Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-04 / 126. szám
Húsx éve a könyvtár mozgat ómban Bochum i bábjátszó hetek !]«■»' a hőikor§zakból A magyar bábok szépek, emberiek A népi demokrácia hőskorszakában a tehetséges dolgozó fiatalok közül toborozták az új értelmiség első osztagait. Sokukkal ma is vezető állásban találkozhatunk. Ez az út teszi sajátossá Kovács János portréját is. 1953 óta a siófoki járási könyvtár vezetője, ma — igazgatója. Pontosan hús* éve, a mozgalom kezdete óta könyvtáros. Mit rejt ez a két évtized? A mélyére szeretnék pillantani, egy múltat idéző beszélgetés apró villanásainak fényében. A nyolcgyerekes bodrogi középparaszti család második fiútestvére. »Tizenévesként-« járta meg a negyvennégyes tél háborús poklát Hazatérve a fogságból otthon gazdálkodott és a parasztifjúsági mozgalom helyi titkára volt. Arról kérdem, hogyan lett könyvtáros? Elmosolyodik. Az eset jellemző: úgy, ahogyan sokan funkcióba kerültek akkor. Beírták a nevét... S egy idő után jött a sürgetés: miért nem küldi a jelentést? Akkor tudta meg, hogy ő — könyvtáros. Ismerték, szerették, tekintélye volt a faluban. Szívesen kölcsönözte, ajánlotta a 130 kötetnyi könyvet Megszerette, hivatásának érezte ezt 1950- ben egyhetes, majd egy hosz- szabb tanfolyamra küldték. Élete nagy fordulatára így emlékezett: — Kukoricái szedtünk, amikor jött a hír a faluból: »személyi ügyben« kerestek telefonon. .. A kaposvári körzeti könyvtár vezetője 900 forintért szervezői állást kínált fel. Súlyos gondot jelentett ez otthon, a föld miatt... Végül is vállaltam, és a gazdaságot az öcsém vitte tovább, édesanyámmal. így kezdődött... , Mint jelentett a könyvtári mozgalom hőskorszaka? Vonaton és gyalog, hátizsákban cipelt vagy postán küldött könyvcsomagokat, éveken át. így szervezték a 120—130 kötetes községi könyvtárakat. Jöttek a hatalmas könyvszállítmányok Pestről, és vitte, cipelte a szervező a falvakba Lerakta a tanácsnál, és alkalmas személyt keresett a helyi könyvtárosságra. Egy nap — egy falu..». Autóbusz, autóstop akkor még nem létezett a kis falvakhoz vezető utakon. S milyen öröm volt, amikor megkapta első járművét: egy kis Csepelt. így már két-há- rom napos kiszállásokra is elindulhatott — ötven kötettel a csomagtartón. A falvakban mindenütt örömmel fogadták a könyvtár szervezőjét. Ez a »lesz könyvtárunk« első friss öröme tulajdonképpen semmihez sem hasonlítható. Az állomány azóta megtízszereződött és — ma már ez így természetes. A legnehezebb időszak a főiskola évei voltak. A pedagógiai főiskola könyvtáros szakát végezte el levelező tagozaton. Kevés előképzettséggel, nagy akarattal, kitartással. Sokszor úgy érezte: nem megy tovább az éjszakázás — a nappali munka, a járási könyvtárhálózat irányítása, az aktív könyvtáros munka mellett. De sokan bátorították: nem szabad feladni. Igazuk volt... Ma Kovács János könyvtár- igazgató a kor. a fejlődés gyarapodó követelményei alapján, és terület szerint a volt tabi járással megnövekedett hálózat élén törekszik helytállni Siófokon. A munka feltételei részben jobbak: oldalkocsis motorkerékpáron közlekednek a hatalmas területen. A falusi könyvtárak elhelyezésével, a könyvtári népművelő munka feltételeivel és eredményeivel azonban — okkal — elégedetlen. A 63 — átlagosan 2—3000 kötetes — falusi könyvtári egység között alig akad elfogadhatóan elhelyezett, megfelelő helyiségű falusi könyvtár. Itt kell még nagyon sokat tenni a siófoki járásban. Ennek megoldása az egyik nagy gondja és vágya. A másik: megérni végre a siófoki járási művelődési központ és benne az új járási könyvtár felépülését. W. E. Az utóbbi években sok di- csősséget szerzett a kaposvári Pacsirta Úttörő és Bábegyüttes a magyar bábozásnak. Több külföldi vendégszereplésen képviselték a magyar bábjátszást. S milyen szerencsés módon. Hiszen a Pacsirta igazi temperamentumos, látványos, folklór darabbal járja Európa országait. Méltóképpen ismertetik meg nemzeti szokásainkkal, gyermek- és felnőtt közönségüket. Legutóbb, röviddel NDK-beli útjuk után, a nyugat-németországi Bochum- ba kaptak meghívást. Sikereikről, tapasztalataikról Szabó Gyulánéval, az együttes vezetőjével beszélgettünk. — Fritz Wortellmann professzorral a békéscsabai első nemzetközi bábfesztiválon ismerkedtünk meg. Ö már akkor el volt ragadtatva darabunktól, állandóan ismételgette: látniuk kell a Pacsirta műsorát a bochumi fesztivál szakembereinek is. Meghívott bennünket, s így egy csehszlovák gyermek bábcsoporttal együtt részt vettünk a bábjátszó heteken. — Milyen visszhangra talált a Somogyi lakodalmas és a Tündér az NSZK-ban? — Várakozáson felülire. El kell ugyanis mondanom, hogy a németországi bábok és egyálA moszkvai nemzetközi filmfesztivál A Moszkvában kétévenként sorra kerülő nemzetközi film- fesztivál a szovjet társadalmi és művészeti élet jelentős eseménye. »A humanista film- művészetért, a békéért és a a népek barátságáért« — ez a jelszó tette a fesztivált népszerűvé és széles körben elismertté. 1967-ben 57 ország filmesei, az UNESCO képviselői, több mint 800 ismert rendező, színész, producer és újságíró volt részese ennek a nagy jelentőségű eseménynek Harminchárom egész estét betöltő film, harminchét rövidfilm, harmincnégy gyermekfilm szerepelt a hivatalos programban, ezenkívül több tucat filmet mutattak be versenyen kívül. Az idei, a július 2—22-e közötti fesztivál iránt is jelentős az érdeklődés. Nevezetes történelmi dátum, Vlagyimir Iljics Lenin századik születésnapja előtt kerül sor a nemzetközi találkozóra. Továbbá idén augusztus 27-én lesz 50 éve, hogy a lenini dekrétum alapján államosították a fim- ipart. Megemlékezésül a fesztivál idején a moszkyai filmszínházak a szovjet hatalom évei alatt született, kiemelkedő filmalkotásokat, köztük a Leninnel foglalkozó filmeket tűzik műsorukra. Az egész estét betöltő filmeket a Kongresszusi Palotában, a rövidfilmeket a Filmművészeti Székházban, a gyermekfilmeket a Lenin hegyen lévő gyönyörű Úttörő Palotában mutatják be. A győzteseknek a nemzetközi zsűri ítélete alapján az egész estét betöltő filmek kategóriájából 3 arany-, 3 ezüstdíj, valamint a legjobb férfi és női alakításokért járó két- két díj kerül átadásra. A rövidfilmeknél a kisjátékfilm, a híradó, a dokumentum- és a tudományos ismeretterjesztő filmek kategóriájában adnak ki első díjat. A gyermekfit- meknél 1 arany és 3 ezüstdíjat osztanak ki. VALAKI KELL M indenki kifelé igyekezett a levegőtlen, dohányfüstös irodából. A délutáni foglalkozás befejeződött, kedveltebb programhoz érkeztünk. Irány a Balaton. A KISZ-titkár hangja állított meg. — Maradj még egy kicsit, Jutka! Gondoltam, a kultúrprog- ram után érdeklődik. Visszaültem. Finom, szinte lányosán keskeny ujjait figyeltem, ahogy rágyújtott. Nagyokat szippantott, sokáig benntartotta a levegőt. A szenvedélyes dohányosok szokása szerint élvezte, ahogy a nikotin átjárta a tüdejét. Hirtelen közel hajolt és az arcomba fújta a füstöt. — Csinos vagy ma. Ez a mély kivágású blúz világi jól áll neked. Engem meg olyan emelkedett hangulatba hoz. Legyek hétköznapi? Jó vagy nálam, Jutka! Megütköztem a szavain. Épp ő? Éppen tőle hallom ezeket? — Talán megártott a délutáni szeminárium, titkár úr? — próbáltam elviccelni a dolgot. — Hagyd ezt a hülyeséget! Van elég bajom egész nap, felejteni akarok. Szórakozni. Frankón elütjük együtt a mai estét. Jó? Előbb kicsit beszívunk a grillben, aztán visszasétálunk ide. Megbeszéltem a srácokkal, üresen hagyják a huszonnyolcas kéglit. Hátha szükségünk lesz rá — tette hozzá sejtelmesen. Arcul csaptak a szavai. Nem bírtam levenni a szemem a jegygyűrűjéről. Észrevette. — Talán zavar? Lehúzhatom! Mit mondhattam volna neki? Azt, hogy ha a menyasz- szonyára nincs is tekintettel, legalább a mozgalmat ne járassa le, amelynek vezetője? Ereztem, hogy fölöslegesek a szavak. Faképnél hagytam. Sokat töprengtem magamban a történteken. Űjra és újra fölidéztem a párbeszédet, s kiváncsi voltam, hogy lesz-e folytatása a dolognak? De gondosan kerültük egymást, csak az utolsó napon- találkoztunk. Záróbeszédet mondott, amelyben hosszasan fejtegette a szocialista erkölcs kényes kérdéseit. Elégedetlen volt a tábor moráljával, felháborodva jegyezte meg, hogy a végén már szinte senkit sem talált az eredetileg kijelölt szobában. Föl kell állnod, a szemébe kell vágnod mindenki előtt a néhány nappal ezelőtt történteket — biztatgattam magam, de mintha megbénultam volna. Mitől féltem? Nem tudom. Lehet, hogy nem kellett volna elmesélni sem? Most már mindegy. Mondja meg nekem, valóban társas lény az ember? Mert én nagyon egyedül érzem magam. No nem, magányos azért nem vagyok. Még szerencse, hogy éltek olyanok is, mint Hemingway, Tolsztoj, Ady, akik gondoskodtak az utókorról. Amíg olvashatok, nem fogok elkeseredni. Elhallgat. Kipirult arcát figyelem, egy szuszra mondta el, ami a lelkét nyomta. Kiszaladt belőle. Visszahanyat- lik a gumimatracra, élvezi a búcsúzó nap utolsó sugarait. A strandolok szedelözködnek körülöttünk. • — Az idősebbek talán megértenék — töröm meg a kínossá vált csendet. — Az idősebbek? — kacag fel. — A tapasztalataim mást bizonyítanak. Négy éven keresztül az erkölcsről prédikáltak nekünk az iskolában, s az ember alig lép ki az oltalmazó falak közül, máris számot kell adnia a tanultakról. A főnököm volt az első, aki meg akart szerezni... Elmúlt ötvenéves, magam korabeli lánya van. Ehhez mit szól? Semmit. Jó lenne mondani valamit, megvigasztalni őt, de semmi nem jut eszembe. Rám ragad a szomorúság. — No, azért nem keseredek el. Ha arra gondolok, hogy saját erőmből eljutottam már Jugoszláviába, Romániába és az NDK-ba, újjászületek. Imádom az utazást. Most készülök Lengyelországba, majd újra Németországba megyek. Dolgozni szeretnék ott és megtanulni a nyelvet. Talán még nem késtem el. Idegen- vezető akarok lenne. — Most vegyésztechnikus. — Rábeszéltek. Soha nem éreztem elhivatottságot iránta, de nyolcán voltunk testvérek, én a legkisebb. Megérti, hogy nem ugrathattam? Mindenesetre, ha egyszer anya leszek, nagyobb önállóságot adok a gyermekemnek. — Boldogtalan? Meglepődik. — Könnyelműség lenne igennel válaszolni, hiszen mindössze huszonkét éves vagyok. pe a »nem-x-et sem érzem igaznak. Miért tagadjam? Hiányzik valaki, akivel megértenénk egymást, akit szeretni tudnék. Ebben a városban nem találtam meg, s úgy érzem nem is fogom. Ideje lenne másoknak is elgondolkodni azon, hogy miért hagyja itt szinte minden tehetséges fiatal ezt a helyet. Én is elpályázom innen. Élni akarok, dolgozni, s igényesen szórakozni. Nem érdemiem meg? De igen, megérdemli — mondanám, de néma vagyok. És ebben a percben mérhetetlenül tanácstalan. Seres Attila talán az ott szereplő külföldi bábok csúnyák, de talán ez nem is jó kifejezés, groteszkek, deformáltak, ijesztőek, rémítőek voltak. Vigyor vagy düh ült az arcukon. Ebbe a környezetbe csöppent a Pacsirta a kacagó, pirospozsgás arcú, vidám tányérlányokkal, a sok »élő« köcsögbábbal. Óriási sikerünk volt, a közönség nem akarta abbahagyni a tapsot. Ismételni viszont nem lehetett, mert a németek precíz műsorterve ezt nem engedte meg. Négyszer léptünk föl, kétszer Bochumban és kétszer Würtzburgban. A Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Main Post című lapokban hosszam elemezték a darabjainkat. Elsősorban az egyszerű technikát, a rendkívül természetes környezetet, a fiatalos lendületet, éneklést emelték ki, s azt, hogy a gyermekek végre nem szorongtak ijedt arcokkal a székeken, hanem felszabadultan kacagtak, mert a magyar bábok szépek, emberiek. — Ügy tudjuk, hogy a hivatalos program lezárása után részt vett egy tanfolyamon, amelyen Magyarországon is ismert, de nem elterjedt bábozást tanítottak. — Igen. Marionett bábtanfolyamon. Fritz Wortellmann professzor akarta, mert szerinte, ha a mi bábjainkkal ilyen tökéletesen tudunk bánni, meg kell tanulni a marionett bábozást is. — Mi a lényege a marionett módszernek? — A lényege? Rendkívül komplikált, milliónyi csavar, ólom-, ónrészecske, tengernyi műhelymunka, míg végül megkap az ember egy színtelen figurát, amelyet több szál zsinórral egy padlásról kelt életre a bábos. Ahogy én megtanultam. gyermekek nemigen tudják használni, de majd egy leegyszerűsített változatával megpróbálunk új stílust teremteni eddigi darabjaink mellett. — Miből állt a tanfolyam? — Megfeszített munkával, rohanó tempóval elsajátítottuk a marionett bábozás alapfogásait. Hárman voltunk, egy svájci szobrászművésznő, egy dél-afrikai zenetanár és én. Egy ínasfigurát készítettem el, esztergáltam, faragtam, csiszoltam, műanyag formát öntöttem, mert mindent magunknak kellett csinálni unk. Mérnöki pontossággal. Egy ilyen báb kétszáznegyven márka. Egyébként nagyszerű élmény volt. és rendkívül kedvesek voltak. Wortellmann professzor haladó szellemű, béke- és barátságpárti ember. Életcélja, hogy a művészetben, a szép és emberi dolgok életrekeltésében barátságok szövődjenek. A munkaprogram mellett esténként elmentünk egy-egy bábdarabot megnézni. Voltunk Dortmundban, ahol megtekintettük a Zseb-bábszínház előadását. Egy professzor és felesége hobbyból kezeli ördöngős ügyességgel az aprócska bábokat Érdekes, hogy Németországban minden gimnáziumban, iskolában báboznak még a tíz-tizenöt éves fiúk is. Nem akarom bántani senki módszerét, de ott órákig tartanak a darabok, unalmasak. A színpadon aranyszínű háttér, bokor, fa, csillagok, pókháló nagy pókokkal, kis bogár, nagy bogár, házikó, virágok, ráadásul egy csomó báb mozog egyszerre. Szóval zsúfolt, nyomott hangulat, nincs tér, perspektíva. Nem vallottunk szégyent. Valamiféle új áramlat hozta lázba a külföldi kollégákat. Rájöttek, hogy olcsón és egyszerűen is lehet bábozni. Egy teljes bábdarab fölszerelését hagytuk ott nekik mutatóba, s a darabok szövegének német fordítását Azt hisszük, hogy missziónkat a nyugat-németországi Dortmundban is teljesítettük. Bán Zsuzsa A kereskedelem fejlődése a kaposvári járásban A kaposvári járás áruellátásának helyzetéről, hálózatfejlesztéséről, vendéglő tói pari és közétkeztetési feladatokról tárgyalt legutóbbi ülésén a Kaposvári Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. A beszámolót Körtési Sándor, a járási tanács kereskedelmi fel ügyelője tartotta. A kaposvári járásban a kiskereskedelmi ellátást — a zöldség, a gyümölcs és a virág kivételével — a területen működő tíz általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet biztosítja. Megállapítható, hogy az utóbbi években a járás kereskedelmi fejlődése erőteljesebb volt, mint a megyei forgalom növekedése. Ugyanakkor a járás falukörzeti központjainak forgalomnövekedése elmaradt a járási átlagtól, a kisebb falvaké pedig meghaladta az átlagost. A nagyarányú forgalomnövekedést több tényező befolyásolja. Például az, hogy jelentősen nőtt az egy kereskedelmi egységre jutó alapterület, s ez lehetővé teszi a kisebb falvakban is az ioarcikkek nagyobb választékát. A kaposvári járásban a vendéglátóipar forgalma is növekedett az utóbbi években. Hiba azonban, hogy a járás nagyobb községeiben nincsenek megfelelő számban, megfelelő színvonalon üzemelő melegkonyhás egységek. Az ételforgalom növekedésére a továbbiakban is számítani kell, ez pedig meghatározza a vendéglátóiparban a boltok és a vendéglátóhelyek nyitva tartási idejét. Ezt — a városhoz hasonlóan — a községekben és a falvakban is módosítani kell. A kaoosvári járás egység ben egyelőre a lépcsőzetes nyitvatartási idő kialakítására törekednek. A negyedik ötéves tervben pedig a kétműszakos nyitvatartási tervet kell megvalósítani. A vendéglátóhelyekkel párhuzamosan a közétkeztetési létesítmények számának növelése és a meglévők fejlesztése is szükséges. A járási tanács kereskedelmi osztóivá az egészségügyi csoporttal együtt szervezi meg a közétkeztetés fejlesztésének távlati tervezetet. A jelenleg üzemelő egységek közegészségügyi és kereskedelmi hiányosságait mielőbb meg kell szüntetni. A termelő- szövetkezetek saját kezelésű konyháinak számát növelni kell, és mielőbb el kell érni azt, hogy a mezőgazdaságban dolgozók étkeztetése is kulturált legyen. H. M. SOMOGYI NÉPLAP «wito, 1969. juntas 4. 5
