Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-08 / 155. szám
Nyolc szál gyertya Jóotthon egyik szó- marcipán rózsával, ruhácskát »-nagyon szépen A nevelőotthon egyik szobájában rendezték meg a születésnapot. Aszta- Tretolva, nyolc csővázas )1 kört csináltak, a közepére került a hamutartó, hogy mindenki hozzáférjen. Marika kék ruhácskában, mélypiros blúzban fogadta a gratulációkat, neki nem is készítettek széket, mindegyik látogató ölében »bérelt« helye van, választása megtiszteltetés. A folyosón föl s alá raj- csúroztak a gyerekek, be-be- nyitott az ajtón születésnapi hangulatért. A nevelőnő erélyes hangja visszaparancsolta őket a televízió mellé, de majd ötven gyereket lecsendesíteni még neki is meddő vállalkozás. Amikor a szomszéd szobában Orsós Mari születésnapját ülik! A brigád régóta készült erre a pillanatra, föltételhez is kötötték az ajándékokat. Jó kislányhoz illő viselkedés és jobb tanulmányi eredmény, mert a félévkor már nagy bajok voltait A szőrszálhasogatók persze mindenen találnak kifogást, Marika bizonyítványa is gyengére sikerült, és az iskolai intézeti magatartásával sem tündökölt. j — Mégis megköszöntjük, hátha... — indultak neki vásárolni fiúk, lányok, asszonyok. Kerek csokoládétortát vettek, marcipán rózsával, ruhácskát, blúzt, és magukkal hoztak soksok szeretetet, puszit — amit a nyolcéves árva talán jobban is igényelt, mint az ajándékokat. A kislányt hetenként egy- szer-kétszer majdnem mindenki látja, a találkozásokon mégsem fogynak ki a kérdésekből, a kreolbőrű kislány pedig — ha nehezen is — mosolyogva válaszolgat. A Híradástechnikai Vállalat alkatrészüzemének Béke brigádja decemberben kopogtatott be a Zója igazgatónőjéhez, és kérték hogy egy állami gondozott kislányt pártfogolhassanak. — Ennek nincs különösebb akadálya — hangzott a válasz, s Horváth Istvánná brigádvezető az engedély birtokában tért vissza munkatársai közé. Orsós Mária nyolcévss, szülő nélküli cigánylány egyszerre tizenöt munkás gyermeke lett. Az asszonyok, lányok dédelgették, a férfiak hamar megbarátkoztak vele, egyébként is annak a csillogó, hatalmas, bogárfekete szempárnak nem lehet ellenállni. A brigádnapló oldalain sokasodnak a bejegyzések, Marikát hol egyikük, hol másikuk vitte /haza, megajándékozták, és bár a kislánynak nehezen megy az írás, kockás papíron a következőket ragasztották a naplóba: Július 1-vel megkezdték a barack szedését az Oreglaki Állami Gazdaság vityapusztai gyümölcsösében. A 36 hold franciabarackosban naponta 25—30 mázsát szednek a polá- nyi, a somogyvámosi és a vityapusztai általános iskolások. A 214 hold kajszi szedését a napokban kezdik meg. A barack nagy részét exportra és a MÉK-nek szállítják. Válogatás és osztályozás után kerül csomagolásra és szállításra a barack. A dombra épült falu: VISZ VISZ SZALAGTELKES TELEPÜLÉS. Házai mintha egymás fölé épültek volna, követik az út emelkedését Gépkocsink lassabban halad. Emelkedő következik. A ha' tárban nem találkozunk am berekkel, a faluban is alig látni néhányat. A tsz irodájában Kis Sándorné főkönyvelő mindjárt felvilágosítással szolgál. — Temetésen van majdnem mindenki. Ilyen kis faluban nagyon erős a rokoni hálózat. Csendes település különben is a miénk. Én tudom, már öt éve lakom itt — Szórakozási lehetőség? — Rengeteget költők könyvekre. Szeretem a tévét, rádiót, ennyi nekem elóg. Elég sok ebben a faluban a tévé, mindenki azt nézi. Nem pa- naszkodhatom. Általában anyagiakban közepes jövedelműek az itteniek. — Hogyan zárult a tavalyi év? — Harminckilenc forint volt egy munkaegység. Ez, évi jö- vedelemátlagcrt tekintve tizenkétezer forint. De a háztáji sokat számít a jövedelem szempontjából. Nézem az adatokat. Hatszázötven holdon gazdálkodik a Zöldmező szövetkezet. Ötvennégy tagja van. Az átlagéletkor elég magas, ötvennyolc éy. A talajadottságok sen. kedvezőek. Vörösagyagos a termőföld errefelé. így inkább a szálas takarmánynövények termesztésére fordítanak nagyobb gondot. Meg kukoricára Melléküzemáguk, nincs. Szarvasmarha, sertéstenyészetük közepes nagyságú. Közben megérkezik Pintér Pál elnök. Kérem, beszéljen a faluról. — Mielőtt bármit mondanék, üljön föl velem a motorra megmutatom a határt — mondja. Elindulunk. A dűlöutak szeszélyes kanyarral emelkednek a földek között. Meredek emelkedő következik, a motor lefullad. A közelben kombájn kínlódik, nehezen veszi a dombot. Gyalog folytatjuk tovább az utat. A tetőről belátni a szomszédos községek határát. — Dombos, szeszélyes határ a miénk. Csak festőknek jó ez a vidék. A szabályos, erős vonalú hegyoldalszerkezet valóban esztétikai élményt nyújt. De a munka, a gazdálkodás itt nagyon nehéz, nagyon költséges. — mutat a határra Pintér Pál. Visszafelé még mered ekebbnek tűnik az út. Erősen kell kapaszkodnom, le ne essek. Ebédidőben Józóékhoz kopogtatok be. Az udvaron mankós fiatalember hűsöl. Édesanyja behív a konyhába. Régi, rakott tűzhelyen fő az ebéd. Elviselhetetlen a meleg. Tévé, rádió nincs a lakásban. — Van nekünk, ami szóljon, itt van a kisgyerek, a szobában alszik — mutat Józó néni a kéthónapos kisfiúra. Közben bejön a fia is. Kérdem tőle, mikor nősült, hogyan keres, milyen baleset történt vele. — Semmiről nem vagyok hajlandó nyilatkozni — mond ja. — Muszáj ezt mindenkinek tudni? Szerintem nem. Az édesanyja közbeszól: — Minidig ilyen szófukar. Azért én nem hagyom abba az eleinte egyoldalú beszélgetést. Nem telik bele sok idő, máris kirajzolódik róla a kép. Feloldódik, észre sem veszi, hogy vall magáról. Kitűnik, hogy szívesen eljönne a tsz-be gépkocsivezetőnek, de jelenleg még nincs kocsira kilátás, így akkor se tudna itt dolgozni, ha akarna. Mondja, hogy ő is naigyon szereti az elnököt, akárcsak az összes helybeli. Délután a földekre készülő emberekkel találkozom. Eltemettek egy asszonyt, délelőtt nem dolgoztak, de délután már nem hagyja otthon ülni őket a nyár. Az elnökkel és főkönyvelővel az irodában a falu jövőjéről beszélgetünk. Pintér Pál- né, az iskola igazgatónője is bekapcsolódik a társalgásba. — Elnéptelenedik az iskoda — panaszkodik. — Nehéz itt igényességre nevelni gyerekeket, felnőtteket egyaránt. Negyven televízió van a községben. Próbálom a gyerekeimet értő nézővé nevelni. A felnőttek egyre többet adnak az önbecsülésre. A szövetkezetre terelődik ismét a szó. Bár kiesd, közepes adottságú ez a tsz, a gépek sokat segítenek. Ami pedig a jövőt illeti: a nagyobb erőben látják a boldogulást, a nagyobb eredmény elérésének lehetőségét. AZ ESŐZÉSKOR LEZÜDULÓ VÍZ rombolásáról kapta Visz a nevét Néhány éve még autót sodort el az utcán az ár. Ma már mély árok vezeti le a vizet s csak a falu neve maradt meg. Egy kicsit szimbolikusnak érzem. Az itteniekre gondolok, akik a meredek, lejtős, gyenge adottságú földeken helytállnak. Azon törik a fejüket, hogyan vihetnék közös ügyüket előbbre. Szívósságot pedig a domboktól, a vízzel való küzdelemtől tanulnak. Mészáros István »nagyon szépen köszönök mindent amit a brigádtól kaptam a karácsonyi szünetbe, orsós mária«. Így, végig kisbetűvel, mint Nemecsek neve a Pál utcai gittegyletben. Marika még nem tanulta a nagybetűket. Megtörtént az ünnepélyes felköszöntés, mindenki gratulált, mikor a kislány szégyenlősen megkérdezte. — Meghívhatom a két barátnőmet? — Persze — kaptak az alkalmon a többiek, s a két ijedt tekintetű kislány szoknyácská- jába kapaszkodva tanácstalanul állt a kör közepén. — Fújd el a gyergyákat — mondta szinte kórusban a brigád, miközben a rózsaszín viaszra rakott papírgallér már- már tüzet fogott. Persze nem sikerült, hiába vett hatalmas levegőt, így a többiek segítettek neki, levágtak három vastag szeleteit, s nézték a falatozó apróságokat. — Mikor ettél utoljára tortát? — kérdeztem meg tőle. amikor végzett a kiadós szelettel, s felkucorodott a brigádvezetőnő ölébe. — Csak most — nézett rám, de gyorsan elkapta a tekintetét — Szó sincs róla — hördülnek fel a többiek, s sorolni kezdik, ki mikor etette meg édességgel. Végül ő is kénytelen tudomásul venni, hogy rosszul emlékezett, s nevet, nevet állandóan. A szomszéd teremből halkan szüremlik át a gyermekzsivaj, leköti őket a tévé és a lemezjátszó. H at óra körül jár az idő, a nevelőnő nagyon ta- pintatosaQ figyelmezteti a társaságot, hogy búcsúzzanak, a kislánynak készülni kell a vacsorára. Hatalmas puszik cuppannak, s az ajtóban még megbeszélik — ma már ki tudja hányadszor —, ki mikor és hová viszi a brigád gyermekét nyaralni. Ez lesz az idei jó tanulás előlege. Saly Géza i Emlékezés Sajnovics Jánosra 1970-ben lesz a 200. évfordulója Sajnovics János Demonstratio című műve megjelenésének, amellyel bebizonyította a magyar nyelv finn-ugor eredetét, megvetette az összehasonlító társadalomtudományok, a módszeres történe- S nyelvtudomány és a helyes magyar őstörténeti tudat alapját. Az évforduló megünneplésének előkészítésére az Akadémián emlékbizottság alakult. Az előzetes tervek szerint 1970. május 12—14 között Székesfehérváron nemzetközi tudománytörténeti tanácskozást, majd Sajnovics János szülőfalujában, Tordason emlékünnepséget rendeznek. BARACKSZÜRET ■ . :?■ ; NYÁRI EGYETEMEK Vasárnap Gyulán, a városi tanács dísztermében ünnepélyesen megnyílt a hetedik eszperantó nyári egyetem. Ebből az alkalomból hazánk minden tájáról és 12 országból, köztük Angliából, Olaszországból, Hollandiából, Bulgáriából — több mint 200 eszperantista érkezett Gyulára. A megnyitón ünnepi beszédet mondott dr. Ortutay Gyula akadémikus, a TIT országos elnöke. Ugyancsak vasárnap nyílt meg a hagyományos soproni nyári egyetem. Ezen az erdészet és faipar iránt érdeklődő mintegy 30 külföldi vendég vett részt, és rajtuk kívül majdnem 70 hazai látogatója is van a kurzusnak. Leningrádi vendégszereplés Hétfőn Leningrádba utazóit a Pécsi Balett. Az együttes tízéves működése alatt most vendégszerepei másodízben a Szovjetunióban. Három esten lépnek közönség elé. Ez a külföldi program nemcsak a Pécsi Balett, hanem a Pécsi Nemzeti Színház vendégszereplése is. Idegen zenekar helyett ugyanis ezúttal először saját színházuk negyvenegy zenésze kísérte őket a Szovjetunióba, Szakosított gimnáziumi osztályok A következő tanévben az ország gimnáziumaiban 194 szakosított tantervű — tagozatos — nyelvi első osztály nyílik: a matematikai és természettudományos szakosított első osztályok száma 132 lesz. Ezenkívül néhány ének-zene, testnevelés, valamint rajz tagozatos osztály is megkezdi működését. A művelődésügyi miniszter utasítása értelmében a gimnáziumokban szervezhető szakosított tantervű első osztályok száma egy-egy megyében az összes első osztályok számának legfeljebb 40 százaléka lehet. Az érintett iskolákban a szakosított tanter- vűek mellett legalább 25 százalékban kell lennie általános tanterv szerint működő osztálynak. Vonaton Divat Fiatal lány áll a vonatablaknál. A miniszoknya jóval térden felül ér, és bizony nincs sok dolga a fantáziának. Falusi néni telepedik az egyik padra, megigazítja a fejkendöt, aztán ő is az ablakhoz áll. Szinte a változó divat szimbóluma a két szoknya. A mini és a szépen slingelt, harang alakú rokolya a kikeményített pendelyekkel. Nézik az állomás forgatagát, és leülnek szemben, amikor elindul a vonat. A néni szólal meg először, az aligszoknya felé intve: — Mondja, kedves, kényelmes ez? — Ilyenkor igen. De télen hideg egy kicsit. Ez a divat, tetszik tudni.*. Már várjuk a következő kérdést, amely a sok szoknyás néninek szól. — És ez? Nem kényelmetlen ilyenkor? — Igazsága van, aranyom. Nyáron egy kicsit meleg, dekát ez volt a divat... Eltűnődöm. Hiába, azért a divat történetében is vannak örök kategóriák. Például az ésszerűség... Az emancipált Csinos asszonyka kötöget, miközben elmerülten tárgyalt szintén csinos barátnőjével. Annyira belemelegedtek a beszédbe, hogy későn vette észre; megugrott az egyik szál. Lecsapta a horgolást. — No most lebonthatom az egészet... Bontani kezdték, de a makacs szál sehogysem engedett — Majd én — hallatszott egy erős férfihang. Megütőd- ve néztek a tolakodóra. Erős termet, markáns munkásarc, egyhén ironikus mosollyal —, hadd próbáljam meg. Egymásra nézett a két nő. Az egyik elhúzta a száját, aztán a gubanchamlazra mutatott. — Hát nem bánom. Próbálja meg. De ha jobban összetekeri, akkor kikap. A hatalmas férfitenyérben, komikus kontraszként hat a vékony fehér szál. De a kemény, néhol kérges ujjak fürgén és ügyesen mozgatják, hiába rázkódik a vonat. És kész a bontás. Szurkoltam a férfinak. íme az erősebb nem emancipációja. Az asszonyka elismerő tekintettel és hálás mosollyal vette át a gombolyagot. Tisztelettel és nem minden irigységtől mentesen néztük férfitársunkat. .. A hölgy elővette a puderdobozát, rámo- solygott a férfira; — Lenne kedves tartani egy kicsit a tükröt? Lámcsak, az emancipáció külön- jutalma. Igények — Órriási szenzációóó!.!.! Meggyilkolta baltával a feleségét! A legfrissebb hírek! Megjelent az ... Az újságárus lépett a kocsiba. Érdeklődő tekintetek és pénz nyújtó kezek fordulnak felé. Az egyik férfi gyorsan kap az újság után. Gyorsan lapoz ide-oda, keresi a szenzációs gyilkosságot. Aztán csalódott képpel leereszti a lapot. — Csibész alak ez a rikkancs. Hogy hazudik! Csak egy nyomorult gyilkossági kísérlet volt... Csak. Milyen kár, hogy nem öltek meg senkit. Az első oldalt meg sem nézi. Pedig ott képek is vannak. Tankok, repülők, fegyverek. És gyilkosság is. De ez neki kevés... Tröszt Tibor SOMOGTI NÉPLAP Kedd, 1969. július 8. 5
