Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

„A MI SZAKMÁNK” Ma már nem megy újdon­ságszámba, ha arról hallunk, hogy két vagy több termelő- szövetkezet összefog és közö­sen épít korszerű sertéstelepet, hűtőházat vagy a társulás va­lamelyik formájában együtt értékesíti áruit. Más célú, de lényegileg azonos együttműkö­dés alakult ki már sok helyen a fogyasztási szövetkezetek között is. A kisipari szövetke­zeti hálózatban szintén vannak példák a gazdasági kapcsola­tok erősítésére, különféle fel­adatok közös megoldására. Sőt, mind gyakoribb az is, hogy más-más rendeltetésű szövetkezetek vesznek részt a közös vállal­kozásban. Főként a mezőgaz­dasági szövetkezetek gazdálko­dásában figyelhető meg az az új vonás, hogy állami vállala­tokkal — konzervgyár, pince- gazdaság, baromfifeldolgozó üzem stb. — és állami gazda­ságokkal egyesítik erőiket. A termelés és a kereskede­lem korszerűsítése, az utóbbi években meggyorsult fejlődése, s gazdaságirányítási rendsze­rünk szükségessé, illetve lehe­tővé tette az ilyen kooperáció­kat. Elsősorban a tsz-eknél van kiemelkedő jelentőségük, mert népgazdaságunk nagy, befeje­zetlen beruházása, a szocialis­ta mezőgazdaság, rengeteg be­fektetést igényel. Arra csak kevés közös gazdaság képes, hogy a saját erejéből és a megszerezhető hitel segítségé­vel maga építsen szakosított, modern állattenyésztő telepe­ket, s valósítson meg más, ugyancsak költséges beruházá­sokat. Annak viszont nincs értelme, hogy mindegyik tsz Rülön-külön törekedjen létre­hozni azt, amit közösen éssze­rűbben, gazdaságosabban és hamarabb tető alá lehet hozni. Felmerült mindezzel kapcso­latban az a nézet is, hogy leg­helyesebb, ha egyesülnek a tsz-ek, mert akkor nem kell semmiféle társulásról, koope­rációról gondoskodni, hiszen maga a megnövekedett társas­gazdaság úgy intézi ügyeit, ahogyan legjobbnak látja. Nyilvánvaló azonban: attól nem lesz több anyagi eszkö­zünk, mert mammut gazdasá­gokat alakítunk ki. Pénz, épí­tőanyag, beruházási kapacitás annyi van, amennyi. Ezen semmit sem változtat az, hogy a tsz-ek átlagos terü­lete — mondjuk — háromezer vagy tízezer hold. Bizonyos méreteken felül már kizárólag gazdasági szempontból sem kell — sőt: nem is helyes — a méretek további növelésére törekedni. Hazánkban már ki­alakultak azok a mezőgazdasá­gi nagyüzemi méretek, ame­lyek a világ legfejlettebb tech­nikáját is képesek befogadni és eredményesen használni. Van azonban más megfon- tolnivaló is. Az, hogy minél nagyobb területű és taglétszá­mú a tsz, annál nehezebben látják át a tagok az egész gaz­daság munkáját, életét. Márpe­dig alapvető követelmény, hogy a tagok, a tsz tulajdono­sai, ismerjék szövetkezetük helyzetét, gazdálkodását, s meg tudják ítélni, hányadán vannak. Enélkül lehetetlen, hogy alapos véleményt mond­janak saját gazdaságukról, s érdemben, tényleges gazdaként határozzanak a szövetkezet valamennyi lényeges ügyében. A szövetkezetek gazdasági együttműködésének az a mód­ja, hogy egyik résztvevő tsz sem adja fel önállóságát, de a külön-külön szerény gazdasági erőt egyesíti, módot ad korszerű beruházásokra. A lényeget tekintve ugyanerről van szó más típusú szövetke­zetek, illetve szövetkezetek és állami vállalatok kooperációja esetén is. Tévedés lenne per­sze azt gondolni, hogy a tár­sulások, közös vállalkozások vagy vállalatok mentesek bi­zonyos veszélyektől. Ha nem ügyelnek rá, ak­kor elkülönülhet létrehozóitól, fenntartóitól a közös vállalko­zás. Fölébe nőhet a szövetke­zeteknek, ami súlyos hiba len­ne, mert gyengítené vagy ki­zárná működésének társadalmi irányítását, ellenőrzését, ami ebben az esetben a benne részt vevő szövetkezetek háttérbe szorítását jelentené. Ma még van néhány olyan akadály, amelyik nehezíti a nem azonos rendeltetésű szö­vetkezetek gazdasági együtt­működését, főként pedig szö­vetkezetek és állami vállalatok kooperációját. Ezek az akadá­lyok elsősorban abból adód­nak, hogy a szövetkezeteket, illetve a vállalatokat érintő pénzügyi, s a gazdálkodásra vonatkozó egyéb jogszabályok nincsenek teljes összhangban egymással. Leginkább az álla­mi vállalatoknak okoz ez ne­hézséget, mert a rájuk érvé­nyes rendelkezések egyike- másika még nem teszi lehető­vé, hogy ésszerű gazdasági együttműködést valósítsanak meg szövetkezetekkel. Meggyorsítja az egészséges fejlődést, ha mind a szövetke­zetek, mind az állami válla­latok igyekeznek minél előbb pontosan felmérni — és erről az irányító fórumokat tájékoz­tatni —, hogy milyen gyakor­lati problémákkal találják szemben magukat, amikor kö zös vállalkozásba akarnak kezdeni. Jó szolgálatot tesz­nek ezzel, mert megkönnyítik a még rendezetlen kérdések tisztázását, s olyan intézkedé­sek kidolgozását, amelyek előbbre viszik jól átgondolt, közigazgatásilag megalapozott, az egész népgazdaságnak is hasznos kooperációk ügyét. — Aki a mi szakmánkat sze­reti, az az or­szág bármely részéről eljön, hogy itt tanul­hasson. Diák­jaink között vannak alföl­diek, bajaiak, jó néhányan pedig a Bükk- ből jöttek — monja Cseresz­nyés Géza, a Középrigóci Er­dőgazdasági Szakmunkás- képző Intézet Igazgatója Az iskola Barcstól öt-hat kilométerre, „ , gróf Széchenyi Kovács Já,nos’ Ferenc egykori kastélyában van. A környezet festői. A kastély parkja szebb, mint valaha, az itt tanuló 14— 16 éves fiúk kezemunkáját di­cséri. az iskola KISZ-titkára. Az udvaron, a tantermekben — annak ellenére, hogy már a nyárban vagyunk — még né­hány fiú tanul. Ez itt a "bú­csútanulás«. Néhány nap múl­nyugodt lelkiismerettel küld­hetjük az életbe. Megállják a helyüket A fiúk szótárában két sért­hetetlen szó van: bajtársiasság és a kollegialitás. A munkában segítik egymást, a végsőkig kiállnak igazuk és barátaik mellett. Amikor az igazgatóval és sok "fiával« beszélgetek, az öt- lik föl bennem, jó lenne, ha minden közösség ilyen nagy család volna. Néhány szó a társadalmi munkáról. Barcs felől bekötő utat építettek a fiúk. Kivették részüket a Barcs szépítése akcióban is — húszezer forint értékű társadalmi munkát vé­geztek az út menti gesztenye­fák kitermelésével! Jó munká­jukat a községi tanács busásan jutalmazta, nyolcezer forintot kaptak. — Persze, azonnal befektet­tük. Sportfelszerelést vásárol­tunk, mert az már bizony na­gyon kellett — mondja Kovács János KISZ-titkár. Ezenkívül még rengeteg tár­sadalmi munkát végeztek a fiúk. A vándorkupa boldog tulajdonosai. FÉLÉVI MÉRLEG Növekvő forgalom Kelendők voltak a meleg holmik a Balaton-parton Sok a hiánycikk — Hogyan lehet választékot bővíteni? A gyorsan készült statiszti­ka tanúsága szerint a tavalyá­hoz viszonyítva az év első fe­lében 9,3 százalékkal nőtt a forgalom a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi vál­lalat boltjaiban: huszomnyolc- mtinió forinttal több áru talált gazdára az év első felében, mint a múlt évben. S ez jó dolog A számok mögötti té­nyekre azonban nem lehet egyértelműen ezt mondani. Az, hogy a Balaton déli part­ján működő idényboltokban c«ak 3,5 millió forint értékű áru fogyott el eddig, egy kis­sé érthetetlen a kereskedők KŐMŰVES, ÁCS, VASBETONSZERELŐ, ASZTALOS, KÖNNYÜGÉPKEZELÖ, tetőfedő, Épület­es DtSZMÜBADOGOS, vtz- és fűtés­szerelő, LAKATOS, VILLANYSZERELŐ, FESTŐ. PARKETTÁS, PARKETTCSISZOLÖ, AUTÓSZERELŐ SZAKMUNKÁSOKAT, TEHERGEPKOCSI- VEZETÖKET, KUBIKOSOKAT, RAKODÖ- MTJNKASOKAT, KŐMŰVES SEGÉDMUNKÁSOKAT (16. évet betöltött fiúkat is) azonnali belépéssel felveszünk Munkásszállás díjtalan. Hazautazási költséget a rendelet szerint térítünk. Jelentkezni lehet: "PROSPERITÁS« Ktsz munkaügyi osztályán, Budapest, IX., Viola u. 45. sz. alatt. előtt is. Kétségtelen, hogy azl időjárás nem kedvezett, s emiatt olyan furcsaságokkal is találkoztak, hogy az üdülők me­legebb holmit — tréningruhát, fejkendőt — vásároltak többet. A forgalom azonban a szabad szombatok miatt emelkedett. A megyében működő állan­dó boltokban a növekvő for­galomnak olyan összetevői vannak, mint a bútorvásárlás húszszázalékos felfutása, s je­lentősen emelkedett a gyer­mekruházati forgalom is. An­nak ellenére, hogy a május el­sején életbe lépett új adó­kulcsrendszer az iparcikk-for­galomban nem hozott árvál­tozást, az idei év első felének forgalomemelkedése mégis erő­teljesebb volt az év első ne­gyedében. S mit várhatunk a második félévben? Dr. Nagy Gyula, az Ipar­cikk-kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi főosztályvezetője csupán egy számot mond a kérdésre: az árukészlet meg­haladja a 110 millió forintot. A készlet tehát megfelelő. S az összetétele? Erre már nem lehet ilyen kedvező választ adni. Meglehetősen bő volt az első félévben a hiánycikklista, s eddig semmi remény nincs arra, hogy az ezen szereplő áruknak a száma csökkenjen. Ismert tény, hogy Somogybán az idén háromszorosára emel­kedett a hűtőszekrények for­galma: a keresletet azonban nem követte a kínálat. A nagykereskedelmi vállalat már július végi, augusztus eleji té­teleit hozza előre, s ennek el­lenére kevés. Valamelyest javult az ellá­tás televízióban, de még min­dig nem lehet kielégítőnek mondani. Igaz, van elegendő táblaüveg — egy évig ez is hiánycikk volt —, de nagyon sok magánerőből épült lakást azért nem tudtak teljesen be­fejezni, mert hiányzik a víz­vezetékcső. Bármilyen furcsán hangzik, és bármennyire el­lenkezik ez az új gazdaság- irányítási rendszerrel a vál­lalat arra kényszerült, hogy a minimális mennyiséget, ame­lyet kap, úgy ossza el a bol­tok között, hogy mindenhova jusson néhány darab. Hiába rendel többet a vállalat, nem kap. Segíteni mindezen csak központilag lehet: nagyobb ter­melésre van szükség, hiszen ezenkívül krónikus hiánycikk­nek számít még — többek kö­zött — a fürdőszoba-berende­zés, a hengerelt áru. Ha az országos statisztika szerint ezek termelése 2—3 százalék­kal nőtt is, ez semmit sem je­lent az igények jobb kielégí­tése szempontjából. Néhány volt iparcikkiből már megfelelő az ellátás, más cik­kek viszont most iratkoztak fel a nem létezők listájára. Egy-egy fürdőszoba-berende­zést még alkatrészekből sem lehet összeállítani, mert ha más nem, egy csavar hiány­zik. Ez már nem új dolog, de az, hogy motorkerékpárt sem lehet kapni és kevés a kerék­pár is — még újdonság. A csepeli gyár ugyanis az év második felére jóval keveseb­bet ígér. A tapasztalatokat általában úgy lehet összegezni, hogy fő­leg azokból a cikkekből javult az ellátás, amelyeket — válasz­tékbővítésre — módjában áll a kiskereskedelenek közvetle­nül a termelőktől vásárolni. Viszont a termelőknek is meg kell érteniük, hogy hűtőgépet, hengerelt árut, s az évek óta hiánycikklistán szereplő ter­mékeket nem gyárthatja min­den vállalat vagy ktsz. Ez nemcsak nekik, a népgazda­ságnak lenne elsősorban rossz, s ezért kellene arra töreked­niük, hogy jobban kielégít­sék az igényeket. A taranyi termelőszövetke­zetben nagy gondot fordítanak arra, hogy minél célszerűbben használják fel a szociális és kulturális alapot Tekintélyes összeget — összesen 160 000 fo­rintot — fordítanak ilyen célra az idén. A szövetkezet, a falu lakói­nak érdekét szolgálja, egyet­értésükkel találkozott, hogy az ötvenezer forintos kulturális alap nagyobb részével a köz­ségben épülő tisztasági fürdő költségeihez járultak hozzá. Egy medence már elkészült, a másik kettő előreláthatólag 1970-ben fejeződik be. Külföldi tanulmányútra a helyi szerve­zetek — nőtanács, Vöröske­reszt, úttörőcsapat — segítésé­re, különböző rendezvényekre nyolcezer forintot terveztek. Ebből eddig kétezerhatszáz fo­rintot költöttek el. A kulturális alapból fedezik a termelőszövetkezet klubter­mében levő televízió, rádió költségeit, valamint a külön­va államvizsgáznak, s a szak­munkásoklevél boldog tulajdo­nosaiként foglalják el munka­helyüket Amikor a járási KlSZ-bizott- ságon beszélgettünk ezekről a fiatalokról, ezt mondták: "Az egyik legjobb alapszerveze­tünk. Annak ellenére, hogy mind igen fiatal, tapasztalatlan fiú, olyan jó eredményeket ér­nek el, hogy az szinte hihetet­len.« Az iskola KlSZ-szervezeté- nek önálló diáktanácsa van. A gyerekek ezt egymásközt mó­kásan, gyóntatónak is mond­ják. A gyón tatóban megbocsát­hatatlan bűnnek számít: a ha­zugság, a lopás és a besúgás Kiegészítésként az igazgató még ezt fűzi hozzá: — F-'aim igen magas mér­cét állítottak maguk elé. Egy- egy döntésük szigorúbb, mint­ha mi, tanárok rónánk ki a büntetéseket. Azt hiszem, az ilyen szemléletű fiatalokat böző szaklapok, folyóiratok, könyvek előfizetési díját. A szociális alap a szövetke­zet tagjainak támogatására szolgál. Ezen a címen száztíz­ezer forintot tartalékoltak, s ennek nagyobb részét, több mint nyolcvanezer forintot be­tegsegélyezésre fordítanak. Adódhatnak azonban nem várt esetek is, amikor a közösség­nek emberi kötelessége segí­teni bajba jutott dolgozóján. Az idén eddig háromezer fo­rintot fizettek ki rendkívüli segélyként, ebből az összegből részesült két idős tag és egy olyan dolgozó, akinek lejárt a táppénzes ideje, de munkát még nem vállalhatott. Már hagyomány a községben az öregek napja, ennek költ­ségeit is a szociális alapból állják. Kedves figyelmesség a szövetkezet részéről az, hogy ajándékcsomagot állítanak ösz- sze az állami gondozott, a fa­luban nevelőszülőknél élő gyermekek részére. —• Olyan öntudatosak ezek a gyerekek, és olyan sokra ké­pesek, hogy akár hegyeket le­hetne megmozgatni velük. A szakmunkásképzőben a közösségi élet is nagyon jó. A sok társadalmi munka mellett a tanú1 ást sem hanyagolják eL A KISZ-vezetőség tanulópáro­kat szervezett, s a tanulmányi eredmény mindjárt megemel­kedett Az idei tanévben is részt vettek a "Szakma kiváló ta­nulója« országos versenyen. Az iskolából öten indultak. Meg­szerezték a vándorkupát és a második helyet is ők nyerték meg. Közben a klubba megyünk. Külön olvasóterem, sakkszoba és klubhelyiség van berendez­ve igen ízlésesen. A KISZ- szervezet hat év óta kulturális berendezések vásárlására for­dította a társadalmi munkáért kapott jutalmakat. Berendez­ték a klubszobákat, ötezer fo­rintért egy tangóharmonikát vettek, majd szép lemezjátszó­val, lemezekkel és magnóval gyarapították a fölszerelést. Ezenkívül a végzős hallgatók kirándulásra minden évben négy-ötezer forintot tartalékol­nak, az első évesek pedig ki­sebb kirándulásra mennek. Az igazgtói fiókból néhány, kissé megsárgult levél kerül elő. Hogy milyen levelek? A »vén diákok« így keresik föl a kedves közösséget. Feladóik az ország minden részéből szívesen emlékeznek az itt el­töltött évekre, és meghatódott soraikból egyaránt érezhető, hogy szívesen gondolnak visz- sza az iskolára, tanáraikra, a virágos parkra és egymásra. Horváth Mária Eladunk 2 db Zetor 3011-es, 1 db Super-zelcr 50-es vontatói üzemképes, jó állapotban. Kaposvár és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet ipari osztály, Kaposvár, Budai Nagy Antal u. 9. I Tel.: 12-312. (8943) j Kercza Imre Segíti a község fejlődését, támogatja az öregeket a taranyi tsz SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. július 6.

Next

/
Thumbnails
Contents