Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-05 / 127. szám
Külpolitikai napi összefoglaló Híresztelések Nixon vietnami propagandalépéséről Újabb dilemma a Rajna partján NDK — szudáni diplomáciai kapcsolatok A legutóbbi jelentések fényében az eddiginél is érthetőbbé vált Thieu kétségbeesett, vagdalkozó beszéde Csang Kaj-sek fővárosában, Tajpejben. Washingtonban ugyanis a Nixon—Thieu találkozó küszöbén újra erőre kaptak azok a kombinációk, amelyek szerint az amerikai elnök a találkozón bizonyos V SA-csapategységek Vietnamból való kivonását fogja szorgalmazni. Az egyelőre meg nem erősített hírek szerint Nixon 35—50 000 katonára gondol. Célja teljesen nyilvánvaló: ezzel a hadihelyzetet lényegesén nem befolyásoló gesztussal el akarja hallgattatni, vagy legalábbis halkita- ni a háborúellenes amerikai és nemzetközi tömegmozgalmat. ismételjük: egyelőre az sem biztos, hogy az előzetes hírek igaznak bizonyulnak. De ebben az esetben is kétségtelennek tűnik két alapvető tény: 1. Mivel a saigoni bábrezsim egész léte az amerikai katonai jelenléttől függ, Nixonnak nem lesz könnyű dolga, ha Thieu elnökkel el akarja fogadtatni még ezt a csekély csapatlétszám-csökkentést is. 2. Ez a lépés hosszabb távon nem old meg semmit. Több mint félmillió amerikai betolakodó van Vietnamban és béke csak valamelyikük hazatérése után képzelhető el. A párizsi tárgyalásokon csak a háború konzekvenciáinak teljes levonása hozhatja meg a világ által annyira várt eredményt, a propagandalépések és kis stílű taktikázások csak meghosszabbíthatják a vietnami nép szenvedéseit. Bonnban újra összeült az úgynevezett »Kressbronni kör«, amely a vezető két koalíciós párt magas rangú képviselőiből áll és amely — a nyugatnémet sajtó szóhasználatával — az utóbbi időben az NSZK »szuperkormánya«. Az igazság az, hogy a «-kör« gyakori összeülése éppen az éleződő koalíciós krízist érzékelteti. A szociáldemokrata és a CSU— SDU vezetők inkább a kulisz- szák mögött folytatják titkos vitáikat, mint a nyilvánosság számára jobban megközelíthető fórumokon. A vita fő témája — legalábbis közvetve — ismét Bonn legnagyobb dilemmája, a Német Demokratikus Köztársaság fokozódó nemzetközi tekintélye. Kiesin- gerék szerették volna »megtorlásul« megszakítani a diplomáciai kapcsolatokat Kambodzsával, Brandt külügyminiszter viszonylag enyhe reagálás mellett tört lándzsát. A »kressbronni kör« e vitájának kompromisszumos eredményét immár minisztertanácson hozták nyilvánosságra. Lényege: befagyasztják, de nem szakítják meg a diplomáciai kapcsolatokat Kambodzsával. A bonni magatartás gro- teszkségére és az NDK elismerésével kapcsolatos folyamat megállíthatatlanságára jellemző, hogy miközben a Rajna partján nagy viták folytak Kambodzsa »megbüntetéséről«, újabb ország. Szudán is elismerte a világ immár hetedik ipari hatalmát, a Német Demokratikus Köztársaságot. Az NDK nagykövete már át is nyújtotta megbízólevelét Nu- meiri elnöknek. Pompidou alkudozik Feloszlatott kormány Holland-Antillák törvényhozó tanácsa a kormány feloszlatása és új választások kiírása mellett döntött, miután a szakszervezetek általános sztrájkot helyeztek kilátásba, ha a kormány nem mond le. A szavazás aránya 14:6 volt A szakszervezetek követelésüket azután terjesztették be, hogy a múlt héten zavargások törtek ki a Holland-An- tillákhoz tartozó Curacao szigetén, és ezek során két munkás meghalt, 20 megsebesült, 300-at letartóztattak, s a szigetre több száz holland tengerészt vezényeltek. 4 MOSZKVAI TANÁCSKOZÁS ELÉ Tanácskozás—összefogás A kommunista mozgalom nemzetközi feladatai ma mérhetetlenül nagyok. Világméretű mozgalommá vált, amely a szocializmust és a kommunizmust korunk vezető erejévé változtatta, s bebizonyította, hogy a szocializmus és a kommunizmus a társadalmi haladás országútja az egész emberiség számára. Csak ez a mozgalom rendelkezik olyan tudományos elmélettel — a marxizmus-lenin- izmussai —, amely a legteljesebben ki tudja fejezni a néptömegek érdekeit. Ez a mozgalom képes szorosabbra zárni az összes demokratikus, haladó, antiimperialista erők sorait a közös célokért vívott küzdelemben. Mi szükséges ahhoz, hogy a kommunisták teljesíteni- tudják az említett sajátosságokból adódó feladataikat? Elsősorban összefogás. Egységre van szükségük, amely a munkásosztály érdekeinek alapvető azonosságából fakad és a proletár nemzetköziség elvi alapiára épül. Ez nemcsak a jelenkor követelménye. A kommunista mozgalom erejének forrása mindig a kor legfontosabb kérdéseiben elfoglalt közös eszmei-politikai álláspont volt. Ennek kikovácsolása azonban minden korban sajátos formákat igényelt. Nagyon szókimondó volt ebben a tekintetben a Kommunista Interna- cionálé Végrehajtó Bizottságának Elnöksége, amely 1943 májusi határozatában a Komintern feloszlatásával kapcsolatban megállapította: »A kommunisták, akiket a marxizmus—leninizmus megalapozóinak tanítása vezérel, sohasem voltak hívei annak, hogy fenn kell tartani az idejét múlt szervezeti formákat. A munkásmozgalom szervezeti formáit és szervezetének munkamódszereit mindenkor alá- renddelték az egész munkás- mozgalom alapvető politikai érdekeinek, az adott konkrét történelmi helyzet sajátosságainak, s az ebből a helyzetből közvetlenül adódó feladatoknak.-« A nemzetközi kommunista mozgalomnak ma nincs központja, s általános a vélemény, hogy nincs is szükség Zavargások Indiában Az indiai Andhra Pradesh államban hónapok óta feszült helyzet uralkodik, mert a te- lingán nemzetiségű lakosság külön államot szeretne alakítani. Szerdán Hyderabadban és Decunderabadban voltak szeparatista tüntetések, s a rendőrség három ízben is tüzet nyitott a tüntetőkre. Hat személy életét vesztette. A tüntetéseknek hétfő óta már 15 halálos áldozatuk van. (MTI) sem egy, sem több központra. A pártok teljes önállósággal dolgoznak, szuverének és kettős — saját munkásosztályuknak és a nemzetközi munkás- osztálynak tartozó — felelősségük tudatában határozzák meg politikájukat. Eközben azonban egyikük sem mondhat le a többi testvérpárt tapasztalatairól, s arról az erőforrásról, amelyet a pártok internacionalista közössége jelent. A nemzetközi kommunista mozgalom növekedésének és kiterjedésének körülményei között pedig egyetlen testvérpárt sem vállalja és nem is vállalhatja magára, hogy a világhelyzetet egyedül értékelje, egyedül állapítsa meg, mi a feladata valameny- nyi kommunista és munkáspártnak a világpolitika központi, legfontosabb kérdéseiben. Valamennyi párt elméleti felismerésének és forra- ralmi tapasztalatainak összessége adj?, a közös elméleti tudást, fejlesztheti tovább az elméletet. Nem mellékes tehát, milyen formákat választanak a pártok az egység megszilárdítására, az akciók összehangolására. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezek a formák sokrétűek és megfelelnek a mai követelményeknek. A kétoldalú találkozókon a pártok küldöttségei rendszeresen véleményt cserélnek az egymást érdeklő kérdésekről, kicserélik a pártmunka tapasztalatait Elterjedt forma a testvérpártok képviselőinek regionális találkozója, amelyen a világ egy-egy övezetének kommunistáit érdeklő konkrét kérdéseket vitatnak meg. E találkozók közül nagy nemzetközi visszhangot keltettek az európai kapitalista országok kommunista pártjainak brüsz- szeli (1965 június) és bécsi (1966 május) konferenciái, s különösen az európai kommunista és munkásoártok 1967 áprilisi Karlovy Vary-i értekezlete. De külön-külön tanácskoztak már az észak-európai, az arab és a latin-amerikai államok kommunistái is. Mindezek mellett az elvtársi eszmecsere, a szabad, demokratikus vita leghatékonyabb fórumának a nemzetközi tanácskozásokat tartják a mozgalomban. A közösen kialakított következtetések közleményekben, nyilatkozatokban, felhívásokban és kiáltványokban láttak napvilágot, nem születtek tehát az egyes pártok tagságára kötelező határozatok. Ezeket minden párt központi bizottsága fogadta éL így volt ez, az eddigi értekezleteken, s minden bizonynyal így lesz ezután is. Napjainkban barát és ellenség egyaránt nagy várakozással tekint a ma kezdődő nemzetközi tanácskozás elé. A világ most sokkal inkább világos szavakat és hatásos tetteket vár a kommunistáktól, mint valaha, hiszen egyrészt bonyolult és ellentmondásos a helyzet, másrészt pedig rendkívül fenyegetőek az imperialista agressziók. S az emberek mindenütt tudják, hogy a kommunista mozgalomnak meghatározó szerepe van a világesemények alakulásában. Minthogy a tanácskozás napirendjén az imperialistaellenes akcióegység égető kérdései szerepelnek, érdekli a közvéleményt az is, mi újat boz a moszkvai értekezlet, előrelépés lesz-e a nemzetközi kommunista mozgalom egységének erősítése, az oly szükséges akcióegység létrehozása felé. Illúzió, irreális elképzelés lenne azt várni, hogy a mostani tanácskozás egy csapásra megvalósítja az akcióegységet, megszünteti a nézeteltéréseket a kommunista mozgalomban. Minden remény megvan azonban arra, hogy a tanácskozás a világhelyzet elemzésével, a megfelelő következtetések levonásával, a kétségtelenül erősödő egységtörekvések kamatoztatásával, a közös erőfeszítéseket megalapozó és azokra mozgósító platform elfogadásával és közzétételével közelíti majd a testvérpártokat a kitűzött célhoz. Ez a cél az, hogy eleget tegyenek a szocialista országok dolgozói. Vietnam harcoló népe, a kapitalista világ kizsákmányolt- jai és elnyomottat, a világ minden haladó embere várakozásának. Pálos Tamás George Pompidou, a gaullc-ista elnökjelölt politikai személyekkel való alkudozásokkal kívánja bővíteni szavazóinak táborát az elnökválasztás második fordulójában. Képünkön: Pompidou centrista politikusokkal találkozik. (Telefoto—AP—MTI—KS) A sérült Mint tegnap jelentettük, a Melbourne ausztráliai repülőgép-anyahajó összeütközött a Frank E. Evans amerikai torpedórombolóval és kettéhasí- totta azt. Több olvasónknak a képes tudósítással összefüggésben kifejezett, érdeklődését figyelembe véve közölhetjük, hogy a Melbourne az összeütközés során súlyosabban sérült meg, mint azt eredetileg feltéliujókról teleztek. Egy ausztráliai szóvivő Canberrában kijelentette, hogy a búvárok a repülőgép- anyahajónak a vízbe merülő torzsán mintegy másfél méter átmérőjű lyukat fedeztek fel. Az amerikai tengerészet közölte, hogy a Frank E. Evans to*pedóromboló eltűnt 73 tengerészének felkutatására irányuló erőfeszítések nem jártak sikerrel. Sirhan a képernyőn Furcsa tv-riportot láthattak kedden este a BBC nézői. A képernyőn Sirhan B. Sirham, Robert Kennedy halálra ítélt gyilkosa sírva fakadt és kijelentette: azt szerette volna, hogy áldozata nyerje meg az amerikai elnökválasztást. A riportot a CBS amerikai tv-társaság munkatársa készítette és a BBC mutatta be. A beszélgetés még azelőtt zajlott le, hogy Sirhant átszállították a siralomházba. A halálraítélt egyebek között kijelentette: »Számomra Robert Kennedy az elnök Kennedy örököse volt és azt szerettem volna, hogy megnyerje a választásokat«. Sirhan azt mondotta, akkor látta először Kenmedyt, amikor lelőtte és a következő szavakkal írta le azt a benyomást, amelyet a szenátor tett rá: »Olyan volt, mint egy szent« Ugyanakkor azonban az interjú egy másik részében a gyilkos kijelentette, hogy amikor Kennedy szenátor állást foglalt Izrael mellett »piszkos alaknak tűnt« számára. Ezután ismét dicsérte: »Szerettem Kennedy szenátort, 5 jelentette a reménységet az Egyesült Államokban minden szegény számára.« A riporter megkérdezte, hogy ha három dolgot kívánhatna, mi lenne ez. A válasz1 »Az első: Azt szeretném, hogy Kennedy szenátor ma is éljen. A második: legyen béke a Közel-Keleten«. Ezután a gyilkos lehajtotta a fejét és érthetetlen szavakat mormolt. A ripartfibn ezzel véget ért. (MTI) A szárítok szigete Az Olaszországhoz tartozó Szardínia az anyaországtól nyugatra fekszik, a Földközi-tenger szigete. Területe: 24 ezer négyzetkilométer; lakosainak száma: 1 millió 448 ezer; fővárosa: Cagliari. Az ország perifériáján fekvő, az állam vezetői által elhanyagolt, iparilag fejletlen, szegény, elmaradott autonóm tartományról Pietro Panni olasz publicista jellemző képet ad A bűnözés Szardíniában című cikkben. Megállapításai sok tekintetben a dél-olaszországi és a szicíliai helyzetre is jellemzőek. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük az olasz publicista cikkét: A római kormány ellen lázadó szardíniái akciók elég gyakoriak és bizonyára sok csatát kell még megnyernie a szárd népnek, míg kivívja azt a jogát, hogy civilizáltan éljen. Szardínia gazdasági és társadalmi válsága kifejezhető a munkanélküliség, kivándorlás, a beruházás és a jövedelem adataival: 40 000 az állandó munkanélküli, 200 000-en vándoroltak ki, a külföldi beruházásokat tekintve Szardínia az olasz tartományok között az utolsó előtti helyen áll, a jövedelem egyre nagyobb mértékben csökken. A helyzet napjainkban is súlyosbodik, az életszínvonal csökkenőben, nő a különbség munkalehetőség és civilizáció tekintetében a sziget és Olaszország között. De még jobban kifejezi a helyzetet a bűnözés statisztikája: egy év alatt 30 010 polgári eljárás indult, 58 743 bűn- cselekmény történt, amelyből 26 441 súlyos, 32 303 pedig kihágás. Emberölés, rablás, rablógyilkosság, lopás, betörés — ezek az utóbbi idők legdrámaibb epizódjai. A sziget bűnüldöző szervei szerint az állatlopás a szigeten uralkodó bűnözés szüíőanyja. A sajtó nap mint nap hírt ad tulajdon és személy elleni bűntettekről, állatlopásokról, zsarolásokról, csalárdul előidézett tűzvészekről, erőszakról, fenyegetésről, hogy a kisebb bűncselekedetekről ne is beszéljünk. Igaz, Szardíniában a bűnözés nincs kapcsolatban semmilyen politikai párttal vagy szervezettel, mint Szicíliában, ahol a bűnözést a maffia szervezi. De ez semmit nem változtat azon, hogy a dolog lényege a súlyos társadalmi problémák megoldatlansága. Ezek megoldása helyett azonban a felügyeletet erősítették meg, a banditiz- must helikopteres rendőrség, rendőrkutyák, rádiótelefonok fékezik. Ám a bajt nem a gyökerénél gyógyítják. A bűnözés következtében különösen bizonytalan a szigeten a személyi szabadság. Közfelháborodást váltanak ki a csendőrség nagy tömegeket sújtó ak ciói. Az önkényes házkutatások, erőszakos ujjlenyomat-vételek, durvaságok amelyek a rendőri akciókat kísérik — nem is szólva a kilakoltatásokról — általános felháborodást keltenek. Egy ilyen jellemző esemény történt Samugheo környékén, ahol hajnalban néhány csendőr megállított mintegy száz földművest, akik szamaraikkal közeli földjeikre siettek dolgozni (e vidéken a szamár nélkülözhetetlen közlekedési eszköz) és 40 embernél megállapították, hogy nem rendelkezik »szabályos« iratokkal. A felelősségre vonás után az érintetteknek 9000 Ura bírságot kellett fizetni (amennyibe egy szamár kerül). Akadtak olyanok is, akik a bírság fejében szamarukat akarták a csendőrségnél hagyni. Az idézett esemény nem a szárd bűnözés ellen folytatott harc humoros képe, hanem annak a bemutatása, hogy ezek az akciók sokszor »az utolsó rongyukat viszik el« a parasztoktól. Kétségtelen, hogy történtek intézkedések az analfabétizmus felszámolására. A televízió Szardíniába is elérkezett, összeköti a világgal. Vannak nyomai a szigeten a technikai haladásnak, a tudomány fejlődésének, ami a szái- dok számára pár éve még álomnak tűnt. Mégis azt kell mondani, hogy akik a sziget valóságos érdekeit védik, a politikai szerveket alkalmatlannak tartják feladatuk ellátására. Emiatt az elégedetlenség általános, amely időnként egyéb lehetőségek hiányában a legrosszabb módon fejeződik ki, vagyis a bűnügyek szaporodásában. Ugyanakkor nincs semmilyen lehetőség a nők tömeges munkába állítására, a fiatalok nagy része munkát keres. Szardínia vérszegény lett, legjobb fiai elhagyták, minden remény nélkül vándoroltak ki távoli tájakra. Akik ottmaradtak, céltáblái propaganda-hadjáratoknak, amelyek azt hirdetik: »Az újjáépítésben neked is jut hely.« Ebbe a képbe beleillik a fiatalok gyakori lázadása, akik közül számosán az idegenlégióban vagy az újságok fekete krónikájában végzik. Szardínia tanácskozó testületé felülvizsgálta mindazokat a problémákat, amelyek a súlyos és nagyarányú bűnözéssel kapcsolatosak és megállapította, hogy ennek fő okai a terület elnéptelenedése, a gazdasági és szociált* elnyomás. Felszólította a kormány«, hogy Szardínia segítségével dolgozzon ki egy különleges tervezetet a sziget újjászületésével kapcsolatban, ne vesse azt alá egyoldalúan az olasz félsziget fejlesztési terveinek, és nyissa ki a modern fejlődés lehetőségének kapuit. Ez a tervezet el is készült, de megvalósítása még nagyon messze van a szárd nép valódi szándékaitól és érdekeitől. 2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1M9. Jftnlna &.
