Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-07 / 129. szám

JÁRÓK

— Ne tessék felszállni! Diákkocsi. — figyelmeztetet a kalauz, aztán enyhébben hozzáteszi. — Már csak néhány napig...

TANULOK RÉSZÉRE feliratú tábla nemsokára lekerül a kocsi oldaláról: itt a vakáció. Jó néhány bejáró diáktól hallottam, azzal kezdi a szünidőt, hogy jól kipiheni, kia- lussza magát, mert bizony egy évig minden reggel korán kellet kelnie.

A diákkocsit azért nem lehet nem szeretni.

Varga Sz. Lívia:

Jól érezzük magunkat és gyorsan telik az idő

— Nekünk van diákkocsink. — kezdi Varga Sz. Lívia Kati osztálytársa. —• És az tényleg a mienk. Jól érezzük magunkat és gyorsan eltelik az idő még a dombóváriaknak is. Én nagyberkiben szállók fel reggelenként. Nem hosszú út, néha persze elég nagy a zaj, de lehet tanulni is. A dombóvári vonatok eléggé zsúfoltak. Szombatonként aztán beszólhatnak hozzánk is felnőttek, mi mást is tehetne a kalauz, hiszen fürtökben lógnának különben a lépcsőn. De jobb megoldás lenne, ha több kocsit kapcsolnának fel, legalább az ilyen csúcsforgalmi napokon.

Bertalan Kati Felsőmocso- ládról jár be.

— Mi is »diákkocsisok« vagyunk. Három éve minden reggel öt órakor kelek. így is késünk néha, főleg télen, hiszen közismert a siófoki »gyorsasága«. Elmúlik négy óra, mire otthon vagyok délután. Én is akkor szoktam ebédelni. Hogy miért nem menzán? Ehhez szoktam hozzá.

— Milyen a kalauz?

— Általában szigorú. Különböző büntetések vannak. Húszforinttól a tanulóigazolvány bevonásig.

— És büntet?

— Előfordul.

— Milyen »szabálysértések« vannak?

— Például a dohányzás. Vagy ha átjönnek a fiúk a

Bárdi Katalin:

A »vonatosoknak« sokkal jobb.

— A mienk, és nem egyszerűen vasúti kocsi. Már hagyományai is vannak.

— Milyen hagyományai?

— Például a simázás. Szeptemberben jönnek a szecskák (elsősök), és beborulnak (megfogják az ülés szélét fenékkel kifelé), és lesdmázzuk őket (Rájuk verünk).

— Nagyot csaptok oda?

— Nem... Általában nem.

Amelyik elsős önként beborul, az nem kap nagyot, hiszen ez csak egy régi szokás. Jó hecc. De aki makacskodik, annak odasózunk. v

Ezek általában a fiússzakasz hagyományai, és ezek a hagyományok csak igen kis részét képezik a bejárás sokféle »örömének«.

Sárái Katalin, a Táncsics Gimnázium harmadik osztályos tanulója autóbusszal jár.

— Mi is bejárók vagyunk, de nincs külön diákkocsink. A vonatosoknak sokkal jobb. Hozzánk, Polányba fél hétre ér a busz. Mindig tömve van. Körülbelül negyvenen vagyunk diákok, mégsem indítottak ezen a vonalon külön diákjáratot. Nekem Polányban jut még ugyan ülőhely, de át szoktam adni. Piaci napkor néha az ember egy kosárban tölti az utat Kaposvárig. Visszafelé jobb valamivel. A kora délutáni járaton nincs olyan sok utas és három óra tízre otthon vagyok. Ebédelhetek. Ha elromlik a kocsi, vagy rossz az út, előfordul, hogy hat óra körül érek haza...

A FIATALOK ÉS A SZABAD SZOMBAT

Kihasználatlan lehetőségek

Bertalan Katalin:

Már három éve ötkor kelek

lányszakaszba. Jogtalan hely- foglalás címén ugrik egy húszas. ..

— Miért?

— Nem tudjuk. Hiszen az autóbuszon is együtt járnak be. És együtt vagyunk az iskolában is. Nem értjük, mire jó ez az elkülönítés, ban kialakul ngha egy-egy jó baráti közösség, de így csak grimaszokat vághat az ember a másik kocsi felé... És kész.

Tröszt Tibor

Több mint egy éve annak, hogy Somogy megye első üzemében bevezettéK a csökkentett munkaidőt. Azóta egymás után térnek át az üzemek: a rövidített munkahétre. 1968 végén hét és fél ezer dolgozót érintett ez az intézkedés, 1969 májusában pedig már csaknem huszonmyoloezret tart számon a statisztika. Ez a szám még emelkedni fog, hiszen megyénkben jó néhány üzem most szervezi a rövidített munkahét bevezetését. A csökkentett munkaidő következtében nőtt a dolgozók szabad ideje, ezentúl a szabad szombatra is készíthetnek programot. Akinek családja van, annak ez nemigen okoz gondot, de mit csinálnak a fiatalok? (A huszonnyolcezer dolgozó jelentős százalékát a fiatalok adják.) Kihasználj ák-o, tud- nak-e élni a szabad szombat lehetőségeivel? Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy né- hányan tudnak élni, a nagyobbik része azonban nem. Még nem ismerték föl a szabad szombat jelentőségét, »majd eltelik valahogy« alapon várják a hét végét. Csak a fiatalok elmarasztalása azonban helytelen lenne, hiszen sok esetben nem rajtuk múlnak az »üresjáratok«.

Kérdésünkkel, hogyan segíti a KISZ — hiszen ez a kötelessége az ifjúsági szervezetnek — a fiatalok megnövekedett szabad idejének célszerű kihasználását, bekopogtattunk a KISZ Somogy megyei bizottságára is. Elsősorban tőlük vártunk megnyugtató választ, biztató terveket.

A megyei KlSZ-bizottság illetékesei elmondták, annak el- | lenére, hogy céljaik elérésében fölmérhetetlenül sokat jelent, mégis nagy gondot okoz a KXSZ-nek a szabad szombat. A KISZ egyik fontos feladata most, hogy az alapszervezetek munkáját javítsa. A sejték tevékenysége legyen színvonalasabb, tartalmasabb és fiatalosabb, önállóbbak, kezdeményezőbbek legyenek a KISZ-alapszer vezetek vezetői, s ne csak a KISZ-nek legyen tekintélye, hanem az alapszervezetnek is. A szabad szombat jó alkalmat ad ennek megvalósítására. A »szabvány« tag- A suli- gyűléseken kívül többször idejük lesz összejöveteleket, kirándulásokat szervezni, kialakulhat olyan közösség, amely nemcsak az akcióprogram végrehajtására, hanem egyéni gondok megbeszélésére is módot ad.

A fiatalok igényt tartanak a karekaszal-beszélgetésekre a vállalatok párt, állami és gazdasági vezetőivel. Igénylik az érdekes politikai előadásokat. A megyei KISZ-bizottság sürgeti ezek megszervezését, de. Az első fal, amelybe ütköznek, egyelőre bevehetetlen; a fiatalok, az ifjúmunkások majd ötven százaléka bejáró, vagy a járási székhelyekre, vagy Kaposvárra utazik naponta. A megoldás itt a falusi alapszervezetekre várna, viszont a legégetőbb kérdésekre ott nem tudnának választ adni az illetékesek nélkül.

Megoldás lenne az is, ha a fiatalok bent maradnának egy-egy alkalommal. De hol? S ez a legnagyobb gond. Mert egy kézen össze lehetne számolni, hogy a miegyében hány olyan üzem van, ahol egyáltalán nincs vagy csak egy kis helyiségük van a fiataloknak a közös összejöveteleikre. Újabban nemhogy építenének nekik, de még a meglevő szűkös kis szobákat is elveszik tőlük, gazdasági okokra hivatkozva. Bizonyos fokig érthető ez, de végső soron a vállalatok érdeke, hogy a jövendő törzsgárda a munkásosztály magára találjon az üzemekben, ne vándoroljon el, s hogy ne kelljen évről évre öles plakátokon hirdetni, munkaerő kerestetik

Nem jobbak a lehetőségek a községekben sem. Bár sok esetben a fiatalok leleményességén vagy éppen lustaiságán múlik, mert nem kapják közre a munkát, s tesznek rendbe egy olyan épületet falujukban amelyet klubinak használhatnának.

Elmondták a KlSZ-bizottsá- gon, hogy az eszmei, politikai

nevelésben is sokat segít szabad szombat. Régi, de jó módszereket kívánnak felújítani, amikor ifjúsági napokat rendeznek több község fiataljainak részvételével. Ezeken megjelennének a KISZ vezetői, politikai tájékoztatókat tartanának, válaszolnának a tagok KISZ-élettel kapcsolatos kérdéseire. A kérdezz — felelek játékot bevezetnék ezeken a fórumokon is. Ugyancsak sokat kívánnak segíteni a fiatalok honvédelmi nevelésében. Rádiós- és motorklubokat szeretnének létrehozni, ahol az alapvető technikai tudnivalók mellett ideológiai vitákra, alapfokú formai kiképzésre is lehetőség nyílna. De csak szeretnék, mert nincs hozzá elég helyiség. A vállalatok és a tsz-ek megértésére, segítségére számítanak nagyon a fiatalok. Reméljük, nemhiába. Fölszerelés és megfelelő anyagi támogatás nélkül elképzeléseiket nem tudják kivitelezni.

No és itt vannak a turisztikai programok. Ismerd meg hazádat, országunk életét egyre fejlődő városunkat, ipari létesítményeinket. A turisztikai utakkal kapcsolatban is csak panaszokat gyűjthettünk össze. Kiderült ugyanis, hogy egy-egy országjáráshoz, kiránduláshoz Veszprém vagy Fejér megyéből kell autóbuszt hozatni a fiataloknak, mert Somogybán nem kapnak. Bosz- szantja őket, hogy sokka) több pénzük elúszik így, s eltolódnak a tervezett programok is. Vajon meddig tart még ez az állapot?

Szabad szombat. Nem sok, amit el tudtunk mondani a I

szabad szombat célszerű, hasznos eltöltéséről» A sok objektív ok mellett sem lehetünk elégedettek a KISZ, főleg a KISZ-alapszervezetek munkájával. Bűnbakok és kifogások keresése helyett a lehetetlent is meg kellene próbálni, csak akarni kell. De az akarattal nagyon sok KISZ-alapszervezet hadilábon áll még. A sok hiányosság után most hadd említsünk néhány okos kezde- menyezést, jó klubot megyénkben. Többségük nemrég alakult, mindenesetre ötletért már így is fordulhatnak hozzájuk a tanácstalan fiatalok.

Siófokon a Pannónia Vendéglátóipari Vállalat KISZ- szervezete a Delta étteremben szeszmentes ifjúsági klubot alakított. Amint beszámoltak, eddig színvonalasan, jól szórakoztak a fiatalok. A Mező- gépgyárban, a húskombinátban és a Híradástechnikai Vállalatinál, valamint a Villamos- sági Gyár KISZ-alapszervezete is bontogatja szárnyait, szervezik a klubprogramokat. A járási székhelyek közül Nagyatádon a legeredményesebb a klubélet. A nagyatádi járásban tizenhét működő klub van. Barcson és Csurgón községi általános klub alakult az elmúlt hetekben. Mind a kettőben újság, televízió, rádió, társalgó és büfé várja a fiatalokat. Végső következtetésképpen; ahol lelkesek a KISZ- vezetők, ott nem maradnak el az eredmények sem, A szabad szombat az ifjúsági mozgalomnak és a fiataloknak is aranyat ér. Tanuljunk meg bánni »kincseinkkel«.

Bán Zsuzsa

Tanulmány

A SOMOGYI MÚZEUM leg- halt meg. Rudnay Gyula éleújabb, 14. számában látott nap világot László Gyula tanulmánya Rudnay Gyuláról. (»Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére.«)

Rudnay Gyula 1878-ban szü- letett, Pelsőcön, Gömör megyében. Miskolcon, Bejében, majd az Iparművészeti Főiskolán tanult, később Münchenben, Hollósy Simon festőiskolájában Nagybányán. Művei a reprezentatív magyar kiállításokon a huszas évektől rendszeresen szerepeltek. Számos művészeti díjat kapott, 1949- ben Kossut-díjjal, s aranykoszorúval tüntették ki. 1957-ben

Sertéssült és fagylalt

Az állomásra bepöfög a vicinális, száll a korom, a pernye, a resti teraszán ebé- delök szalvétákat ragadnak és betakarják vele a tányért. A sarokasztalnál hanyag eleganciával, az asztal alatt kényelmesen kinyújtott lábakkal rövid hajú, bordáinges fiatalember ül, szemben vele teljesen összegörnyedve hosz- szú fekete hajú lány.

A fiú nyilván már megrendelte az ebédjét, amikor azonban a pincér feléje fordul, fölemeli a kezét és pattint az ujjaival.

A lány néha fölemeli a fejét, körülnéz, egy-egy arcon megállapodik a tekintete, nyugodtan, minden érdeklődés és kihívás nélkül, aztán visszabújik a betűk közé.

Megérkezik a pincér, csontlevest hoz a fiúnak, a lány nyel egy nagyot, aztán megszólal:

— Kérek egy fagylaltot!

— Azonnal hozom — válaszolja a felszolgáló, miközben sótartót tesz a leves mellé.

A fiú lassan eszik, minden kanálnál ránéz a lányra.

A balkezét tenyérrel lefelé, szétnyitott ujjakkal a szalvétára helyezi, gyűrűsujján megcsillan a karikagyűrű.

— Szintén Budapestre? — kérdezi a lánytól, aki ismét felnézett a könyvből, megkezdeni immár hagyományos szemsétáltatását.

— Nem — hangzik a válasz kedvesen, de tartózkodóan.

— Hát akkor hová?

— Székesfehérvárra. Jó étvágyat.

— Kösz. Én Pestre megyek, gyere velem — a kanalat visszaejti a levesbe, a sárga lé ráfröccsen az ingére, mérgesen törülgeti.

— Nem érek rá, elfoglalt ember vagyok 4- a lány lassan ejti a szavakat, olvasni lehet a szájáról.

— Kár. Pedig jó vagy nálam.

— Oda vagyok és vissza. Ha nem csalódom, vőlegény vagy — néz a gyűrűre —, hol a menyasszonyod?

— Nem értjük meg egymást, egyedül jöttem.

— És ezek szerint nem akarsz egyedül visszamenni?

Az ingerültség hiányzik a lány hangjából, inkább csipkelődő, pedagógiai jellegű piszkálódás ez a mondat.

A pincér megjelenik a fagylalttal és a sülttel. A naoy melegben a gombócok már elvesztették eredeti formájukat, négv apróka össze- vvomódott adón csúszkál a tálkában. A sült ez-el szemben arisztokrata, az aranysárga vanír parémn zcld salátával szemre is tetszetős.

A fiú élvezettel áll neki, a lány lassan kanalazza az egyre híguló pépet, nagyon

lassan, minél tovább tartson, s közben éhes tekintete ott pihen a szomszéd tálon.

— Szóval nem akarsz velem jönni? — kérdezi tele szájjal a fiú. — Pedig sajnálhatod, nem járnál rosszul!

A lány nem is felel, teljesen lefoglalja az utolsó csepp kanalazása.

Mindketten végeznek, a lány a szalvétával törli meg szépen ívelt ajkát, a fiú a kezével.

— Fizetek •— szólalnak meg majdnem egyszerre.

— Rögtön — int .vissza a pincér.

— Tessék! Mit számolhatok?

— Egy csontleves, egy bécsi szelet, saláta, két kenyér és egy jaffa — mondja a fiú miközben elővesz egy százast.

Megnézi a számlát, aztán ránéz a lányra.

— Egy kisadag fagylaltot is számoljon hozzá!

— Nem kell! Azt én fizetem — riad meg a lány.

A pincér újra számol.

— Tudod — fordult a lányhoz a fiú —, ha eljöttél volna velem, nem fizettem volna ki a fagylaltodat. De így sokkal szimpatikusa, bb lettél. Vedd úgy, hogy ajándék — ezzel feláll az asztaltól és erőszo.koltan határozott lépésekkel kimegy a sínek közé.

Saly Géza

tének, munkásságának somogyi vonatkozása ismeretes: néhány nyáron át Bábony községben alkotott.

»Rudnay életműve nagyon egyenetlen, éppen mert bízott festői ösztönében és gyenge munkáit is kiengedte a kezéből. Csodás alkotások váltakoznak közömbösökkel; a csúcsok a Nagybábonyi utca, a Pihenő hegedűs, a Csipkekendős nő, a mélyzengésű tájképek és még sok-sok mű. E remekművek Rudnayjáról szól ez a rövid írás« — olvassuk az előszóban.

A festőről László Gyula professzor összegyűjtötte a barátok, ismerősök, tanítványok emlékezéseit, csokorba gyűjtötte az egyéniségéről, otthonáról, tanításáról, művészetéről szóló elbeszéléseket, vallomásokat.

EGYÉNISÉGÉRŐL ezeket mondja Borsos Miklós: »Pompás megjelenésű, parádés ma» gyár úr, a képeiből lépett ki netenként kétszer a kis koszos világba, aztán gyorsan vissza a nemes leányhoz, a lcánai mennyegző magyar vitézei közé, betyárok, vonónyűvő cigányok varázslatos világába. Nagy művészt ismertem meg benne.«

Otthonára Hermann Lipót így emlékezik: »A félhomályban keretek aranya csillog, egy falnak támasztott hatalmas dárda vasa fénylik, a sarokban a földön százéves duda hever, különös kosfejjel díszítve, vászondarabokon megkezdett női fejek ... kényelmes régifajta karosszékek, könyvekkel, roskadásig megrakott asztal... egy szép komód, kopott szőnyegek ...«

Bábonyban sokan ülték asztalánál, Lőrinczy Szabolcs egy történetet mesél el arról, hogyan szerzett csavargó-modellt magának Rudnay. »A mester Bábonyban ismert meg egy öreg csavargóféle embert, nagyon tetszett neki s el is kezdett vele beszélgetni, ez volt a szokása, mielőtt festeni kezdett, szerette megismerni a modelljeit.

— Nem akar egy kis pénzt olcsón? Én csak mondom, hogy álljon vagy üljön, s magának más dolga nem lesz. minthogy úgy marad.«

»El is kezdi a festést, de öttíz perc múlva az ember els.zu- nyókál, elaludt! Költögeti, folytatja a festést, de bizony megint csak lekoppan a feje. AHg-alig sikerült tető alá hozni a képet. Közben megetette, megitatta úgy, ahogy megbeszélték. Kérdezik ám a falusiak utána, hogy milyen ember az új gazdád? Nagyon derék, azt szereti, amit én, jó magyar ember, csak ne festene.« Itt, Bábonyban történt a következő eset is. összekoccant egyszer egyik barátjával, aki nem ment többé feléje. Erre azt találta ki, hogy a kisbíró- val kidoboltatta — s az így adta tovább —, hogy Rudnay méltóságos úr elvesztette legjobb barátját, aki megtalálja, annak 20 forintot fizet. No erre csak összebékültek.«

A visszaemlékezések megörökítik a muzsikáló, táncoló festőt is. Akik hallották Rud- nayt hegedülni, egyöntetűen a legnagyobb elragadtatással beszélnek játékának magával ragadó erejéről; »Ügy hegedült, ahogy festett.« Rudnay eredeti, maga csinálta, ösztönös férfi tánca a magyar nép régirégi sajátos jellemét fejezte ki.

Barcsay Jenő röviden fog- galmazza meg a tanítvány vallomását: »Rajongtunk érte,

olyan volt, mint egy apostol.«

Hogyan festett Rudnay, erre emlékezik Halasyné, Rudnay Róza: Mikor festett, megszűnt a világ körülötte. Egyik gyönyörű kis vízfestményét mintegy húsz perc alatt, Bábonyban pedig egy tájképet torlódó felhőkkel, olajban mintegy fél óra alatt festett meg. önmagáról a Mester Szombathy Viktornak mondta: »A színek zenéje ez, kérem, hiszen a színeknek is zenéjük van. Azt kottáztam le csupán. Mert én ecsettel muzsikálok, amikor festek. Néha halkan, bánatosan, máskor meg kontrasztként dobok be valami vidám akkordot, élénk színt. . . lágy akkordok, homályos szoba, tompa fény . . .«

CIKKEI, ÍRÁSAI is figyelemre méltóak, de bármilyen szépek és meghatóak ezek a vallomásai, a maga mélységében, festészetében valósította meg ezt a benne viruló életérzést. »Mert minden lélek mélyén vannak titkok és örök némaságra kárhoztatva, fekete, láthatatlan lánggal égők, de a nagy lélek szárnyasán örömökkel felruházva lobban onnan el az értelem újjongó. együgyű életére. S ha bölcs, örökre hallgat, s ha művész, ki is tudja fejezni.«

H. B.

SOMOGYI NÉPLAP IMA. jMriM l