Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-08 / 155. szám

Nyolc szál gyertya Jóotthon egyik szó- marcipán rózsával, ruhácskát »-nagyon szépen A nevelőotthon egyik szo­bájában rendezték meg a születésnapot. Aszta- Tretolva, nyolc csővázas )1 kört csináltak, a köze­pére került a hamutartó, hogy mindenki hozzáférjen. Marika kék ruhácskában, mélypiros blúzban fogadta a gratulációkat, neki nem is ké­szítettek széket, mindegyik lá­togató ölében »bérelt« helye van, választása megtisztelte­tés. A folyosón föl s alá raj- csúroztak a gyerekek, be-be- nyitott az ajtón születésnapi hangulatért. A nevelőnő eré­lyes hangja visszaparancsolta őket a televízió mellé, de majd ötven gyereket lecsendesíteni még neki is meddő vállalko­zás. Amikor a szomszéd szobá­ban Orsós Mari születésnapját ülik! A brigád régóta készült erre a pillanatra, föltételhez is kötötték az ajándékokat. Jó kislányhoz illő viselkedés és jobb tanulmányi eredmény, mert a félévkor már nagy ba­jok voltait A szőrszálhasoga­tók persze mindenen találnak kifogást, Marika bizonyítvá­nya is gyengére sikerült, és az iskolai intézeti magatartásával sem tündökölt. j — Mégis megköszöntjük, hátha... — indultak neki vá­sárolni fiúk, lányok, asszonyok. Kerek csokoládétortát vettek, marcipán rózsával, ruhácskát, blúzt, és magukkal hoztak sok­sok szeretetet, puszit — amit a nyolcéves árva talán jobban is igényelt, mint az ajándéko­kat. A kislányt hetenként egy- szer-kétszer majdnem minden­ki látja, a találkozásokon még­sem fogynak ki a kérdésekből, a kreolbőrű kislány pedig — ha nehezen is — mosolyogva válaszolgat. A Híradástechnikai Válla­lat alkatrészüzemének Béke brigádja decem­berben kopogtatott be a Zója igazgatónőjéhez, és kérték hogy egy állami gondozott kis­lányt pártfogolhassanak. — Ennek nincs különösebb akadálya — hangzott a válasz, s Horváth Istvánná brigádve­zető az engedély birtokában tért vissza munkatársai közé. Orsós Mária nyolcévss, szülő nélküli cigánylány egyszerre tizenöt munkás gyermeke lett. Az asszonyok, lányok dédel­gették, a férfiak hamar meg­barátkoztak vele, egyébként is annak a csillogó, hatalmas, bo­gárfekete szempárnak nem le­het ellenállni. A brigádnapló oldalain sokasodnak a bejegy­zések, Marikát hol egyikük, hol másikuk vitte /haza, meg­ajándékozták, és bár a kislány­nak nehezen megy az írás, kockás papíron a következőket ragasztották a naplóba: Július 1-vel megkezdték a barack szedését az Oreglaki Állami Gazdaság vityapusztai gyümölcsösében. A 36 hold franciabarackosban naponta 25—30 mázsát szednek a polá- nyi, a somogyvámosi és a vi­tyapusztai általános iskolások. A 214 hold kajszi szedését a napokban kezdik meg. A ba­rack nagy részét exportra és a MÉK-nek szállítják. Válogatás és osztályozás után kerül csomagolásra és szállításra a barack. A dombra épült falu: VISZ VISZ SZALAGTELKES TE­LEPÜLÉS. Házai mintha egy­más fölé épültek volna, kö­vetik az út emelkedését Gép­kocsink lassabban halad. Emelkedő következik. A ha' tárban nem találkozunk am berekkel, a faluban is alig látni néhányat. A tsz irodá­jában Kis Sándorné főkönyve­lő mindjárt felvilágosítással szolgál. — Temetésen van majdnem mindenki. Ilyen kis faluban nagyon erős a rokoni hálózat. Csendes település különben is a miénk. Én tudom, már öt éve lakom itt — Szórakozási lehetőség? — Rengeteget költők köny­vekre. Szeretem a tévét, rá­diót, ennyi nekem elóg. Elég sok ebben a faluban a tévé, mindenki azt nézi. Nem pa- naszkodhatom. Általában anyagiakban közepes jövedel­műek az itteniek. — Hogyan zárult a tavalyi év? — Harminckilenc forint volt egy munkaegység. Ez, évi jö- vedelemátlagcrt tekintve tizen­kétezer forint. De a háztáji so­kat számít a jövedelem szem­pontjából. Nézem az adatokat. Hatszáz­ötven holdon gazdálkodik a Zöldmező szövetkezet. Ötven­négy tagja van. Az átlagélet­kor elég magas, ötvennyolc éy. A talajadottságok sen. kedvezőek. Vörösagyagos a termőföld errefelé. így in­kább a szálas takarmánynö­vények termesztésére fordí­tanak nagyobb gondot. Meg kukoricára Melléküzemáguk, nincs. Szarvasmarha, sertéste­nyészetük közepes nagyságú. Közben megérkezik Pintér Pál elnök. Kérem, beszéljen a faluról. — Mielőtt bármit monda­nék, üljön föl velem a motor­ra megmutatom a határt — mondja. Elindulunk. A dűlöutak sze­szélyes kanyarral emelkednek a földek között. Meredek emelkedő következik, a motor lefullad. A közelben kombájn kínlódik, nehezen veszi a dombot. Gyalog folytatjuk to­vább az utat. A tetőről belát­ni a szomszédos községek ha­tárát. — Dombos, szeszélyes ha­tár a miénk. Csak festőknek jó ez a vidék. A szabályos, erős vonalú hegyoldalszerke­zet valóban esztétikai él­ményt nyújt. De a munka, a gazdálkodás itt nagyon nehéz, nagyon költséges. — mutat a határra Pintér Pál. Visszafelé még mered ekebbnek tűnik az út. Erősen kell kapaszkod­nom, le ne essek. Ebédidőben Józóékhoz ko­pogtatok be. Az udvaron man­kós fiatalember hűsöl. Édes­anyja behív a konyhába. Régi, rakott tűzhelyen fő az ebéd. Elviselhetetlen a meleg. Tévé, rádió nincs a lakásban. — Van nekünk, ami szól­jon, itt van a kisgyerek, a szobában alszik — mutat Józó néni a kéthónapos kisfiúra. Közben bejön a fia is. Kérdem tőle, mikor nősült, hogyan ke­res, milyen baleset történt ve­le. — Semmiről nem vagyok hajlandó nyilatkozni — mond ja. — Muszáj ezt mindenki­nek tudni? Szerintem nem. Az édesanyja közbeszól: — Minidig ilyen szófukar. Azért én nem hagyom ab­ba az eleinte egyoldalú be­szélgetést. Nem telik bele sok idő, máris kirajzolódik róla a kép. Feloldódik, észre sem veszi, hogy vall magáról. Ki­tűnik, hogy szívesen eljönne a tsz-be gépkocsivezetőnek, de jelenleg még nincs kocsira ki­látás, így akkor se tudna itt dolgozni, ha akarna. Mondja, hogy ő is naigyon szereti az elnököt, akárcsak az összes helybeli. Délután a földekre készülő emberekkel találkozom. Elte­mettek egy asszonyt, délelőtt nem dolgoztak, de délután már nem hagyja otthon ülni őket a nyár. Az elnökkel és főkönyvelő­vel az irodában a falu jövő­jéről beszélgetünk. Pintér Pál- né, az iskola igazgatónője is bekapcsolódik a társalgásba. — Elnéptelenedik az iskoda — panaszkodik. — Nehéz itt igényességre nevelni gyereke­ket, felnőtteket egyaránt. Negyven televízió van a köz­ségben. Próbálom a gyerekei­met értő nézővé nevelni. A felnőttek egyre többet adnak az önbecsülésre. A szövetkezetre terelődik ismét a szó. Bár kiesd, köze­pes adottságú ez a tsz, a gé­pek sokat segítenek. Ami pe­dig a jövőt illeti: a nagyobb erőben látják a boldogulást, a nagyobb eredmény elérésének lehetőségét. AZ ESŐZÉSKOR LEZÜDU­LÓ VÍZ rombolásáról kapta Visz a nevét Néhány éve még autót sodort el az utcán az ár. Ma már mély árok vezeti le a vizet s csak a falu neve maradt meg. Egy kicsit szim­bolikusnak érzem. Az itte­niekre gondolok, akik a me­redek, lejtős, gyenge adottsá­gú földeken helytállnak. Azon törik a fejüket, hogyan vihet­nék közös ügyüket előbbre. Szívósságot pedig a dombok­tól, a vízzel való küzdelemtől tanulnak. Mészáros István »nagyon szépen köszönök mindent amit a brigádtól kap­tam a karácsonyi szünetbe, orsós mária«. Így, végig kis­betűvel, mint Nemecsek neve a Pál utcai gittegyletben. Ma­rika még nem tanulta a nagy­betűket. Megtörtént az ünne­pélyes felköszöntés, mindenki gratulált, mikor a kislány szégyenlősen megkérdezte. — Meghívhatom a két barát­nőmet? — Persze — kaptak az alkal­mon a többiek, s a két ijedt tekintetű kislány szoknyácská- jába kapaszkodva tanácstala­nul állt a kör közepén. — Fújd el a gyergyákat — mondta szinte kórusban a bri­gád, miközben a rózsaszín vi­aszra rakott papírgallér már- már tüzet fogott. Persze nem sikerült, hiába vett hatalmas levegőt, így a többiek segítettek neki, levág­tak három vastag szeleteit, s nézték a falatozó apróságokat. — Mikor ettél utoljára tor­tát? — kérdeztem meg tőle. amikor végzett a kiadós szelet­tel, s felkucorodott a brigád­vezetőnő ölébe. — Csak most — nézett rám, de gyorsan elkapta a tekinte­tét — Szó sincs róla — hördül­nek fel a többiek, s sorolni kezdik, ki mikor etette meg édességgel. Végül ő is kény­telen tudomásul venni, hogy rosszul emlékezett, s nevet, ne­vet állandóan. A szomszéd teremből halkan szüremlik át a gyermekzsivaj, leköti őket a tévé és a lemez­játszó. H at óra körül jár az idő, a nevelőnő nagyon ta- pintatosaQ figyelmezteti a társaságot, hogy búcsúzza­nak, a kislánynak készülni kell a vacsorára. Hatalmas puszik cuppannak, s az ajtóban még megbeszélik — ma már ki tudja hányadszor —, ki mikor és hová viszi a brigád gyerme­két nyaralni. Ez lesz az idei jó tanulás előlege. Saly Géza i Emlékezés Sajnovics Jánosra 1970-ben lesz a 200. évfordulója Sajnovics János De­monstratio című műve megjelenésének, amellyel bebizo­nyította a magyar nyelv finn-ugor eredetét, megvetette az összehasonlító társadalomtudományok, a módszeres történe- S nyelvtudomány és a helyes magyar őstörténeti tudat alapját. Az évforduló megünneplésének előkészítésére az Akadémián emlékbizottság alakult. Az előzetes tervek sze­rint 1970. május 12—14 között Székesfehérváron nemzetkö­zi tudománytörténeti tanácskozást, majd Sajnovics János szülőfalujában, Tordason emlékünnepséget rendeznek. BARACKSZÜRET ■ . :?■ ; NYÁRI EGYETEMEK Vasárnap Gyulán, a városi tanács dísztermében ünnepé­lyesen megnyílt a hetedik eszperantó nyári egyetem. Eb­ből az alkalomból hazánk minden tájáról és 12 ország­ból, köztük Angliából, Olasz­országból, Hollandiából, Bul­gáriából — több mint 200 eszperantista érkezett Gyulá­ra. A megnyitón ünnepi be­szédet mondott dr. Ortutay Gyula akadémikus, a TIT or­szágos elnöke. Ugyancsak vasárnap nyílt meg a hagyományos soproni nyári egyetem. Ezen az erdé­szet és faipar iránt érdeklő­dő mintegy 30 külföldi ven­dég vett részt, és rajtuk kí­vül majdnem 70 hazai látoga­tója is van a kurzusnak. Leningrádi vendégszereplés Hétfőn Leningrádba utazóit a Pécsi Balett. Az együttes tízéves működése alatt most vendégszerepei másodízben a Szovjetunióban. Három esten lépnek közönség elé. Ez a kül­földi program nemcsak a Pé­csi Balett, hanem a Pécsi Nemzeti Színház vendégsze­replése is. Idegen zenekar he­lyett ugyanis ezúttal először saját színházuk negyvenegy zenésze kísérte őket a Szovjet­unióba, Szakosított gimnáziumi osztályok A következő tanévben az ország gimnáziumaiban 194 szakosított tantervű — tago­zatos — nyelvi első osztály nyílik: a matematikai és ter­mészettudományos szakosított első osztályok száma 132 lesz. Ezenkívül néhány ének-zene, testnevelés, valamint rajz ta­gozatos osztály is megkezdi működését. A művelődésügyi miniszter utasítása értelmé­ben a gimnáziumokban szer­vezhető szakosított tantervű első osztályok száma egy-egy megyében az összes első osz­tályok számának legfeljebb 40 százaléka lehet. Az érintett is­kolákban a szakosított tanter- vűek mellett legalább 25 szá­zalékban kell lennie általános tanterv szerint működő osz­tálynak. Vonaton Divat Fiatal lány áll a vonatablak­nál. A miniszoknya jóval térden felül ér, és bizony nincs sok dolga a fantáziá­nak. Falusi néni telepedik az egyik padra, megigazítja a fejkendöt, aztán ő is az ab­lakhoz áll. Szinte a változó divat szimbóluma a két szoknya. A mini és a szépen slingelt, harang alakú rokolya a ki­keményített pendelyekkel. Né­zik az állomás forgatagát, és leülnek szemben, amikor elin­dul a vonat. A néni szólal meg először, az aligszoknya felé intve: — Mondja, kedves, kényel­mes ez? — Ilyenkor igen. De télen hideg egy kicsit. Ez a divat, tetszik tudni.*. Már várjuk a következő kérdést, amely a sok szok­nyás néninek szól. — És ez? Nem kényelmet­len ilyenkor? — Igazsága van, aranyom. Nyáron egy kicsit meleg, de­kát ez volt a divat... Eltűnődöm. Hiába, azért a divat történetében is vannak örök kategóriák. Például az ésszerűség... Az emancipált Csinos asszonyka kötöget, miközben elmerülten tárgyalt szintén csinos barátnőjével. Annyira belemelegedtek a beszédbe, hogy későn vette észre; megugrott az egyik szál. Lecsapta a horgolást. — No most lebonthatom az egészet... Bontani kezdték, de a makacs szál sehogysem engedett — Majd én — hallatszott egy erős férfihang. Megütőd- ve néztek a tolakodóra. Erős termet, markáns munkásarc, egyhén ironikus mosollyal —, hadd próbáljam meg. Egy­másra nézett a két nő. Az egyik elhúzta a száját, aztán a gubanchamlazra mutatott. — Hát nem bánom. Pró­bálja meg. De ha jobban összetekeri, akkor kikap. A hatalmas férfitenyérben, komikus kontraszként hat a vékony fehér szál. De a ke­mény, néhol kérges ujjak fürgén és ügyesen mozgat­ják, hiába rázkódik a vo­nat. És kész a bontás. Szur­koltam a férfinak. íme az erősebb nem emancipációja. Az asszonyka elismerő tekin­tettel és hálás mosollyal vet­te át a gombolyagot. Tiszte­lettel és nem minden irigy­ségtől mentesen néztük fér­fitársunkat. .. A hölgy elő­vette a puderdobozát, rámo- solygott a férfira; — Lenne kedves tartani egy kicsit a tükröt? Lám­csak, az emancipáció külön- jutalma. Igények — Órriási szenzációóó!.!.! Meggyilkolta baltával a fe­leségét! A legfrissebb hírek! Megjelent az ... Az újságárus lépett a ko­csiba. Érdeklődő tekintetek és pénz nyújtó kezek fordul­nak felé. Az egyik férfi gyor­san kap az újság után. Gyor­san lapoz ide-oda, keresi a szenzációs gyilkosságot. Aztán csalódott képpel leereszti a lapot. — Csibész alak ez a rik­kancs. Hogy hazudik! Csak egy nyomorult gyilkossági kí­sérlet volt... Csak. Milyen kár, hogy nem öltek meg senkit. Az első oldalt meg sem nézi. Pedig ott képek is vannak. Tankok, repülők, fegyverek. És gyilkosság is. De ez neki kevés... Tröszt Tibor SOMOGTI NÉPLAP Kedd, 1969. július 8. 5

Next

/
Thumbnails
Contents