Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-29 / 148. szám

éjalimbmti Sáncig Talán még szerencsés pilla- Jurasich Róza (szül. 1903., temetőben fekszenek díszsírhe- natban fordulok a Párizsban édesanyja Galimberti Carolina, lVen- Amikor itt volt Mario, Galimertihez. Így Galimherti sándoT testvére)> a s nem tudott- elfMé távolból elerhetem azt a kezet, , '* betelni, hogy a magyar allam amelyik a Galimberti család r°kon kévés személyes emleket milyen szépen gondoskodik utolsó sarját ölelte, Galimberti őriz Galimberti Sándorról, szüleinek sírjáról. Sándor és D'nes Valéria, a Tízegynéhány éves volt abban A múzeum egyik sötét zuga- tragikus sorsú művészházas- az időben omifcor Galimbertit b“n. beszélgetünk. Közben pár egyetlen gyermekei, Ma- , . megkapom a kert. statisztikát> riót. Aki még mesélhetett Ga- me9 Kaposvárhoz fűzte az itt js: j2 Galimberti-kép van a limberti Sándorról, eltávozott élő édesanya. múzeum gyűjteményében, közülünk. Lucy Galimberti — Párizsban volt abban az 1967-ben az újszerzeményi ki­azonban még őrizheti közös tit- időben _ meséli. — Amint állításon mutatták be ezeket, k aikat... hazalátogatott, akkor se ma- tnajd még egyszer egy képpel Bit egy festő Kaposváron, radt otthon. Rippl-Rónaiéknál tűnik föl itt a kiállítótermek- akit Galimberti Sándornak élt, ott is tanult. Az édesany- ben. hívtak, aki ebben a városban ja mondta: »Te Rippl-Rónaiék szívta magába először a szép- gyereke vagy.« séget, oly gyökeresen, hogy Kedves, közvetlen ember életében ez vált számára legfontosabbá.. , s VILLANÓFÉNYBEN Érdekesebbek talán Jurasich Róza visszaemlékezései közül azok, amelyek arról szólnak, mikéiben került a Galimberti keveset ban. imára a volt. A rokonok valamennyien _______ t ették, hogy tanulhasson. c^ad Magyaro,sza0ra tudunk szülővárosé- Minden pénzét »eltanulta«. Ha Kiéber József nyugalma­zott francia tábornok össze­banaor nexn írt, azt mondtak, ~s.As.44. ^ ■ . Az Életrajzi Lexikonban ol- biztosan jól megy a sora. Ak- parton mosdósi mtzkTgró'- vasható pár sornál nekünk il- kor fogott csak tollal, amikor %k] l Bensőséges kapcsolat lene többet ismerni róla, s pénzre volt szüksége. - tíensosÉ0es kapcsolat A Honvéd utca elején lak­alakult ki a két család között, amelynek eredményeképpen 31. — Bp. 1915. júl. 20): festő. •Nagybányán Réti István, Münchenben Hollósy Simon és hogy ebben biztosak lehetünk, álljon itt idézetül a lexikon {aíc nem emlékszem rá már Kléberéket meghívták Mosdós ismertetése. »Galimberti Sán- Pontosan melyik hazban, a ™ a b"tokra, hogy itt éljék dór. (Kaposvár, 1883, május Gomba vendéglő után valame- Kiéber József leánya lyikben. - Kiéber Antónia hozta vi­Mario, a fia, nemrég hált lúgra Luigi Galimber- ... . . T .. .. .. meg Párizsban, most a télen, tit Itáliában, Galimberti ríéVpSinns hn^1 Az ei°2° év tnyarán még haza- Sándor édesapját. A vagyont íítZn í InZ: látogatott feleségével, akkor, Kiéber Antónia örökölte A ZZ ami emlékem volt az apjától, magyar állam nem utalta át odaadtam nekik. Folyóiratokat, Velencébe a pénzt, ezért Luigi liSZ fényképeket. Egy budapesti Galimbertiék néhány gyer- rnlátásnt wndllfteket Gains’ kiállításának katalógusát még mekkel már megáldva felpa- l£íket iest^ A Ma r ak Uthon ŐT2Öm’ e2 me^van a koltak’ Magyarországon átíet­tar KiPPl-Rónai Múzeumnak is két ték az örökséget, s berendez- tivista művészeti lap köré tar- példányban. Eladtam a mú- Budapestén eloszor zeumnak sándor háTom fesí. 1914-ben felesegevel, Denes menyét. Valériával együtt rendezett 11 , mni ifpmprt■?/£>i kiállít á <;£ ti A TUTUlbdít VOlt 0> feleségé1 Nemzeti Szalonban. Felesége ”el e0V közös kiállításuk. Sdn- ^“™ok , V.eIen" korai halála miatt öngyilkos dór kepei jobbak voltak^ ÍQV okademmnf estesze­lett « mondtak a hozzáértők is, ta- tej tanult. Néhány müve latha­lán Valinak meg több munkája tó Jurasich Róza lakásán. A Felesége néhány lappal előbb szerepelt. szülőföldről hozott velencei szerepel ugyanebben a könyv- _ ^A1iítá9 1Q14 eleién tájkép az 1881-ben már Ma­ben, olvassuk: A Somogyi Hírllp 19H ^országon készült női port­»Galimberti Sdndorné. (Bp. febr. 25-i számában olvasható T^k, egy rajz, s néhány nagyon 1877. nov. 2. — Pécs. 1915. js egy »előzetes« erről, mely- OVengf tájkép. . . júL 18.): festőnő. Budapesten, ben a cikk írója felhívja a vá- ,.A™l ne™ sikerult Luigi Ga- Nagybányán és Párizsban ta- ros képzőművészet iránt ér­nult Az avantaarde törekvé- deklődö és vonzódó közönsé- bert' Sándornak: művész lett. f gét, hogy fogadják szeretettel *Kaposváron nőtt fel szé-í­sekhez kapcsolódott. Ferjevel, Qalimbertiéket. Galimbertire ségszeretetében...« — írja a Galimberti Sándorral a kubiz- utalva: »új szempontokat ad Somogyi Hírlap 1915. július mus első m.-i képviselője volt. és tradíciókat hagy maga mö- 25-i száma a haláláról szóló CZINE MIHÁLY: Móricz Zsigmond a Tanácsköztársaság szolgálatában kedtek az itteni életre. Így ke­rültek Galimbertiék, az olasz família Kaposvár közelébe. Luigi Galimbertiben is festői Tüdőgyulladás ragadta el fia- gött« — írja. talon.-. — Budapesten, a nekrológban. Kerepesi Horányi Barna A Tanácsköztársaság kezde­tén, ha lehet, még sokrétűb­ben indul munkássága. Adyt nemrég búcsúztatta, édesapját március elején temette; azit is megérthetnénk, ha a vesztesé­gek egy időre magányba fa­laznák. A forradalom lükteté­se azonban személyes bántatát is elviselhetőbbé teszi. A nagy érzés, hogy most a magyar­ság valósággal »népmeséi do­log véghezviteléhez« kezdett — felemeli, megsokszorozza ere­jét és életkedvét. Szinte úgy érzi, hogy a Tündérkert-álmá- val magára maradva, a mes­terüket vesztett tanítványok pünkösdi nyelvén keill szóla­nia. Tovább szerkeszti a Nép­lapot, íőmunkatársa lesz a Vllágszabaidságnak; ír a Pesti Futárba, az Emberbe, a Vö­rös Lobogóba, a Somogyi Vö­rös Újságba, az Érdekes Új­ságba és az Ifjú Proletárba. Tagja lesz az írói Direktó­riumnak és az Írók Szakszer­vezete Végrehajtó Bizottságá­nak. És megint járja az or­szágot. Most a Dunántúlt, Hamburger Jenő népbiztos társaságában. Míg vállalni tudja az eseményeket, a fő sodorban halad; a proletárfor- rada/kxm legszebb hadijelenté- seit ő írja. Ahogy mondta so­mogyi riportjairól: himnuszo­kat a magyar nép erejéről. Fáklya volt, élén ragyogott az embereknek. Élén ragyogtam az embereknek és minden szabad volt nekem. Fáklya volt kezemben és mindenki , látni akart pnnak a fényénél, s toltak, toltak előre és előre és én magasra tartottam elöl a sorban, hogy világoljak nekik... — emlékszik vissza erre az időre (Misanthrop.) A Tanácsköztársaság idején a kultúra és a parasztság sor­sa foglalkoztatta legtöbbet. A kultúráé, amelyen keresztül — így tudta — az ember belső értékei kivirágozhatnak, s a parasztság, amelynek képvi­seletére elsősorban vállalko­zott Négy nappal a Tanácsköz­társaság kikiáltása után a Nemzeti Színházban új közön­séggel találkozik. A gróf Szé­chenyiek páholyából fejkendős nénik és dohánygyári lányok nézték Herman Heyermans Reményét. A nyílt és tiszta tekintetekben a szívet és ér­telmet látta fényleni: »Ez igen: közönség. Ennek nem játék a színpad, sem az élet. Ez szívbe veszd az igaz­ságot, s nem engedi kiütni on­nan. Ezt áhítattal lehet meg­közelíteni, ennek lehet értel­mes szót mondani: ez menedé­ke a művészet igazságának. Ez nem a kultúrába belecsömör- lött habitüé, ennek nem kell rossz szagú iparművészet: ez ember, ez él, ez igazságítélő lélek. Egészen megújhodtam ezen az estén, s valami ma­gas és tiszta érzések keltek föl bennem a művészet fel­adatáról.« Ez az élmény nemcsak Mó­ricz Zsigmondé 1919-ben. A magyar polgári művészek leg­többjénél most oldódott fel . a művészet és a szocializmus heinei dilemmája, legalábbis időlegesen. Korábban talán csak Ady emelkedett felül e hamis alternatíván, felismerve a forradalmi munkásságban a »kultúra igézett népét« is. A Tanácsköztársaság kultúrpoli­tikáját, művészetpártolását látva, szinte mindenla a szo­cializmustól kezdte várni a művészetek s tudományok fel­virágzását. Még Babits is, mi­kor meghajtotta a »tudomány komoly lobogóját a forrada­lom vörös zászlója« előtt. A kulturális felemelkedés lehetőségét meglátta Móricz Zsigmond a parasztságnál is. A Tanácsköztársaság közokta­tásától egyik legkínzóbb prob­lémájának megoldását várta, az elsikkadó népi tehetségek, a Rojtos Bandik, a gyermek Túri Danik szabad kibontako­zását. A megújhodó művésze­tektől és tudománytól pedig az emberi gondolkodás és ér­zés felszabadítását, közremű­ködését a »világszabadság új boldogságának« a felépítésé­ben. Ezért ír oly le'kesülten a szentjakabi kopott iskolá­ról. • Részlet a szerző Móricz Zsíg- mond útja a forradalmakig című kötetéből. Az írást nagy írónk születésének »0. évfordulója alkal­mából közöljük. Szeretek élni. • Benn ül kis szobájában, az asztalra támaszkodva bó­biskol. Egyedül kilenven esz­tendő fáradságával. Olykor maga is elcsodálkozik: — Már kilencven év? És félhangosan motyogva magában, az öreg szekrény­ből előkeresi a megsárgult ke­resztlevelet: »Szombati Mi­hály. Született: 1880, április 15-én Barcson.« Megcsóválja a fejét: — Miska, Miska, de elsza­ladt az idő! — aztán egy pillanat alatt meg­változik a hangja. — Nem, a haláltól nem félek. De mi lesz velem, ha tehetetlen leszek?! Tizennégy év óta él egye­dül Kastélyosdombón, az egy­kori cselédház két helyiségből álló lakásában. — Nem gondolt arra, hogy megnősül? — Negyvenhét esztendeig éltem a felesé­gemmel, na­gyon nagy sze­retőiben, bol­dogságban. Ha harminc éves koromban ma­radok özve­gyen, akkor sem nősültem volna meg so­ha... Késői őszinte vallomás, vala­honnan mélyről feltörő, kere­setlen szavaik. Pedig nehéz az élet így, külön­ben nehéz este, mikor megsok­szorozódik a magány. Az asztalán két rádió, egy régi és egy újabb. A falon körbe, mintha tapéta lenne, folyóiratok képes mellékletei. Ezernyi szín, tarkaság. És ott ül ő, ■ az öreg szekrény, ágy, asztal társaságában, kilencven évesen. Szokatlan kettősség. Előtte újságok és könyvek: Szántó: Aranyágacska; Mik­száth: Az eladott- birtok; Ró­naszegi: Hínáros tenger... — Nagyon szeretek olvasni. Minden szombat délután me­gyek a könyvtárba. Aztán az újságok. Érdekel engem min­den — bár sok mindent nem értek. Csodálatos világ ez a mai! Sorolja, hogy Pesten járt a szívet átültető professzor, és hogy a múltkor éjszaka, mikor olyan szépen ragyogott a hold, azon töpren­gett, hogy most oda ember megy... Aztán a napi eseményekről hirtlen átvált. — A mezőgazdaságnak sze­relmese vagyok. Hároméves is­kolát végeztem Szentimrén, már a gróf idejében is itt dol­goztam ... Hosszú lenne el­mondani az én életemet. Tes­sék elhinni, sok mindenen mentem keresztül. Valamire vinni akartam, ezért mentem iskolára. Drága jó anyám, cse­lédasszony volt, szigorúan ne­velt és Csak arra kért: te, édes nagy fiam, ha tanulsz és ha ha­talom lesz a kezedben, soha ne bántsd, a cselédtársaidat, min­dig jusson eszedbe, mi voltál... — alig észrevehetően elcsuklik a hangja, mélyet, hosszat szív a cigarettából. — Hát ezt én mindig megőriztem és igyekez­tem így élni... Amikor jó idő van, nincs nap, hogy ki ne menne a ha­tárba. És örül, ha alkalma nyílik beszélgetni a vezetők­kel. Ilyenkor észrevételeket tesz, kérdez, bírál vagy he­lyesel ... — A mai gépekhez persze fogalmam sincs. Csak bámulok. Gép kaszál, gép rakja kocsira a szénát, jóformán egy ember sincs. Megáll az eszem, hogy olyan emberek születnek, akik ilyen gépeket kitalálnak!... De persze nagyon jól van ez így. Az embereknek könnyebb, nem igaz? És mint a kövek közt fel­törő forrás, buzog a szó. Őszin­te lelkesedéssel áradozik, a »kertszerüen« elmunkált, gyönyörű« földekről, a gazdag termést ígérő határról... — Olyan szép minden! Tes­sék elhinni, szeretek élni na­gyon... és úgy örülök annak is, hogy elbeszélgetnek velem .. — Ki szokott eljönni látoga­tóba? — Senki. — Mivel telnek a napjai? — Bicikliket javítok. Sze­retek velük foglalatoskodni. S mintha csak ezeket a sza­vakat akarná igázolni, a nyi­tott ajtóban, ahol az előbb kí­váncsiskodó gyerekek leske- lődtek, megáll egy asszony. — Miska bácsi, nézze majd meg, estére jövök érte. — Jól van, Juli — szól ki, s mintegy magyarázatként hozzáteszi — a levélhordó... Akin tudok, segítek, és biztos vagyok abban, ha szükségem van rá, rajtam is segítenek. — Hogyan él? — Van 660 forint nyugdí­jam. Szépen kijövök belőle. — Nincs semmi kívánsága? — De van — egy régi drót­keretes szemüveget vesz fel az asztalról. A szára pamuttal, cérnával vastagon körüliekért, megerősített. — Nem jól látok olvasni ezzel a szemüveggel. Nagyon kéne egy másik, de úgy, hogy ne kelljen elmenni hazulról. Mert én már ki nem mozdulok a falumból! — el­neveti magát. — Na, látja. Kí­vánságom van, de ez nem teljesíthető, és tündérek nin­csenek ... »Született 1880. április 15-én ...« Egy kis történelmet hordoz magában. Még mindig derűs a tekintete, barázdált homloka mögött tiszta, szép gondolatok rejtőznek. Tele van szeretettel, segítőkészséggel, jó­indulattal, s a borús perceket jó kedéllyel igyekszik enyhíted. Egyedül van — és még sincs egyedül. Szinte az egész világ ott él kis szobájában... VSrSs Márta Ismeretterjesztés9 társulati élet A TIT Somogy megyei Szervezetének ismeretterjesztő munkáját és társulati tevé­kenységét értékelték a na­pokban megtartott elnökségi ülésen. A beszámolóban Kánya Já­nos megyei titkár megállapí­totta, hogy 1968 második felétől ez év első feléig nem csök­kent az ismeretterjesztő elő­adások száma. Megyénkben a vizsgált időszakban 3550 is­meretterjesztő előadás hang­zott el, többségében a társa­dalomtudományok területéről. A természettudományi és a társadalomtudományi előadá­sok aránya kedvezőbb az ed­digieknél. Ugrásszerűen növekedett a történelmi, valamint a filozó­fiai előadások száma. Szem­betűnő a szociológiai előadá­sok sikere. A természettu­dományi előadások közül a matematikai előadások szá­mát a kis matematikusok ba­ráti körének megalakulása ugrásszerűen növelte. A csil­lagászati ismeretterjesztés helyzetén ellenben nem si­került javítani, ennek oka el­sősorban a szakemberhiány. A Somogy megyei TIT nyelviskoláján összesen 79 idegen nyelvű tagozatot indí­tottak 1953 részvevővel. A tan­folyamok közül sikeres volt az ülnökakadémia; a legnépsze­rűbb a műszaki rajzoló tan­folyam volt. A társulati életről a tájé­koztató megállapítja, hogy a járásokban továbbra is kielé­gítő, viszont Kaposváron nem megfelelő a TIT-tagság fog­lalkoztatottsága. A TIT So­mogy megyei Szervezetének 764 tagja van; 441 vidéken, 323 pedig Kaposváron. Egy esztendő munkája a nagyatádi honismereti szakkörben Az 1968—69-os tanévben a nagyatádi Ady Endre Gimná­ziumban tizenkét lány és ké fiú Harsányi Jenő tanár veze­tésével megalakította a honis mereti szakkört. A kis csopo.t tele lelkesedéssel kezdte ezt a sokféle aprólékos munkát és rengeteg időt igénylő fel­adatot. Terveink között sze­repelt az Atád környéki babo­nák földolgozása, a csokomya- visontai EKE nevű szervezet maradványainak fölkutatása; helyi tanácsköztársasági él­mények földolgozása; falusi házépítés napjainkig és még sorolhatnám az apróbb de munkaigényes feladatokat. Most, év végén értékelve egész esztendei munkánkat, nagyon sok jót, de rosszat is lehet mondani. Szakköri naplónkat lapozgatva jóleső érzéssel em­lékezünk a két közös csoko- nyavisontai útra, mikor kis csoportokban jártuk az idős emberek portáját, s minden tudásunkat latba vetve tud­tuk csak az öregeket szóra bírni. A Tanácsköztársaság he­lyi vezetőit, volt vöröskatoná­kat klubestre hívtuk meg, s beszélgetésüket magnószalag őrzi. A helyi eseményeket ki­állításra feldolgozva március 21-én mutattuk be. Most pedig év végén ismét kiállításon számolunk be mun­kánkról. Sikeresen elkészült a falusi házépítésről, a népi mesterségről szóló munkánk bemutatója. A kötélgyártó rzakmát választottuk. De a .•észfeladatként szereplő hús­zét! tojásfestés csínját-bínját .3 ellestük, s nagyon szép há­ziszőttesek, kancsók, régi láb­belik, ikonok, könyvek társa­ságában szerepel kiállításun­kon. Az év eleji feladatok kö­zül a babonák és az EKE ne­vű szervezet témájának fel­dolgozása még nem fejeződött be, de egy jó »honismeretis« nem megy nyáron sem »szabadságra«, hanem folytat­ja munkáját. Sajnos nem várhatunk ki­magasló eredményeket. A kez­deti lelkesedés bizony alább­hagyott, mert a szakkör tag­jain kívül úgyszólván senkit sem érdekel az ügy. Tudomá­sul veszik, hogy nagy súlyt fektetünk most a régiségek felkutatására, és hogy ilyen szakkör is van, de aztán, sem­mi több. Volt olyan iskola őr­sünk, akinek a nagyapja hall­gatta Lenin beszédét, kezet is fogott vele, de kérésünkre sem volt hajlandó segíteni. Ennél is súlyosabb probléma az, hogy egész évi munkánk ered­ményére sem kíváncsiak. Pe­dig vendégkönyvünk néhány beírása is tanúsíthatja, hogy érdemes megnézni, mert tar­talmas, és nem kevés munka fekszik benne. Kovács Éva SOMOGTI NÉPLAP Vasárnap, 1969. Június 29.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents