Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-19 / 139. szám
A nemzetközi tanácskozás fi dokumentuma (Folytatás az 1. oldalról.) Latin-Amerika országainak többsége a múlt század elején kivívta az állami függetlenséget. Egészüket tekintve, a kapitalista fejlődés meglehetősen hosszú útját járták be, s kialakult harcban növekszik és erősödik a nagy létszámú városi és falusi proletariátus; gyakorlatilag valamennyi országban működik kommunista párt Latin-Ame- rlka népei a közös elnyomó és kizsákmányoló — az amerikai imperializmus —- ellen harcolnak, amely az egész kontinenst függő helyzetbe kényszerítette, stratégiai hátországának tekintve azt. E népek közül egyesek még a gyarmati uralom 'ellen harcolnak. A valódi nemzeti szuverenitásért és a gazdasági függetlenségért folytatott harc összefonódik a kapitalista kizsákmányolás és mindenekelőtt a külföldi és helyi monopóliumok és oligarchák ellen vívott éles osztályharccal. Sok országban fennmaradtak a feudális maradványok és föld nélküli parasztok nagy tömegei élnek. Folyik a harc a demokratikus követelésekért és a zsarnoki diktatúrák ellen, amelyek rendkívül negatív tényezőként jelentkeznek a kontinens történelmi fejlődésében. A kubai forradalom átszakította Latin-Amerikában az imperialista elnyomás láncát, s az amerikai kontinens első szocialista államának megalakulására vezetett. Ez történelmi fordulat volt. s a forradalmi mozgalom új korszakát nyitotta meg A világnak ebben a térségében harcos, demokratikus és imperialistaellenes mozgalmak, forradalmi folyamatok bontakoznak ki, amelyek utat nyitnak a szocializmus felé. A proletariátus, a kommunista és munkáspártok egyre fontosabb szerepet játszanak Latin-Amerika imperialistaellenes mozgalmában. E mozgalom történelmi előnye és továbbfejlődésének garanciája a munkásosztály léte és tevékenysége. A széles tömegek különböző formákban harcolnak gazdasági és politikai követeléseik kielégítéséért, forradalmi .céljaik megvalósításáért. Az imperializmus és a belső reakció agresszivitása ellen fellépő népi mozgalom előrehalad Latdn-Amerikában. Néhány országban felhasználja a fegyveres utat. A harcban fokozódik a munkásosztály harcképessége, a parasztság öntudatra ébred, felkelnek a falusi tömegek. Ilyen módon létrejönnek a munkás-paraszt szövetség alapjai. A proletariátussal szövetségben lépnek fel a széles népi tömegek, a diákok, a haladó értelmiség a városi lakosság középrétegeinek nagylétszámú csoportjai. Egyre nagyobb erő a közös fellépés és a reakciós rendszerekkel szembenálló imperialistaellenes egység A kizsákmányolás, a széles tömegek nyomora és az imperialista iga ellen vívott harc fellendülése arra vezet, hogy a haladó töirekvések a progresszív egyháza körökben is visszhangra találnak. Néhány ország fegyveres erőinek kötelékében hazafias és demokratikus ■ irányzatok fejlődnek ki. Az antiimperialista harc perspektívái szempontjából elsőrendűen fontos a szocialista rendszer, s a munkás és a nemzeti felszabadító mozgalmak szövetségének megerősödése. III. A jelenkori társadalmi-poili- ffckai világhelyzet lehetővé teszi, hogy az imperializmus elleni harcot új szintre emeljék. Az imperializmussal szemben, fokozva a támadást ellene, döntő fölénybe kerülhetünk, vereséget mérhetünk agresz- sziós és háborús politikájára. Ez sürgősen konkrét és gyakorlati intézkedéseket és akciókat követel meg valameny- nyi kontinensen, hogy világos perspektívát mutassunk a demokratikus és haladó erőknek, mindazoknak, akik érdekeltek az emberiség nyugtalanító nagy problémáinak, a béke és a biztonság problémáinak megoldásában. Az értekezleten képviselt kommunista és munkáspártok történelmi felelősségük tudatában egységes akciókra szólítják fel a világ összes kommunistáját, az imperializmus minden ellenségét, mindazokat, akik készek harcolni a békéért, a szabadságért és haladásért. Az akcióegység elsőrendű célja — a hősies vietnami nép sokoldalú támogatása. Az értekezlet felhív mindenkit, akiinek drága a béke és a nemzeti függetlenség ügye, fokozza harcát azárt, hogy az amerikai imperializmust kényszerítsék a vietnami intervenciós csapatok ki vonására, az ország belügyei- be való beavatkozás megszüntetésére és a vietnami nép ama jogának tiszteletben tartására, hogy magla oldja meg saját problémáit, A vietnami hazafiak végső győzelme alapvetően fontos a diktátum és az önkény imperialista politikája ellen harcoló népek helyzetének megerősítése szempontjából. Ahhoz, hogy ezt a győzelmet közelebb hozzuk, szükség van a szocialista rendszer valamennyi államának összehangolt lépéseire, valamennyi kommunista és munkáspárt, valamennyi haladó párt és demokratikus tömegszervezet, valamint az összes szabadságszerető és békeszerető erő közös erőfeszítésére. Az értekezlet üdvözli a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának létrehozását, mint a vietnami nép hősi felszabadító harcának fontos szakaszát. Az értekezlet harcot hirdet a párizsi tárgyalások sikeréért, amely teljes mértékben lehetséges a Dél- vietaami Nemzeti Felszabadítása Front által javasolt tíz pont alapján. Az imperialistaelle- nes erők akcióegységének alapvető láncszeme marad az a harc, amelyet a háborús veszély, a népeket továbbra is tömegpusztítással fenyegetőtermonukleáris világháború veszélye ellen, a világbékéért vívnak. A szocialista országok, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom, valamennyi békeszerető állam, társadalmi szervezet és tömegmozgalom egyesült erőfeszítéseivel elejét lehet venni a világháborúnak. A béke védelmének elengedhetetlen feltétele a harc azért, hogy rákényszer í tsék az imperialistákra a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését, ami megköveteli minden — kis vagy nagy — állam szuverenitása, egyenjogúsága. területi sérthetetlensége elveinek tiszteletben tartását. a más államok belügyeibe való be nem avatkozást, minden nép azon jogának tiszteletben tartását, hogy szabadon válassza meg saját társadalmigazdasági és politikai rendszerét, valamint a r áldatlan nemzetközi kérdése politikai úton, tárgyalások útján történő megoldását. A békés egymás mellett élés politikája elősegíti a fejlődő országok gazdasági és társadalmi problémáinak pozitív megoldását A békés egymás mellett élés politikája nincsen ellentétben az elnyomott népek azon jogával, hogy a felszabadulásukért vívott harcban azt az utat válasszák, amelyet szükségesnek tartanak — akár a fegyveres, akár a fegyver nélküli harc útját —, és semmilyen mértékben sem jelenti a reakciós rendszerek támogatását. Hasonlóképpen kétségtelen, hogy minden népnek vitathatatlan joga van a fegyveres védelemre az imperialista agresszorok merényleteivel szemben és a más népek részéről jövő támogatásra ebben az igazságos ügyben. Ez a népek közös imperialistaellenes harcártak szerves része. A békés egymás mellett élés poQtikáj'a megakadályozza az imperializmus azon kísérleteit, hogy belső ellentmondásait a nemzetközi feszültség fokozásának és a háborús veszély tűzfészkei felszí- tásának útján küzdje le. Ez a politika nem jelenti sem a társadalmi és politikai status quo fenntartását, sem az ideológiai harc gyengítését. E politika elősegíti az osztályharc kifejlődését az imperializmus ellen nemzeti és világméretekben. A kapitalista országokban a dolgozók és kommunista pártjaik elidegeníthetetlen. vitathatatlan joga és kötelessége a határozott osztályharc a monopóliumoknak és hatalmuknak felszámolásáért, a valóban demokratikus rendszer megszilárdításáért, a szocialista hatalom létrehozásáért, bármilyen út vezessen is e cél eléréséhez. A világ kommunistái szolidárisak e jogos harcokkal. Az imperializmus elleni tömegakciók a békés egymás mellett élés politikája megvalósításának feltételei közé tartoznak. Ez a politika a háborús uszítok, a reakciósok, a monopolista fegyvergyárosok ellen irányul, s megfelel az elnyomás és kizsákmányolás valamennyi formája ellen vívott forradalmi harc közös érdekéinek, elősegíti valameny- r.yi nép barátságának erősödését, a gyümölcsöző gazdasági, műszaki-tudományos és egyéb együttműködés kifejlődését a különböző társadalmi rendszerű országok között, a társadalmi haladás érdekében. A kommunisták kötelességüknek tekintik, hogy harcoljanak az imperialista köröknek a nemzetközi feszültség fokozására irányuló politikája ellen, ezen körök »mindazon kísérletei ellen, hogy visszatérjenek a hidegháborús időkhöz. A kommunisták a feszültség enyhülése mellett vannak, ami egyike a népek legsürgetőbb és legidőszerűbb követeléseinek. A béke megőrzése szempont] álból a 1 eg- halaszthataitlanabb feladat, hogy elejét v e gty ék az atomfegyver elterjedésének, hatályba léptessék az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződést. E szerződés ratifikálása mellett síkraszállva a kommunista pártok e szerződést azon intézkedések egyik láncszemének tekintik, amelyeknek rendeltetése a nukleáris leszerelés létrehozása, az atomfegyver-készletek megsemmisítése. Ugyanakkor törekedni kell arra, hogy törvényen kívül helyezzék a nukleáris fegyvert, eltiltsák gyártását és mindennemű nukleáris fegyverkísérletet A nemzetközi légkör megjavítása és az államok közötti bizalom erősítése szempontjából nagy gyakorlati jelentősége lenne atomfegyvermentes övezetek létrehozásának a világ különböző részein. A fő erőfeszítéseknek a nukleáris fegyver eltiltására kell Irányulniuk. Az atomenergiát kizárólag békés célokra kell felhasználni. Fokozni kell a harcot a bakteriológia és vegyi fegyver hatékony eltiltásáért; e fegyvert az amerikai haderők nagymértékben alkalmazták Vietnamban. A népek alapvető érdekei megkövetelik az imperializmus elleni harc fokozását minden formában, kiváltképpen az Egyesült Államok és más imperialista államok hadiipari komplexuma ellen. Felhívunk minden békeszerető erőt, folytassanak harcot a háborús költségvetések gyökeres megnyirbálásáért, a hatékony nemzetközi ellenőrzés alatt történő általános és teljes leszerelésért abból a célból, hogy azokat az eszközöket, amelyeket jelenleg a fegyverkezési verseny emészt fel, a dolgozók életének megjavítására, az egészségügy és a közoktatás fejlesztésére, a fejlődő országoknak nyújtandó segítségre fordítsák. A békeharcban az általános jellegű feladatok mellett vannak sajátosabb vagy regioná- lisabb jellegű, igen fontos feladatok .amelyek a biztonság fenntartását érintik az egyes kontinenseken és földrajzi övezetekben. Ezeknek az egymással szorosan összefüggő kérdéseknek a megoldása megfelel valamennyi kommunista, valamennyi imperialistaellenes erő, a világ minden népe érdekeinek és törekvéseinek. Az egyetemes béke érdekei megkövetelik a katonai tömbök felszámolását. A kommunista és munkáspártok úgy vélték és úgy vélik, hogy a katonai tömböknek az imperialista erők által kikénysze- rített létezése és a má. államok területén levő katonai támaszpontok akadályt jelentenek az államok közötti együttműködés útjában. A biztonságot ténylegesen az szavatolná és minden egyes európai állam haladásának az lenne egyik feltétele, ha olyan hatékony európai biztonsági rendszer jönne létre, amely a kontinens minden államának egyenjogú kapcsolatain és kölcsönös megbecsülésén, valamennyi európai nemzet egyesített erőfeszítésein alapulna. A szocialista országok ebből kiindulva már állást foglaltak a NATO és a Varsói Szerződés egyidejű feloszlatása mellett Az értekezlet erélyesen elítéli az imperialista hatalmaknak — mindenekelőtt az Egyesült Államoknak, az NSZK-nak és Nagy-Britan- niának — arra irányuló provokációs kísérleteit hogy még inkább aktivizálják a NATO tevékenységét. Éppen a NATO feloszlatása lenne döntő lépés azon az úton, amely elvezet valamennyi tömb, minden idegen területen levő külföldi katonai támaszpont megszűnéséhez, a megbízható kollektív biztonsági rendszer megteremtéséhez. A népek, a béke érdekeivel összhangban, azt követelik az imperialista államoktól, hogy vessenek véget atomfegyvert hordozó bombázógépeik külföldi területek fölött végrehajtott repüléseinek, tiltsák meg az atomfegyverrel felszerelt hadihajók és tengeralattjárók befutását külföldi kikötőkbe, mondjanak le minden erőszakos akcióról és az erő alkalmazásával való fenyegetőzésről. Az európai népek gondjaiban és vágya5 ban elsőrendű helyet foglal el a kontinens tartós biztonsága megteremtésének problémája. A Varsói Szerződés tagállamainak 1966- ban Bukarestben és 1969- ben Budapesten megtartott tanácskozása, valamint az 1967- ben megrendezett Karlovy Wary-i értekezlet felvázolta azoknak az akcióknak és intézkedéseknek a konkrét programját, amelyeknek célja az európai biztonsági rendszer megteremtése. Küzdeni kell az Európában fennálló határok, köztük az Odera—Neisse határ és az NDK és az NSZK között húzódó határ megmásíthatat- lanságáért, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi jogi elismeréséért, annak megakadályozásáért, hogy Nyugat-Németország bármilyen formában atomfegyverhez jusson; küzdeni kell azért, hogy az NSZK lemondjon egész Németország egyedüli képviseletére támasztott igényéről, Nyugat-Berlinnek különleges politikai egységként való elismeréséért, a müncheni diktátum kezdettől való érvénytelenségének elismeréséért, valamennyi neonáci szervezet betiltásáért. Az európai béke és biztonság megköveteli a nyugat- németországi revansista erők megfékezését, az európai népek azon oszthatatlan jogának biztosítását, hogy saját kontinensükön amerikai beavatkozás nélkül ők legyenek az urak. az európai államok kölcsönösen előnyös gazdasági és tudományos-műszaki együttműködését, a feszültség tényleges enyhülésén és kölcsönös bizalmon alapuló államközi kapcsolatok megteremtését Feltétel nélkül tiszteletben kell tartani a semleges államok sérthetetlenségének elvét. Ezek az államok igen nagy mértékben járu’hatnak hozzá a békés egymás mellett élés politikájához, ha kihasználnak minden lehetőséget, hogy a f szültség csökkentése és a béke szellemében járjanak el. A fent vázolt irányban nagyfokú aktivitásra van szükség. Az európai biztonság problémáját kezdeményező módon konkrét, gyakorlati intézkedésekre törekedve kell megközelíteni. A legfontosabb békekezdeményezés az európai népek széles körű kongresszusának megtartása. Ez előkészítené és megkönnyítené az államok össz-európai értekezletének összehívását A tanácskozás felszólítja a nemzetközi közvéleményt, hogy lankadatlanul és aktívan vállaljon szolidaritást azokkal a népekkel és országokkal, amelyek az imperializmus agresszív merényleteinek célpontjai — a Német Demokratikus Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal és az egész koreai néppel. A tanácskozás síkraszáll amellett. hogy a Kínai Népköztársaság kapja meg törvényes jogait az ENSZ-ben és adják vissza neki Tajvan szigetét amelyet ez idő szerint az Egyesült Államok fegyveres erői tartanak megszállva. A .Kubai Köztársaság védelmét továbbra is kötelességüknek tartják Latin-Amerika, az egész világ kommunistái és minden más forradalmi és imperialistaellenes erő. Mi, kommunisták egységes akciókra hívunk fel mindenkit az imperialista agresz- szió minden cselekedete ellen, az imperializmus által kirobbantott helyi háború ellen és az intervenció más formáinak alkalmazása ellen a világ bármilyen térségében. Az imperializmus és az izraeli vezető körök folytatódó agresszív politikája láttán kijelentjük, hogy szolidárisak vagyunk az arab népekkel, cm el vek az izraeli hódítók által elfoglalt területek visszaadását követelilc E területek visszaadása halaszthatatlan és elengedhetetlen feltétele a béke létrejöttének és a közel- keleti helyzet politikai rendezésének a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozatának maradéktalan végrehajtása alapján. A kommunisták megerősítik szolidaritásukat a függetlenségért és a nemzeti szuverenitásért, az imperialista körök, a monopóliumok mindenfajta gazdasági és politikai hegemóniájának lerázásáért, az imperialista hatalmak által rájuk kénvszerí- tett katonai szövetségek és tömbök rendszeréből való kilépésért, a földrészeiken folytatott fegyverkezési verseny fokozásának imperialista tendenciái. s a feszültség gócainak fenntartása és újabb ilyen gócok létrehozása ellen, a külföldi katonai támaszpontok felszámolásáért és minden nép szabad fejlődését előmozdító kapcsolatok megteremtéséért küzdő ázsiai, afrikai és lati n-a m e r i a k a i népek harcával. Maradéktalanul meg kell szabadítani földgolyónkat a gyarmatosítás szégyenétől, meg kell semmisíteni a gyarmatosítás utolsó gócait, nem szabad megengedni a kolónia- lizmus feléledését új, álcázott formákban. Ez korunk parancsa. Az összes jóakaratú embert, a demokrácia minden hívét felhívjuk arra, hogy közösen iparkodjon megszüntetni a gyarmatosítás maradványait és harcolni a neokolonializ- mus ellen. Határozott nemzetközi intézkedéseket követelünk Angola, Mocambique, Portu- gál-Guinea, Zimbabwe, Nam- bia és Dél-Afrika hazafiainak és a világ minden elnyomott népének támogatására. A kommunista és munkáspártok ráirányítják a közvélemény figyelmét a jelenkor egyik legnagyobb problémájára, amelynek megoldásáért energikusan harcolnak. Fel kell számolni számos ország és egész kontinensek elmaradottságát, amely a hosszú gyarmati és imperialista uralom következménye. Ezeknek az országoknak a* alapvető feladata a jelen időszakban a gazdasági, társadalmi és politikai fejlődés, amely csak az imperializmustól való tényleges függetlenség kivívásának keretei között és a mélyreható demokratikus és forradalmi átalakulások eredményeképpen valósulhat meg. E feladat megoldása érdekében feltétlenül mozgósítani és egyesíteni kell mindegyik ország haladó erőit, s fejleszteniük kell ezeknek az országoknak a kölcsönösen előnyös kapcsolatokat, mind egymással, mind pedig a szocialista országokkal. Az a véleményünk, hogy feltétlenül erősíteni kell a harcot a fasiszta veszély ellen és kíméletlenül visz- szavágásban kell részesíteni a fasiszta jellegű kirohanásokat. A fasizmus fokozza aktivitását, amikor az imperializmus válsága súlyosbodik, s , a reakció fokozottan igyekszik a durva elnyomás módszereit alkalmazni a demokratikus és forradalmi erőkkel szemben. Görögországban az újfasizmus megkaparintotta a hatalmat Spanyolországban az »ultrák« megkísérlik a visszatérést az elnyomás fasiszta módszereihez és nagyszabású erőfeszítéseket tesznek a hatalmas tömegmozgalom megállítása érdekében. Portugáliában a fasizmus, amely a növekvő népi mozgalom nyomása alatt válságos helyzetbe jutott, terrorista politikájának tényleges folytatását liberális demagógiával igyekszik leplezni. Nyugat-Németországban az újfasiszták nyíltan kijelentették, hogy igényt tartanak a hatalomra. Aktivizálódnak az újfasiszta erők más országokban is. A neofasizmus összefonódik a reakciós államcsínyeket szervező imperialista hírszerző szervek tevékenységével. A fasizmus e megnyilatkozásai a néptömegek növekvő ellenállásába ütköznek. Ennek az ellenállásnak a sikeréhez feltétlenül szükség van minden antifasiszta erő egységes fellépésére. Nemzetközi támogatásban kell részesíteniük ezt az ellenállást a kommunista és munkáspártoknak, s minden ország demokratikus és haladó mozgalmának. A fasiszta rendszerek ellen folytatott harc lényeges része az imperializmus ellen, a demokratikus szabadságjogokért indított akcióknak. Minden demokratának és a szabadság minden hívének — tek!ntet nélkül politikai felfogására, világnézetére vagy vallásos meggyőződésére — közös feladata, hogy reális támogatást nyújtson a reakciós és a- fasiszta gócok, például a spanyol és a portugál kormányzat, a görög ezredesek reakciós juntája, a latin-amerikai katonaioligarchikus klikkek és minden, az amerikai imperializmus szolgáltába szegődött zsarnoki rendszer ellen harcoló haladó nemzeti erőknek. Mi, kommunisták, újra felszólítjuk a világ minden becsületes emberét, hogy egyesült erővel harcoljon a fajüldözés embergyűlölő ideológiája és gyakorlata ellen. A legszélesebb körű tiltakozó mozgalom kibontakoztatása érdekében felszólítunk mindenkit, hogy tiltakozzék a jelenkor legszégyenletesebb jelensége, az Egyesült Államok 25 millió néger lakosságának barbár üldözése, a dél-afrikai és rhode- siai fajüldöző terror, a megszállt területek és Izrael arab (Folytatás a 3. oldalon) 2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. Jánhn 19.
