Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-12 / 159. szám

FILMJEGYZET A BESZÉLŐ KÖNTÖS I smét gyarapodtunk egy közepes filmmel. A biztató kezdet után csalatkoznak Mikszáth hívei. Sok­kal kevesebbet kapnak a filmtől, mint amennyit a gazdag mesevilágú regény. A beszélő köntös nyújt. Színessége ellenére is szürke, érzésekben nem bővelkedő Fe­jér Tamás filmje. Csak itt-ott villan fel a tőle megszokott színvonal pedig a jó filmváltozat készítésének minden lehetősé­ge adott. Ránky szép zenéje, Herczenik Miklós jó operatőri készsége ellenére sem tudja Fejér Tamás végigvinni koncepció­ját Néha egy-egy jobb jelenet láttán ugyanis úgy tűnik, a rendező a háborút megelőző filmváltozattal szemben nem a romantikát hanem a játékos mesét tar­totta fontosnak. Helyesen, hiszen a mai igényhez ez áll közelebb. Sajnos e törek­vést csak elvétve sikerül megvalósítani. Ez a film hozzájárulhatott volna a paródiához közeli kalandéi lm .stílusának, megteremté­séhez, de nem tette. Annak ellenére, hogy a történetet hűsé­gesen visszakapjuk, a cselekmény több lehetőséget kínált, mint amennyit kihasz­náljak. A romantikus jellemábrázolás Mik- száthnál meseszövéssel jár. Az író jellem­zője, hogy illúzióit nem tudja feladni, ame­lyeket korával . szemben táplál. Ezért nem lehet történelmi epizódként felfogni. A be­szélő köntöst. »-Mert a mese benne a fő... s a színeket önkényesen hoztam össze a kaftány szereplésének idejére. Csak mint a régi városi viszontagságos élet bír e törté­net beccsel« — vall Mikszáth is a Jókai epikával rokon műről A csélekményfonal sokak által ismert. A •szabad« Kecskemét, amit török, labanc, kuruc fosztogat, sarcot, papot, asszonyt ve­szít A bajban lemond a bíró. Az új tisztet egyedül Lestyák Mihály, a helyi szabó fia vállalja. Mindjár ötlettel is szolgál. »Sze­rezzünk egy török zsarnokot, hogy szabadon éljünk« — mondja. De Budán járó, törököt kérő küldöttségük túlságos furfangja miatt csak egy köntössel térnek haza. Ez segíti ki a várost a bajból többször is, míg a sza­bó el nem készíti a mását A régit meg­kapják a rendelők, de az új köntösnek már nincs hatása a törökre. Ezt életével bizonyítja a szabó. Lestyák a najban meg­hozza döntését. A szép cigánylány felett, akit szeret, pálcát tör. Cinna hallgatásával hozzájárult ahhoz, hogy az elkészült álkön­tös bajt hozzon Kecskemétre. Lestyák ezú- tán eltűnik, később a halálból menti ki Cinnát. A regény befejező része sokkal szeren­csésebb! A filmben nem érezzük, hogy »majd egyszer hazajön... és szétcsap, mint a villám az ellenségeink között.« Pedig Ig- lódi István Lestyákjáról könnyen elhin­nénk, amit Mikszáth is sugall, már-már a Csaba-modakorbe emelve alakját. Iglódi jó érzékkel fogta fel szerepét. Érzésünk szerint többet is tudott volna nyújtani a látottaknál. Detre Anna Cinnája erőtlen, ebben a szerepben nem bizonyítja tehetsé­gét. Págeir Antal is kevesebbet ad a tőle megszokottnál. Ezzel szemben Kállai, To- manek és Garas sokszor kinövik epizódsze­repüket. A film értéke, hogy nem tér el lénye­gesen a regény cselekményétől. így gazdagodott a használható, filmre vitt ifjúsági irodalmunk. M. I. A kiváló ifjúsági klub címért Pályázat hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából Harmadik alkalommal hir­detnek országos pályázatot a Kiváló ifjúsági klub cím el­nyeréséért Az idén hazánk felszabadulásának 25., vala­mint Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére ren­dezi meg a versenyt a KISZ központi bizottsága, a Műve­lődésügyi Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa, a Szövetkezetek Orszá­gos Szövetsége és a Népmű­velési Intézet. A pályázatra azok a klubok nevezhetnek be, amelyek 1969 áprilisa óta rendszeresen tar­tanak foglalkozásokat A ver­senyben induló klubnak be kell kapcsolódnia az évfor­dulók alkalmából rendezett országos vagy helyi akciókba, kulturális és mozgalmi prog­ramokba A klubnak minden összejövetelét klubnaplóban, magnószalagon, filmen vagy fotókkal, esetleg barkács- munkával kell dokumentálni. A kiváló cím elnyeréséért hat megjelölt témakörből ket­tőt kell szabadon választani. A többi között: »a művészeti nevelő munka érdekében mi­nél több klubtag vegyen részt az Olvasó ifjúságért mozga­lomban, az olvasónapló pá­lyázaton. Zenei ismeretter­jesztő előadásokkal, bemuta­tókkal, közös opera- és hang­verseny-látogatásokkal segít­Készül a belváros rendezési terve Készül Kaposvár belvárosá­nak részletes rendezési terve a Városépítési Tervező Vállalat­nál. Az erre a területre kiírt tervpályázat alapján született elképzeléseket először az Épí­tőművészek Szövetsége vitatta meg, s azután láttak hozzá a munkához. A VÁTI tervezői­nek rendelkezésére áll ebben a munkában az a kilenc elkép­zelés, amelyet a tervpályázat értékelésekor díjaztak, illetve megvásároltak. A végső terv nem ezek összedolgozásából készül el hanem az itt felve­tett koncepciók s az Építőmű­vészek Szövetségében elhang­zott vita alapján tervezik meg az új belvárost. A vitáról Thurzó László, a Városi tanács vb építési és köz­lekedési osztályának vezetője elmondta, hogy szinte minden felszólaló hangsúlyozta: az új kaposvári belvárost úgy kell megépíteni, hogy a régi han­gulat, á sajátos kisvárosi jel­leg ne változzon. Egyesek azt is megfogalmazták, hogy a vi­déki városok közül éppen ka- posvárnak ez a része a leg­szebb, legorganikusabb. Éppen ezért, ha ezt a jelleget meg akarnák változtatni, ennél csali rosszabbat csinálhatná­nak. Kívánságként hangzott el hogy hagyják meg a Május 1. utca kereskedelmi központ­hangulatát. Legyen ez a rész modern, s ugyanakkor hagyo­mánytisztelő is. Az új terv ezeket az intelme­ket figyelembe véve természe­tesen modernebb, a kor köve­telményeihez jobban igazodó Városrészt képzel el. A városi tanács azonban még augusztus­ban megörökíti a régi város­részt: valamennyi épületét le­fényképezted. Erre két okból, is szükség van: lehessen össze­hasonlítani a terv nyomán fel­épülő újjal, másrészt pedig a régit ezek a képek őrzik majd meg. Az új terv 1970. január vé­gére készül el. A negyedik öt­éves terv építési feladatainak megoldásához azonban már most hozzálátott a városi ta­nács. Meghívták azokat a ter­vezőket és kivitelezőket, akik a következő ötéves tervciklus­ban Kaposvár építkezéseit vég­zik, s kapacitásszerződéseket kötnek, velük. Ezzel is biztosí­tani akarják, hogy zökkenő nélkül végezhessék el az épí­tési feladatokat. Zivatar Az első esőcseppek rézsu- tosan verődtek az ablakra, és széttörlek apró fényes mozaikgyöngyökké. Aztán jött a többi is. És néhány perc múlva mindenütt szé­les áramban zúdult a víz. A villamosok és a trolik meg- fürödtek a zivatarban, és lassan haladlak az úton. Villámok csattogtak a vá­ros felett. A virágáruslány ernyője alól összeszorult em­bercsoport mustrálgatta a konok felhőket. A Népköz- társaság útját szinte áthatol­hatatlan vízfüggöny zárta el, csak a Nyugati épülete sö­tétlett mögötte. Megállt a villamos. Kiugráltunk néhány an es futottunk a kapuk alá. Mind­egyikünk megrázta magát, mindegyikünk törölgette ned­ves arcát, kezét, rágyújtot­tunk, és csak aztán vettük szemügyre a többit és a ma­kacs esőt. Az asszony velem egy időben ért a kapu alá. Oszes sék a tagság zenei ízlésének fejlesztését; a klubon belül hozzanak létre film-, fotó-, magnó-, modellező vagy bar­kácsoló szakköröket. Ezek a feladatok szerepelnek a fel­hívásban. A versenyfeltételek teljesítése mellett fő célkitű­zése legyen a kluboknak a korszerű, általános és szak­mai műveltség igényének ki­alakítása; a társadalom- és a természettudományok, a film- és színházművészet, va­lamint a képzőművészet meg­szerettetése. A klubok nem egymás között versenyeznek, hanem saját feltételeik, kö­rülményeik között bizonyít­ják: megfeleltek-e a felhívás követelményeinek. A nevezési lapokat 1969. szeptember 15- ig küldik be a klubok a KISZ-bizottságoknak. Egy-egy megyéből négy-hét klubot terjesztenek föl az országos versenyre, amelynek ered­ményhirdetése 1970 júniusá­ban lesz. A KISZ központi bizottság egyidejűleg pályázatot . hirde­tett olyan tanulmányok meg­írására is, amelyek elősegí­tik az ifjúsági klubok tartal­mi és módszertani munkájá­nak fejlesztését, s ösztönöz­nek a jobb, korszerűbb fel­tételek megteremtésére az if­júság kulturális nevelése ér­dekében. Ezeket a pályamun­kákat 1970. május 25-ig le­het a KISZ központi bizottsá­gának kulturális osztályára megküldeni. volt egy kissé, az orkánken­dőről a víz lecsurgott az ar­cára és feloldotta a könnyű festéket. Kezében háló volt tele zöldséggel, öreg bérház volt, ahova futottunk, vala­ha freskó is lehetett a bolt­ívek alatt és szobor a kis falifülkében. Márványoszlo­pok tartották a feljáró ívét, de a korinthoszi oszlopfejre vastagon rakódott a por, a korom. Az asszony az ajtó mélye­désébe húzódott, levetette kendőjét, megrázta a haját. Aztán lelassultak az ener­gikus mozdulatok, tétovák lettek, végül megállt a keze félúton. Lógatta a kendőt, és a lepergő esőcseppek kis tócsában gyűltek össze a szürke kövön. Mintha megfagytak volna a mozdulatai. Körbejáratta tekintetét, és megfeledkezett a többiekről, az esőről, a mennyezetet, a sarkokat nézte. Aztán visszahúzódott az ajtó mellé. És sírt. Halkan... — Rosszul érzi magát? Otromba tolakodásnak éreztem a kérdést, de el­hangzott, és az asszony JÚLIUSI ÖRÖM NEVELÉSRŐL Felnőttek és gyerekek A BÉRHÁZ, amelyben ez a kis történet lejátszódott, több társával együtt ott ma- gaslik a város szélén, az új lakónegyedben. A lakások gazdái egy évvel ezőjőtt még nem is tudtak egymásról. Kis vedlett tetejű városszéli há­zakban éltek, amelyeket ha­lálra ítélt az idő, s valójá­ban itt, a büszke, csontszínű falak, fehér csempék és sár­ga ripszfüggönyök között sem nagyon ismerkedtek volna egymással, ha nincsenek gye­rekek. De a gyerekek felke­resték egymást, az apró em­berkék között barátságok kö­tődtek, s lassan a felnőttek is érdeklődni kezdtek szom­szédaik iránt. A második emelet egyik lépcsőházában két család la­kott egymással szemben. Mindegyiknél egy-egy gyer­mek volt: Bartoséknál a kis szőke, hároméves Évike, Sze- leckiéknél pedig a kemény­megrezzent. Tekintetében korholás és riadtság ült, Az­tán kisimulták vonásai: — Tudja, vannak furcsa véletlenek. Futottam már ide a kapu alá egyszer, csak ak­kor nem az eső elöl. Hó volt és jég a Icapu előtt. Sokan elestek, és nem is keltek fel többé. A húgom is. Későn hallottuk meg a szirénát. Tízszer ennyien szorongtunk itt, mint most. Nagyszerű asszony volt. Higgye el, nem vagyok elvakult, de állítom, hogy az egész kerületben ő tudott legjobban főzni... — És mesélt. A húga keze nyo­mán porszem sem maradt a lakásban. A háziasszonyok mintaképe volt. Elővette az egyszerű reti- külből a púdert. Megakadt a szemem a kapu belső bol­tozatán. Golyónyomok sö­tétlettek mindenütt. És me­sélt az asszony. A merészeb­bek elindultak, mert csitult a zivatar. A sokféle ernyő gombamód borult az embe­rek fölé. Ä háziasszony is elindult, féltve szorította magához a szatyrot, nehogy átázzon a petrezselyem. Tröszt Tibor fejű, sötétbarna pillantású Lalika. A két gyermek sok­szor játszott együtt az udva­ron. a homokban vagy esős időben Bartosék viaszosvá­szonnal letakart nagy kony­haasztalán. Ilyenkor a szülők kedveskedni akartak egymás­nak, s hangosan tréfálkozni kezdtek a két gyermek feje felett: — Na, itt már megvan a vőlegény és menyasszony! A gyerekek csodálkozva néztek rájuk. Egyik borongós reggel Bar­tosék Évikéje töprengve ült az előszobában azon a porce­lán edényen, amelyet éjjel­nappal használnak kisgyer­mekes házaknál, a felnőttek mégis következetlenül a sötét napszakról nevezték el. Évike édesanyja a konyhában készí­tette az ebédet. Egyszer csak megszólalt a kislány: — Anyu! Gyere ide! Anyuka éppen levestésztát gyúrt és könyökig lisztes volt, s ezért összeráncolt homlokkal jelent meg'a gyer­mek előtt: — Mit akarsz? — Van itt a házban üres lakás? — Nincs. Csak nem gon­dolod, hogy ebben a nagy lakásínségben üresen hagy­ják ... — A többi emeleten sincs? — Persze, hogy nincs. . De minek kérded? Évike gondterhelten me­redt maga elé, még az ál­lát is a tenyerébe fogta a nagy fejtörésben. — Hát akkor hol fogok én lakni, ha férjhez megyek? AZ ANYA először fölkapta a fejét, mint a paripa, ha váratlanul os tores íp és éri, de aztán eszébe juott, hogy ők I szoktak néha tréfálkozni a két gyermekkel. — Nana! Hát arra aztán még igazán ráérsz! Még csak az kellene! A kislány kicsit megpislog­ta a figyelmeztetést, de aztán szemmel láthatóan belenyugo­dott a szülői jó tanácsba. — Ja igaz, még nincs Is férjem! Az anyja elnézte a kis­lányt, amint homlokráncolva töpreng saját gondjain, ami­ket a felnőttek semmiségnek tartanak, aztán elmosolyodott, és be akart fordulni a kony­hába. Ám Évike hangja meg­állította: — Anyuci, mondd, lehet apuka az én férjem? Az anya megrökönyödött ezen a bizarr gondolaton, de aztán tréfára vette. — Az nem lehet' ö már foglalt! Sajnos!... — tette hozzá tréfás vállvonogatással. — Inkább mást válassz! Egy idegent! Jobban jársz veZa- nekem elhiheted! —: Kár! — mondta csaló­dottan a kislány. — Hát, ha apuka nem lehet, akkor nincs más hátra, beszéljünk a La­likéval. Az anya kuncogva fordult be a konyhába. Ugyanaznap délben várat­lanul átjött Bartosékhoz Lali­ka apja. Magas, sötét bőrű ember volt, ő is olyan erős- fejű, mint a fia, csak a sze­me barna pillantásában volt valami szelíd fára'dtság. Bar- tosné rögtön leültette és ne­vetve elmesélte neki, hogy Évike szívesen venné, ha La­lika lenne a férje. Ez azt mutatja, hogy a két gyer­mek megérti egymást. Szelecki csöndesen ült a széken, csak a homlokán su­hant át egy kis tréfás ijedt­ség. Megrázta a fejét: — Várjunk csak egy ki­csit. A TILTAKOZÓ mozdulatra Bartosné meghökkent. — Remélem, szomszéd, nem fogja a lányomat visszautasí­tani ! — Nem erről van szó! Jaj, kedves szomszédasszony — mondta Szelecki —, nehéz dolog ez! Mondja meg a kis­lányának, hogy Lalikéra bi­zony... ne számítson! — Hogyhogy? Miért nem? Ö talán majd a miniszterel­nök lányát fogja elvenni? — Dehogyis, dehogyis! La­lika éppen tegnap jelentette ki, hogy neki nem kell más menyasszony... Ö az anyu­káját hajlandó csak elven­Tari János SOMOGYI NÉPLAP Szombat, I960, júlfna 1*. B

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents