Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-06 / 154. szám
Túl a megyehatáron ÉVI ZI VASÄ A pannóniai időktől napjainkig a mondák és regék egész sora kelt szárnyra a hévízi tóról és tájáról,_ keletkezéséről és »csodatevő« hatásáról. A táj igazi történelmét színesítő mondák között Ali koppányi bég és Huszár Péter pápai vicekapi'tány története talán a legromantiku- sabb. Ügy mesélik, hogy a Tátika vára körül portyázó Ali bég foglyul ejtett egy szép cigánylányt. aki megjósolta neki, hogy Huszár Péterrel folytatott párharcában az győz, aki előbb megfürdik a »csodató« vizében. A jóslat teljesült. Huszár Péter, Ali nyomában vágtázva, a lesántult lovait megjáratta a tó meleg vizében és maga is megmár- tózott. Huszár Péter győzött a párviadalban és láncon vitte Ali béget Pápára. Két idősebb embert hallottam dohogni az autóbuszmegállónál, amiért nincs közvetlen járat Pápa és Hévíz között. Megnyugtatásukra elmeséltem Huszár Péter történetét a koppányi Alival, kiemelve, hogy elődeink egykor lóháton járták meg a pápa—hévízi távot. Az őszebbik — történetesen pá/pai történelemtanár — gyorsan felvilágosított, hogy a győzelemben legalább annyi része volt Nádasdy Tamás, Batthyány Boldizsár és Vajda Kristóf segédcsapatainak, mini a »vizes jóslatnak«. A feledés tava Hétvégeken mostanában a hévízi tó partján újítom _______________ erőmet. Egyre j obban vonz a tó és a táj különleges világa, minden évszakban más színű, mindig fölséges szépsége., »Ebben a tóban meghal a bánat, ez a tó a feledés tava«. Így emlékezett egy finn író itt töltött napjaira. Egyébként a tó híres vendégeinek sarában irodalmunk sok jelességének nevét jegyezték fel. Keszthelyen jártában megfordult itt Csokonai Vitéz Mihály. Járt itt csúzos lábával Kisfaludy Sándor! Többször fürdőit a tóban Bernév. Szívélyesen köszöntjük egymást a színes forgatagban. Forrón tűz a nap, veszedelmesen pirítja a fehér asz- szonyi bőrt. A hangszóró sűrűn ismétli, hogy a tó fölött megülő párában, a pormentes levegőn fokozot tan hatnak az ibolyántúli sugarak. Aki nem hisz az orvosi tanácsokat közlő hangosbe- mondónak, estig rákpirosra ég Többnyire nem hisznek a »hivatalos« figyelmeztetésnek. Csak másnap. De akkor , már sziszegve. Hévízen sok külföldi gyógy kezelteti magát. A tófürdőt — különösen borult időben — a Balaton-parton üdülők is szívesen látogatják. Elismerően szemlélik az új ultramodern, fedett fürdőt és világszínvonalon álló gyógyászati fölszerelését. Életszínvonalunk magasságáról ékesebb bizonyítékokat aligha nyújthatnánk, mint itt. Alig láttam olyan fürdőzőt, akit ne terhelne 5—50 kg súly- felesleg. (Nem sajtóhiba!) A hangcsbe- mandó szólítja a fürdőző- ket a sétányon __________ vagy a bejáratnál várakozó látogatókhoz. Feltűnt egy hívás, amelyet már ötpercenként ismételtek: »Bogár Bélát várja a felesége a bejáratnál.« Egy kopaszodó férfi felkapta a fejét, de a mellette heverő bikinis nő mindjárt vissza is húzta. A harmadik hívás után óvatosan elhúzódtak a tópart legtávolabbi pontjára. »A Bogár elrepült« __— hangzott egy r osszmájú megjegyzés. Egy korai kapcsolás miatt közvetlen adásban hallhattuk a felség hangját is: »Itt lennie! Biztosan elaludt, hisz olyan kimerült szegény...« i pad hallgatósága is szétugrott volna. Az ügy előadója a festék alatt is elsápadt. Fiatal mama fekszik a gyermekmedence közelében, időnként ellenőrzi lubickoló fiacskáját. A fiú kiszállva a vízből á'.tipor édesanyján, aztán melléhevé- redik megszáradni. Hamarosan megunja a tétlenséget, feláll és kissé unottan rugdosni kezdi édesanyja olda’át: »De, Jánoska! Hagyjál, Jánoska! Jánoska, micsoda dolog ez!« — hangzik hasztalanul a fedd" szó. Végül is a mama sportújságot olvasó férjéhez fordul segítségért: »Miklós, adjon e-y pofont ennek a kölyöknek!« autóbuszmegálló felé. Az utol só vendégek elhagyják a fedett fürdőt, melynek gyönyörű halijában kertészeti mesterműtől övezve, világoskék medrű medence csillog. Tiszta vizében sok száz pénzdarab, a visszavágó’ók áldozati garasai, akárcsak a római Trevi- kútbam. A téren sokan megfürösztik még torkukat a rezi, pogány- vári, badacsonyi termelőszövetkezetek egymás mellé szo- rítot borkóstolóiban. Sűrű tömeg rohamozza az ormótlan bódékban tevékenykedő kereskedőket. (Feltehetően a távlati fejlesztési tervek ezeket a »kereskedelmi egységeket« ízlésesebben é" Budapesten 1971-ben Vadászati világkiállítás Az új gyógyfürdő épülete. »Ezért keljek én fel, adjon neki maga!« — hangzott az apai biztatás. Jánoska végül is megunta a rugdosást, és visszatért a me dencébe. Anyukája ismét bán- tatlanul vigyázhatott rá Nyúlnak az árnyékok. Megtelnek a kabinok öl- tözködőkkel, ritkul a nép a tó partján. Áramlik az utazók serege az zsenyi Dániel, Kemény Zsig- mond, Eötvös József. Gyakori vendég volt Móricz Zsigmomd, mos'0oság évente vissza- 3 Illyés Gyula. t autóbuszok vasit ezreket szállíta- »ölyög a nép a főté- i bor, a sör, a sült keszeg illata legyőzi s párolgását. A tér furcsa épület ékte- a nemrégen megkért nevű vendég- ozóhely. Nevét va- >nnan kapta, hogy ; rózsája. Rút, mint i pácolt és lakkba ás sün. - Szemben iozáns, modern vo- ' fürdő zárja le a autóbusz gyors- .évíz Kaposvártól ,ze két óra, vonattal . több. Meslepett, milyen sokan utaznak városunkbó1 Hévízre, hétvégi pihenésre. Már a hévízi vil'atulajdonosok sorában is található kaposvári A tó közepén hangos kacagás harsanh , , íl ,i Odaúszom a es kornyéké hirhedt pietykorszerűbben helyezik el. Stílszerű bb lenne az érkező vendégeket egy méltóbban kialakított tér képével fogadni, mint az egymásra zsúfolt ki- sebb-nagyobb bódék halmazával.) Kapható itt papagáj, mókus és tengerimalac kalitkástul, emléktárgy; világoskék és citromsárga játékmackó, lila szalmakalap. Bárkiről perce- • ken belül elkészül ollóval és ragasztóval a művészi árnyékrajz. A »divat-cikkbódé- előtt vidám lánytársaság rózsaszín, francia gyártmányú kardigánt próbál. Es kapható itt mindaz, ami a kaposvári üzletekben tartós hiánycikk: nyári atlétatrikó, fehér köper alsónadrág, férfihálóing, frottír fürdőköpeny minden méretben. Lassan becsukódnak a tündérrózsák csodálatos virágai, elcsendesedik a tó és környéke. Már csak az állami gyógyfürdőkórház betegei sétálgatnak a gondosan ápolt parkban. Várják a vacsoraidőt, s fájdalomcsillapítókat, az álmot adó altatókat és a remény messzijében a gyógyulást Vége egy tarka vasárnapnak. Kellner Béla Igaz ugyan, hogy még csak 1969 júliusát írjuk, két teljes esztendő van hátra a vadászati világkiállítás megnyitásáig, de az előzetesek már sok érdekességről adnak számot. A napokban jelent meg az újságokban a hír, hogy Tatán az állami gazdaságok 20—20 hektáros területen önálló élővad-bemutatót terveznek, itt mutatják be vadgazdálkodásuk eredményeit. A szervezésről és az előkészületi munkáról kértünk tájékoztatást a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kiállítási irodájának vadászati osztályától. — Először is szögezzük le a legfontosabbat. A vadászati világkiállítás nem csupán trófeabemutató, hanem az ember és a természet kapcsolaát hivatott magas színvona- on bemutatni. Arról nem is beszélve, hogy nem csupán a szorosan vett vadászat, hanem a vadgazdálkodás, a vadegészségügy és vadbiológia, a természetvédelmi kultúra, a vadászattörténet és vadászatökonómia, valamint a sporthorgászat is kért és kapott lehetőséget a nyilvánosság előtti szereplésre. — Milyen hagyományai vannak az ilyen jellegű kiállításoknak? — A felszabadulás előtt Berlinben és Bécsben rendeztek vadászati kiállítást, amelyeket a »világ« jelző még nem illetett meg, csupán nemzetköziek voltak. Magyarországon a korábbi időkben a milleneumi kiállítást kell még megemlíteni, de trófeabemutatók majdnem minden esztendőben voltak. — Mitől »világ«-kiállítás? — A BIE (Kiállítások Nemzetközi Irodája) a különleges kiállítások kategóriájába sorolta, tehát ha nem is »EXPO«, de 'mindenképpen extra, ilyen méretekben ritkán rendezett bemutatót láthat a magyar és a külföldi közönség. — Miért vállalkozott éppen hazánk a házigazda szerepére? — Magyarországon nagyon régi és nemes patinával bevont vadászati hagyományok élnek még ma is. A második világháború után aránylag gyorsan sikerült talpra állnunk ezen a téren is, amit legjobban a külföldi vendég vadászok látogatásai, vadexportunk növekedése, s egészében véve egész mezőgazdaságunk fejlődése bizonyít. A nemzetközi vadásztársaság elismeréseként — igaz, hogy ebben közrejátszott három világrekord trófea is (őzagancs, szarvasagancs ésdám- lapát), valamint az a számtalan díjazott érmes agancs, csiga, agyar és lapát, amely világhírt és elismerést jelentett vadgazdálkodásunknak. Mivel nemcsak a vadászattal foglalkozunk, a sporthorgászok nemzetközi eredményeit kápádhoz, ötven-hatvanan kapaszkodnak a cölöpökre erő - sített padokra, feszült figyelemmel és csillogó szemmel hallgatnak egy fiatalasszonyt. Viccet mesél. Fülelek. Nem vagyok pirulós, sem szégyenlős természetű, de ilyen szókimondást még istenben boldogult Hajagos őrmestertől sem hallottam, pedig ő nyelvészeti alapkiképzését a katonai méntelepen kapta. Egy másik közeli padnál munkaügyi vitára figyelek föl. Egy rikító vörös hajú, körbe ékszerezett hölgy az aktív dolgozók érdekében arról szólott, hogy az ő vállalatuknál visszavették a nyugdíjasoktól a nyári beutalókat. »-Menjenek az öregek télen üdülni«. Két nyugdíjas bányász ellenérveitől — azt hiszem — a pletykaCsülkős bableves mellett A két öreg egymással szemben ült. A magas, nyakas már az utolsó csöppeket kanalazta, a köpcös, pirosképű lassabban evett. — Az életben minden mindegy, Kálmi —■ szólalt meg a magas, nyakas, és a szesztől elmosódott tekintetével pásztázta göbbedt háttal ülő asztaltársát. — Dehogy mindegy, koma — válaszolt az kurtán. — Mindegy a. Mert mondjuk, most harangoznak és te eszel, De ha nem harangoznának is ennél, meg ha nem éppen akkor harangoznak, mikor eszel, akkor is jólesik az étel. Nem? ■— Nem. — Az életben minden mindegy, Kálmi. Hidd el ezt nekem — erősködött a magas, nyakas. — Hát már ne mondj ilyet, koma. Pont te mondod ezt? Neked mindegy, hogy egy deci rumot hajítasz le reggel vagy kettőt? — A nem. — No látod. — De ha két bajtársad kidől a sorból, attól az élet megy tovább. Ha te köszönsz el, akkor se áll meg a sárgolyó, Kálmi — és sírásra csücsörítette a száját. — Ej, koma, de hülyeségeket beszélsz, egyél, oszt menjünk, vár az asszony, nem mindegy mikor érünk haza. Hagyj föl a képzelgéseiddel, én még élni akarok — fakadt ki a köpcös. Elhallgattak. Vagy tíz perc múlva felsóhajt a magas, nyakas. — Az életben minden mindegy, Kálmi! — Dehogy mindegy. Nekem nem mindegy. No, idefigyelj, koma — nézett a köpcös a nyakasra. — Ha te láttad volna Budapesten az ipari vásárt, nem mondanál ilyen szamárságot. — Tán te voltál, Kálmi? Fent Pesten? — Hát. A tsz-től. Te is mehettél volna, de makacs vagy, mint az isten kutyája. — No, Kálmi, addig nem halunk meg, míg együtt föl nem mentünk jövő esztendőben. Oszt üzenni lehet, mint eddig, mert az ugye nem mindegy. Üzenni csak kell a családnak... (Bán) sem hagyhatjuk figyelmen kívül. — Milyen részvételre számítanak? — Százhuszonnyolc ország részére adták át külképviseleteink a meghívókat — a Közép-afrikai Köztársaság már az elmúlt évben jelentkezett —, ezek nagy része minden bizonnyal képviselteti magát. — Miután a kiállítás hosszú ideig (augusztus 27- től szeptember 30-ig) tart nyitva, a pavilonokban, termekben bemutatott diorámákon, trófeákon, fegyvereken, a két sporttal összefüggő árucikkeken kívül milyen programmal töltik ki a több mint egy hónapot? — Talán két csoportra oszthatnánk, elméleti és gyakorlati részre. Tudományos szimpóziumok lesznek, ez elsősorban a szakemberek figyelmét köti le, míg az érdeklődőknek kutyabemutatókat és -versenyeket (véreb és kotorék), lóversenyeket szervezünk. Hatvanezer külföldit várunk, s szeretnénk, ha megértenék: Magyarország nemcsak a fővárosból és a Balatonból áll. Vadászati, természeti, helytörténeti, kulturális sajátossággal rendelkező tájainkon, vidéki városainkban is lesznek helyi bemutatók. A tatai terv már ismert, munkatársaink most tárgyalnak Baján, Szekszárdon, Veszprémben, Pécsen, Győrben, Keszthelyen, Debrecenben, de nem maradhat ki a felsorolásból Gemenc. Sárköz és a Hortobágy sem. — És Somogy? — Somogybán az elmúlt három év alatt két világrekord agancsú bikát lőttek. A lábodi díszíti az emblémánkat (és a Mezőgazdasági Múzeum vadászati kiállítását), a gamási most szerepel majd először. Természetesen az egyik legjobb nagyvadas megye sem marad ki a helyi bemutatók sorából. — A felszabadulás óta külföldön hol szerepeitek hazai trófeák? — Firenzében és legutóbb Jugoszláviában, Üjvidéken rendeztek nemzetközi vadászati kiállítást. Ez utóbbin »mutatkozott« be először a nagyközönség előtt a lábodi agancs. Magyarország egyébként minden bemutatón szívesen látott vendég, hiszen a felszabadulás óta négyszáz olyan aranyérmes agancsú bikát lőttek, amely a nemzetközi pontozás szerint kapott első díjat (a Nadler— Herbert-féle agancsminősítő pontrendszert egészen minimális változásokkal fogadta el a nemzetközi zsűri, ezért kell hangsúlyozni a »nemzetközi« szót), nem is beszélve az őzagancsokról, a dámlapá- tokról vagy a vadkanagyarokról. A magyar mezőgazdaság két éven belül két alkalommal is bemutathatja eredményeit, hiszen a vadászati világkiállítás előtt, 1970-ben a hagyományos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár is várja a hazai és a külföldi látogatókat Saly Géza SOMOGYI NÉPLAP 1969. július 6.
