Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-11 / 132. szám
Kádár János felszólalása a moszkvai tanácskozáson (Folytatás as l. oldalról.) Mi. kommunisták, küzdünk az általános és teljes leszerelésért, hogy az emberiség látóhatára derült és minden fenyegetéstől mentes legyen. De addig is, amíg ez egykor majd valóra válik, támogatunk minden ésszerű lépést, amely ebbe az irányba vezet. Támogatjuk a nukleáris fegyverek elterjedését gátló atomsorompó- egyezményt éppen úgy, mint a fegyverkezési verseny csökkentésének lehetőségeit tárgyaló genfi tárgyalásokat. Lankadatlanul küzdünk a Szovjetunió, a szocialista országok, a Varsói Szerződés számos békekezdeményezésé-1 nek megvalósulásáért. Minden dolgozó ember, kom- • munisták és nem kommunisták, világszerte várakozással tekintenek tanácskozásunkra. Azt várják tőlünk, hogy szilárdabbá váljék az agresszo- rokkal, a békebontókkal szemben a béke frontja. A magyar küldöttség támogatja tanácskozásunk békefelhívás-terveze- tét, annak ismételt kinyilvánítását, hogy a kommunista és munkáspártok készek minden száfhbá vehető erővel és tisztességes emberrel összefogni az emberiséget fenyegető új háború veszélyének elhárítása érdekében, a béke védelmében. A szocialista világrendszer fejlődéséről Tisztelt elvtársak! A kommunista világmozgalom méreteiben kiterjedt. Testvérpártjaink létrejöttek és dolgoznak a Föld csaknem valamennyi országában, erejük nőttön nő. A marxizmus—le- ninizmus eszméi alapján önállóan alakítják politikájukat és harcolnak munkásosztályuk, népük érdekeiért és az internacionalizmus jegyében egyesítik erejüket az imperializmus nemzetközi erőivel szemben. A viszonyok, amelyek között pártjaink dolgoznak, rendkívül eltérők. A kommunista és munkáspártok azokban az országokban, ahol már győzött, épül a szocializmus, a kormányzás felelősségét viselve dolgoznak. Egyes kapitalista országokban hatalmas legális pártokként, másutt féllegális, illegális viszonyok között, kegyetlen üldözésnek kitéve harcolnak. Amikor arról van szó, hogy nemzetközi síkon összehangoljuk erőfeszítéseinket, e. <5- sítsük egységünket a közös, imperialista ellenséggel szemben, kötelességünk, hogy figyelmesen meghallgassuk egymást és - kölcsönösen egymás helyzetének minél jobb megértésére törekedjünk. Világmozgalmunk minden harci osztagának küzdelme, eredménye egyformán fontos számunkra. A három kontinens t'zen- négy országát magában foglaló szocialista világrendszer a nemzetközi munkásmozgalom legnagyobb történelmi vívmánya — az imperializmus elleni világmérétű harc fő ereje. Az új világrendszer történelmileg fiatal, s fejlődése természetesen sok új. bonyolult problémát vet fel. Ezek megoldása pártjaink feladata. A szocialista világrendszer fejlődése függ azoknak a feladatoknak a megoldásától, amelyek az egyes szocialista országokban felmerülnek, de nem kevésbé attól, hogyan tudjuk kihasználni azokat a hatalmas erőket, amelyek a szocialista országok hatékony és sokoldalú együttműködésében rejlenek. A Magyar Nép- köztársaság nagyra értékeli a Varsói Szerződés szervezetében és a KGST szervezetében kialakult szocialista együttműködést és aktívan törekszik a kapcsolatok és az együttműködés fejlesztésére minden szocialista országgal. Világmozgalmunk minden pártjának munkájában azonos feladatként jelentkezik — bármilyen feltételek között is él és dolgozik — az, hogy világnézetünk és osztálycéljaink alapján jól összehangoljuk harcunkat. egyesítsük erőinket. Egységünk és összefogásunk szilárd elvi alapja a marxizmus—leninizmus, az internacionalizmus, az, hogy a különböző országok munkásainak, dolgozóinak alapvető érdekei egybeesnek. A kapitalizmus korszaka magával hozta, hogy a haladás és a reakció erői nem csupán elszigetelten, egyes országokban állnak szemben egymással, hanem nemzetközileg, világméretekben is. Már akkor, amikor a nemzetközi tőke vérbe fojtotta a Párizsi Kommünt, Marx rámutatott arra, hogy a munkásosztályt a kozmopolita tőkével szembeni védekezés vitte el a nemzetközi összefogáshoz. Á nemzetközi tőke erejével szemben ma még nagyobb összefogásra van szükség, mint száz esztendővel ezelőtt. Az első szocialista forradalom győzelme, a Szovjetunió létrejötte ó+a a nemzetközi események középpontiában a szocializmus és a kapitalizmus erőinek küzdelme áll és ez még inkább így van, amióta a szocializmus világrendszerré vált. Történelmi tapasztalatok Az imperialista tőke a jelenlegi helyzetben sem mond le arról, hogy a szocialista rendszert megdöntse, vagy legalábbis, hogy megkísérelje egyik vagy másik szocialista országot kiragadni a közösségből. Ebben kifejeződik a nemzetközi imperializmus általános érdeke, a kapitalisták csztályérdeke. A magyar munkásosztály, népünk történelmének örök időkre szóló figyelmeztetése az első munkáshatalomnak, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságnak a nemzetközi imperializmus által, külső fegyveres erővel, az antant-csapatokkal történt leverése. Az általuk nyeregbe ültetett ellenforradalmi rendszer 1945-ben összeomlott, amikor a hazánkat felszabadító szovjet hadsereg a hitleri fasiszta megszálló erőket kiverte Magyar- ország területéről. Az élet úgy hozta magával, hogy a szocialista társadalom építésének útjára lépett magyar nénet még egy súlyos megnróbáltatás érte 1956-ban. Az ismert ténvlegesen fennállott h’bákba kapaszkodva, a szocializmus híveinek megza- varodottságát, a revizionisták bomlasztó munkáiét kihasználva. a nemzetközi imperia- l’zm”s által bátorított és támogatott hazai reakció erői véres ellenforradalmi felkelést robbantottak ki. Á munkáshatalom ellenségeinek ez a kísérlete kudarccal járt, mert a Szovjetunió, a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom szolidaritását és támogatását élvező forradalmi erők felülkerekedtek hazánkban. Az előkészítő bizottság munkájának budapesti szakaszában a testvérpártok képviselői személyesen is meggyőződhettek arról, hogy a magyar nép, miután megvédte és megszilárdilotta hatalmát, következetesen és eredményesen folytatja a szocialista társadalom teljes felépítésére irányuló munkásságát. Magyarország példája jól mutatja, hogy az imperialisták hogyan kísérlik meg minden időben a legkülönbözőbb úton és módon az új, fejlődő szocialista országok államát, hatalmi rendszerét aláásni, fellazítani, s ha lehet, megdön- teni. Pártunk, munkásosztályunk, a magyar nép megtanulta, hogyan és mivel kezdődik az ellenforradalom, milyen, amikor már felülkerekedik, s áfarcát levetve nyíltan lép fel. Az 1956-os ellenforradalmi felkelés nemrégen volt; tanulságai még elevenen élnek. Az események tanították meg pártunkat arra, hogy a népi demokratikus hatalom válságos helyzetét előidéző okok között milyen szerepet játszottak a mi oldalunkon elkövetett hibák, azokat hogyan használták fel céljaikra rendszerünk belső és külső ellenségei, milyen erők támadtak ránk és kik voltak a mi oldalunkon. A Magyar, Népköztársaságot 1956 nehéz időszakában segítette a Szovjetunió, a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom szolidaritása és támogatása. A mi hazánkat segítő nemzetközi erők azt tartották szem előtt, hogy a munkáshatalom, a szocialista vívmányok megvédése egy adott országban a szocialista országok mindegyikének, a nemzetközi munkásosztálynak közös ügye, közös érdeke. A történelem azt tanítja, hogy a szocialista országok népének, az egyes országok munkásosztályának döntő és kiapadhatatlan erőforrása a proletár internacionalizmus, az egység és összefogás, az egymás harcának kölcsönös támogatása. Á csehszlovákiai események megítélése Az a széles körű politikai vita, amely az 1956-os magyarországi események körül volt, s amelyik a csehszlovákiai események megítélésében még ma is folyik, ugyancsak meggyőzően bizonyítja, hogy egy szocialista ország fejlődése vagy esetleges megtorpanása, válsága milyen fontos kérdése a nemzetközi osztályharcnak, és azt is, hogy ezek megítélésében az osztályszempont a döntő. A csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatosan egyes testvérpártok képviselői felvetették, hogy a szocialista országok vezetői ne keverjék össze a proletár internacionalizmus kérdését az államérdekekkel. Látnunk kell, a tapasztalatok azt bizonyítják: amikor egy szocialista ország sorsáról van szó, akkor mindenki érdekelt. A nemzetközi imperializmus általában és minden imperialista hatalom külön-külön érdekelt abban, hogy a szocialista országok gyengüljenek, sőt, számukra az a kívánatos, hogy a szocialista világrend- szer szűnjön meg létezni. Másrészről, a nemzetközi munkás- osztály egésze, minden egyes szocializmust építő nép, minden egyes kommunista és munkáspárt külön-külön is érdekelt abban, hogy ha egy szocialista ország kritikus helyzetbe kerül, súlyos nehézségekkel találja szemben magát, küzdje le azokat, fejlődjön, erősödjön tovább. A proletár internacionalizmus és az államérdek összefüggéseit pedig — szocialista országokról lévén szó — helyesen kell értelmezni. Ä szocialista országokat kormányzó pártok kommunista pártok. A pártok és a népek célja ezekben az országokban a szocialista társadalom felépítése, a kommunizmus megteremtése. A szocialista országok belső társadalmi rendszere és egymás közötti kapcsolatai azonos elvekre épülnek,~ azonosak céljaik, ennélfogva alapvető érdekeik is közöseit;. Nem frázis, hanem valpság, hogy bármelyik szocialista ország sikere a többi erejét is növeli és bármelyik nehézsége mindegyiket terheli. Az öröm is közös, a gond is az. Egyetlen kommunista párt és egyetlen szocialista ország sem erősödhet a többi kárára vagy gyengülése árán. Ezért szocialista országok vezetői nem választhatják szét egymástól a proletár internacionalizmus kérdését és a szocialista országok államérdekeit. Ha egy szocialista ország vezetői egymástól függetlenítik az internacionalizmust és országuk államérdekeit, akkor csak árthatnak a közös ügynek és országuk érdekeinek is. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköz- társaság sohasem tagadta, hogy érdekelt a csehszlovákiai eseményekben. Ez nem is lehet másképp szövetséges szocialista országok esetében. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Nép- köztársaság szomszédos országok, szocialista társadalmat építő népeiket történelmi sorsközösség kapcsolja össze. Pártunk Központi Bizottságát, országunk kormányát a csehszlovákiai események minden fázisában, minden cselekedetében az internacionalizmus elve, a szolidaritás érzése vezette és semmi más. Mi abban vagyunk érdekeltek, azt kívánjuk és csak azt, hogy a csehszlovák társadalom kérdései szocialista megoldást nyerjenek. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság belső kérdéseit a Csehszlovák Kommunista Pártnak, Csehszlovákia munkás- osztályának és népeinek kell megoldaniuk. Mi bízunk abban, hogy ezt meg is fogják tenni. Annál is inkább, mert csehszlovák testvérpártunk központi bizottsága az utóbbi időben határozottan kézbe vette az ügyeket. Mi őszinte sikert kívánunk a csehszlovák kommunistáknak, a testvéri cseh és szlovák népnek a szocializmus vívmányainak megvédéséért és továbbfejlesztéséért vívott harchoz . Kedves elvtársak! Á tanácskozás elé terjesztett dokumentumtervezet, értékelve a szocialista országok szerepét az imperializmus elleni harcban, méltatja a fejlődést, amely országainkban végbement, s utal a problémákra és a feladatokra is. Ügy véljük, hogy ez így helyes. Pártunk munkáját a fejlődés új követelményeinek megfelelően törekszünk fejleszteni, a szocialista építőmunka eredményeit pedig tovább gyarapítani. Ugyanakkor azt is nagyon jól tudjuk, ha nem dolgozunk módszeresen a fellelhető hibák kiküszöböléséért, azzal Gsak a szocializmus ügyének ártunk. Emellett azt is hangsúlyoznom kell, hogy a hibák elleni harc címén nem engedjük és nem engedhetjük meg a szocialista rendszer becsmérlését, azt, hogy magát a rendszert támadják. Sajátosságok és általános törvényszerűségek A szocialista országoknak sokféle bírálója van. Ellenségeink pedig szüntelenül és a legkülönbözőbb címeken támadják rendszerünket. Mostanában divatos a szocialista állam fogalmát a_ bürokráciával azonosítani. Bürokratikus kinövések és tendenciák persze még vannak nálunk. Ezek ellen az ügyvitel javításával, a szocialista államélet, a szocialista demokrácia fejlesztésével, a dolgozó tömegek újabb és újabb rétegének a közéletbe, a kérdések eldöntésébe való fokozott bevonásával harcolunk. A társadalom életének egyetlen területén sem idealizáljuk az elért fejlettségi színvonalat, hanem annak szüntelen emelésére törekszünk. Ez a dolognak egyik oldala. A másik az, hogy a szocialista állam a dolgozó nép hatalma, a történelemben eddig ismert legdemokratikusabb állam, amelyben megszűnt az embernek ember általi kizsákmányolása és amely a nép szolgálatában áll. A tapasztalatok szerint a szocialista állam elhalásának ideje még nem érkezett el, anir>k védelmi funkcióira a jelenlegi megosztott világban szükség van. gazdasági-kulturális szervező szerepe is nélkülözhetetlen a a szocialista társadalom építésében. Ennek megfelelően pártunk az állam intézményeinek szilárdításán, munkájának fejlesztésén dolgozik. Nálunk Magyarországon politikai, erkölcsi és tételes törvény, hogy a dolgozók államára kezet senki sem emelhet, és semmiféle »újítási« célzattal sem fogjuk és nem engedjük fellazítani vagy szétverni azt. Kedves elvtársak! A szocializmus útjára lépett országok mindegyike számos sajátos vonással gazdagította a gyakorlatot. Bizonyos, hogy a szocialista társadalom építése az utak és a formák még nagyobb változatosságát fogja felmutatni a jövőben. Sem a jelenben, sem a jövőben nem mentesülnek pártjaink azonban attól a legfőbb marxista—leninista követelménytől, hogy érvényesítsék a szocializmus építésének általános, közös törvényszerűségeit és egyidejűleg vegyék figyelembe országaik adottságait, történelmi és nemzeti sajátosságait. Akár a szocializmus általános törvényszerűségeinek, akár a nemzeti sajátosságoknak és adottságoknak figyelmen kívül hagyása, megtöri a fejlődést, válságokba, zsákutcába vezet Pártjaink önállóak, a szocialista országok szuverén és független országok. Országaink szuverenitása, népeink nemzeti függetlensége szocialista társadalmi viszonyokkal párosul, azokra alapul. A jelenlegi történelmi szakaszban országaink szuverenitását nemzeti függetlenségüket egyrészről a többi szocialista országgal fennálló szövetségünk, másrészről társadalmiunk szocialista alapjainak szilárdsága és továbbfejlesztése biztosítja mindenekelőtt. Nem felejtjük egy pillanatra sem, hogy a kommunista és munkáspártok önálló tevékenységét, sőt létét, a szocialista országok szuverenitását, nemzeti függetlenségét és fej- iődésének lehetőségeit a kapitalista országok reakciós körei, a nemzetközi imperializmus szüntelenül támadja és veszélyezteti. Uiperialista ellenségeink világosan felismerték: csak akkor számíthatnak sikerre a szocialista világrend- szer ellen irányuló ellenforradalmi terveikben, ha sikerül léseket nyitni és ellentéteket támasztani a szocialista országok között. A szocialista eszme híveinek azonban semmilyen vita hevében sem szabad letérniük az osztályalapról. Mi, magyar kommunisták, a leghatározottabban elutasítjuk azokat a nézeteket, melyek a szocialista országokat »nagyok« és »kicsik« címén akarják elkülöníteni és elválasztani egymástól. Elutasítjuk azokat a nézeteket is, amelyek a »tömbpolitika« elleni harc címén egy nevezőre akarják hozni a nemzetközi imperializmus agresz- szív célú katonai szervezetét és a szocialista országok védelmi tömörülését. Kellő szilárdsággal és politikai bátorsággal kell harcolnunk mindenféle imperialista kísérlettel szemben, amelyekkel soraink fellazítását és szétbomlasztását szeretnék elérni. Fokozni kell harcunkat azokkal a sorainkba behatoló bur- zsoá eszmékkel, s a marxizmus —leninizmus elveit eltorzító revizionista és dogmatikus nézetekkel szemben, amelyek tévútra vézetnek. A burzsoá nézetek közül kétségtelenül a legveszedelmesebbek mozgalmunkra a nacionalista nézetek és azok közül is a nacionalizmus szovjetellenességben megnyilvánuló válfaja. Elítéljük a kínai vezetők szakad ár tevékenységét Kedves elvtársak! Nem lehet nem beszélni arról, ami ma a nemzetközi munkásmozgalom legfőbb gondja, a nemzetközi helyzetet bonyolító egyik legnagyobb kérdés. Okmánytervezeteink nem foglalkoznak a kínai vezetők politikájával; ez annak a meggondolásnak a következménye, hogy a tanácskozás okmányaiban mellőzzük egyes pártok bírálatát. Mégis, az imperializmus elleni harcról, egységünk erősítéséről szólva, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a letagadhatatlan tényt, hogy ma a kínai vezetők, s követőik politikája egységtörekvéseink nagy akadályozója s rendkívül bonyolítja, nehezíti az imperializmus elleni harcot. A kínai vezetők mai politikája objektíve a legnagyobb ajándék, előny és remény a nemzetközi imperializmus számára. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága természetesen sajnálja, hogy a Kínai Kommunista Párttal így alakultak a dolgok. De az elvekben nem lehet megalkuvás, és semlegesek sem lehetünk. Itt nem két párt vitájáról és valami alárendelt kérdésről, hanem a nemzetközi kommunista mozgalom, harcunk fő irányvonaláról van szó. Ezért pártunk Központi Bizottsága ismételtén határozottan elítélte a kínai vezetők kispolgári álradikalizmusét, hegemon törekvéseit, szakadár tevékenységét, nacionalizmusát, szovjetéi lenességét, fegyveres határprovokációit, egész káros politikai irányzatát. Bennünket továbbra is a barátság és a szolidaritás őszinte érzése tölt el a kínai nép iránt, amely most súlyos tragédiát él át Bízunk abban, hogy Kínában a szocializmus vívmányai nem ménnél: veszendőbe, hogy e nagy forradalmi hagyományokkal rendelkező nép képes lesz leküzdeni a nehézségeket és újra bekapcsolódik közös harcunkba. Ez i’sősorban a kínai nép.' de a haladás minden erejének és hívének érdekében áll. Az imperializmus reményeit pedig szét kell zúznunk, s a Mae- irányzat álltai támasztod minden nehézség ellenére erősíteni kell a nemzetközi kommunista mozgalom pártjait, a szocialista országok összefogását az imperializmus elleni harcban. A Szovjetunió internacionalista áldozatvállalása Kedves elvtársak! Magától értetődő, hogy az imperializmus reményeket fűz azokhoz a nézeteltérésekhez, amelyhez jelenleg megvarrna’ a szocialista világrendszer országai között és a nemzetközi kommunista mozgalom soraiban. Az imperialisták a »haladó szocializmus«, az »önállóság«, a »szuverenitás« fogadatlan prókátoraiként a katonai és gazdasági nyomás erejével, csábító szirénhangokkal, nyílt rágalmazással és titkos aknamunkával törekednek soraink megbontására. Egymástól, de főleg és mindenekelőtt a Szovjetuniótól szeretnék elválasztani a szocialista országokat, a kommunista és munkáspártokat, attól a Szovjetuniótól, amely létrejötte óta a fő akadály terveik útjában. Áttol a Szovjetuniótól, amelynek katonai ereje, politikai és erkölcsi tekintélye a legfőbb akadálya annak, hogy az imperialisták, ha csak saját pusztulásuk óráját nem akarják felidézni, nem robbanthatnak ki új világháborút. Az imperialisták kénytelenek megfelelően számolni a Szovjetunió hatóerejével, szükségképpen minden haladó erőnek is helyesen kell látnia a szocializmus és a béke fő támaszának szerepét. Nincs egyetlen kommunista és munkáspárt sem, amelynek története elválasztható volna a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetétől, a leniniz- mus kialakulásától, Lenin tevékenységétől, aki a modern munkásosztály új típusú forradalmi pártjának elvi és működési alapjait kidolgozta. Nincs egyetlen szocialista or- (Folytatás a 3. oldalon.) SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. június 11.
