Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-08 / 130. szám
<CI K ö U i-Ö ?! LAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ^POS'J^' Ára í 1 forint ínfűden tapasztalata újra és Somogy! Népim MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXV. évfolyam, 130. szám 1969. június 8., vasárnap Új győzelmek előtt a világ kommunista mozgalma Leonyid Brezsnyev beszéde a moszkvai értekezleten Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a kommunista és munkáspártok moszkvai, nemzetközi értekezletén szombaton felszólalt Ebben kifejezésre juttatta meggyőződését, hogy a nemzetközi tanácskozásnak nagy szerepe lesz az imperializmus elleni harc részvevőinek aktivizálásában. —. Meggyőződésünk — mondta —, hogy a tanácskozás munkája, az itt kitűzött célok eléréséért vívott közös harc, elősegíti majd a kommunista mozgalomban keletkezett nehézségek leküzdését, a mozgalom össze- fcrrottságának megszilárdítását a marxizmus—leninizmus elvi alapján. — Nagy figyelemmel hallgattuk végig az itt felszólalt elvtársak beszédeit, amelyekben érintették az imperialista- ellenes" harc 6zámos fontos kérdését. Az SZKP Központi Bizottságától azt a megbízást kaptuk, hogy az értekezlet előtt álló legfőbb feladat szellemében fejtsük ki ezen a tanácskozáson pártunk álláspontját az utóbbi évek nemzetközi fejlődésének egyes problémáiról — mondotta Brezsnyev. _— Az imperializmus, mint társadalmi rendszer, a legfőbb akadály volt és maradt az emberiség történelmileg szükségszerű előrehaladásának útján, azon az úton, amely a szabadság, a béke és a demokrácia diadala felé vezet. — A jelenkori imperializmus számos fontos sajátossága azzal magyarázható, hogy kénytelen alkalmazkodni az új feltételekhez, a két rendszer párviadalának feltételei- Tiez. —* Az imperialisták közötti kiküszöbölhetetlen ellentmondások természetesen most iß a kapitalista társadalom fontos törvényszerűségét alkotják — mondotta az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. — Általában azonban ma, a kapitalizmus egyre mélyülő általános válságának körülményei között, bizonyos súlypont eltolódás megy végbe a nemzetközi porondon alkalmazott imperialista stratégiában. Az imperializmus politikáját mindinkább meghatározzák a világ szocializmus, a nemzeti felszabadító forradalom ét a munkásmozgalom elleni közős harc osztálycéljai. — Anélkül, hogy lekicsinyelnénk az ellenség eréjét és lehetőségeit, meggyőződésünk, hogy nem szabad ezeket túlbecsülni sem. Éppen a mi korunkban jelentkeznek mind élesebben a kapitalizmust bomlasztó, mélyreható és valóban leküzdhetetlen belső ellentmondások, mindenekelőtt a munka és a tőke közötti ellentmondás — hangoztatta Brezsnyev. Az imperializmus agresszív terveinek meghiúsításáért — X nemaeiÉOZ! kommunista mozgalom egyik legfontosabb feladata az, hogy a nép- tömegeknek a szilárd békéért vívott küzdelmét vezesse, s ennek a feladatnak a jelentősége napjainkban nemcsak, hogy nem csökken, hanem szüntelenül növekszik — mondotta Brezsnyev. — Véleményünk szerint óriási hiba volna alábecsülni az imperializmus által, mindenekelőtt a viíágreakció tő ereje — az amerikai imperializmus által támasztott háborús veszélyt Arra kell törekednünk, hogy a népek ne csak megértsék ennek az imperialista politikának a rendkívüli veszélyességét, hanem meg is sokszorozzák erőfeszítéseiket abban a harcban, amely az imperializmus agresszív terveinek meghiúsításáért folyik. Az új világháború imperializmus általi kirobbantásának veszélye ellen folyó harc legfontosabb formája a* agresz- szorok cselekményeire való kollektív visszavágás megszervezése azokban az esetekben, amikor a világnak egyik vagy másik térségében háborús kalandokba bocsátkoznak. Kiemelkedő példája ennek a módszernek az a méltó válasz, amelyben az Egyesült Államok vietnami agressziója részesült — mondotta Brezsnyev. — Ez szemléletesen bizonyítja, hogy ha a különböző országok kommunistái egyazon irányban tevékenykednek, és aktív harcra mozgósítják a széles néptömegeket, az imperializmus agresszív cselekedetei eleve kudarcra vannak ítélve. — A szocialista világrend- szer a vezető forradalmi erő és az imperialistaellenes mozgalom támasza — jelentette ki Brezsnyev. — Elsőrendű fontosságú probléma, hogy erősítsük a szocialista államok egységét. Feltétlen látnunk kell, hogy a meglevő nehézségek dienere tovább folyik, a szocialista országok egészséges konszolidációja, az a folyamat, amely konkrét formában megnyilvánul a szocialista országok sokoldalú együttműködésében — mondotta Brezsnyev. — A kapitalizmussal vívott gazdasági versenyben a szocialista országok szép sikereket értek el — hangoztatta ezután az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. — A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához tartozó országok nemzeti jövedelme az utóbbi tíz esztendő alatt 93 százalékkal növekedett, ugyanezen idő alatt a fejlett kapitalista államokban a nemzeti jövedelem csak 63 százalékkal lett magasabb. — Egyidejűleg mind elmélyültebbé és egyre tökéletesebbé válik a szocialista országok gazdasági együttműködése. Emellett, ezen a területen is csakúgy, mint az egyes országok népgazdasági fejlődésének területein, a fő hangsúly a dolog minőségi oldalára, a társadalmi termelés és a gazdasági kapcsolatok hatékonyságának emelésére tevődik. Ezt a feladatot hivatottak teljesíteni az európai szocialista országokban most folyó gazdasági reformok. Ezeket a célokat szolgálja a szocialista integráció további fejlődésének komplex és hosszú lejáratú programja is, amelynek alapvető irányait a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának nemrég Moszkvában megtartott rendkívüli ülésszaka határozta meg. Még sokat kell dolgoznunk, hogy teljesítsük ezeket a határosatokat, de helyes útop járunk. — Az imperialistaellenes harc fontos tényezője a szocialista országok külpolitikai együttműködése — jelentette ki Brezsnyev. — Külön is meg kell említenünk azt a tevékenységet, amely ezzel kapcsolatban a Varsói Szerződés szervezete — a szocializmus és a_béke ;. tos esdköze — keretein belül folyik. — A szocialista országok harca az imperializmus ellen nemcsak gazdasági és eszmeipolitikai harc. Az imperializmus, amely természeténél fogva agresszív volt és az is marad, szüntelenül növeli hadigépezetét és — mint azt a vietnami események is megmutatták — kész mozgásba hozni ezt a gépezetet. A szocialista vívmányok védelméhez erőre is szükségünk van, mégpedig ném kis erőre. Ez ■ az oka annak, hogy az SZKP a többi testviérpárthoz hasonlóan, szüntelenül gondoskodik a szocialista államok védelmi erejének szakadatlan növekedéséről, szoros együttműködésükről a védelem területén. — A szocialista államok közötti sokoldalú együttműködés fejlődésének magva, ösz- szetartó alapja a kormányon levő kommunista pártok közötti aktíy kapcsolat. Az utóbbi években pártjaink vezetőségei között operatívabbá, elvtársibbá és célratörőbbé váltak a kapcsolatok. Gyakorlatilag minden valamennyire is lényeges, közös érdeklődésre is számot tartó problémát kollektíván vitatunk meg — jelentette ki Brezsnyev. — Támogatjuk és támogatni fogjuk azokat a barátainkat a szocialista országokból, akik bonyolult körülmények között tevékenykednek — a vietnami elvtársakat, akik, már évek óta irányítják az amerikai agresszorok ellen vívott történelmi harcot, a kubai kommunistákat, akik az amerikai .imperializmus által alkalmazott szüntelen diverzió, gazdasági blokád és politikai nyomás viszonyai közepette hősiesen építik a szocializmust, a Koreai Munkapártot, amely kénytelen visszaverni az amerikai imperialisták és szöuli bábjaik állandó provokációit. Változatlanul támogatjuk a német revanstörekvé- seknek közvetlenül ellenálló saságot és szorosan együttműködünk vele. — A vilagszacdahzznus sikerei vitathatatlanak. Ugyanakkor ismeretes, hogy a szocialista világrendszer fejlődésében akadnak nehézségek is — jelentette ki az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. — Olyan évszázados hagyományok gyökeres kiirtásáról vám szó, amelyek valamennyi osztály és társadalmi csoport érdekeit érintettek a társadalmi viszonyok merőben új típusának megteremtéséről, új módom gondolkodó és új világnézettel bíró emberek kineveléséről. Ha pedig az államközi viszonyokat vesszük szemügyre, ezen a téren mindenekelőtt az évszázadok folyamán kialakult nemzeti széthúzás és bizalmatlanság leküzdéséről van szó. Számos nehézség szoros kapcsolatban van az imperializmusnak azzal a törekvésével, iK-tfV gazdasági, politikai ósí .„^ológiai nyomást gyakorolijoin a szocialista világra. És ott, ahol lanyhul az éberség, ahol a kommunisták lebecsülik a társadalmi jelenségek osztályszempantú megközelítésének fontosságát, ezeken a helyeken az imperialista mesterkedések bizonyos eredményekkel járnak: aktivizálódnak a jobboldali opportunista, sőt a leplezetlenül an- tiszocialísta elemek, erősödnék a nacionalista érzelmek. — A szocialista fejlődés általános elveit azonban nem tehette és teheti érvénytelenné semmiféle nehézség, amely a szocialista építés útján az egyik vagy másik országban előadódik. A politikai harc újra azt bizonyítja, hogy a szocialista országok közötti testvéri kapcsolatok megszilárdítására irányuló tendencia győzelme, magának a szocialista rendszernek a fejlődése elsza- kíthatatlanul összefügg a kommunista pártok vezető szerepének megszilárdulásával a szocializmus és a kommunizmus építésében. Pártunk nagyra becsüli azt az erélyes harcot, amelyet a testvéri országok kommunistái vívnak minden olyan kísérlet ellen, amely azt célozza, hogy meggyengítsék a kommunista pártok vezető szerepét, burzsoá irányzatú politikai liberalizmussal váltsák fel a szocialista demokráciát, fellazítsák a szocializmus állásait. Leninisták módjára szilárdnak kell lennünk a szocialista elvek megóvásában és megvédelmezésá- ben — ez olyan tanulság, amelyre az élet tanít bennünket — mondotta Brezsnyev. — Fenntartás nélkül egyetértünk a tanácskozás fő dokumentumának azzal a tételével, hogy a szocialista rendszer tömörítésének fő iránya: a szocialista internacionalizmus alapelveinek szakadatlan érvényesítése, a szocialista államok nemzeti és internacionalista feladatainak helyes ösz- szekapcsolása, az egymásnak nyújtott kölcsönös segítség és kölcsönös támogatás, az összes szocialista ország egyenjogúsága — szuverenitásuk és függetlenségük, a belügyeikbe való be nem avatkozás elveinek következetes betartása mellett. Az SZKP állandóan tanulmányozza a különböző országok dolgozói alkotó tevékenységének tapasztalatait, hasznosítja mindazokat az értékes eredményeket, amelyeket a Szovjetunió viszonyai között alkalmazni lehet. — Az imperialistaellenes harc egyik döntő frontszakasza magukban a kapitalista országokban húzódik — jelentette ki Brezsnyev. — Megmásíthatatlan tény, hogy a kapitalista világban éleződik az osztályharc. Fontos hangsúlyozni a hatvanas évek időszakának egy másik sajátos vonását is. — Míg nemrégiben a kapitalista világban voltak olyan obszágök, amelyeket a‘ burzsoázia az úgynevezett »•társadalmi béke« honának tartott, ma már ilyen ország nem létezik. — Az imperialistaeüenes harc lehetőségei a 'kapitalista országokban egyre fokozódnak — hangoztatta a továbbiakban az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. — Az imperialistaellenes harc lehetőségeinek fokozódásával mind nagyobb szerepre tesznek szert a kommunista pártok, fokozódik a tömegek körében végzett munkájuk. A kommunisták tevékenységétől sok tekintetben függ majd a világ- fejlődés a XX. század utolsó harmadában. Feltétlenül íftt- nunk kell, hogy napjainkban mind jobban megérnek nemcsak az anyagi, hanem a társadalmi-politikai előfeltételek is ahhoz, hogy a kapitalizmust forradalmi úton felváltsa az új társadalmi rend, megérnek a szocialista forradalmak előfeltételei. — Az imperialistaellenes világfront egyik fontos és aktív osztagának nevezte Brezsnyev a nemzeti és társadalmi felszabadulás ügyének harcosait az ázsiai és afrikai országokban. A kommunisták e fiatal országoknak nyújtott segítségüket és támogatásukat nemzetközi politikájuk egyik legfontosabb feladatának tekintik. — Ily módon »ha reálisan akarjuk felmérni a jelenlegi világhelyzetet, ha össze akarjuk hasonlítani egyfelől az imperializmust, másfelől a vele szemben álló erők fejlődését, csak egy következtetésre juthatunk: a világfejlő- dés fő vonalát továbbra is a forradalom és a szocializmus erőinek, a béke és a nemzeti felszabadító mozgalom erőinek aktivitása határozza meg Vitathatatlanok azok a sikerek, amelyeket a kommunista pártok elértek — mutatott rá ezután az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. — Tanácskozásunk azonban joggal összpontosítja figyelmét a még megoldatlan, feladatokra, az imperialistaellenes harc új lehetőségeire, az útjában álló nehézségekre. Márpedig ilyen nehézségek vannak és egy részük, összefügg fejlődésének bonyolult időszakát átélő mozgalmunk helyzetével. Mozgalmunk egyes láncszemeiben igen jelentősen megbomlott az egység. Egyes testvérpártok kudarcokat, sőt vereségeket szenvedtek el. E nehézségek különböző ökokkal magyarázhatók. Az egyik ok az, hogy karunk viszonyai között, amikor a szocializmus, az összes forradalmi erők nyomására összeroppannak a régi világ társadalmi támaszai, megnövekszik a burzsoázia ellenállása. A kommunista mozgalom és az egész forradalmi mozgalom belülről való bom- lasztásának törekvése napjainkban az imperializmus osz- tálysitratégiájának egyik legfontosabb iránya. A felmerült nehézségek másik oka az, hogy olyan emberek újabb millióit vonják be az aktív politikai tevékenységbe, akik különféle társadalmi rétegekhez tartoznak. Közülük sokan nagy adag forradalmi energiával, ugyanakkor az őket foglalkoztató problémák megoldási módjairól alkotott meglehetősen bizonytalan elképzelésekkel kapcsolódnak be a politikába. Innen származnak a szélsőségek — a heves politikai robbanásoktól a politikai passzivitásig, a re- formalista illúzióktól az anarchista • türelmetlenségig. A nézeteltérések leküzdésének feladatai — Nem mehetünk el szó nélkül a kommunista mozgalomban jelenleg fennálló nézeteltérések mellett, nem tehetünk úgy, mintha azok nem léteznének. Osztjuk azoknak a testvérpártoknak a véleményét, amelyek határozataikban felhívják a figyelmet az ilyenfajta veszély ellen folytatandó erélyes harc szükségességére. A jobboldali opportunizmus a likvidátorok álláspontjának irányában való elcsúszást, a szociáldemokratiz- mussal való kiegyezést jelenti a politikában és az ideológiában. A szocialista országokban a jobboldali opportunizmus eljut egészen a marxista-leninista párt vezető szerepének tagadásáig, ami a szocializmus áltól kivívott pozíciók feladásához, az antiszocialista erők előtti fegyverletételhez vezethet A »baloldali« opportunisták ultraforradalmi frázisokba burkolózva kalandor cselekményekre ösztönzik a tömegeket, a pártot pedig olyan szektás útra terelik, amelyen megbénul képessége az imperializmus elleni harc részvevőinek összefogására. A marxizmus— leninizmustól való jobboldali és »-baloldali-« elhajlás, bármennyire különbözzék is egymástól, végeredményben egyformán ártalmas következményekhez vezet: gyengíti a kommunista pártok harcké- pességét, aláaknázza a munkásosztály forradalmi pozícióit és az imperialistaellenes — ^Természetesen az egyes | bizonyos része mindeddig hisz országikban folyó opportuniz- a jelenlegi kínai vezetőség mus- és nacionalizmusellenes * forradalmi törekvéseiben, hisz küzdelem mindenekelőtt az olyan kijelentéseiknek, hogy illető testvérpártok hatáskörébe tartozik. Ugyanígy igaz azonban, hogy ha mozgalmunknak ebben vagy abban a láncszemében ezt a harcot felfüggesztik, az rögtön tükröződik a mozgalom egészén — állapította meg Leonyid Brezsnyev. — Döbbenetes példája annak, hogy milyen kárt okozhat a kommunisták közös ügyének a marxizmus—leninizmustól. való eltávolodás, az internacionalizmussal való szakítás, a Kínai Kommunista Párt vezetőségének álláspontja. őszintén szólva nemrégiben még nem állt szándékunkban ezt a kérdést érinteni a tanácskozáson. De az utóbbi időben bekövetkezett események és mindenekelőtt a KKP IX. kongresszusa által elfogadott határozatok jellege arra késztetett bennünket, hogy foglalkozzunk velük. Űj helyzet keletkezett, amely súlyos negatív befolyást gyakorol az egész világhelyzetre és az antiimperialista erők küzdelmének feltételeire — jelentette ki az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. — Mindenekelőtt foglalkoznunk kell a kínai vezetőség politikájának nemzetközi vonatkozásaival. Annál is inkább fontos beszélnünk erről, imaA .»-fefttedft kawéktaáOTaz imperializmus ellen harcolnak. Nem lehet lebecsülnünk azt a kárt, amelyet Peking szakadár tevékenysége okoz. A kommunista mozgalmon belüli hegemóniáért, a marxista—leninista pártok ellen folyó harc elválaszthatatlanul összekapcsolódik a jelenlegi pekingi vezetőség nagyhatalmi törekvéseivel, más országok területeire támasztott igényeivel. Leonyid Brezsnyev emlékeztetett a Kuanming Rihao című pekingi lapnak arra a felhívására, amely szerint »íel kell készülni mind a hagyományos, mind pedig a nagy atomháborúra a szovjet revi- zionizmus ellen«. Ezután az SZKP főtitkára kijelentette: — Magától értetődik, hogy hangoskodó kijelentéseiktől a reális lehetőségekig jókora távolság van. A Szovjetuniónak elegendő az ereje ahhoz, hogy megvédje magát, a szovjet emberek idegei erősek és nem lehet őket fikoltozásokkal megfélemlíteni. De a hivatalos kínai propaganda iránya önmagáért beszél. Peking nemzetközi téren kifejtett gy£<* korlati tevékenysége mindjoft*» ban meggyőz bennünket, arról, hogy Kína külpolitikájában gyakorlatilag szakított a proletár nemzetköziséggel, és ez folytatás a L oldalovi, ]
