Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-26 / 145. szám
M ifílag odafigyel Lapszemle a moszkvai tanácskozásról A VILÁGSAJTÓBAN sokszínű, különböző nézetek, szemléletek, tendenciák vezetik a tollat. A különféle jelentéseket egybevetve általában mégis kirajzolódik a világsajtó értékítélete, amely nemcsak kifejezi, hanem alakítja is a világ közvéleményét. A kommunista és munkáspártok nemrég befejeződött moszkvai értekezletéről a világsajtó értékítélete így hangzik: világpolitikai jelentőségű esemény a kor legfontosabb kérdéseiről, amelynek nyílt és demokratikus vitájában a ' világ kommunista pártjainak túlnyomó többsége előremutató megállapításokra jutott. A szocialista országok és a kommunista pártok sajtója ennél természetesen továbbment. Általában azt emelte ki, hogy Moszkvában azok tanácskoztak, akik korunk legbefolyásosabb politikai mozgalmát alkotják és arról tanácskoztak, ami napjaink legégetőbb kérdése; az imperializmus elleni harc fokozásáról. Egybehangzó az az értékelése, hogy a tanácskozás eredményesen zárult: platformot és programot adott a kommunistáknak, minden haladó erőnek a közös ellenséggel szembeni harchoz. Ezt a lengyel Zycie War- szavy például így fogalmazta meg: » .. a moszkvai tanácskozás a nemzetközi munkás- mozgalom nagy sikerét hozta. Létrejöttek az antiimperialjsta világfront további konszolidációjának feltételei.« A kommunista sajtó az imperializmus elleni harc hatékony programjának kidolgozását — amint a Neues Deutschland írta — »kézzel fogható bizonyítéknak* tekinti arra, hogy »a megbeszélésekkel jelentős lépés történt az egység megszilárdításának útján.« A Pravda kiemelte, hogy a részvevők felszólalásait áthatotta a »társadalmi fejlődés sorsáért érzett' kommunista .felelősség«, amit egyebek kö zött az is bizonyított, hogy -a tanácskozáson a mozgalom vezető tendenciájaként a pártok harcos egységére való törekvés jelent meg.« i A testvérpártok lapjai — a tanácskozás példáját követve — nem hallgattak a mozgalomban fellelhető nézetkülönbségekről sem, aláhúzva azonban. hogy a »-különböző nézetek közeledtek egymáshoz« és a »fő kérdésben az álláspontok megegyeztek: össze kell fogni a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom erőit, fokozni kell minden antiimperialista erő akcióegy- (Rabotnyicseszko Delo.) Figyelmet érdemel e téma körbén az Unit a tudósítójának jelentése, amely hangsúlyozta: »Az ellentétek dacára, amelyeket nem próbáltak elkendőzni, mindenki egyetért a konkrét és közös imperialistaellenes akcióprogramban. Márpedig ez rendkívül pozitív dolog, s ez a moszkvai tanácskozás legfontosabb eredménye.« A LAPOK — érthetően — a legkülönbözőbb oldalról vették vizsgálat alá a tanácskozás dokumentumait. Rámutattak arra is. amit a legkifejezőbben a Siglo, a Chilei Kommunista Párt lapja fogalmazott meg. »A tanácskozáson jóváhagyott harci program millió és millió dolgozót mozgósít majd a világ minden országában.« Ez összefügg azzal a nézőponttal, miszerint a kommunisták tanácskozása jelentőségében messze túlhaladta a mozgalom kereteit és »pozitív eredményekre vezet Ázsia, Afrika és Latin-Ame- rika imperializmus elleni harcában«. (Asz Szaura című iraki lap.) A burzsoá sajtó, amely a tanácskozás előtt a moszkvai megbeszélések kudarcát jósolta, most erősen visszakozik — persze a maga módján. A Paris Jour egyenesen beismerte: ».. ,a csúcsértekezlet mind a szovjetek, mind pedig partnereik számára ... jobb körülmények között ért véget, mint egves megfigyelők gondolták volna«. Más lapok azzal »vigasztalták« magukat, hogy a »tanácskozás nem keskenyítette, de nem is szélesítette a nézetkülönbségeket«. Az AFP azzal »mentegetőzik«, hogy a »moszkvai találkozó fő dokumentuma ... nem tartalmaz szenzációs részleteket, csupán általánosságokra szorítkozik«. A burzsoá kommentátorok — nehogy a kommunista mozgalomban erősödő egységtörekvésekről kelljen szólniuk — azzal tévesztik meg olvasóikat, hogy »nem a mozgalomban javult a helyzet, csak erősödött a Szovjetunió tekintélye, s a tanácskozás megszervezése kimondatta — ahogy a DPI jelentette — Brezsnyev érdeme volt«. Bár kétségtelen tény, hogy az SZKP és a Szovjetunió szerepét, fontosságát a tanácskozás nagyra értékelte, a moszkvai dokumentumok — s ezt nem mondják ki Nyugaton — a kommunista pártok zömének eltökéltségét bizonyítják _ az imperializmus elleni közös harcra. Talán ezért nevezte a tanácskozást & New York Times mérföldkőnek, a Le Monde átalakulásnak ... Akármire gondoltak, a tanácskozás valóban fontos állomás volt a kommunista és munkáspártok életében. Akadt egy kérdés, amelyben barát és ellenség egyaránt egyetértett: a tanácskozás teljes dekomratizmusa, nagy nyilvánossága. Egy pártvezető — John Collan, Nagy-Britan- nia Kommunista Pártjának főtitkára — erről így nyilatkozott: »A tanácskozást abszolút demokratikus elvek alapján szervezték meg.« Egy burzsoá megfigyelő — a londoni rádió kommentátora — ezt emelte ki: »A moszkvai értekezleten a bírálók szólás- szabadságot élveztek ... beszédeiket kiadták..., a kritikusokat nem támadták és nem ítélték el.« BIZONYÁRA még hosszúhosszú ideig helyet kap a világsajtó hasábjain a moszkvai tanácskozás: a világ odafigyel a kommunisták szavára. P. T. A perui nagybirtokok kisajátítása A perui kormány minden I földeket a nép között fogja I kedd esti televíziós beszéd so- magánkézen levő nagybirto-1 szétosztani *— jelentette be rán. Az érintett földbirtokokét ki fog sajátítani és a | Juan Valesco perui elnök egy | sok igazságos kártalanításban részesülnek. A reform érinti Feszültség Honduras és Salvador között El Salvadorban, a kis közép-amerikai köztársaságban — mint már jelentettük — rendkívüli állapotot hirdettek ki és behívták a tartalékoso-, kát. Az ok: a Hondurasszal kialakult feszültség. El Salvador a nyugati félteke egyik legsűrűbben lakott országa. Hagyomány szerint több ezer állampolgára dolgozik mezőgazdasági munkásként a szomszédos, sokkal nagyobb és sokkal ritkábban lakott Hondurasban. A Hondurasban élő salvadoriak ezrei építettek új otthont maguknak. A hondurasiak már régen nehezteltek a helyzet miatt, míg végül a feszültség tíz nappal ezelőtt kirobbant egy futballmérkőzésen, amelyen a két ország csapata találkozott. Hondurasban ezután üldözni kezdték a sal- vadoriakat, szélsőséges csoportok erőszakkal kiköltöztették és átkergették őket a határon. Kedden este San Salvadorban rendkívüli minisztertanács ült össze, a szomszéd országot nyilatkozatban »emberirtással« vádolták. Hír- ügynökségi jelentések szerint Hondurasból tovább vonul a nincstelen menekültek áradata El Salvadorba és Nicaraguába. A menekültek igen leromlott állapotban vannak, minden vagyonuk a rajtuk levő ruha. (MTI) majd egy sor amerikai céget is, olyanokat, amelyeknek kiterjedt cukorültetvényei vannak Peruban. Velasco elnök leszögezte: a kisajátítást az egész ország területén előjogok és kivételek nélkül hajtják végre. Csak ilyen módon lehetséges a mezőgazdaság szüntelen fejlesztése. A reform híréhez fűzött kommentárjában az UPI amerikai hírügynökség nem minden keserűség nélkül jegyzi meg, hogy a kisajátításról szóló bejelentés »a helyi diplomáciai megfigyelők legpesz- szimistább előérzeteit. is felülmúlja«. Mellesleg szólva Rockefeller New York-i kormányzónak, Nixon elnök személyes dél-amerikai külön- megbízottjának igen jelentős érdekeltségei vannak Peruban. Aárs. Natalie '*• D. Spingám Washingtonban él. Üjságírónö. Fiatal, kedves és nagyon határozott. Evek óta a HEW című, egészségüggyel, oktatással és közjóléttel foglalkozó lapnál dolgozik. A lap most a republikánus párt befolyása alá került. Nathalie, aki demokrata pártinak vallja magát, otthagyta az újságot, az állását. — És mit csinál most? — Ezután is újságíró maradok. Szabadúszó. Jelent már meg egy könyvem a teena- gerek problémáiról, a fiatalság neveléséről, egészségügyi felvilágosításáról, és mint pályát, ismertettem benne az Natalie Washingtonból egészségügyi munkaalkalmakat. Érdekel minden, ami az ifjúsággal kapcsolatos. Hogyan élnek, milyen körülmények között a metropolisokban, a vidéki városokban és a nyomornegyedekben. Sok szociológiai jellegű elemző írásom látott már napvilágot e témákról. Továbbra is ezekkel a kérdésekkel foglalkozom majd. Cikkeket, könyvel írok. — Mielőtt azonban újabb munkához látnék, szabadságra jöttem. Szerveztek nálunk egy kelet-európai tanulmányutat. Mert még nem jártam itt, de sokat hallottam a szocialista országokról, én is jelentkeztem. A Szovjetunió, Bulgária, Lengyel- ország, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia után érkezett hazánkba Mrs. Natalie D. Spingarn, 77 társnőjével együtt. Van köztük közgazdasági újságíró, külföldi tudósító, de legtöbbjük az oktatás és egészségüggyel foglalkozik. Ezért jártak egyebek közt_ a Szovjetunió jó néhány iskolájában, ezért néztek meg lengyelországi óvodákat, napközi otthonokat. És ezért kérdezik nálunk, tölünk, hány gyerek »-divat-« a magyar családban? Van-e gyógypedagógiai intézményünk? Sok-e vagy kevés az iskola, a tanár, a kórház, az orvos? Mit jelent nálunk az oktatási reform? Magyarországról sokat tudnak. Mielőtt útnak indultak, fogadási adott tiszteletükre Washingtonban a magyar nagykövetség. Megkóstoltatták velük a magyar barackot, a tokajit. Néhány mondatban vázolták hazánk politikai életét, gazdasági reformját. Kulturális és idegenforgalmi nevezetességeinkre is felhívták a figyelmüket. — Magyarország nagyon érdekes — mondja Natalie —, és azt hiszem, vannak közös gondjaink az ifjúság nevelését illetően. Láttam itt is szélsőségesen öltözött, őrjöngve táncoló fiúkat, lányokat. Nálunk pszichológusok, szociológusok egész serege gyűjti az adatokat, az információkat a fiatalokról, a családi életről, a gyermeknevelésről, az orvosi ellátottságról vagy például az egy főre jutó szappan- fogyasztásról. Rengeteg adat áll rendelkezésünkre, — csak fel feli dolgozni, következtetni. Sajnálja. hogy nem láthatott nálunk falusi, tanyai iskolát, mivel a csoport éppen csak átutazott Magyarországon. Még megígérteti velem, hogy küldök neki Magyar- ország oktatásügyi, egészségügyi helyzetéről szóló cikkeket, tanulmányokat. Cserében postára ad egyet a könyvéből, hátha találok benne itt is hasznosítható gondolatot. Kádár Márta Bomba a rakparton Holyhead walesi kikötővárosban szerda reggel a rendőrség az egyik rakparton egy házilag készített bambát talált Károly hercegnek walesi herceggé való beiktatását követően az előzetes tervek szerint ebben a kikötőben kellene töltenie jövő héten a szerdára virradó éjjelt, Erzsébet királynő »Britannia« nevű jachtján. A rendőrség már hónapok óta fáradozik azon, hogy a legszigorúbb biztonsági intézkedésekkel védje a jövő heti ceremóniát és a bomba megtalálása még nagyobb éberségre inti. Magyar emlékek Várnában A Balkán hegységben ilyenkor is szinte a fák koronáit súrolják az alacsonyan úszó felhők. Bármerre jár az ember a bolgár hegyekben, gránitoszlopok és művészi szobrok őrzik a fasiszták elleni partizánharc hőseinek emlékét. A hegyek ormán emelt magasba szökő emlékművek — miként a hatalmasra nőtt fák — mementóként merednek az égnek. A bolgár nép nagy gonddal őrzi a betolakodók elleni hősi harcok emlékeit. Köztudott, hogy Bulgária sok évszázados elnyomás után csak a XIX. században nyerte visz- sza szabad államiságát, nemzeti függetlenségét. A Fekete-tenger-parti kecses fürdőváros: Várna, mindenekelőtt a tenger hűs vizét, a forróság utáni kellemes szellős estéket juttatja eszünkbe. De ha egy kicsit jobban elgondolkodunk, a magyar történelem is mond nekünk valamit erről a városról, csupán vissza kell kanyarodnunk a XV. századhoz, amikor Dél- kelet-Európa néped erejüket a puszta létüket fenyegető török hódítók feltartóztatására egyesítették. Hiszen a hódítás függetlenségüket, a rabló, pusztító, élősdi uralom pedig nemzeti fejlődésük alapjait rendítette meg. A harc a török hódítók, a haladás akkori fő ellensége ellen folyt, s ebben a harcban — amely a magyarságot a XV. század derekán az európai politika homlokterébe állította — kerültek I. Ulászló — III. Wla- diszlaw néven lengyel király — csapatai Várna alá. Mint azt történelmi tanulmányainkból tudjuk, 1444 júliusában a tíz évre kötött szegedi békét Ulászló a pápa követelésére megszegte és megtámadta a törököket. Azért tette ezt, mert a pápa, Velence, Genova és más városállamok megígérték, hogy flottájukkal megakadályozzák a Kisázsiá- ban tartózkodó török főerők átkelését a Boszporuszon. Ebben az ígéretben bízva HuUlászló mauzóleuma a parkban. nyadi János is támogatta a hadjáratot Ulászló szövetségesei azonban nem tartották meg ígéretüket, s a szultán — senkitől sem zavartatva —■ áthajózta Európába a kis- ázsiai erőket és Várnánál elvágta Ulászló seregének útját. Ulászló cserben hagy ásásával — Marx szavaival élve, s a »pápai tréfa« következtében — a hadak csapdába kerültek és súlyos vereséget szenvedtek. A csatában Ulászló elesett és Hunyadi menekülésre kényszerült. Az 1444. november 10-én vívott vérzivataros csata lengyel, magyar, román, cseh és horvát hőseinek emlékét nagy gonddal és megbecsüléssel őrzi a bolgár nép. Először 1935- ben emeltek emléket Várnában Ulászló — ahogy a bolgárok mondják, Wladiszlaw Varnensi — tiszteletére. A mauzóleum szarkofágja jelképes, mert Ulászló holtteste eltűnt a csatatéren. Bolgár barátaink az utóbbi években gyönyörűen kiépítették a mauzóleum környékét, parkot varázsoltak köréje. A park egyik festői szépségű sétányának szélén hatalmas kőtömbök hirdetik a csatában elesett hősök emlékét. Nincs abban semmi ellentmondás, hogy ezeket a hatalmas kőtömböket a Lengyel Népköz- társaság, a Magyar Népköz- társaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Bolgár Nép- köztársaság címerei díszítik, mintegy szimbolizálva ezzel a közös múlt és a jelen sorsközösség összefüggését, bizonyítva, hogy épp úgy, mint öt- százhuszonöt évvel ezelőtt a Hunyadi János erőt sugárzó szoboralakja. világuralomra törő török hódítók ellen, ma is közös frontban állunk a haladás ellenségeivel szemben. Számunkra megkapó, hogy Ulászló mauzóleumával szemben állították fel Hunyadi János szobrát. Pajzsán a hagyományos hollós címer. Hunyadi erőteljes fehérkő alakja az ügy igazába vetett hitet sugározza. A mauzóleumtól kissé távolabb modern vonalú, kívül- belül rendkívül impozáns emlékmúzeum emelkedik, ahol a csata relikviái: fegyverek, a csatában részt vevő nemzetek fiainak harci ruhái, zászlói, a csata térképei találtak otthonra. Az emlékmúzeum egyik fülkéjében állították fel Hunyadi János gyulafehérvári szarkofágjának másolatát és mellszobrát. Hálás vagyok a sorsnak, hogy amikor a tenger partján már elfárasztott a csodálatos napfény, a Fekete-tenger kellemesen hűs vize után i* nagyszerű élményt jelentett ez a szép kirándulás a jelenből a múltba. — ab — SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1989. június 26.
