Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-04 / 152. szám

járulékos beruházással meg­oldható. Megnyugtatólag hatott, amit (Folytatása 2. oldalon.) XXV. évfolyam, 152. szám 1969. július 4., péntek Tanácskozik az országgyűlés Dr. Ajtai Miklós, Losonczi Pál és Fock Jenő az ülésteremben. (MTI fotó — Pálfai Gábor felvétele) Csütörtökön 10 órai kezdet­tel az országgyűlés folytatta az 1968. évi költségvetés végre­hajtásáról szóló törvényjavas­lat vitáját Az ülésen részt vett Loson­czi Pál, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, továbbá részt vettek Biszku Béla, Fehér Bajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Re­zső, Szirmai István, az SZMP Politikai Bizottságának tag­jai, valamint a Politikai Bi­zottság póttagjai, a Központi SZERECZ LÁSZLÓ: Bizottság titkárai és a kor­mány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciái képvi­seletek több vezetője. Az első napirendhez hozzá­szólt a somogy megyei képvi­selők közül Szerecz László, a VBKM Kaposvári Gyárának igazgatója. Erőteljesen fejleszteni kell az építőipart — Felszólalásomban a So­mogy megyei építőiparral kapcsolatban szeretnék né­hány gondolatot felvetni. A megyei építőipar össztermelé­se — kisipar nélkül — 1965- ben 721 millió forint volt, eb­ből az állami építőipar 194 millió forinttal, a tanácsi épí­tőipar 147 millió forinttal, a termelőszövetkezeti közös vál­lalkozások 27 millió forint­tal részesültek. Feladataink maradéktalan végrehajtásához építőiparunkat az országos át­lagnál nagyobb arányban kel­lett fejleszteni. A gyors, szak­szerű intézkedések hatására 1967. végére megyénk építő­iparának teljesítménye 1037 millió forintra emelkedett, va-' gyis két év alatt 43,8 száza­lékkal nőtt. Ez a gyors ütemű fejlődés a múlt esztendőben megtorpant, az évenkénti 20— 22 százalékos növekedés 11,5 százalékra csökkent. (Annak ellenére, hogy a termelőszö­vetkezeti közös vállalkozások száma a korábbi évekéhez ké­pest lényegesen magasabb volt.) Felméréseink szerint ma, mintegy 200 millió forint ér­tékű beruházás késlekedik az építőipar kapacitáshiánya miatt. 1968-ban a rendelkezés­re álló kapacitás 16,7 százalé­kát a Balaton-part fejlesztése kötötte le, 1969-re ez az arány már 25.1 százalékra nőtt. Emiatt a megye ipari beru­házásainak megvalósítását csak különböző átsorolásokkal lehetett biztosítani, »csúsz­tak-“ a határidők, felborultak a korábbi tervek. Az építőipari fejlődés visz- szaesésének egyik oka az álló­eszköz-ellátottság rendkívül alacsony volta. A legfejlettebb építőipari üzemünkben, a So­mogy megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál a termelési értélére vonatkoztatott állóesz­közállomány az országos át­lagnak csupán 78,3 százaléka. (A tanácsi építőiparban 64,4 százalékos ez az arány.) Ez az állapot rendkívül kedvezőtlen. Pedig nem késett az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium segítsége sem: a megyei állami építőipar poli- gonüzemeimek a múlt évben 9,6 millió forint támogatást nyújtott, s az idén 17 millió forinttal járult hozzá a csurgói nyílászáró szerkezetet készítő üzem létesítéséhez. Természetesen saját erőfor­rásainkat is összpontosítottuk, s a múlt évben 1,3 millió fo­rintot, az idén pedig 8,7 mil­lió forintot biztosítottunk a tanácsi építőipar fejlesztésé­hez. Az országban az elsők között hoztunk létre saját erőből tanácsi poligonüzemet. Az építőipar fejlesztését erő­sen gátolja az építőipari dol­gozok nem megfelelő anyagi, szociális és kulturális helyze­te is. A többségében vidéki munkahelyen dolgozó építőipa­ri munkások a telepített ipar­nál rosszabb körülmények kö­zött tevékenykednek, távol élnek családjuktól, ami csök­kenti a szakma vonzerejét. A szakmai utánpótlás biztosítása érdekében munkásszállásaink egy részét iparitanuló-otthon- ná alakítottuk, most viszont munkásainkat nem tudjuk hol elhelyezni. A múlt esztendő­ben az anyagellátás sem volt kielégítő, különösen a burko­lóanyagok, nyílászáró szerke­zetek hiánya gátolta az üte­mes termelést. Szükség lenne egy, a csurgói nyílászáró üzemhez hasonló, közösen lé­tesített burkolóanyag-gyárra. Ezt a munkahelyet Somogy- udvarhelyen tervezzük felépí­teni, amihez ez úton is ké­rem az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium, a Be­ruházási Bank és a többi ér­dekelt országos hatáskörű szerv támogatását. A megyei építőipar műszaki színvonalának elmaradottságá­ra jellemző a lakásépítkezé­seknél használt korszerűtlen technológia. A múlt esztendő­ben a megyében épített laká­soknak csupán 1,5 százaléka készült paneles és 16,2 százalé­ka középblókkos eljárással. A töbhit hagyományos módon hoztuk tető alá. A helyzet — úgy. tűnik — 1969-ben is ugyanilyen lesz. Az elmondottakból megálla­pítható, hogy a negyedik öt­éves tervben végreha j tandó feladatok érdekéiben építőipa­runkat rendkívül intenzíven kell fejleszteni. A negyedik ötéves tervben összépítőipari kapacitásigényünk mintegy 12 millárd forint, a mai lehetősé­gekkel számolva ennek a mun­kának csak a felét tudnánk elvégezni. Ezért kérem az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztériumot, hogy segítse a megye állami és tanácsi építő­ipari vállalatainak műszaki fejlesztését. Ugyanilyen tá­mogatás vált szükségessé a ktsz-ek és a termelőszövetke­zetek építőipari tevékenységé­ben is. Szükség lenne So­mogy megyében egy házgyár felépítésére is — telepítéséhez megvannak a szükséges felté­telek. Poligon üzemeink fej­lesztéséhez ip kellene az álla­mi segítség, mint ahogyan ala­posan időszerű már az építő­iparban dolgozók életkörülmé­nyeinek javítása. Bővíteni kel­lene a munkásszállásokat, emelni kellene a bizony meg­lehetősen elmaradt bérszínvo­nalat. A legfontosabb felada­tok megoldásához erőnkhöz mérten megyei támogatást biz­tosítunk, így például mozaik­üzemet kívánunk létrehozni Somogyudvarheflyen. Ez a gyár a megyei igényeken kí­vül országos keresletet is ki­elégítene, ám megépítéséhez elengedhetetlenül szükséges az állami támogatás. Az 1968. évi állami költség- vetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot elfogadom képviselőtársaimnak elfoga­dásra ajánlom. Marian Spychalski, a Lengyel Népköztársaság elnöke né­hány napos látogatásra a Csehszlovák Szocialista Köztár­saságba utazott. Képünkön: Zakopanéban, a két ország határán találkozik Ludvik Svoboda csehszlovák köztársa­sági elnökkel. (AP — Képtávírón érkezett) Magyar párt- és kormányküldöttség utazik a Bolgár Népköztársaságka A Bolgár Kommunista Párt párt Központi Bizottsága első Központi Bizottságának és a Bolgár Népköztársaság kor­mányának meghívására jú­lius 8-án Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkás­titkárának vezetésével hiva­talos baráti látogatásra uta­zik a Bolgár Népköztársaság­ba a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége. (MTI) Elutaztak a jugoszláv pártmunkások Búcsúzásuk előtt Kaposvár nevezetességeivel ismerkedtek Négy napig tartózkodtak megyénkben azok a jugoszláv határterületi pártfunkcionári­usok, akik Gazsi Pavlefnak, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége bjelovári területe el­nökének, a JKSZ központi el­nöksége tagjának vezetésével érkeztek Somogyba. Barcsi, illetve tótújfalui látogatásuk után a megyeszékhelyen foly­tatódott programjuk. A jugoszláv pártmunkásokat kedden fogadta Német Ferenc, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a megyei part­bizottság első titkára, majd Gazsi Pavlef, Csudis Stevó, Mihaldinec Martin, Erhatics Mariján és Galjer lvan meg­várd Villamossági Gyárát és a Kaposvári Húskombinátot. Szerdán Balatonboglárra utaz­tak, s ott az állami gazdaság munkájával ismerkedtek meg; ellátogattak a gazdaság Len­gyeltótiban levő ifjúsági építő­táborába is. Nagy érdeklőd, ssel szemlélték meg balatoni kirán­dulásuk során az egyre élén­külő idegenforgalmat, s elis­meréssel szóltak a fürdőhelyek fejlődéséről. Csütörtökön a Kaposvári Vá­rosi Tanács vezetői fogadták jugoszláv vendégeinket, akik ezután városnézésen vettek részt. Majd a határterületi pártmunkások Szigeti István­nak, a megyei pártbizottság Bégen Imre beszámolója Tegftap Vályi Péter pénz-1 ügyminiszter válaszolt a múlt évi költségvetés végrehajtá­sának vitájában felmerült kér­désekre, majd áttért az or­szággyűlés a következő téma tárgyalására. Ezt a napirendet Degen Im­re államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke adta elő. A vízgazdálkodás célkitű­zéseinek átfogó ismertetése során számos meglepő adattal, ténnyel illusztrálta a feladat nagyságát és bonyolultságát. Az ipar vízszükséglete megöt­szöröződött, a felszabadulás óta és az ivóvíz-felhasználás is rendkívüli mértékben nö­vekedett. Tény, hogy 800 fa­luban működik már vezetékes vízmű és a városok többségé­ben is sikerült a korábbi rend­szeres vízhiányt megszüntet­ni. A továbbiakban azonban az iparnak nagyobb mérték­ben kell hozzájárulnia a rend­kívül költséges vízmű-beruhá­zásokhoz. Miután pedig az összes iparvíz felhasználásá­nak 84 százaléka olyan terület­re jut, ahol kevés a víz, eb­ből a szempontból is jobban meg kell fontolni az ipartele­pítéseket ... Kitért az or­szágban rüeglehetősen bőség­ben fellelhető gyógy és hé­vizek kihasználásának lehető­ségeire, a mezőgazdaság víz­gazdálkodására, ezen belül a sokat fejlődött üzemi öntö­zésre, amelyet véleménye sze­rint főleg ott kell továbbfej­leszteni, ahol az a tekintették a VBKM Kapos- titkárának és Szikszai László­------------------------ nak, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének kíséreté- fcíen Barcsra utaztak. Itt Szigeti István, Szikszai László és Sü­veges Sándor, a Barcsi Járási Pártbizottság első titkára bú­csúztatta a jugoszláv pártmun­kásokat, akik az esti órákban elutaztak megyénkből. Péter János, Biszku Béla, Gáspár Sándor és Komócsin Zoltán a parlamenti ülés szü­netében. (MTI fotó — Vigovszfei Ferenc felvétele) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 'pQSHíM* ‘ * / Ára : 80 fillér MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Next

/
Thumbnails
Contents