Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-29 / 121. szám
A barátság szimbóluma Riport a kalinyini Kaposvár térről A Kaposvár téren épültek föl testvérvárosunk első nyolcemeletes lakóházai. Ha önnek, kedves olvasó, sikerül eljutnia Kalinyinba, ahova nagy örömmel hívunk meg minden kaposvárit, akkor könnyűszerrel megtalálja ezt a teret Nemcsak azért, mert minden kalinyini jól ismeri és készségesen megmutatja a hozzá vezető utat; mindenekelőtt azért, mert Kali- nyin egyetlen terére sem hasonlít a formája. Nézzünk hát körül képzeletben. Itt egy hatalmas üvegtábla. Az egyik oldalán nagy betűkkel ez áll: Kaposvár, a másikon pedig Kalinyin. Rajta fényképek, amelyek a két testvérváros életével ismertetik meg a város lakóit Nem messze innen vörös tabló, rajta Lenin portréja, s az ő szárnyaló szavai: »Egységben az erőnk.« Mintha Iljics előre látta volna, mintha előre tudta volna, hogy létrejön, feltétlenül létrejön a magyar és a szovjet nép szövetsége, amely megtestesíti a legyőzhetetlen szocialista baráti közösséget; hogy Kaposvárt és Kalinyint majd összefűzik a barátság szálai, amelyek az acélnál szilárdabbak. Iljicsnek igaza volt: minél szorosabb a barátságunk és az egységünk, annál erősebekké válunk mi. A teret, amelyről ezt a riportot írom, testvérvárosuk tiszteletére nevezték el Kaposvárról a kalinyiniak. Azelőtt Körtérnek hívták, akárcsak Budapest egyik terét. Itt, akár a vízcseppben, pontosan tükröződik az a fejlődés, amely az egykori Tver, a jelenlegi Kalinyin, s az egész terület életére jellemző. Éppen itt, a Kaposvár téren emelkednek a város első nyolcemeletes lakóházai. Erről a térről napsugarakként nyílegyenes utcák indulnak különböző irányokba. Egyikük a Győzelem út Ezt a nevet akkor kapta, amikor a kalinyiniak megünnepelték a hitlerista hordák fötött aratott győzelem húszéves jubileumát. Kalinyin, amelyet csaknem teljesen lerombollak 1941-ben, nagyon rövid idő alatt újraszületett, akár a főnix madár a hamvaiból, s a jó néhány kilométer hosszú Győzelem út szemléletesen mutatja a város gyors újjá- épülését. Minden ház az utóbbi években- épült. Innen ugyanilyen «fiatal utcák ágaznak el, amelyekben még mindig nagy lakásépítés folyik. Kalinyin- ban évenként mintegy százezer négyzetméter alapterületű lakást adnak át, s az új épületek többsége itt a Kaposvár tér környékén található. Magán a téren a közelmúltban készült el a tervező- intézet új épülete. Ez a hatalmas intézmény nemcsak Kalinyint és a kalinyini területet látja el tervdokumentációval, a Szovjetunió sok városából kapnak megrendelést. Az ország különböző pontjain emelkedő házakat itt, a Kaposvár téren álmodták meg és rajzolták pauszpapírra. Előfordul, hogy az idegen városból jövő megrendelők megkérdezik a tervezőktől: milyén név az, hogy Kaposvár. S akkor nem kis büszkeséggel beszélnek a vendégeknek a városukról, önökről, kedves barátaink. S nem keveset tudnak önökről: ehhez a két város küldöttségeinek látogatásai is hozzájárultak. Ha a Kaposvár térről balra fordulunk, akkor nem messze, néhány kilométerre megtalálhatjuk a ruhagyárat, amely naponta annyi férfiruhát gyárt, hogy Kaposvár valamennyi férfiját és fiúgyermekét felöltöztethetnék. A tértől jobbra van a teljesen automatizált »bőségszaru«, a város legnagyobb sütőkombinátja, amely rengeteg különféle cipót, zsúrkenyeret, perecet, tortát és süteményt termel. Valamivel messzebb a Vag- zsanov kötszövő gyárat láthatjuk, ahol végtelen áradatként ömlik a pamutszövet és a műselyem. A térhez legközelebb, mindössze néhány lépésre a villamostelep van. Tapasztalt »doktorok« veszik itt kezelésbe a villamos motorkocsikat, hogy éjjel-nappal teljesíthessék fontos szolgálatukat Ezeknek a vállalatoknak a kollektívája becsülettel teljesíti a V. I. Lenin születése századik évfordulójának tiszteletére vállalt műszakot. Ezek a kollektívák ragyogó eredményeket értek el a lenini jubileum — amelyre az egész szovjet nép készül — megünneplése alkalmából. Lám, ilyen a Kaposvár tér. Minden kalinyini ismeri. S most önök is megismerhették. Igaz, csak képzeletben. Annyi baj legyen, utazzanak el hozzánk Kalinyinba, és a valóságban is megláthatják. Mi pedig megmutatjuk egész Kalinyint, testvérvárosukat, amelynek lakói szívükbe fogadták önöket, kedves barátaink. Vlagyimir Sztyepanyenko, a Kalinyinszkaja Pravda ipari rovatvezetője Fordította: Lajos Géza Mit várhatónk a műtrágya- és vegyszerellátásban? A termelőszövetkezetek műtrágyaigénye évről évre növekszik és ezzel párhuzamosan egyre szaporodnak a műtrágyaellátás gondjai is. Hogy milyen feladatokat ró ez az AGROKER-re, arról Klausz Róbert, az AGROKER osztályvezetője tájékoztatott bennünket Előfordul a kálisónál, hogy elcsúszunk néha a szállítási határidővel, de a lemaradást a következő negyedben minden esetben pótoljuk. Persze a szállítás nem rajtunk múlik. A nagyrészt külföldről importált műtrágya — főként a kálisó — gyakran késve érkezik hozzánk. A nitrogén teszi ki a műtrágyaigény mintegy 45 százalékát, viszont ennek is több mint a felét külföldről szerezzük be. — Növeli a gondot a gazdaságok olykor szervezetlen megrendelése is. A későn beadott igény akadályozza a folyamatos ellátást, és a szállításnál aránytalanságot idézhet elő. Ugyanis az AGROKER nem rendelkezik olyan raktár- készlettel, hogy a későn beérkező igényeket teljes egészében ki tudná elégíteni. Előfordul, hogy a termelőszövetkezetek teljesen megfeledkeznek az igénylésről. Ebben az esetben csak az előző évi megrendelés mennyiségét figyelembe véve tudunk nekik szállítani. Hasonló gondot jelent, hogy egynémely gazdaság az igényelt műtrágya ellenértékét nem tudja minden esetben kifizetni. A műtrágya gazdaságosabb felhasználása érdekében kezdtek kísérletet a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola szakemberei, együttműködve az AGROKER-rel és néhány somogyi gazdasággal. A cél: megfelelő mennyiségű műtrágya helyes adagolásával maximálisra növelni a terméseredményeket — A növényvédő szerekből kielégítjük az igényeket. A DDT plusz Lindán tartalmú szerek 30 százalékos árengedménnyel kerülnek forgalomba. Az igényeknek megfelelően vásárolhatók a gomba- és rovarölő szerek, különös tekintettel a burgonyabogár elleni védekezésre. Ugyanez áll a gyomirtó szerekre is. K. V. J. A minkaidő-csSkkentés tapasztalatán összegezte a városi pártbizottság A csökkentett munkaidő bevezetésével kapcsolatos tapasztalatokat tárgyalta meg tegnapi ülésén a Kaposvári Városi Pártbizottság. Ennek a témának az időszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a megyeszékhelyen harmincegy üzem és vállalat dolgozik csökkentett munkaidőben. Ez azt jelenti, hogy jelenleg az ipari és építőipari dolgozók háromnegyed, részét érinti ez az intézkedés, s július 1-én további öt vállalat áttér a rövidített munkahétre. A vállalatok a munkaidő csökkentése miatt kieső órákat a felkészülési tervek szerint műszaki fejlesztéssel, szervezési intézkedésekkel, az intenzitás növelésével és a munkafegyelem javításával kívánják pótolni. Az intézkedések számos olyan belső tartalékot feltártak, amelyek kedvezőek a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése szempontjából. A műszaki fejlesztés elég gyakran késik, mivel korlátozott mértékben állnak rendelkezésre a szükséges eszközök, például korlátozottak a hitel lehetőségei. Nem élnek azonban eléggé a nagyobb eszközöket nem igénylő műszaki fejlesztés lehetőségével az üzemek, pedig a Híradástechnikai Vállalat példája bizonyítja, hogy sok időt meg lehet takarítani a helyileg készített olcsó munkaeszközökkel. Azokban az üzemekben, amelyek tavaly tértek át a csökkentett munkaidőre, nőtt a termelékenység az egy főre jutó termelési értéket nézve. Elsősorban o belső tartalékok felhasználása eredményezte ezt. Csupán egy üzemben oldották meg a kieső idő pótlását részbeni létszámnöveléssel. v Azoknak az üzemeknek egy részében, amelyek az idén tértek át az új rendszerre, tapasztalható törekvés a létszám növelésére. A csökkentett munkaidőben foglalkoztatott dolgozók átlagkeresete növekedett. A vállalatok többségénél a személyi munkabéreket 9,1 százalékkal emelték. A városi pártbizottság megállapítása szerint tartalmasabb intézkedési terveket készítettek azok az üzemek, amelyek az idén tértek át a rövidített munkahétre, mivel felhasználták az első tapasztalatokat A Patyolatnál, a Kaposvári Húskombinátnál olyan törekvést tapasztaltak a fölmérésben részt vevők, hogy a kieső időt a létszám emelésével és a túlóra növelésével kívánják pótolni. A városi pártbizottság szerint az ilyen fölépítésű intézkedési terv nem nevezhető megalapozottnak és ellentétes a központi irányelvekkel is. A városi pártbizottság behatóan foglalkozott a szabad szombat kereskedelmi, vendéglátóipar!, idegenforgalmi és egészségügyi kihatásaival is. A jövő feladatai közé sorolta azt, hogy módosítsák az orvosi rendelés időpontját, a hivatalok pedig szombaton is fogadják a feleket. A városi pártbizottság arra ösztönözte a pártszervezeteket és a társadalmi szerveket, hogy dolgozzanak ki programot a felszabaduló idő hasznos kitöltésére, hiszen a rövidített munkaidő a jövőben még nagyobb lehetőségeket teremt a népművelésre. A felszólalók — Fonai László, Varga István, Vadas József, Inke Sándor, Virág Józsefné, Vétek József — elsősorban a meglevő ellentmondásokra irányították rá a figyelmet. A Villamossági Gyárban késnek a műszaki intézkedések, az Asztalosipari Ktsz-ben csak a kommunisták közbelépésére mondtak le a szövetkezet vezetői arról a szándékukról, hogy visszaálltának a 48 órás munkahétre. Papp János, a megyei tanács munkaügyi osztályának helyettes vezetője leszögezte, hogy egész Somogy- ra kisugárzik a megyeszékhely példája, éppen ezért nem mindegy, milyenek a kaposvári tapasztalatok. Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára megállapította, hogy egyetlen üzemben sem szabad elsietni a munkaidő csökkentését. Különösen fontos, hogy sehol ne csökkenjen a munkások bére, s indokolatlanul ne legyen normakarbantartás. A pártszervezet és a szakszervezeti bizottság ne járuljon hozzá az előkészítetlen és megalapozatlan bevezetéshez. L. G. A „hétszergörbe44 legkisebb falva Ide-oda dülöngélünk a kocsiban. Hét hajtűkanyar követi egymást, hullámokon hánykolódó csónakban érezzük magunkat, mire az utolsóból is kijövünk. A falu szélén megkönnyebbülés kiszállni a gépkocsiból. Az út rossz, inkább gyalog sétálunk a község főutcáján. Porrogszentpál ezen a hétköznap délutánon olyan volt, mint a felbolydult méhkas. Lakodalomra készülődtek, százhúsz vendéget vártak, az asszonyok három napja odanőttek a kemencéhez, tűzhelyhez. Ifj. Túri József, a Hazafias Népfront községi titkára is ott sürög-forog a konyha körül, majd meghív magához. Takaros kis ház, a konyhában gáztűzhely, tiszta, csillogó minden, a szobában modem televízió. — Mikor vásárolták? — Nem is tudom — fordul a feleségéihez —, ugye most járt le a garancia? — Igen, de nem volt vele különösebb bai. — Mire gyűjtenek a szent- páliak legszívesebben? — Bútorra, háztartási készülékekre, televízióra meg aztán autóra is, már négy van a faluban. — Milyen keresetet biztosít a termelőszövetkezet? — Nálunk nincs munkaegység, garantált munkabérért dolgozunk. Minden hónapban kifizetik a nyolcvan százalékot. a maradékot pedig év végén. Jól keresnek úgy általában, és szarvasmarhát, bikát is hizlalnak, abból lehet vásárolni. — Vegyes- és italboltjuk van. Másra nincs szükségük? — A konyháravalót megkapjuk itt, ha meg valaki mást akar, beutazik Csurgóra. Legalább kimozdul a faluból. — Itthon ülők? — Nem mondhatnám. De sok a miunka, aztán a szórakozást inkább a televízió meg a rádió jelenti. Az olimpia ideje alatt mindenki megvárta az adás végét, még ha éjfél elmúlt, akkor is. A Bell és Sébastien sem maradhatott eL — Minden műsort végignéznek? — Elmentek, elmentek, de vissza is jöttek — mondja Oskola József tsz-elnök. — nevet —, de vannak kedvencek. A sport és a krimi. Lapozgatok a noteszemben, a közös községi tanácsok, Somogybükkösdön felírtam néhány nevet, mutatom kikkel szeretnék találkozni, beszélni. — Ügy is megyek vissza a lakodalmas házihoz, majd megmutatom — veszi kabátját. Egymás mellett lépkedünk a járdán. — Két éve épült, az egyik oldalon végig van a faluban. A kövesút majd később. Na de itt is vagyunk — tessékel előre egy vaskapunál — itt lakik a KISZ-titkár. Ifj. Szilágyi János a csurgói gimnázium érettségiző diákja. Hol található ilyenkor, természetesen a könyvek mellett. — Mennyi idejét veszi el naponta az iskola? — Most már úgy mondhatjuk, hogy mennyit vett el. Reggel fél hétkor indult az autóbusz, három óra volt mire megjöttem. Ha sikerül a felvételim — a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba jelentkeztem Toponárra —, akkor nem kell ilyen sokat utazni, szeretnék kollégiumban lakni. — Hány tagja van a KISZ- szervezetnek? — Tizenegy. Négy lány és hét fiú, de nehéz őket összeszedni, mert az egyik itt tanul, a másik amott dolgozik. Azért egy színdarab erejéig összejöttünk. Eljátszottuk a »Jegygyűrű a mellényzsebben«-! — Belelapozgat a könyvekbe, az asztalon Balogh László József Attila című munkája. — Most lesz a matek és a magyar írásbeli. Jórendű lettem, az érettségit is legalább így szeretném megszerezni. — Babonás? — Nem. Miért? — Mert ha igen, akkor nem kívánok semmit a matúrához, de a felvételi, remélem, sikeres lesz. A következő házigazda Oskola József, az Egyetértés Tsz elnöke. — Régen jártak nálunk — nyújt kezet, majd hellyel kínál a nádfonatú karosszékben. — Meg tudná, mondani, milyen emberek a szentpáliak? — Ezt most a tsz-elnöktől kérdezi? — Igen. — Hát a szorgalom meg a takarékosság szempontjából nincs velük gond, csak a kor- raL A százharminc tagból sok az öreg, kevés a fiatal. De ez, azt hiszem, nem csak ránk jellemző. — Sok az eljáró? — Elmentek, elmentek, de vissza is jöttek. A vasútnál dolgoztak néhányan meg az iparban. Ahol kellettek. — A termelőszövetkezet? — Ezerhatszázötven holdon gazdálkodunk, ebből ezerötven a szántó. Kenyérgabonát, kukoricát, borsót, lent, repcét termelünk, szarvasmarhát és sertést tenyésztünk. A szarvasmarhával most különösen sok problémánk van, mert a Tanácsi Építőipari Vállalat még mindig csak hatvanszázalékos készültséggel építette meg a kilencvenhat férőhelyes tehénistállónkat, jóllehet már a múlt év végén át kellett volna adnia — készen. Fizetik a kötbért, de abba nem állíthatom az állatot. Tortakészítő nagyüzem. — Melléküzemáguk van-e? — Fűrészüzemünk és szeszfőzdénk, ez is hoz a konyhára valamit. Mire befejezzük a beszélgetést, máris jön a népfronttitkár: — Ha van kedvük, nézzék meg a lakodalmi előkészületeket. — Szívesen. Kötényes, fejkendős asszonyok dolgoznak a »vágóhídon«, harminckét csirke bánja a kézfogót. Az üsző és a két hízó már eg» nappal ezelőtt búcsút mondóit a földi világnak — a százhúsz vendégnek jól kell laknia, A belső szobában egymás mellett sorakoznak a torták — ötven készül —, hatalmas tepsikben aranybarna színű kalács nyújtózkodik. — Ez a kukoris, kóstolja meg. Mint a legfinomabb fehér kenyér. — Járja-e valami érdekes népszokás Porrogszentpálon? — A láncolás. Ismeri ml az? — Bevallom, soha nem hallottam róla. — A lakodalom másnapján elmennek a vendégekért — már aki hazament —, beültetik egy talicskába, hozzákötözik és visszahozzák a házhoz. — Mennyi ital várja a vendégeket? — ötszáz üveg sör, kétszáz liter bor, harminc liter pálinka és édes likőr, kétszáz üveg szóda. Nem nagy lakodalom — kicsi a falu. A menyasszony Lőrincz Katalin ápolónő, a vőlegény Vas Ferenc pécsi fiatalember, műszerész. Lőrinczéknél és a művelődési házban már mindent elrendeztek, előkészítették, sietve búcsúzunk mi is; a hívatlan vendéget még a lakodalomban sem szeretik. Nemhogy előtte. Saiy Géza SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. május 29.
