Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-01 / 149. szám
Szerelik az automatákat. Május elsején a felavatott harcai hídon majd ötszáz jugoszláv turista jött át gépkocsijával és foglalta él az al- sóbélatelepi Napsugár nyaraló luxus faházait Azóta egymásnak adják a kilincset az osztrák, nyugatnémet, csehszlovák, dán és holland vendégek, minden ház foglalt jóformán csak órákig, áll üresen. Bacsinszki Ottó, a nyaralótelep gondnoka fejből tudja a kérdezett adatokat: — A luxus faházakban négyszázhetvenöten, a motelben kétszázhetvenayolcan nyaralnak. A nagy vállalatok már fölverték a sátrakat egy- egy csoport már elutazott, de néhányan megijedtek a percenként változó időjárástól és még nem foglalták el a helyüket — Nagy az érdeklődés? — Elsősorban a faházak iránt, szeptemberig az összes helyünk foglalt A motelben a Jugendtourist és az Express csoportjai váltják egymást, nyolc-tíz naponként Az ezer embert befogadó kemping pedig július elsejével minden bizonnyal megtelik. Végigsétálunk a telepen, a gondnok beszél, magyaráz: — Drága portékák ezek a faházak, vigyázni kell rájuk nagyon. Éppen ezért a külföldi vendégek megérkezése után az az első dolgom, hogy ösz- szebarátkozzam a gyerekekkel. Véd- és dacszövetséget kötünk, hogy nem rongálnak semmit, nem túrják szét a nagy gondosan összerakott szénaboglyákat. nem fociznak a házak előtt. Ha betartják, együtt megyünk' ellenőrizni. Ilyenkor felsorakozik mögém nyolc-tíz tündéri kölyök, megvizsgálunk mindent, s ha rendben van, akkor a prémium sem marad el. Egy szelet csokit nekik is, nekem is megér. Az egyik faház egészen véletlenül üres, lakói csak délután érkeznek, bekukkantunk. Két szoba, fürdőszoba állandó hideg-meleg vízzel és egy teljesen fölszerelt konyha, ahol a műanyag vajtartótól a jénai tálig négy személyre minden megtalálható. — Mibe kerül itt a nyaralás? — Előszezonban napi kétszáznyolcvan, szezonban napi négyszáz forintba. Mi is és más lapok is hírül adták, hogy több kempingben hetente két alkalommal autószerviz-szolg Uatot vezetnek be. A Napsugár is a beharangozottak közé tartozott, de szervizkocsi sehoL Ide a szerdai és a pénteki napokra ígérték, a beton kocsimosó üresein árválkodik a napfényben, a szolgáltatásnak se híre, se hamva. Csak nem gyorsabban beszélt valaki, mint intézkedett??? S. G. Csendélet a luxus bungalówban. FERKÓ Hirtelen nőtt, nyurga cigánygyerek, vagyis inkább legény, mert az ősszel betöltötte a tizenötöt. Most végzi a. hatodikat, de jövőre is jön, meg azután is, iparra akar menni. Vásott zakója alatt tarka, kívül hordott inget visel, és szűk nadrágot hord, ami nem egészen tiszta. A cipője szürke. Valamikor fekete lehetett. Mindezt még el lehetne viselni, de Ferkó durva, vere- kedős. Magatartásával mindig új vihart támaszt a' gyerekek között és a nevelői szobában. Ma reggel korábban jöttem be, összeszaladtak a tennivalók. Szalad ám elém egy csomó kislány, egymás szavába vágva csipogják, hogy Ferkó másodpercek alatt három osztálytársát pofozta dagadtra. Az osztályfőnök még nincs bent, viszont intézkedni kell. — Küldjétek le Ferkét meg a .másik hármat is! — hes- sentem el őket bosszúsan. Jönnek. Elöl a három sértett, gyászos méltósággal ma- szatolva könnyeit, utánuk jó két lépésre Ferkó. A feje leszegve, keze szokás szerint zsebben könyékig. Behívom, ti többi marad a folyosón. Megáll az ajtónál, fekete bozontja alól hol a szemembe néz, hol a cipőjét szemléli. Várok, de nem veszem észre, hogy puhítaná a csend. — Fésülködtél ma, Ferkó? Félrebillenti a fejét, hogy jobban lásson. — Igen. — Nem látszik rajtad. — fjem akar elállni. — Hagyd hosszabbra! Elöl! A cipődet megint nem gondozod. Hallgat. Pénzt teszek az asztalra: — Tessék! Három-harminc. Csillagot vegyél, az jobban fog. — Nekem is van — morogja. — Akkor jó — mondom, s elteszem a pénzt. — S a többit — intek kifelé — miért bántottad? Most nem nézi a földet, s rekedten mondja: — Azt mondták nekem, cigány!... De aki nekem azt mondja... — Várj csak! — értetlenkedem —, én is úgy tudtam eddig, hogy cigány vagy. Talán rosszul tudtam? — De azok nem így mondták! ... Csúfoltak, hogy koke, meg mást is ... Újra megállítom, kimegyek, s a másik hármat néhány kérdés után rövid úton elzavarom. Adjon nekik leckét az osztályfőnökük a szocialista nemzetiségi politikából! Vissza már lassabban jövök, az asztalomon is odébb teszek egyet-mást. Nem mintha ott jobb helyük lenne, de mi az ördögöt mondjak még neki? Legegyszerűbb volna jól leteremteni a verekedésért és elküldeni a többi után. Van nekünk cigányunk elég, de összevéve sincs velük annyi baj!... Miért nem tud ez is olyan lenni, mint a többi? Ott van például a nyolcadikban Imre... Igen, az Imre... — Te, Ferkó! Ismered te Imrét, a nyolcadikban? — Igen — pillant rám. — Unokatestvérem. — Nem is tudtam! — lepődöm meg, mert valóban nem tudtam. — Igazán rendes gyerek, büszke lehetsz rá! Nemigen látszik rajta a büszkeség, mintha inkább restellkednék. — Aztán hallottad-e már, hogy a rokonodat valaki csúfolta volna? Hallgat. — Én se hallottam. De nem is csúfolták... Mit gondolsz, miért nem? ö is cigány! Unokatestvéred! Várok, nem szól. Nézi a padlót. — Mert Imrén nincs mit csúfolni — folytatom a gyóntatást. — Persze, azért téged sem szabad. Az osztálytársaid meg is kapják érte a magukét. Hanem te... nem érdemlesz büntetést? Venezuelai vendég Somogybán A napokban kedves vendége volt Somogynak. Szombaton és vasárnap Siófok, hétfőn pedig Kaposvár halmozhatta el vendégszeretetével Argelia Laya Martinezt, a Venezuelai Kommunista Párt tagját, kommunista parlamenti képviselőt. A Kaposvári Járási Pártbizottság, a megyei és a járási nőtanács vezetői hétfőn délelőtt fogadták Argelia Laya asszonyt. Horváth Sándorné, a megyei nőtanács titkára köszöntötte a vendéget, majd Dombóvári László, a megyei párt-vb tagja, a járási pártbizottság első titkára üdvözölte Argelia Layát. A fogadáson dr. Hlinyánszky Istvánná, az Országos Nőtanács külügyi osztályának munkatársa is részt vett Dombóvári László röviden vázolta a kaposvári járás lakóinak életét, majd válaszolt vendégünk kérdéseire. Argelia Laya elsősorban a nők életéről érdeklődött, majd a járás pártmunkájával és a párt- ototatással kapcsolatos kérdéseket tett fel. Ezután országuk éleiéről és a venezuelai asszonyok helyzetéről szólt. A program Kaposfüreden folytatódott. Perger István tsz-elnök és Koletár József né, a tsz párttitkára fogadta a vendéget. A termelőszövetkezet vezetősége megmutatta a vendégnek a gépparkot, majd némi büszkeséggel vezették végig a közeli majoron, ahol az állatállományt tekintették meg. Argelia Laya Martinez a következő szavakkal búcsúzott: — Boldog vagyok, hogy ellátogathattam az önök országába, s ez nemcsak a mi barátságunkat, hanem az egész magyar nép és a latin-amerikai államok barátságát is erősíti. H. M. Mit és mennyit olvasnak az ipari tanulók ? FÖLMÉRÉS A TABI KÖNYVTÁRBAN Kettős célt tűzött maga elé a könyvtár a múlt év tavaszán, amikor kiosztotta a kérdőíveket az ipari tanuló olvasóknak: megismerni olvasottságukat, érdeklődésüket, tájékozottságukat szakmájuk irodalmában és megvizsgálni a tanulók által igénybe veit könyvtárak állományát aszerint, hogy képesek-e azok ellátni őket megfelelő irodalommal? 1 A fölmérés azóta elkészült, érdemes belepillantani. 187 ipari tanuló vett részt a fölmérésben. Mindannyian a tabi iparitanuló-iskolába járnak. A megkérdezettek 18—22 évesek, 154 férfi, 33 nő. Közülük 184-en végezték el az általános iskola nyolc osztályát, hárman iratkoztak be gimnáziumba, ketten végezték el. Tanulmányi eredményük az iparitanuló-iskolában: 2,9—3,3 között mozog. A tabi iskolában 28 szakmát tanítanak. Elég a tanulmányi eredményre pillantani, hogy megállapíthassuk, kiemelten kell segíteni őkeit, különösképpen könyvekkel való ellátással. A SZOT és a megyei tanács hozott is egy ilyen határozatot. A segítés egyik feltétele az volt, hogy valóságosan is megismerjék a hiányosságokat. A fölmérés tapasztalatai Most kivárom a választ, ha késik is. — Megvertem őket — motyogja végre. — Meg. Ahelyett, hogy jelentetted volna! — Nem akartam árulkodni... Elintéztem magam... — Jól elintézted — mérgelődöm —, nem is eshetett nehezedre! És ' most kellene valami szívre ható prédikációt tartani arról, hogy... de már annyiszor elmondtuk. Hirtelen eléje vágom a kezem: — Szorítsd meg! Gyanakodva vizslat, nem lát rossz szándékot. Elkapja hát legényesen, tekintete az enyémbe akaszkodik és szorít — de milyen jól szorít az akasztófa... Persze, a felnőtt markában csak kiegyenesedik a keskenyebb tenyér, aztán eleresztem. — No, melyikünk erősebb? Rázogatja az ujjait, de a szeme nevet. — Igazgató bácsi ... — Igen ... És azt hiszem — gondolkodom hangosan —, meg is tudnálak verni. Villanás alatt hátralép, karját arca elé kapja. — Nem kell ugrálni — szólok rá —■, én nem bántom a gyengébbet. Elmehetsz. Rámnéz, a kezét leereszti, és fejét lehajtva, csendes köszönéssel beteszi az ajtót. Varga Sz. Sándor szerint a megkérdezettek a legszívesebben olvasással, otthoni munkával, szórakozással — társas összejövetelekkel, sporttal, játékkal — kártyázással, asztaliteniszezéssel, futballal, tv-nézéssal, kézimunkával, barkácsolással, tanulással. zenével, zenehallgatással töltik el szabad idejüket Kevesen említették a KISZ-összejöveteleket, a társas kirándulásokat klubokat. Az »Olvas-e a kötelező olvasmányokon kívül mást is? A kérdésre adott válaszokból kiderül, hogy 24-en iíem olvasnak egyebet, 156-an igen. Ugyancsak 24-en nem rendelkeznek saját könyvvel és 154- nek saját kis »könyvtára« van. ötven könyve hét tanulónak van. Legtöbben — 45-en — a kalandregényeket szeretik, aztán a mai témájú regények szerepelnek a legolvascttabbak között, majd a történelmi és fantasztikus regények. A tanulással kapcsolatos kérdésre, hogy milyen könyveket olvasnak a szakmáról, elszomorító válaszok érkeztek be. A megkérdezettek kétharmada nem olvas egyáltalán szakmájával kapcsolatos könyvet. A fölmérés kulcskérdése ez. Hiszen á tanulmányi idő alatt elsősorban az Ismereti anyag elsajátítására kell összpontosítani a figyelmet. Jól képzett szakemberekké csakis így válhatnak a tanulók. Ezt fölismerve, a könyvtár máris hozzálátott a szakmai irodalomból egy ajánló jegyzék elkészítéséhez. Feladatként jelölték meg továbbá, hogy növelni kell az ipari tanuló olvasók számát, s pótolni kell a hiányzó szakkönyveket. Nem foglalkozott kielégítően a könyvtár sem az ipari tanuló olvasókkal eddig. A jövőben többet kell velük törődni. H. B. Tennivalók a somogyi turisztikában TERMÉSZETJÁRÓ VEZETŐKKEL beszélgettünk, örültünk, mikor terveikről, elhatározásaikról hallottunk, mert hároméves távlati feladataik három turisztikai gócot emlegetnek, mégpedig a Gyertyánosvölgyet, Csepegőkőt és Szálacskát. A megye természetjárásban olyan fordulópont ez, melyről érdemes elgondolkodni. A cél teljesítéséhez érdemes' egységes erőfeszítésre szólítani elsősorban minden természetjáró vezetőt, minden somogyi természetjárót és mindenkit, akit érdekel a szabad természet. Érdemes fáradságot, küzdelmet, áldozatot hozni azért, hogy örömet, szórakozást, értékes ismereteket szerezhessünk. Ahogy fejlődik társadalmunk, a technika és a tudomány, úgy fejlődnek az igények is. Az ehhez való felkészülés, alkalmazkodás példáit láttuk a természetjáró szakosztályok terveiben is. A közelmúltban a megyei sporttanács és a szakszervezetek megyei elnöksége együttes ülésén is szó volt a sport fejlesztéséről, a természetjáró mozgalom támogatásáról, melyet a KISZ helyi szervei is szívesen pártfogolnak. A természetjárás a tömegek aktivizálásának a közösségi érzés, a hazafias szellem, a népek közti barátság, a nemzetközi kapcsolatok ápolásának nagyszerű és egyik legalkalmasabb eszköze. Nemrégen hallottunk a Hazafias Népfront honismereti bizottságának feladattervéről is Mindez azt mutatja, hogy a természetjárás, amely Somogybán már régen gyökeret vert, új erőre kapott és sokan állnak tettre készen, hogy korunk igényeihez mérten eredményesen működhessen és fejlődjön megyénkben ez a szép mozgalom. Minden elhatározásnál, célkitűzésnél többször is felbukkan a »de« meg a »ha«, így nem véletlen, hogy a természetjárókkal való beszélgetésnél is felleltük a gondokat és problémákat. Ezek közt a természetjáróknak hosszú évtizedeken át hiába hangoztatott vágya az, hogy legyen turistaszállója a megyeszékhelynek. 1969-et jegyzőnk és Kaposvárnak nincs ilyen intézménye. Pedig e nélkül nem lépheti át a somogyi turisztika a néhány lelkes rajongóra támaszkodó szűk keretét. A szabad szombat lehetőségei, a kétnapos kirándulások ma már nagyobb, tágabb kereteket követelnek. Drága, költséges szállásokkal nem lehetséges tömegeknek a túráit biztosítani. Ezt bizonyítják a vendéglátó és idegenforgalmi szakemberek beismerő véleményei is: olcsóbb árakkal nagyobb forgalmat lehetne biztosítani. HELYES KEZDEMÉNYEZNI, sürgetni egy Kaposváron létesítendő turistaszállónak a megvalósítását. így válhat csak valóban tömegmozgalommá a természetjárás. Bárdfai Györg SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1969. Július L S
