Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-20 / 166. szám

Tanulni és szórakozni A fiatalok érdeklődésének megfelelően — Közös erőfeszítéssel Papp Lászlóval, a marcali járási KISZ-bizottság titká­rával az ifjúsági klubok sze­repéről, működéséről, s nem utolsósorban problémáiról be­szélgettünk. Mert mint kide­rült, abból is van épp elég. — A klubmozgalomnak, amely a KISZ vezetese alá tartozik, és azon belül fejti ki tevékenységét, járásunkban hagyománya van. Az 1967— 68-as évben már jól működő klubunk volt Nagyszakácsiban és a járási székhelytől nem messze levő Kéthelyen. Ez a két példa egyben a két irány­zatot is képviseli, amely az idők folyamán kialakult. Nagyszakácsiban csak táncra, beszélgetésre és zenehallga­tásra jönnek össze a fiatalok. Tartalmasabb programra nem futja a vezetésből. Kéthelyen viszont főleg irodalommal foglalkoznak. Náluk Monostori Lászlónak és feleségének irá­nyításával rendszeres vers­mondás, színdarabtanulás is folyik. Somogyfajszon ügyesen ál­lítják össze a terveket. A szó­rakozás mellett egy-egy po­litikai oktatás teszi változatos­sá összejöveteleiket Itt van a legtöbb fiatal. Mintegy öt- venen-hatvanan jönnek össze vasárnaponként táncolni, be­szélgetni. Legjobb talán a helyzet Marcaliban: a Ladi János Gimnázium keretén belül mű­ködő ifivezetök klubjában, ök szombatonként módszertani­lag előre megtárgyalják, sőt lejátsszák a következő foglal­kozást. Ez a közösen készített hatásos bemutató meglátszik az általuk irányított úttörő- munkán is. Még csak egy éve működnek, huszonhatan van­nak. Munkájukban Király László, az iskola szervező tit­kára is segít. A bemutató őrsi foglalkozások mellett egy-egy aktuális téma is napirenden szerepel, és vetélkedőket, já­tékokat szerveznek. — Hogy a klubmozgalom fejlődjön, erősödjön, több feltételt kell kielégíteni, amit mi csak részben tudunk. Ezért jó, ha az alapszervezetek föl­veszik a kapcsolatot a helyi szervekkel. Első alapfeltétel a helyiség biztosítása. Ehhez asztalt, széket és lemezjátszót sok esetben mi is adunk. Mi­A hátizsákban hozott vei nincs meg a KlSZ-szer- vezetek anyagi alapja, ezért a fölszerelés ezzel gyakran ki is merül. Másik gondunk a vezetők kijelölése. Általában nem a legrátermettebb fiatal áll a klubok élén, és ezen a továbbképző tanfolyamaink sem tudnalt mindig segíteni. Ezért vár nagy szerep a fa­lusi értelmiségre, a tanítókra, a mezőgazdászokra, amit a Monostori házaspár esete is jól bizonyít. — Ki tartja fenn a klubo­kat? — Némi támogatást, mint már mondtam, mi is adunk. Szükség lenne azonban egyéb szervek anyagi hozzájárulásá­ra, itt a helyi tanácsokra, tsz- i :re, gazdaságokra gondo­lok. Nagyon szép példa volt, amikor a héthelyi Aranyka­lász Termelőszövetkezet ti­zenhatezer forinttal járult hozzá klubuk megalakulásá­hoz. Elbből magnót, televíziót, lemezjátszót vásároltak. Ez perssze nem elég. Még sokat kell tenni ezen a téren. Bízunk benne, hogy lassan ezek a gondjaink is megol­dódnak, évről évre több jó példát tudunk felmutatni, és egyre több nívós klub műkö­dik majd a járásunkban. Győri András A szorongástól a megnyugvásig ANNA: Másfél éves voltam, amikor édesapám elhagyott bennünket. Anyám újra férj- hezment, két mostohatestvé­rem között nem volt már he­lyem. A nagyniánémék befo­gadtak, de a szociális körül­mények miatt onnan is el kel­lett költöznöm. Állami gondo­zott lettem Bonyhádon. Az in­tézetben jó volt. Nyolcadik után Gödrére küldtek mező- gazdasági szakközépiskolába. Tizennyolc éves koromban egv kaposvári család vett ma­gához, mint a lányukat. Jó emberek voltaic, de se moziba, se strandra, se táncolni nem mehettem, csak templomba. Nem bírtam úgy ... Albérle­tet fizettem inkább, a kefe­üzemben dolgoztam s úgy ahogy meg volt a pénz. Az­tán megismerkedtem Pistá­val _ . i ISTVÁN: Tizenöt éves ko­romig falun éltem, szerettem a falut, a fákat. Hétéves vol­tam, amikor az apám, kilenc, amikor az anyám meghalt. Nagyapám is elköltözött utá­nuk, a nagymamám nevelt. Nem tudom, hogy mást ho­gyan szeretnek a nagyszülei, engem szeretett a nagyanyám. Ö keresett három- négyszáz fo­erdő Az ágnesTaki arborétumot az ország legszebb kirándulóhe­lyei között tartják számon. Őtvenholdas víztükör fogja közre az örökzöld félszigetet. Fenyők, egzotikus tűlevelűek birodalma a tizennégy holdas félsziget, csücskében a tóra néző erdészházzal. Aki csónakba száll és a víz felől szemléli meg a páratlan szépségű tájat, dús lombú er­dők mellett jut i el a félszi­get bejáratához. A tópartot mindenütt fák szegélyezik. Nem kevesebb a látnivaló a dombtetőt díszítő arborétum­ban sem. Mihály László erdész régi ismerője az ágneslaki feny­vesnek. Ezredszer is szívesen mutat meg mindent a sak- felől érkező turistáknak, ér­deklődőknek. — Mei'íi Kamii erdőmér­nök szellemét, szorgalmát di­cséri a különlegesen szép arborétum, ötven évvel ez­előtt kezdett munkához az egykori urasági erdőgondnok, és a külföldről hátizsákban hozott magvakból álmodta meg a majdani tűlevelű erdőt. Több volt ez, mint egy álom. A tudatosan tervező erdőmér­nök a facsoportokat úgy ala­kította ki, hogy a félsziget minden pontjáról látható le­gyen a nagy kiterjedésű tó egy-egy része. A terebélyes, a magas vagy az oszlopos lombsátrú fenyő­ket eszerint telepítette. Az erdészház, az egykori Ágnes- laknak nevezett épület mel­lett a legutóbbi favágóver­seny maradványai, a szétfűré­szelt fatörzsek. Találékony ki­rándulók asztalként, székként használják ezöket. A fejüket összehajtó fák alatt gombát, erdei epret ta­lálni. A domb oldalán egy magányos cédrus áll, körötte a szabadon burjánzó örökzöld bokrokkal. — Van jó néhány fenyő fajta, amelyiknek a nevét még a nevesebb erdészeti szak­KUPQSYÁRI RUHAGYÁR keres felvételre szabó szakmunkásokat, vízvezeték- és villany­szerelőt, segédmunkást, (kőműves mellé — karbantartó munkára) és gyakorlott gyors- és gépírót, valamint takarítónőt. emberek sem tudják. A Sop­roni Erdőmérnöki és Faipari Egyetem egyik professzora vállalta a fajták megállapí­tását. Oszlopos tuják váltják a hamvaskék ezüstfenyők cso­portját, ahogy ' visszaindulunk a tó partján. Különleges for­májú leveleivel vonja magá­ra a figyelmet a tövisként szúró kínai fenyő. Hányán és hányán jöryiek el ide évenként, hogy meg csodálják az arborétum fa­különlegességeit, hogy a sajá­tos szépségű kirándulóhelyet láthassák! Egyre közelebb kerül a meg­valósuláshoz az az álom. hogy a járásnak ezt a neve­zetes kirándulóhelyét egyre inkább a legjelentősebbel! kö­zött emlegessék az országban. A tervek szerint jövőre ide­genforgalmi részleget, fiókhi­vatalt kap Csurgó. Ezzel egy időben a járási tanács intéz­kedési tervet készít a nyugal­mat, a felüdülést szolgáló ki­rándulóhely kialakítására1. A csurgói fogyasztási szövetke­zet a járás üzemeivel együtt segíti ebben a törekvésében a kirándulóhely fejlesztésének mecénásait. Mivel Agr.eslak autóbusszal, gépkocsival is könnyen megközelíthető, kü­lönösen a hétvégeken számít­hatnak nagyobb látogatott­ságra. A fogyasztási szövet­kezet az igényeknek megfele­lően vállalná a vendéglátás gondját. A jelenleg még erdő- gazdasági tulajdont képező ar­borétum pár éven belül vár­hatóan a kirándulók, a turis­ták, a pihenni vágyó embe­rek paradicsoma lesz. Nagy József SETA A GYÁRBAN A hatalmas épülettömb, a betonszürke üzemcsarnok mö­gött mezők zöldellnek. A bokrok mélyzöld koloritja még élesebben emeli ki a gyár és a késő délutáni nap­fényben fürdő táj kontraszt­ját Pedig nem sivár a rak­tárak és a zajos üzemrészek környéke. A betonút kanya­rulatai között üde rózsabok­rok, ügyes kertészek kezét dicsérő ágyások és sima fü­vű pázsit díszeleg. A főköny­velővel sétáltunk végig — majdnem egy délutánt — az üzemben és környékén ... Ezúttal nem a híradások­ban, riportokban, gazdasági mutatókban, termelési ered­ményekben szereplő VBKM Kaposvári Villamossági Gyá­rára, hanem a modern üzem hangulatára voltam kíváncsi. A szerelőszalagokon bonyo­lult, és a hozzá nem értők­nek szinte csodálatosnak tűnő villamosberendezések sorakoz­nak. Fiatalok ülnek szerszám­mal a kezükben, rendet te­remtenek a huzalok labirin­tusában. Mosolyogva, máskor komolyra összehúzott szem­mel hajolnak a műszerek fö­lé. A fürgén kanyargó villa­mos targoncák között külö­nös jármű tűnik fel, a mozgó büfé. Megrakott kiskocsi, mellyel a fehér köpenyes kis­lány bejárja az egész üzemet. Tréfálkoznak körülötte. Csupa nyüzsgés, eleven élet a csar­nok A galvanizáló üzemrész pe­dig csupa várakozás ... Próba- üzemelés folyt, a hatalmas termekben és a folyosókon még terjeng a friss festék- szag. A főkönyvelő tréfál - kozva mutatja be a többieket. Osztályvezetőt, targoncakeze­lőt, munkavédelmi felelőst És büszke... Mire? Például az új gépjavító csarnokra. Ott is szerelik már a marógépeket. Terjeszkedik a gyár. Hatal­masan és mohón. Siettette még a régészeket is, akik kel­ta temető törmelékeit ásták ki a feltúrt földből... És a frissen lemetszett földszaka- dég fölött olyan korszerű lámpasor ível, mint akárme­lyik városi utcán. Büszke és mégis szerény ember a rak­táros. Csöndes szavakkal, de jp érzéssel mutatja be az óriási raktártelep hosszú pol­cait Olasz réztekercseket, nyugatnémet műszereket. Mil­liós értékek ezek. Benéztünk az új klubszobá­ba is. Puha, hívó ölű, öblös bőrfotelek, kis kézikönyvtar. Hatvanezer forintért rendez­ték be ezt az ízléses helyisé­get. És a központi épület. Mint egy nagy eleven test. Az egyik szobából mintha írógép­kattogás hallatszana ... De tévedtem. Kibernetikus gépek dolgoznak itt; Könyvelnek a műszerek, a legnagyobb öt­venöt fajta művelet elvégzé­sére képes. És nemsokára jön a másik, a szorzó rendszerű, még bonyolultabb logikai műveleteket tudó berendezés. Űjra lenn járunk az épület előtt. Eltűnt a kontraszt a környék és a gyár között Harmonikusnak tűnik, ide il­lőnek. Először jártam itt. Hogy miből mennyit gyárta­nak, sínek és hova exportál­nak, még nem tudom adat­szerűén. Mégis úgy érzem, ismerősöm a gyár, megkapóak a zajban, a rohanásban is csöndes pillanatai. És ott hú­zódik a megfigyelések mögött a milliós számadatok, a tech­nológiai mutatók, a gyár minden gondja, a termelés. Tröszt Tibor «4 dundi és a kicsi Nagyon siettem valahová, de néhány percre mégis megálltam. Egy kertes ház járdáján két három-négy év körüli fiúcska ugrándozott. Az egyik apró csontú kis szöszi volt. Vékony lábacs­káin szinte lötyögött a pará­nyi nadrág. A másik fekete hajú, dundi gyerek. Lát­szott rajta, hogy fölényben érzi magát a kicsivel szem­ben. Félrehúzódtam, s néztem önfeledt játékukat. A dun­di kezében egy műanyag edény volt, tele vízzel. Azt próbálta a kicsire loccsanta­ni. (Nem az első próbálko­zása lehetett, mert a járdán már tócsákban állt a viz.) A kicsi ügyesen ugrott el a várható zápor elől, s min­den ugrás után — omit még egy zerge is megirigyelhe­tett volna — boldogan né­zett végig magán, s nyug­tázta, hogy »ezt is megúsz­tam szárazon«. A dundi, úgy látszott, ki­fáradt, s nem bírta tovább szusszal. Ezért azt javasolta kicsinek: — Gyere ide! Kössünk békét! — s máris nyújtotta sáros kis mancsát. A kicsi hitetlen Tamás módjára, óvatosan közele­dett. Amikor egymás mel­lett álltak, a dundi hirte­len mozdulattal fejük fölé hajította az ibriket Pocak­ját kidugta, s várta volna a hatást. De abban a pilla­natban a víz a nyakába zú­dult. A kicsi addigra már a kerítésen belül kunco­gott, de ... hirtelen elkomo­lyodott. Zsebéből egy pará­nyi zsebkendőt húzott elő, s elkezdte törölgetni a dun­di víztől csimbókos haját. Az lesütött szemmel tűr­te az »anyáskodást« és a vereséget, majd így szólt: — Szia! Béke! — majd halkan még hozzátette (de ezt már kidugott pocakkal és felnőttes komolysággal): — Különben is magamra akartam önteni a vizet, ,mert... mert úgyis hajat keü mosnom! (Horváth) rintot egy hónapban (egy or­voshoz járt takarítani), nekem meg volt tan ulókoromban a százötven forint, csendesem éltünk, még zsebpénzem is volt sokszor. A nagyanyám derék asszony volt. Nyolcadik után én a Magasépítő Válla­lathoz mentem villanyszere­lő tanulónak. A zene maiidig nagyon érdekelt. Tizenegy éve dobolok egy amatőr együttes­ben ... Amikor leszereltem, a kefeüzembe menteim dolgozni, közben megismerkedtem An­csával ... Ivánja hegy 32la. Egyszobás téglaház, fából építették az ajtóhoz vezető lépcsőket. A padló még nem itta be tel­jesen a padlóbeeresztöt. A fa­lak fehérek, a könyvespolcon könyvek, legelői Thomas Wol­fe Az időről és a folyókról című műve. A tapló-cserépben virágok, mellette fölakasztva a gitár. Két széles ágy. az éj­jeliszekrényen táskarádió. A kályhában ropog a tűz, fűteni kell, hiába van július, tizen­három fokban megfázhat a pici, alig múlt egyhónapos. Istvánnak hívják őt is. A pi­ci a babakocsiban alszik. Itt él a Bencze család. Ta­valy ősszel építették a kis há zat OTP-kölcs5nnel. A kefe- üzem is adott nekik hulladek- fát, azt a tetőszerkezethez és a padlóhoz használták el Igaz, petróleumlámpa var még, a villanyt most csinál­ják. A fodrász haja rende­zetlen, a házigazda villany- szerelő ... — Kellemes a kis ottho­nunk. — Legalább a miénk. Ezt már nem veheti el senki. Terveztük, hogy rövidesen építünk hozzá egy konyhát, meg egy spájzot. ha nő a kisifam, nem lehet itt a kony­ha. A fiatalasszony őszibarack­kal kínál. — Vegyen csak. Ha hama­rább jöttek volna, szegfűt is adnék. Mind szétosztogattam a szomszédoknak, az ismerő­söknek, amíg volt. Mindenem a kert. Nem is megyek többet dolgozni, elleszek a ház kö­Tanulókat felvesz zöldség-, gyümölcs­kereskedő szakmába a nagyberki Pannónia Társulás. Jelentkezhetnek 14—16 éves lányok, fiúk a társulás vásárcsarnoki (piaci) boltjában július 25-ig. (58932) rül. Nem akarom, hogy a fiam azt érezze, nincs is édes­anyja ... A férj szótóan. Nem kap­csolódik be a beszélgetésbe. A kefeüzemben is azt mondták, Bencze István nemigen be­szédes, de a munkája párat­lan. A Vas lakatosbrigádban dolgozik. Ez szocialista brigád, 1967-ben megkapták a Kiváló címet. Amikur az egyik rész­legbe új gépet hoztak, Bencze Istvánnak szóltak, tervezze meg a §ép villamos vezérlését és meghajtását, a kivitelezi»! is rábízzzék. Sikerült. Jutal­mat kapott érte. Szeretik a vállalatnál. Amikor össze­házasodtak, a fizikai dolgozók összeadták a pénzüket, most, hogy a baba született ajándé­kokat kaptak. A névnapjukon is mindig megajándékozzák őket, színházba is mehetnek, kiutalnak nekik egy-egy je­gyet. Bencze Istvánt példaké­pül állítják, mert nem csava­rog, nem iszik, mindene a munka, mert beilleszkedett a közösségbe. Azt sohasem hal­lották tőle, hogy »szidta volna az életet". Mostanában a nagymamát emlegeti többször, mert nemrégen ő is meghalt. De a családja pótol mindent. A fiatalasszony mindig nyugtalanabb volt. Kifogást nem találtak a munkál éban, de valahogy nem érezte jól magát sosem. Szóró gása volt, kisebbségérzése. Néha úgy érezte, lenézik, ha nem tu­dott mesélni az anyósról meg az édesanyjáról, a családjáról ő is. Kisebbségérzése volt, hogy állami gondozottként nőtt fel. Nem tudott megnyugodni. Előfordult, hogy félt is. Nem tudta, hogy mitől; félt és sírni szeretett volna. Amióta férjhez ment. elmúlt a szo­rongás és amikor a kicsit vár­ta, határozottan érezte, meg­nyugodott. Most már érti, hogy nem bántotta őt a kö­zösség. Csak az ember olyan, szívesen beszél azokról, akik szeretik őt, a családról, akik közel állnak hozzá, ö is na­pokig mesélne a fiá'ó’, és már dehogy szo:o”g. Beldo­go*c Bán Zsuzsa Az Athenaeum Nyomda balatonszabadi üdülőjének berendezése eladó. Megtekinthető: Latinka Sándor u. 21. Átvehető 1969. szeptember 1-től. (9007) Felvételre keresünk festő-dukkozó, esztergályos, marós, víz- és villanyszerelő szakmunkásokat Bérezés megegyezés szerint. Munkásszállást, lakást biztosítani nem tudunk. Jelentkezni lehet írásban vagy személyesen a 7. sz. Gépjavító Állomás (TAB) főmérnökénél. _____________________________(8994) SOMOGY!NÉPLAP MM. Jtifns Ml 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents