Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-08 / 103. szám

SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. május 8. *------­l frfl ín r C7 nn 1 JMÍJ I I ]QŰ íni. Un A gyermek és az olvasás — NAGYON RENDES A GYEREK, csak sajnos nem szereti a könyveiket. A tan­könyvet enyhén szólva utálja, a regények nem érdeklik. Nem szeret olvasni! Lépten -nyom on haltjuk ezt a megállapítást, panaszt peda­gógustól és szülőtől egyaránt Alig néhány száz éve a be­tűvetés, az olvasás még a ki­váltságosok közül is csak a legkiválts ágasabbak »-tudomá­nya-“ volt. Az ember ismere­teit szórakozását auditive — tehát hallás útján vagy vizuá­lisan látva-nézve szerezte meg. Nálunk 1788-ban jelent meg Dugonics András első magyar regénye, az Etelka. Mai szem­mel nevetségesen alacsony példányszámban. Nagy sikere volt az olvasni tudók körében. A megjelenést követő éveikben a »művelt-« olvasók körében divatossá lett, hogy leánygyer­meküket Etelkára keresztel­jék. Talán nem is azért, mert annyira tetszett a mű, hanem «sért, hogy bizonyítsák: ők ol­vasták ... Mert sznobok már akkor is voltak. És most ugorjunk majd két­száz évet. A könyvkiadás év­ről évre nő (tavaly például 48 millió példány könyv jelent meg), d' nő az ember egyéb el­foglaltsága is. Az elmúlt alig fél évszázadban megszületett a könyv »konkurrenciája-«, a rádió, a film, terjedt a színház, s az elmúlt tíz évben rohamos elterjedésével már-miár csatát nyert a tévé. Valljuk be, ké­nyelmesebben s tálalják a fo­gyasztásra kész kultúrát, mint a könyv. Hiszen ki tagadná, hogy olvasni fáradságosabb te­vékenység, mint rádiót hall­gatni, filmet, színházat, tévét nézni. Miért »forszírozzuk-« mégis pedagógusok, szülők is. a köz­véleményünk jelentős többsége. gyermekeink olvasását? Nem valami sznobság, nem valami retrográd jelenség ez? Nem a múlthoz való csökönyös ra­gaszkodás az, amikor egy tanár — köztük jómagam is — az ol­vasmánynaplókban azt vizs­gálja, ki az a felületes gyer­mek, aíki a kötelező olvas­mányt nem olvasta? Csak nézte! EGYÉRTELMŰ A VÁLASZ: nem! Klasszikusainkat — kö­telező olvasmányaink legtöbb­jét — nem azért viszik film­re, nem azért alkalmazzák rá­dióra, színpadra, hogy megkí­méljék ifjúságunkat az olvasás fáradalmadtól. Hanem azért is, mert ezekben a művekben al­kotóik nagyszerűsége révén benne van a képi-emberi áb­rázolás lehetősége is. De álta­lában egyetlen színre-rádióra- filmre alkalmazás sem hű má­sa, s nem akar hű mása lenni az eredetinek, a regénynek. A dramaturg, a rendező, az ope­ratőr, á zeneszerző és nem utolsó sorban a színész hozzá­adja a »magáét« is. Néha per­sze úgy, hogy az eredeti mű értékéből sokat elvesznek ... Szabad ezt csinálni? — kér­dezhetné joggal az olvasó. Sza­bad! Sok gyermek — ez sze­mélyes tapasztalatom — azért olvasta el Agatha Christi Tíz kicsi néger című könyvét, mert látta a belőle készült filmet, a Tíz kicsi indiánt. Hetekig téma volt ez a városi iskolák­ban: melyik a jobb, izgalma­sabb, miért van a könyvben így, máért a filmben úgy? Ha­sonló viták zajlottak le A kő­szívű ember fiai, s az Egri csil­lagok bemutatói után is. De ha ez így van, akkor végered­ményben minden rendben van, akkor miért is beszélünk róla? Nincs rendjén, mert ha csak azt tudjuk, hogy mennyire megsokszorozza a gyermek műélvezetét az, ha olvasta a .Mini könyvet, s úgy nézi meg a fil­met, színdarabot, s úgy vitat­kozik róla, máris megdőlt az előző érv. A maradandó, a megduplázott műélvezet igé­nye az, amelyre rá lehet és rá kell nevelni a gyermekeket, s ez a szülői ház feladata is. De nemcsak kötelező olvas­mányok vannak. A száma pe­dig azoknak a könyveknek na­gyobb, amelyekből soha nem készül adaptáció. Az olvasás megszerettetése, a könyv elsődlegességének a tu­datosítása a gyermekben — az, hogy minden filmnek, hangjá- téknak, színdarabnak az alap­ja az irodalom, az írott mű, még akkor is, ha forgatókönyv­nek hívják — a szülők egyik legszebb és nem is a legne­hezebb nevelési feladata. Ha a szülői ház segítségével — a szülői példamutatással — a gyermek rájön arra, hogy a könyv azért is a legjobb barát, mert akkor veszem elő, ami­kor akarom, akkor hagyom abba az olvasását, amikor akarom, hogy az olvasás so­rán együtt vagyunk az író meg ón — nyert ügyünk van. Ha azután arra is megtanítjuk a gyermeket, hogy egy köny­vet nemcsak azért lehet a fe­lénél összehajtani, mert a ba­rát játszani hívja, hanem azért is, hogy megálljon és gondol­kozzék — például, hogyan folytatná a cselekményt, mi­lyen is emberközelről az a hős vagy epizódszereplő, aki­ről olvasott, mit tenne ő a helyében, hol van, mi van még azon a vidéken, amit a könyv bemutat és így tovább — szenvedélyes olvasóvá nevel­hetjük gyermekünket. ÍGY VALHAT olyan érzel­mileg gazdag, gondolkodó em­berré, így nyerhet a könyv írott betűi által olyan mara­dandó ismereteket, amelyeket, mással nem pótolhat. Minder­re azonban már kiskorától kezdve kell ránevelni a gyer­meket . Dr. Kolozsváry Gyula Hasznos tanácsok Ha a palacsinta sütés köz­ben leragad, a serpenyőt dör­zsöljük ki sóval és tiszta ronggyal. Utána öblítsük, majd szárítsuk meg a serpenyőt. A további sütésnél nem ragad le a tészta. * » * A galuska nem lesz kemény, ha a tészta készítésénél a to­jást a szükséges mennyiségű vízzel előbb felverjük, s úgy keverjük a liszthez. Mindig forrásban levő vízbe kell szag­gatni a tésztát. • • • A pecsenyehús ízesebb, ha nyersen előkészítjük. A meg­mosott hússzeleteket dörzsöl­jük be sóval, csepegtessük meg olajjal — aki szereti, fi­nomra őrölt borssal, majorán­nával is beszórhatja. Ezután egymásra helyezve tegyük a hűtőszekrénybe, a mélyhűtő alá. így másnap nemcsak íz- letesebb lesz a pecsenye, ha­nem sokkal gyorsabban át is sül. • » • Tejszínből és tojásfehérjé­ből keményebb habot verhe­tünk, ha a tejszínt, illetve a tojást egy órával előbb hi­degre (jégre) tesszük. • • • Az avas vagy odaégett zsírt megjavíthatjuk, ha egy kiló zsírhoz kb. 3 deci vizet ön­tünk és addig forraljuk, amíg a víz gőz alakjában elpárolog. Mielőtt a víz végleg elpáro­logna, tegyünk bele egy jó fej hagymát és 10 percig süs­sük. A zsír ismét fehér és jó ízű lesz. Ha az avas vagy égett szag még mindig érződne, a műveletet még egyszer meg­ismételjük. • • • A céklát hámozatlanul, sü­tőben süssük meg. így meg­tartja vitamintartalmát és szép rubinvörös színét. Könnyeb­ben hámozható, ha a sütőből kiszedett forró céklára vizes ruhát borítunk és úgy kezd­jük el a hámozást • * • Az öreg állatok húsa is megpuhul, ha jól kiverjük és forró zsírban, hirtelen süt­jük. Ezután a húst egy serpe­nyőben fagyos vajmorzsákkal megszórva fedő alatt állni hagyjuk. A gőz, amely kelet­kezik, porhanyóssá teszi a húst Egy, kettő, három. (MTI fotó — Király Krisztina felvételéj A sokoldalú méz A mézet több évezredes »pályafutása« alatt három jó tulajdonsága tette nélkülözhe­tetlenné: édesítő, gyógyító és szépítő hatása. A nád- és a répacukor hosszú ideig csak az ínyencek méregdrága cse­megéje volt a méz ellenben a kevésbé tehetősek asztalára is eljutott Édes ízét szőlőcu- kor-tartalmának köszönheti, mely a szervezet számára a legkönnyebben és leggyorsab­ban hasznosítható szénhidrát. Mint afféle »univerzális táp­anyag« — a méhek is kizá­rólag mézen élnek egész télen át — kalciumot, káliumot, va­sat és jódot éppúgy tartal­maz, mint citrom- és tejsavat, valamint vitaminokat és bak­tériumölő hatóanyagokat Gyó­gyító hatását részint ez a bio­lógiai értéke határozza meg. másrészt hűléses megbetege­dések és hörghurut esetén a mézes tea kifejezetten gyógy­szernek számít Kozmetikai szerként azért becsülik — megfelelő pakolás formájában —, mert táplál­ja s ezáltal bársonyossá teszi a bőrt. A kozmetikusok által alkalmazott (de házilag is használható) mézpakolás úgy készül, hogy 3—4 dkg felme- legífcett mézből, 8—9 dkg liszt­ből, 1 tojásfehérjéből és ke­vés tejből kenhető pépet ál­lítunk össze, s azt ecsettel vi­hetjük fel a megtisztított arc­ra s azon 30 percig hagyjuk rajta, majd vízzel leöblítjük. Száraz bőrre méz, tojássárgája és babaolaj hasonló arányú keverékéből nyerünk kenhető pépet B. L nensen is. Ez az ausztráliai kislány is bizonyítja ... (Telefotó — AP—MTI—KS) X Bőven tűnődhettem ezeken, | mert noha hajnali hat órakor X kiugrasztottak az ágyból, ♦ délután háromkor még min- X dig a magánzárkában nö­♦ vesztettem a szakállamat. Se ♦ egy falat kenyér, se egy korty | víz, se egy cigaretta Kezd- | tem bebeszélni magamnak, X hogy valahol biztos meg- | gyilkoltam egy nyugdíjas má- | zsamestert, de közben telj e- | sen kiment az eszemből. ♦ Olyasmi is rémlett, hogy Ma- z tuska Szilveszter helyett tu- X lajdonképpen én robbantot­ä tam fel a biatorbágyi via­duktot. Éppen az eszmélete- X met készültem elveszíteni ♦ azon töprengve, hogy az j akasztófa alatt mennyire ké- X pes megőrizni az ember a lé- | lek jelenlétét, amikor egy X marcona rendőr lépett a cel- í lába. Nyomban megbilincselt. ; Hideg verejték csörgött a ge- X rincemen és a lábam csont- Xjaiban valósággal csiklandozta I a velőt a rémület, ahogy ki- X kísért ez a marcona rendőr a ; földszint 4/a számú szobába. És ebben a szobában senki ; más, mint Lila öcsi bíllen- > tette felém harciasán azt a í tinó homlokát. ♦ — Na, elég volt a gondol­jkodási idő? — kérdezte min- | den bevezető nélkül. X — öcsikém, pont velem ♦ izélsz, mert nem ízlettek a ♦ francia borok az Arany Kör- X tében ? —_ Pofa be, úgy váglak etetőn, hogy lenyeled a pro­tézised. Megrázó volt számomra ez az élmény, öcsi mindig ked­ves, illedelmes fiú volt, előre szokott köszönni, sőt Illés bá­csinak nevezett civil korá­ban. Lám, lám, hogy megfér- fiasodnak a gyermekek — méláztam el az idő gyors változásain. Szólni nem akar­tam, miért mérgesítettem volna az illedelmes öcsikét, amikor úgyis tele volt hiva­talos felhővel az a szép hom­loka. Egy könyvben lapozott, tudományos szórakozottsággal, olyanannyira,- hogy a rendőrt az ajtóban, a bilincset meg a kezemen felejtette. Végre be­látta öcsike, hogy mégsem mehet így a végtelenségig, ezért utasította a rábaközi tí­pusú rendőr tizedest, hogy vegye le a csuklómról az amerikai típusú patentbilin­cset Amikor mindez megtör­tént az ilyen helyeken szo­kásos bensőséges csendben, öcsike elbocsátotta a rend­őrt. És miután bizalmas ket­tesben maradtunk, rámpa­rancsolt: — Ismételd meg szóról szó­ra, hogy miket mondtál teg­nap este a feleségedről az Arany Körtében. Lám, . lám, hogy kitanulják a ravaszságot a gyerekek, mi­re megnőnek — méláztam magamban a világ huncutsá­gain, Mit ki nem talál ez a tinó homlokú öcsi, hogy za­varba hozzon a keresztkérdé- seiveL Jó trükk. A faliújság cikkre kíváncsi, de azért a feleségemről beszéljek neki. — Szóról szóra? Ezt nem garantálhatom. De az eszmei tartalmára pontosan emlék­szem. — Hát akkor az eszmei tar­talmát. — Karola az asszonyi hű­ség élő szobra. A tisztaság eszményképe, őszinte és ra­gaszkodó, én vagyok a szá­mára az egyetlen, az igazi, az ölelés professzora, a csókok mágnása, az éjszaka fejedel­me. Mindjárt legépelte vallo­másomat, és alá is Íratta ve­lem. Aztán a kezembe adta az előre kinyitott nagy köny­vet, rábökött a háromszáz- négy ven-valahányadik parag­rafusra. — Olvasd! És én olvastam: »Bigámia, azaz a magyar nyelv által definiáltán kettős házasság. E bűntény kimerítettségével ak­kor állunk szemben, ha a bi­gámista férfi, illetve nő ugyanazon időben két sze­méllyel tart fenn törvényes keretek között megkötött há­zasságot. A kettős házasság bűntettét elkövető személyre háromévi börtönbüntetés szabható ki«. Hiába olvastam rengeteg detektívkönyvet, az istennek se tudtam rájönni, mit akar­hat a ravasz Lila öcsi ezzel a paragrafussal. Kifakadtam: — Pajtás, reménytelen ve­lem ilyen magas színvonalú játékba kezdeni. Fogalmazz paraszti egyszerűséggel, ez jobban megfelel népi szárma­zásodnak. Mi közöm nekem a bigámiához, amikor ezt az egyetlen házasságomat is csak kényszerre és csak huTlaré- szegen voltam hajlandó meg­kötni? Lila öcsi már nem volt olyan erélyes. Nézett, mintha drága rokona lettem volna, és mély részvéttel bólogatott. — Megengeded, hogy ma­gánemberként beszéljek ve­led? — kérdezte. — Légy szíves, csak minél családiasabban. — Hát akkor figyelj ide, te magyartarka ökör. Az egész város tudja, csak előtted ti­tok, hogy két feleséged van. Az egyik az alamizsnaoszto­gató szent Erzsébet, akit te ismersz. A másik az a ro­hadt kanca, akinek évek óta sáros a háta . — De öcsi, ez sértés ... — Hallgass, mert úgy be- terítlek, hogy padlizsánszínű néger lesz belőled a hullafol­toktól. Hát nem veszed ész­re, hogy Karola állandó sze­retője annak a lópofájú Ven­delnek? Már Bopronban is az volt. Direkt úgy irányított, hogy feleségül vedd a nőt, most meg direkt úgy irányít, hogy ne vedd észre a gazem­berséget. Miközben éjjel-nap­pal javítod az Alfa Rómeó­ját, ő a barátja Renaultjával cipeli fel Karolát egy bako­nyi kéjlakba. Nagy embert csinált belőled, hogy álmod­ban se gyanakodj rá. Így let­tél Vak Bottyán garázsmes­ter. Így tetetett bele az új­ságba. Nem szégyelled ma­gad? A rendőrség derítse ki még azt is, hogy két asszony­nyal élsz? Amilyen hatalmas marha vagy, le kellene ülnöd azt a három esztendőt. Még­sem adlak át az ügyészség­nek, mert ha perbe fognánk minden ilyen bigámistát, ak» kor csak az asszonyok és « gyermekek maradnának szí'* badlábon Magyarországon. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents