Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-30 / 174. szám
Beteg állatok gyógyítói A néptánc balatoni fóruma Fesztiváljelöltség ? A néptánc hagyományos balatoni fórumán tizenegy műkedvelő együttes jó ötszázegyné- hány táncosa lépett a földvári szabadtéri színpadra július 26-án és 27-én. Önmagukban semmitmondóak e számok. Viszonyítással azonban kiemelhetjük már itt, elöljáróban: méreteiben, külsőségeiben az eddigi legnagyobb szabású volt az idei, IX. találkozó. Több mozzanata már bizonyos fesztiváljelleget kölcsönöz a kétnapos eseménynek. Fersze jobbára külsőjében. Sajátos arculata, belső karaktere még nem alakult ki véglegesen, ám ha jól odafigyelünk fejlődése útjára, túlzás nélkül minősíthetjük érettnek ezt a találkozót. Jóllehet nem az eminens tanuló érettségijével ro- konítom, de úgy érzem, megalapozottan érdemes a földvári néptáncos találkozó arra, hogy »felsőbb osztályba lépjen«. És ennek a soron következő első X alkalmából azt hiszem itt is volna az ideje. Ha tartalmi gyöngéin Sikerülne túladnunk, és ha a »szülők« és az állami »ösztöndíj« közös anyagi támogatása arányban áll majd azzal, amit elvárunk ettől a találkozótól — felsőbb osztályban. Ilyen föltételekkel néhány év alatt Dijon, Avignon, Arezzo és más városok nevei mellett Ba- latonföldváré is ott szerepelhetne majd a rangos amatőr művészeti fesztiválok európai listáján. Addig azonban feladatunk értékelni, figyelembe venni «ok jó és sok kevésbé jó tapasztalatot is. Lássunk néhányat egyikből is, másikból is. A néSV nyel- Kenaezes. vű konferálás, az ünnepélyes külsőségek: színpompás felvonulás, menettáncverseny, fanfárok; a legénytánc-verseny aranysarkantyú díja (ezúttal is a kaposvári Szabados Pétert illette) és a legszebb táncos kislány látványos megválasztása; a túlnyomóan külföldi közönség felcsigázott és részben kielégített érdeklődése ígéretes jelei annak, hogy tudunk és tudnánk is mi rendezni ... Egy divatos »sleng«- gel szólva: fog ez menni, ha... És ez a feltételes kötőszó talán soha annyiszor nem tolakodott elő bennem, mint most. Nem véletlenül. Honnan ez a sok »ha«? A lebonyolíS zocialista erkölcs ide, meg oda, Theobald Knösel főkönyvelő bizonyos titkos viszonyt folytatott a titkárnőjével, Melittával. Knöselné asszony úgy bukkant a dolog nyomára, hogy egy napon szeretett Theboldjának zöld kockás zakóját kefélte, és a zsebében egy kis jegyzetfüzetet talált. Némi kíváncsisággal átlapozta a füzetkét: a férje akkurátus kézírásával ott állt a bejegyzés, hogy mikorra kell a vállalat évi mérlegének készen lenni. Más helyütt azt olvasta, hogy február 8-ra a férje színházjegy ■rendelését irányozta elő, március 20-hoz beírta: »házassági évfordulóról nem elfeledkezni!«, majd május 5-én valami furcsaság következett. Knöselné most már leült. Jobban szemügyre vette azt a furcsaságot, még a kefét is letette a kezéből, s megállapította: május 5-nél gyorsírásos jegyzet van, melynek értelme a következő: »Melitta születésnapja! Nem elfelejteni!« Theobald ezt nem írhatta ide, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem tud gyorsírni. Akkor viszont ki írta ide? Hát maga a titkárnő! Renate Holland-Moritz a berlini Eulenspiegel állandó munkatársa, de szórakoztató írásai a humoros-szatirikus hetilapon kívül gyakran jelennek meg a Berliner Zeitung, a Das Magazin és a Neues Deutschland humor rovatában is. tás biztató, ígéretes jelei általában a főrendező (Somogy megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya) eredményes szubjektív törekvéseit jelzik. A képességet a fesztiválrendezésre. A feltételes mód rugói jobbára objektív körülmények. Ezek viszont létező és nagyon is égető pénzügyi problémákat; a technikai feltételek ordító hiányosságait — egyszóval a hatásában is nemzetközi találkozó tisztes szegénységét verik nagydobra. Ide tartozik a csapnivaló (olykor használhatatlan) erősítés, a korszerűtlen világítás, a tánctér deszkáiból kiálló szögek veszélye, a tisztálkodási lehetőség hiánya, a buszokban öltöző-vetkőző néptáncosok látványa is. Művészet és jó szánA mostoha technikai • viszonyok közt is találkoztunk nagyszerű művészi törekvésekkel és eredményekkel — a jó szándékú igyekezettel bemutatott műsorszámok között. S ezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy van mit tennünk még e műsorok szerkesztésében; követelményekben, színvonalbeli tartásban; a művészi értékhatárok közelítésében. Erre is egy-két általános észrevételt: Igen sok esetben — a produkciók többségénél — technikailag jól kimunkált, mutatós számoknál is hiányzott a néptánc művészi átélése. Az a belső szenvedély, érzelmi töltés hiányzott ezekből a számokból, amellyel a népművészetben feloldódva ki akarunk fejezni és képesek vagyunk kifejezni" valamit Ez a »valami« ragadja magával a közönséget, a kifejező erő intenzitása emeli művészetté a legegyszerűbb népi dallam eltáncolását, hiszen nem a feldolgozás mértékétől, és nem a tematikus törekvésektől, vagy, a táncosok létszámától függ a produkció értéke. Ezt a belső ihletettséget, a kifejező erő gazdagságát jólesóen figyelhettük a négy külföldi együttesnél. Különösképpen a két jugoszláv és a csehszlovák együttes üde, originális népi hangvételű zenéjében, táncaiban. Egy másik fontos észrevételünk: a terjengősség, a néptánc-nyelvi bőbeszédűség, s ugyanitt a témaszegénység is — elég gyakran. Sok-sok inRenate Holland-Moritz: Knöselné kezdte érteni a dolgot. Ceruzát vett elő, és gyorsírással bejegyezte Melitta kisasszony sorai alá: »Nem fog menni a dolog! A férjem nem tudja elolvasni a gyorsírást!« Visszacsúsztatta a jegyzetfüzetet a zakó zsebébe. Másnap este, miközben a férje elköltötte a vacsorát, karján a zakóval kivonult az előszobába, hogy ismét átkefélje. Melepetésére a saját bejegyzése alatt megtalálta Melitta válaszát. »Köszönet a figyelmeztetésért. De remélem, a férje mégsem feledkezik el arról, hogy a születésnapomra ígért brilliáns gyűrűt megvegye.« Knöselné elképedt. Brilliáns gyűrű? Ez már mégiscsak sok! Ö a legutóbbi születésnapjára egy pár perionharisnyát meg három és fél márkáért cukorkát kapott. Ez a Melitta pedig, aki bizonyára több mint tíz évvel fiatalabb, tehát tisztességtelen a verseny, immár brilliáns gyűrűre áhítozik. Néhány percnyi fejtörés után bekerült a kis zseb- füzetbe a viszontválasz: »Gratulálok, őrizze meg soká gyermeki hiszékenységét! De ha a születésnapján mégis csalódás érné, hajlandó vagyok elküldeni magának a saját brilliáns gyűrűmet.« Zutty! Ez aztán dokolatlan ismétlődés, újrakezdés szőtte át a táncok egy részét Ez fölöslegesen megnyújtja mind a produkciót, mind a műsor egészét. Egy ilyen példának említhetjük a kaposvári BM-együttes előadásában látott Duna menti szivárvány című »maratoni« kompozíciót is. Nem volt szerencsés választás egy korábban más célokra, versenyfeladatként összeállított műsorszám előadása — itt. S hadd szóljunk egyúttal a somogyiakról külön is ezen a helyen. Mivel a siófoki Balaton Táncegyüttes sajnálatos módon az utolsó pillanatban visz- szalépett (s ezzel a műsort is felborította), a vendéglátókat csupán két együttes képviselte. Ä BM-együttes eredeti bemutatót is hozott. Ismert téma sikeres, mutatós feldolgozásban: Mózner—Dómján Legényavatása, amely hatásos befejezése volt a vasárnap esti műsornak. Helyszűkében más alkalommal szólunk bővebben róla. A budapesti Törekvés, valamint a Csepel Táncegyüttes számai mellett a Somogy Táncegyüttes számai közül Vida József két jellegzetesen szép és invenciózus tánca sorolható a találkozó meglehetősen kevés kimagasló művészi értékű produkciója közé: a Verbunk keményen, frissen és a Képek Somogyról című tánckép. (Utóbbi eredeti bemutató.) Sokat csiszolódott a lánykar előadásában Bogár —Vida Virágénekek-je is. Az ehhez hasonló vagy megközelítő erejű darabok és főleg előadási értékek gyarapítása a jövő egyik nagyon fontos tartalmi feladata. Tennivalóinkból. Hogy milyen lesz ez a jövő, és hogy milyen tempóban magasodhat igazi fesztivállá a néptáncosok balatonföldvári fóruma, ez nagyon sok mindentől függ. A fejlődés objektív tényezőit most nem számítva úgy érzem, két kiemelkedő feladatunk lenne a sok között. Az egyik a műsorok színvonalának, élményszerűségének emelése, a másik a fesztivál műsorfegyelmének, illetve a szakvezetők önfegyelmének a tudatos gyakorlása (szerkesztésben. megbízhatóságban, emberi magatartásban stb.). Ez utóbbi megtalálható még a művészi alázat címszónál is. Wallinger Endre telitalálat. Knöselné büszke volt a pszichológiai hadviselésben tanúsított fortélyára. Már másnap megjött Melitta válasza. »Bocsásson meg a felvágásért. Természetesen brilliáns gyűrűről álmodni is kár. Egyébként borzasztó zsugori alakhoz ment feleségül.« Végre valahára megnyugodott Knöselné asszony. Tehát egy fiatalabb és bizonyára nálánál csinosabb lány sem tudja jobban kezelni a férjét, mint ő. Barátságos hangnemben írta visz- sza Melittának: »Nemcsak zsugori, hanem rendkívül udvariatlan is. Előfordult már valaha, hogy megkérdezte magától, hogy van, avagy segíthetne-e valamiben?« »Dehogy, még soha!« — közölte Melitta. — »Tulajdonképpen borzasztó alak, nem is tudom, miért tartok ki mellette.« Kis idő múltán Knösel főkönyvelő úr megkérdezte a titkárnőjét: — Tulajdonképpen mit firkálsz annyit a jegyzetfüzetembe, úgysem tudom ezeket a nevetséges hieroglifákat elolvasni. — Milyen kár — mondta Melitta. — Neked kívánok újra meg újra jó éjszakát. látogatás az állatkárházban Az állat nem sír; ha valami baja van panaszosan nyerít, bőg vagy nyüszít Az embertől várja a segítséget. A Cseri úton már messziről látszik a tábla, melyen nyíl mutatja az állatkórházhoz vezető utat A járókelő a rendelési időt is megtudhatja róla. A nagy, drótból font kapun fehér osengő. Elsősegélyben minden időpontban részesítik a rászoruló állatokat Éjjel-nappal ügyeletet tartanak. Az irodában két fiatal szakállatorvos: dr. Visnyei Sándor és dr. Jászberényi Ernő. Éppen egyik gondozottjuk kórlapját nézegetik. Elmondják, hogy a kórház 1949-ben létesült. Jelenleg tizennyolc nagyállat-férőhelyük van és tíz kicsi. — Azokat az állatokat hozzák ide — mondja Jászberényi Ernő —, amelyeket műszerhiány vagy egyéb okok miatt nem tudnak a helyszínen kezelni. — A mi területünk szorosan összekapcsolódik a körzeti orvosok munkájával. Kiegészítik egymást Amiben különbözik: ott a megelőzésen van a fő hangsúly, mi itt már kóresetekkel állunk szemben, feladatunk inkább a gyógyítás — veszi át a szót Visnyei Sándor. — Miért ezt a területet választották? — A munkánk sokrétű. Több fajta állattal találkozunk, szélesebb skálájú a gyógyításuk is. A kórház megalakulásának évében még csak harmincegy állatot hoztak el rendelésre. Kórházi ápolásra tíz szorult. Az idén fél év alatt 1256 állatot vizsgáltak meg a rendeléseken, és kétszázötvenet gyógyítottak a kórházban. Hetven nagy műtétjük volt, komplikált esetek. Tavaly végeztek először császármetszést lovon dr Foltényi Imre vezető szakállatorvos irányításával. Az idén is akadt egy ilyen műtétük. Még európai viszonylatban is elég kevés hasonlót tudnak említeni. — Az eset érdekesssége. hogy a ló május tizennyolca- dikán, néhány hónappal a műtét után részt vett a so- mogysárdi 1 ovasbemu tatán, mint az ötösfogat egyik tagja — mesélik. Még mindig emlegetik azt a szarvast, melyet pár napos koKnösel elégedetten nevetett. Mennyire szeretheti őt ez a lány! Meg is kérdezte tőle, eljonne-e aznap este moziba. Melitta vonakodva válaszolt: — Ma este, sajnos, nem megy. A férfi csalódottam nézett rá, de amikor a dolog másnap és a következő napon is megismétlődött, gyanakodni kedett. Ügy látszik, egy másik férfiú van a dologban, jó lesz vigyázni. Melitta a hivatali kollégákkal csak kurta szavakat váltott, bizonyára nem közülük kerül ki a vetélytárs, — de vajon mit csinál a lány esténként, szabad idejében, mit takarhatnak az üres kifogások. Eltökélte, hogy egy nap követi hazáig. Óvatosan, nyolc-tíz méterrel ment mögötte, s lám, valóban: Melitta befordult egy kávéház ajtaján. Habozás nélkül belépett ő is, de a lánynak nyomát sem látta. Ahá, ott vannak még a boxok! Benézett az elsőbe, a másodikba — üresek voltak. Éppen bekukkantott volna a harmadikba is, amikor megtorpant, mert a közelből felcsendült a felesége hangja: »És tudod, Melitta, az a vén szamár egy pohár pezsgőtől már berúg, és evés közben mindig összepiszkítja o nyakkendőjét...« Fordította Zilahi Judit rában kaptak a vadásztársaságtól. Egyéves koráig nevelték, nagyon a szívükhöz nőtt. A kórházi költségekről érdeklődöm. — Ha példának a szarvas- marhák császármetszésének költségét vesszük, az átlagosan ezerháromszáz forint. De a szövetkezeteknek — ahol az állatokat biztosították — nem kerül pénzükbe. A behozataltól a hazaszállításig mindent megtérítenek. — Milyen állatokat gyógykezeltek már itt a kórházban? — Cicáktól a szarvasmarháig, lóig sokfélét — válaszolják. Ha cirkusz jön a városba, olykor még a tévéket is elhozzák hozzánk. Az intézmény fölszerelése megfelel a követelményeknek, csak a férőhelyek száma kevés. — Elektromos fogcsiszolónk is van — tájékoztat Visnyei Sándor. — Ha az embernek kihull néhány foga, azért még tud enni. A ló például már nem. Rövid idő múlva már szemmel láthatóan fogy. Ezért fontos a fogak kezelése. A sterilizálóban a legfeltűnőbb helyen -villanytűzhely áll. Egy hűtőgépet is szeret— Gschwindt Jánosnét keresem. Itt lakik? — Igen. — Ugye van egy kisbabája? — Már maguk is tudják, milyen híre van? Az egész környék csodájára jár. Any- nyit eszik, mint egy felnőtt, és milyen nagy! — mondja őszinte elismeréssel a szomszéd. Ezzel a kis beszélgetéssel kezdődött riportutam. Mi a véleményük a fiatal anyukáknak a gyermekgondozási segélyről. Hogyan töltik a három évet, és mit jelent ez a csöppségeknek? Gschwindt Jánosné kedves fiatalasszony. A nagymama és a kis Olivér fogadott az, első családnál. A négyhónapos kis vasgyúró hangos sírással kérte az ennivalót. . . Gschwindtné két éve dolgozik a Villamossági Gyárban. — Nagyon jó intézkedés, mert a gyereknek nagy szüksége van az anyai szeretetre. Ezt nem pótolhatja semmi — vélekedik a gyermekgondozási segélyről. — Áz első Időszakban nagyon lefoglalt a kisbaba. Főzni, mosni rá, törődni vele szinte egész napot követel. Férjemmel néha színházba. moziba megyünk, vágj7 olvasok. Lehet, hogy nem töltöm itthon a három évet, mert a férjem tanul és minden fillérre szükségünk van. Búcsúzaskor Öli már jólla- kottan nevet, kivillantva két pici fehér fogát. Vámos LÁszlóné is fiatal, kedves, intelligens asszony — 1964 óta dolgozom a Pa- mutfonó-ipári Vállalat Kaposvári Gyárában az áruforgalmi osztályon. Férjem katonatiszt. Két kisgyerekünk van. Egy négyéves kislány és az öthónapos Lacika. Nagyon jónak tartom, hogy a dolgozó, nők három évig a A mezőgazdasági üzemek 700 000 holdnyi terület öntözésére rendezkedtek be; ebből azonban eddig csak 220 000 hold kapott mesterséges csapadékot. A szakemberek az öntözővíz iránt mutatkozó érdeklődés hiányát elsősorban azzal magyarázzák, hogy a Medárd-időszak bőségesen ellátta nedvességgel a földeket és így hosszabb ideig nem volt szükség a telepek munkájára. Ennek következtében csak július utolsó hetében nőtt 200 000 hold fölé a megöntözött terület, amely most a tavalyinak csak egy harmada. nének, szükség lenne rá, főként nyáron, a vérplazmák tárolásához. A röntgenhelyiségben hiába keresném a megszokott gépet. Egy kétkarú szerkezetet látok, mely kame- rafonmájú részben végződik. Kis és nagy testalkatú állatok röntgenező sére egyaránt alkalmas, magassága szükség szerint változtatható. Bekukkantunk a műtőbe. Hatalmas méretű bőrdíványra döntik le itt áz állatokat. Műtét előtt általános és helyi érzéstelenítést végeznek. A két kórteremben alig van szabad hely. Tíz szarvasmarha és néhány ló pihen az állásokban. A vasrácsos ketrecben fehér kötéssel a fején ku- tyus fekszik. A másikból bizalmatlan pillantásokkal méreget bennünket egy cicabeteg. Ripp vizsla combcscunttöréssel került ide. Már jobban vrn, jelzi ezt barátságos viselkedése. Sásdród hozta a gazdája. El kell búcsúznunk, mert egy szőke copfos kislány hozza kedvenc cicáját. Sírós arccal kérdezi az orvostól: — Ugye meggyógyítja, doktor bácsi? gyermekük mellett lehetnek. Más ez és más a bölcsőde. A kisbaba mindent megkap tőlem a fejlődéséhez. Sokat foglalkozom vele, és így szabad időm nem sok van. A szomszéd fiatalasszonynak is ez a véleménye a segélyről. Ö most vár kisbabát — Ha nincs ez a rendelet, én már nem vállaltam volna a szülést Eddig mindig komplikációk voltak nálunk, így mindent megadhatunk a csöppségeknek. Egész más a mai gyerekek élete, mint a miénk volt, de ez a jó. A harmadik anyuka, akit fölkerestem. Harár Károlyné. Elmondta, hogy technikus a textilművekben, s jó a fizetése. — Én nem veszem igénybe mind a három évet. Beadom bölcsődébe Zsuzsikát. Nagyon jó a textiles bölcsőde. Ritkán megyünk el szórakozni, sokat foglalkozunk a kislánnyal. Három-négy év múlva még egy kisbabát szeretnénk. Már az ajtó előtt állva gő- gicsélést, vidám gyermekkacagást hallottam. Róber József né az anyuka. Tizenöt éve dolgozik a gyárban mint fonón ő. — Sokkal jobb így, hogy mindig a kicsivel lehetek. A két nagyobbikkai is itthon maradtam, akkor azonban fizetés nélküli szabadságot kellett kivennem. Most három évig maradok a kicsivel. A szoba olyan, mint egy meseország, tele van játékokkal. — Semmit sem tagadunk meg a gyermekektől, de nem kényeztetjük el ókét — mondta a boldog anyuka. A kicsi Gabi mosolyát és integetését hoztam el magammal emlékként a búcsúzáskor. Adonyi Agnes A mezőgazdaságban — szükség esetén — másodpercenként 120—150 köbméternyi vizet juttathatnak a földekre különféle öntözőberendezésekkel. Ehhez jön még az a másodpercenként 100 köbméteres kapacitás is, amelyet a gravitációs vízkiviteli művek adnak. Ezt a maximális teljesítményt azonban még most, a kánikula idején sem használják ki teljesen az üzemek. A vízügyi szakemberek szerint még bőségesen van víztartalék és ha a termelőüzemek részéről újabb megrendelések érkeznek, kielégítik az igényeket. Leskó László Három anyuka — otthon SOMOGYI NBPLAP 196*. jtifiem SS.
