Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-09 / 156. szám
Fejlődésideál és valóság Jegyzetek a somogyi ismeretterjesztésről Mi van a világban ma, s az ismeretterjesztés mennyire tart lépést a meggyorsult fejlődéssel? Ez a nézőpontunk, ebből kell kiindulná akkor is, ha a Somogy megyei ismeretterjesztésről esik szó. A természetben és a társadalomban a fejlődés az egyszerűtől a bonyolult felé halad; nem kizárva, hogy egyszer a mában bonyolultnak mondott is egyszerű lesz a fejlődés örök törvénye szerint. Ha arra gondolok, hogy például Somogybán az elmúlt esztendőben szinte teljesen megszűnt az üzemi, ipari munkásság körében szükségszerűen végzendő tudományos ismeretterjesztés, hogy csökkent a mezőgazdasági ismeretterjesztő előadások száma a tavalyihoz képest, és hogy Kaposváron egyre fogy az ismeretterjesztő előadások hall - gatóságának száma, akkor be kell ismernünk, hogy az alapjainál szükséges újra kezdenünk... Pedig a fejlőc,és — ezeken a területeken is — újabb réteget követelne a tudás építményének eddig felrakott téglafalára. S úgy tűnik, sosem érjük utol magunkat Hogy fejlődésideálunkkal lépést tartsunk, a legszükségesebbek egyike az lenne, hogy egy-egy időszak elemzésekor végre lemérjük a régiből a tanulságot, amit egyébként is gyakorta meg kell tenni ma, a »gyorsuló időben« s az újat kutatva fölvenni az új sort kezdő téglát, azt jó kötőanyaggal rögzíteni... (Erre például kiváló alkalom lehetett volna a TIT Somogy megyei Szervezetének nemrégiben lezajlott elnökségi ülése, ahol egy év ismeretterjesztő munkájáról beszélgettek.) Az ipari munkásságot érintő ismeretterjesztés az egyik legfontosabb kérdés. Ez főleg Kaposvárra korlátozódik, illetve néhány járási székhelyre, s a megyeszékhelyre bejárókra, tehát így a környékre is kiterjed. Eddig azon folyt a vita, hogy a szakszervezet vagy a TIT szervezze-e meg az üzemekben, a gyárakban az ismeretterjesztő előadásokat. Ezt a vitát a szakszervezet formális szervezésé előzte meg. Végül is hosszú időn át tehetetlenül nézte a szak- szervezet és a TIT, hogy szinte megszűnt az ismeretterjesztő tevékenység az üzemekben gyárakban. A tudományos ismeretterjesztésben nagyon fontos, hogy milyen társszervekkel kooperálhat a TIT. A szakszervezettel ez nem sikerült eddig. Országosan is bajok voltak ezen a téren, de sehol se ennyire, mint Somogybán. Ezért is hozott nemrégiben a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a TIT Országos Elnöksége egy közös határozatot, amelyben lefektették az együttműködés alapelveit, kinek-kmek a feladatait. Ez a határozat világé san kimondja, hogy a szak- szervezetnek kell megszerveznie az üzemekben és gyárakban a tudományos ismeretterjesztést, az előadások színvonaláért pedig a TIT felelő'. (A TIT Somogy megyei Szervezetének őszi elnökségi ül's' ezt a témát tűzi majd napirendre.) A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben folyó ismeretterjesztő -tevékenységre is kiterjed a SZOT rendelkezése. Tehát szeptembertől ezen a téren is javulást várhatnánk, most már csak attól függ ez, hogy egy rendeletet milyen fegyelemmel hajtanak végre? A tudományos ismerő'terjesztés fórum is. Ez az értelmiségire vonatkozik, a TIT- tagságra. És tényleg fórum-e Kaposváron a TIT? Aligha mondhatjuk ezt. A tagság foglalkoztatottsága nem megfelelő, mert kevés Kaposváron az előadások száma. Van olyan TIT-tag, aki évek óta nem kapott feladatot. Néhány évvel ezelőtt volt egyfajta kezdeményezés még a TIT-székhá- zunkban; a fiatal értelmiségiek földerítésére valamilyen »tanács« született is. Akkor fölmérték, hogy hány fiatal került a városba. Azóta a számuk csak nőtt. Valószínű, hogy a műszaki értelmiség száma ugrásszerűen emelke- det. A TIT nincs tájékozódva arról, hogy milyen változás állott be azóta is ezen a téren, milyen szakemberekkel rendelkezünk, akikre támaszkodhatnánk, ha lemének megfelelő számú előadások. A műit évben összességében általában nem csökkent az ismeretterjesztő előadások száma. Kimutatta a statisztika: a rendezvények száma magasabb, mint például sok más megyében, mégis adódnak alapvető kérdések, amelyeket sürgősen meg kell oldani: a munkásság körében végzendő ismeretterjesztés, a mezőgazdasági előadások számának növelése, a TIT-tagság foglalkoztatása, az űj értelmiség bevonása a TIT- munkába. Végezetül Koroknál Zsuzsának az Élet és Irodalom július 5. számában megjelent A szomszéd rétje..,? című cikkével egyetértve megállapíthatjuk: az ismeretterjesztésben ártalmasán keveset foglalkoznak azzal, hogy a tudományos gondolat fejlődése izgalmas, szép, drámai és nagyszerű ... Mindaddig, amíg a tudás téglafalait nem ebből a szemszögből építjük egyre magasabbra, addig ez a fal csak elválaszt az ismeretszerzés lehetőségeitől. Horányi Barna NAPIRENDEN a megyei népművelési tanács munkája Négy évvel ezelőtt kormányelnöki utasítás és megyei tanácsi vb-határozat nyomán alakult meg a Somogy megyei Népművelési Tanács, a megyei tanács végrehajtó bizottságának javas- lattevő és tanácsadó testületé. Feladatköre a tömegkulturális munka helyi irányelveinek kialakítása; e munka összehangolása, s ezzel kapcsolatban állásfoglalások, javaslatok eljuttatása a felsőbb szervekhez. Ezzel a tevékenységgel foglalkozott tegnapi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Ellentétben néhány országosan kialakult véleménnyel, a vb arra az álláspontra helyezkedett, hogy a népművelési tanács léte, szerepe, működése — maga az élet igazolta —> fontos, szükséges. Sőt, az új gazdaságirányítás viszonyai között nélkülözhetetlen. Neki van a kulturális politika megyei alkalmazásában a legtöbb találkozási Elektrosztatikus védőruha Az Országos Vlllamostávvezeték Vállalat szakemberei különleges elektrosztatikus munkavédelmi ruhákat készítettek. A szigetelt, hálószerűén kiképzett védőruhák nagy jelentősége, hogy segítségükkel az első hazai 400 kW-os berendezések üzemeltetésénél a munkások a feszültség alatti berendezéseken dolgozhatnak. Képünkön: »Divatbemutató« az új védőruhával. Kiibiilftfii A kübültyü egy igen aranyos kis használati tárgy. Lehet vele citromot reszelni, húst darálni, hajat szárítani és szájharmonikázni, hogy csak a legfontosabb rendeltetéseit említsem. Ezért érthető, hogy a kübültyü hosszú évekig hiánycikk volt. No meg azért, mert a kübültyűgyár dolgozói szüntelenül értekez- leteket tartottak. Értekezlet volt a kübültyü gyártása előtt, a kübültyü elkészülése után, továbbá két kübültyü készítése közben, valamint a kübültyü csomagolása (kiszerelése) alkalmából. Minden alkalommal horizontálisan és vertikálisan elemezték a kübültyü gyártását, majd megvonták annak szintézisét. Aztán továbbra is ugyanolyan kübültyüt gyártottak, mint azelőtt, amikor jutott idejük a gyártásra a sok értekezlet miatt. így lett a kübültyü hiánycikk. Az egyszerű halandó, aki elhatározta, hogy kübültyü-tulajdo- nos lesz, lejárhatta a lábát, akkor sem kapott sehol, csak rendkívüli összekötttetések alapján, ugyanis a kübültyüt pult alól árusították. Kéf refle Az új mechanizmus száz nyolcvan fokos fordulatot hozott. A kübültyügyárban megszüntették az értekezleteket. Azóta — noha nem korlátlan mennyiségben, de — lehet kapni kübültyüt. Persze még igen messze vagyunk attól, hogy mindenki kielégíthesse kübültyüigényét. És eljön-e az az idő, amikor valameny- nyien — e széles honban — kübültyü-tulajdonosoknak vallhatjuk magunkat? Nagyon aggódom, mert miután naponként olvasom hogy ilyen és ilyen szimpozi- ont tartottak, felütöttem az idegen szavak szótárát: »A szimpoziont görög eredetű szó« — írja. — »Lakomát jelente. Pontosabban, a régi görögöknél az étkezés utáni id- dogáló társalgást nevezték szimp ozionnak. Tele vagyok tehát kétséggel: megszűntek az értekezletek és kezdetét vették a szim- pozionok. Ismerve a kübültyü-gyárbe- lieket, ha ők egyszer elkezdik a szimpoziont.... Táncolj idegennel Fölöttébb érdekes dolgokat tudtam meg népszerű képeslapunkból. A »Kit illet a menyasszony tánc díja ?« című cikk egyebek közt közli: »■. .az életközösség megszakadása uTán gyakran vita tárgya, hogy ez a pénz közös vagy külön vagyon-e?« Az illetékes vélemények alapján: ».. .közös vagyonnak minősül, kivéve, ha az ajándékozó kifejezetten csak a menyasz- szonyt kívánta abban része - sítente. Az írás rendkívül meggyőző, mégsem tudom egyértelműen magamévá tenni, hiszen a menyasszony megtáncolt azért a pénzért, az ifjú férj viszont nem. Vagyis pénzhez csakis úgy jut a menyasszony, ha nem a férjével, hanem másokkal táncol! Korai tanulság: ha pénzt akarsz, táncolj idegennel! A menyasszony reggelig táncol, s aztán hullafáradtan kasszát csinál. Tizenötezerfo- rint a »bevétel«, és akkor a férj megszólal: »Add ide a felét!« — pedig semmi érdemlegeset nem tett, csupán egész éjjel evett, ivott és azon he- herészett, hogyan táncolja össze ifjú felesége a tizenötezer forintot... Továbbá: többnyire nem készül jegyzőkönyv a menyasszonytánc. »bevételéről«. Ahhoz, hogy a pontos összeget regisztrálni lehessen, a lagzi ideje alatt könyvelést kellene végezni. Bárhogy latolgatom, rendkívül kínos dolog. A könyvelést a vőlegénynek kéne kezdeményezni, például így: »Drága Stefániám, vezessünk kimutatást a meny- asszonytanc »bevételéről«, mert sosem tudja az ember, mire lehet jó«. Stefánia: »Mi jut eszedbe, Árpi még el sem vettél feleségül, és máris élet- közösségünk megszakadására gondolsz? Vedd tudomásul, hogy egy rohadt vasat se fogok ősszetáncolni!« — Közben kínos jelenet: Stefáni lehúzza ujjúról a jegygyűrűt és sárba tapossa. Árpi pedig kö- nyörgőre fogja: »Értsd meg Stefiké, nem az én ötletem volt, az újságból olvastam, hogy így kell eljárni«... Vincze György pontja, összehangólási lehetősége a különböző társadalmi szervezetekkel és mozgalmakkal. Alaphatáskörén — a vb- vel fennálló kapcsolatán — túllépve örvendetes volna, ha a Szakszervezetek Megyei Tanácsánál és a nagyobb gazdasági üzemeinknél, valamint a helyi, a területi párt- és tanácsi szerveknél is nem kevésbé élne javaslattevő jogával a megyei népművelési tanács. Különös tekintettel az anyagi és szellemi erők egyesítésére. Ez a feladat korábban és ma is fő célkitűzése a testületnek. S ami eredményeit illeti, kétségtelenül része van a népművelési tanácsnak abban, hogy a megye 235 művelődési intézménye közül negyvenkettő már a különböző gazdasági szervek — szerződés szerinti — közös támogatásával működik. Ez a szám azonban jelzi a további feladatok mennyiségét és bonyolultságát is. A testület jellegénél fogva ugyanis határozatokat nem hozhat. Csupán állást foglal, íszrevételez, javasol. A termelőüzemek pedig kulturális alapjuk felhasználásáról teljes öl állósággal döntenek. Tehát csak meggyőzéssel, mindenekelőtt a gazdaságig vezetők korszerű művelődési szemléletével lehetséges elérni, hogy a kultúrára szánt anyagiakat mindenhol rendeltetésük szerint használják fel. Ebben még nagyon sok a tennivalónk, s erre vonatkozóan figyelemreméltó a vb néhány fontos határozata. A népművelési tanács gazdasági albizottságot hoz létre, amely figyelemmel kíséri megyénkben a közművelődési rendeltetésű anyagi erők fel- ha ználását. A megyei párt- bizottság 1969. április 29-én hozqtt egyik fontos határozata alapján a termelőüzemek, vállalatok megítélésében a gazdasági eredményeken túl figyelembe kell venni, hogy milyen színvonalú a termelő- egység kulturális élete. A népművelési tanács tagjai hívják föl erre a figyelmet, tartsanak előadásokat a gazdasági vezetők hosszabb, rö- videbb téli tanfolyamain. A vb-ülés elnökének, Böhm Józsefnek a javaslatára egy másik fontos határozatot is hoztak. A népművelési tanács kezdeményezze községeinkben (az ún. koordinációs bizottságokhoz hasonló) egységes társadalmi szervezetek kialakítását. Ezeknek a feladata a falusi kulturális munka irányítása. W. E. A M,amelyik tüiiitie imp! — Nehéz volt rávenni arra az embereket, hogy rendszeresen forgassák a szakirodalmat. S ez a Siófoki Kőolajvezeték Vállalatnál egy kicsit érhető is: nehéz munkát végeznek a műszakiak, estére fáradtak. A továbbképzés azonban egyre inkább szükségesnek látszott: a kőolajipar technikája nagy léptekkel halad előre, űj mód szerek és berendezések születnek. Ismerni kell ezeket Tájékozódni kell Tulajdonképpen ez az igény, s az új gazdaságirányítási rendszer következtében megváltozott körülmények hívták létre a vállalat műszaki klubját. Nem is szántak nagyobb szerepet .neki, mint • azt, hogy fölkeltsék az érdeklődést az új iránt tájékoztassák a műszakiakat. — Mi tagadás — mondja Fecser Péter főmérnök —, az első előadásokra még toborozni kellett az embereket. Az eltelt másfél év azonban fordulatot hozott: érdeklődési köröktől, munkájuktól függően mindenki jön, aki csak teheti. A havonta egyszer megtartott előadások mindig a leg" nagyobb feladatok megoldásához nyújtanak segítséget. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezetőd többször voltak már a siófoki műszaki klub vendégei. S a neve ellenére ez a klub ma már nemcsak szoros értelemben vett műszaki kérdésekkel foglalkozik, hanem a munkához tartozó, más tudományterületek eredményeit is itt ismertetik meg az emberekkel, Ennek következtében a klubot rendszeresen látogatók száma is emelkedett. Nemegyszer zsúfolt a kétszáz ember befogadására képes terem, s a szociológiai, munka- lélektani előadásokon a vállalat admamisztratív dolgozói is részt vesznek. Ötletparádé A klub a műszaki propagandán, a rendszeres tájékoztatáson kívül új feladatokat is vállalt magára. A manapság külföldön olyan közkedvelt brain stoming, az ötletroham itt is szerepet kapott. A vállalat vezetői egy- egy megoldásra váró műszaki kérdést fölvetnek a klub ösz- szejövetelén. Aztán megkezdődik a töprengés. Ha valakinek egy megoldás eszébe jut, közreadja. — Sok megvalósíthatatlan ötlet hangzik el ilyenkor — mondják a vállalatnál —, de nekünk az a véleményünk, ha százból csak tizet is hasznosítani tudunk, már megérte. Arra mindig vigyázunk, hogy csak a klubban ismerjék meg az emberek. Attól tartunk ugyanis, ha előbb kiadjuk a témát, az emberek töprengenek rajta, s esetleg megvalósítható gondolatokat is eldob-; nak, mert nem látnak te. ne fantáziát. Egyszer megikériez- tük: véleményük szerint hogyan lehetne a csővezeték építésénél növelni a kapacitást. Valaki javasolta hegesszünk a helyszínen, s ne a depókban. Azóta így csináljuk. Van egy másik példa. A varratok előkészítését eddig kézzel végeztük, most — egy ötlet nyomán — géppel végezzük. Körülbelül ötszörösére nőtt ezzel a termelés. Egy ilyen ötletparádénak köszönhető, hogy a vidéken dolgozó munkások ma nem lakókocsikban, hanem kempingházakban laknak. Hogy mi ebben a jó? Gyorsabban lehet velük költözködni egyik munkahelyráji a másikra. Az az igazság — hallom a véleményt —, hogy a mostani nagy információtömegben egy-egy javaslat könnyén elsikkad, ha papírra írják. Így élőszóban előbb eljut azokhoz, akik megvalósíthatják. S nekünk az a véleményünk, hogy a segédmunkásnak éppen úgy lehet jó ötlete, mint egy műszaki vezetőnek. Miniklubok A viták, a vállalat munkáját közvetlenül is befolyásoló ötletek meglehetősen megváltoztatták a klub munkáját: bizonyítja ezt például az a tény, hogy a beszélgetések sokszor a késő éjszakába nyúlnak, s a szakembereken kívül egyre inkább részt vesznek ezeken a beszélgetéseken az adminisztratív dolgozók ifc Mindez azt bizonyítja: szükség volt rá, kellett a klu-b. Ezért ma már az sem meglepő, hogy az ország más vidékén dolgozó üzemektől is eljönnek egy-egy rendezvényre, s az itt hallottak alapján ott is megindul a vita. A vállalatnál így fogalmaznak: »létrejöttek a munkahelyeken a miniklubok«. S ez — tartják —, jó a vállalatnak is, jó a munkásoknak is. Keren Imre SOMOGYI 1TSPLAP ntt mm A j
