetterőt vagy lekicsinylés és rontva-általánosít^s tör szét lelkesedést és illúziót? Izgalmas délután volt. A jubileumi tábor udvarán nagy port vert föl a szél... őszinte párbeszéd hozott izgalomba KISZ- est és vezetőt. Az elfogultságnak nyomát se láttam: éppen az volt a szép, a megragadó, amilyen közvetlenül, amilyen oldottan és felelősséggel társalogtak ifjaink — kérdé­seikbe szűkítve egész valójukat. Milyen az ifjúság? Olyan, .amilyennek mutatta magát, s ahogy akaratlanul is árulkodott világnézeté­ről, szellemiségéről, korát meghazudtoló érettségéről. Megyei vezetők látogattak el a jubileumi táborba azon a délutánon, s a KISZ-fiatalok kérdéseire válaszoltak. Nyíltan, őszintén — ahogy a kérdések záporoztak. Illés Dezső és Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkárai, dr. Latos István, a Központi Bizottság mun­katársa, Műdig István, a megyei tanács pénzügyi osztályvezetője, Farkas Mihály, a BM Rendőr-főkapitányság egyik vezetője és Stier Sándor, a megyei KISZ-bizottság első titkára alig győzték, alig bírták szusszal. Pe­dig nem kellett »készülniük-«: csak az érde­kelte fiataljainkat, ami mindannyiuink gond­ja, érdeke, csak arra voltak kíváncsiak, ami napjainkban a legintenzívebben foglalkoz­tatja vezető testületeinket s az egész megye népét. Hol tartunk most a fejlődésben és mit tehetünk érte? De mindenekelőtt: mi­lyen az ifjúság? Illés Dezső válaszolt, s nemcsak önmaga, hanem a testületek nevében, amelyek rend­szeresen és sokoldalúan vizsgálják a mun­kás, a falusi, a középiskolás fiatalok hely­zetét, és már gazdag tapasztalatokra tettek szert. A somogyi ifjúság magatartása jó és példás, ez elismerést érdemel és tiszteletet követel mindenkitől. E vélemény alapja az, hogy az ifjúságnak rendszerünkhöz való vi­szonya, a munkában és a tanulásban való helytállása jó. Nincs és nem is lehet pana­szunk. Társadalmi szerepük nőttön-nő, hisz a jövő a szocializmus, és az ifjúság a jövő... Megyénk terebélyesedő munkásgárdájának többsége fiatal; ott vannak a fészekrakás pillanatától új gyárainkban, ők rakják le a somogyi ipar alapjait. S a mezőgazdaságban dolgozók is igen értékes munkát fejtenek ki. Biztató ígéret az is, hogy a vezetés, az irá­nyítás szintjén mindenütt ott találjuk fia­taljainkat. Mi hát a feladatuk, mit vár tőlük a párt? További részvéteit abban, ami társadalmunk egyetemleges érdeke: a szocializmus teljes felépítése. S ezen belül kérjük a . somogyi fiatalok hozzájárulását nagyszabású megyei programunk megvalósulásához... Dióhéjban tálán, de így fogalmazott - a megyei pártbizottság titkára, s aztán meg­indult az áradat. Ha kérdéseket, válaszokat rónék most papírra akár csak megközelítő részletességgel is, aligha győzném s győzné az olvasó. Hadd beszéljek hát csak a kér­désekről, amelyek voltaképpen nem mások, mint maga az ifjúság... Rokonszenves biztonság. Igen, ezt je­gyeztem föl először, mert ezt olvastam ki tekintetükből, s erről árulkodtak kérdéseik. Olvasottak és tájékozottak, szinte a felnőt­teket is meghaladó érdeklődéssel. kísérik megyénk politikai, gazdasági, társadalmi életének alakulását. Nem szégyellem: meg­lepő volt ez számomra is — élményem magva ez. De hadd bizonyítsak néhány sor­ral, beszéljenek helyettük kérdéseik: Hol tart megyénkben a város és a falu közötti különbség felszámolása? Milyen So­mogybán a mezőgazdaság és az ipar ará­nya; melyikre kell nagyobb súlyt helyezni? Mi a tsz-ek, a közigazgatási egységek össze­vonásának jelentősége? Várható-e erőtelje­sebb lakásépítés a negyedik ötéves terv­ben? Rendezik-e —. és mikor — áz egész­ségügyi középkáderek anyagi helyzetét? Ho­gyan áll a Dráva menti ipartelepítés? Miért van az, hogy az egyetem után sok fiatal szeretne visszatérni a megyébe, de nem tud elhelyezkedni? Hogy alakult az ifjúsági bű­nözés helyzete Somogybán? Van-e a KISZ- nek kapcsolata a somogyi egyetemistákkal? De miért mondjam tovább? Minden szó, minden kérdés mögött ismeretek húzódnak meg, rendkívül nagy érdeklődés és tisztán­látás utáni vágy. Nincs az ő számukra »ké­nyes kérdés«, és nem volt a válaszadók szá­mára sem. Kontaktus épült kétszáz ifjú és néhány vezető között, akiknek itták a sza­vát, mert érezhették, hogy igazi partnerek e párbeszédben ... A rra gondoltam: sokszor milyen köny- nyen válunk a végletek híveivé. Né­ha hajlamosak vagyunk rá, hogy néhány magáról megfeledkezett, érdekte­len fiatal láttán ítéljük meg egész ifjúsá­gunkat. Most meg azt mondanánk a leg­szívesebben: természetes ez a tájékozottság és érdeklődés, ez az elvi, világnézeti szi­lárdság és tenni akarás. Pedig csak nagyon jó, hogy van! Mert évtizedek erőfeszítéseit — szülők, pedagógusok, pártmunkások, fel­nőttek tetteit becsülnénk le, ha magától va­lónak, természetesnek ítélnénk e nagyszerű élményt és eredőjét. Itt nőttek föl közöttünk, a mi társadalmunk gyermekei c<k. Szabad büszkének lenni erre, és nem kell szégyen­kezni miattuk ... Milyen az ifjúság? Azt hiszem, bemutatkozott a jubileumi tá­bor izzó légkörű fórumán. Vallott, pedig ő kérdezett, állást foglalt, pedig csak kiváncsi volt, s tettekre készül, amelyekhez indíté­kot, ösztönzést kért és kapott.,. Jávori Béla A termelékenység fokozásáért Talaj'javítás a böhönyei Szabadság Tsz-ben (Tudósítónktól.) A DT—75-ös hasítja a ta­lajt a böhönyei határban. A cél, hogy a körülbelül 30-cen- timéteres művelt réteg alatti vízzáró réteget meglazítsák. A köznyelv »eketalp-beteg- ség« néven emlegeti ezt a hi­bát. Ez a réteg ugyanis az eketalp mélységében megaka­dályozza a csapadék leszivár- gását. S ugyanez áll száraz­ság esetén fordítva: a mé­lyebben levő nedvesség nem jut el a talaj felsőbb rétegei­be. A múlt évben a böhönyei Szabadság Tsz felkérte a ka­posvári Talajjavító Intézetet, hogy végezzenek vizsgálatokat határukban, s az eredmények ismeretében tegyenek javas­latokat a termelőszövetkezet vezetőségének, hogyan gaz­dálkodjanak az egyes terüle­teken, táblákon. Az intézet a vizsgálatokat elvégezte, készí­tett egy részletes talajtérké- oet is. Hasznos javaslataikat a szövetkezetben megfogad­ták. Ennek szellemében kezd­ték el — már tavaly — az elsődleges tennivalóként meg­jelölt altalajlazítást. A múlt évben 150, az 'dén eddig 66 holdon végezték el ezt a fel­adatot. Az idei tervük 300 hold. Ahogy a tapasztalatok iga­zolják, az első eredmény már­is jelentkezett. A tavaly lazí­tott területek átlag 2—3 má­zsával több termést hoztak. Érthető, hogy a gazdaság még inkább szorgalmazza a mun­kák mielőbbi elvégzését. A talajvizsgálatokat más szem­pontokból is hasznosítják. Az intézet javaslatai alapján ada­golják az egyes táblákon a szerves- és műtrágyát, és végzik a talaj javítását, me- szezését. ,Szabad hazában — Lenin útján“ Az úttörőcsapatok főbb feladatai Az úttörők tanév eleji idő­szerű feladatait, valamint az 1969/70 évi munkatervet tár­gyalta meg tegnap a megyei úttörőelnökség. Sziklai Béla, a megyei úttörőtitkár elmond­ta, hogy a sikeres munka ér­dekében elő kell készíteni az új tanévet. Az elmúlt évekhez hasonlóan a megyei, a járási és a városi elnökség ülésein, a járási igazgatói-csapatveze- tői és a tanévnyitó nevelő- testületi értekezleteken a he­lyi adottságok, lehetőségek fi­gyelembe vételével kell meg­határozni és előkészíteni a feladatokat. A hozzászólók kiemelték, hogy a vezetőknek gyakrab­ban kell megnézni, ellenőriz­ni a csapatok tevékenységét. Folyamatos és tartalmas mun­kát kell végezni egész évben. Sziklai Béla összefoglalója után a munkatervet, az egész évi feladatodat vitatta meg az elnökség. Az 1969/70-es tanévben a megye úttörőcsapatai min­dennapi munkájukkal kapcso­lódnak a nagy évfordulók megünneplésébe. A »Szabad hazában—Lenin útján« moz­galomba való benevezés fel­tételeit szeptember 2-án is­mertetik a tanévnyitón. 1969. szeptember 26-tól 1970. ápri­lis 4-ig úttörő emlékstaféta vonul végig hazánkon csapat­tól csapatig, a felszabadító harcok útvonalán. A lakóhely felszabadulásá­nak sikeres megünneplése vé­gett összehívják az I. megyei úttörőparlamentet. Megszerve­zd a »100 kilométer a Vö­rös Hadsereg nyomában« jel­vényszerző túramozgalmat. A csapatok kiállításokat rendez­nek majd a pajtások kutató- és gyűjtőmunkája alapján. Áprilisban »Ki tud többet Leninről?« címmel megyei vetélkedőt rendeznek. Szere­pel a tervben egy megyei kulturális díszbemutató és a rajok kamarakórusainak fesz­tiválja is. Kiemelt helyet kao majd honismereti munka. És végül megrendezik az V. téli és a VI. nyári olimpiát. A VI. nyári olim'pa területi versenyét öt megye úttörő- sportolónak részvételével So­mogy megye rendezi meg Ka­posváron. Ezenkívül több kis­dobos- és úttörő-verseny me­gyei döntőjét is megszervezik. A megyei úttörőelnökség té­len és nyáron vezetőképzőket szervez, valamint nagy gon­dot fordít a táborok fejleszté­sére. A kiegészítő észrevételek és javaslatok után az elnök­ség elfogadta a munkatervet. A. A. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969 augusztus 15.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents