Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-23 / 168. szám

Szegfűtermesztés Az egyik legelterjedtebb növényházi dísznövényünk e szegfű. A termesztés szem­pontjából azért hálás növény, mert egész évben megszakí­tás nélkül virágzik, munka igénye egyenletes, a legsze­szélyesebb kiimákon is (-j- 6- tól 30 C°-ig) jól termeszt­hető, ha összehangoljuk ter­mesztésének legfontosabb té­nyezőit (fény, hő, páratarta­lom, viz, tápanyag, levegő). A szállítást, tárolást jól . tűri, több hetes hűtőházi tárolás után is piacra bocsátható. De hálás növény a vásárló szempontjából is, mert na­gyon szép virág, minden al­kalomra elegáns, akár meny­asszonyi csokornak, akár te­metési koszorúnak használják fel. vázában sokáig megma­rad. •Mai formája hosszú fejlődés eredményeként alakult ki. Őse a Földközi-tenger mellé­kén, Korzika szigetén vadon nő. Már a rómaiak kirljél dí­szítette, de később elfelejtet­ték, majd a XV. századtól lett ismét dísznövény. Nemesítését a franciák kezdték el. Egy ly­oni kertész kertjéből szárma- zik az a folyton virágzó vál­tozat, amelyet riviérai szegfű névén ma is sokfelé termesz­tenek. Magja átkerült Ame­rikába, és sok keresztezés, szelektálás után amerikai •szegfű néven került vissza Európába. Századunk elejétől mindenütt elterjedt. Sok-sok fajtája alakult ki. A piros szegfűk bő hozamúak, a fehérek is egész éven át bő termést adnak, vázában is a legtartósábbak. A rózsaszínű­ek nagyon változatosak, a halványaktól a középrózsaszí- nün keresztül egészein a lazac színűig. A sárgák a legkénye­sebbek, sok meleget és fényt igényelnek és vázában is ke­véssé tartósak. Szaporítása úgy történik, hogy a virágzó növény alsó oldalhajtásait, a »kacsokat-^ télen letörik, homokba dug- dossák, ahol egyenletes ned­vesség és pára mellett, 16 C° korüli hőmérsékleten egy hó­nap alatt meggyökeresednek. A kis növényeket szaporító- 1 Idában nevelik kiültetéséág. Április-májusban virágzást helyükre ültetik a bokrosított növényeket. Szeptembertől in­dul virágzásnak, és a tavasz végéig tövenként 6—8, négy­zetméterenként 160—180 szál virágot ad. A piac igényeitől függően az ültetés és a virá- goztatás más időpontokban is történhet. A nagyüzemben, nagy fel­ületen való termesztés új problémákat vetett föl, ame­lyeket meg kellet oldani. Leg­nagyobb gond a talajlakó fer­tőző gombák és vírusok elleni védekezés, mert ezek nagy pusztítást okozhatnak a kul- úrában. A védekezés legjobb módszere az ún. merisztéma tenyészet, amikoMs a szegfű hajtásának csúcsi (1 mm-nél kisebb résrét, amely rendszerint kórokozó­o OTTHON CSALAD A dohányzás és az ifjúság mentes, mikroszkóp alatt le­vágják, és a parányi s övetda- rabot kémcsőben, táptalajon nevelik, steril körülmények között. Az egészséges növé­nyeket molinöriálóval fedik le, vagy az üvegházait túlnyomás alá helyezik, hogy a rovarok ne fertőzhessék újra a steril növényeket. Amerikában — nálunk bi- zarmak tűnő ötlettel — festik a virágokat. A fehér szegfűt biofesték oldatba mártják, és reggelre a kívánt — égőpiros, sötétkék, narancssárga — szí­nű virágot kapják. A franciák olyan permetezőszert használ­nak, amely gátolja az oldal­bimbók fejlődését, és így \a nagy kézi munkát igénylő bimbózást megtakarítják. Érdekes a szegfűtermesztés gazdasági háttere is. Jelenleg ez a legkifizetődőbb növény- kultúra. Egy négyzetméterre évente reálisan 14 munkaórát (100 Ft) és 150 Ft értékű anyagot számíthatunk. A jö­vedelem viszont négyzetméte­renként 800—1000 Ft-ot tesz ki. A kártya és a vérnyomás Thomas Jordan orvos, aki szenvedélyesen bridzsezett, megfigyelte, hogy játék köz­ben a szíve gyorsabban ver és az arca kipirosodik. S hogy megfigyelését más játékoso­kon is ellenőrizze, megkérte kollégáját, hogy mérje meg azoknak a játékosoknak a vérnyomását és pulzusszá­mát, akik éppen azon gondol­koznak, hogy a kijátszót Jap-a mit tegyenek. Amikor így 30 játékost megvizsgáltak, meg­állapították, hogy 50 százalé­kuknál felszökött a vérnyomás, a pulzusszám pedig a normá­lis 72-ről 100-ra emelkedett. A kártyások többsége a meg­feszített játék után rosszul aludt. Ezekből a tényekből követ­kezik, hogy a magas vémyo- mású személyek számára a kártyajáték veszélyes szórako­zás lehet. Hány éves korukban is kez­dik az emberek a dohány­zást? Korán. Nagyon korán! An­nak a kedélyes — egyben szenvedélyes — dohányosnak természetesen nincs igaza, aki a minap önmagát menteget­te: »A ma embere cigarettá­val a szájában születik, és hamarabb megszokja a bagót, mint a dudlit!« Ez a megállapítás mégis ér­dekes, mert — bár az ujjszo- pást és a cuclizást a dohány­zással nem lehet közös neve­zőre hozni — az igaz, hogy mind a három szokásban a háttér a száj foglalkoztatási kényszerének valamilyen ki­elégítése. Ezt. bizonyítja a későbi korban a ceruzavég rágcsálása, a fogvájó szájba- vétele, a körömrágás, a falu­siak fűszál-, vagy szalmará- gogatása. és az egyre divato­sabbá váló rágógumi. Elfo­gadhatjuk egyes kutatók vé­leményét, hogy a mai dohá­nyosok 50—60 százalékát nem a nikotinéhség, hanem a dohányzással járó apró munka játékos öröme vi­szi a dohányosok tábo­rába. ) És még két igen fontos té­nyező: a példa és a reklám. A gyerek utánozza a fel­nőttet. Mindenben. A dohány­zásban is. Nincs színdarab, film, irodalmi alkotás, amely­ben ne szerepelne egy-egy mutatós rágyújtás és játék a cigarettával vagy a pipával Még a slágerekben is min­dennapos. A dohányzás a férfiaknál határozottságot ki­egyensúlyozottságot, erőt, a nőknél érdekességet, önálló­ságot, függetlenséget bizonyít. Állítólag!?! Mert ki látott olyan filmet, vagy olvasott olyan regényt, ahol a főhős eltolja a cigarettatárcát és ki­jelenti, hogy nem dohányzik. Vagy a reklám! Villogja és bömböli, hogy: szívjon Daru c:garettát! — és az ellenvé­leményt már előre leszereli, mert hiszen a Fecske »védi egészségét« és a Superfilt szipka — amit még én is reklámozok! — megvéd a do­hányzás ártalmaitól. Állítom, hogy a fiúgyerek — némelyik már 10—12 éves korában — csak azért kap rá a do­hányzásra, mert azt hi­szi, hogy ő már akkor »valaki«. A nikotin súlyos méreg. Ha nem is emlegetem rákkeltő hatását — amiről mostanában sokat beszélnek —, de sú­lyos idegkárosító hatása és érszűkítő szerepe vitathatat­lan. A váratlan szívkatasztró­fák — trombózisok, infarktu­sok és a végtagok érbetegsé­geinek jó része a nikotin számlájára írható. Igaza van igyik kiváló szakemberünk­nek, aki azt mondja: »Az érszűkületre hajlamos embernek minden ciga­retta egy szeg a koporsó­jába«. Talán ezzel kellene elkez­deni a tájékoztatást, és meg­mutatni az irodalomban, a képeslapokon, a filmen, a tévében azokat az érdekes embereket — tudósokat, mű­vészeket, sportbajnokokat —, akik sohasem dohányoztak. Vagy azokat, akik abbahagy­ták, és azóta megszűnt az idült köhögésük, nehéz lég­zésük, fejfájásuk, és elmúl­tak emésztési zavaraik, meg sok egyéb kellemetlenségük, amelyeket a nikotin okozott Le kell húzni a dohányzás­ról azt, a különleges regényes, érdekes leplet, amelynek nem a nikotinéhsóg, hanem a fel­tűnési vágy, az aprómunka és a gyerekes játék az igazi oka. A gyerekeket soha ne tilt­suk a dohányzástól! Amit tiltanak, arra kétszeresen áhítozik. Próbálja csak meg! Legyen csak rosszul, és amF kor szédeleg, amikor hány, akkor beszéljünk a nikotin- ártalomról. Hadd rögzüljön a két folyamat a tudatban! !>r. Buga László Zöldség-, gyümölcssaláták, fogyókúrás nyerskosztok A. VEINER - G. VEINER £ YOMOZÄ © A hóvihar csendesebb lett valamelyest. Az URH-kocsi fényszórója majdnem az egész ösvényt bevilágította, a 16. számú háztól a Bajkál Szállodáig. Sarapov a földre mutatott: — Itt esett össze. A férfi­nak csak tíz métert kellett tennie, azután eltűnt a 16. számú ház árnyékában. Ezért nem látta meg Latina. — Lehet — válaszolt Tyi- honov. — Nekem mégsem tetszik az ügy. Felemelte a karját, intésé­re a reflektort kikapcsolták. Vógiglépkedtek az ösvé­nyen, k: értek az útra. — A Petrovkára — mond­ta Sarapov a sofőrnek. KEDD A kulcs megakadt a zár­ban, Tyihonov káromkodva forgatta jobbra-balra, hogy ki tudja nyitni az ajtót. Végül is sikerült: a zár engedett. A szobában hideg volt. Az íróasztalhoz lépett, felkattin­totta a lámpát. Levetette és a szék karfájára dobta téli­B SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. július 33. kabátját. Tagjaiban érezte az átvirrasztott éjszaka fáradsá­gát. »Elmehetnék éjjeli őr­nek — gondolta. — Meleg vattakabátban üldögélhetnék a friss levegőn, és alhatnék. De szép is lenne! Regigei pe­dig lefekhetnék, és újra al­hatnék. Álom!...« Tyihonov kihúzta magát, megroppantak a csontjai. Járkálni kezdett, fel-alá. »Fel kell hívnom az Autó­buszközlekedési Igazgatósá­got«. Hat szám. — Itt Tyihcnov beszél, a bűnügyi rendőrség operatív tisztje. Nem, nem. A család­jával semmi baj sem történt. Arra kérem, adjon felvilágo­sítást, milyen időközökben közlekedik a 24-es járat Vla- dikino körzetében 20 és 21 óra között. 11 percenként? Köszönöm. Még egy kérésem van. A 20 óra és 20 óra 45 perc között induló járatok gépkocsivezetőinek nevét sze­retném tudni. Írom. Gavrilen- ko 20 óra 26 perc. Gyemidov 20 óra 37. Lampszi 20 óra 48. Köszönöm. Viszontlátás­ra!... Tyihonov befordult a Pet­rovkára, és a Puskin tér felé vette útját. A friss levegő felébresztette. Léptei alatt csikorgott a hó. A »Rosszija« filmszínháznál már gyülekeztek a reggeli előadás nézői, a Puskin-szo- bomál úttörők várakoztak. Moszkva élte a maga meg­szokott életét. Tyihonov tro­libuszra szállt. A Tyoplij ut­cáig utazott. Lassan baktatott fölfelé a lépcsőn, minden fordulónál megállt. A legjobban attól a pillanattól félt, amikor be­csönget, s válaszolni kell majd a kérdésre: — »Ki az?« — »Nyissák ki! Bűnügyi rendőrség.« — Ezekre a sza­vakra nem ritkán érkezett go­lyó a zárt ajtón keresztül. Így halt meg Tolja Pankratov is. Fiatal fiú volt, s elfelej­tette, hogy ilyenkor félre kell állni az ajtóból. Az ilyenkor esedékes könnyű hidegrázás­hoz azonban viszonylag köny- nyen hozzá lehet szokni. Ne­hezebb megszokni, hogy az ember beállít egy ismeretlen­hez és így szól: »A lányát megölték« ... A IV. emeleten Tyihonov megállt, előhúzta zsebéből a cédulát: »V. em. 49«. Nagyot lélegezve továbbindult. A lépcsőfordulóból már látta, hogy a lakás ajtaját tárva- nyitva hagyták. Belépett az előszobába. Sápadt, karikás szemű embereket látott. Te­hát elkésett. S életében most először okozott neki meg­könnyebbülést az, hogy vala­ki megelőzte. Egy testes férfi a telefonnál állt, és fojtott hangon beszélt valakivel: — Bürokraták ezek, nem emberek, én mondom! Dühösen lecsapta a kagy­lót, Tyihonovhoz fordult: — Jó napot! Áron Szkorij vagyok a szerkesztőségből, ön, Az alábbiakban olyan salá­ták elkészítését mutatjuk be, amelyeknek vitamindús nyers­anyagát külön-külön ismerjük, azonban ilyen összeállításban, az ízek — számunkra kissé szokatlan — merészebb variá­lásával csak a külföld recept­jeiben találkozunk. Megjegyez­zük, hogy itt minden saláta a legfinomabb étolajjal ké­szül, s mivel nálunk nem mindenki kedveli, ez ízlés sze- 'rint el is hagyható. HOLLAND SALÁTA. Alap­anyaga 2 fej saláta, 2 csomó retek. A salátát leveleire szed­jük, a retket karikára vár­juk és a következő lével le­öntjük: 2 evőkanál finom ét­olaj, 2 evőkanál citromlé, 1 teáskanál cukor, kis só és egy késhegynyi porrátört gyömbér. LUGANOI SPENTÓTSALÁ- TA. 50 dkg jól megmosott, megtisztított spenótot összeke­verünk 3 db gerezdekre sze­dett naranccsal. (A narancsról szedjük le a vékony, fehér ha nem tévedek, Konsztan-* tyin Mihajlovics? — Nem. Sztanyiszlav Pav-J lovics vagyok. De ennek* nincs különösebb jelentősége.* — Hát bizony, Times. Ma* nincs. .. 4. — Bocsásson meg! — Tyi-i honov belépett a szobába A díványon fehér hajú asz-i szony ült. Nem sírt, csali ál-l landóan ugyanazt ismételte. — Kislányom, drága kislá-i nyom! Miért tetted ezt ve­lem? Miért hagytál itt en­gém? Mellette a díványon egy kislány ült, a szeme vörös és dagadt a sírástól. A kislány < átölelte az asszonyt, és igye­kezett vigasztalni. Tyihonov óvatosan az ab-' lakhoz lépett. Az asszony fel-' emelte a fejét, találkozott a1 pillantásuk. — Tatjána munkahelyéről?' Tyihonov zavarba jött, hir­telen megérezte, mennyire fö-( lösleges itt, és komoran vá-1 laszolta: — A rendőrségtől. Később Tyihonov beszélge-1 tett a kislánnyal a szomszéd szobában, megpróbált meg­tudni valamit, aminek köze1 lehetett a nagyobbik lány ha-* lálához. Az eredmény egyen-* lő volt a nullával. Már indul­ni akart, amikor hirtelen] eszébe jutott: — Ki az a Konsztantyin] Mihajlovics? (Folytatjuk) erecskéket.) Utána 3 evőkanál étolaj, 2 evőkanál citromlé, 1 narancs leve, pici só, cukor keverékéből salátalevet készí­tünk. KARFIOLSALÁTA. Egy szép nagy karfiolt rózsáira szedünk. 25 dkg kemény pa­radicsomot negyedekre szele­telünk, összekeverjük a kar­fiollal. Elkészítjük a saláta le­vét: 5 evőkanál olaj, 3 evőka­nál citrom, kis törött bors, só és cukor, ebben hosszabb ideig állni hagyjuk. Finomra vágott petrezselyemmel meghintjük a tetejét. VÖRÖSKÁPOSZTA-SALÁ- TA. 50 dkg vékonyra gyalult vöröskáposztát besózunk, le­cukrozunk. Hozzáadunk 3 pú­pozott evőkanál, apróra vá­gott ananászt és 3 evőkanál reszelt almát. 5 evőkanál olaj­ból, 2 evőkanál borecetből, 1 kanál citromból és 1 teás­kanál finomra reszelt tormá­ból salátalevet készítünk, ez­zel öntjük le. UBORKA-PARADICSOM- SALÁTA. 1 db nagyobb, jól megmosott, hámozatlan ubor­kát vékony szeletekre, 25 dkg paradicsomot karikára, 1 fej hagymát finomra vágunk. Ke­vés apróra vágott kaporral meghintjük, és 5 evőkanál olaj, 4 evőkanál citromlé, só, törött bors, cukor keverékéből salátalevet öntünk rá. VACSORASALÁTA. 2 fej saláta, 25 dkg paradicsom, 1 csomó retek, 3 főtt tojás, 15 dkg parizer vagy 1 pár virsli a hozzávaló. A salátát leve­leire szedjük, a paradicsomot, retket, virslit karikára, a to­jást negyedekre vágjuk. Cu­korral, sóval, 1 citrom tevé­vel és 1 teáskanál olajjal sa- láfalevet készítünk, leöntjük. Komplett fogyókúrás vacsora. SÁRGARÉPA-RETEK NYERSKOSZT. 50 dkg sárga­répát és 25 dkg retket lere­szelünk. összekeverjük 4 evő­kanál olaj, 4 evőkanál citrom­lé, cukor, só hozzáadásával készült salátalével. SPANYOL SALÁTA. 3 zöld­paprika, 4 paradicsom, 1 ubor­ka, 4 főtt tojás, 2 kis hagyma, 1 fokhagymagerezd a hozzá­való. A paprikát karikára, a paradicsomot, uborkát vé­kony szeletekre, a tojásokat negyedeikre vágjuk, összeke­verjük. A hagymát, fokhagy­mát finomra vágjuk, adunk hozzá ecetet, olajat, borsot, sót, és a salátára öntjük. ZÖLDBABSALÁTA. Hozzá­valók: 50 dkg zöldbab, só, 1 teáskanál cukor, 4 zöldpapri­ka, 3 evőkanál majonéz, 3 kanál joghurt, 2 kanál citrom­lé, 1 teáskanál mustár, >1 fej hagyma, bors, s ha van, egy kevés kakukkfű. A babot megtisztítjuk, összevágjuk, sós vízben, kevés cukorral puhá­ra főzzük, majd lecsurgatjuk róla a vizet. A paprikát vé­konyra karikáz^uk, s a még meleg bab közé keverjük. A majonézt .joghurtot, citromle­vet, mustárt, finomra vágott hagymát, sót és borsot t össze­keverjük és ráöntjük a zöld­babra. A kakukkfüvet meg­mossuk, megszárítjuk, finom­ra metéljük és a salátába ke­verjük. TÖLTÖTT DINNYE. Egy nagyobb sárgadinnyét veszünk erre a célra. Jól megmossuk, majd levágjuk a tetejét. Ka­nállal kivájjuk a belét, s aszerint, hogy milyen gyü­mölcs kapható már a piacon, karikára, illetve vékony ge­rezdekre vágva teszünk bele almát, körtét, őszibarackot, szőlőt, ringlót, a dinnye hú­sát (ha véletlenül akad, ba­nánt). A gyümölcsrétegek kö­zé porcukrot és citromlevet teszünk, s végül leöntjük egy kis pohár konyakkal az egé­szet. Hidegre tesszük, utána fogyasztjuk. DINNYESALÁTA. Vegyünk 1 nagy sárgadinnyét, 4 őszi­barackot, 2 érett körtét A dinnye belét kockára vágjuk, az őszibarackot körtét apróra szeleteljük, összekeverjük cu­korral, finomra vágott vaníliá­val. Az egészet leöntjük 1 po­hárka konyakkal. Néhány jég­kockát teszünk közéje és tej­színhabbal tálaljuk. ' HAWAII SALÁTA. 3 banán, 3 alma, 2 narancs, 1 doboz vagdalt ananász, 10 dkg mo­gyoró, 5 dkg mazsola, tejszín, cukor kell hozzá. A banánt karikára, az almát, narancsot gerezdekre, a mogyorót apró­ra vágjuk, összekeverjük, hoz­záadjuk a mazsolát, cukrot utoljára az ananászt, ennek a levével vegyítjük. A tetejére tejszínhabot tegyünk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents