Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-02 / 150. szám

Építőtábori szemlén Esős napok - Feltört tenyerek A jókedv változatlan Partot, érni fiú még északon ké- redzkedett a csónak­ba. Olyan természete­sen intett, mintha csak egy arra haladó személyautót stoppolt volna le. Ahogy ott állt a keskeny homokpadon félmeztelenül, hátán hanya­gul átvetett ütött-kopott gi­tárral, a tanár egy pillanatig habozott, hogy kievezzen-e érte. Egyenletesen csorogtak le­felé. Enyhe suttyószél riogat­ta a kókadozó bokrokat, fut­tában meglúdbőröztette a lomha folyó vizét. Ezüsthasú halak dobták fel magukat, majd apró tottyanással hul­lottak vissza. A fiú előbb egy almát maj­szolt, aztán gitározni kezdett. Hamis hangon fütyülte az akkordokhoz a szólót. A ta­nár maya elé nézett, néha ideges mozdulattal megtöröl­te szemüvegéi. Bánta már, hogy a fiút beengedte a csó­nakba. Egyedüllétre vágyott, hogy kusza verssorokat mor­molhasson maga elé, talán a víznek, talán az alig lengede­ző ellenszélnek. Nem szerette ezeket a borzas fejű fiatal csikókat; felnőtteket tanított az esti iskolán. — Hagyd már abba ezt a vinnyogást — csattant a hangja, amikor a fiú idétle­nül dünnyögni kezdett egy dallamot. A borzas hajú csodálkozva nézett rá, de nem szólt. így csorogtak körülbelül fél órát a magas partok között. — Tulajdonképpen hova akarsz menni? — kérdezte a tanár. A másik felvonta a vállát mondott valamit, amiből a tanár semmit sem értett. Be­harapta a szája szélét és ko­nokul figyelte, mint kelnek légi útra a parti sásból ijedt csárogással a porszínű mada­rak. Estefelé település közelé­ben kötöttek ki. A fiú szol­gálatkészen tekerte egy vas­tag fa köré a hajókötelet. A forró, száraz homok égette meztelen talpát, furcsa, eset­len medvemozdulatokkal kapkodta lábait. Gyenge, bot­ladozó napfény simogatta a fa koronáját. A levelek apró nyalábokra bontották a fényt, és fáradtan hullatták a két ember arcára. A tanár hang nélkül dolgozott. Ügyes moz­dulatokkal hámozta a krump­lit a kormos fenekű bogrács­ba. A fiú a fának döntötte a hátát, némán nézelődött. A férfi a szél járásából és a víz nyugtalan fodrozódásából tudta, hogy vihar lesz, és félt, hogy a kis sátor, amelyet még a kikötéskor vert föl, nem bírja majd ki. Amikor megfontolt mozdu­latokkal kanalazni kezdte a levest, kibírhatatlan ragyo­gással kezdtek cikázni az el­ső villámok. A fiú szó nélkül telepedett mellé, és sport­zsákjából kanalat vett elő. A tanár összeszűkült szemmel figyelte. Akkor ütött, amikor a fiú a szája felé közelítette a kanalat. A leves végigcsor- gott annak arcán és keskeny csíkokban igyekezett le a nyakára. — Én sohasem mertem vol­na a más ételéhez nyúlni — mondta fojtottan a tanár. — Miért tüzeltél akkor az­zal az ággal, amit hoztam? — kérdezte a fiú sziszegve, és ökle kíméletlen pontossággal zuhant a másik gyomrába. Már állva ütötték egymást. A langyos eső megújuló erő­vel paskolta testüket. A tanár elhajolt egy balegyenes elől és egy félfordulattal felütöt­te a fiú állát, aki egy pilla­natra megingott. Akkor már a csónakban álltak. A férfi utólag sem tudta volna meg­magyarázni, hogyan történt. Egy heves mozdulatnál el­vesztette az egyensúlyát, és hanyatt zuhant a vízbe. Ke­vés levegője volt, érezte, hogy nem lesz elég ereje a felszínre bukkanáshoz. Agyá­ban dübörgött a gondolat: fel, fel! Az örbény egyre lejjebb húzta. Tüdeje pattanásig fe­szült, az utolsó légbuborékok hagyták el száját. Egy erős szorítású kéz markolta át csuklójánál. Mondattöredék motoszkált benne: így kell .ezt! Hogy mit, már nem ju­tott eszébe. Mikor magához tért, a ho­mokon feküdt. Keze tétován tapogatott maga körül. — Fiú — nyöszörögte. — Fiú. Felnyíló szeme prémszür­ke felhőket látott. Hosszú szá­lú eső tapogatta a földeket. »Ha reggel is így esik — gondolta —, az emberek fél­ni fognak, hogy árvíz lesz...« Lcskó László A halatonújhelyi táborban a budapesti XIII. kerületi Sal- lad, Kilián és Lékai gimná­ziumból érkezett száztizenegy lány. Eddig szamócát szedtek és málnát, most kapálnak a barackosban. A négyes, a hár­mas, a kettes és az egyes bri­gád nagyon jól dolgozik, a Sál­lal gimnazis­ták viszont alig teljesítik a normát. Ki­menőre csak az mehet, aki jól dolgozott. Szí­nes kimenőcé­dulákat készí­tettek, amely­nek a hátára ráírják, hová mentek el. így bárki keresi őket, könnyen rájuk talál. Fordított világ A tábor prog­ramját színvo­nalasan állítot­ta össze a tá- A hármas brigád a málna ban. borparancsnak­ság. Eddig Urai Judit művész­nő tartott előadói estet, Ladá­nyi Mihály költővel találkoz­tak a diákok, szórakozhattak a Victors beategyüttes műso­rán, jó filmeket nézhettek meg, látogatásunk napján Földvári Tamás szociológus tartott előadás^ voltak az Omega show-műsoron. A szer­dáról csütörtökre virradó haj­nalon pedig huszonnégy órára átvették a tábor irányítását a lányok. Bizonyára sikeresen zárták a fordított napot is. nyerünk, de hangulatun it vál­tozatlanul vidám. Mi eggyel többen' megyünk haza. Talál­tunk egy árva kiscicát az or­szágúton, azt nevelgetjük, az egyik kislány hazaviszi majd Budapestre. Reméli, a mamá­ja hamar megbarátkozik vele, csak azt nem tudja, a ház két kutyája mit szól majd ... Elbúcsúztunk a lányoktól. Az építőtáborozás, úgy tapasz­taltuk, az esős napok, a fel­tört tenyerek ellenére, 1969- ben sem veszített semmit a népszerűségéből. Bán Zsuzsa Korán reggel kövér, szürke felihők kísértek bennünket az építőtábori szemlére a balato­ni országúiig. Az előző napo­kon sem volt valami verőfé­nyes, szép idő, nem tudtuk, ■vajon a lányok milyen han­gulatban fsgadnak bennünket. Mire Lengyeltóti határába ér­tünk, a magasan úszó felhő­kön át tűzött a nap, zivatar előtti forróság öntötte el a tá- Az országút menti gyü­mölcsödben nyomon kísérhet­tük, merre dolgoznak a lé­nyeik: a lekopasztott fák je­lezték, itt már járt a »kímé­Miklós Gimnáziumból jöttünk, negyedik osztályosok leszünk — mondja Rigó Magda. — Hogy érzitek magatokat az építőtáborban? — Istenien, már harmadszor vagyunk — felelik kórusban. — Nagyon szeretünk táboroz­ni. Tavaly Lengyeltótiban voltunk, most itt Balatonbog- láron. — Eddig cseresznyét szed­tünk és csomagoltunk, ma a meggyesben dolgozunk. — Na és ne hagyd ki a sző- lőkötözést sem, mert az nehéz volt és semmit sem lehetett enni. — A tábori versenytáblán hol álltok? A négyes brigád tagjai — ők Lékai gimnazisták — alig vonszolták magukat, egész nap kapáltai?, feltört a tenyerük. Nem is csoda, hogy fáradtak, hiszen elsők a tábori munika- versenyben. Rácz Ilona bri­gádvezető, aki a tábortanács titkára is, elmondta, hogy negyvenhét forint 80 fillért teljesítettek legutóbb. — No azért nem panaszko­dunk, mert ha zavarnának, se mennénk haza, a Csúcsú - és a Kobak-lak lakói nem ke­serednek el soha. A dekorá­ciós versenyben a mi szobánk kapta az első díjat az ötletes díszítésért, A stúdiós brigád is mi vagyunk. Cirmi, a tisztelet­beli brigádtag A hármas brigád a Kilián Gimnáziumból vidámabb, ők málnát szednek. — Kapáltunk mi is — újsá­golja Béltek Ilona brigádve­zető —, de valahogy az csak akkor rossz. Az építőtábor különös világ. Ezerszer elát­kozzuk délelőtt, ezerszer visz- szasírjuk délután. Feltört a te­kelés szerint 47 forintot telje­sítettek, jóval felül a normán. Azt mondják, a táborban nem történhet semmi balszerencse, mert táborozni jó, sok a kaja, sokat veszekszenek, de csak ha lazsál valaki, hazafelé már szent a béke. Kovács Erzsébet, a brigád vezetője, a kultúrprogramról mesél. — Mi vagyunk a kultúrbri- gád, minden programot mi szerveztük meg a táborban. Láttuk a Bajadér című operet­tet, a Liliamfit. Jövőre is jö­vünk, egyébként a mi házunk egy luxushotel, csak az a kár, hogy nincs párnánk, néhány szobából azt kifelejtették... A Csúcsú- és a Kobak-lak lakói elsők a versenyben. nék, mert eddig négy elma­radt. Azt hiszem, a megyei KISZ-bizottság is ludas a fe­jetlenségben. Mindenkinek kimenőcédula Balatonboglárról a balaton- újhelyi Geisler Eta építőtábor­ba mentünk. Az I-es számú épületben Szalai Katalin tá­borparancsnokhoz kopogtat­tunk be. — Most, hogy kicsit kisütött a nap, szívesebben beszélek a táborról is — mondja. — Az esős napok lerontották a tel­jesítményeket. Volt egy kel­lemetlenségünk is. Az történt ugyanis, hogy három napig nem volt víz, a siófoki vízmú-i vek elzárta a vezetékeket, há­rom napig egy korty víz nél­kül maradtunk. Éppen ezek­ben a napokban jött hozzánk egy rádióriporter, s anélkül, hogy tájékozódott volna az. ügyben, haza vitte a riportot, amelyben a lányok panaszkod­tak a gazdaságra. Nem tud­ták, hogy nem a gazdaság az oka, hiszen mindent megtesz­nek azért, hogy a diákok jól érezzék itt magukat. A 13-as brigád tizenharmadik tagja. letlen had-«. No meg a han­gos nevetések, kiáltozások is vezettek bennünket Beíordul- tunk a sárga földútra. Néhány méter után elénk tárult a megszokott kép. Bordó ove- ral-lban, sárga trikóban a ma­gas csővázas gúlákon vödrök­kel a kezükben dolgoznak a lányok. Akik mindig tíz fillérrel maradnak le. Megálltunk az első brigád­nál. Rigó Magdolna, a bri­gádvezető mindenre elszántan, »jóért, rosszért is ő felel« ki­fejezéssel az arcán, már má­szott is le a fáról. Amikor a lányok megtudták, hogy nem a munkatempót, még csak nem is a minőséget jöttünk ellenőrizni, készségesen abba­hagyták a munkát, s bekap­csolódtak a társalgásba. — A húszas brigád vagyunk, Székesfehérvárról, az Ybl — Jaj, ez a fájó pontunk. Mi a peches brigád va­gyunk, mindig tíz fillérrel ma­radunk el az élbolytól. — Milyen a tábor program­ja? — Tetszett eddig mind — szól ismét a brigádvezető. — Egyet azonban külön is meg kell dicsérnünk. A kaposvári if­júsági ház iro­dalmi színpada adott műsort »Beszéljünk ar­ról, ami tetsző« címmel. Régen láttunk ilyen színvonalas, ér­dekes műsort diákoktól. Hadd mondjunk el még valamit, a táncestet Szóval volt egy jelmezes felvonulás, ami, után jött volna a táncest, de a fiúk­nak mindig híján vagyunk. Az egyik lány fiúnak öltözve tán­colt egész este, udvarolt a lá­nyoknak, olyannyira, hogy a tábor vezetősége felszólította, hagyja el a tábort. Monda­nunk sem kell, az est fény­pontja a leleplezés volt, a mu­ris meg a lányok arca, mert számtalan iskolatársának tet­te a szépet. A táborparancsnok] szobában A balatonboglári Kállai Éva önkéntes ifjúsági építőtábor parancsnoki szobájában Tóth Istvánná fogadott bennünket. Jegyzetfüzetében lapozgatva beszélt a tábor életéről. — Kétszáznegyvenhat Fejér megyei lány van a táborban, Dunaújvárosból és Székesfe­hérvárról. Mindennap lejár­A 13-as brigád balszerencse nélkül Néhány fával arrébb talál­tuk a 13-as számú dunaújvá­rosi brigádot. A babona elle­nére sem -nevezhetik magukat balszerencsésnek, hiszen 25 fo­rint helyett a legutóbbi érté­nak a Balatonra, itthon tv, könyvtár, lemezjátszó van. Jól dolgoznak. Vasárnap a gazda­ság kérésére százötvenen ki­mentek a földekre, a huszon­öt mázsa helyett harminckel mázsa gyülmöicsöt szedtek le. Később tudtuk meg, hogy a gazdaság ezt busásan honorál­ja. A második három nap után a hármas brigád vezet, második az egyes, harmadik pedig a tizenötös brigád. Én a kultúrprogramra panaszkod­A székesfehérvári akrobatalányok a meggyesben. A Csucsn- és a Kobak-lak lakói 5 \

Next

/
Thumbnails
Contents