Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-25 / 144. szám
Nagy feladatunk az aratás A megyét és a határt járó ember jóleső érzéssel állapíthatja meg, hogy kalászosaink ebben az évben is jó termést ígérnek. Az aratás, a betakarítás nagy munkája a mostani napokban kezdődik. Megyénk szövetkezeti parasztsága, állami gazdaságaink, az érintett vállalatok dolgozói felkészültek erre a fontos feladatra. Készen állnak a kombájnok és az egyéb gépek. Az aratás, a betakarítás, a gabona felvásárlása egy időben történik, és ma sem könnyű munka ezt végrehájtani. A kombájnon, a szállítóeszközökön ülő, a szal- maletakarítást és a kazalozást végző emberek 30—40 fokos melegben napi 10—12 órát dolgoznak. A vezető szakembereknek pedig állami gazdaságainkban és termelőszövetkezeteinkben meg kell szervezniük több száz' vagy több ezer holdon az aratás munkáit, biztosítaniuk az anyagi-műszaki eszközöket, gondoskodniuk az itt dolgozó emberekről. Ma már mégis más ez a munka értelmében és tartalmában is, mint a múltban volt. A felszabadulás előtt a szegénység ünneppé emelte az aratást, azt a munkát, amely az egész családot hetekig a tarlóra kényszerítette, azt a munkát, amelynél nehezebbet, verejtékzsarolóbbat nehéz volt elképzelni. Mégis a szegényparasztok, a részes aratók millióinak ünnep volt az aratás, hiszen ez biztosította családjuk számára a szó szoros értelmében vett mindennapi kenyeret A felszabadulás után a munka lényegében azonos maradt, de az értelme gyökeresen megváltozott Az új föld- tulajdonosok maguknak aratlak. Az aratás ünnepi jellege megmaradt, hisz a gondosan learatott, betakarított és elcsépelt gabonától jelentősen függött a család anyagi helyzete. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemek létrehozása új helyezetet teremtett. Hatalmas gabonatáblákon a kézi munkaerőt fokozatosan kiszorították a gépek. Az idén a vetésterületnek csak mintegy 3—4 százalékát aratják kézzel, de jól emlékezhetünk a múlt esztendőre, amikor megyénk mező- gazdasága a legnagyobb termést takarította be, úgy, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel szinte észrevétlenül hajtották végre a feladatot. Jó dolog ez. Bizonyítja, hogy végre az aratás is elsősorban üzemi probléma lett. Ma már nem találkozunk községi, járási, megyei aratási felelősökkel, akik nemegyszer — főleg a hiányos anyagi-műszaki ellátottság miatt — az üzemek vezetőinek több kellemetlen órát, sőt napot okoztak. Bizakodva tekintünk az idei aratás, betakarítás elé. Terméskilátásaink nem rosszak. A több mint 120 000 hold kenyérgabona a becslések szerint olyan termést ígér, amelyet még megyénk földjei nem adtak soha. A jó termést több tényező magyarázza: az évek óta végzett gondos agrotechnika, a megfelelő gépesítés, a nagyobb mennyiségű műtrágya, a több vegyszer, a jobb és intenzívebben termő fajták. Ez utóbbi tényező kapcsán tisztelettel emlékezhetünk meg Lukanyenko Lenin- díjas akadémikusról, a világhírű Bezosztája I. búza neme- sítőjéről. Ez a fajta Somogybán is jól honosult, nagy ter- , mést és jó minőséget ad. 1968- ban és az idén is a búza vetésterületének csaknem ötven százalékán ezt a fajtát termeltük. A gondos termesztési munka eredményeként már három-négy éve sikerült az ország kenyérellátását saját termésből biztosítani. Természetesen a termelési kedvet fo- • kozták az időközben bevezetett közgazdasági ösztönzők is. így érhettük el, hogy tavaly és az idén már feleslegünk is van. Megyénk mezőgazdasága számottevően hozzájárul a szükségletek kielégítéséhez; 1968-ban a felvásárolt kenyér- gabona 6,5 százalékát Somogy adta. A búza gazdaságilag is az egyik legfontosabb növény. Jól mutatja ezt, hogy a megye termelőszövetkezeteinek árbevételében a kenyérgabona 12 százalékos arányt képvisel. Mindez egyértelműen arra utal, hogy mezőgazdasági üzemeinknek továbbra is kiemelt munkának kell tekinteniük az aratást és a betakarítást. Ezzel kapcsolatban — a teljesség igénye nélkül — néhány gondolat kívánkozik ide, amelyet szem előtt tarthatnak mindazok, akik ebben a jelentős munkában részt vesznek. Elsősorban a termelést irányító szakemberek sokoldalú feladata érdemel említést. Nekik kell megválasztaniuk az aratás legkedvezőbb idejét és módját, biztosítaniuk a legmegfelelőbb munka- és üzem- szervezést. Gondos mérlegelést, nagy körültekintést kíván ez, hiszen több mint 180 000 hold betakarításáról, 630 kombájn és több ezer különböző gép irányításáról, üzemeltetéséről van szó. Ezen túlmenően lényeges feladatuk az aratásban részt vevőkről történő messzemenő gondoskodás, a mindenkori helyzetnek megfelelő rugalmas anyagi ösztönzés érvényesítése. Nem kisebb jelentőségű az aratást követő munkák — a szalmalehúzás, a letakarítás, a tarlóhántás — időben és jó minőségben történő elvégzése. Szólni kell a felvásárló vállalat felkészüléséről is. Több mint 14 000 vagon, többségében kenyérgabona felvásárlására lehet számítani. Sajnos, a kevés tárolótér miatt ismét sok lesz a szabad' tárolás. Ez a körülmény eleve nagy elővigyázatosságra, lelkiismeretességre int Az átvétel 64 átvevő központban, 140 telephelyen történik. Bár javult az átvétel gépesítésének színvonala és az átvevő telepek napi átbocsátó képessége elméletileg meghaladja az ezer vagont, a feladat mégsem egyszerű. Szoros és egészséges együttműködésre van szükség a vállalat és a termelőüzemek között ahhoz, hogy a megtermett gabona átvétele zökkenőmentes legyen. Lényeges, hogy az áruátvételnél ruird- két fél tartsa magát a szerződésekhez, és a vállalat nagy gondot fordítson a különböző minőségi felárak elszámolására és kifizetésére. Az esős időjárás miatt föl kell készülni a szárításra is. Mivel e téren sem kedvezőek az adottságaink, alapvető, hogy a napi 140 vagonos kapacitást a legcélszerűbben használják ki üzemeink. Az aratás, a betakarítás sikeres elvégzése nem csupán a termelőüzemektől függ. A múlt évekhez hasonlóan felelősségteljes munka vár az ÁFOR, az AGRO- KER és a gépjavító vállalatok dolgozóira is; tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy a szükséges anyagok, szolgáltatások időben, jó minőségben állami gazdaságaink, termelő- szövetkezeteink rendelkezésére álljanak. Csak céltudatos összefogással, gondos felkészüléssel biztosíthatjuk, hogy a megtermett gabona, elsősorban a kenyérgabona, minél kisebb veszteséggel kerüljön a tárolóhelyre. Nagy feladat előtt áll tehát megyénk mezőgazdasága. Még ma is számos munkáskéz és szellemi irányító fáradozik azon, hogy sikeresen elvégezze az aratási és betakarítási munkát. Valamennyiünk, az egész népgazdaság érdeke kívánja így. Éppen ezért érthető, hogy a szakembereken kívül a következő hetekben a pártszervezeteknek, a mező- gazdaságban dolgozó kommunistáknak is legfőbb célkitűzésük minden eszközzel segíteni, támogatni jövő évi kenyerünk biztonságos betakarítását Fábri István, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának mezőgazdasági osztályvezetője A nagyberényi tsz-ben 180 holdon termeltek lucernát, takarítanak be, melyet szovjet géppel raknak Huszonnyolc vagonriyl termést A vállalat és a munkás gesen hót forint volt az órabére. Ez tűrhetetlen. Nekünk a — lehetőségek között — differenciálni kellett. Ez érthető. Abban is mindenki egyetért, hogy a differenciáltabb bér a végzett munka eredménye, s ez maga is ösztönöz. A pénzzel azonban itt takarékosan bánnak. Túl takarékosan. A múlt évben éppen az indokolatlan bérmegtakarítás miatt bün- ették a vállalatot, s az idén megint van időarányos megtakarítás. Más összeget mond a szakszervezeti titkár, s más összeget mond az igazgató. A bér csak akkor ösztönző jellegű, ha ott és akkor adják, ahol és amikor több munka van mögötte. — Az idén nem lesz megtakarítás — mondja az, igazgató. — Tudomásom szerint prémiumként akarják kiosztani — mondta előtte a szakszervezeti titkár. — A HVDSZ is szólt már ezért, .. A mondat második felét — azt, hogy: ... ennek ellenére nem sokat tett a vállalat — már senki sem mondja ki Tabon. Önköltség, termelés, ember , Negyvennégy órás munkahét bevezetésére készül a vállalat. A siker érdekében műszaki és szervezési intézkedéseket kell tenni. Az a gazdasági elemző munka, amely a vállalatnál folyik, biztosan lehetővé teszi a sikeres bevezetést. A számolásban nagy szerepet kap az önköltség, a : rmelés. A termeléshez em- oer is kell. Éppen ezért szükséges vele is többet törődni, s minden más. elé tenni. Jól keresnek itt az emberek — mondta az igazgató, s ezzel egyetért a szak,szervezeti titkár is. Ha elégedetlenek, akkor annak csak átmeneti oka lehet. De az átmeneti okok megszüntetése is sürgős. Kercza Imre Értékmegőrző, barkácspad Értékmegőrző szekrények készülnek a Szigetvári Konzervgyárnak. A felmondólevél téma lesz a legközelebbi termelési tanácskozáson. Ennek kapcsán Varsányi Ottó, a Tabi Cam- pingcikk Vállalat igazgatója azt akarja elmondani, hogyan nem szabad viselkednie és nyilatkoznia egy vállalati dolgozónak.' Nagy Ferencné — ő nyújtotta be a felmondólevelet — a tízegynéhány sorban azt írta le, szerinte hogyan nem lenne szabad gondolkodni a vállalatnál. Tulajdonképpen igaza van a munkásnőnek is és igaza van a vállalatnak is. Szorít a szalag A munka nem könnyű a varrópépek mellett: nagy darab, nehéz anyagot forgatnak az asszonyok. S ha kis széria jön, nem sikerül pontosan elosztani a munkát a szalagon. Akire a neheze jut, bizony megizzad, s ha emellett még keresetcsökkenése is van, érthető módon háborog. A munkásnő panaszában osztozik a szakszervezeti bizottság titkára, Törzsök Ferencné is . — Nem volt jó a szervezés a szalagon. Ezért keresett egyik hónapban négyszáz forinttal kevesebbet Nagyné, mint' a másikban, de azért nem kellett volna felmondania. Jó dolgozó volt, szerettük a vállalatnál. A vezetőktől mi azt kértük, amikor ezek a szoros normák előjöttek, hogy vagy adjanak pótbért, vagy változtassák meg a műveleteket a szalagon, vagy pedig enyhítsék a normát, mert zúgolódtak a többiek is. A probléma azzal oldódott meg, hogy elfogyott a rendelés, és befejeztük ennek a terméknek a gyártását. Sűrűn változnak a vállalatnál a normák, mondta később a szakszervezeti titkár. Az igazgató ennek okát azzal magyarázta, hogy sűrűn változik a szalagokon a termék is. — A bér mögött munkának kell lennie — mondta aztán. — A munka mögött bérnek is — felelem rá. — Ez igaz — mondja az igazgató. — De szerintem nem helyes, ha valaki csak azt számolja, hogy a múlt hónapban többet keresett, mint ebben. Ha azt veti ösz- sze, hogy tavaly mennyit keresett egy félév alatt, s menynyit az idén, akkor más képet kap. Bér és prémium — A legtöbb ember itt csak azt nézi, mennyi pénz megy havonta a zsebbe. A s ociális juttatásokat nem veszi számba. Amikor ez a vállalat önálló lett, mindenkinek egyséAz idei évre már hatmillió forintos ipari termelést tervezett, a .Nagyatádi Komfort Ktsz. Azok az új termékek, amelyek közül tavaly csak mintaként készítettek néhányat, többnyire már az 1989- es évi termelés alapját képezik. Az első negyedévben 150 tűzálló iratszekrényt szállítottak a megrendelőknek. Ugyancsak kapósak a kerítések és a barkácspadok is. Ezek olyan piacot teremtettek maguknak, hogy az igényeket alig lehet kíelégítteni. A TÜZÉP száz garnitúrát rendelt az olcsó és könnyű súlyú kerítésekből. A faipari részleg jelentős rendelést kapott a rekonstrukció alatt levő Szigetvári Konzervgyártól. Többek között üzemi konyhai asztalokat, értékmegőrző szekrényeket gyártanak a konzervgyárnak. Ezek mellett számottevő szolgáltató, javító munkát végez a lakosság számára mind a vasipari, mind a faipari részleg. Üdülőtatarozással kezdték az idén a szövetkezet építői. Másfél millió forint értékű munkát végeztek a Balaton- parton SZOT és vállalati üdülők csinosításával. A 120 dolgozót foglalkoztató részleg szakipari munkákat is végez. Tizenötmilliós építési tervük nagyobb részét a lakásépítkezések jelentik. A ktsz vállalta, hogy .másik hat kisipari szövetkezet számára elkészíti az évközben adódó munkákhoz a szükséges nyílászáró szerkezeteket. N. J. Munkában a tkis TÁSZI" A haszon a termelőszövetkezeteké A termelőszövetkezetek áru- értékesítését — elhelyezését — szervező országos központi irodához hasonló feladattal, csak szűkebb munkaterülettel jött létre tavaly a Balaton- parton az Észak-Somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének és a tagszövetkezetek kezdeményezésére a tsz-ek áruértékesítését szervező iroda. A múlt év szeptemberétől év végéig csaknem ötmillió forintos forgalmat bonyolított le az »újszülött« szervezet, jóllehet akkor, a késői alakulás miatt a termelőszövetkezetek csak a szerződéssel le nem kötött, vagyis fölös áruikat értékesítették az irodán keresztül. Akikor a TÁSZI jutaléka 100 000 forint alatt maradt. Az idei tervük 27 millió forint, ebből 25 millió forint értékű árut már eddig fölajánlottak a termelőszövetkezetek, leszerződtek a TÁSZI-val, és ennek piaca is van. Most már csak a gazdaságtól függ, hogy a termelvények rendeltetési helyükre is kerüljenek. Egyébként a 83 tagszövetkezetnél csapódik le a TÁSZI közreműködésének haszna, a nyereség ezeké a szövetkezeteké: tavaly például a mindössze négyhónapos munka után 1,1 millió forint tiszta hasznuk származott Több szövetkezet is fölismerhetné ezt a lehetőséget. Az üzletkötések már befejeződtek, folyik a korai zöldségféleségek szállítása az ország különböző városaiba. Az iroda viszonylag későn kezdte meg működését, ez kizárta annak lehetőségét, hogy a Balaton- parton, vagyis elsődleges működési területén éreztesse tevékenységének hasznosságát: addigra a tagszövetkezetek közül több megnyitotta árudáját a nagyobb idegenforgalmú helyeken. A Balaton partján tehát a termelőszövetkezetek már korábban önállóan »ráálltak a vonalra«, közvetlen partnereket szereztek, szerződés alapján szállítanak, s a fuvarozást is inkább győzik, mint az iroda. Viszont a korai burgonya beszerzésénél már jelentős segítséget nyújt: kooperációs megoldással az árusító szövetkezetnek beszerzi a terményt a termelőktől. Sok függ attól, hogyan tartják meg adott szavukat a termelőüzemek. Előfordul ugyanis, hogy amikor a megrendelő felsorolja az igénylistát, megkapja a szállítási ígéretet, azonban amikor elérkezik a szállítás ideje, a gazdaság visz- szamondja a tételt vagy a tételeket. (Időközben talán jobb vevőt talált és magasabb áron adhatta el portékáját?) Ebbén az esetben a megrendelő kerül kellemetlen helyzetbe. Ilyenkor a megrendelő érthető okból — felbontja a megállapodást, és más, megbízhatóbb partnert keres. Amikor arról beszélünk, hogy a vállalatok, a termeltető szervek tekintsék egyenrangú partnereknek a termelő- szövetkezeteket, meg kell jegyezni, hogy nem egyoldalú igényről van szó — a tsz-ek is tartsák tiszteletben üzleti partnereiket, azok érthető igényeit, mert csak így — az egyenjogúság alapján — válhatnak igazán egyenrangú partnerekké. Nem csak a »kis TÁSZI« tevékenységével kapcsolatos ez az észrevétel: általános érvényű, mert egyre több közös gazdaság — főként Balaton-parti tsz — kerül közvetlen vagy közvetett szállítási kapcsolatba üzemekkel, intézményekkel, s nem mindegy, hogy milyen partnernek minősül''' Hernesz Ferenc SÖMOGTI NÉPLAP Szerda, 1969. június 25.
