Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-27 / 172. szám

Korszerű tartalom tudományos tervezés A szocialista társadalom építése mindenkor megköve­teli a jövőt fürkésző, az al­kotó és kritikus gondolkodást a kulturális élet tervezésében és irányításában. Ez nagy kö­vetelményeket támaszt a ve­zetői és tervezői kollektívák­kal, a kultúra területén mun­kálkodó állami, párt- és tár­sadalmi szervekkel szemben. Most folyik az őszi Országos Népművelési Konferencia elő­készítése. Sok sző esik mind a tartalomról, mind a szer­vezeti formákról, s azok kor­szerűsítéséről A korszerűsí­tésre való törekvés bonyolult, sokoldalú feladatai közül ki­emelhető a társadalom műve­lődésének tudományos meg­tervezése és a megvalósulás tudományos irányítása. Ä napirendben lévő alap­vető célkitűzés, a korszerű­sítés megvalósítása megköve­teli a mindennapi munka tu­dományos megalapozását, és a tudományos távlati terve­zést is. Ä műszaki-tudományos for­radalom, általában a tudomá­nyos gondolkodás növekvő igényének időszakában — amikor a tudomány termelő­erővé válása lehetőség és szükséglet is — nagy jelen­tőségre tesz szert a tudomány eredményeit mind hatéko­nyabban alkalmazni tudó dol­gozók nevelése, képzése és továbbképzése. Az iskolában szerzett alapismeretek egyre rövidebb Ideig elégségesek a termelő vagy társadalmi élet bármely területén. A felada­tok megoldásához állandóvá és tervszerűvé kell tenni a továbbképzést a dolgozók va­lamennyi rétegében, mérnö­köknél és közgazdászoknál csakúgy, mint a munkások­nál, parasztoknál, orvosoknál és pedagógusoknál. A na­gyobb tudás nem egyszerűen csak a vezetőkkel szembeni követelmény, hanem általá­nos, minden dolgozóra vonat­kozó igény. Olyan korban élünk, ami­kor a képzés nem fejeződik be az iskolapad elhagyásával, hanem megszakítás nélkül to­vább folytatódik. Ezért ko­runkban a továbbképzés min­den formája a nappali isko­lai tanulással egyenrangúvá válik. Megtervezése legalább olyan követelmények elé ál­lítja a szakembereket, mint az iskolai oktatás tartalmi és didaktikai feladatainak megoldása. lyi erő jelentős hányada, és ahol a tulajdonképpeni gya­korlati tevékenység folyik, kevés a megfelelő munkaerő. A tudományos tervezés és a tervek megvalósítása szük­ségessé tenné az arányok megváltoztatását Tárlat-jegyzet NÉPI KERÁMIA Az ismeretterjesztés, A tartalmi követelmények könyvtár, televízió, rádió, művelődési ház stb. munká­jának összehangoltan keli je­lentkeznie ebben a folyamat­ban, amelyben kifejezésre jut az önművelés, művelés és nevelés is. Éppen ezért a mű­velődés megtervezésénél fi­gyelembe kell venni az ösz- szes többi társadalmi folya­matot. Tartalmát, céljait, a fejlődés ütemét és a felhasz­nálásra kerülő eszközöket alapvetően az adott hely gaz­dálkodása, termelés: struktú­rája, társadalompolitikai helyzete és a lakosság adott műveltségi szintje határozza meg. A művelődés tudomá­nyos tervezése tehát kiterjed olyan jelenségek alapos vizs­gálatára is, mint a lakosság anyagi helyzetének javulása és szabad idejének növeke­dése. A művelődés tudományos tervezése a tartalmi célkitű­zéseken túl figyelembe veszi a megvalósítás eszközeit, azok működtetési elveit, a feladat­részek sorrendiségét is. De a tudományos tervezés szüksé­ges az intézmények létreho­zásánál, esetleges átalakításá­nál is. A célszerűséget, a mű­velődés valóságos helyi igé­nyeit tartsuk szem előtt egy- egy új intézmény létrehozá­sánál! Például klubot csak ott hozzunk létre, ahol igény van rá, és nem ott, ahol még nincs. Tudományos tervszerűségre kell törekednünk a rendelke­zésre álló káderek elhelyezé­sében és foglalkoztatásában is. Ma a művelődés területén több tízezer főállású és tisz­teletdíjas dolgozik. Foglalkoz­tatásuk — sajnos — nem minden esetben célszerű. Pél­dául a művelődés országos, megyei és városi igazgatási és intézményi apparátusában dolgozik a jól képzett szemé­eiőtérbe kerülése módosítást sürget a munka eredményei­nek számonkérésében. Ma még gyakran fellelhető a ká­ros »statisztikai szemlélet-«. Az egyes intézmények és szerevek munkáját elsősor­ban úgy értékelik, hogy például mennyi könyvet ol­vastak az emberek, hányán vettek részt ismeretterjesztő előadásokon, hány tagja van az öntevékeny művészeti cso­portoknak vagy szakkörök­nek. A népművelési munka eredményeinek ilyen egyol­dalú számonkérése csak arra ad választ, hogy milyen a számszerű fejlődés üteme, és végeredményben olyan szem­léletre szoktat, amely szerint csak a részvevők száma fon­tos. Szakítanunk kell az ed­digi mennyiségi szemlélettel és az új követelményeknek megfelelő tartalmi célkitűzé­sek megvalósítását kell meg­követelni. És itt nagyobb tü­relemre, bizalomra van szük­ség, mint amennyit eddig ezen a területen tapasztal­tunk. A tervezés tudományos alapokra helyezése megköve­teli, hogy a kultúra és a tö­megek művelésére szánt anyagi javak elosztásában le­vonjuk a szükséges konzek­venciákat. A kulturális ér­tékrendszer piramisának csú­csára a tudomány került, és a tudományos világlátás kialakítása egyre sürgetőbb, — s mindenből következik, hogy az anyagi ráfordítások­nál is érvényesítsük ezt a követelményt Ennek végső következménye kell, hogy je­lentkezzék például a kultúr- házak szakköri tevékenysé­gében, az ismeretterjesztés­ben és az egyes művelődési intézmények költségvetésé­ben. Vonsik Gyula Szeptemberben nemzet­közi művésztörténész-kong- resszust tartanak Buda­pesten, és természetes, hogy erre az alkalomra a magyar művészet legrangosabb ered­ményeit bemutató kiállításo­kat rendeznek országszerte. Ezek közé tartozik a Nemzeti Galériában szombaton délben megnyílt népi kerámia-kiállí­tás is, amely a magyar faze­kasság fejlődését és legszebb emlékeit talán még soha nem látott bőségben ismerteti. A Néprajzi Múzeumon kívül a Történeti Múzeum, egyházi gyűjtemények, sőt magán- gyűjtők is kölcsönözték kin­cseiket a kiállítás céljaira, így valóban teljességre tö­rekvő tárlat született. A kiállítás elsőnek a faze­kasság legősibb módszereit miutatja be. A népi fazeka- sok nem voltak mindenütt önállók, egyes városokban — ezeket térkép ismerteti — céhekbe tömörültek. Látha­tunk két céhládát, amelyben a legfontosabb hivatalos ira­tokat tartatták: a mezőtúri fazekascéh ládája 1818-ból származik, a nagyváradié 1823-ból, de felirata jelöli, hogy egy i 658-ban készített (vagyis igen tartós) céhládát Mórágy! kerámia. cseréltek fel vele. Egy nagy kancsó — felirata szerint — "az becsületes és nemes ko­máromi fazekas czéhé« volt. i £* Sárköz-vidéki tál a kiállításon. Simon Emil: HÁROM WJJ E lég sokat ittak, szin­te magától értetődő volt, hogy a beszél­getés az asszonyokra terelő­dött Most is Varga kezdte, ő mindig szívesen dicseke­dett hódításaival, s harsogva bizányítgatta, hogy az asszo­nyokat nem szabad komolyan _ persze, mi aztán nem ha már sok volt bennünk a venni. Az asszony legyen voltunk angyalok. Az olajos fölös erő, szétvertük a kantin pajtás; ha akarorh, szorakoz- overállban és a meszes pufaj- berendezését tasson! — mondta, s diadal- kában is felfedeztük az asz- — Korán ősszel váratlanul lal nézett végig rajtuk. szonyt Sokat megengedtünk vihar zúdult ránk. Szokatla­Egy kivételével mind helye- magunknak... Akadt olyan is, nul gorombán dörgött, akkora seltek, koccintottak és ittak akinek szinte tetszett, ha meg- yillámok hasogattak, mintha rá. Kiss csak forgatta a' po- fogdostuk, és szívesen eljött a acélbalták zuhogtak volna a barát, 6 azt kérdezte tőlük: kantinba féldecizni. De ne- tetőre. Megjött a szél, dübö- — Na, és akik velünk dől- künk nem az ilyenek kellet- rögve rohant a félig felhúzott goznak? — Tétován vonogat- tek, hanem a visszahúzódók, falak között örült tombolás- ták a vállukat — Igaz. Az a szégyenlősek. Este bezár- sál futott neki minden meg- asszonyok ott vannak az áll- koztak a szobájukba, kimoz- mozdíthatónak. Aztán ránk ványan, a kezük alá segíte- dúlni se mertek. Mibennünk vert az eső is, folyt az ab- nek. Dehát egy erősebb szóra meg buzgótt a kutyatermé- lakokon a víz. kibuggyan a könnyük, s va- szét. Akárhogy kifáradhattunk — Megszeppenve lapítot­lójában soha nincs más gond- napközben, este ott ólálkod- tunk, hiszen a rozoga épüle­juk, mint hogy férfit fogjanak tunk az ablakuknál, s része- tek nem állhatták ki ekkora maguknak! gén nótáztunk. tomboláit Órákig eltartott; éj­Kiss keményen lecsapta az - Nekem különösen egy tét- szaka lehetett már amikorra okiét. szett Ha valamelyik esten ve­— Az asszonyok is érnek letlenül józan maradtam, szé- elcsendesedett A muvezeto annyit, mint bármelyik férfi! Pen elbeszélgetett velem. Oz- végigrohant az ablakok alatt, Én nem tagadom: mindig cső- vegy volt A férjét valamelyik s üvöltözött — Kifelé embe- dáltam, ahogy a mocsokban, építkezésen ottmarasztotta egy reki Nézzük meg, mi a kár! — •* 1«™. p. sssnawar csak annak az egynek a tor- mutt oz arca, mintha meny­ténetét hallgassátok meg! nyegzőre készült volna. Min­— Lehet tíz éve is; a ve- dig arra gondoltam: — Mi­gyigyárat építettük. Amikor a csoda nagyszerű asszony lehet, helyszínre érkeztünk, sarat, még a halottat is így SS5 Ä l«e,SÍ! «*-»•.*«« “ta*>»­tek be az irodákat, abban lak- ne eS7 előnek! , . tunk mi is. Jött néhány asz- — Azt is megvallom: ritkáin fa mozdult is néhány centit, szony: tíz vagy tizennégy. Mi- maradtunk józanok. A legkö- s ahogy billent, kiütötte félék voltak? Egyiket ott- zelebbi falu is hat kilométer- a felvonó biztosító ékét. hagyta a férje, pénzre volt nyi járásra feküdt, köröskö- A platét teherrel hagyták oda- szüksége. A másikat a kaland rül dagadt a sár. Olyanok vol­vágya hozta. Olyan is akadt, tak az esték, akár a rabtartó ’ ‘ y . aki már szűknek érezte a fa- kutak. Bevergődtünk a szó- együtt csúszni kezdett lefele, lut, s tapasztalni akart bankba, kártyáztunk, ittunk, s Szerencsére, igen lassan, mert pakkal világítva botorkáltunk a sárban. Az épület egyik sarkánál a szél kifordított egy faoszlopot, s otrombán a te­herfelvonóra döntötte. Valaki beugrott a felvonó ketrecébe, s a vállát alávetve emelgetni kezdte az oszlopot A nehéz a faoszlophoz dörzsölődött a kötele. — Az ember a felvonó ket­recében vergődött. Talán csak egyet kiáltott, aztán a szó is benne akadt a félelemtől. To­porogtunk körülötte, s nem tudtuk, hogyan fogjunk hozzá. A biztosítóéket kellett volna visszabillenteni, dehát az koc­kázatos, mert odakenődhet az ember! — Mart bennünket a tehe­tetlenség. Egyszerre odafut hozzám az az asszony, akiről beszéltem. — Nem történt ba­ja? — kérdezi ijedten. Jól­esett, hogy aggódik értem, de abban a robbanó feszültségben ingerülten válaszoltam. — Mi baj van? — nézett a felvonó­ra, s akkor észrevette a ket­recbe szorult embert És rög­tön határozott Felvonókezelő volt, jól értett a géphez. Mindig tiszta volt a feje, egye­dül állt a világban, s ha meg akart maradni, folyton hasz­nálnia kellett az eszét — Felkapott egy hosszú fe­szítővasat, s benyúlt a bizto­sítóékhez. Valaki rákiáltott, hogy hagyja abba, mert oda­lehet a keze. De ő csak a szo­rongatott emberre gondolt. Végre sikerült helyrebillente­nie az éket. A kerék meg­akadt, s a hirtelen fékezéstől nagyot rándult a kötél. Ala­posan meglökte a feszítővasat, s az asszony kezét az állvány­hoz szorította... — Ügy emlékszem, nem is kiáltott. Leejtette a vasat, ép kezével szorította a sebet. Ugrottunk érte, hogy bele ne bukjék a sárba. — Valahogyan bekötöztük, s ügyeltünk rá, amíg kijöhettek a mentőle Bizony levágta há­rom ujját — Kiss felemelte a kezét, tenyerét széttárta. — Nem kell mondanom, milyen csapás egy ,munkásembemek! — Aztán? —• kérdezte va­laki, de Kiss úgy tett, mint­ha nem hallotta volna. L áthatóan elkedvetle­nedtek. Az ital sem ízlett. Fizettek, s csendesen mentek kifelé Éj­szaka volt már, halvány vi­lágosságban forogtak a csil­lagok. Foltokban terpeszkedtek a felhők, s szakadták voltak, akár a munkára fogott ing. Útközben hazafelé még egy­szer megszólalt Kiss. — Hetek múlva jött vissza, de már a gép mellé nem áll­hatott. Takarításra osztották be. Gondolhatjátok, hogy még mosolyogni is elfelejtett! Amíg el nem aludtak, er­ről az asszonyról tűnődtek. Kiféle lehet? Honnan volt ere­je' ilyesmit megtenni? Magas­nak, izmosnak képzelték, aki oltalmazza a magának válasz­tott férfit A következő napokban Kiss váratlanul megbetegedett. Ép­pen akkorra esett a fizetés is. Déltájban egy középtermetű, kissé hízásnak induló asszony kereste a brigádvezetőt Az ebédlőben mindnyájan együtt voltak, amikor belépett. Var­gához ment, s a kezét nyúj­totta. — Kissné vagyok — mu­tatkozott be. Döbbenten látták, hogy há­rom ujja hiányzik. Lehet vagy öt liter űrtartal­mú. A komáromi fazekasok ünnepi alkalmakkor ebből it­ták a bort Egy teljes falat foglalnak el ezek a hatalmas kancsók a kővetkező terem­ben, szakmák, tájegységek és készítési típusok szerint cso­portosítva. Vargák, takácsok és szabók egyaránt kedvelték a nagy formájú, öblös, zöld­mázas kancsókat, amelyek­nek mása és díszítésmódja alighanem a Zsigmond király karában működő budai kerá- máaműhely hatására alakult ki. Zsigmond és Mátyás ko­rabeli festett csempetöredé­keket is látunk a kiállításon, a Budapesti Történeti Múze­um gyűjteményéből. A mázatlan, néha vörös festéssel vagy ujjal húzott egyszerű mintákkal díszített edények évezredes hagyomá­nyokat őriznek, formájuk hosszú idő alatt csiszolódott tökéletesre. Kétségtelen per­sze, hogy tetszetősebbek XVII. és XIX. század között készült, különböző magyaros mintákkal festett — íróká- zott — mázas edények, mint például az elsősorban dísz­tárgyként használt bokályok. A felirat is, de a formák és főleg a díszítés motívumai jellemzőek a karra, a vidékre vagy a mesterre. A XVIII. századtól például az edé­nyeken gyakori a szarvas motívuma. Ezek a szarva­sok az erdélyi mesterek ter­mékein mindig hátrafelé fordítják a fejüket — más­hol nem érvényes ez a sza­bály. A magyaros virágromanti­ka alighanem a reneszánsz kor kedvelt virágmintájára vezethető vissza. Legalábbis a virágdísz a reneszánsz ko­rában jelent meg népi edé­nyeinken, és a XVI. század­ban terjedt el. A népi kerámia felhaszná­lásáról egy eredeti formájá­ban újrarendezett mgzőcsáti lakodalmas asztal ad fogai-, mat. A falusi fazekasok nem voltak szobrászok, ritkán IprábáUkoztak figurák meg­formálásával. Egy-két figu­rális edénytípus alakult csak ki: a híres miskakorsók, meg néhány hagyományos állat­figura: juh, sündisznó, med­ve. Kivétel egy kis zöld szob­rocska, felirata szerint "Ka­tona Zsigmond saját munká­ja« 1892-ből. A szobor faze­kast ábrázol, amint műhelyé­ben dolgozik; talán saját ma­gát akarta Katona Zsigmond megmintázni ... A népművé­szet megismerésével a művé­szet születését is megfigyel­hetjük a Nemzeti Galéria új kiállításán. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. július 27. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents