Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-23 / 116. szám

Kétfrontos harc egy célért A KISZ vb napirendjén a politikai oktatás Sokan emlékeznek még ar­ra, hogy pártunk lenini meg­újhodásának folyamatával egyidejűleg új kifejezés került politikai életünk szótárába: a kétfrontos harc. Politikánknak ez a jellemzése, meghatározá­sa új volt abban az értelem­ben, hogy pártunk Központi Bizottsága csaknem tizenhá­rom évvel ezelőtt, az 1949— 1956-os években elkövetett hi­bák tanulságaként állította munkánk előterébe. Azt is le­hetne mondani, hogy a két­frontos harc alapgondolatait mindenütt megtaláljuk a leni­ni útmutatásokban. Lenin fej­tette ki először, hogy a for­radalmi marxizmus, a kommu* nizmus eszméje és politikája csakis az álforradalmi, szektás, dogmatikus irányzatok, vala­mint a reformisták, a nyílt opportunisták elleni harcban fejlődhet és bontakozhat ki teljes egészében. Pártunk politikája — a két­frontos harc alkalmazásával — az elmúlt tizenhárom eszten­dőben jelentős eredményeket hozott. Gondoljunk csak a munkásmozgalom megvédésé­re és megerősítésére, a mező- gazdaság szocialista átszerve­zésére, a gazdaságirányítási re­form kidolgozására és beveze­tésére. Mindezekben kifejező­dik a párt politikájának he­lyessége, hatékony alkalmazá­sa. Mégis hiba lenne azt gon­dolni, hogy e téren már nin­csenek problémák, vagy nem léteznek helytelen nézetek pártunkban, társadalmi éle­tünkben. Mielőtt ezeket sorra vennénk, ismételten alá kell húzni: a kétfrontos harc lényege a párt elvi politikájának védelme és következetes, helyes alkalmazása. További fontos vonása: a konkrétság, vagyis a történel­mi körülmények, az időszerű feladatok pontos számbavétele, a tapasztalatok elemzése és a megfelelő tanulságok kidolgo­zása. Ugyanis a kétfrontos harcból adódó feladatok fejlő­désünk különböző szakaszai­ban másként és másként ve­tődnek föl. Ahogyan társadal­munk fejlődik, ahogyan vál­toznak a párt és az ország előtt álló feladatok, módosul­nak a kétfrontos harc követel­ményei is. Az eddig elmondottak azt is bizonyítják, hogy helytelen lenne a kétfrontos harcot va­lamiféle középútnak, centris­ta' irányzatú politikának te­kinteni. Baloldali politika ez, amelynél igazán forradalmibb irányzatot társadalmunkban megvalósítani nem lehet. A párt tehát nem a szélsőségek között valahol középen halad, hanem a munkásmozgalom baloldalán. Hozzá kell ehhez azt is tenni, hogy amikor a kommunisták tőlünk »balrább« álló irányzatokról beszélnek, akkor valójában ál-baloldalról van szó, amelyekre az ál- forradalmiság, szektán aniz­mus, a dogmatikus vonások a jellemzőek. A kétfrontos harc politikája tehát olyan balol­dali politika, amely egyaránt szembeszáll az ál-balodali, ál­forradalmi, valamint a jobb­oldali reformista, revizionista irányzatokkal. A kétfrontos harc politikája nemcsak hogy nem centrista, hanem egyúttal harcol a cent- rizmus minden irányú jelent­kezése ellen is. Ez a feladata szükségszerűen következik a centrizmus lényegéből. A cent­rista irányzatnak a legfőbb jellemvonása, hogy megpróbál­ja összeegyeztetni a bal- és jobboldali nézeteket, elvtelen kompromisszumokat kötni a különböző irányzatok között. A centrizmus csak látszólag úgynevezett semleges irányzat, mert elvtelenségével valójá­ban a marxizmus—leninizmus- tól idegen, ellenséges irányza­tokat támogatja. Nyugodtan mondhatjuk: a kétfrontos harc lényegé­hez tartozik az egyidejű fellépés az ál-haloldal és jobboldal, valamint az ezeket objektíve támogató elvtelen, centrista irány­zatok ellen. A különböző helytelen fel­fogások között találkozni egy olyan elképzeléssel is, amely szerint kétfrontos politikánk valamiféle mértani arányt próbál megvalósítani a szél­fejeztük a vetőburgonya fémzá­rolását és a tavaszi kalászos szokványvetőmagok vizsgálatát — felelte kérdésemre Váradi Gyula, a Vetőmagfelügyelőség kirendeltségvezetője. Biztató, hogy lényegesen több tsz kül­dött mintát vizsgálatra, mint a múlt években. így több megvizsgált magot vetettek el, s ez terméseredmények javu­lásában is érezhető lesz majd. Most mértük fel a szemlefel­adatot. A különböző gazdasá­goktól bekértük azoknak a területeknek az adatait, ame­lyekre szemlét kérnek. A szemlén a fajtaazonosságot, a fajtatisztaságot, a káros gyo­moktól való mentességet vagy szennyezettséget vizsgáljuk. A várható termésmennyiséget is megállapítjuk. Ennek az elbí­rálása után, alkalmas minő­sítés esetén ezek termése fém- zárolással kerül ki a gazda­ságokhoz továbbszaporításra. A burgonya átteleltetéséről kérdezem. — Kedvező volt — vála­szolja. — Kifogás nem merült fel. A tavasz folyamán 31 835 mázsa vetőburgonyát fémzá­roltunk. A burgonyaszemléket május húszadikától kezdjük. Főleg gülbaba, kisvárdai ró­zsa, kisebb mértékben somo­gyi korai és somogyi sárga sőséges irányzatok elleni harc­ban. E nézetek képviselői va­lahogy így vélekednek; ha ütünk egyet »balra«, akkor fel­tétlenül ütni kell jobbra is, mert különben azt hiszik, hogy jobboldali revizionisták va­gyunk. És megfordítva: ha fellépünk valamilyen jobbol­dali jelenség ellen, valamit tenni kell a »baloldal« ellen is, mert különben azt hiszik, hogy a szektásokat védjük. A kétfrontos harcnak az ilyen felfogása teljesen ellentétes ennek a politikának a lénye­gével. Történelmi tapasztalataink szerint a párt politikáját ve­szélyeztető helytelen irányza­tok gyakran egy időben, vagy egvmást követően jelentkez­nek. Ha például politikai éle­tünkben különböző jelenségek hatására erősödnek a szektás irányzatok. akkor azonnal megélénkülnek a jobboldali nézetek is. Viszont, ha a revi­zionista tendenciák élénkül­nek, elsőnek azonnal jelentke­zik az álbaloldali, szektás né­zetek erősödése is. A két po­litikai véglet csak látszólag egymást kizáró ellentét. Való­iában szervesen összetartozó, sőt egymást kölcsönösen táp­láló. erősítő irányzatok is. — Ezért kell a politikai kontrollt és harckészséget mindkét irányban ébren tartani. A kétfrontos harcnak van még egv nagyon fontos sza­bálya. Tálán úgy is lehetne mondani. fajtákat termesztenek. Az idő­járás miatt eléggé egyenetlen a kelés. A burgonyabogár veszélye is föllépett, s a vé­dekezés megkezdése indokolt. — Mi a feladat a kalászo­soknál? — Most kell a kalászosokat szaporító gazdaságoknál a faj­taidegen hajtásokat eltávolí­tani, ez az úgynevezett idege­nelés. A szemléket augusztus végére fejezzük be. Júliusban, cséplés után már indul a ka­lászosok fémzárolása. Közben, ahogy az idő engedi, hatósági ellenőrzést végzünk. A vető­mag-felhasználást és a for­galmazást vizsgáljuk. Az utób­binak az a célja, hogy elle­nőrizzük a vetőmagtörvény rendelkezéseinek megtartását. Igyekszünk ennek a törvény­nek a lényegét a termelő gaz­daságokkal is megismertetni, mert tapasztalatunk szerint sok helyen nem ismerik. Ezért fordul elő, hogy néha vizsgá­lat nélkül adnak el vagy vesz­nek magvakat. A szemléket összekapcsoljuk ' szaktanács- adással amikor az illető nö­vény szakszerű termesztéséről, szelektálásáról és a külön­böző betegségek felismeréséről adunk tájékoztatást. L. L. előfeltétele: a párt határo­zott, világos, következetes marxista politikája. E nélkül nem lehet kétfrontos harcot folytatni. Ha nincs a pártnak kidolgozott, helyes po­litikája, amely a társadalmi harc porondján küzdők számára poltikai fix pontokként szolgál akkor a jobboldali veszély könnyen polarizálhatja a szocializmust féltő tömegeket. Még egy momentumra rá kell mutatni: a kétfrontos harc nemcsak országos politikai feladat, nemcsak a Központi Bizottság vagy általában ve­zető pártszervek feladata. A lényege — mint mondottuk — a párt politikájának helyes végrehajtása. Ebből követke­zik, hogy a politika végrehaj­tása, alkalmazása minden pártszervezetnek, sőt minden kommunistának elsőrendű kö­telessége. A kétfrontos harc feladatai tehát minden párt- szervezetre, minden kommu­nistára kötelező érvényűek. Minden munkahelyen, minden községben és városban védeni, óvni kell a párt helyes poli­tikáját, törekedve annak he­lyes végrehajtására. Jól tudjuk, hogy előrehala­dásunk egyik legfontosabb feltétele a párt helyes poli­tikája és ennek minden irá­nyú védelme. Ezeket tükrözi a kétfrontos harc, mert csak így lehet biztosítani pártunk politikájának elviségét és kö­vetkezetes gyakorlati végre­hajtását. A Somogy megyei beruhá­zások alakulásáról, az építő- vállalatok vállalási problémái­ról és a SOMBER terveiről beszélgettünk a Somogy me­gyei Beruházási Vállalat igaz­gatójával, Győrfi Endrével és a vállalat főmérnökével, Stad­ler Józseffel. GYÖRFI ENDRE: — Több mint négyszázmil­lió forint értékű beruházást bonyolítottunk le a múlt év­ben. Ebből jelentős rész illeti a termelőszövetkezeteket, a tanácsokat és az ipari vállala­tokat. Szívesen fogadjuk a megbízásokat, igyekszünk tel­jes egészében eleget tenni a feladatoknak: szakembereink képzettsége, gyakorlati hozzá­értése megfelelő. Külön cso­portot hoztunk létre a gyors tervezések elvégzésére. A termelőszövetkezetek megrendelései elég nagy mér­tékben lekötötték erőinket. Az ipari vállalatok mintha ha­boztak volna: az új gazdaság­irányítás első évének tapasz­talatait most dolgozzák föl, és nagyon meg kell gondolni, mi­re költik a pénzt, melyik te­rületen érdemes és hasznos a beruházás. — Milyen bizalmat élvez a SOMBER? STADLER JÓZSEF: — Ezt valóban megbízóink számán lehet elsősorban le­mérnünk, és nem panaszkod­hatunk. Főleg a járási és a községi tanácsok fordulnak hozzánk egyre növekvő biza­lommal. A jó kapcsolatokat szeretnénk tovább inélyíteni. Kaptunk azonban megbízást olyan üzemektől is — pél­dául a Budapesti Finomme­chanikai Vállalattól —, ame­lyeknek saját beruházási osz­tályuk van. Néhány vállalat viszont nagyobb költségmeg­takarítás címén — Iákerülve a SOMBER-t — »beruházási szakembert« alkalmaz. Ez a költségmegtakarítás azonban látszólagos. Mi igyekszünk ösz- szetett módon megoldani fel­adatainkat a tervezési szer­ződések ellenőrzésétől a szi­gorú műszaki átvételig, és úgy érezzük, minden esetben meg­térül a vállalatok befektetése A KISZ 1968—69. évi poli­tikai oktatásának megyei ta­pasztalatairól számoltak be tegnap a KISZ vb ülésén. A KISZ egyik legfontosabb és egyben legnehezebb feladata a politikai oktatás eredményes megszervezése. Az állandó irányvonal mellett évről évre változtatni, fejleszteni kell az információ módszereit az ak­tuális kül- és belpolitikai problémáknak megfelelően. Az ifjúság különböző rétegein be­lül is differenciáltan kell el­végezni a felvilágosító, meg­győző munkát. Vitathatatlan, hogy a jelenlegi formák töké­letesítése nélkül a következő évben már nem dicsekedhet­nek olyan jó eredményekkel, mint a most lezárt oktatási évben. 1968—69-ben 654 politikai vitakört szerveztek Somogy megyében, ezekben 17 383 fia­tal (a megye KlSZ-tagságá- nak 85—90 százaléka) ismer­kedett a marxizmus alapjai­val, kapott választ társadal­munk és a világ helyezetével kapcsolatos kérdéseire. A leg­népszerűbb a Fáklyavivők kö­re volt; 183 vitakörben 5060 fiatal tanult. Az oktatás ered­ményességét elősegítette az is, hogy a fiatalok alaposan átta­nulmányozták a KISZ kb 1968 áprilisában hozott határozatát, amely a KISZ-oktatás új rendszerével kapcsolatos. A nyári központi KISZ-ve- zetőképző és az alapszervezeti funkcionárusok részére szer­vezett vezetőképző táborokban ismerkedtek az új módszerek­kel. Így tanácsokkal és ötle­tekkel a tarsolyukban láttak munkájuk elvégzéséhez szep­A bizalmatlankodók amit nyernek a réven, azt elveszí­tik a vámon, hiszen nem való­színű, hogy egy nagyobb be­ruházás áttekintését egy szakember olyan össze tett mó­don meg tudná oldani, mint vállalatunk. — Volt rá eset, hogy az épí­tési költségvetési javaslattal szemben megtakarítást értek el? GYÖRFI ENDRE: — Elég gyakran. A vállala­toknak érdekük, hogy minél gazdaságosabban oldják meg beruházásaikat. És ezt az ér­deket mi igyekszünk a leg­messzebbmenőkig képviselni. Nemegyszer hosszú vita árán sikerül százezreket, néha mil­liókat is »lealkudni« az épít­tető hasznára. — Mekkora a SOMBER ka­pacitása? GYÖRFI ENDRE: — Itt van a legnagyobb probléma. Mi ugyan még bír­nánk erővel, de az építöválla- latok nem. Jól tudjuk, az épí­tőipar kapacitásának gondja országos gond. így aztán igen nehéz a beruházások megszer­vezése és időbeni lebonyolítá­sa. A kapacitáshiány a határ­idő elcsúszás legfőbb oka. Igyekszünk megtartani a ha­táridőt, de azt nem engedjük semmiképpen, hogy a roham­munka a minőség rovására menjen, az átvételnél szigorú­nak kell lenni. Tény, hogy nem bírják kielégíteni az épí- tővállalatok a beruházási igé­nyeket. Hogy melyek a kapa­citáshiány legfőbb okai? Több­félék. Például a munkaerő­hiány. Elég nagy az elvándor­lás a TÖVÁL-okhoz. Komoly problémát jelent a korszerűen képzett szakmunkás-utánpót­lás biztosítása is. — Miben látják önök a ki­utat? STADLER JÓZSEF: — Sokat beszélgettünk má erről, és előrebocsátom, hogy a probléma országos szintű. így az alapvető megoldásnak is erről a szintről kell elindul temberben. A hétféle vitakör­ből a KISZ-tagság választotta ki a számára legérdekesebbet. Ez biztosíték volt arra is, hogy az év végéig ne morzsolódja­nak le. A politikai oktatás szerve­zettsége a tanintézetekben volt a legmagasabb: 90 százalékos. Az üzemi, a hivatali és a fa­lusi KISZ-szervezeteknél jó­val alacsonyabb. Külön meg kell említenünk a kaposvári üzemeket, itt bizony szomorú kép tárul elénk. A vizsgála­tok szerint az üzemek fiatal­jai között elsősorban a bejá­rás miatt nem tudták meg­szervezni a rendszeres politi­kai oktatást. Ugyancsak az okok között szerepel a több műszak és a helyiséghiány. A kifogások keresgélése közben megfeledkeznek a tényről: pontosan az ifjúmunkások, a munkásosztály utánpótlásának képzése csúszik ki a kezük közül, velük tudnak a legke­vesebbet foglalkozni olyan égető kérdésekkel kapcsolat­ban, mint az új gazdaságirá­nyítási rendszer, a bérezés, a nyereségrészesedés, vagy a nemzetközi munkásmozgalom helyezete napjainkban. A fel­mérő statiszták szerint számos bonyolult kérdés vár tiszázás- ra az ifjú fejekben. El kelle­ne már odáig jutni, hogy az üzemek vezetői — ha nem is tudnak érdeklődést kelteni fiatal dolgozójuk mindegyiké­ben, s ha a bejárás körülmé­nyein sem tudnak változtatni — legalább egy helyiséget biz­tosítsanak a lelkesebbeknek a politikai továbbképzéshez. B. Zs. nia. Ami a somogyi építőipart illeti, ott bizony jócskán van tennivaló. Az említett utánpót­lás üdékében legalább közép­iskolai szinten kellene biztosí­tani az építőipari oktatást. És nagyon fontos az építőipai- korszerű gépesítése is. — Honnan kapták az el­múlt évben a legnagyobb meg­bízásokat, melyek a jövő ter­vei? . GYÖRFI ENDRE: — Az ipari üzemek közül el­sősorban a Finommechanikai Vállalat, a Híradástechnikai Vállalat és a ruhagyár meg­bízásait említeném. A terme­lőszövetkezetek egyre több korszerű istállót, sertéskombi- nátot igényelnek. Nagyobb be­ruházást bonyolítottunk le Ka- pospulán és Vésén, de a meg­bízó tsz-ek számát sokáig so­rolhatnám. Tanácsi megrende­léseket elsősorban a fejlődő Nagyatádról kapunk. Jelentő­sek a Kaposvári Városi Ta­nács megbízásai is: itt a lakó- házépítkezéseknek van a leg­nagyobb jelentőségük, mi épít­tetjük majd a huszonkét eme­letes lakó- és üzletházat a vá­rosközpontban. Keresünk új utakat is. Na­gyon jó a kapcsolatunk a sió­foki és a fonyódi járási ta­náccsal. Közös megegyezéssel úgy határoztunk, hogy a SOMBER a Balaton déli part­ján elvégzi a telkek parcellá­zását, és hozzákezd majd a for­galmazáshoz is. — Mi alapozta meg eddigi eredményeiket? STADLER JÓZSEF: — Ügy érzem, hatvankilenc munkatársunk: mérnökök, technikusok egyaránt munká- iuk, tudásuk legjavát adták. Vállalatunk iránt élénken ér­deklődnek a fiatal műszaki ér­telmiségiek. Mind a tervezés­ben, mind a kivitelezésben jártas ez a kollektíva. És nem utolsósorban hozzájárult ed­digi eredményeinkhez a dolgo­zók őszinte és jó kapcsolata a munkában.. . T. T. Megkezdték a dohánypalánták kiültetését a mikéi Rákóczi Tsz-ben. Az idén száz hol­don termelnek havanna dohányt. — Ez évi munkáink közül be­Igények és lehetőségek Interjú a SOMBER vezetőivel OMOGYl NÉPLAP Péntek, 1969. május 23.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents