Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-25 / 170. szám
Túl a megyehatáron HALÁLUNALOM* Vásárhelyi gondolatok M indig élmény az embernek, ha kilép szükebb pátriája köréből.. Az új környezet hatása most is megmozgatott. Az állomáson két fekete, ki tudja hány éves konflis. Megértem a nyugodtságot, amely itt fogad. Már a vonatablakon éreztem belőle valamit. Hát igen a konflisok. És ha őket érti az ember, akkor megérti az elmaradhatatlan képet is. A piacon alkalmi munkára váró napszámosok. Csendes mozdulatlanságban beszélgetnek. Az utcák szélesek, és nagyon egyenesek. A vásárhelyi emberek is azok. Egyenesek, magasak, mint a gémeskút a határban. Mint a fúrótornyok, lángsipkákkal a fejükön. Sok, nagyon sok földgázt rejt még itt a föld mélye. Zsíros a föld. Nehéz, de jól termő. Akik idegyökereanek, hasonlóvá válnak hozzá. A Kossuth térre érek. Friss, néhány éves alkotás uralja: Somogyi József Szántó Kovácsa áll vasba öltözötten, kemény kérgű ököllel vigyázza a jelent, s közben a múltat idézi. Én úgy érzem, szimbolika is ez a szobor. Az itteni képzőművészet virulását hirdeti. Lázasan kutatok magamban, aztán felbukkan egy jól hangzó, jelentős súlyú vásárhelyi név: Németh József festőművész. A lakásán Is Vásárhely fogad Felesége végtelenül kedves, barna asszony. A művész középtermetű, dús fekete hajú, néhány ősz szállal,' tömött kis bajusszal, élénk kutató tekintettek Beszélgetés helyett inkább a képeit magyarázza, de önmagáról beszél. Mindenki tudja róla, hogy a Képzőművészeti Főiskolán freskószakot végzett, most harminchat éves, és a Galériában már megtalálhatók a képei! Volt már kiállítása Bécsben, Olaszországban és itt az Alföld kellős közepén is, ahol meggyökeresedett. Pedig dunántúli, közelebbről kaposvári születésű. Amikor megkérdem tőle, miért szakadt el ilyen messze, magamban titkon arra gondolok, hogy valami célja lehetett vele. Annál inkább megdöbbenek a válaszán. — Elvégeztem a főiskolát, és kint álltam az utcán. Kezemben az egyetlen vásárhelyi meghíYólelvél, amely kimerítette az összes választási lehetőségemet L ejött, és gyökeret vert. Életerős lett, mint a »Krumpliföld- hajlott hátú, szorgos munkásai, mint a barnán ragyogó súlyos fái. Akárcsak a »Fácános-, az »Itatás- meg a »Nő mandolinnal- című képei. A város szereti és számít rá. Hatalmas freskója a művelődési ház belső előterének falán is az ő súlyos egyéniségét viseli. Nem tudom megállni, hogy ki ne fejezzem csodálkozásomat Ennyire fiatal és máris ilyen hatalmas anyag áll mögötte! Mindjárt magyarázattal is szolgál. — Mindenképpen meg kell mondanom — bár egyesek ezt egyenesen tagadják —, hogy vidéken is meg lehet azt a légkört teremteni, amelyet mi egymás között »modem- jelzővel illetünk. A művelődési házban vele sétálunk, két kiállítást is nézve. Az egyik állandó jellegű: Tornyai és Meggyesi alkotásai vannak itt egybegyűjtve. Nézzük a képeket anélkül, hogy magyaráznánk mondanivalójukat. Látnivaló, hogy nagyon érződik rajtuk a vásárhelyiség légköre. A jelent egy másik kiállítás jelzi. A helyi képzőművészeti szakkör tagjainak bemutatkozása ez. Most kezdem csak érteni a Német Józsefek hatásának jelentőségét. Olyan korban élünk, amikor a művészet új szerepet kap. Mindjobban belőnünk a művészet otthonába, örök követelmény késztet minket erre, a fejlődés. Szuverén valóságtísztelet alakul ki bennünk mindinkább, ahogy növekszenek az ilyen fajta szakkörök is. — Bekapcsolódunk az univerzumba; ha lassan is, de a magunkévá tesszük a valóságot. Ez a fejlődés már olyan erős, hogy idegennek is meg kell látnia akár a külső, akár a belső megjelenési formált. Ezekkel a mondatokkal búcsúztunk egymástól, úgy hagytam ott a piros tetős házakat, a gazdag földeket, a kultúrára éhes embereire!, hogy nem csökkent bennem ma sem a jóleső megelégedettség hangulata. Mészáros István Show vagy nem show ? Halló, itt Balaton, 1969 Hol maradt az ellenszere ? A műsorfüzet tanúsága szerint nyári »bosszantás-levezetőnek- szánta Hofi—Koós show című műsorát az Országos Rendező Iroda. Hát, csoda tudja ... Vérmérséklet dolga is, kinek mivel lehet a nyári bosszúságait feloldani. Vagy esetleg tovább fokozni. Ez utóbbi szerintem túlzás volna, jóllehet kételyeket és fenntartásokat bőven hagyott bennem is az ŐRI legutóbbi kaposvári műsora. Show a plakátok szerint, de mennyiben az valóban? Minden tv-néző előtt ismert, hogy ez a divatos, felkapott műsortípus nevekhez, névhez kötődik. Jelen esetben két népszerű előadóművészhez. Következésképpen a teljes műsor gerincét, karakterét az ő ottlétük, saját műsoruk adja — gondolnánk. De nem ez történt A közönség csak mintegy a felét kapta arányaiban is annak, amit okkal várhatott a cím után. A két showelőadó csupán egy-egy önálló és egy közös számmal szerepelt a második részben. Ügy tűnik, vagy nem is akarták megszerkeszteni ezt a »féliig-showmű- sort- hiszen így is el lehet adni!), vagy az előadók eltértek a megszerkesztett műsortól. őszintén szólva tartalmában is többre számítottunk ezen az estén. Kabaróművészek showműsorában különösen fontos lenne újat, de legalább újat is adni a tv-ből, a rádióból és színpadról már ismert műsorszámok között. Másfelől —, amit nem először hiányolunk — kabarészínpadon friss reakciókat várnánk időszerű aktualitásokra. Ezt egyedül Hofi Géza néhány utalásából érezhettük. A mellékszereplők, az énekesek részéről pedig az oldottabb, közvetlen hangulatú rövid csevegés hiányzik számaik előtt — ha már egyszer showműsort hirdetünk a közönségnek. Erőből, tehetségből, szerkesztőkészségből futná erre is, arra is. Hofi Géza szívesen látott előadóművész valamennyi pódiumon, így Kaposváron is. Műsorában, a már ismert számaiban is a magyar kabaré legjobb hagyományait idézi. A stílusparódia és a közéleti humor egyéni hangvételű művészeként ismerhetjük őt, aki mestere a szójátékoknak, a rögtönzésnek, és mindezen túl sajátos előadói »cl «me—mai is rendelkezik. Ezúttal azonban a paródia témák változatosságában, színeiben és lendületében is, úgy tűnik, halványabb volt annál, amit megszoktunk tőle. Koós János énekes a pódiumon — változatlanul. Kabanóelőadó- ként csak a jól kidolgozott közös számokban, Hofi melleit érvényesül. Az első részben felvonult Közérdekű és fontos kérdést választottak témául a Húszas stúdió szerkesztői: unatkoznak a fiatalok. Kár, hogy a műsorból éppen az hiányzott: miért unatkoznak a fiatalok, és mi az unalom ellenszere. Ismét feltártuk a hibákat, de nem orvosoltuk azokat Elhangzott, hogy mi az unalom, hogy a fiatalok többsége netn tud mit kez'deni magával, energiájával, szabad idejével, tehát unatkozik. Sőt, halálosan unatkozik, a cím szerint. Jópofáskodva beszélgettek erről a »halálos« betegségről, amely ellen sürgősen kötelességünk tenni már valamit. Kár volt megelégedni a sablonos ismételgetésekkel mindenkinek; meg kell keresnie magában azt, ami legjobban vonzza, érdelei!, amely belső igényként feszíti. jó képességű énekesgárda némiképp feledtette a »show« aránytalanságait, hiányosságait. Mégis Magay Klementina, Payer András és Szécsi Pál műsorszámai után egyedül Kovács Kati dalainál érezhettük azt az előadói többletet amely igazán élményt okozott. Az Express-együttes jó híréhez méltóan szerepelt. Sajátos hangszerelésű muzsikájuk, egyéni stílusú számaik méltán népszerűek. Műsoruk — a dalok kísérete, az énekesek bemutatása és önálló számaik —, az est gerincét adta, és egyben színeit, hangulatát és látványosságát is biztosította. Így ez az előadás inkább Express-show, ahol több énekes és egy kabaréművész — parodista is közreműködött. Wallinger Endre És aki nem tudja megkeresni ezt? Annak segítenünk kellene az ilyen és a hasonló adásokkal is; fölkelteni az érdeklődést az önvizsgálatra, módszereket, tanácsokat adni a hasznos Időtöltéshez. Jó lett volna, ha egy-két eredményesen működő klubnak a vezetője elmondja, hogyan igyekeznek feladatokat adni az unatkozó fiataloknak, milyen szakkörökben tevékenykedhetnek. Vagy felsorolni néhány hobbyt. El kell juttatni az unatkozókat, a lustálkodó, a semmittevő fiatalokat az unalom ellenszeréig, az alkotómunkáig. Az eredményes. sikerélményekben gazdag alkotó tevékenységig. Nem nagy, hanem olyan egyszerű dolgokra gondolok, mint például a barkácsolás, a fotózás, a kertészkedés, esetleg az idegenvezetés vagy a versmondás, amelyek hozzásegítenek, hogy fontosnak érezzük magunkat a világban, a társadalomban. De hol maradtak a műsorból a példák, a jó és követendő példák? Nem foglalkoztak a vidéki városok és a községek fiatalságával sem. és ha egy éppen nnatkozó fiatal hallgatja ezt a műsort, talán megnyugodva summázta; jól van, nem vagyok egyedül... Ennél többet nem adtak ebben a műsorban, amely egy közismert idézettel zárult. Idézni azonban nem elég. Az embernek sokszor meg kell mondani azt is, hogy mit alkosson. Ez viszont kimaradt a Húszas stúdió Halálunalom című adásából. B. Zs. 1 világ legnagyobb részecskegyorsítója AZ ÁLLATBARÁT M ár a kikötőben feltűnt az ötven év körüli elegáns hölgy. Sehogyan se tudtam összeegyeztetni csomagjait az öltözékével. Málnahab színű jersey selyemruhát, hímzéssel díszített, széles karimájú szalmakalapot és aranycsil- logású, hímzett papucsot viselt, ékszerein vakítóan láncoltak a nap sugarai. Egyenletesen barna bőre volt, látszott, hogy ismeri a napozás fortélyait, és egyik legfőbb célja szépen lebarnulni, s majdan büszkén elvonulni az ismerősök előtt az irigyelt színben. Ehhez a külsőhöz tartozott legalább hét csomagocska. A kalauz segítségével — akinek fülig érő szája jelezte: busás borravalót kapott — hordta föl őket a Lokrum nevű kirándulóhajóra. Lokrum egy kis sziget, ahogy a dubrovnikiak mondják, eldorádó. Izgalommal tekintgettünk hát mindnyájan az egyre közeledő part felé. A bronz színű, elegáns hölgy hosszú ujjaival az ölében sorakozó dobozokon dobolt. Mintha kicsit ideges lett volna. Kikötöttünk. I,okrum valóban mesés hely, döbbentünk rá percek alatt. S azért hívják eldorádónak, mert a természet különös csodáit nem torzította el, nem rendezte át emberi kéz. Illetve részben. A sziget közepén építettek egy szép parkot, de abban is a sziget egzotikus növényei találhatók, pálmák, kaktuszok, jegenye nagyságú tu jafe- nyők, narancs- és citromfák, óriási leanderek. Felöltözve azonban harminc-harminckét fokos melegben nem valami kellemes sétálgatni a gyönyörű fák alatt. Borzasztó meleg volt. Egyébként Lokrumra is főleg a nyugodt, békés fürdőzési lehetőségek miatt mennek a külföldi turisták. Elárasztottuk a tengerparti sziklákat. Aki nem járt még ott, elképzelni sem tudja, milyen az, amikor a tenger évszázadok alatt szebbnél szebb alakokat formál a vakítóan fehér sziklákból. Vagy kí- csipkézte, vagy simára mosta őket. A sziklák között itt-ott tenyérnyi föld található, azon él néhány legyezőszerű fa. Végig a rugalmas járású, fegyelmezett tartású hölgyet kísértem. Érdekelt. Ide ugyanis egy szál fürdőruhában, kis fürdőköpennyel, esetleg gumimatraccal »ugranak;« át Dubrovnikből az emberek, ennyi csomaggal semmiesetre sem. Kíváncsi -voltam, milyen nemzetiségű lehet. Eddig senkihez egyetlen szót sem szólt, nem fogadta el a felkínált segítséget sem a két helybeli fiútól. Az egyik fánál megállt. Óvatosan öntötte ki öléből a dobozokat, a hófehér kirándulótáskát pedig felakasztotta egy kiálló gallyra. Kezével elkezdte legyezni magát, finom mozdulatokkal masszírozta a halántékát, s figyelt. Letette a szalmakalapot. Sötétszőke haját papucsával azonos mintájú zsinórral fonta kontyba a tarkóján. így sokkal fiatalább- nak látszott. Hirtelen felém fordult, s anélkül, hogy érdeklődött volna, beszélek-e angolul, megkérdezte. — Azt mondják Dubrov- nikban, hogy ez jegy lakatlan sziget. Mondja, kérem, lehetséges ez, valóban így lehet? — Igen — válaszoltam. — Én is úgy tudom, a vendéglátóhelyek személyzetén kívül nem tartózkodik a szigeten senki. — Köszönöm — vetette föl állót, mosolyfélét küldött felém, s már hátat is fordított. Mint a szívélyes magyarok egyike, csak néztem. Mindenesetre annyit megtudtam, angol. Pillanatok alatt levetkőzött, világoskék fürdőruháját még otthon fölvette. Kenetteljesen leguggol a csomagokhoz. Akarva- akaratlanul elnevettem magam. A dobozokban és a zsákocskában feltárult az angol úrihölgy érző szive. Gondosan kockára aprított pirított kenyér, különböző magvacskák, rizshez hasonló tápok. Egy egész madáréléskamra. S még ki tudja, milyen állateledel, amelyeket én már nfm ismertem föl. Megigazította vastag arany karkötőjét és elindult a rakománnyal a sziklákon a tenger felé. Körülbelül félúton járt, amikor megállt, és a lapos napozókövekre ételfajtánként elhintette a tápokat. Elégedetten vonult visszafelé. Levette a fáról a habfehér kézitáskát és kipakolt. Kakaó, eredeti narancslé termoszokban, cseresznye, banán, őszibarack és ananász átlátszó műanyag dobozokban. Árnyékba rakta őket és elment napozni. A felfújható »gumitörülközőt« is az etetőhelyek közelébe tette. Miközben arcrándulás nélkül égette magát a napon, szeme állandóan a tápokat figyelte. Ebéd után — miközben a fürdőzésből jöttem visszafelé — gyerekzsivaj ütötte meg a fülem. A dubrovniki íltalános iskolások lehettek. Ide kirándultak. Amint táborhelyem felé közeledtem, ismerős hangra lettem figyelmes. — Neveletlen, déli kölykök. Még jó, hogy éppen fölébredtem, mert különben meg is ettétek volna. Abszurdum, felháborító. A bronz színű, elegáns angol hölgy merev nyakkal szidta a kuncogó gyerekeket, akik a gazdátlanul, sőt mi több, érintetlenül lógó gyű- mölcsösdobozokat bámulták. Lehet, hogy meg is kóstolták volna? De az angol hölgy résen volt. Mi lenne vele egy lakatlan szigeten, ha »ezek a kölykök* meg- ették volna, mondjuk a cseresznyéjét. ~ Báa Zoszsa Több mint egy éve helyezték üzembe az ősi Szerpuhov közelében a világ legnagyobb, 76 milliárd elektronvoltos protonrészecske-gyorsítóját. Energiája több mint kétszerese mindannak, amit a világ laboratóriumaiban találunk. Az üzembe helyezéstől a kísérletekig rendszerint több év telik el, amíg ossz,hangba hozzák a gyorsító valamennyi elemét, a bonyolult és különféle elektromágneses, elektronikus, nagyfrekvenciás rendszerét. A szovjet fizikusok és építők »csodát« műveltek, és egy évvel az üzembe helyezés után a szerpuho- vi részecskegyorsítóban befejezték az első kísérletet. A barcsi strandon Minden évben tartogat valamilyen meglepetést vendégei számára a barcsi meleg vizű strand. A községi tanács hangulatos, száz vendéget befogadó fedett teraszt építtetett. A strandolok itt fogyaszthatják el a büfében kapható falatokat, hűsítő italokat. Szerdától a járási művelődési központ zenekara ad műsort esténként. Egész napon át kellemes zenét adnak magnóról, s a napokban megnyitották a strandkönyvtárat is. Ceceli Vera és Kövesi Aranka a nyári szünidő napjaiban jobbnál jobb olvasmányokat kínál a napozó, fürdő- ző strandolóknak. A néhány éve telepített, gyorsan növő platánok kellemes hűvösében sokan igénybe is veszik ezt a szolgáltatást, amiért a vendégeknek egy fillért sem kell fizetniük. A könyvek mellett negyvenféle újság, napilap áll a strandolok rendelkezésére. Egy bizományos segítségével hamarosan bevezetik a könyv-árusítást is. Vasárnaponként 1000 — 1300 fürdőző is fölkeresi a barcsi strandot. Sokan jönnek át a szomszédos Jagoszlávki- ból is. A gyermekmedencék egész nap zsúfoltak, a felnőttek főként a délelőttös műszak befejeztével lepik el a strandot. Gondot okoz az üzemeltetőknek, hogy az utóbbi időben csökkent a kút vízhozama. Annál is nagyobb gond ez, mivel a jövőben fedett, téliesített medence létesítését tervezik. A jelenlegi medencék gyorsabb vízcseréjéhez is valószínűleg új meleg vizes kút fúrására lesz szükség. A strandon kedvezményt biztosítanak azoknak, akik csak a délutáni órákban, munkaidő után juthatnak el a füdőmedencék- hez. , Újdonság még, hogy hamarosan megkezdik a barcsi képes levelezőlapok árusítását isi 5 SOMOGYI NÉPLAP
