Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-23 / 116. szám

Kritikus lokálpatrióták Ami a tervezésből kimaradt! „...Visszakerülök a megyébe“ Három kérdés három harmadévesnek Mindhárman debreceni egyetemisták, harmadéve­sek, 1965-ben érettségiz­tek. Az egyetemi évek alatt csak a nyári szü­net egy részét töltik itt­hon ... Somogyról kér­deztük őket. LOKY GYÖNGYI: — Ré­gen a somogyiak, a Somo- gyért lelkesedek »gyökérnek« nevezték magukat. Én közé­jük tartozom. Kaposváron születtem, ott tanultam járni, gondolkodni es írni-olvasni is. LÖKI JÓZSEF: — Még elsős koromban köröttem szerződést a megyei tanáccsal. Így So­mogyba kerülök vissza. Miért? Szeretem a megyét, ott szület­tem és tanultam, és ott dol­goztam egy évig az érettségi után. — Mi a véleményetek a me­gye gazdasági fejlődéséről? LÖKI JÓZSEF: — Ha az egyetemi jegyzetet idézem, ak­kor azzal kezdeném, hogy a megye a vidéki ipartelepítes és fejlesztés következtében nagyarányú fejlődésen ment át. Az általánosnak tűnő mon­dat mögött azonban nagyon sok minden van. Nagy öröm számomra, hogy Siófok fejlő­déséről egyre többet hallha­tunk, Hadd tegyem hozzá, büszkék is lehetünk erre az új városra- Nem ártana néhány szép adatot elmondani akár az állami gazdaságok gyümöl­csöseiről vagy a somogyi bur­gonyáról, amelyik országos szinten is ►«élvonalbeli«. És nem szabad elfeledkezni a hí­res szuloki dohányról sesni. SÜMEGI GYÖRGY: — Nya­ranta a Balatonnál pincérke- dem. Én úgy érzem, a déli part állja a versenyt. Persze az igaz, hogy sok itt a »-hak­nizó«, ami kétségkívül a jó vendéglátás rovására megy. Mi, diákok, akik itt munkába állunk, az »ösztöndíjpótlékot« keressük meg, de vannak, akik itt akarnak meggazdagodni és nem is mindig egyenes úton. Ellenük kéne valamit tenni. LÓKY GYÖNGYI: —Törté­nelem-földrajz szakos vagyok, így engem kissé »szakmába vágóan« érint a kérdés. Jólle­het, mi »elméleti« úton fogal- mazgatunk, mert elég keveset vagyunk otthon ahhoz, hogy igazi, mély tapasztalatokat szerezzünk. Megyénket nem kis túlzással, de jóleső büsz­keséggel Somogyországként szokták nevezni. Nézzünk né­hány demokráfiai következte­tést »országunkról«. Negatív a tényleges szaporodás, és nem­rég a természetes szaporodást és a bevándorlást meghaladta az elvándorlók száma. Ennek a tendenciának gátat szabtak és egyre inkább gátat szabnak a jó munkalehetőségek, amit elsősorban az észerű iparfej­lesztésnek köszönhetünk. Ha a nemzeti jövedelmet vesszük alapul, akkor a mezőgazdaság hoz nagyobb hasznot a megyé­nek, de néhány éve_ még az is az országos alatt' volt. A legújabb statisztikai felméré­sekből kitűnik, hogy erősen meggyorsult a fejlődés üteme. Én jónak látom a somogyi kezdeményezéseket és bizako­dással tekintek a jövő elé. Sok lelkes fiatal kell Somogyba. — Mi a véleményetek a me­gye kultúrájáról? SÜMEGI GYÖRGY: — An­nak ellenére, hogy Debrecen egyetemi város, óriási hagyo­mányokkal rendelkező igazi al­földi metropolis, nagyon sok­szor hiányzik Kaposvár. Néha eleven, pezsgő kulturális éle­tet találok Kaposváron, ha nem is vagyok mindennel el­ragadtatva. Kevés a hangver­seny és nagyon sokat csak dél­előtt tartottak, vasárnapon­ként. Sokat kell tenni a jó zenei élet megteremtéséért, még akkor is, ha nem igény­lik olyan sokan, mint a szín­házat. És bizony bosszantó volt, igaz, ez a közelmúltra vonatkozik, hogy színházunk műsorpolitikájában túltengett a könnyű műfaj. A kasszada- rabok nem mindig emelik a színvonalat Ezzel az évaddal már sokkal jobban meg va­gyok elégedve. — Mit tennétek Ö Somo- gyért? LÖKI JÓZSEF: — Engem elsősorban a TIT jói szerve­zett és széles körű előadásai ragadtak meg. Szívesen tarta­nék szaktárgyaimmal kaposo ■ latos előadásokat maid ón is. Szakdolgozatomat otthoni té­makörből választottam föld­rajzból. A Rinva vízgyűjtő te­rületének morfológiájáról írok. Szívesen és tudásomhoz mér­ten tanítom maid a fiatalokat. LÓKY GYÖNGYI: — Két év múlva kerülök ki az egyetem­ről mint történelem-földraiz szakos középiskolai tanár. Éz a szak Somogybán telítve van. Így nagyon válós-zínű, hogv nem kerülök vissza, de szü­leim. emlékeim hozzáfűznek mindig, és szeretetem soha nem múlik el iránta. SÜMEGI GYÖRGY: — Az egyetem után visszakerülök a megyébe, hiszen társadalmi ösztöndíjasa vagyok, és min­denképpen ott szeretnek elhe­lyezkedni. Elsősorban a művé­szettörténeti problémák érde­kelnek és bizonyos vagyok benne, hogy van kutatni való. Szakdolgozatomnak is ez a té­mája. Szeretném minél jobban feltárni a megye gazdag mú't- iát és minél többeknek jó; hozzáférhetővé tenni. Tröszt Tibor játszóterek épülnek a Kalinyin lakótelepen Az elmúlt hetek során több levélírónk is kifogásolta, hogy Kaposváron a Kalinyin vá­rosrészben nincs játszótér, ke­vés a zöld terület, és az épít­kezések állandó balesetve­szélyt jelentenek az ott ját­szadozó, hancúrozó gyerekek­nek. Hogy ez mennyire így van. arra a legjobb bizonyí­ték a közelmúltban megtör­tént tűzeset. Ezzel kapcsolat­ban lapunk hasábjain is szó­vá tettük: hol játszanak a gyerekek ? A panaszos levelekkel meg­kerestük Bencze Józsefet, a városi tanács vb-elnökhelyet- tesét. — A városi tanács évi költségvetésének négy száza­léka használható fel park-, játszótér-építési célokra. Ta­valy egymillió-hatszázezer fo­rint állt rendelkezésünkre, az idén egymillióval több. A Kalinyin lakótelep egy részé­nek (a Petőfi utca és a 48-as ifjúság útja környékének) parkrendezési munkái két­millió-százezer forintba ke­rülnek, tehát csaknem az egész évi alapot elviszik. Tö­megével építettük a lakáso­kat, ugyanakkor a háztömbö­ket övező parkok építését el­hanyagoltuk. Mindazt, ami az elmúlt öt év során elmaradt, egyik napról a másikra lehe­tetlen pótolni. — Ismeri May Károly ol­vasónk Mit látok, mit látok? címmel megjelent levelét? — Igen, és teljesen igazat adok a levélírónak. De azt sem szabad figyelmen kívül hagyni — és nem egyedi eset­ről van szó —, kaptunk olyan észrevételt is, hogy a játszó­terek környékén a zsivajtól nem lehet pihenni. Tehát van­nak ellenzői is a játszótér­építéseknek. Beszélgetésünkbe bekapcso­lódott Papp Béláné, a park­építések vezetője is. Tervraj­zot mutatott, amely szerint a Petőfi utcában több játszótér épül, a hármas tömb 8—9f-es és a 3—6—7-es épületek előtt, valamint a belső sor kis koc­kaházai között, illetve előtt. — Melyik korosztálynak? — Tízéves korig bezárólag. Sajnos, az általános tervezői koncepció, hogy a tíztől húsz­éves korú gyerekek részére az iskoláknak és a sportegye- sileteknek kell megadniuk a sportolási, játszási lehetősé­get. Így szorulnak ki a na­gyobb gyerekek az utcákra, az autóparkírozókra, amelyek viszont nem játszóterek. A házhelyek magas árai mellett nem alakíthatók ki a labdarúgó-pálya nagyságú szabad területek, azok a volt grundok, amelyeken valami­kor balesetveszély nélkül le­hetett rúgni a labdát óra­szám. Mondom, minden új városrész ilyen tervek alap­ján készült, tehát ez nem­csak kaposvári jelenség. — Mit kapnak a játszóte­rek? — Homokozót, lengő-, bil­lenő- és körhintát, mászórá­csot és mászógömböt, pado- i-cat. A játszóteret homokkal szórjuk le és sövénnyel vá­lasztjuk el a járdától. — Elég lesz-e a játszótér annyi gyereknek? — Általában házanként nyolcvan-száz gyerekkel szá­molunk. Igyekeztünk olyan nagy területet kialakítani, hogy ne legyen zsúfoltság. — Mi gátolja a parkosítási munkákat ? — Mondok egy példát — veszi át a szót Bencze József. — A négyes tömböt fásítot­tuk. Négy és fél ezer köb­méter vadföldet kellett elhor­dani, ugyanennyi humuszt visszahordani, trágyázni, ön­— zni és füvesíteni. A Honvéd utcában is teljes talajcserére van szükség. Ezt a nehéz földmunkát túlnyomórészt gé­pek végzik ugvan, de a ker­tészetből nyolcvan-száz fő hiányz:k. Időszakos napszá­mosokkal dolgozunk, kény­szerből, mert még ez is jó, hogy van. — Mikorra várható a ját­szóterek átadása? — A Honvéd utcai 1971- ben készül el, a városrész belső tömbje, az ABC-áruház környéke 3—4 évig nem ke­rülhet sorra. A Petőfi utca és a 48-as ifjúság útjának ját­szóterei ebben az évben el­készülnek. — Ismerve. az anyagi és létszámgondokat, mennyit se­gítene a társadalmi munka? — Számunkra a legnagyobb társadalmi munka az, ha a 1 meglévőt védik és óvják. A palántázás kimondottan szak­munka, iskolásokkal vagy más társadalmi munkásokkal nem tudjuk elvégeztetni. A ház­tömbök körüli zöldterület gondozása, az erkélyek, log­giák virágosítása — ez le­gyen a lakosság feladata. — Miiven növényzetet kap a városrész? — Nyolcszáz hars-, tölgy-, nyír-, gesztenye- és juhar­fát, kétezer tő cserjét, a sö­vényekhez tizenhatezer tő fa- gyalcserjét, kétszáz fenyőt és harmincezer tő egynyári pa­lántát hozunk a faiskolából. — Távlati tervek? — Szeretnénk megvalósíta­ni azt az elképzelést, hogy egy-egy tömb vagy sorház felépítése^ a zöldterület kiala­kításával egy időben fejeződ­jön be. Így tudnánk lépést tartani az építkezésekkel, és fokozatosan behozni az ötéves restanciát. Saly Gcza A Bzcrelcwaért mindent Mert az ütés kétszer fáj az embernek: először, amikor kapja, másodszor, amikor rá­gondol. Most éppen rágondol­tam. Imádott Pannikámmal már harmadik hete jártunk jegy­ben, amikor mélabúval kel­lett tudomásul vennem, hogy a törékeny választottamnak mennyire imponálnak a szo­lid lelkek. Mert a szelídség­gel csakugyan hadilábon ál­lok. Teli szájjal magyaráztam neki, hogy az ember ereje sérthetetlenségének egyik biz­tosítéka. Próbáljon csak va­laki velem szemtelenkedni, lesöpröm a térképről. Egyéb­ként ő is nagy nyugalommal lépkedhet az olyan ember ol­dalán, amilyen én vagyok. Védelmezem az utcán, társa­ságban, éjjel-nappal, amikor velem tartózkodik. Belém csimpaszkodott, s nagy bogár szemét rám füg­gesztve mondta: — Ugyan, Károly, sokkal többet ér a szikrázó ész. mint a dülleszkedö erő. Az nem baj, hogy te ilyen nagy darab vagy, de szolid lélek lakozzék benned. Hát mondd, nem szebb, ha az ember a feleba­ráti szelídség lovagjaként éli le életét, ha nem fitogtatja az erejét, sőt el is tűri az emberi gyarlóság fricskáit?!... Valaki a tömegben akkorát lökött rajtunk, hogy kitértünk az eredeti irányból, s imá­dott Pannikám nem tudta kellő mértékben beadagolni a szokásos lelki fröccsöt. Már éppen nyelvemen volt a szó, amikor rápillantottam kere­ken mosolygó arcára, s mor- dulás helyett nagyot nyeltem. És aznap csak nyeltem, egé­szen a búcsú pillanatáig. Ha nem lettem volna olyan mér­hetetlenül szerelmes belé. bi­zony miszlikre tördeltem vol­na néhány alakot. De a türelemnek is vége szakad egyszer ... Mint min­den vasárnap, most is kimen­tünk a folyóra. Rengetegen meneküllek ide a forróság elöl. A kedvelt strand ked­velt fái alatt minden talpa­latnyi helyet elfoglallak. Az izzadó testek sora egészen a vízpartig húzódott, ahol né­hány felnőtt és gyerek iszap­gombóccal dobálta egymást. Kart karba öltve lépdeltünk a heverészők felett a víz felé. Óvatlan pillanatban belebot­lottam egy iszappal bekent férfiúba. A botlás kissé nagy­ra sikerült, mert a kulimá- szos test egyet pördülve a tengelye körül, nekiütődött a mellette napozó hölgynek. A hölgy sikoltott, a férfi felpat­tant. — Pardon — mondta he­lyettem mosolyogva Panni­kám. — Ez nem pardon! — ug­rott elém a támadó állásba helyezkedő vakarcsnyi alak. — Ez kihívás! Maga, maga... nagy mélák. Ez a jelző számomra a leg­sértőbb a világon. Karom ütésre lendült, de Pannikám apró kacsói megakadályoz­lak, hogy lesújtson. Csak a szavakra jutott lehetősé­gem: — Maga meg ... — dadog­tam dühömben — meg egy nyámnyila nyápic. Ügy látszik, számára ez volt a leginkább sértő kife­jezés, mert felágaskodva, isza­pos tenyerével bemázolta az arcomat, és az akciót csatta­nói ütéssel meg is toldotta. Rögvest ott helyben, a rö­högő nézők szeme láttára fel­falom a szokásos ebéd utáni palacsintaadagomnál csöppet sem nagyobb férfiút, ha az én drága Pannikám testével nem nyújt neki fedezéket. — Ugyan, Károly — mond­ta csilingelő hangon, majd hátrafordulva a kakaskodó figurához szólt: — Maga pe­dig tűnjön el, amíg nem ké­ső... Apró karocskáival a folyó felé vonszolt. Vizet merített a tenyerébe és óvatosan le­mosta arcomról az iszapot... — Látod, Karcsi, így szelí­den sokkal vonzóbb vagy — suttogta ... Néhány nappal az incidens útan a közeli kiskocsmában találkoztam a nyámnyila nyá­pic Csurgóval, az én bolt régi kedves kollégámmal. Megkö­szöntem neki a közreműkö­dést, hiszen azóta sokkal job­ban ragaszkodik hozzám az és kicsi Pannikám. Jellemem mintha több arasszal nőtt vol­na a szemében. Vésztjósló ábrázattal köze­ledtem Csurgóhoz: — Tudod — lassan tagolva mondtam a szavakat — ki­tünően csináltad. De, te va­karák, arról szó sem volt, hogy szájba is vágj!... Zsemléri Ottó QAB I — Ha most néhány napra felnőtt lennél, mit cseleked­nél? — Ö, az csodálatos lenne, mert csapatotthont adnék a pajtásoknak. Amely csak a miénk, amelyben játszhatnánk, dolgozhattunk, és mi vigyáz­nánk rá. És még egyet: min­den pajtással beszélgetnék egyenként, elmondanám ne­kik, nem rossz őrsi foglalkozá­sokra járni, hogy jó úttörőnek lenni, de aki egyébként sem szeret semmit, az az úttörő­foglalkozásokat sem kedveli. Ezeket a mondatokat ragad­tam ki beszélgetésünkből, mert ennél találóbban nem kezd­hetném el a riportot. Endrédi Gabriella ilyen. Magában hordja a kis közösség gond­jait, sikereit. Halk szavú, de határozott kislány. Olyan logi­kusan fűzi a gondolatokat, olyan szépen beszél, hogy egy középiskolásnak is dicséretére válna. Gabi nyolcadik osztályos a fi. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. A városban sokan ismerik a nevét. Vagy az út­törőmunkával kapcsolatban, vagy mint a kis »színésznő­nek«. Ugyanis a városi irodal­mi színpad tagja. De előbb hadd soroljam fel úttörőfunk­cióit. ötödik osztályos koráig kisdobos őrsvezető volt. ötö­dikben úttörő őrsvezetőképző­re küldték Balatonfenyvesre, még abban az évben megvá­lasztották őrsvezetőnek. Azóta tagja a városi úttörőtanács­nak is. A nyolcadik osztályba lépett, amikor az úttörőtanács elnöke lett. a városi úttörő- parlamentnek is az elnöke. — Mi s teendő a városi út­törőtanácsban? — A városi úttörőtanács üléseire minden iskolából a legjobb pajtásokat küldik. Megbeszéljük, hogyan lehetne játékosan, ötletesen elvégezni a próbákat. A pajtások kicse­rélik tapasztalataikat, taná­csokat adnak egymásnak. Az úttörőtanács készíti elő az út­törőparlamentet. — Hasznosak az úttörőpar­lament ülésed? — Igen. De csak akkor, ha mindenki őszinte. Mert néni azért vagyunk ott, hogy szép meséket hallgassunk, hanem hogy segítsünk az úttörőprob­lémák megoldásában. Ebben az évben több szekcióra bon­tottuk a parlamentet. Így volt őrsvezetők, krónikások, nóta­fák parlamentje. A rosszul tevékenykedő tisztségviselőket is elhívtuk, hadd okuljanak, tanuljanak. Gabi a Kiváló Úttörő ki­tüntetés tulajdonosa. Azt hi­szem. mint az irodalmi szín­pad titkára is kitüntetést ér­demelne. hiszen még egyszer sem hiányzott az összejövete­lekről, s próbákról. — Nagyon szerelei? a szín­padra járni. Forró Pali bácsi olyan szíwel-lélekkel és sze­retettel nevel bennünket, tanít a szép magyar beszédre, a versek tisz.telstére és megérté­sére, hogy nem lehet esyszer- sem otthon maradni. Most a színpadi mozgást sajátítjuk el, s jó lenne valamicskét elles­ni a rögtönzés tudományából is. Gabi szereti a verseket. Kedvence Petőfi, Balázs Bé­la és Simon István, de leg­alább ennyire kedveli a hely- történeti, történelmi könyve­ket is. Régész vagy riporter szeretne lenni. Szeptr herben a Táncsics Gimnází fran­cia tagozatos osztályé' an foly­tatja tanulmányait. Rajong a zenéért, az operáért és a beat- ért is. Szeret iskolába járni, minden vágya, hogy ifivezfctő legyen. Hobbyja a faliújság­készítés. Azt mondja minden­be belekóstol, aztán amelyik­hez a legnagyobb ' elve és akaratereje lesz. azt, fejleszti magasabb színvonalra. — Mi a legnagyobb (ágyad az életben? — Ajaj, sok van! Lrőször. hogy a pályaválasztásom jól sikerüljön aztán, hogy kijus­sak a Szovjetunióba és Párizs­ba, és talán a legnagyobb, hogy sose érezzem fáradtnak magam. Bán Zsuzsa Ünnepi könyvhét - 1969 Könyvújdonságok — Író—olvasó találkozók megyeszerte Május 31-től június 8-ig országos ünnepe lesz a könyv­nek. Hetvenhárom újdonság jelenik meg 914 000 példány­ban erre az alkalomra. Átte­kintettük a kiadók ünnepi könyvheti jegyzékét, s ebben válogatva csokornyi új könyv­ről adhatunk tájékoztatást olvasóinknak. A versek kedvelőinek ajánl­hatjuk a nemrég elhunyt Füst Milán összes verseit, Ladányi Mihály A túloldalon című új kötetét Szabó Lő­rinc összegyűjtött verseit. A széppróza új terméséből Bertha Bulcsú A bajnok éle­te, Dobozi Imre A tizedes meg a többiek. Galambos La­jos Örök malom, Kamondy László Feltételes vallomás, a Körkép—1968-at, Andrej Pla­tonov Nagyfeszültség, Vasco Pratolini A kapukon kívül Radnóti Miklós Ikrek hava, Szakonyi Károly Francia ta­nya. Veres Péter Őszi válto­zatok című köteteit említhet­jük. Az irodalomtörténeti köny­vek közül fe'tétlenül figye­lemre méltó Sükösd Mihály Hemingway világa című ta­nulmánya, gazdag képanyag­gal. Emlékezések: Déry Tibor ítélet nincs, Katajev Gyógy­ír feledésre. Történelem: Karsai Elek Számjeltávirat valamennyi magyar királyi követséghez, Üröghy György Róma kenyere. Róma Aranya. Három kormányfői konferen­cia tárgyalási anyagát kapja kézhez a szovjet delegáció följegyzései alapján az olvasó a Teherán, Jalta, Potsdam című könyvben. Az Európa Kiadónak éven­te megjelenik egy-egy szov­jet prózai gyűjteménye. Az idei könyvhéten Szülj nekem három fiút a címe a szovjet elbeszéléskötetne!:. Könyvmű- vészetileg is a könyvhét egyik legszebb kiadványának ígér­kezik a háboiú utáni görög irodalom jeles alkotójának, Kombanelisznek Mauthausen cfmü regénye Papp Árpád és Szabó Kálmán fordításában. Az ünnepi könyvhét kiad­ványai között hat mű képvi­seli a gyermek- és ifjúsági irodalmat. Újszerű dr. Kresz Mária Négy testvér egymást kerreti című munkája, amely­ben tréfás népi találós kérdé­seket gyűjtött össze. Gazdag író-olvasó találkozó programot állítottak össze Somogybán. Megyénkbe láto­gat Fiilöp János József Atti- la-dijas író. Hegedűs Géza kétszeres József Attila-dijas író. Molnár Géza József At­tila- és SZOT-díje.s író. Örsi Ferenc író, Tímár Máté Jó­zsef Attila- és SZOT-díjas író, Végh Antal író és Vihar Béla József Attila-díjas köl tő. Körzeti község: könyvtárat is avatnak a könyvhéten, jú­nius 1-én Nagyberkiben. H. B. 5 SOMOGYI NÉPLAP Péntek. 1969. május 33.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents