Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-06 / 101. szám

NB m... NB III. A Láhod legyőste a Vasast Vereséget szenvedett a Barcs Tavasz Itáliában DÉLNYUGATI CSOPORT Nagymányok—Barcs ^ 3:0 (0:0) Nagymányok, 600 néző. V.: Sümegi. Nagymányok: Kollár — Kozma, Széles, Páka, Nagy, Baráth L, Nádasi, Tretsch, Demeter, Farkas, Túrós (Hó- dosi). Edző: Palatinusz János. Barcs: Jobbágy — Mohácsi, Szokol, Berda, Bátorfi, Nagy, Pálmai (Kimpf), Marton, Kuczkó, Horváth, Lang. Edző: Mayer György. 60. perc: Nádasi—Bárány összjáték után az utóbbi nyolc méterről nagy gólt lőtt. 1:0. 68. perc: Nádasi 18 méter­ről lövésre szánta magát, s a jól eltalált labda a léc alatt vágódott a hálóba, 2:0. 80. perc: Farkas huszonöt méterről lőtt a kapura, s a labda a hálóba jutott. 3d). Az első félidőben kiegyen­súlyozott erők találkozóját hozta a mérkőzés. Szünet után felülkerekedett a nagymányo- ki csapat és jobb csatár játék­kal biztosan győzte le a máso­dik negyvenöt percben erősen visszaesett vasutasgárdát. A barcsiak is alakítottak ki jó néhány helyzetet, azonban a befejezés ezúttal nem sikerült. Mindent egybevetve a jobb nagymányoki együttes megér­demelten győzött, bár a gól­arány egy kissé túlzott. Jók: Kollár, Széles és Demeter, ill. Bátorfi, Nagy, Kuczkó. Lábod— K. Vasas 4:1 (2:1) Lábod, 400 néző. V.: Schmie- der. Lábod: Mohácsi — Németh, Filiszár, llosfai, Wirth, Ta­kács, Borzas, Lebár (Családi), Luczek, Novák, Fülöp 1. Ed­ző: András József. Vasas: Szentesi — Itvás (Székács), Tanics, Horváth, Balogh, Bí­ró, Barta, Erdős (Horváth II.), Szentgróti, Herbei, Matics. Ed­ző: Tóth József. 29. perc: Luczek Fülöphöz adta a labdát, aki négy vé­dőt kicselezett s úgy lőtt a hálóba, 1:0. 31. perc: Herbei két csel után a hálóba vágta a labdát. 1:1. 37. perc: Egy rövidre sike­rült hazaadást Borzas elcsí­pett, és a kapust is kicselez­ve megszerezte csapata máso­dik gólját, 2:1. 64. perc: Egy szögletrúgás után Fülöphöz került a lab­da, aki közelről nem hibázott, 3:1. 78. perc: Szentesi tartogatta a labdát, Fülöp zavarta a ka­pust, az a kirúgást elhibáz­ta. a labda Borzas elé) került, ő nagy erejű lövést küldött a hálóba. 4:1. A gól után a rek­lamáló kapust a játékvezető kiállította, s Herbei lett a hátralevő időben a kaposvá­riak kapusa. Az NB III somogyi rang­adóján sokkal többet támadott a hazai gárda, amely összjá- tékban is felülmúlta a sokat kapkodó kaposvári csapatot. A kapu előtt is veszélyeseb­bek voltak a lábodi támadó- sok, s a gólhelyzetek kihasz­Tab nyerte a megyei bajnokság rangadóját Vörös Lobogó—K. Dózsa 4:1 (1:0) Kaposvár, 200 néző. V.: Buzsáki. Az első félidőben a Dózsa jól tartotta magát, a támadások befe­jezése azonban ezúttal sem sike­rült. Szünet után felülkerekedett a rutinosabb Vörös Lobogó, és vé­gül is biztos győzelmet aratott. Jók: Kiss, Radaksz, Zakommer, ill. Halvax és Illés. Tamás János Latinka SE—Somogyi B SE 6:1 (2:0) Marcali, 250 néző. V.: Hardi. Sokkal jobb volt a Latinka, és még ebben az arányban is meg­érdemelten győzött. G.: Turcsik (3), Morvái, Sándor, Darázsi, ill. Benyák. Jók: Turcsik és Morvái, ill. Benyák. Kálmán Sándor NAGYATÁDI KONZERV— LENGYELTÓTI 2:i (I :ü) Lengyeltóti, 400 néző. V.: Hor­váth G. A nagyatádiak szünet előtti jobb játékukkal megérdemelten vezet­tek, a második negyvenöt perc elején kiegyenlített a lengyeltóti csapat, sőt a vezetést is megsze­rezhette volna. Ekkor azonban Csordás 11-est vétett. Ezután újból felülkerekedett a Nagyatád és egy lesgyanús helyzetből szerzett gól­lal győzött. G.: Birkás, König, ill. Csordás. Jók: Palaits, Birkás, Deák, ill. Nyers, Kesztyűs, Hosszú és Püspök. Körmendi János Somogytarnóca— Balatonboglár 2:2 (2:2) Somogytarnóca, 250 néző. Vezet­te: Végh. A tarnócaiak különösen az első húsz percben játszottak jól, azon­ban a megszerzett előnyt a vendé­gek mindig ki tudták egyenlíteni. Szünet után is sokat támadott a hazai gárda, de a vendégek kapu­sa, Magyar mindent védett. G.: Bolhói, Bencsik, ill. Szilágyi és Fá­bián. Jók: Fehér, Kiss, Dombi, ill. Magyar, Piros, Szilágyi. Horváth József Kapoly—Zamárdi 3:0 (2:0) Kapoly, 200 néző. V.: Műdig. A mind jobban játszó hazaiak biztosan győzték le a helyenként túl keményen védekező vendégcsa­patot. G.: Illés (2), és Székely. Jók; Illés, Székely,- Kétszeri. Kecskés, Mester, ill. Huszár, Püspöki és Nagy. Kocsis György *\AB—K. VASUTAS 1:0 (1:0) Tab, 300 néző. V.: Kovács Gy. A rangadó ;ió iramú mérkőzést, Változatos játékot hozott. A 10. percben Johann révén vezetést sze­reztek a tabiak. Ezután sokat tá­madott a vendégcsapat is, azonban a hazaik védelme mindent tisztá­zott. Szünet után egyformán akadt helyzet mindkét kapu előtt, az eredmény azonban már nem vál­tozott. A hazaiak győzelme meg­érdemelt. Jók: Kovács I., Fonyódi, Szabó, Fias, Johann, ill. Baksics, Bartos, Horváth I. Dietzel Ede Fonyód—Csurgó 2:0 (0:0) FtmyócL 150 néző. V.: Soós. Az első félidőben mindkét csa­pat egyformán kivette részét a tá­madásból, a védelmek jó játéka folytán azonban a befejezés nem sikerült. Szünet után fölénybe ke­rültek a fonyódiak, és biztos győ­zelmet arattak. G.: Farkas (2, egyet ll-esből). Zákányt Kálmán Kadarkút—Homokszentgyörgy 2:0 (0:0) Kadarkút, 300 néző. V.: Horváth Z. Az első félidőben sokat támadott a hazai csapat, de nem sikerült be­venniük a homokszentgyörgyiek hálóját. Szünet után a mindjob­ban elfáradó vendégcsapattal szem­ben megérdemelten győzött a Kadarkút. G. • "'e^emi és Dömötör. Jók: Simon, Mihóka, Csernus, Kol- tai, ill. Szubotics és Szablics. Németh Lajos Hálásában is jobbnak bizo­nyult a hazai együttes. A K. Vasas játékosai elég mérsé­kelt teljesítményt nyújtottak ezen a mérkőzésen. Feltűnően sokat szabálytalankodtak a kaposvári piros-kékek. Jók: Filiszár, llosfai, Takács, Bor­zas, Luczek, Fülöp, a K. Va­sasból csak Herbei játéka di­csérhető. További eredmények a Dél­nyugati csoportban: Pécsi Porcelán—Bonyhád 1:2, PEAC—Sárbogárd 4:1, DVSE—Dombóvári Spartacus 0:2. PBTC—Mohács 3:0, Pécsi Volán—Baja 1:0, Steinmetz— Dunaújváros 1:1. NYUGATI CSOPORT Keszthely—Marcali 3:1 (2:1) Keszthely, 400 néző. V.: Döbrönteni. Keszthely: Váradi — Erdi- han, Bognár, Madzag, Utth, Kocsis, Péhm, Biczó, Bohus, Török, Verebes. Edző: Kováps Miklós. Marcali: Szántó I. (Bú­zás) — Hosszú, Rigó, Polgár, Szűcs, Kosi, Lőrincz, Molnár, Szántó II., Lázár, Proszenyák. Edző: Bősz Ádám. 1. perc: Bohus lövését Rigó a gólvonal előtt mellel kitol­ta, a játékvezető azonban meglepetésre gólt ítélt, 1:0. 30. perc: Verebes elfutott a bal szélen és nehéz szögből lőtt szép gólt, 2:0. 37. perc: Szép marcali táma­dás végén Lőrincz lövése ju­tott a kapuba, 2:1. 50. perc: Biczó jól el tál ált lövésével beállította a vég­eredményt, 3:1. Az első percben bekapott gól igen megzavarta a mar­cali csapatot, amely csak fél­óra elteltével tért magához. Ekkor gólt is értek el, s úgy látszott, hogy meg tudják for­dítani a mérkőzést. Szünet után is a marcaliak támad­tak többet, ekkor négy biztos helyzet kimaradt. Nagyon za­varta a játékot, hogy a pá­lya nem volt kimeszelve, emiatt rengeteg volt a vita, s az első gól megadása is en­nek a számlájára írható. Jók: Váradi, Biczó, Verebes, ill. Hosszú és Proszenyák. Az NB III Nyugati csoport­jának további eredményei: Katona SE—Sárvár 5:1. Sz. SE—Sz. Dózsa 1:2, NVTE— Körmend 1:0, Zalaszentgrót— Nk. Sáska 0:0, Kőszeg—Nagy- kanizsai Dózsa 6:0, Tapolca— Zalaegerszegi Dózsa 2:1, Sz. Vasas—Celldömölk 2:3. fél\lV£K ÉR ÁRNVAK Pillanatkép egy római utcán. Az olasz határőr sokáig ta­nulmányozza az útlevelet, az­tán elviszi. Jó tíz perc múlva tér vissza vele, s széles «-Grá­cia« kíséretében adja oda. Megrándul a vonat, s elindul az ország belseje felé. Megérkeztem Olaszországba. Készültem erre az útra: könyvek erdején át jutottam először ide, s most nincs erőm azonosítani az olvasottat a valósággal. A hosszú út el- fárasztott. A Krasztok, a Szá­va völgyének viaduktjai után egyhangú a táj. Kövekkel kö­rülkerített apró parcellák jel­zik az ember küzdelmét a lát­ványnak szép, de természetié­ben mostoha környezettel. Az­tán előbukkan - tenger: Tri­eszt. Komor cédrusok, tavaszt köszöntő barack-, mandula- és cseresznyefavirágok. Meg gyors nyelvű, hangos beszédű alaszojc A tenger hús lehele­tével hatalmas hajók érkeznek a kikötőbe. Aztán a . kicsit hosszúra sikerült szerelvényt két villanymozdony röpíti délnek, Róma felé. A fülkében a második éj­szaka nehezebb. Húsvét köze­leg, s Velencében Rómába induló utasokkal telik meg a kocsi. Jobb híján néhányan a folyóson készítenek maguknak éjszakai szállást. Szorongunk. A zsúfolt fülke ablakából két szundítás között veszem ész­re, hogy a fenyők és a cédru­sok között megjelenik a pál­ma, s reggel Rómában, a pá­lyaudvar előcsarnokában ró­zsa- és narancsillat sajátos keveréke üti meg az orromat. Itt már igazán tavasz van. Azt mondják az első benyo­más egy idegen városban vé­gigkíséri az embert. Néhány európai nagyvárosban megfor­dultam már, s az első megál­lapításom: Róma más. A pá­lyaudvar előtt szobát kínáló ügynökök és áruikat kínálók hada fog körül. Néhány órai alvás után is­mét az örök Város utcáit ro­vom: zsebemben térkép, vál­lamon fényképezőgép. Időben a múltba indulok. Az ókori Róma megmaradt emlékeit ku­tatom, s míg a korin/thoszi osz­lopokkal ékesített Fórum Ro- manumra meg a Colosseumba jutok, pálmaparkon, gyomor­keverő koszos piacon és roha­nó gépkocsiáradaton vágom keresztül magam, Rengetek az autó: csak Rómában több mil­lióra mondják a számát. Nagy részük Torinóban a Fiat cég szalagjain készül. S a régi Ró­a Mézen fogva sétáltak a kavicsokon. Az út ^ mellett kétoldalt su­hogtak a fák, a gyerekek a kertekben labdát —.ufoglat- tak. Éppúgy, mint akkor. Péter elhatározta, hogy mindent elmesél Évának. Veszély nélkül teheti, Éva nem lehet féltékeny arra, aki elment. — Mindjárt odaérünk a táborhoz, jobbról a negye­dik házacskában lakott. Zöld szeme volt, vörhenyesszöke, hosszú haja. Néhány tincs mindig a homlokába lógott, imádtam érte ... Elharapta a szót, ezt nem kellett volna mondani, Éva máris odább húzta a kezét. Nem érdemes beszélni, iga­zán nem érdemes, később csak magyarázkodhat az ember. Pedig szeretné, ha Éva mindent megtudna, ami vele történt. Ez is szál len­ne köztük. Csak tudná va­lahogy megértetni Évával. Persze, ha magyarázni kell, akkor úgysincs értelme ... — Szerelmes voltam bele. Nem, nem volt egy földön- túlian jó érzés, minden percben őt kutatták a gon­dolataim. Belefáradtam lel­kileg, fizikailag egyaránt. Szánalmas figura lehettem, de nem szégyellem ... Egy táncos összejövetelen találkoztdk. Péter este a partról ballagott hazafelé, a zene csalta a tábor keríté­séhez. Furcsa, idegen nevű zenekar játszott — idege­neknek. A parketten csak néhányan táncoltak, a me­részebbek. Akik vállalták a £>vának a zoldszentüpől nyelvi nehézségekkel járó esetlens'get, s azt is, hogy ötvenen-hatvanan bámulják, míg ide-oda rakosgatják lá­bukat. — Meghívóval lehetett csak bemenni, így Péter hat-nyolc bámészkodó tár­sával együtt a kerítésmá­szást választotta. Az első útjába akadó lányt felkérte. A parkett szélén bemutatkozott. — Ich heisse Peter. A lány nevetve a fejét rázta, mutatva, hogy nem beszél németül. Lengyel. Péter széttárta a karját, itt valóban csak táncolni le­het. A második számba kez­dett a zenekar, amikor job­ban szemügyre vette az asz­taloknál ülőket. Majdnem mindenki a térdére támasz­kodva hallgatta a zenét. Theresa is — de akkor még nem tudta, hogy így hívják a lányt. Pillantását vonzot­ta a gyermekien bájos arc, a zöld szem — s egyálta­lán; az egyszerűség. Szere­tett volna odaugrani hozzá, táncra hívni. Csak föl ne kérje valaki, amíg el nem viszik tőle mostani partne­rét. Havi zsebpénzét odaad­ta volna, ha most lekérik a lányt. »Megmentője-« érke­zett egy piros inges, farmer nadrágos fiú személyében. Atkozta m-gát, hogy egy szót sem tud lengyelül, most igazán jó lenne. Fél­szegen a lány elé állt, ta­lán még a bokáját is össze­ütötte. Nagyon mulatságos lehetett. A lány kicsit cso- dálkozóan nézet rá, mintha megzavarták volna valami­ben. Aztán felállt. Péter már előre félt az elutasító mosolytól: »Sajná­lom, de nem beszélek né­metül.« Nem így történt. Theresa kiválóan beszélte a nyelvet, közel a német határhoz élt. Szédítő gyorsan odébb állt az este, a zenekar el­játszotta a búcsúszámot. Végig együtt táncoltak, a szünetekben sem engedték el egymás kezét. Beszéltek ezerféle dologról, lengyelek­ről, magyarokról. — Mennem kell. — Holnap ebéd után a parton leszek. Ennyi volt az egész bú­csúzkodás. Pedig Péter be­szélni szeretett volna, mon­dani valami olyasfélét, hogy jól érezte magát, vagy, hogy igazán köszöni az estét. Utolsónak ment ki a ka­pun, a yortás már sürgette. Másnap a mólón találkoz­tak. Theresa könnyű ruhát vett föl. Jó hangulatban volt, szája sarkában mosoly buj­kált. — Jó, hogy itt vagy, The­resa. Péter szerette volna meg­fogni a lány kezét, kereste a módját. Theresa észrevet­te, s nevetve a fiúba karolt. Beszélgetés azonban se­hogy sem indult meg közöt­tük. Minden témát két-há- rom perc alatt elintéztek, kurtán, pár szóval. Leültek a kövekre, nézték a vizet. Péter dühös volt magára, érezte, lehetetlenül viselke­dik. — Ne haragudj, Theresa, nincs semmi baj, cSalc olyan furcsa a kedvem... — Nekem is ... Ugyanabban a pillanatban néztek egymásra, a két szempárban ugyanaz a fény villant fel. Mindketten tud­ták, őrültség lenne bármit is mondani. Csókolóztak. — Hát ennyi volt, Éva. Nem mondom tovább, mert nincs folytatása. Theresa másnap reggel vonatra ült. Írni nem tudtam neki, se címe, se vezetékneve... Akárcsak egy hülye szenti­mentális regényben. — Buta kamasz-szerelem. Mindenkinek van ilyen tör­ténete, hidd el semmi je­lentősége. Meggyőzően próbált be­szélni, de a hangja szokatla­nt remegett. Pintér Dezső ma emlékei mellett nagyon is mai kép fogad: a pádon em­berek alszanak az utcán, öl­tözékük, külsejük elszomorí­tó. A tavaszi fényben ez az első árnyék. A kép akkor is visszatér bennem, amikor na­pok múltán külföldre utazó vendégmunkásokkal hoz ösz-i sze a sors. Bár gyors beszé­düket nem értem, arcukról, mozdulataikról és öltözékükről le lehet olvasni, hogy a szük­ség küldi őket külföldre. Estére jár. A szikrázó nagy­városi fények szinte ünnepibe öltöztetik a város főútvonalait. Tömött üzletek, az utcán is árujukat kináló boltosok. Mintha reggel volna. Róma frissnek látszik. Jólesik az esti séta. De amikor mellékutcába fordulok, eiltűnnek a szikrázó neonok. Itt nagyon is fáradt arcát látom Rómának. Egy sánta asszony pénzt kér, s amikor próbálkozása ered­ménytelen, gyors léptekkel áll tovább. A sarkon lányok áll­nak, tekintetükkel sokáig kí­sérik a mellettük elhaladó idegent. A bátrabb meg is szó­lítja. Nem messze ezektől a sarkoktól áll áz olasz parla­ment épülete. Az itt lefolyt szócsatákat, válságba torkolló viharokat sokszor kopogták az elmúlt években az európai szerkesztőségekben a telexgé­pek. Ésszerű törvényjavasla­tok, többek között a válás el­ismerése, nemegyszer konzer­vatív értetlenségen buktak meg. Napokig járom a várost, fi­gyelem az utcát. A forgatag­ban egyszer csak elém top­pan egy farmernadrágos szőke fiatalember. »Magyar?« — kérdi. »Igen« — válaszolom. »Mi újság otthon« Meglepődöm a kérdésén. Bemutakozunk. A nevét nem értem. Hiába is kérdezem, nem válaszol. Januárban az egyik magyar sportegyesület ígéretes fiataljaként jött kül­földre. Aztán itt maradt. Most egy jótékonysági intézmény fi­zeti a költségeit. S a tervei? Vállrándítás a válasz, aztán tán eléggé pimasz hangnem­ben: »Amerikában él a nagy­bátyám, talán kivisz«. »S az otthoniak?« — kérdem. »Elke­seredtek«. Próbálom kérdezni: mire számít, tizenkilenc éves fejjel hogyan képzeli el az éle­tét? Nincs válasz. Megbáná» sem. Csupán egy reménysu gár: talán egyszer majd haza1 megyek. »Rossz volt otthon?« —« kérdem. »Klassz volt« — vá laszolja. »És itt?« »Kibírom.« Elhallgatunk. Az ősi római falak mellett húzódó sugárút nyeli a gépkocsikat. Csoma­golok. A fiatalember kétes reményekre várva itt marad, én utazom tovább . .. Kercza Imre (Folytatjuk) SOMOGYI NÉPLAP Kedd. »69. májú« «.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents