Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-30 / 122. szám
a. lem de sek, nek an, ncs ■szőtt a bb 2etiíriár *eo0- cs 1- t t- t, k az első három hónap nehéz...” Szabadság és eltávozás — Kiugrunk az ablakon Jó iskola a határőrség! Falu a határsxé odálatos ki- •ávára, lassít .■tő, alig tu- átvánnyal. A ácfák között tűnnek fel, s alva odagör- rlaktanya ka- gyeletes elnés elvtárs poli- ít tart, azonnal dig egy kis tüi százados, po- 2S beinvitál a megszakítja a tizenkét fiatal- n figyel, vajon 51ük? félre minden ik — javasoljuk, nk a határőrök mit érzett bevo— karéjban ül- z asztalt, néhá- sütve hallgatnak, : is itt, tőlük ne semmit, de hama- is, onnan is röp- ondatok. szonhét hónaptól ált, de — itt egy szünetet tart Ros- tatárőr — megéri a apót. Biztosan kö- amikor megérkez- gyenesen csodálatos /■ék, érthető, ha jól agunkat ak itt önök között :k is. örtilos és a főszázötven kilométer! vészes, a közlekedés az is megéri, hogy .-a hazamenjünk, sze, hogy jó az »el- — szólal meg valaki —, csak lenne... — s mosoly a százados felé, aki azonnal veszi «, és kacsint rá egyet, ty mondat erejéig elzik a beszélgetés, a á műsoráról beszélgeti Dózsa—Fradi mérkő- . no meg a május 25-i ovákia — Magyaror- 'B-selejtezőről. Ennél a il már persze senki sem t szidják, dicsérik a já- jkat Maradjunk talán a sportsőt a szerencsétlen ajtó egy jó történetet még hoz is a konyhára. Monori István is megpróbálja kinyitni, mire a folyosóról valaki rádörren: — Várj egy kicsit! A nagy nevetés nyomán rádöbben a kinti fiú, hogy milyen baklövést követett el, de az esetet senki nem fogja fel tragikusan, a zárt ajtón keresztül nem látni a csillagos vállapot. A színes falakon őrsi híradó, pályázati felhívások és egy idézet, »Fegyelem nélkül a had nem had, hanem zűrzavar. ..« (Zrínyi) — Nehéz volt-e megszokni ezt a fegyelmet? — Csak az első három hónap volt nehéz — mondják többen is —, az alapkiképzés. A polgári élethez képest ez fordított világ. Egy csínyért, egy jó »balhéért« civilben nem szorultunk, de itt meggondolja az ember, hogy belemásszon valamibe. FeneKertész tizedes és Földi Imre távozásra kémek engedélyt, járőrbe indulnak, még föl kell készülniük. A gerincre mi is elkísérjük őket, még egyszer megcsodáljuk a kilátást és búcsúzunk. — Azt még írják meg — szólnak utánunk —, hogy 1960 óta huszonhét határőr nősült ide a környékre. Szeretnek bennünket, és megbecsülik az egyenruhát. Saly Géza A megyeszékhelytől távol — mindössze három kilométerre a jugoszláv határtól — található Potony. Takaros házai, gondozott, tiszta udvarai a szorgalmas emberek munkáját diamelyet a potory töltött. — Amióta itt ( változott a falu. M gultság nélkül állít valaki húsz éve nt csérik. Bár kiesik a forgalom- most nehezen ismeri ból, a kiépített utak, a rendszeres buszjáratok közel hozzák a falut a külvilághoz. Két helyen is építkeznek. Űj kultúrházat és élelmiszerboltot ka” a falu. Különösen a kul- túrotthont hiányolták már régóta, mivel eddig nem volt olyan helyiség, ahol nagyobb összejövetelt tarthattak volna. Az ünnepélyes átadáson, július 13-án, négy határmenti község ad majd randevút egymásnak. A szomszéd utca elején egy családi házon dolgoznak. — Nem új az épület, csak kénytelenek vagyunk bővíteni, mert a két szoba már kicsinek bizonyult — mondja Gráner György, a házigazda verejtékező homlokát törölgetve. A másik oldalon özv. Szekeres József né kerítést fest. Fekete kendője árnyékot ^vet keskeny homlokára. — A fiatalok a mezőn dolgoznak — mondja —, egyedül pedig nagyon unalmas. Így hát én is kerestem elfoglaltságot magamnak. Ez igazén nem nehéz munka... A gyengülő napsugarak fénye megtörik a látóhatár szélén, amikor bekopogok a poto- nyiak tanító bácsijához, Gelo- sits Istvánhoz. Szívesen idézi fel a két évtized emlékeit, azt az időt, tek az igények. Csa nyolc új ház épült. I udvarban látható § A falu sokáig népviseletéről és nép téről. Az asszonyok és fonással ütötték äi bad óráikat. Ma má Szigecsár József né az aki még az öltözköde őrzi a régi hagyomán; mezőre is biklóban já szédasszonya, Szilovics né megmutata a -.gi ruháit. Potony kis község, igazgalásilag a lakóc nácshoz tartozik, lakói újfalui Drávamenti E tés Termelőszövetkezetb sóznak. Takarmány terme lete miatt fő ágazata as tenyésztés. Mezőfi Imre egységvezető a férfi mi rőt kevesli. — Aki munkaképes, nyíre traktoros vagy áíli dozó. Így a növényterme nél a munkaerőhiány sok dot okoz. Aztán még egy paij van. A darányi orvos m ki hozzájuk, pelig Pajj megy keresztül, ha Líq rendelési napot tart. Bizonyos, hogy ez a j mint eddig több más, -ar csak megoldódik... K. Vargái Nem járnak kitaposott úton.. A megye egyre több közös gazdaságában, főképp az egyesült termelőszövetkezetekben a községi, üzemegységi pártalap- szervezetek összefogott irányítását függetlenített párttitkár látja el. Üj munkakör, újak a feladatok, de a függetlenített párttitkárok többnyire régi, kipróbált harcosai a pártnak. Munkájukban az elsődleges, hogyan használják fel a tapasztalatokat, hogyan néznek szembe az úp problémákkal, milyen módszerekkel igyekeznek megvalósítani a célt: a korszerű, hatékony pártmunka megteremtését a termelőszövetkezetekben. Két párttitkárral beszélgettünk. Vörös Vincével, nál. Van-e idejük, lehetőségük rá? — Az őrsi és később az egységversenyekre most tréningezünk, az eredmények biztatóak ... — nagy nevetés. Íme, a sportdiplomácia... — A szabad időben mivel foglalkoznak? — Jó a kapcsolatunk a falusi KISZ-esekkel — szól közbe a százados elvtárs, majd Kertész Gyula tizedes veszi át a szót: — Azt feltétlenül írja meg, hogy az őrtilosi és a szentmi- hályhegyi lányok nagyon csinosak. Gyakran bejárnak ide hozzánk az őrsre, táncolunk, beszélgetünk, jól érezzük magunkat a körükben. Az ügyeletes ismét előbukkan, jelentést tesz, majd úgy csukja be maga után az ajtót, hogy nem lehet kinyitni. Egyre többen próbálják rángatni a kilincset, nem megy. Kollégám nem hagyja ki a kérdést: — Mi lenne, ha most »beugrana« egy riadó? — Kiugranánk az ablakon — nevetnek a fiúk —, vagy kivinnénk az ajtót tokostul. Erre persze nem kerül sor, gyerekeskedni nem érdemes, a becsületes munkának és a szolgálat pontos ellátásának itt is megvan az eredménye. Az erkölcsi elismerés, a »szabipapír« és a többi. Jó iskola a határőrség. — Kinek milyen emléke fűződik az első éjszakai szolgálathoz? — Attól mindenki félt — szólal meg ismét a leghálá- sabb riportalany, Rostás József —, meg kell szokni. — Te csak ne általánosíts — replikázik Kertész Gyula—, én nem féltem! — Naná, hiszen hárman mentetek ki egyszerre — ugratják a fiúk. — Segíteni kell egymáson és akkor egy-kettőre elmúlik a félsz. — Ügy élünk itt az őrsön, mint egy kis család... — Csak sokan vagyunk testvérek — szólal meg ismét Földi Imre határőr, akinek néhány találó bemondását már élveztük. Ehhez az élethez a nevetés, az ugratás, a vidámság ugyanúgy hozzátartozik, mint a szolgálati szabályzat vagy a fegyver. a hetesi Egyesült Erő Termelőszövetkezet párt- titkárával, a járási pártbizottságon találkoztunk. Kissé fáradtan, de mosolyogva beszélt: — Hogy miért bízták rám a feladatot? Én ugyanis annak nevezem inkább, nem munkakörnek ... Ha válaszolni akarok, mélyre kell nyúlni az emlékek között Mélyre kell nyúlni a múltba... 1945-ben lettem kommunista. Én is, sok elvtársammal a bölcsőjénél álltam a rendszernek, és úgy érzem a legnagyobb, amit akkor tettünk, a földosztás volt Somogysárdról származom, de gyerekkorom óta jól ismerem a hetesi környéket Tanúja voltam, hogyan szerveződött a párt, hogyan születtek az első tsz-ek. Mint a járási pártbizottság munkatársa dolgozom 1947 óta, részt vettem a tsz-szervezésekben, s most az egyesülés munkáiban is. Hetesen sokáig vajúdtak a dolgok. A gazdasági vezetők közül csak az elnök és a jelenlegi üzemegységvezető párttag Gazdaságilag — de a politikai munkát tekintve is — különböző struktúrájú tsz-ek egyesültek itt Azóta fejlődik, gazdagodik a termelőszövetkezet, és szükséges, hogy fejlődjön a politikai munka, az emberek világnézete is. Tudja, mennyire féltek eleinte a nagyobb beruházásoktól? Ma már igénylik és a szövetkezeti gazdaság egyik fokmérőjeként tartják számon. A tsz vezetőinek a temérdek gazdasági probléma mellett kevesebb idejük jutott az emberekkel való foglalkozásra. — Ez tehát a függetlenített párttitkár feladata? — Ez is. Nem általában foglalkozom az emberekkel, hanem egyedi esetekben. Sokan jöttek eleinte hozzám és jönnek most is. Ismertem, mi a tsz-egyesü- lés alapvető tendenciája. Minek tagadni, volt sértődés elég. Ezeken a nehézségeken javarészt túlvagyunk. Várták az emberek, hogy sérelmeiket egyedül orvosoljam. Jöttek hozzám háztáji ügyekkel, bérpanaszokkal. Fogadónap-szerűen kell megoldani a dolgot És meg kellett magyarázni — azóta már megértették —, hogy a függetlenített párttitkár nem ítélőbíró. Én inkább kapocsnak nevezném az emberek, a tagság és a vezetők között. Minden esetben tolmácsolom panaszaikat, figyelemmel kísérem azok orvoslását és úgy igyekszem, hogy ügyüket igazságosan bírálják el. Sok elv társamtól hallom, hogy nem mindig érzik a munka hatékonyságát, pedig reggeltől estig a határt járják. Kis dolgokon lehet ezt jól lemérni. Valahol ott kezdődik, hogy nem azzal jönnek, miért nem kapnak több táppénzt, vagy miért csak ekkora a háztáji, hanem azzal kezdi az egyik traktoros, hogy a szántást ő nem ott. és nem úgy végezte volna. Vagy mire kellett és miért ekkora a befektetés, hogyan lenne jobb. És bizonyos vagyok benne, hogy most már nemcsak gazdaságilag, hanem az emberekben is közelebb került Hetes, Juta és Csombárd. Ha a tagság érdekeit képviselem, akkor ezt fordítva is meg kell tenni, a vezetőség részéről. Egy-egy közgyűlési határozat megvalósítása még elég hathatós agitációs munkát igényel. Meg kell értetni, hogy miért jó, amit teszünk, miért szükséges. Munkaprogram szerint dolgozom. A vezetőket ösztönözni kell a politikai oktatáson való részvételre. Segíteni kell a tömegszervezetek munkáját is. Csak egy példa. Jön a védőnő, innen és innen vitessük el a gyerekeket, mert alkoholista az apa és az anya is. Kimentünk. Igáza volt a védőnőnek, és mégsem. Mert az asszony azóta rendesen mosdatja, öltözteti a gyerekeket, és nem az elvitetés volt az igazi megoldás. Megkérdeztem a védőnőt, hányszor járt kinn ebben az ügyben és hányszor járt olyan helyen, ahol szíves szóval, tiszta környezettel, kényelemmel fogadták? Mert a mi munkánknak nem velejárója a kényelem. Tudom, miért kerültem Hetesre, de azt is, hogy mi a dolgom. Hogy mi a függetlenített párttitkár feladata, azt a helyi viszonyok gondos elemzése után nekünk, magunknak kell felismernünk! Gróf Lajost, a negyberká Egyesült Kaposvölgye Termelőszövetkezet függetlenített párttitkárát régóta ismerem. Hallottam beszélni KISZ-gyűléseken, pártoktatáson. Portréja mégis mozaikszerű volt, és ezen az éjfélbe nyúlt beszélgetésen, cigarettafüstben ismertem meg karekterének igazi vonásait. — 1944 ősze és 1945 januárja között kezdődött... Megvallom őszintén, addig nem sokat tudtam a szocializmusról. Hét partizán lopód- zott be a fedezékbe, velük mentünk. Átálltunk. Hazaértem a Szovjetunióból, párttag lettem, még negyvenötben. Hogy kik voltak tagok akkoriban? Főleg szegényebb sorsúak, cselédgyerekek. Aztán később a Horváth doktor is közénk állt... ötvenkilenc óta vagyok a tsz párttitkára. Voltam azelőtt pénztáros, raktáros kocsis a tsz-ben. Jól ismerem azt az útat, amelyet végigjártunk a mostani Egyesült Kaposvölgye megszületéséig. Sokat tűnődtem rajta, milyen lesz az egyesülés. Jobb és rosszabb tsz-ek olvadtak egybe 1967-ben. Engem választottak függetlenített párt- titkárnak. Nem lehet összehasonlítaná a régi feladataimat a mostaniakkal. Hat falu és csaknem tízezer hold... Ezekből az alapvető adatokból kell kiindulni. És a felelősségből. Ha jók a községi üzemegységi alapszervezetek, akkor könnyebb, áttekinthetőbb a munka. — Mi tehát a függetlenített párttitkár feladata? — Elsősorban a jó szervezés. Ez a váza, tartóoszlopa a mi munkánknak. Olyan a csúcsvezetőségünk, hogy abban szót kér a traktorostól a pedagógusig mindenki. Nem volt szócséplés az értekezlet, és néha éjfélig tart. Heggel aztán fel a motorra, és járom a hat falut. Probléma mindenütt akad. Nem lehet tudni előre, melyik kérdés megoldása lesz holnap égetőbb, mit halaszthatunk hol- naputánra. Csak úgy lehet doláz ék- A ke í tásr kár véd töm hói del fés vei , E C zal zal lót tét et 1 ró gozni, ha szorosan d- ködünk a tsz gazdas;- tőivel. Ezt elmondania! t ugyan, de vita vitát Biztosítani kell a - Jé tot a tömegszerveze Ac; tsz között. A majo> 'inc az általános iskoláf "A, utam. Látszólag ez hanásnak is hatha így van. Az alap tájékoztatásából in' csúcspárttitkár. 1 hogy a százhúsz milyer ember, hog feladatát, mit bíz) közös, akkor mer gok. Ha nem is rr — És a tagság' — Gyakran föl bizalmat csak úgy tartani, ha mindig gáltatunk rá. Nem ve a fogadónapn nyolctól az embere! inkább, mintsem nak. Régebben m tábla szélén és mondták el az nemegyszer kórusban, *'* a probléma. Megálltat léskor a gép mellett, a férfiak inni, pihenni és megtelt gondjaikkal i zetfüzetem. Ezt tartom jobb panaszfelvételi mói Tízezer hold mellett e már nem megy, de ha járok a határban, akkoi régi módszert alkalmazón rendszeres panaszfelvétel dig az üzemegységi párt károk feladata. És így isr. a szervezés kérdéséhez értü vissza. Ezt nem lehet tanuli csinálni kell. Olyan úton ji rank, amely még nincs kitaposva előttünk. Jó és becsületes elvtársak, munkatársak segítsége kell hozzá, csak így valósítható meg a hatékony pártmunka. Mert ötvenéves kora után bizony gyorsabban fárad az ember — teszi hozzá a kézfogás után... A két párttitkár szavaiban sok az azonosság, van nézet- különbség is. A céljuk közös, és az is, hogy az utat nekik kell kitaposni majd. Hogy melyik járhatóbb, hogyan eredményesebb, melyik vezet hamarabb a célhoz, azt az idő dönti majd el. Egy bizonyosa munkájukat, szavaikat az eredmények igazolni fogják. Tröszt Tibor SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. májas 30.
