Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-18 / 138. szám

A villany borotvár Hazánkban a férfiak 15—20 százaléka az utóbbi két évti­zed során búcsút mondott a szappanhabnak, áttért a vil­lanyborotva használatára. Számos előnye van ennek: nem kell szappanozni az ar­cot, kényelmesebb körülmé­nyek között — ülve vagy akár ágyban fekve — is elvégez­hető. Hátrányul azt róják fel, hogy az arc nem lesz eléggé sima, a villanyborotvával ugyanis nem lehet tökélete­sen »kiborotválni« a szakállt. Pe míg a hagyományos vá­góeszközökkel minden egyes borotválkozáskor a szőrrel együtt lehúzzuk a bőr felhám­rétegét is, a villanyborotva használata megkímél bennün­ket ettől. A villanyborotvák vala­mennyi fajtájánál egy apró nyílásokkal ellátott, rendkívül szívós és vékony acéllemez­ből készült késkosár simul az archoz. A kosár alatt a sza- kállszőröket elnyíró vágófej (kés) forgó- vagy rezgőmoz­gást végez. A borotválkozás során minden szőrszálnak »bele kell találnia« egy-egy nyílásba, hogy ott a kés tő­ben elnyírhassa. Ezek sze­rint a megborotvált arc si­masága a kosárlemez vastag­ságától függ, hiszen az az arcbőr és a kés között he­lyezkedik el. Kezdetben csak egykéses készülékeket gyártottak, ma viszont — a borotválkozás gyorsítása céljából — jobbá­ra több késkosaras villany­borotvákat készítenek. A for­gó körkéses típusok rendsze­rint kétfejesek, a rezgőkése­seknél egymással párhuzamo­san 2—6 késkosarat he’yeznek el. A forgókéses borotvákat minden esetben kis elektro­motor hajtja. Egyfejes ké­szülékeknél közvetlenül a motor tengelyéhez kapcsoló­dik a forgókés, kétfejes meg­oldásnál műanyag fogaskere­kekből álló áttételt iktatnak közbe. A rezgőkések mozga­tására két megoldás ismere­tes : vagy a motor forgómoz­gását alakítják át egyenesvo­nalú rezgőmozgássá, vagy pe­dig motor nélküli, a mágne­ses vibráció elvén működő szerkezetet építenek a borot­vába. Ez utóbbi esetben a há­lózati váltakozó áram frek­venciájának megfelelő, má­sodpercenként 50 oda-vissza mozgást végez a kés. Az elektromos borotvák csendesebben működnek, mint a vibrációsak, viszont gondo­sabb karbantartást igényel­nek. Időnként ellenőrizni kell a motor szénkeféinek kopá- *■ sát, ugyanakkor ajánlatos af borotva belsejéből ecsettel í LHITRY ÁRPÁD eltávolítani a lerakodott fi- ' — nőm szénport. A borotva bel­ső áramkörébe iktatott kis kondenzátor a kefék szikrázá­sának csökkentésére, zavar­szűrésére szolgál. Átütése ese­tén erősen szikrázik, meleg­szik a borotva, ilyenkor sür­gősen ki kell cserélni a kon­denzátort. A szikrázás egyéb­ként a forgórész tengelyén levő kollektor < kopásából, el­piszkolódásából is adódhat. A kopásnak esztergályozással való kijavítása szakemberre váró feladat, de a finom c-i- szolóvászonnal és benzines vattával való letisztítást ma­gunk is elvégezhetjük. A szénkeféket — a haszná­lattól függően — félévenként, évenként kell cserélni. A for­górész csapágyaihoz tisztítás alkalmával juttas­sunk néhány csepp varrógép- olajat. A vibrációs borotva gyakorlatilag nem szorul bel­ső karbantartásra, hiszen nin­csenek forgó, kopó szei. A villanyborotvák vala­mennyi változatánál a kosár- és késrendszer könnyen elvá­lasztható a készülék törzsé­től. Ez a rész semmiféle ke­nésre nem szorul, viszont minden borotválkozás után Szovjet gyártmányú kétfejes, forgókéses villanyborotva. Mellette az oldalszakáll kiigazítására szolgáló rátét, előtér­ben a feszültségbeállítút is magában foglaló hálózati csat­lakozó látható. gondosan ki kell tisztítani az erre a célra szolgáló kefével. A kés vágóéleit nem kell, de nem is szabad csiszolni vagy fenni, mivel azok önélezők. A kopott, kitöredezett késko­sarat azonnal ki kell cserélni, nehogy sebet ejtsen az ar­con. A kosár rendszerint ha­marabb elkopik, mint a kés, de azért az utóbbi időnkénti cseréjére is fel kell készülni. A villanyborotvák elektro­mos szigetelésére rendkívül nagy gondot fordítanak az előállítók. A készülék bur­kolata minden esetben mű­anyagból készül, a kü’ső fém­részek nincsenek vezető kap­csolatban a belső, zárlatve­szélyes alkatrészekkel, így védöföldelésre nincs is szük­ség. Arra ügyeljünk, hogy a hálózati vezeték meg ne sé­rüljön, ki ne töredezzen. Für­dőkádban ülve ne borotvál­kozzunk, és a borotva burko­latát csak áramtalanítás után bontsuk szét. Akik olyan helyen is ra­gaszkodnak a villanyborotva használatához, ahol nincs elektromos hálózat, jó hasz­nát vehetik a szárazelemes vagy az autó akkumulátorá­hoz csatlakoztatható változa­toknak. A rugófelhúzásos bo­rotva — ezt már nem nevez­hetjük villanyborotvának, ha­bár konstrukciós szempontból egyedül az erőforrás tekinte­tében tér el attól — ugyan­csak a kényelemszeretők cél­jait szolgálja. Végezetül néhány gyakorla­ti jótanács azoknak, akik csak ezután térnek át a villany- borotva használatára. Az »át­állás« nem megy egyik nap­ról a másikra, kb. 2—3 hét alatt szokja meg a bőr az új »technológiát«. Ez idő alatt borotválkozás után a bőr rendszerint kipirosodik és enyhén »ég« az arc. Téves hiedelem, hogy a villanybo­rotva csak »gyenge« szakállú férfiaknak való. A tapaszta­lat éppen az, hogy az erős, kemény szőrszálakat a kések »szívesebben«nyesik el, mint a gyenge, elhajló szőrszála­kat. A forgalomban levő vil­lanyborotválkozó szerek hasz­nálata megkönnyíti a bőrfélü- leten a borotvakosár siklását, ugyanakkor keni a borotva metszőfelületeit is, mindamel­lett a szőrszálakat megkemé­nyíti és mintegy »kiemeli« a bőrfelületből. 23. Reggeli után — amely egy fél csaj ka feketekávéból és egy darab sűrű, morzsalékos kenyérből állt — a szakasz Wolf irányításával kihordta az irattárat a kazánházhoz. Bedobálták az egészet a tűz- térbe, egy kevés petróleum­mal megöntözték, és a szélé­nél meggyújtották. A rövid 'csövű szállodai kéményből ha­marosan áttetsző lángnyelvek tízév<f formájú mezítlá- csaptak ki. Az épületek távo- ban ^erek ult nézelődve, labbi részeiről és az utcáról is, — Te mit keresel itt? — akik csak a kéményből kicsa- kérdezte tőle Wolf, pódó füstöt és lángokat lát- a fiú fölpillantott, aztán el- ták, lélekszakadva rohantak a fordította a fejét. Wolf leha- kazánházhoz. A fegyelmi sza- jolt és jobban megnézte a sa- minden J kasz tagjai ott álltak temetői vanykás, fáradt arcot, rosszul csöndben, komor arccal nézték nyírt haját, és akkor rájött, a kéményt, a magasban el- hogy az éjszaka már látta ezt tűnő lángokat, és ki így, ki a gyereket, amikor Hajnalt el- úgy — de mind mély fájdal- kísérte az állomásra, mat érzett a szívében. Az ideális testsúly tekintete ide-oda vándorolt a házakon és a siető, riadt arcú embereken és azt gondolta: Milyen furcsa, hogy miután elégettük azokat az élettelen papírokat, ezek a házak és ezek az emberek az én sze­memben már nem ugyanazok, mint előtte voltak. A hosszú járkálásban már fájni kezdett a törött lába, amikor visszament a szállodá­hoz. A főbejárati lépcső alján Wolf egész délelőtt a város- alkatré- f ban bolyongott. Utcáról utcá­ra járt minden különösebb úticél nélkül, és közben kér­déseket tett föl magának és válaszokat keresett hozzá. Ke­serves út volt, mert ezek a kérdések egy ponton túl már nemcsak a lány sorsára, nem­csak a saját- és kettőjük életé­re vonatkoznak, hanem mind­arra, ami körülötte történt. A — Az éjjel mit kerestél a vasúti váróban? — kérdezte. — Ott aludtam — mondta a fiú, és komoran maga elé meredt. — Miért nem mész haza aludni? — Mert nem idevaló va­gyak. Csak a nővéremet kere­sem. — A nővéredet? Egyre fur­csább, amit mondasz. Különösen a nők körében okoz gyakran problémát az ideális testsúly, de újabban a férfiak is igyekeznek tartani azt a testsúlyt, amelyet alka­túkhoz képest ideálisnak szá­mítanak. A testsúlyt több, egy­mással szorosan összefüggő té­nyező alakítja ki. Legkevésbé ismert, mégis fontos az örök­lődő tényezők szerepe, de be­folyásolja a testsúly alakulá­sát a központi idegrendszer éhségérző központja is. Hatás­sal vannak egyes belső elvá- lasztású mirigyek — például a pajzsmirigy — hormonjai: zavarok esetén nagymértékű zsírlerakódás lép fel. Függ még a testsúly a nemtől és a kortól is. Nőknél inkább zsírszövet halmozódik fel, férfiaknál pe­dig az izomszövet. Idősebbek­nél azonban mindkét nem ese­tében fokozódik a zsírlerakó­dás. A testsúly alakulásánál azonban a legfontosabb ténye­ző a táplálékbevitel és a fizi­kai megterhelés, tehát az ener­gialeadás. A »mennyi az ideális test­súly?« — kérdésre a válasz nem könnyű. Az egyik ame­rikai orvos az emberi szerve­zetet három részre osztja: csontváz, zsigerek és zsírszö­vet. Szerinte nemcsak az egész test súlya a fontos, ha­nem e három alkotórész ösz- szetétele is. Egy 100 kilo­grammos ember, akin 50 kilo­gramm a zsír és 35 kilogramm az izomzat, az kövér, míg egy másik, akin a zsír 35. kilo­gramm, az izmok súlya pedig 50 kilogramm, az csak erős, iz­mos. Különféle képletek van­nak elterjedve, amelyekbe a saját test bizonyos adatait be­helyettesítve megadják az »ideális« testsúlyt. Ezek között a képletek között vannak egy­szerűbbek, amelyek azonban fontos tényezőket (például nem és kor) nem vesznek tekintet­be és vannak bonyolultabbak, amelyeknél komoly matemati­kai számításokat kell végezni, míg megkapjuk azt az értéket, amely a test bizonyos méretei — Furcsa, hogy hiába ke­restem eddig — mondta a fiú. — De most rátaláltam erre a házra és megvárom, míg előjön. — Innen? — kérdezte Wolf, és egyszerre gyanakodni kez­dett — Tudom, hogy itt van. Juli nővérem megmondta, hogy el­jött a vöröskatonákkal. Veronika ekkor már — ki tudja, milyen sugallat hatásá­ra jött elő a rendetlen, költöz­ködő szállodai folyosók szöve­vényéből — ott állt az ajtó­ban. Lejött a lépcsőkön, kicsit elérzékenyülve, kicsit meg is törve a találkozás pillanatától és kissé fölmérve a fiú alak­ját, mintha választ akart vol­na kapni arra, hogy mire is kell most felkészülnie. Azt mondta Wolfnak: — Az öcsém. A gyerek fölnézett. A pus­kacsőbe bámuló vad pillantása ilyen riadt és kifejező, amikor a lövés előtt átéli a halál pil­lanatát. — Nagyapát megölték a fe­hérek — mondta csaknem ki­nyögve a szavakat, majd a térdére borulva heves zoko­gásban tört ki. Fájdalmasan és hangosan zokogott, fölzaklatva maga körül mindent. Még egy óra múltán is csak szaggatot­tan, összefüggéstelen szavakkal tudta elmondani, hogy a por- tyázó darutollasok alkonyaikor törtek be a majorba. és egyéb tényezők alapján ideálisnak látszik. A lényeg az, hogy amíg a testsúlyunk 10-r20 százalékkal haladja meg az ideálist (vagy marad alatta), nincs nagy probléma és házi módszerek­kel is segíthetünk rajta. En­nél nagyobb többlet vagy hiány azonban már feltétlenül kóros, amit orvosi segítséggel kell kezelni. Az utóbbi években az el­hízás problémája világviszony­latban is előtérbe került. A statisztikai adatok azt bizo­nyítják, hogy a 20 kg-os súly­többlettel rendelkező emberek halálozási arányszáma 37 szá­zalékkal nagyobb a normális súlyúakénál. A kövérek hajla­mosabbak a cukorbajra, érel­meszesedésre, magas vérnyo­másra és ebből kifolyólag szív- infarktusra, agyvérzésre. Gyorsan fáradnak, ezért téve­sen lustának tartják őket. Az alkat szellemi életükre is rá­nyomja a bélyegét: gyakori az elhízottaknál az akaraterő és a kitartás hiánya. Mivel az elhízás betegség, feltétlenül szükséges a gyógyí­tása. Elvben ez kétféle úton lehetséges: a kalóriabevite] csökkentése vagy a kalória­leadás fokozása. A nagyon el­hízottaknál azonban ez az út többnyire járhatatlan. A kalóriaszegény étrenden alapuló fogyókúra eredményes­sége attól függ, hogy a beteg mennyire tartja be az előírá­sokat. Súlyos esetekben teljes koplalás szükséges, ez azonban csak kórházban, orvosi felügyelet mellett oldható meg. A részle­ges koplalás gyakoribb kúra: napi 6 alkalomra elosztva 100' g fehérjét, 80 g zsírt és 50 g szénhidrátot, összesen 1320 ka- lóriáértékben kap a beteg. A gyógyszeres fogyasztás lehetőségei ma még nem ki- elégítőek. A forgalomban le­vő gyógyszerek elsősorban az idegrendszerre hatnak, ezen keresztül csökkentik az étvá­gyat. Hatásuk azonban káros a szívre, akadályozza az izom­zat és az idegrendszer műkö­dését és előbb-utóbb a szer­vezet kimerülését okozzák. A fogyásnál vigyázni kell a hirtelen súlyveszteségre is, mert ez részben biológiai, részben pszihés zavarok okozói lehet. Mit tehetünk tehát ideális súlyunk kialakítása érdeké­ben? Előzzük meg súlyfeles­leg felhalmozását! A könnyen megszerezhető kalöriatábláza- tok alapján számítsuk ki napi kalóriaigényünket és dolgoz­zunk ki olyan étrendet, amely kielégíti tápanyag-szükségle­tünket. Modernizáljuk a ha­gyományos magyar konyha ételeit, amelyek feleslegesen sok zsírt, szénhidrátot, vi­szont kevés fehérjét és ásvá­nyi sót, vitamint tartalmaznak. Mozogjunk sokat, lehetőleg friss levegőn: legalább a mun­kahelyünkig vezető utat rész­ben vagy egészben gyalog, sé­tálva tegyük meg. Egészségünk védelme megéri ezeket a — nem is olyan nagy — áldozatokat. NYÁRI KOZMETIKA (Folytatjuk) A női arcbőr nemcsak krém­re vágyik, bármilyen szuper- vitaminos, szuperelegáns nevű és szuperdrága krém legyen is az. Bőrünk szívesen fogadja időnként a vitaminok jótékony átlátását friss állapotban is, 4 ahogy mi is szívesen esszük fC-vitamin tabletták helyett a friss zöldséget, gyümölcsöt, íme, néhány egyszerű módszer bőrünk tavaszi-nyári felfrissí­tésére. Az uborkapakolás szinte (meghökkentő hatású. Kisimít- íja és rugalmassá teszi a bőrt, (összehúzza a pórusokat, sőt imég a szeplőket is halványítja. • Kévéiéképpen alkalmazható. 1. I Egyszerűen vékony szeletekre 'vágunk egy nedves uborkát és • a karikákat arcunkra helyez- 1 zük. 2. Egy tojásfehérjéből ke­mény habot verünk, hozzá­adunk egy kanál uborkalevet és a habot arcunkra kenjük. A sárgarépa- vagy zöldbor- 1 sópakolás ideális a fáradt, 'sápadt bőr számára. A nyers 'sárgarépát egyszerűen kariká- 'ra vághatjuk és arcúnkra rak- ' hatjuk. A sárgarépa gyógyítja 'a zsíros és pattanásos bőrt. Ha zöldborsót főzünk ebédre egy : marék főtt zöldborsót nyom­junk szét villával és keverjük el egy kis tejfellel, majd ken­jük az arcunkra. Az almapakolás télen is al­kalmazható. A m eghámozott, megreszelt almát szintén tej­fellel elkeverve rakhatjuk ar- ^ cunkra. • A paradicsomos pakolás kü- flönösen zsíros, pórusos bőr- 'nek előnyös. A szétnyomott , paradicsomot tojáshabbal el- (keverve használjuk. Az őszibarack-pakolás hid- iratáló hatású, felfrissíti és si­mává teszi a bőrt. Legköny- nyebb módszere, ha egysze­rűen bekenjük arcunkat őszi­baracklével vagy szeleteket ra­kunk rá. Villával szétnyojnott és tejfellel elkevert őszibarac­kot is használhatunk pakolás­nak. A szamócapakolás ugyancsak zsíros, pórusos bőrre való. Az eperlét kemény tojáshabba] keverjük el. A burgonyapakolás kitűnő orvosság a kiszáradt vagy, a napon leégett bőrnek. Egy szép nagy lisztes burgonyát héjá­ban megfőzünk, meghámoz­zuk, szétnyomjuk és egy kis tejjel vagy a tej tetején össze­gyűlt tejszínnel elkeverjük. Melegen kenjük fel arcunkra. Az eperpakolás felélénkíti a szürke, sápadt arcbőrt. Egy­szerűen villával szétnyomjuk az epret és felkenjük »her­vadt« ábrázatunkra. A túrópakolás egész évben alkalmazható, de a túró nyá­ron a legnagyobb vitamint^r* talmú. Két kanál túrót elke­verünk egy kávéskanál méz­zel, és kész a csodaszer. Ez a pakolás hidratálja, felfrissíti és simává teszi a nofmális vagy ráncosodéira hajlamos, kényes bőrt. Hogyan tegyük fel ezeket a pakolásokat? Mindenekelőtt persze meg­tisztítjuk arcukat és nyakunkat (a nyak éppúgy megkívánja a pakolást, mint az arcbőr!), mégpedig zsíros bőr esetén meleg vízzel és szappannal, száraz bőr esetén arctejjel. Szemünk környékét bekenjük egy kis zsíros krémmel. Ezek- után feltesszük a frissen ké­szített pakolást: lapos, puha ecsettel, vattával, vagy akár az ujjainkkal. A pakolást langyos vizes vattával távoli tjük eL Q SOMOGYI NÉPLAP S/"- 'a, 1969. június 18.

Next

/
Thumbnails
Contents