Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

n. NEMZETKÖZI ESZPERANTÓ TÁBOR

A béke nyelvén

NEHEZEN TALÁLTUNK

RÁ a táborra Balatoníenyve- sen. De amikor az alsó állomás mellett befordultunk a kis homokos útra, már tudtuk, hol kell megállni.

A nagy kapu fölött fehér zászlóanyagon lengette a szél a második nemzetközi úttörő eszperantó tábor jelszavát, amely nemcsak a textílián, de a pajtások szívében is él, s körülbelül eft jelenti: közös nyelven a békéért. Gyimesi Gáspár, a KISZ Baranya megyei bizottságának a munkatársa fogadott.

— Táborunkat másodízben nendeztük meg a Magyar Eszperantó Szövetség Baranya megyei bizottságával közösen a pécsi első kerületi tanács táborában. Tavaly Sikondán gyűltünk össze, á az ottani jó •tapasztalatok indítottak arra, hogy az idén ismét táborba hívjuk az eszperantó nyelvet tanuló lengyel, jugoszláv és magyar úttörőket. Igaz, a tábor nincs még teljesen rendben, a pajtások mégis kitűnően érzik magukat.

— Milyen a program?

— A táborban, amely június 16-tól 26-ig tart, 144 gyermek van. A programot úgy állítottuk össze, hogy a pajtások igényeit is figyelembe vettük. Űszóversenyek, daltanulás, kirándulás Tihanyba, tábortűz, műsor és ami a legfontosabb, sokat gyakorolni a nyelvet. A tábor célja is az, hogy eszperantó nyelven társalogjanak, ismerkedjenek a gyerekek, kössenek barátságot, az internacionalista érzést akarjuk erősíteni a pajtásokban. Szondi Imre pécsi munkásfiatal harmincperces filmet készít a táborról, amelyet még a nyáron Lengyel- országban összehívott nemzetközi találkozón szeretnének majd levetíteni.

Beszélgetésünk végére odajöttek a gyerekek is. Jólesett hallgatni, hogy valamennyien egy nyelven ugratták egymást. Először Danuta Wysockától, a bájos szőke lengyel kislánytól kérdeztük még, jól érzi-e magát a táborban.

— Igen — válaszolta. — Nagyon szeretem az eszperantó nyelvet, s ha még Magyarországon, a Balaton partján sok külföldi pajtással gyakorolhatom, akkor érzem igazán, érdemes volt elkezdeni, mert ez több, mint egy nyelv megtanulása, ez a barátság nyelve. Minden magyar pajtást szeretettel köszöntök szülővárosom, Chelmno pajtásai nevében.

A tábor legfiatalabb részvevője a negyedik osztályos, barna hajú, kék szemű kislány, Vlatka Velcic Zágrábii. 1 Mindössze három hónapja tanulja az eszperantó nyelvet, mégis nagyszerűen megérti kérdéseinket, s ugyanolyan ügyesen válaszol is rájuk. Vlatka a zágrábi városi versenyen a fiatalkorúak csoportjában első lett. Boldogan utazott el több okból is.

— Valóban. Elsősorban gyakorolom a nyelvet; másodszor sok új barátot szerzek; harmadszor rengeteg magyar babát veszek, népi hímzésű ruhákban, mert gyűjtöm l':et; negyedszer költő szeretnék lenni, s ahhoz sokfelé kell járni. Ide végeredményben, úgy érzem, egyedül jöttem, hiszen nem kísértek a szüleim.

A magyar pajtások közül a balatonboglári Németh Bélával váltottunk néhány szót. Béla tanárai szerint nagyon tehetséges, jó eszű tanuló volt az általános iskolában. Az idén végezte a nyolcadik osztályt, fölvették a veszprémi vegyipari technikumba. Csendes szavú fiú.

— Nagyon örülök, hogy »találkoztam« az eszperantó nyelvvel. Ügy hiszem, sok pajtással együtt, hogy ez egyszer világnyelv lesz. Mert ha egy nyelven beszélgetnek az emberek, elfelejtik, milyen fajú, nemzetiségű a partner. Ügy érzi mindenki, hogy áz ő nyelvét beszéli. Az eszperantó a béke nyelve, egy nyelvvel is lehet harcolni a világbékéért,

MIELŐTT ELBÜCSÜZTAM A TÁBORTÓL, szétnéztem a sátrak között. Kis csoportban énekeltek, meséltek, a gyerekek. A zászlófelvonó rúd alatt éppen a Sóder, sódert tanulták eszperantó nyelven. Egymás kezét fogva kacagtak minden eltévesztett kifejezésen.

Bán Zsuzsa

Hirosimái

áldozat

A hirosimai kórházban meghalt Takako Okuno 17 éves * iskoláslány, akinek szüleit 1945 augusztusában az atombomba-támadás idején sugárfertőzés érte. Édesapja két évvel a kislány születése után halt meg fehérvérűségben. Az »atombetegség« kiterjedése a hirosimaiak második nemzedékére nagy nyugtalanságot váltott ki. a város lakói körében.

»Nem bírom tovább az izgalmakat! Elég volt várni a hadijelentóseket és a tábori postát Lengyelországból, Norvégiából, Krétából, Afrikából és a keleti frontról, most pedig Polinéziából... Valahonnan a nagy óceánról, ha jól tudom, Moorea szigetéről kaptam legutóbb a fiam levelét.

Hát még meddig? Fiam ugyanis a háború végén belé- pétt az idegenlégióba. Tegyenek valamit, uraim! Ép bőrrel megúszta 1939-től egészen 1945-ig. Akkor csak a puskagolyók fenyegették, most viszont ott kell lennie, ahol a franciák az atomfegyverekkel kísérleteznek. Ezt a rádióból tudom, nem Hanstól. Ha istent ismernek, hozzák haza a fiamat« — írja egy 67 éves nő Majna-Frankfurtból Génibe, a Nemzetközi Vöröskeresztnek, ahonnan állandóan érkeznek a kétségbeesett hozzátartozók levelei, főleg a Német Szövetségi Köztársaságból, de a világ csaknem minden tájáról.

Genfben 'azonban semmit sem tehetnek. A hozzátartozók legfeljebb udvarias hangú, de semmitmondó tartalmú levelet kapnák. Ha ugyanis belép valaki a francia idegenlégióba, akkor fátylat borítanak a múltjára, még a nevével sem törődnek. Mindenki azt mond. amit éppen akar. Azonossági számot kap, akár a rabok. Hans Freiberg, mint ilyen megszűnik a hivatalos szervek, hatóságok számára. Már csak mint a 021.241 azonossági szám szerepel a légió nyilvántartásában. Nem ember tovább. Legalább is öt évig. Csak szám.

Akik belépnek a légióba, azok számára éppen az a

0 SOMOGYI NÉPLAP Vasins, IMA Jftata *6,

A márkás porcelántól a divatcikkekig mindent megtalálnak a vásárlók Siófokon a Napfény Szálló alatti ajándékboltban. Vezetője, Szilágyi Istvánná nyolc éve állja az üdülők ostromát májustól októberig.

— Már áprilisban megállítanak bennünket a helybeliek és szüntelenül faggatnak: , mikor nyitunk. Persze mi is várjuk minden évben a szezonkezdést. Sokszor el- tésálok erre, és mint a gyerekek karácsony előtt, és is úgy számolom a napokat.

Szilágyiné németül csaknem perfektül beszél, látogatásunkkor egy tanácstalan NDK-ból érkezett fiatalasz- szonynak segített a legmegfelelőbb szalmakalap kiválasztásában.

— Most kevés a vásárló, mert hűvösebb az idő — folytatja felém fordulva —, de jöttek volna csak a májusi nagy melegek idején. Sógornőmmel, Bánáti Jánosáéval, aki öt éve segít, alig győztük a sok vendéget kiszolgálni. Néha az utcára is alig lehetett kilátni, annyi volt a vevő.

Tekintetem a szabad polcokra esik. Észreveszi, elmosolyodik, mindketten ugyanarra gondoltunk.

— Nem fordult elő, hogy valaki fizetés nélkül távozott volna?

— Már mások is megkérdezték, hogy lehet ennyire megbízni az emberekben. De tényleg — néz »kartársnöjé- re« — nem vettünk még észre lopást.

A múlt hónapban majdnem százhatvanezer forintos forgalmuk volt. Az üzletben hétszázezer forint értékű árut tartanak.

— Vannak törzsvásárlók?

— %») a napokban táviratban jelezte egy osztrák család az érkezését.

Fiatal, piros inges fiú érkezik.

— Kszcsókolom. Van már vászonkaláp? — Szilágyiné ismerősként köszönti, és válaszol — A jövő héten kapunk, Ferikém.

— Most véletlen, hogy valami hiánycikk. Nagyon jó az ellátásunk és igyekszünk, hogy senki se távozzon elégedetlenül.

Kedves közvetlenségével belopta magát a vásárlók szívébe. Még véletlenül sem

beszél egyes számban, az eredményeket kettőjüknek könyveli el.

— Volt egy kedves külföldi vendégünk. A herendi tálak között válogatott, de észrevettem, hogy a tükörben egyre csak engem néz. Aztán mondott valamit a férjének és láttam, nagyon töprengtek. Végül megkérdezte: Nem laktam valamikor Sátoraljaújhelyen? Kiderült, hogy ő is onnan került ki, és ezért voltam ismerős neki.

— Van-e valamilyen különös kívánsága?

— Mint a mesében, három. Jó idő, bő áruválaszték és sok-sok üdülővendég ...

F. E,

B

etegesen érzékeny arra, hogy amíg beszél, senki se mosolyogja el magát Pedig a mosolyt egyáltalán nem a derű csalja az ember arcára. Sokkal inkább a kificamodott szemlélet, a naivitás, a sznobizmus keveréke váltja ki ötvenhétben tizenkét évi börtönre ítélték. Szándékos emberölés kísérlete, sikkasztás, hanyag kezelés, rablás kísérlete, közirat-hamisítás, levéltitok megsértése — ezeket tartalmazta a vádirat. Hatvanhatban amnesztiát kapott.

— Nem akarok arról beszélni, milyen nehezen próbáltam visszatérni az. emberek közé. Legelőször társra volt szükségem; nem kellett sokáig keresni De nem éltünk jól, állandóan veszekedtünk.' Pedig később gyermekünk is született ... Nem házasodtunk ösz- sze, az csak bonyolította volna a helyzetet Tavaly nyáron találkozott egy lánnyal a vasútállomáson. Beszélgettek, sétáltak. Aznap a lány már nem ült vonatra, a férfihoz költözött — Untam a veszekedést az élettársammal, élni szerettem volna. Boldog voltam, hogy megismertem Margitot. Egymásba szerettünk, még tejért sem ment el nélkülem.

— Mit tudott a lányról?

— Tudtam, hogy előtte nem élt rendes életet, pedig még nem volt tizenhat éves sem. Nem érdekelt a múltja, jó volt mellette. Margit azt

vonzó, Rogy a múltjukat eltitkolhatják. Mert a legtöbbjüket súlyos bűnök terhelik. Ez a katonai alakulat a bukott emberek gyülekezőhelye. Közönséges bűnözők, hányá- tott alvilági alakok, nemzetközi szélhámosok, kalandorok, egykori SS-katonák írták alá az elmúlt években a leggyakrabban az ötesztendei szolgálatot jelentő szerződést. Ritkábban pedig azok léptek be, akiknek érzelmi élete ösz- szeomlott, értelem és cél nélkül, társtalanul bolyongtak a világban, és valahol bekerültek a toborzók hálójába, mert elhitték azok szép, de hazug ígéreteit. Vagy elkápráztatta őket a légió sok helyen látható rikító plakátáradata és csábító felirata:

»Fiatalemberek! Gyertek, jelentkezzetek az idegenlégióba! A legendás csapat vár benneteket Érdekes kalandok, magas zsold, bőséges ellátás! Megismerhetitek a világot, a soha nem látott idegen országokat. Jöjjetek, jelentkezzetek!«

1831-ben kezdődött. A légió megalkításának gondolata Beogard belga bárótól ered, aki szökött katonákból, közönséges nbűöőkzből és mindenre vállalkozó kalandorokból magánhadsereget hozott létre. Vállalkozó volt bőven.

Egy álművész valódi bűntettei

„Még tejért sem../* — A művész űr levelet ír magának Elmélet mindig, munka csak ritkán

mondta: »Hiába is akarnál, úgysem tudsz már lerázni.« Nem is akartam.

Margit szülei vidéken élnek. Annak idején — bármennyire is furcsán hangzik — nagyon örültek a gyors ismeretségnek. Bíztak abban, hogy végre helyes útra tér a lány.

— Mindent elmondtam a szüleinek. A börtönt is. Meg azt, hogy írok és festek is.

Még mielőtt börtönbe került, képzőművészeti szakkörbe járt. Érdekelte a festészet — á börtönben is lehetőséget kapott az »alkotásra«. Az írást is a rács mögött kezdte el. Azt mondja, harminchárom kézirata van idáig. Regények, elbeszélések.

— Margit szüleinek beszéltem róla, hogy le szeretném közöltetni egyik kisregényemet. Nem hazudtam,, a kisregényt bevittem önökhöz, a Somogyi Néplap szerkesztőségébe.

— Biztosan arra is emlékszik, hogy milyen választ kapott

— Hogy nem tartanak igényt rá. De pénz kellett, egy ezrest kértem Margit szüleitől.

Margit édesanyjának tanú- vallomásából: »Szó nélkül fizettem, hiszen egy festőműSok tönkrement európai vándorolt Franciaországba, főleg Párizsba, és ott próbált szerencsét Jelentős részük vagy nem talált megfelelő munkaalkalmat vagy nem tudott beleilleszkedni a szokatlan, nagyvárosi civilizációba.

Ijesztően emelkedett a bűnözés. A francia börtönök megteltek külföldiekkel, akik tol- vajlással, rablással szerezték meg mindazt amit a csábító csillogó, elegáns párizsi életből másként megkapni nem tudtak.

Akkoriban, 1830-ba fi indította meg Franciaország a háborút Algéria gyarmatosításáért. Kellett a katona. Lajos Fülöp király tehát két szempontból is szívesen elfogadta báró Beograd javaslatát mert így remélte, hogy az ország megszabadul a megbízhatatlan külföldi bűnözőktől, kalandoroktól és emellett lesz egy mindenre kész katonákból álló alakulata az északafrikai háborúban. S az idegenlégió megszervezésének megvoltak a történelmi előzményei is.

Ez az elnevezés az ókori Rómából ered. A név a latin »legere« szóból származik, ami annyit jelent, mint szedni, választani, válogatni.

{Folytatjuk)

vész vagy író feleségének lenni nem kis dolog.«

Ám nem művész volt az, hanem álműv^z. Aki hosszú hónapokig munka nélkül ten- gett-lengett, s minden gondja az volt, honnan szerezhetne pénzt

Az alkalom kínálkozott A férfi látta, hogy a lány szüleitől kaphat — élt is a lehetőségekkel. Egyszer ezer, másszor ezerötszáz, aztán háromezer és így tovább — persze »kölcsönbe«, mert a férfi így kérte.

Évekkel ezelőtt bérbe vett egy írógépet Szekszárdon, havonta kellett volna fizetnie a bérleti díjat. Egyszer a hóna alá csapta a gépet, s a Bizományi^ Áruházban 1200 forintért túladott rajta. Aztán fizette tovább a bérleti díjat. Ezzel azonban még nincs vége az írógép-históriának. Ügy gondolta, fölhasználhatja még pénzszerzésre. A szekszárdi tulajdonos nevében írt magának egy levelet, hogy fizessen, mert rendőrkézre adja. A férfi megmutatta az irományt a szülőknek, akik ez alkalommal sem tagadták ' meg a pénzt. Jellemző a »művész úrra«, ahogy a levélben be- szel magáról. »Igen tisztelt művész úr! ön nagyon tehet- seges ember, a nevét rövid 1 d° múlva meg fogja ismerni a világ...« és így tovább. Pszichológusodnak való feladat, hogy megállapítsák, milyen szerepe van ebben a kisebbségi érzésnek, a nagyzási mániának és a hiúságnak.

— Tulajdonképpen mit jelentett magának az írás?

— Még a börtönben elhatároztam, hogy jóváteszem a vétkeimet. Az írásaimmal akartam ezt megvalósítani; magamat adni, kifejezni... Egy bűnözőnek is lehetnek igaz érzései.

— Amikor sorozatosan betört és lopott, bizonyára elszunnyadtak az igaz érzései. Remélem, nem akarja azt állítani, hogy ezeket is az ügy érdekében...

— De igen, állítom. Kényszerítettek a körülményeim. Ketten éltünk a semmiből.

— Mindketten elhelyezkedhettek volna

— El.

S ezzel elintéztek. Mintha nem is venne tudomást arról, hogy munkával is pénzhez lehet jutni. így a betöréshez folyamodott. Kaposváron, Siófokon üzleteket fosztogatott, A holmit Pesten értékesítette, vagy a lánynak ajándékozta — aki az éjszakai »akciókon« nemegyszer vele tartott.

A sötétség leple alatt kétszer tettek »látogatást« a lány szüleinél, mindkét alkalommal meglopták őket. A rádiótól a sonkáig jó néhány értéket »megléptettek«.

Badi Géza zavarban van, amikor az utóbbi bűncselekményeiről beszélgetünk. Ezekről nincs elmélete, a tolvajlás sehogy sem illik bele a jól hangzó blöff szövegbe.

Badi Géza bűnügyében még tart a nyomozás.

Pintér Dezső

A Somogy megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat

értesíti tisztelt vevőit,

hogy az aratási, cséplési és betakarítási munkák zavartalan menete érdekében

1969. június 23-tól augusztus 16-ig

az alkatrész-szakmában ügyeleti szolgálatot tart Az ügyeleti szolgálat munkanapokon 7-től 19 óráig munkaszüneti napokon 7-től 13 óráig áll a vevők rendelkezésére.

mm