Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-05 / 127. szám
Harcostársak ajándéka Párizsból NEVELÉSRŐL IOMOGYI NÉPLAP Ctttfrtők, 1969. június 5. 99 ... neked, ki nindii példaképünk voltál ” A címlapon a hírhedt lépcsősor. Száznyolcvanöt fokán hátukon hordták a bányából a követ a mauthauseni halál tábor lakói. A könyvet az idén adta ki az egyik legrangosabb francia kiadó, a Gallimard, s Manuel Razo- la és Mariano Constanta, a két szerző a napokban küldte meg Kaposvárra Tsteban Baloghndk, na egykori harcostársnak. * • visszaemlékezés egyik szereplőjének. •Eeteban Balogh elvtársnak emlékül a mi nagy harcunk emlékére, amelyet a nemzetközi brigádban és a mauthauseni táborban vívtunk-« — írta dedikációként Manuel Ra- zola, Ren« Jose pedig- ezzel egészítette ki: »Szivünk minden melegével rád emlékezve küldjük-e könyvet neked, ki mindig példaképünk voltál.« Amióta bekopogott a postás ezzel a küldeménnyel, azóta a Kék háromszög Balogh István legkedvesebb olvasmánya. A könyv azoknak a SpaAje eredetiség varázsa Iga» és szép küldetés Kétkedéssel, némelyek lebecsüléssel fogadják a falusi népi együttesek működését, produkcióit. Egyik-másik létezése valóban tiszavirág életű. A felszínen maradó együttesek viszont olyan értékek hordozói, amilyenekre a rangos városi táncegyüttes csak megközelítően képes. Az eredetiség varázsa jobbára csupán a helyi vagy táji népi együttesek sajátja. Mesztegnyő népi együttese kilenc éve alakult meg. A helyi népszokások egész sorozatát gyűjtötték csokorba. A Tollfosztó, Pinceszer, Lánykérés, Lakodalmas — sajátos színei e falu népi hagyomány-világának. »Esteledik a faluban«... című összeállításuk pedig a régi és mai szórakozás formáit szemléltette. Sokfelé szerepeltek, egyszer Csehszlovákiában is, legutóbb pedig a szövetkezeti együttesek kapuvári vetélkedőjén hallottuk őket a rádióban. Vezetőjük egy szőke fiatalasszony, Kö- vesdi Tiborné tanítónő. Immár kilenc éve neveli, irányítja az együttest. Munkájuk tartalmáról, céljáról így nyilatkozott: — A helyi szokások és dalok tárháza szinte kifogyhatatlan. Ma is találni újat. A 82 éves Bors néni például teljesem ismeretlen gyermekdalok egész gyűjteményét énekelte el. Ennek anyagából készül az utánpótlás csoport »Ki játszik valamit?« című összeállítása. A felnőttek pedig a falura jellemző ősi foglalkozást, a halászatot mutatják be következő műsorukban. — Minden együttes problémája, hogy kicserélődik a tagság. Azután, ha jól emlékszem, a szülők is görbe szemmel nézték a fiatalok esti próbáit V- az elején. Ebben van-e változás? — Kevés olyan ház van a faluban, amelyik ne adott volna egy-egy tagot az együttesnek nyolc év alatt. Kétévenként szinte kicserélődnek. Katonaság családalarítás... A szülők viszont nemcsak megbarátkoztak azóta az együttessel, hanem például a ruhavar rásban vagy szerepléskor soka* íxash iei bizonyítja, hogy a falu, kiáll az együttesért, szereti és megbecsüli a munkánkat. A szereplők, táncosok többsége dolgozó fiatal, s van néhány felnőtt és hatvanon felük' tagunk is. például CMnáth La jós bácsi a feleségével me« Do’1—*■ Rozika néni. Az újak és a régiek, a fiatalt és az idősebbek egysége a belső nevelő munkától, a közösségi széliem erejétől függ. Ez hogyan alakult Mesztog- nyőin? — A közösségi szellemre nem lehet panaszom. Munkánkkal, az összejövetelekkel a KISZ-életet is színesebbé lehet tenni, vagyis ez része a KlSZ-munkának is. A közös próbák mellett az összejövetelek, a közös szórakozás: olykor szrnház-mozilátogatás. kirándulás mind eszköz, lehe-. tőség a közösség formálására/ Névnapokon szokás a köszöntő: egy szál virág, egy könyv ... Nem nagy ajándék, de tartalom áll mögötte: az összetartozás. S ahogy említettem, ma már vonzó és megbecsült dolog részese lenni az együttes munkájának, amely — ma is úgy érzem, mint a legelső években —: hivatás, küldetés, a helyi néphagyományok megőrzése. Nemrégen az öregek napjára mintegy háromszáz idős mesztegnyőinelf mutattuk be műsorunkat. Megkönnyezték ... Volt, aki odajött és elmondta: milyen boldogság még egyszer láthatni saját fiatalságuk emlékeit! És ez az. amiért érdemes dolgozni. ami kárpótol és ami feledtet sok mindent. — Egy időben — úgy hallottam — kicsinyes rágalmak, rosszindulatú támadások érték itt a faluban, amiért az együttessel foglalkozik. Nyilvánvalóan irigységből. Erre gondolt? — Erre, de kérem, hagy ne beszéljünk róla. Elmúlt. .. — Jó. Akkor talán a jövőről... — Változatlanul szeretném, ha életben maradna a falu és a környék népdalkincse. Ezért minden próba 15 perc dal tanulással kezdődik. Régi tervem talán az idén megvalósul: kórust alakítani a 30 éven felüliekből. Szereplések? A’Gusztusban a lellei találkozón lépünk fel. június 13-án r'dig háromnapos cserelátogatásra megyünk a Tolna megyei Beloiannisz faluba. Az ottani görög nemzetiségi együttessel közösen szereplünk Dunaújvárosban. Mesztegnyön falusi ' népi együttes működik immár nyolc éve. Amit csinálnak, azt művészi nívóban, kifejező erőben nem lehet, nem is szabad az ismert, rangos néptáncegyüttesekéhez viszonyítanunk. Munkájuk azonban olyan eredeti értékek hordozója, amilyenre városi együttes csak megközelítően képes. Érdemes becsülnünk érte. Wallinger Endre nyolországban harcolt köztársaságiaknak állít emléket, akik 1940 és 1945 között Maut- hausenben voltak. Az előszó többször leszögezi, hogy csak minden szemszögből ellenőrzött, hiteles tényeket és adatokat közölnek a tábor életéről, az ellenállás megszervezéséről és a felszabadítás előkészítéséről. A kék háromszögben a kaposvári veterán tevékenysége és visszaemlékézése is helyet kapott. Ez a második könyv, amely Párizsból érkezett a nemzetközi brigád egykori harcosának Damjanich utcai lakására. Négy évvel ezelőtt Artúr G. London (ő is szerepel a most kapott műben) tisztelte meg a prágai Artia kiadó gondozásában megjelent Espana, Espana című könyvének példányával. Jövőre lesz a mauthauseni tábor felszabadításának negyedszázados évfordulója. Egyre-másra jönnek a levelek Spanyolországból és Franciaországból Kaposvárra, s a jubileumi találkozóra invitállak a köztiszteletben álló veteránt. Balogh Pista bácsi a most kapott könyvet vörös műanyag borítóba tette, gyöngybetűkkel ráírta: Triangle bleu (azaz Kék háromszög), s még ennyit: Manuel Razola, Mariano Constant«. Vörös a bekötő, mint az ellenállás közben elesettek ki- ömlő vére. Lajos Géza A felnőttek felelőssége F ényes nappal öt-hat általános iskolás forma fiú megy hazafelé »bandában«. Leszorítják a ki- sebb-nagyobb lányokat a járdáról, megjegyzéseket is tesznek rájuk. Felnőtt járókelők látják, van aki a fejét csóválja, de senki sem szól rájuk. Alig tízéves gyermekek a mozi előtt rágyújtanak, füstölnék, mint a nagyok és senki nem inti le őket. Sőt olyan felnőtt is akad, aki enged a gyerekek kunyerálásának és megkínálja őket egy Kossuthtal. Vonaton: 11—15 éves »srácok« rohangálnak, szemrevételezik a fülkében ülőket, csapkodják, nyitva hagyogatják az ajtókat, Tucatnyi felnőtt nézi, tűri ezt is a legtöbb esetben. De senki nem áll a sarkára, s nem tesz határozott erélyes szóval rendet köztük. Azt viszont elmondják, hogy »ilyenek a mai fiatalok. nem tudják őket megnevelni az iskolában« és így tovább. Ha szóba kerülnek ezek a problémák, ha feltesszük a kérdést az érdekelt felnőtteknek, akik hasonló esetben jelen vannak: miért engedik meg ezt, miért nem szólnak rá a gyerekekre, a válaszok többnyire azonosak. »Nem 02 én dolgom ez, nevelje meg őket az iskola: nevelje meg minden szülő a saját gyermekét.« Vagyis: »Nem az én ügyem...« Eléggé általános nézet ez köztünk, felnőttek között Miért veszélyes, miért megengedhetetlen szemlélet ez a mai társadalmunkban? Az ember nevelésében három tényező a legfontosabb: az iskola, a család és a munkahely. Ezek közül gyermekeinkre közvetlenül az iskola, az ifjúsági mozgalom és a család van a legdöntőbb hatással. Társadalmunk fejlődésében meghatározó szerepe van a közoktatásnak; az iskolák a szocialista nevelés legfőbb színterévé váltak. Ezt segíti egyre több szocialista hatás is a családban. És nem szabad lebecsülni az egyéb hatásokat sem, amelyek alakítják gyermekeinket. Életükben három viszony hat a legerősebben: a nevelő—'tanuló, illetve a szülő—gyermek viszony, és amiről keveset szólunk: a felnőtt—gyermek viszony. M inden szülő és pedagógus akarva-akaratlan, még egy megtisztelő szerepet köteles betölteni: a felnőtt szerepét. És ennek a szerepnek a nagy felelősségét nem ismerjük fel sokszor, és ezzel járó kötelességeinket sem teljesítjük mindig. Talán abban jobbára egyetértünk, hogy van ilyen felelősségünk. De hozzunk bizonyításul tényeket is. Gyermekeink a nap egy részét, 4—6 óráját töltik az iskolában, ha napközisek akkor többet is. A hátralevő 18— 20 órában otthon, vagy azon kívül tartózkodnak. Legtöbb családban dolgoznak a szülők, HOGY ÖREGSZEM! így a nagyszülők felügyelnek a gyerekre, de gyakran ez is hiányzik. S ebben az esetben teljes az »önállóság.« Hat rájuk minden, jól is, rosszul is. Gyermekeink kétségtelenül sokat vannak az iskolán és a családi házon kívül. Játszanak utcán, parkban: sétálnak, bevásárolnak. különféle megbízatásokat végeznek; utaznak vonaton, buszon, villamoson, sokszor naponta, és sorolhatnánk tovább mozgásukat a társadalomban, az életben. Ér ilyenkor nincs mellettük nevelő, a szülő, csak a félne tek veszik körül őket. Csak i. felnőttek, és — természetesen a saját társaik is. Hatnak rájuk, alakítják őket életükkel, cselekvéseikkel, magatartásukkal. És szívre a kezet: vajon törődünk-e mi eléggé a körülöttünk lévő gyermekekkel. Jó példát nyújtunk-e nekik, felelősséggel neveljük-e őket szépre, jóra? Nem erősebb-e sokszor bennünk az a nézet, hogy »nem az én ügyem, nem az én gyermekem«. Mondhatják némelyek: van nekem elég gondom. nem hiányzik a nevelések«. Meg aztán: »olyan neveletlenek. szemtelenek, ezek a mai gyermekek, nem lehet rájuk hatni szép szóval, kár a fáradságért«. Vannak ilyenek köztük, ez nem vitás. De vajon kik nevelték őket így? Van felnőtt, aki maga is sokallja a társadalmi együttélés meglévő »tilalomtábláit«, aki maga is nyűgnek érzi a kulturált emberhez méltó viselkedési formák, szabályok betartását. Igaz, a szabályok önmagukban nem elégségesek. Be is kell tartatnunk ókét és be is kell tartatnunk őket másokkal és gyermekeinkkel is. Ez is nevelői feladatunk nekünk, felnőtteknek. A másik nehezebb. de eredményesebb módszer: a személyes példamutatás gyermekeink számára. Akkor is, ha azok nem a mi családunkba tartoznak. Mert a tolakodó, trágárul beszélő felnőttek, akik semmibe veszik az emberi viselkedés elemi szabályait, akik pillanatnyi előnyökért sok mindenre képesek, ugyancsak »nevelnek« a maguk példájával. És a környezetükben levő gyerekek mindig olyanokká lesznek, amilyenekké ezek a felnőttek is alakítják őket. A gyerekek könnyen utánoznak mindent könnyen válnak ők is gátlástalanná cselekvésükben, viselkedésükben, beszédmodorukban, ha ezt tapasztalják maguk körül. Ezzel ellentétes példára és hatásokra kell törekedniük a felnőtteknek. Szeléndi Gábor 7 irpák Tihamér még néhány éve a Tücsök és Bogár Kiszerelő Vállalat (TÜBOKI) főmérnöke volt, de csapnivalóan dolgozott. Tudatlanságával kilógott a TÜBOKI műszaki kollektívájából, amely egészében véve értette a dolgát. Az illetékesek döntöttek: leváltják Tirpákot és olyan posztra helyezik át, ahol tudatlansága nem fog feltűnést kelteni, így került az egyik ingatlan- kezelőség műszaki hibafelmérő csoportjának élére. Tirpák elfoglalta új őrhelyét. Hetekig serényen tanulmányozza a csoport munka mechanizmusát. Végül összehívta munkatársait. — A bérlők rengeteget panaszkodnak csoportunkra Nem értenek egyet megállapításainkkal. Es miért? Mert a hibafelméréseknél önök ud- dig szubjektív megérzéseikre támaszkodtak. Ennek vége. Modernizáljuk a munkát: majd a műszerek beszélnek. Még annyi hibát sem fogunk elismerni, mint eddig. Elvégre amúgy sem lehet több a hiba, mint amennyinek a kijavítására keretünk van, de meglátják: a lakók, akik önöknek nem hittek, majd hisznek a műszereknek. Itt ^Műszeres van dr. Virgula bejelentése. Azt mondja: a lakás helyiségeinek méretéhez képest kicsik a fűtőtestek, továbbá az ajtók és az ablakok megvetemedtek, s a réseken át besüvölt a szél, végül a szoba fala erősen nedves, önök persze kimennének ehhez a doktorhoz és megpróbálnák lebeszélni őt a hibákról. Persze, hogy ő nem hinne önöknek. De majd hisz a műszereknek! Reggel együtt szállunk ki dr. Virgulához. A következő műszereket hozzák ki magukkal: egy collstokot, egy kézi számológépet, egy gyertyát, egy asztali ventillátort meg egy krumplinyomót. Megértve? Másnap reggel a hibafelmérési csoport megszállta dr. Virgula otthonát. Tirpák munkához látott. — Tehát hideg a lakás, doktor úr. Nézzük csak. Ezzel a collstokkál megmérjük a szoba szélességét, ez öt méter, most a hosszát, ez hat méter. És most jön a számológép: csivirem, csavarom, tessék, éppen 30 négyzetméter. Nem én mondom, doktor úr, hanem a műszer! Megint a coll- stok: a szoba magassága 3 méter. A gép szépen kiszámítja a helyiség térfogatát: tessék, 90 légköbméter. A fal- vastagság következik, így ni. Most az ablakok mérete... Ez is megvan. Legvégül a radiátor bordáinak számlálása: tizenöt borda. Egy kis csendet kérek. Tirpák percekig tekergette a számológép fogantyúját, végül örömmel közölte a doktorral: — Minden a legnagyobb rendben. Itt senki sem fázhat, itt állandó 21 foknak kell lennie. Mi következik doktor úr? O, igen, az ajtó repedései. Tehát itt befúj a szél. Na majd a műszerek. Kérem az asztali ventillátort. Látja, doktorkám? Ide tartom a repedéshez. Nos, a lapátok meg se moccannak. De ellenőrizzük még a műszert is: gyújtsuk csak meg ezt a gyertyát. Ha itt huzat van, elfújja a lángot. Elfújta? Nem fújta el. A műszeres vizsgálat eredménye: negativ, hehehe. Es még mi is van: ja persze, a nedves falak. Ez volna az? Jó. Kérek egy kalapácsot. Most szépen kitörök egy darabot ebből a nedves falból. így ni. Szabad a krump- linyomót? A faldarabkát belehelyezem a nyomókészülékbe, így ni. Tessék, doktor úr, jó erősen nyomja össze. Ha ugyanis nedves a fal, akkor most itt, alul csurogni kell a víznek. Még erősebben tessék! Csurog vagy nem csurog? Nem csurog. Tehát a műszeres vizsgálat eredménye ismét negatív. Remélem, doktor úr, elégedett, s nem gyanúsíthat bennünket felszínességgel. A műszer csalhatatlan, csak az ember tévedhet. Kartársak, mehetünk. A műszeres vizsgálatot követő napon Tirpák összeesett. Kartársai azonnal elszaladtak Virgula doktorért. A doktor menten ott termett, megvizsgálta a hápogó Tirpákot és így szólt: — Nézze, szubjektív megérzéseim szerint önnek nikotinmérgezése van. De műszerekkel nem tudom kimutatni. Márpedig a műszer beszél. Tudja mit? Ne törődjék vele. Horváth József
