Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-08 / 130. szám

<CI K ö U i-Ö ?! LAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ^POS'J^' Ára í 1 forint ínfűden tapasztalata újra és Somogy! Népim MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXV. évfolyam, 130. szám 1969. június 8., vasárnap Új győzelmek előtt a világ kommunista mozgalma Leonyid Brezsnyev beszéde a moszkvai értekezleten Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára, a kommunista és mun­káspártok moszkvai, nemzet­közi értekezletén szombaton felszólalt Ebben kifejezésre juttatta meggyőződését, hogy a nemzetközi tanácskozásnak nagy szerepe lesz az imperia­lizmus elleni harc részvevői­nek aktivizálásában. —. Meg­győződésünk — mondta —, hogy a tanácskozás munkája, az itt kitűzött célok eléréséért vívott közös harc, elősegíti majd a kommunista mozga­lomban keletkezett nehézségek leküzdését, a mozgalom össze- fcrrottságának megszilárdítá­sát a marxizmus—leninizmus elvi alapján. — Nagy figyelemmel hall­gattuk végig az itt felszólalt elvtársak beszédeit, amelyek­ben érintették az imperialista- ellenes" harc 6zámos fontos kérdését. Az SZKP Központi Bizottságától azt a megbízást kaptuk, hogy az értekezlet előtt álló legfőbb feladat szel­lemében fejtsük ki ezen a ta­nácskozáson pártunk állás­pontját az utóbbi évek nem­zetközi fejlődésének egyes problémáiról — mondotta Brezsnyev. _— Az imperializmus, mint társadalmi rendszer, a legfőbb akadály volt és maradt az emberiség történelmileg szük­ségszerű előrehaladásának út­ján, azon az úton, amely a szabadság, a béke és a demok­rácia diadala felé vezet. — A jelenkori imperializ­mus számos fontos sajátossága azzal magyarázható, hogy kénytelen alkalmazkodni az új feltételekhez, a két rend­szer párviadalának feltételei- Tiez. —* Az imperialisták közötti kiküszöbölhetetlen ellentmon­dások természetesen most iß a kapitalista társadalom fon­tos törvényszerűségét alkotják — mondotta az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára. — Általában azonban ma, a kapitalizmus egyre mélyülő általános válságának körülmé­nyei között, bizonyos súly­pont eltolódás megy végbe a nemzetközi porondon alkalma­zott imperialista stratégiában. Az imperializmus politikáját mindinkább meghatározzák a világ szocializmus, a nemzeti felszabadító forradalom ét a munkásmozgalom elleni közős harc osztálycéljai. — Anélkül, hogy lekicsi­nyelnénk az ellenség eréjét és lehetőségeit, meggyőződé­sünk, hogy nem szabad eze­ket túlbecsülni sem. Éppen a mi korunkban jelentkeznek mind élesebben a kapitaliz­must bomlasztó, mélyreható és valóban leküzdhetetlen belső ellentmondások, mindenekelőtt a munka és a tőke közötti ellentmondás — hangoztatta Brezsnyev. Az imperializmus agresszív terveinek meghiúsításáért — X nemaeiÉOZ! kommunis­ta mozgalom egyik legfonto­sabb feladata az, hogy a nép- tömegeknek a szilárd békéért vívott küzdelmét vezesse, s ennek a feladatnak a jelentő­sége napjainkban nemcsak, hogy nem csökken, hanem szüntelenül növekszik — mon­dotta Brezsnyev. — Véleményünk szerint óriási hiba volna alábecsül­ni az imperializmus által, mindenekelőtt a viíágreakció tő ereje — az amerikai imperia­lizmus által támasztott hábo­rús veszélyt Arra kell töre­kednünk, hogy a népek ne csak megértsék ennek az im­perialista politikának a rend­kívüli veszélyességét, hanem meg is sokszorozzák erőfeszí­téseiket abban a harcban, amely az imperializmus ag­resszív terveinek meghiúsítá­sáért folyik. Az új világháború imperia­lizmus általi kirobbantásának veszélye ellen folyó harc leg­fontosabb formája a* agresz- szorok cselekményeire való kollektív visszavágás megszer­vezése azokban az esetekben, amikor a világnak egyik vagy másik térségében háborús ka­landokba bocsátkoznak. Ki­emelkedő példája ennek a módszernek az a méltó vá­lasz, amelyben az Egyesült Államok vietnami agressziója részesült — mondotta Brezs­nyev. — Ez szemléletesen bizo­nyítja, hogy ha a különböző országok kommunistái egy­azon irányban tevékenyked­nek, és aktív harcra mozgó­sítják a széles néptömegeket, az imperializmus agresszív cselekedetei eleve kudarcra vannak ítélve. — A szocialista világrend- szer a vezető forradalmi erő és az imperialistaellenes moz­galom támasza — jelentette ki Brezsnyev. — Elsőrendű fontosságú probléma, hogy erősítsük a szocialista államok egységét. Feltétlen látnunk kell, hogy a meglevő nehézségek diene­re tovább folyik, a szocialista országok egészséges konszoli­dációja, az a folyamat, amely konkrét formában megnyilvá­nul a szocialista országok sok­oldalú együttműködésében — mondotta Brezsnyev. — A kapitalizmussal vívott gazdasági versenyben a szo­cialista országok szép sikere­ket értek el — hangoztatta ezután az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára. — A Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsához tartozó orszá­gok nemzeti jövedelme az utóbbi tíz esztendő alatt 93 százalékkal növekedett, ugyan­ezen idő alatt a fejlett kapi­talista államokban a nemzeti jövedelem csak 63 százalékkal lett magasabb. — Egyidejűleg mind elmé­lyültebbé és egyre tökélete­sebbé válik a szocialista or­szágok gazdasági együttműkö­dése. Emellett, ezen a terüle­ten is csakúgy, mint az egyes országok népgazdasági fejlődé­sének területein, a fő hang­súly a dolog minőségi oldalá­ra, a társadalmi termelés és a gazdasági kapcsolatok haté­konyságának emelésére tevő­dik. Ezt a feladatot hivatottak teljesíteni az európai szocia­lista országokban most folyó gazdasági reformok. Ezeket a célokat szolgálja a szocialista integráció további fejlődésé­nek komplex és hosszú lejá­ratú programja is, amelynek alapvető irányait a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak nemrég Moszkvában meg­tartott rendkívüli ülésszaka határozta meg. Még sokat kell dolgoznunk, hogy teljesítsük ezeket a határosatokat, de he­lyes útop járunk. — Az imperialistaellenes harc fontos tényezője a szo­cialista országok külpolitikai együttműködése — jelentette ki Brezsnyev. — Külön is meg kell említenünk azt a tevé­kenységet, amely ezzel kapcso­latban a Varsói Szerződés szervezete — a szocializmus és a_béke ;. tos esdköze — keretein belül folyik. — A szocialista országok harca az imperializmus ellen nemcsak gazdasági és eszmei­politikai harc. Az imperializ­mus, amely természeténél fog­va agresszív volt és az is ma­rad, szüntelenül növeli hadi­gépezetét és — mint azt a vietnami események is meg­mutatták — kész mozgásba hozni ezt a gépezetet. A szocia­lista vívmányok védelméhez erőre is szükségünk van, még­pedig ném kis erőre. Ez ■ az oka annak, hogy az SZKP a többi testviérpárthoz hasonlóan, szüntelenül gondoskodik a szo­cialista államok védelmi erejé­nek szakadatlan növekedéséről, szoros együttműködésükről a védelem területén. — A szocialista államok közötti sokoldalú együttműkö­dés fejlődésének magva, ösz- szetartó alapja a kormányon levő kommunista pártok kö­zötti aktíy kapcsolat. Az utób­bi években pártjaink vezető­ségei között operatívabbá, elv­társibbá és célratörőbbé vál­tak a kapcsolatok. Gyakorla­tilag minden valamennyire is lényeges, közös érdeklődésre is számot tartó problémát kol­lektíván vitatunk meg — je­lentette ki Brezsnyev. — Támogatjuk és támogat­ni fogjuk azokat a barátain­kat a szocialista országokból, akik bonyolult körülmények között tevékenykednek — a vietnami elvtársakat, akik, már évek óta irányítják az ame­rikai agresszorok ellen vívott történelmi harcot, a kubai kommunistákat, akik az ame­rikai .imperializmus által al­kalmazott szüntelen diverzió, gazdasági blokád és politikai nyomás viszonyai közepette hősiesen építik a szocializ­must, a Koreai Munkapártot, amely kénytelen visszaverni az amerikai imperialisták és szöuli bábjaik állandó provo­kációit. Változatlanul támo­gatjuk a német revanstörekvé- seknek közvetlenül ellenálló saságot és szorosan együttmű­ködünk vele. — A vilagszacdahzznus si­kerei vitathatatlanak. Ugyan­akkor ismeretes, hogy a szo­cialista világrendszer fejlődé­sében akadnak nehézségek is — jelentette ki az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára. — Olyan évszázados hagyo­mányok gyökeres kiirtásáról vám szó, amelyek valamennyi osztály és társadalmi csoport érdekeit érintettek a társadal­mi viszonyok merőben új tí­pusának megteremtéséről, új módom gondolkodó és új világ­nézettel bíró emberek kineve­léséről. Ha pedig az államkö­zi viszonyokat vesszük szem­ügyre, ezen a téren mindenek­előtt az évszázadok folyamán kialakult nemzeti széthúzás és bizalmatlanság leküzdéséről van szó. Számos nehézség szo­ros kapcsolatban van az im­perializmusnak azzal a törek­vésével, iK-tfV gazdasági, poli­tikai ósí .„^ológiai nyomást gyakorolijoin a szocialista vi­lágra. És ott, ahol lanyhul az éberség, ahol a kommunisták lebecsülik a társadalmi jelen­ségek osztályszempantú meg­közelítésének fontosságát, eze­ken a helyeken az imperialis­ta mesterkedések bizonyos eredményekkel járnak: aktivi­zálódnak a jobboldali oppor­tunista, sőt a leplezetlenül an- tiszocialísta elemek, erősödnék a nacionalista érzelmek. — A szocialista fejlődés ál­talános elveit azonban nem tehette és teheti érvénytelen­né semmiféle nehézség, amely a szocialista építés útján az egyik vagy másik országban előadódik. A politikai harc újra azt bizonyítja, hogy a szo­cialista országok közötti test­véri kapcsolatok megszilárdí­tására irányuló tendencia győ­zelme, magának a szocialista rendszernek a fejlődése elsza- kíthatatlanul összefügg a kom­munista pártok vezető szere­pének megszilárdulásával a szocializmus és a kommuniz­mus építésében. Pártunk nagy­ra becsüli azt az erélyes har­cot, amelyet a testvéri orszá­gok kommunistái vívnak min­den olyan kísérlet ellen, amely azt célozza, hogy meggyengít­sék a kommunista pártok ve­zető szerepét, burzsoá irány­zatú politikai liberalizmussal váltsák fel a szocialista de­mokráciát, fellazítsák a szo­cializmus állásait. Leninisták módjára szilárdnak kell len­nünk a szocialista elvek meg­óvásában és megvédelmezésá- ben — ez olyan tanulság, amelyre az élet tanít bennün­ket — mondotta Brezsnyev. — Fenntartás nélkül egyet­értünk a tanácskozás fő doku­mentumának azzal a tételével, hogy a szocialista rendszer tö­mörítésének fő iránya: a szo­cialista internacionalizmus alapelveinek szakadatlan ér­vényesítése, a szocialista álla­mok nemzeti és internaciona­lista feladatainak helyes ösz- szekapcsolása, az egymásnak nyújtott kölcsönös segítség és kölcsönös támogatás, az összes szocialista ország egyenjogú­sága — szuverenitásuk és függetlenségük, a belügyeikbe való be nem avatkozás elvei­nek következetes betartása mellett. Az SZKP állandóan tanulmányozza a különböző or­szágok dolgozói alkotó tevé­kenységének tapasztalatait, hasznosítja mindazokat az ér­tékes eredményeket, amelye­ket a Szovjetunió viszonyai között alkalmazni lehet. — Az imperialistaellenes harc egyik döntő frontszaka­sza magukban a kapitalista országokban húzódik — jelen­tette ki Brezsnyev. — Meg­másíthatatlan tény, hogy a kapitalista világban éleződik az osztályharc. Fontos hang­súlyozni a hatvanas évek idő­szakának egy másik sajátos vonását is. — Míg nemrégiben a kapitalista világban voltak olyan obszágök, amelyeket a‘ burzsoázia az úgynevezett »•társadalmi béke« honának tartott, ma már ilyen or­szág nem létezik. — Az imperialistaeüenes harc lehetőségei a 'kapitalis­ta országokban egyre fokozód­nak — hangoztatta a továb­biakban az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. — Az imperialistaellenes harc lehe­tőségeinek fokozódásával mind nagyobb szerepre tesznek szert a kommunista pártok, fokozó­dik a tömegek körében vég­zett munkájuk. A kommunis­ták tevékenységétől sok te­kintetben függ majd a világ- fejlődés a XX. század utolsó harmadában. Feltétlenül íftt- nunk kell, hogy napjainkban mind jobban megérnek nem­csak az anyagi, hanem a tár­sadalmi-politikai előfeltételek is ahhoz, hogy a kapitalizmust forradalmi úton felváltsa az új társadalmi rend, megérnek a szocialista forradalmak elő­feltételei. — Az imperialistaellenes világfront egyik fontos és ak­tív osztagának nevezte Brezs­nyev a nemzeti és társadalmi felszabadulás ügyének harco­sait az ázsiai és afrikai or­szágokban. A kommunisták e fiatal országoknak nyújtott se­gítségüket és támogatásukat nemzetközi politikájuk egyik legfontosabb feladatának te­kintik. — Ily módon »ha reáli­san akarjuk felmérni a jelen­legi világhelyzetet, ha össze akarjuk hasonlítani egyfelől az imperializmust, másfelől a vele szemben álló erők fej­lődését, csak egy következte­tésre juthatunk: a világfejlő- dés fő vonalát továbbra is a forradalom és a szocializmus erőinek, a béke és a nemzeti felszabadító mozgalom erőinek aktivitása határozza meg Vitathatatlanok azok a sike­rek, amelyeket a kommunista pártok elértek — mutatott rá ezután az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára. — Ta­nácskozásunk azonban joggal összpontosítja figyelmét a még megoldatlan, feladatokra, az imperialistaellenes harc új lehetőségeire, az útjában álló nehézségekre. Márpedig ilyen nehézségek vannak és egy részük, összefügg fejlődésének bonyolult időszakát átélő moz­galmunk helyzetével. Mozgal­munk egyes láncszemeiben igen jelentősen megbomlott az egység. Egyes testvérpártok kudarcokat, sőt vereségeket szenvedtek el. E nehézségek különböző ökokkal magyaráz­hatók. Az egyik ok az, hogy karunk viszonyai között, ami­kor a szocializmus, az összes forradalmi erők nyomására összeroppannak a régi világ társadalmi támaszai, megnö­vekszik a burzsoázia ellenál­lása. A kommunista mozga­lom és az egész forradalmi mozgalom belülről való bom- lasztásának törekvése napja­inkban az imperializmus osz- tálysitratégiájának egyik leg­fontosabb iránya. A felmerült nehézségek másik oka az, hogy olyan emberek újabb millióit vonják be az aktív politikai tevékenységbe, akik különféle társadalmi rétegek­hez tartoznak. Közülük so­kan nagy adag forradalmi energiával, ugyanakkor az őket foglalkoztató problémák megoldási módjairól alkotott meglehetősen bizonytalan el­képzelésekkel kapcsolódnak be a politikába. Innen származ­nak a szélsőségek — a heves politikai robbanásoktól a po­litikai passzivitásig, a re- formalista illúzióktól az anar­chista • türelmetlenségig. A nézeteltérések leküzdésének feladatai — Nem mehetünk el szó nélkül a kommunista mozga­lomban jelenleg fennálló né­zeteltérések mellett, nem te­hetünk úgy, mintha azok nem léteznének. Osztjuk azoknak a testvérpártoknak a vélemé­nyét, amelyek határozataik­ban felhívják a figyelmet az ilyenfajta veszély ellen folyta­tandó erélyes harc szüksé­gességére. A jobboldali oppor­tunizmus a likvidátorok állás­pontjának irányában való el­csúszást, a szociáldemokratiz- mussal való kiegyezést jelenti a politikában és az ideológiá­ban. A szocialista országokban a jobboldali opportunizmus eljut egészen a marxista-leni­nista párt vezető szerepének tagadásáig, ami a szocializmus áltól kivívott pozíciók feladá­sához, az antiszocialista erők előtti fegyverletételhez vezet­het A »baloldali« opportunis­ták ultraforradalmi frázisokba burkolózva kalandor cselekmé­nyekre ösztönzik a tömegeket, a pártot pedig olyan szektás útra terelik, amelyen megbé­nul képessége az imperializ­mus elleni harc részvevőinek összefogására. A marxizmus— leninizmustól való jobboldali és »-baloldali-« elhajlás, bár­mennyire különbözzék is egy­mástól, végeredményben egy­formán ártalmas következmé­nyekhez vezet: gyengíti a kommunista pártok harcké- pességét, aláaknázza a mun­kásosztály forradalmi pozí­cióit és az imperialistaellenes — ^Természetesen az egyes | bizonyos része mindeddig hisz országikban folyó opportuniz- a jelenlegi kínai vezetőség mus- és nacionalizmusellenes * forradalmi törekvéseiben, hisz küzdelem mindenekelőtt az olyan kijelentéseiknek, hogy illető testvérpártok hatáskö­rébe tartozik. Ugyanígy igaz azonban, hogy ha mozgal­munknak ebben vagy abban a láncszemében ezt a harcot felfüggesztik, az rögtön tük­röződik a mozgalom egészén — állapította meg Leonyid Brezsnyev. — Döbbenetes példája an­nak, hogy milyen kárt okoz­hat a kommunisták közös ügyének a marxizmus—leni­nizmustól. való eltávolodás, az internacionalizmussal való szakítás, a Kínai Kommunis­ta Párt vezetőségének állás­pontja. őszintén szólva nem­régiben még nem állt szándé­kunkban ezt a kérdést érin­teni a tanácskozáson. De az utóbbi időben bekövetkezett események és mindenekelőtt a KKP IX. kongresszusa ál­tal elfogadott határozatok jel­lege arra késztetett bennün­ket, hogy foglalkozzunk velük. Űj helyzet keletkezett, amely súlyos negatív befolyást gya­korol az egész világhelyzetre és az antiimperialista erők küzdelmének feltételeire — je­lentette ki az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára. — Mindenekelőtt foglalkoz­nunk kell a kínai vezetőség politikájának nemzetközi vo­natkozásaival. Annál is in­kább fontos beszélnünk erről, imaA .»-fefttedft kawéktaáOT­az imperializmus ellen harcol­nak. Nem lehet lebecsülnünk azt a kárt, amelyet Peking szakadár tevékenysége okoz. A kommunista mozgalmon belüli hegemóniáért, a mar­xista—leninista pártok ellen folyó harc elválaszthatatlanul összekapcsolódik a jelenlegi pekingi vezetőség nagyhatal­mi törekvéseivel, más orszá­gok területeire támasztott igé­nyeivel. Leonyid Brezsnyev emlékez­tetett a Kuanming Rihao cí­mű pekingi lapnak arra a felhívására, amely szerint »íel kell készülni mind a hagyo­mányos, mind pedig a nagy atomháborúra a szovjet revi- zionizmus ellen«. Ezután az SZKP főtitkára kijelentette: — Magától értetődik, hogy han­goskodó kijelentéseiktől a reá­lis lehetőségekig jókora tá­volság van. A Szovjetuniónak elegendő az ereje ahhoz, hogy megvédje magát, a szovjet em­berek idegei erősek és nem lehet őket fikoltozásokkal megfélemlíteni. De a hivata­los kínai propaganda iránya önmagáért beszél. Peking nemzetközi téren kifejtett gy£<* korlati tevékenysége mindjoft*» ban meggyőz bennünket, arról, hogy Kína külpolitikájában gyakorlatilag szakított a pro­letár nemzetköziséggel, és ez folytatás a L oldalovi, ]

Next

/
Thumbnails
Contents