Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-05 / 127. szám

Harcostársak ajándéka Párizsból NEVELÉSRŐL IOMOGYI NÉPLAP Ctttfrtők, 1969. június 5. 99 ... neked, ki nindii példaképünk voltál ” A címlapon a hírhedt lép­csősor. Száz­nyolcvanöt fo­kán hátukon hordták a bá­nyából a követ a mauthauseni halál tábor la­kói. A könyvet az idén adta ki az egyik leg­rangosabb francia kiadó, a Gallimard, s Manuel Razo- la és Mariano Constanta, a két szerző a napokban küldte meg Kaposvárra Tsteban Ba­loghndk, na egykori har­costársnak. * • visszaemlé­kezés egyik szereplőjének. •Eeteban Balogh elvtársnak emlékül a mi nagy harcunk emlékére, amelyet a nemzet­közi brigádban és a mauthau­seni táborban vívtunk-« — ír­ta dedikációként Manuel Ra- zola, Ren« Jose pedig- ezzel egészítette ki: »Szivünk min­den melegével rád emlékezve küldjük-e könyvet neked, ki mindig példaképünk voltál.« Amióta bekopogott a postás ezzel a küldeménnyel, azóta a Kék háromszög Balogh Ist­ván legkedvesebb olvasmá­nya. A könyv azoknak a Spa­Aje eredetiség varázsa Iga» és szép küldetés Kétkedéssel, némelyek lebe­csüléssel fogadják a falusi né­pi együttesek működését, pro­dukcióit. Egyik-másik létezése valóban tiszavirág életű. A felszínen maradó együttesek viszont olyan értékek hordozói, amilyenekre a rangos városi táncegyüttes csak megközelí­tően képes. Az eredetiség varázsa jobbá­ra csupán a helyi vagy táji né­pi együttesek sajátja. Mesztegnyő népi együttese kilenc éve alakult meg. A he­lyi népszokások egész soroza­tát gyűjtötték csokorba. A Tollfosztó, Pinceszer, Lányké­rés, Lakodalmas — sajátos szí­nei e falu népi hagyomány-vi­lágának. »Esteledik a falu­ban«... című összeállításuk pedig a régi és mai szórakozás formáit szemléltette. Sokfelé szerepeltek, egyszer Csehszlo­vákiában is, legutóbb pedig a szövetkezeti együttesek kapu­vári vetélkedőjén hallottuk őket a rádióban. Vezetőjük egy szőke fiatalasszony, Kö- vesdi Tiborné tanítónő. Immár kilenc éve neveli, irányítja az együttest. Munkájuk tartalmá­ról, céljáról így nyilatkozott: — A helyi szokások és da­lok tárháza szinte kifogyhatat­lan. Ma is találni újat. A 82 éves Bors néni például telje­sem ismeretlen gyermekdalok egész gyűjteményét énekelte el. Ennek anyagából készül az utánpótlás csoport »Ki ját­szik valamit?« című összeállí­tása. A felnőttek pedig a fa­lura jellemző ősi foglalkozást, a halászatot mutatják be kö­vetkező műsorukban. — Minden együttes problé­mája, hogy kicserélődik a tag­ság. Azután, ha jól emlékszem, a szülők is görbe szemmel nézték a fiatalok esti próbáit V- az elején. Ebben van-e vál­tozás? — Kevés olyan ház van a faluban, amelyik ne adott vol­na egy-egy tagot az együttes­nek nyolc év alatt. Kétéven­ként szinte kicserélődnek. Ka­tonaság családalarítás... A szülők viszont nemcsak meg­barátkoztak azóta az együttes­sel, hanem például a ruhavar rásban vagy szerepléskor so­ka* íxash iei bizo­nyítja, hogy a falu, kiáll az együttesért, szereti és megbe­csüli a munkánkat. A szereplők, táncosok több­sége dolgozó fiatal, s van né­hány felnőtt és hatvanon felük' tagunk is. például CMnáth La jós bácsi a feleségével me« Do’1—*■ Rozika néni. Az újak és a régiek, a fiata­lt és az idősebbek egysége a belső nevelő munkától, a kö­zösségi széliem erejétől függ. Ez hogyan alakult Mesztog- nyőin? — A közösségi szellemre nem lehet panaszom. Mun­kánkkal, az összejövetelek­kel a KISZ-életet is színeseb­bé lehet tenni, vagyis ez része a KlSZ-munkának is. A kö­zös próbák mellett az össze­jövetelek, a közös szórakozás: olykor szrnház-mozilátogatás. kirándulás mind eszköz, lehe-. tőség a közösség formálására/ Névnapokon szokás a kö­szöntő: egy szál virág, egy könyv ... Nem nagy ajándék, de tartalom áll mögötte: az összetartozás. S ahogy emlí­tettem, ma már vonzó és meg­becsült dolog részese lenni az együttes munkájának, amely — ma is úgy érzem, mint a legelső években —: hivatás, küldetés, a helyi néphagyomá­nyok megőrzése. Nemrégen az öregek napjára mintegy há­romszáz idős mesztegnyőinelf mutattuk be műsorunkat. Meg­könnyezték ... Volt, aki oda­jött és elmondta: milyen bol­dogság még egyszer láthatni saját fiatalságuk emlékeit! És ez az. amiért érdemes dolgoz­ni. ami kárpótol és ami feled­tet sok mindent. — Egy időben — úgy hal­lottam — kicsinyes rágalmak, rosszindulatú támadások érték itt a faluban, amiért az együt­tessel foglalkozik. Nyilvánva­lóan irigységből. Erre gon­dolt? — Erre, de kérem, hagy ne beszéljünk róla. Elmúlt. .. — Jó. Akkor talán a jövőről... — Változatlanul szeretném, ha életben maradna a falu és a környék népdalkincse. Ezért minden próba 15 perc dal tanu­lással kezdődik. Régi tervem talán az idén megvalósul: kó­rust alakítani a 30 éven felü­liekből. Szereplések? A’Gusz­tusban a lellei találkozón lé­pünk fel. június 13-án r'dig háromnapos cserelátogatás­ra megyünk a Tolna megyei Beloiannisz faluba. Az ottani görög nemzetiségi együttessel közösen szereplünk Dunaújvá­rosban. Mesztegnyön falusi ' népi együttes működik immár nyolc éve. Amit csinálnak, azt mű­vészi nívóban, kifejező erő­ben nem lehet, nem is szabad az ismert, rangos néptánc­együttesekéhez viszonyíta­nunk. Munkájuk azonban olyan eredeti értékek hordo­zója, amilyenre városi együt­tes csak megközelítően képes. Érdemes becsülnünk érte. Wallinger Endre nyolországban harcolt köztár­saságiaknak állít emléket, akik 1940 és 1945 között Maut- hausenben voltak. Az előszó többször leszögezi, hogy csak minden szemszögből ellenőr­zött, hiteles tényeket és ada­tokat közölnek a tábor életé­ről, az ellenállás megszervezé­séről és a felszabadítás előké­szítéséről. A kék háromszög­ben a kaposvári veterán tevé­kenysége és visszaemlékézése is helyet kapott. Ez a második könyv, amely Párizsból érkezett a nemzet­közi brigád egykori harcosá­nak Damjanich utcai lakásá­ra. Négy évvel ezelőtt Artúr G. London (ő is szerepel a most kapott műben) tisztelte meg a prágai Artia kiadó gon­dozásában megjelent Espana, Espana című könyvének pél­dányával. Jövőre lesz a mauthauseni tábor felszabadításának ne­gyedszázados évfordulója. Egyre-másra jönnek a leve­lek Spanyolországból és Fran­ciaországból Kaposvárra, s a jubileumi találkozóra invitál­lak a köztiszteletben álló ve­teránt. Balogh Pista bácsi a most kapott könyvet vörös mű­anyag borítóba tette, gyöngy­betűkkel ráírta: Triangle bleu (azaz Kék háromszög), s még ennyit: Manuel Razola, Maria­no Constant«. Vörös a bekötő, mint az el­lenállás közben elesettek ki- ömlő vére. Lajos Géza A felnőttek felelőssége F ényes nappal öt-hat ál­talános iskolás forma fiú megy hazafelé »bandában«. Leszorítják a ki- sebb-nagyobb lányokat a jár­dáról, megjegyzéseket is tesz­nek rájuk. Felnőtt járókelők látják, van aki a fejét csóvál­ja, de senki sem szól rájuk. Alig tízéves gyermekek a mozi előtt rágyújtanak, füstölnék, mint a nagyok és senki nem inti le őket. Sőt olyan felnőtt is akad, aki enged a gyerekek kunyerálásának és megkínálja őket egy Kossuthtal. Vonaton: 11—15 éves »srácok« rohan­gálnak, szemrevételezik a fül­kében ülőket, csapkodják, nyitva hagyogatják az ajtókat, Tucatnyi felnőtt nézi, tűri ezt is a legtöbb esetben. De senki nem áll a sarkára, s nem tesz határozott erélyes szóval ren­det köztük. Azt viszont el­mondják, hogy »ilyenek a mai fiatalok. nem tudják őket megnevelni az iskolában« és így tovább. Ha szóba kerülnek ezek a problémák, ha feltesszük a kérdést az érdekelt felnőttek­nek, akik hasonló esetben je­len vannak: miért engedik meg ezt, miért nem szólnak rá a gyerekekre, a válaszok többnyire azonosak. »Nem 02 én dolgom ez, nevelje meg őket az iskola: nevelje meg minden szülő a saját gyerme­két.« Vagyis: »Nem az én ügyem...« Eléggé általános nézet ez köztünk, felnőttek között Miért veszélyes, miért megengedhetetlen szemlélet ez a mai társadalmunkban? Az ember nevelésében há­rom tényező a legfontosabb: az iskola, a család és a mun­kahely. Ezek közül gyermeke­inkre közvetlenül az iskola, az ifjúsági mozgalom és a család van a legdöntőbb hatással. Társadalmunk fejlődésében meghatározó szerepe van a köz­oktatásnak; az iskolák a szo­cialista nevelés legfőbb szín­terévé váltak. Ezt segíti egyre több szocialista hatás is a csa­ládban. És nem szabad lebe­csülni az egyéb hatásokat sem, amelyek alakítják gyermeke­inket. Életükben három vi­szony hat a legerősebben: a nevelő—'tanuló, illetve a szü­lő—gyermek viszony, és ami­ről keveset szólunk: a fel­nőtt—gyermek viszony. M inden szülő és pedagó­gus akarva-akaratlan, még egy megtisztelő szerepet köteles betölteni: a felnőtt szerepét. És ennek a szerepnek a nagy felelősségét nem ismerjük fel sokszor, és ezzel járó kötelességeinket sem teljesítjük mindig. Talán ab­ban jobbára egyetértünk, hogy van ilyen felelősségünk. De hozzunk bizonyításul tényeket is. Gyermekeink a nap egy részét, 4—6 óráját töltik az iskolában, ha napközisek ak­kor többet is. A hátralevő 18— 20 órában otthon, vagy azon kívül tartózkodnak. Legtöbb családban dolgoznak a szülők, HOGY ÖREGSZEM! így a nagyszülők felügyelnek a gyerekre, de gyakran ez is hiányzik. S ebben az esetben teljes az »önállóság.« Hat rá­juk minden, jól is, rosszul is. Gyermekeink kétségtelenül so­kat vannak az iskolán és a családi házon kívül. Játszanak utcán, parkban: sétálnak, be­vásárolnak. különféle megbí­zatásokat végeznek; utaznak vonaton, buszon, villamoson, sokszor naponta, és sorolhat­nánk tovább mozgásukat a társadalomban, az életben. Ér ilyenkor nincs mellettük nevelő, a szülő, csak a félne tek veszik körül őket. Csak i. felnőttek, és — természetesen a saját társaik is. Hatnak rá­juk, alakítják őket életükkel, cselekvéseikkel, magatartásuk­kal. És szívre a kezet: vajon törődünk-e mi eléggé a körü­löttünk lévő gyermekekkel. Jó példát nyújtunk-e nekik, fele­lősséggel neveljük-e őket szép­re, jóra? Nem erősebb-e sok­szor bennünk az a nézet, hogy »nem az én ügyem, nem az én gyermekem«. Mondhatják né­melyek: van nekem elég gon­dom. nem hiányzik a nevelés­ek«. Meg aztán: »olyan neve­letlenek. szemtelenek, ezek a mai gyermekek, nem le­het rájuk hatni szép szóval, kár a fáradságért«. Vannak ilyenek köztük, ez nem vitás. De vajon kik nevelték őket így? Van felnőtt, aki maga is sokallja a társadalmi együtt­élés meglévő »tilalomtábláit«, aki maga is nyűgnek érzi a kulturált emberhez méltó vi­selkedési formák, szabályok betartását. Igaz, a szabályok önmagukban nem elégségesek. Be is kell tartatnunk ókét és be is kell tartatnunk őket másokkal és gyermekeinkkel is. Ez is nevelői feladatunk nekünk, felnőtteknek. A másik nehezebb. de eredményesebb mód­szer: a személyes pél­damutatás gyermekeink szá­mára. Akkor is, ha azok nem a mi családunkba tartoznak. Mert a tolakodó, trágárul be­szélő felnőttek, akik semmibe veszik az emberi viselkedés elemi szabályait, akik pilla­natnyi előnyökért sok minden­re képesek, ugyancsak »nevel­nek« a maguk példájával. És a környezetükben levő gyere­kek mindig olyanokká lesznek, amilyenekké ezek a felnőttek is alakítják őket. A gyerekek könnyen utánoznak mindent könnyen válnak ők is gátlás­talanná cselekvésükben, visel­kedésükben, beszédmodoruk­ban, ha ezt tapasztalják ma­guk körül. Ezzel ellentétes példára és hatásokra kell tö­rekedniük a felnőtteknek. Szeléndi Gábor 7 irpák Tihamér még né­hány éve a Tücsök és Bogár Kiszerelő Válla­lat (TÜBOKI) főmérnöke volt, de csapnivalóan dolgozott. Tudatlanságával kilógott a TÜBOKI műszaki kollektívá­jából, amely egészében véve értette a dolgát. Az illetéke­sek döntöttek: leváltják Tirpákot és olyan posztra he­lyezik át, ahol tudatlansága nem fog feltűnést kelteni, így került az egyik ingatlan- kezelőség műszaki hibafel­mérő csoportjának élére. Tirpák elfoglalta új őrhe­lyét. Hetekig serényen tanul­mányozza a csoport munka mechanizmusát. Végül össze­hívta munkatársait. — A bérlők rengeteget pa­naszkodnak csoportunkra Nem értenek egyet megálla­pításainkkal. Es miért? Mert a hibafelméréseknél önök ud- dig szubjektív megérzéseikre támaszkodtak. Ennek vége. Modernizáljuk a munkát: majd a műszerek beszélnek. Még annyi hibát sem fogunk elismerni, mint eddig. Elvég­re amúgy sem lehet több a hiba, mint amennyinek a ki­javítására keretünk van, de meglátják: a lakók, akik önöknek nem hittek, majd hisznek a műszereknek. Itt ^Műszeres van dr. Virgula bejelentése. Azt mondja: a lakás helyisé­geinek méretéhez képest ki­csik a fűtőtestek, továbbá az ajtók és az ablakok megvete­medtek, s a réseken át besü­völt a szél, végül a szoba fala erősen nedves, önök persze kimennének ehhez a doktor­hoz és megpróbálnák lebe­szélni őt a hibákról. Persze, hogy ő nem hinne önöknek. De majd hisz a műszereknek! Reggel együtt szállunk ki dr. Virgulához. A következő mű­szereket hozzák ki magukkal: egy collstokot, egy kézi szá­mológépet, egy gyertyát, egy asztali ventillátort meg egy krumplinyomót. Megértve? Másnap reggel a hibafel­mérési csoport megszállta dr. Virgula otthonát. Tirpák munkához látott. — Tehát hideg a lakás, doktor úr. Nézzük csak. Ezzel a collstokkál megmérjük a szoba szélességét, ez öt méter, most a hosszát, ez hat méter. És most jön a számológép: csivirem, csavarom, tessék, éppen 30 négyzetméter. Nem én mondom, doktor úr, ha­nem a műszer! Megint a coll- stok: a szoba magassága 3 méter. A gép szépen kiszá­mítja a helyiség térfogatát: tessék, 90 légköbméter. A fal- vastagság következik, így ni. Most az ablakok mérete... Ez is megvan. Legvégül a ra­diátor bordáinak számlálása: tizenöt borda. Egy kis csen­det kérek. Tirpák percekig tekergette a számológép fogantyúját, végül örömmel közölte a dok­torral: — Minden a legnagyobb rendben. Itt senki sem fáz­hat, itt állandó 21 foknak kell lennie. Mi következik doktor úr? O, igen, az ajtó repedé­sei. Tehát itt befúj a szél. Na majd a műszerek. Kérem az asztali ventillátort. Látja, doktorkám? Ide tartom a re­pedéshez. Nos, a lapátok meg se moccannak. De ellenőriz­zük még a műszert is: gyújt­suk csak meg ezt a gyertyát. Ha itt huzat van, elfújja a lángot. Elfújta? Nem fújta el. A műszeres vizsgálat ered­ménye: negativ, hehehe. Es még mi is van: ja persze, a nedves falak. Ez volna az? Jó. Kérek egy kalapácsot. Most szépen kitörök egy da­rabot ebből a nedves fal­ból. így ni. Szabad a krump- linyomót? A faldarabkát be­lehelyezem a nyomókészülék­be, így ni. Tessék, doktor úr, jó erősen nyomja össze. Ha ugyanis nedves a fal, akkor most itt, alul csurogni kell a víznek. Még erősebben tes­sék! Csurog vagy nem csu­rog? Nem csurog. Tehát a műszeres vizsgálat eredménye ismét negatív. Remélem, dok­tor úr, elégedett, s nem gya­núsíthat bennünket felszínes­séggel. A műszer csalhatat­lan, csak az ember tévedhet. Kartársak, mehetünk. A műszeres vizsgálatot kö­vető napon Tirpák összeesett. Kartársai azonnal elszaladtak Virgula doktorért. A doktor menten ott termett, megvizs­gálta a hápogó Tirpákot és így szólt: — Nézze, szubjektív megér­zéseim szerint önnek nikotin­mérgezése van. De műszerek­kel nem tudom kimutatni. Márpedig a műszer beszél. Tudja mit? Ne törődjék vele. Horváth József

Next

/
Thumbnails
Contents