Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-11 / 106. szám
Somogy művelődésügye a Tanácsköztársaság ideién A megyei művelődési osztály i megalakulása és tevékenysége Nyelvjárási atlasz készül Kaposvár kői nyékéről MIBEN KÜLÖNBÖZIK A KAPOS VÖLGYE ÉS A ZSELIC NÉPÉNEK NYELVE Az 1919 áprilisában megtartott választások után a meg nem szállott területeken megalakultak, illetve újjászerveződtek a községi, járási és megyei tanácsok. A Forradalmi Kormányzótanács április 12-én kiadott L1V. sz. rendeleté a művelődés- és oktatásügy irányítását «a rrrunikások, katonák és földművesek tanácsának kebelében alakuló és... az illető tanácsok irányítása mellett" működő művelődési osztályokra ruházta. A rendelet — a művelődés- és oktatásügy »-alapvető jelentőségét« kiemelve — felvázolta a művelődésügyi igazgatásnak a tanácsrendszerbe ágyazódó egységes szervezetét. A Somogy megyei Munkás- tanács Intézőbizottsága április 23-án fordult a Munkástanácshoz »a megyei művelődési osztály sürgős megalakítása« ügyében. A felhívás ismertette az osztály feladatait, javaslatot tett létszámára és föl- terjesztette az osztályba ajánlott tanítók és orvosok névsorát, azzal a megjegyzéssel, hogy a művelődési osztály többi tagját »a vármegyei szülő elvtársak közül a munkástanács küldje ki«. A választás eredményéről három napon belül jelentést kért a művelődési osztályba hivatalból kiküldött, s időközben a Köz- oktatásügyi Népbiztosság által is megerősített megyei »•népoktatásügyi politikai megbízotthoz«, Vajthó Jenőhöz. A művelődés- és oktatásügy ideiglenes igazgatásáról szóló rendelet paragrafusa értelmében a Közoktatásügyi Népbiztosság »a pedagógiai elvek egységes keresztülvitelének biztosítására«, állandó megbízással 2—2 művelődési megbízottat küldött ki a megyei tanácsok művelődési osztályaiba és egyúttal azok intézőbizottságai é-a. A megyei művelődési osztály kissé elhúzódó megalakulását megelőzve április 19-én érkezett meg a közoktatásügyi népbiztos távirati rendelete »Pável Ágost középiskolai és Vajthó Jenő elemű iskolai tanító elvtársak«, művelődési megbízottak kiküldetéséről. A más feladatokkal lekötött dombóvári Pável Ágoston, a majdani híres szlavista helyett a Népbiztosság április 29-én Hudra László kaposvári gimnáziumi tanárt nevezte ki művelődési megbízottnak. A rendelet 9. paragrafusa szerint Vajthó Jenő május 2-án jelentette be a tanfelügyelői hivatalnak és személyzetének a megyei művelődési osztály céljaira való átvételét. A tamfelügyelőség március— áprilisi tevékenysége azt bizonyította, hogy hivatali apparátusa megfelelő irányítással és az új feladatoknak megfelelő létszámemeléssel képes átlendíteni a megyei művelődésigazgatást az átszervezéssel járó nehézségeken. Az átszervezett tanfelügye- löség május elejétől — a megyei művelődési osztály tényleges megalakulását megelőzően — annak hivatalaként működött. Az aktákon és a gyakorlatban általában 'a hivatal is »művelődési osztályként« szerepelt; s valójában az osztálynak a rendeletben rögzített teljes hatáskörével rendelkezett. (A művelődési osztály 1919-ben választott tanácsi testület volt, a mai művelődési osztályoknak a 19-es hivatalok feleltek meg!) A hivatal élén május 2-től a két művelődési megbízott állt. A megbízottak hatáskörét rendező központi utasítást követően, és a megmövekedetl feladatok jellegének megfelelően szervezeti módosításra került sor: elkülönült a népiskolák és a tanítók ügyeivel foglalkozó »A-ügyosztály« és az ebben az időszakban elsősorban a közép- és szakiskolákért ' felelős »B-ügyosztály«, amelynek iktatójában és iratanyagában azonban májusban már egyre több utalást találunk az iskolán kívüli művelődésre is. Bar a hivatalnak a belső tagolása még változatlanul a tanügyigazgatási szemlélet továbbélésére mutat, mind jobban szembetűnő, hogy az iskolán kívüli művelődés is helyet követelt magának a művelődés-igazgatás szervezetében. Az új típusú igazgatásnak a polgári tanügyigazgatásétól eltérő jellegét már ebben az időszakban is éppen ez: munkájának változó tartalma, szakadatalanul bővülő, a művelődésügy egyre több területét felölelő tevékenysége adta. Az új igények és törekvések az igazgatási és ellenőrzési feladatokat átmenetileg továbbra is önállóan ellátó hivatal munkájában már a művelődési osztály .tényleges megalakulása előtt is kifejezésre jutót talc. A megyei művelődési osztály, bár tagjainak megválasztására valószínűleg már április utolsó napjaiban sor került, hivatalosan május J3-án jelentette be megalakulását. A Közoktatásügyi Népbiztosság ezt május 16-án hagyta jóvá. Az osztály alakuló ülésére május 20-án került sor. A megalakulás ünnepélyes bejelentését követően megválasztották az osztály tisztikarát. Elnöke Tóth Lajos kaposvári nyomdász, az egyesült munkáspárt megyei elnöke, a Megyei Munkástanács Intézőbizottságának tagja, alelnöke Gerő Manó újságíró, jegyzője Szentes Béla gimnáziumi tanár lett. Ezt követően a művelődési fnegbízottak mondták el jelentésüket. Elsőként Hudra László ismertette a művelődési hivatal és a megbízottak addig végzett munkáját, majd előterjesztette a megyei művelődési programot, amelynek támogatására — Hudra bejelentése szerint — a Közoktatásügyi Népbiztosság kétmillió koronát helyezett kilátásba. A művelődési osztály munkarendjével, fölépítésével kapcsolatban azt javasolta, hogyha hivatal kialakult munkamegosztásának megfelelően az osztály is két szakosztályt hozzon látre: elemi oktatási és középfokú oktatási szakosztályt Bejelentette, hogy május 22-én a megye területén ténylegesen is az állam kezébe kerülnek az iskolák; és hogy folytatódik a kastélyok leltározása, művelődési, főképpen iskolai célokra történő átvétele. Részletesen ismertette a felnőttek és az ifjúmunkások rendszeres továbbképzésének tervét is. Vajthó Jenő felszólalásában az iskolán kívüli művelődés kérdéseivel: képzőművészeti, színházi és könyvtári ügyekkel foglalkozott. A művelődési osztály ezen az értekezleten határozta el, hogy a megye tanítói részére a nyári szünidőben kéthetes szociális átképző tanfolyamokat rendez Kaposváron és Csurgón. A tanfolyamok programjának részletes kidolgozására a művelődési megbízottakat kérték fel. Ezzel a tervvel kapcsolatban halj gáttá meg a testület a Közoktatás- ügyi Népbiztosság kiküldöttjének, Szeghalmi Gyulának »A tanítóság elhelyezkedése a szociális rendben« című előadását. Május folyamán megyeszer- te megalakultak, és többnyire valóban működtek is a járási és községi művelődési osztályok, illetve intézőbizottságok. A megyei vezetés május' végétől a tanácsi kulturális igazgatásnak csaknem az egész megyét átfogó szervezetére támaszkodhatott. A művelődés-igazgatás szervezésében elért helyi eredmények indokolták, hogy a Köz- oktatásügyi Népbiztosság különös figyelemmel kísérte a somogyi próbálkozást. Erről az érdeklődésről tanúskodik Vajthó Jenőnek június elején költ nyilatkozata, amelyben arról számolt be, hogy a Köz- oktatásügyi Népbiztosság az osztály és a hivatal fölépítését, gyakolati tevékenységét elemző jelentés készítésére szólította fel őket. »A művelődési osztály típusa csak nálunk fejlődött ki — mondotta Vajthó nyilatkozatában — és rendeletét kaptunk — hogy az oszály alapos felterjesztést tegyen szervezetéről. Aztán a többi megyék is követni fogják a somogyi példát.« Kelemen Elemér (Folytatjuk.) Bár a Magyar Nyelvjárás Atlasza az egész magyar nyelvterületet szemlélteti, mégis szükség van arra, hogy a kisebb tájegységekről is készüljenek nyelvjárási térképek. Nyilvánvaló, hogy egy regionális atlasz — melynek a vizsgált terület minden községe kutatópontja — sokkal részletesebb és pontosabb képet tud adni, mint a minden tizedik község nyelvét elemző általános atlasz. Nyelvészeink ezt idejében felismerték, s ezzel magyarázható, hogy már a nagyatlasz megvalósítása előtt elkészült néhány vidék nyelvjárásának feltérképezése. 1959-ben jelent meg Végh József Őrségi és hetesi nyelvatlasza, mind ez ideig a legnagyobb méretű egyéni vállalkozás. Ä kolozsvári nyelvészek Erdélyben és a moldvai csángók körében végeztek kutatást, Penavin Olga pedig a jugoszláviai Mura-vidéken. A készülőben levők közül Rónai Béla zselici és Sebestyén Árpád, sza- mosháli tájatlaszát kell megemlítenünk. 1 Mintegy tíz éve annak, hogy — Balogh Lajossal közösen — mi is megindítottuk egy Kanos vár környéki nyelvatlasz munkálatait. A gyűjtést nyelvföldrajzi módszer alapján végeztük, de a tájatlaszokétól különböző, speciális témakör feldolgozása érdekében. Vizsgálatunk ugyanis nem terjed ki a nyelvi rendszer egészére, nem tekinti feladatának a nyelvjárás összes jelenségének bemutatását, helyette inkább reflektorszerűen egy szükebb témakörre irányítja a figyelmet. Célunk elsősorban a háziállattavtás szókincsének összegyűjtése. Kérdőívünkben ennek alapján a következő témakörök szerepelnek: a háziállatok közneve, a fajták elnevezése, a háziállatokkal kapcsolatos hangutánzó, hívogató és terelő szavak, valamint a szaporodásukra vonatkozó kifejezések. Kutatóterüietünk hatvan Kaposvár környéki községet foglal magában. Két fontosabb tájegységet: a somogyi Zselicet és a »vízmentét«. SOMOGYI BARÁZDÁK Traktorok járnak a somogyi dombokon. Ekevasuk történeti dokumentumokat fordít ki a földből. Régi kőeszközök, nyílhegyek, középkori sarlók, török ágyúgolyók, régi pénzek kerülnek napvilágra. Az árokásók kőlapra koccantanak munka közben, régi sírok vagy veremlakások nyomát tárják fel. Az építkezéseknél is különféle leletek jönnek elő. A homok- és földbányák magas partjaiból eddig ismeretlen tárgyak és csontvázak omlanak le. Ezek mind-mind a letűnt korok és ismeretlen vagy ismert népek életéről, küzdelmeiről beszélnek. És mégis mit látunk? A hozzá nem értés miatt rengeteg lelet semmisül meg feltárásának pillanatában, örökre. Mentsük meg a föld mozgatásakor felszínre került leleteket! Pár évtizede itl-ott még hagyományos népviseletben mentek az emberek az ökrök, tehenek előtt. Az ekecsúsztató keservesen csúszta végig az utat. Nyáridőben a szérűkön, vagy a pajta hűvös agyagán cséphadarók tompa ütését hallhattuk. A tilolók ütemes verése vagy a kalmárrosta monoton zaja még a fülünkben cseng. A fagerendelyes ekék, tarlógereblyék azonban eltűntek. Az ekecsúsztatót eldugták, mert az a maradiság, nyomorúság és a kínlódás jele volt. A rokkák pörgő kerekei, a tilolók, vaskos vasgerebene, mint a letűnt világ emlékei, felkerültek a padlásokra, öreanyáink ott porosodó cserépedényei mellé, hacsak az új ház építésekor a szemétdombra nem hordták azokat. A féltve őrzött régi ruhadarabokat csak mutogatni veszik elő néha a szekrények rejtekéből. Gyűjtsük össze a letűnt kor tárgyi emlékeit, mentsük meg őket az utókor számára! Létesítsünk ezekből helytörténeti gyűjteményt! A levéltárak boltozatos szobáiban vagy emeleti tág termeiben századok óta rendszeresen gyűjtött anyag áll rendelkezésünkre. A levelek, okiratok, kérvények, perek, határozatok, földmérések, határjárások, elszámolások, jegyzőkönyvek, térképek, egyéb iratok ívei élükre állítva soksok folyómétert tesznek ki. A gondosan összekötött és számozott iratcsomók, könyvek, névsorok, kimutatások még száz és száz titkot rejtegetnek községünk számára. Vajon kihasználtuk-e ezt a nagy lehetőséget? Böngésztünk-e régi okleveleket? Megtaláltuk-e újratelepített falunk első telepeseinek névsorát? Betűztük-e úrbéri tabelláját? Elborzadtunk-e az úriszéki tárgyalások kimért és kegyetlen szövegén? Olvastuk-e a múlt század eleji öregbírók bírói számadásának érdekes tételeit? És olvastunk-e mai szinten álló, tudományos irodalmi, történed mi, földrajzi, gazdasági, művészeti vagy régészeti szak- irodalmat, hogy falunk homályos múltját a napfényre emeljük? Használjuk fel a levéltárak időtálló kincseit; népünk a hiteles dokumentumokból ismerje meg faluja eredetét, népe nehéz múltját, történetét. öreg emberek döcögnek, bottal a kezükben a falu utcáin. A régi idők tanúi ők. Örömmel látják az új házakat, gépeket, unokájuk divatos öltözékét, az iskolábajárók tömegeit. Nehéz élet tapasztalatait, hagyományait, bölcsességét hordják magukban. Szólaltassuk meg őket! Hallgassuk meg őket! Mentsük meg a lelkűk mélyén szunnyadó kincseket! Az ősi barázdákból, a porlepte padlásokról, megsárgult írásokból, az elrebegett emlékezésekből összeállíthatjuk falunk történetét. A begyújtott tárgyi anyagbeli helytörténeti gyűjteményt létesíthetünk. A jelen eseményeit pedig vessük papírra az elkövetkezendő nemzedék számára. Kezdjünk hozzá e nemes munkához! A fiatalok és öregek soraiban kutassunk segítő kezek után! Meg fogjuk találni ezeket! Pár nap múlva munkába lendülnek a gépek a somogyi dombokon. Mi is újult erővel fogjunk a munkához. Tegyünk többet Somoqyért! Biliér Dezső Igáitól Bőszénfáig, Kapospu- lától Jákóig valamennyi községet felkerestük, és mindenütt legalább háromszor végigkérdeztük 250 kérdést tartalmazó kérdőívünket. Az így szerzett anyagból mintegy hetven kérc’őpont adatai váltak alkalmassá térképes feldolgozásra — tudniillik ezek mutatnak nyelvjárási tagozódást —, az anyag többi részét adattárszerű leírásban szándékozóink közreadni. Gyűjtésünk a sajátos szókincsanyag bemutatása mellett arra is lehetőséget ad, hogy segítségével megrajzolhassuk kutatóterületünk nyelvjárási képét. Az egyes térképlapokon például tanulmányozható az ö-zés kérdése, a szóvégi zöngés mássalhangzók zöngétlenedése, a középső nyelvállású hosszú magánhangzók helyén előforduló kettőshangzók minősége, továbbá a tárgyas igeragozású hozza, látja és a hozi, lati típusú igealakok elterjedésének határai stb. Kutatásaink eredményeként a vizsgált területre vonatkozóan a következő nyelvjárási egysé- eeket tudjuk elhatárolni. Kutatóterületünket Ny—K irányban kettészeli a Kapos folyó, s ez a földrajzi elhatárolódás több térképünkön nyelvjárási különbségekkel is együttjár. A Kapóstól északra levő területen erősebb a köznyelvi befolyás, gyakoribbak a hivatalos szakkifejezésekhez közelálló szóalakok (pl. kese helyett angol, bor A gyű nelyett borjú, körösztö- zött helyett keresztezett stb.) Mernye, Igái, Somogyszil környékén már az ö-ző nyelvjárás is gyengül, számos jele van az e-zésre való áttérésnek. Ezen a területen nincsenek kettőshangzók sem. Ettől az egységes állapotot tükröző képtől csupán néhány református őslakosságú község (Magyaregres, Somogyaszaló, Magyaratád, Kazsok) nyelvjárásának képe tér el, ezek sok tekintetben Csököly és Szenna vidékével mutatnak egyezést. A következő nyelvjárási góc a Kapos folyó melléke, a nép nyelvén: »vfzménte«, amely különösen. Batétól Kapospu- láig jellegzetes. Ez a rész északabbra Göllével, , délre pedig néhány zselici kutatóponttal van kapcsolatban. Hangtani szempontból a tőle északabbra levő községektől a kettőshangzók használatában (faoka, falka’ geérce, jérce’, tinaó, tinó’ stb.), valamint a nyíltabb e és a zártabb á hangok gyakoribb ejtése tekintetében tér el. A zselici községek nyelvjárásától pedig bizonyos alaktani természetű jelenségek és szó- ki.icsbeli eltérések különböztetik meg (lásd alább). A Kapos folyótól délre levő területünk nyelvjárási anyaga és az északi részhez viszonyítva régiesebb, nyelv- -árásiasabb (pl. erősebben ö- ző). Ahogy kutatóterületünk északi részét sem lehetett egységesnek mondani, a déli részen belül is kimutathatunk kisebb szigeteke5, és átmeneti területeket. Érintkezik ugyanis a »vízmentével«, de a legerősebb kisugárzása Csököly és Szenna vidékének van. Néhány szóföldrajzi térképünkön azonban a zselici kutatópontok viszonylag egységes képet mutat -k. Például a fehérszőrű sertés régi neve (kese) csak itt él aktív használatban, erre a vidékre jellemző a kucü-kucu-kucu féle tna- lachivogató vagy a polozsnya' fészektojás’ jelentése stb. Csököly és Szenna vidéke kutatóterületünk legarchaiku- sabb része, több nyelvjárási jelenség góca található itt Elég gyakran ejtenek az 6, 6 és é helyén ao, eö és eé típusú kettőshangzókat. Ezen a területen az á hang sokszor annyira zárt, hogy helyenként már o-nak hangzik. Megvan a nyoma a régi é- zésnek is, ezt főleg az igeképzőkben figyeltük meg, pl,z ordét, csahént, visétoz, lehén- cöl, kukorékol, dorombéi stb. Ha a legtöbb hangtani jelenségben hasonló is a Kapos menti nyelvjáráshoz, más szempontból, főleg az alaktani és szóföldrajzi jelenségek térképlapjain elég világosan elkülönül tőle. Például az -I képző előtti magánhangzó csak ezen a vidéken (és az északi részen levő református lakosságú községekben) -o, a vizsgált terület más részében mindenütt u: mór- micol, kajikol, lehöl, dörömböli stb. Kaposújlák—Hajmás vonalától délnyugatra a tárgyas ragozásban, a mély hangrendű szóalakokhoz is -í, -ik személyragot illesztenek, pl. bebúgati, kimiskárulik stb. Kutatásunk eredményei ezen a ponton részletesebb vizsgálattal egészítik ki a Magyar Nyelvjárások Atlaszának tanulságait. Csököly és Szenna vidéke nyelvjárásiasabb a tájszavak használata szempontjából Is, néhály ritka hangutánzó ige ugyanis csak itt ismeretes, pl. kacérol, kuicol, cuhorikol, lehéncöl stb. A bemutatott nyelvjárási gócok eredetét csak nagyon bonyolult, szerteágazó kutatásokkal lehetne feltárni. Létrejöttükben jelentős szerepet játszanak a földrajzi tényezők mivel ezek az emberek közötti nyelvi érintkezéseket befolyásolják. Így például a Kapos folyó áthághatatlan mocsarai, vadvizei egészen a múlt századi folyószabályozásig elzárták egymástól az északabbra és a délebbre fekvő községeket. A zselici rész még jó ideig megmaradt összefüggő erdőségekkel borított, nehezen járható területnek, míg északabbra nagyobb volt a népmozgás. Ennél azonban sokkal komolyabban számításba kell vennünk a településtörténeti okokat. Csököly és Szenna lakossága többségében református, hosszú idő óta ezen a területen él, törzs- gyökeresebb és hagyományőr- zöbb, mint az uradalmi cselédség vándorlásától és a betelepítésektől megbolygatott külső-somogyi községek népe. Mind településtörténeti, mind néprajzi-nyelvjárási szempontból hasonló a helyzet a »vízmente« katolikus lakosságával. Bármennyire kézenfekvő is, a földrajzi és településtörténeti indoklás egymagában sohasem elegendő egy terület nyelvjárási képének magyarázatához, hiszen ezek a nyelv életében külső tényezők. A nyelv belső mozgása, bizonyos jelenségek kisugárzása gyakran átlépi ezeket a korlátokat, s így a nyelvjárási határvonalak valóságos szövevénye alakulhat ki. A tájatlaszok voltaképpeni értéke nem is a nyelvjáráshatárok pontos szemléltetése, ennél sokkal többet nyújtanak: a különböző nyelvi adatok (köznyelvi és nyelvjárási, új és elhalóban lévő stb.) párhuzamba állításával az élő nyelv belső dialektikáját tükrözik. Dr. Király Lajos
