Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-30 / 174. szám

Beteg állatok gyógyítói A néptánc balatoni fóruma Fesztiváljelöltség ? A néptánc hagyományos bala­toni fórumán tizenegy műked­velő együttes jó ötszázegyné- hány táncosa lépett a földvári szabadtéri színpadra július 26-án és 27-én. Önmagukban semmitmondóak e számok. Vi­szonyítással azonban kiemel­hetjük már itt, elöljáróban: méreteiben, külsőségeiben az eddigi legnagyobb szabású volt az idei, IX. találkozó. Több mozzanata már bizonyos fesz­tiváljelleget kölcsönöz a két­napos eseménynek. Fersze jobbára külsőjében. Sajátos ar­culata, belső karaktere még nem alakult ki véglegesen, ám ha jól odafigyelünk fejlődése útjára, túlzás nélkül minősít­hetjük érettnek ezt a talál­kozót. Jóllehet nem az emi­nens tanuló érettségijével ro- konítom, de úgy érzem, meg­alapozottan érdemes a föld­vári néptáncos találkozó ar­ra, hogy »felsőbb osztályba lépjen«. És ennek a soron kö­vetkező első X alkalmából azt hiszem itt is volna az ideje. Ha tartalmi gyöngéin Sikerülne túladnunk, és ha a »szülők« és az állami »ösztön­díj« közös anyagi támogatása arányban áll majd azzal, amit elvárunk ettől a találkozótól — felsőbb osztályban. Ilyen föltételekkel néhány év alatt Dijon, Avignon, Arezzo és más városok nevei mellett Ba- latonföldváré is ott szerepel­hetne majd a rangos amatőr művészeti fesztiválok európai listáján. Addig azonban fel­adatunk értékelni, figyelembe venni «ok jó és sok kevésbé jó tapasztalatot is. Lássunk néhányat egyikből is, másik­ból is. A néSV nyel- Kenaezes. vű konferá­lás, az ünnepélyes külsősé­gek: színpompás felvonulás, menettáncverseny, fanfárok; a legénytánc-verseny arany­sarkantyú díja (ezúttal is a kaposvári Szabados Pétert il­lette) és a legszebb táncos kislány látványos megválasz­tása; a túlnyomóan külföldi közönség felcsigázott és rész­ben kielégített érdeklődése ígéretes jelei annak, hogy tudunk és tudnánk is mi ren­dezni ... Egy divatos »sleng«- gel szólva: fog ez menni, ha... És ez a feltételes kötőszó ta­lán soha annyiszor nem to­lakodott elő bennem, mint most. Nem véletlenül. Honnan ez a sok »ha«? A lebonyolí­S zocialista erkölcs ide, meg oda, Theobald Knösel főkönyvelő bizonyos titkos viszonyt foly­tatott a titkárnőjével, Me­littával. Knöselné asszony úgy bukkant a dolog nyomára, hogy egy napon szeretett Theboldjának zöld kockás zakóját kefélte, és a zsebé­ben egy kis jegyzetfüzetet talált. Némi kíváncsisággal átlapozta a füzetkét: a férje akkurátus kézírásával ott állt a bejegyzés, hogy mi­korra kell a vállalat évi mérlegének készen lenni. Más helyütt azt olvasta, hogy február 8-ra a férje színházjegy ■rendelését irá­nyozta elő, március 20-hoz beírta: »házassági évfordu­lóról nem elfeledkezni!«, majd május 5-én valami furcsaság következett. Knöselné most már leült. Jobban szemügyre vette azt a furcsaságot, még a kefét is letette a kezéből, s meg­állapította: május 5-nél gyorsírásos jegyzet van, melynek értelme a követke­ző: »Melitta születésnapja! Nem elfelejteni!« Theobald ezt nem írhatta ide, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem tud gyors­írni. Akkor viszont ki írta ide? Hát maga a titkárnő! Renate Holland-Moritz a ber­lini Eulenspiegel állandó mun­katársa, de szórakoztató írásai a humoros-szatirikus hetilapon kívül gyakran jelennek meg a Berliner Zeitung, a Das Maga­zin és a Neues Deutschland hu­mor rovatában is. tás biztató, ígéretes jelei álta­lában a főrendező (Somogy megyei Tanács V. B. művelő­désügyi osztálya) eredményes szubjektív törekvéseit jelzik. A képességet a fesztiválren­dezésre. A feltételes mód rugói jobbára objektív körülmények. Ezek viszont létező és nagyon is égető pénzügyi problémákat; a technikai feltételek ordító hiányosságait — egyszóval a hatásában is nemzetközi ta­lálkozó tisztes szegénységét verik nagydobra. Ide tartozik a csapnivaló (olykor használ­hatatlan) erősítés, a korsze­rűtlen világítás, a tánctér deszkáiból kiálló szögek ve­szélye, a tisztálkodási lehe­tőség hiánya, a buszokban öltöző-vetkőző néptáncosok látványa is. Művészet és jó szán­A mostoha technikai • viszonyok közt is ta­lálkoztunk nagyszerű művészi törekvésekkel és eredmények­kel — a jó szándékú igyeke­zettel bemutatott műsorszámok között. S ezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy van mit tennünk még e műsorok szer­kesztésében; követelmények­ben, színvonalbeli tartásban; a művészi értékhatárok köze­lítésében. Erre is egy-két álta­lános észrevételt: Igen sok esetben — a pro­dukciók többségénél — tech­nikailag jól kimunkált, muta­tós számoknál is hiányzott a néptánc művészi átélése. Az a belső szenvedély, érzelmi töl­tés hiányzott ezekből a szá­mokból, amellyel a népmű­vészetben feloldódva ki aka­runk fejezni és képesek va­gyunk kifejezni" valamit Ez a »valami« ragadja magával a közönséget, a kifejező erő intenzitása emeli művészetté a legegyszerűbb népi dallam eltáncolását, hiszen nem a feldolgozás mértékétől, és nem a tematikus törekvésektől, vagy, a táncosok létszámától függ a produkció értéke. Ezt a belső ihletettséget, a kifejező erő gazdagságát jólesóen fi­gyelhettük a négy külföldi együttesnél. Különösképpen a két jugoszláv és a csehszlo­vák együttes üde, originális népi hangvételű zenéjében, táncaiban. Egy másik fontos észrevéte­lünk: a terjengősség, a nép­tánc-nyelvi bőbeszédűség, s ugyanitt a témaszegénység is — elég gyakran. Sok-sok in­Renate Holland-Moritz: Knöselné kezdte érteni a dolgot. Ceruzát vett elő, és gyors­írással bejegyezte Melitta kisasszony sorai alá: »Nem fog menni a dolog! A fér­jem nem tudja elolvasni a gyorsírást!« Visszacsúsztatta a jegyzetfüzetet a zakó zse­bébe. Másnap este, miközben a férje elköltötte a vacsorát, karján a zakóval kivonult az előszobába, hogy ismét átkefélje. Melepetésére a sa­ját bejegyzése alatt megta­lálta Melitta válaszát. »Kö­szönet a figyelmeztetésért. De remélem, a férje még­sem feledkezik el arról, hogy a születésnapomra ígért brilliáns gyűrűt megvegye.« Knöselné elképedt. Bril­liáns gyűrű? Ez már mégis­csak sok! Ö a legutóbbi születésnapjára egy pár per­ionharisnyát meg három és fél márkáért cukorkát ka­pott. Ez a Melitta pedig, aki bizonyára több mint tíz év­vel fiatalabb, tehát tisztes­ségtelen a verseny, immár brilliáns gyűrűre áhítozik. Néhány percnyi fejtörés után bekerült a kis zseb- füzetbe a viszontválasz: »Gratulálok, őrizze meg so­ká gyermeki hiszékenysé­gét! De ha a születésnap­ján mégis csalódás érné, hajlandó vagyok elküldeni magának a saját brilliáns gyűrűmet.« Zutty! Ez aztán dokolatlan ismétlődés, újra­kezdés szőtte át a táncok egy részét Ez fölöslegesen meg­nyújtja mind a produkciót, mind a műsor egészét. Egy ilyen példának említhetjük a kaposvári BM-együttes elő­adásában látott Duna menti szivárvány című »maratoni« kompozíciót is. Nem volt sze­rencsés választás egy koráb­ban más célokra, versenyfel­adatként összeállított műsor­szám előadása — itt. S hadd szóljunk egyúttal a somogyiak­ról külön is ezen a helyen. Mivel a siófoki Balaton Táncegyüttes sajnálatos mó­don az utolsó pillanatban visz- szalépett (s ezzel a műsort is felborította), a vendéglátókat csupán két együttes képvisel­te. Ä BM-együttes eredeti be­mutatót is hozott. Ismert té­ma sikeres, mutatós feldolgo­zásban: Mózner—Dómján Le­gényavatása, amely hatásos befejezése volt a vasárnap esti műsornak. Helyszűkében más alkalommal szólunk bő­vebben róla. A budapesti Tö­rekvés, valamint a Csepel Táncegyüttes számai mellett a Somogy Táncegyüttes számai közül Vida József két jelleg­zetesen szép és invenciózus tánca sorolható a találkozó meglehetősen kevés kimagasló művészi értékű produkciója közé: a Verbunk keményen, frissen és a Képek Somogyról című tánckép. (Utóbbi eredeti bemutató.) Sokat csiszolódott a lánykar előadásában Bogár —Vida Virágénekek-je is. Az ehhez hasonló vagy megköze­lítő erejű darabok és főleg előadási értékek gyarapítása a jövő egyik nagyon fontos tartalmi feladata. Tennivalóinkból. Hogy milyen lesz ez a jövő, és hogy milyen tempóban ma­gasodhat igazi fesztivállá a néptáncosok balatonföldvári fóruma, ez nagyon sok min­dentől függ. A fejlődés objek­tív tényezőit most nem szá­mítva úgy érzem, két kiemel­kedő feladatunk lenne a sok között. Az egyik a műsorok színvonalának, élményszerű­ségének emelése, a másik a fesztivál műsorfegyelmének, illetve a szakvezetők önfegyel­mének a tudatos gyakorlása (szerkesztésben. megbízható­ságban, emberi magatartás­ban stb.). Ez utóbbi megta­lálható még a művészi alázat címszónál is. Wallinger Endre telitalálat. Knöselné büszke volt a pszichológiai hadvi­selésben tanúsított fortélyá­ra. Már másnap megjött Me­litta válasza. »Bocsásson meg a felvágásért. Termé­szetesen brilliáns gyűrűről álmodni is kár. Egyébként borzasztó zsugori alakhoz ment feleségül.« Végre valahára megnyu­godott Knöselné asszony. Tehát egy fiatalabb és bi­zonyára nálánál csinosabb lány sem tudja jobban ke­zelni a férjét, mint ő. Barát­ságos hangnemben írta visz- sza Melittának: »Nemcsak zsugori, hanem rendkívül udvariatlan is. Előfordult már valaha, hogy megkér­dezte magától, hogy van, avagy segíthetne-e valami­ben?« »Dehogy, még soha!« — közölte Melitta. — »Tulaj­donképpen borzasztó alak, nem is tudom, miért tar­tok ki mellette.« Kis idő múltán Knösel főkönyvelő úr megkérdezte a titkárnőjét: — Tulajdonképpen mit firkálsz annyit a jegyzetfü­zetembe, úgysem tudom eze­ket a nevetséges hieroglifá­kat elolvasni. — Milyen kár — mondta Melitta. — Neked kívánok újra meg újra jó éjszakát. látogatás az állatkárházban Az állat nem sír; ha valami baja van panaszosan nyerít, bőg vagy nyüszít Az ember­től várja a segítséget. A Cseri úton már messzi­ről látszik a tábla, melyen nyíl mutatja az állatkórház­hoz vezető utat A járókelő a rendelési időt is megtudhatja róla. A nagy, drótból font ka­pun fehér osengő. Elsősegély­ben minden időpontban része­sítik a rászoruló állatokat Éjjel-nappal ügyeletet tarta­nak. Az irodában két fiatal szak­állatorvos: dr. Visnyei Sándor és dr. Jászberényi Ernő. Ép­pen egyik gondozottjuk kór­lapját nézegetik. Elmondják, hogy a kórház 1949-ben léte­sült. Jelenleg tizennyolc nagy­állat-férőhelyük van és tíz kicsi. — Azokat az állatokat hoz­zák ide — mondja Jászberé­nyi Ernő —, amelyeket mű­szerhiány vagy egyéb okok miatt nem tudnak a helyszí­nen kezelni. — A mi területünk szoro­san összekapcsolódik a körzeti orvosok munkájával. Kiegé­szítik egymást Amiben kü­lönbözik: ott a megelőzésen van a fő hangsúly, mi itt már kóresetekkel állunk szemben, feladatunk inkább a gyógyítás — veszi át a szót Visnyei Sándor. — Miért ezt a területet vá­lasztották? — A munkánk sokrétű. Több fajta állattal találko­zunk, szélesebb skálájú a gyó­gyításuk is. A kórház megalakulásának évében még csak harmincegy állatot hoztak el rendelésre. Kórházi ápolásra tíz szorult. Az idén fél év alatt 1256 álla­tot vizsgáltak meg a rendelé­seken, és kétszázötvenet gyó­gyítottak a kórházban. Het­ven nagy műtétjük volt, komplikált esetek. Tavaly vé­geztek először császármetszést lovon dr Foltényi Imre vezető szakállatorvos irányításával. Az idén is akadt egy ilyen műtétük. Még európai vi­szonylatban is elég kevés ha­sonlót tudnak említeni. — Az eset érdekesssége. hogy a ló május tizennyolca- dikán, néhány hónappal a műtét után részt vett a so- mogysárdi 1 ovasbemu tatán, mint az ötösfogat egyik tagja — mesélik. Még mindig emlegetik azt a szarvast, melyet pár napos ko­Knösel elégedetten neve­tett. Mennyire szeretheti őt ez a lány! Meg is kérdezte tőle, eljonne-e aznap este moziba. Melitta vonakodva válaszolt: — Ma este, sajnos, nem megy. A férfi csalódottam nézett rá, de amikor a dolog más­nap és a következő napon is megismétlődött, gyana­kodni kedett. Ügy látszik, egy másik férfiú van a do­logban, jó lesz vigyázni. Me­litta a hivatali kollégákkal csak kurta szavakat váltott, bizonyára nem közülük ke­rül ki a vetélytárs, — de vajon mit csinál a lány es­ténként, szabad idejében, mit takarhatnak az üres ki­fogások. Eltökélte, hogy egy nap követi hazáig. Óvatosan, nyolc-tíz méterrel ment mö­götte, s lám, valóban: Me­litta befordult egy kávéház ajtaján. Habozás nélkül be­lépett ő is, de a lánynak nyomát sem látta. Ahá, ott vannak még a boxok! Be­nézett az elsőbe, a második­ba — üresek voltak. Ép­pen bekukkantott volna a harmadikba is, amikor meg­torpant, mert a közelből felcsendült a felesége hang­ja: »És tudod, Melitta, az a vén szamár egy pohár pezs­gőtől már berúg, és evés közben mindig összepiszkít­ja o nyakkendőjét...« Fordította Zilahi Judit rában kaptak a vadásztársa­ságtól. Egyéves koráig nevel­ték, nagyon a szívükhöz nőtt. A kórházi költségekről ér­deklődöm. — Ha példának a szarvas- marhák császármetszésének költségét vesszük, az átlago­san ezerháromszáz forint. De a szövetkezeteknek — ahol az állatokat biztosították — nem kerül pénzükbe. A behozatal­tól a hazaszállításig mindent megtérítenek. — Milyen állatokat gyógy­kezeltek már itt a kórházban? — Cicáktól a szarvasmar­háig, lóig sokfélét — válaszol­ják. Ha cirkusz jön a városba, olykor még a tévéket is elhoz­zák hozzánk. Az intézmény fölszerelése megfelel a követelményeknek, csak a férőhelyek száma ke­vés. — Elektromos fogcsiszolónk is van — tájékoztat Visnyei Sándor. — Ha az embernek kihull néhány foga, azért még tud enni. A ló például már nem. Rövid idő múlva már szemmel láthatóan fogy. Ezért fontos a fogak kezelése. A sterilizálóban a legfeltű­nőbb helyen -villanytűzhely áll. Egy hűtőgépet is szeret­— Gschwindt Jánosnét ke­resem. Itt lakik? — Igen. — Ugye van egy kisbabája? — Már maguk is tudják, milyen híre van? Az egész környék csodájára jár. Any- nyit eszik, mint egy felnőtt, és milyen nagy! — mondja őszinte elismeréssel a szom­széd. Ezzel a kis beszélgetéssel kezdődött riportutam. Mi a véleményük a fiatal anyukák­nak a gyermekgondozási se­gélyről. Hogyan töltik a há­rom évet, és mit jelent ez a csöppségeknek? Gschwindt Jánosné kedves fiatalasszony. A nagymama és a kis Olivér fogadott az, első családnál. A négyhónapos kis vasgyúró hangos sírással kér­te az ennivalót. . . Gschwindtné két éve dol­gozik a Villamossági Gyár­ban. — Nagyon jó intézkedés, mert a gyereknek nagy szük­sége van az anyai szeretetre. Ezt nem pótolhatja semmi — vélekedik a gyermekgondozá­si segélyről. — Áz első Idő­szakban nagyon lefoglalt a kisbaba. Főzni, mosni rá, tö­rődni vele szinte egész napot követel. Férjemmel néha szín­házba. moziba megyünk, vágj7 olvasok. Lehet, hogy nem töl­töm itthon a három évet, mert a férjem tanul és minden fil­lérre szükségünk van. Búcsúzaskor Öli már jólla- kottan nevet, kivillantva két pici fehér fogát. Vámos LÁszlóné is fiatal, kedves, intelligens asszony — 1964 óta dolgozom a Pa- mutfonó-ipári Vállalat Kapos­vári Gyárában az áruforgal­mi osztályon. Férjem katona­tiszt. Két kisgyerekünk van. Egy négyéves kislány és az öthónapos Lacika. Nagyon jónak tartom, hogy a dolgozó, nők három évig a A mezőgazdasági üzemek 700 000 holdnyi terület öntö­zésére rendezkedtek be; eb­ből azonban eddig csak 220 000 hold kapott mestersé­ges csapadékot. A szakembe­rek az öntözővíz iránt mu­tatkozó érdeklődés hiányát elsősorban azzal magyarázzák, hogy a Medárd-időszak bősé­gesen ellátta nedvességgel a földeket és így hosszabb ideig nem volt szükség a tele­pek munkájára. Ennek kö­vetkeztében csak július utol­só hetében nőtt 200 000 hold fölé a megöntözött terület, amely most a tavalyinak csak egy harmada. nének, szükség lenne rá, fő­ként nyáron, a vérplazmák tárolásához. A röntgenhelyi­ségben hiába keresném a meg­szokott gépet. Egy kétkarú szerkezetet látok, mely kame- rafonmájú részben végződik. Kis és nagy testalkatú állatok röntgenező sére egyaránt alkal­mas, magassága szükség sze­rint változtatható. Bekukkan­tunk a műtőbe. Hatalmas mé­retű bőrdíványra döntik le itt áz állatokat. Műtét előtt álta­lános és helyi érzéstelenítést végeznek. A két kórteremben alig van szabad hely. Tíz szarvasmar­ha és néhány ló pihen az ál­lásokban. A vasrácsos ketrec­ben fehér kötéssel a fején ku- tyus fekszik. A másikból bi­zalmatlan pillantásokkal mé­reget bennünket egy cicabeteg. Ripp vizsla combcscunttöréssel került ide. Már jobban vrn, jelzi ezt barátságos viselkedé­se. Sásdród hozta a gazdája. El kell búcsúznunk, mert egy szőke copfos kislány hoz­za kedvenc cicáját. Sírós arc­cal kérdezi az orvostól: — Ugye meggyógyítja, dok­tor bácsi? gyermekük mellett lehetnek. Más ez és más a bölcsőde. A kisbaba mindent megkap tő­lem a fejlődéséhez. Sokat fog­lalkozom vele, és így szabad időm nem sok van. A szomszéd fiatalasszony­nak is ez a véleménye a se­gélyről. Ö most vár kisbabát — Ha nincs ez a rendelet, én már nem vállaltam volna a szülést Eddig mindig komplikációk voltak nálunk, így mindent megadhatunk a csöppségeknek. Egész más a mai gyerekek élete, mint a miénk volt, de ez a jó. A harmadik anyuka, akit fölkerestem. Harár Károlyné. Elmondta, hogy technikus a textilművekben, s jó a fize­tése. — Én nem veszem igénybe mind a három évet. Beadom bölcsődébe Zsuzsikát. Nagyon jó a textiles bölcsőde. Ritkán megyünk el szórakozni, sokat foglalkozunk a kislánnyal. Há­rom-négy év múlva még egy kisbabát szeretnénk. Már az ajtó előtt állva gő- gicsélést, vidám gyermekka­cagást hallottam. Róber Jó­zsef né az anyuka. Tizenöt éve dolgozik a gyárban mint fo­nón ő. — Sokkal jobb így, hogy mindig a kicsivel lehetek. A két nagyobbikkai is itthon maradtam, akkor azonban fi­zetés nélküli szabadságot kel­lett kivennem. Most három évig maradok a kicsivel. A szoba olyan, mint egy meseország, tele van játékok­kal. — Semmit sem tagadunk meg a gyermekektől, de nem kényeztetjük el ókét — mond­ta a boldog anyuka. A kicsi Gabi mosolyát és integetését hoztam el magam­mal emlékként a búcsúzáskor. Adonyi Agnes A mezőgazdaságban — szükség esetén — másodper­cenként 120—150 köbméternyi vizet juttathatnak a földekre különféle öntözőberendezések­kel. Ehhez jön még az a má­sodpercenként 100 köbméteres kapacitás is, amelyet a gravi­tációs vízkiviteli művek ad­nak. Ezt a maximális teljesít­ményt azonban még most, a kánikula idején sem használ­ják ki teljesen az üzemek. A vízügyi szakemberek szerint még bőségesen van víztartalék és ha a termelőüzemek részéről újabb megrendelések érkez­nek, kielégítik az igényeket. Leskó László Három anyuka — otthon SOMOGYI NBPLAP 196*. jtifiem SS.

Next

/
Thumbnails
Contents