Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-14 / 187. szám

A molett nők részére sze­retnénk néhány öltözködési ötlettel szolgálni. A fiatal lá­nyok között, akiit sportolnak, többet mozognak és véko­nyabb csontozatúak, kevés az erős méretű, míg az asszo­nyok között már magasabb az arány. A mai divatbői számos olyan újdonságot lehet kivá­lasztani, amely alkalmas a molertteknek és a középko- rúaknak egyaránt. Manapság a korhatár eltolódott, nincs »öregasszony«, mindenkinek módjában van korától és testalkatától elvonatkoztatva divatosan öltözni. Természete­sen jó ízléssel és meggondol­tan kell válogatni a színek, minták és formák között. Tulajdonképpen nincsenek előírások, illetve kevés az, ami tilos. Túlzottan élénk szí­neket, nagy és feltűnő min­tákat, szeszélyes formákat nem ajánlunk. Nagyon előnyös megoldás egész évben a kétrészes ruha. Bst* lehet kosztüm, kompié v'Slty jumper jellegű, és a leg­újabb közöttük a kazakos megoldás. Az egybeszabott ru­hák közül is számos variáció kínálkozik. A kötényruha pél­dául előnyösebb, mint a szok­nya-blúz, de a kosztümszok­nyához lehet blúzt hordani, ez legyen kívül hordható, jum- perszerű hosszú, vagy puló­ver, amely lezser és nem ta­pad szorosan a testhez. A ru­háknál, kabátoknál és kosztü­möknél is helyesebb, ha eny­hén 'karcsúsítottak és nem szűkek, de a túlzottan bő, test­től erősen elálló sem előnyös. Ez már éveli óta bebizonyí­tott elv. Tehát a középút a helyes választás. Ugyanez vonatkozik a szoknya hosszának a meg­állapítására is. A miniszok­nya fiataloknak, vékony ter- metűeknek illik, de a rövid ruha, 'amely a térd föl* vagy a térdközépig ér, v?^y a tér­det takarja, választékot nyújt mindenkinek. Nem szabad konzervatívnak lenni, alkal­mazkodni kell a divathoz. Hiszen életformánk minden megnyilvánulásához ma már az egész országban szívesen alkalmazkodik minden ember, aki a mai élet korszerű le­hetőségeiben örömet talál. 1. Virágmintás selyemből készült kiskomplé. A sima, egyenes vonalú ruha felett csípő alá érő kabátka van, amely az anyag egyik színé­vel díszített a galléron és a kézelőn. Elegáns alkalmi ru­haként nyáron igen jól ki­használható. Télire is ajánl­ható ugyanez, csak szövetből, esetleg kasmírhatású műszál­szövetből. 2. rajzunkon is egy olyan divatos modellt mutatunk be, amely időtálló, tehát egész év­ben viselhető. A kazakos ru­ha bevarrott, lefelé bővülő ujjakkal, készülhet selyemből vagy műszálas szövetből. Na­gyon előnyös, finoman elegáns forma, hosszú nyaklánccal dí­szíthető alkalomszerűen. 3. rajzunkon hosszanti csík­mintás jerseyből, szövetből vagy nyári pamutból készült jumper ruhát mutatunk be. Tetszés szerint megkötés bőr­vagy saját anyagából készült övvel is hordható. A felső rész ingblúz jellegű. A. VEINER - G. VEINER: 22. — Legfeljebb lépést tehet. — De hiszen Akszjonova legalább húsz lépést tett az­után, hogy halálos sebet ka­pott. Ez tény! — Nincs viszony lagosabb dolog az abszolút tényéknél. Emlékezz arra a hollóra, amit jó tize’ öt éve fogtunk! Gyű­rűt húztunk a lábára ezzel az évszámmal: »1472«. Ha egy ornitológus kezébe került, már b’zonyára disszertációt írt a madárról. Megszólalt a telefon. Sztasz a kagylóért nyúlt. — Jó estét, Sztanyiszlav Pavlovics! Trifonova beszél. — Jó estét kívánok , Anna Szergejeva! Mi újság? — Ne haragudjon a késői zavarásért! Gondoltam, nem halogatom. A laboratórium­ban azt állítják, hogy a kar­digánon levő lyuk széle megpörkölődött... A telefonvezetékek sur­rognak: apró villámokként cikáznak rajtuk az emberi szavak. Mintegy gombnyo­másra kitisztult a feje. Óva­tosan helyére tette a kagylót, majd a lóval levette az el­lenfél királyát. Lebegyinszkij magán kívül ordította: — Mit művelsz, csirkefogó! — Állj! — mondta halkan Sztasz. — Mindent értele ... A lyuk a kardigánban, az egyenletesen elmetszett szá­lak, a halott Tanya Akszjono­va húsz lépése, az előtte ha­ladó Kazancev, a szálloda fe­kete ablakai... — Golyó! — kiáltott Sztasz. — rv,iyó volt! HÉTFŐ Sarapov napja jól kezdő­dött. A hírhedt szélhámos, Kosztva Korszunszkij, akit három hónapja kerestek, fel­tűnt a Berlin étteremben. A fényűző ebéd után bőkezűen fizetett, és kilépett az utcára. Az ajtóban Szavonyenko és Drigin várta. Korszunszkij jól ismerte Szavonyenkót. Meghajlással üdvözölték egymást, kimérten és előke­lőén. Korszunszkij szólalt meg elsőnek: — Ha helyesen értelme­zem, tisztelt Szavonyenko polgártárs, úgy ön most meg­szabadít engem a felesleges taxiköltségtől. A nyomozó bólintott, és pa­zar gesztussal szélesre tárta a rendőrségi Volga ajtaját: — Helyesen értelmezi, Kosztya... Pillanatnyilag Korszunszkij a szomszéd szobában ült, és részletes vallomását fogal­mazta, feltéve a pontot egy egész sereg »i« betűre. Sikeres akció volt. Sarapov hátradőlt karosszékében, úgy tűnt, elbóbiskolt: arca a szo­kásosnál is szélesebbre ke­rekedett. Tyihonov megállt az ajtóban, s már-már visszalé­pett, de mégis meggondolta magát. Belépett az irodába, és Sarapov azonnal ráemelte te­kintetét: a mosolyt lefújták az arcáról. Nyilván a jókedv­vel együtt. Nincs mit tennie, oda kell lépnie hozzá, le kell ülni, és el kell mondani min­dent szép sorjában. — Vlagyimir Ivanics, baj van — szólalt meg halkan Tyihonov. — Beigazolódtak a legrosszabb feltevéseim. Aksz- jonovával golyó végzett, s mi egész héten át hamis úton jártunk. Elvesztegettük a drága időt. Sarapov váratlanul elmoso­lyodott, igaz, nem a legvidá­mabb mosollyal. — Ne izgulj — mondta Sa­rapov. — Az idő a mi leggo­noszabb ellenségünk, ez való. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. augusztus U. És a legravaszabb. De azért mégsem vesztegettük teljesen hiába. Kár, hogy az első fel­tevésünk hibásnak bizonyult De azért ez alatt a hét alatt megtudtunk egyet-mást, ami még jól jöhet Ne lógasd az orrod, kinyomozzuk az igaz­ságot! Kérsz kávét? Nem? Akkor ülj ide és mesélj el mindent, szép sorjában! Tyihonov papírlapot húzott elő kabátzsebéből, kisimítottta és beszélni kezdett: — Amikor megértettem, hogy az orvosszakértő téve­dett és zsákutcába kerültünk, mindenkit mozgósítottam. Tegnap vasárnap volt ugyan, de mégis sikerült megismé­teltetni az orvosszakértői vizsgálatot. A világ nincs jó emberek híján. Negyven perc múlva Pavlovszkij professzor megtalálta a golyót Tyihonov mélyet sóhajtott. Kartondobozt vett elő zsebé­ből: hosszúkás fémdarab fe­küdt benne, vattába csoma­golva. Sarapov a dobozért nyúlt, figyelmesen vizsgálgatni kezdte a golyót — 5-ször 6-os — jegyezte meg Tyihonov. — Igen... 5-ször 6-os — ismételte meg Sarapov. — Hallgass ide, Sztasz: tulajdon­képpen hogy történhetett meg ez a hiba? — A professzor magyaráza­ta szerint ritka eset történt A golyó áthatolt a szíven, le­felé csúszott a bordán és a mellkas bőr alatti részében akadt meg. Ahogy Pavlovsz­kij írja a jelentésében, a bor­dasérülés vezette félre az or- vosszakértőt, aki szúrószer­számnak tulajdonította a se­bet. — Ügy látszik — vetette közbe Sarapov —, megtévesz­tették a merénylet körülmé­nyei: Akszjonova az ösvé­nyen haladt egy férfi meg­előzte, s ezután az asszony A kisgyermek gondolkodása Sokan teszik fel a kérdést, gondolkodik-e a csecsemő? Kísérleteikkel bizonyított tény, hogy már a hathónapos csecsemő is felismeri a cu­misüvegjét. Dr. Kelemen Lász­ló szerint ebben a korban kezdődik az azonossági és kü­lönbségi jegyek felismerése, s ez már gondolkodásra vall! A csecsemőkor végén már ki­alakul az a képesség Is, amely lehetővé teszi, hogy ne a csecsemő közeledjen az ál­tala szemlélni kívánt tárgy­hoz, hanem azt közelíti ma­gához, akár közvetett úton is. «------------------------------------------­O TTHON CSALÁD Például a csörgőjét úgy szer­zi meg, hogy a takarót húz­za magához, amelyen a csön­gő fekszak. Ezt Pavlov már elemi, konkrét gondolkodás­nak nevezi. Ez a fajta gon­dolkodás az állatok esetében is fennáll. Náluk is cselekvés­ben jut kifejezésre, de minő­ségileg már ekkor értékesebb a csecsemő gondolkodása. • A beszéd megtanulása is­mét újabb szakasz kezdetét je­lenti. Kialakul a második jel­zőrendszer, a beszéd, aimely magasabb síkra emeli a gon­dolkodást. A kezdeti észlelés­hez is kapcsolódó beszéd egy­re inkább közelít az elvont­sághoz. A tárgyhoz név kap­csolódik. Megfordulhat a sor­rend, vagyis a szavak képze­leteket idézhetnek fel. Meg­kezdődik az elvonatkoztatás, az általánosítás egyre gyako­ribb használata. Egyelőre azonban még bizonytalanul. Így fordul elő, hogy »pipid­nek mondja a gyermek a ka­csát is. Később azonban egy­re kevesebb lesz az ilyen té­vedés. A tárgyakat és azok nevet is csak meghatározott dolgok köréiben azonosítja, s egyre inkább szűkül al jelen­tések köre, ritkább lesz a té­vedések előfordulása. A gon­dolkodás már két síkon tör­ténik. Az egyik a cselekvés az első jelzőrendszer útja. A másik, a másik jelzőrendszer, a beszéd síkján történik Las­san eljut a gyermek ahhoz a ponthoz, amikor már ez a ket­tősség nem fut szinkronban egymással. Már nem a cselek­vést kíséri a beszéd, hanem fordítva: a szó lesz az Irány­adó. Ezt a gondolkodást Ru­binstein helyzeti gondolkodás­nak nevezi. Jellemzője, hogy konkrét helyzethez van köt­ve, a gondolat a szemléleti helyzet függvénye. Vagyis a gyermek adott helyzete hatá­rozza meg gondolatmenetét Ebben a korban a kisgyermek a dolgok egymásmellettiségé- ben tárgyi kapcsolatot lát. A postásnak és táskájának lát­ványából arra kpvtekeztet, hogy »a bácsi isibe (iskolába) megy*. Vagy a kutya és a gazda látványa a következő megállapításra készteti: »A gazdi a kutyu papája«. Ha az időbeliség követi gyakran egymást két dolog kapcsolatában ,a kisgyermek azt okságiként fogja fel. Ja­nuárban hó esik, tehát úgy véli, ismét jön a Télapó. A gondolkodásban újabb válto­zást az óvodáskor beköszönté­se jelenti. Mészáros István Wallkyd festés házilag A festéshez szükséges egy korongecset Ezzel a leggaz­daságosabban lehet festeni. Szükséges egy marokecset, amelynek a nyél felőli ré­szét spárgával vagy dróttal úgy kell körültekercselni, »visszakötni«, hogy az ecset szabadon maradó része 6 cen­timéter legyen. A mennyezet és a fal felső része közötti vonal kihúzásához szükséges még egy vonalzóecset is. Mielőtt a falfestést elkez­denénk, a falon levő szennye­ződést vízzel mossuk le, vagy ha szükséges, kaparással tá­volítsuk el. Amennyiben a fal egyenetlen, csiszolóvászon­nal egyenletessé tesszük. A falon levő repedéseket vagy lyukakat Wallkyd-klttel vagy Wallykyd-festék és gipsz ke­verékével be tapasztjuk. A Wallkyd-festék rendszerint fehér. Ha színes falat aka­runk, a boltokban kapható színezőpasztákkal keverjük a fehéret, körülbelül 5 száza­lékban. Kapható piros, kék, sárga, zöld és fekete színező­paszta. Ezekből minden szín kikeverhető. Amint fölbont­juk a dobozt, a festék felületi bőrös részét távolítsuk el. Az alapozásnál 20—30 százalék­ban lakkbenzint keverünk hozzá. Az alapréteget leg­alább 4—5 óráig száradni hagyjuk. Ezután festjük át a falat még egyszer, de a má­sodszori festésnél már csak 15—20 százalékban adunk az anyaghoz lakkbenzint. A má­sodszori festést mindig ko­rongecsettel vagy szórással visszük fel a falra. Rávihet- jük azonban hengerezéssel is. A Wallkydos festést csakis nyitott ajtó és ablak mellett végezhetjük. Nyílt láng, vil­lanykapcsoló használata, il­letve a dohányzás szigorúan tilos a robbanásveszély miatt! Dísztárgyak a lakásban összeesett. Valóban ritka eset. És mit ír még a professzor? Tyihonov a papírlapra pil­lantott: — A halál azonnal bekö­vetkezett. Oka: szívbénulás. Következésképpen Tánya nem tehetett többet egy-két lépés­nél azután, hogy megsebe­sült. A nyomok hiányából ítélve a lövést távolról ad­hatták le. Sarapov hosszasan, ráérősen töpreng. — Az építményünk tehát összedőlt. És két nap múlva az ügyet át kell adnunk az ügyészségnek. Fogalmam sincs, mit fogunk átadni. Tyihonov reménytelenül le­gyintett — Na nem baj — szólt Sa­rapov. — Meg kell keres- ? nünk a fegyvert. 4 — Mindenekelőtt tisztázni? kell, honnan lőttek — vetet-r te közbe Sztasz rekedten. —? Kazancev nem jöhet számi-? tásba: csak közvetlen közel-? ről lőhetett volna, a profesz-? szór véleménye szerint azon? ban a lövést távolról adták? le. Kazanceven kívül Jevsz-? tyignyejeva és Latina senkit? sem látott a telken... ? Tyihonov elgondolkozott,? majd hirtelen támadt határo- ’ zottsággal folytatta: — Vlagyimir Ivanics, a lö vés irányát kísérletileg fog-] juk megállapítani ... — Kétséges dolog... — Semmi kétség nincs ben ne, tudományos alapossággal f csináljuk. ? — Egyszer már átejtett ben-^ nünket a tudomány, ezzel az’ árral — csóválta meg a fe­jét Sarapov. — A képért nem a tükröt^ kell hibáztatni! — gurultmé-; regbe Sztasz. — Az orvosszak-J értő azt adta, amit elvártunk ) tőle: a legkényelmesebb vál­tozatot. Mert állandóan roha­nunk ... (Folytatjuk) J A lakás belső berendezésé­hez nagy mértékben hozzájá­rulnak a különböző iparmű­vészeti alkotások is. Ezek olyan, ipari módon előállított tárgyak, amelyeknek művészi értékük van. Két csoportra oszthatók: használati eszkö­re és dekoratív jellegű tár­gyakra vagy más néven »dísz­tárgyakra«. Anyagát tekintve mindkettő lehet: üveg, porce­lán, kerámia vagy fém. a) Az üveg az egyik leg­régebben alkalmazott haszná­lati eszköz, amely napjaink­ban igen gazdag formájú po­hár- és kompótos készletként vesz részt mindennapi éle­tünkben. Ma már nem divat a csiszolt pohár, a sima felü­leten az anyag szépsége, szí­ne érvényesül, egyszerűsége közelebb áll a bennünket kö­rülvevő tárgyakhoz. A szép füstszínű vagy mélyzöld üveg­tál, különböző formájú váza igen dekoratív képet nyújt önmagában is. b) A porcelán mint hasz­nálati eszköz étkészletek, teás-, kávcskészletek alakjá­ban szolgálja az embert, figu­rális megfogalmazásban pe­dig polcok, vitrinek dísze le­het. c) A kerámia az ember kör­nyezetében, otthonában már hosszú évezredek óta szere­pel, és nálunk, Magyarorszá­gon igen népszerű. Ez az iparművészeti ág inkább dí­szítő jelleggel Kerül laká­sunkba, vázák, tálak, edé­nyek, kaspók, plasztikák for­májában falon, polcon vagy asztalokon elhelyezve. A ke­rámiatárgyak otthonunkat hangulatossá, közvetlenebbé teszik, formájukkal kiegészít­ve a korszerű környezetet. Nem előírás, hogy csak vit­rinben helyezhetők el, hi­szen anyaguknak egyszerűsége szinte megköveteli, hogy ál­landóan az ember közelében legyenek, s rusztikusságukkal vagy vidám színeikkel jobb kedvre derítsék tulajdonosu­kat. d) Törekedjünk arra, hogy megbontsuk a sok egyforma anyagú dísztárgy esetleges egyhangúságát, ezért tarkítsuk egy-egy ötvösművész által megformált fémtárggyal, do­hányszelencével, tállal, gyer­tyatartóval, figurával vagy stilizált maszkkal, melyeket megfelelő helyen alkalma­zunk. Mindezekkel azonban mér­tékletesen kell bánni, ne hal­mozzunk, inkább legyen ke­vesebb, de művészi értékű. Óvakodjunk az olcsó tucat­árutól, a giccstől, hiszen az iparművészeti tárgyaknak nincsenek megközelíthetetlen árai! Jámborné Burián Judit

Next

/
Thumbnails
Contents