Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-21 / 114. szám

Citrom, narancs és társaik A szezon lényegében befeje­ződött. Ezért kérdeztük meg az illetékes kül- és belkereskedel­mi szakembereket: — Hogyan alakult az el­látás déligyümölcsből és mi az általános helyzet ezen a téren? — Rekordszezon volt — mondta dr. Barta István, a Déligyümölcs- és Élelmiszer­kereskedelmi Vállalat igazga­tója. — Soha ennyi déligyü­mölcs még nem fogyott el az országban, mint ebben az év­ben. — Érdekes néhány számada­tot összehasonlítani — vette át a szót Dergács Ferenc, a MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója. — Citromból 1958-ban 13 ezer tonna fogyott, 1968-ban 24 500 tonna. S az év első negyedé­nek eredménye elérte a 14 500 tonnát. A narancsimport 10 evvel ezelőtt ötezer tonna volt, tavaly 18 ezer és az idei terv 20 ezer tonna. Grape­fruit 1958-ban még egyáltalán nem hoztunk be. tavaly 500 tonnát importált unit és egy grammig elfogyott. A banán 1958-ban 127 tonna, 1968-ban 2 ezer tonna. Ez évben pedig ezer tonnával növeltük a meg­rendelést — mondta. — Ennél jóval nagyobb a banánkereslet — vetettük ellen. — Valóban. Ahogy javul az ország devizahelyzete, úgy emelkedhet majd a banánim­port is — válaszolták a kül- keresek. A citrom a déligyümölcsök között a legfontosabb, meg­szűnt már idénycikk lenni. Egész évben kapható az or­szág minden részében. Hogyan biztosítják a zavartalan ellá­tást? — A világon valahol min­dig érik citrom. Ennek elle­nére számunkra csak az euró­pai kontinens jöhet számítás­ba. mert különben a szállí­tási költségek rendkívül meg­emelnék a citrom fogyasztó-' | árát. Elsősorban Olaszország hói. Görögországból és Török­országból érkezik a citrom Meglehetősen nehéz biztosíta­ni az egyenletes ellátást, mert a citromfogyasztás nagyon sok tényezőtől függ, olykor szinte egyik napról a másikra meg duplázódik az igény: az idő járástól az influenzajárványig sok minden erős hatást gyako­rol a keresletre. — A citrom minősége gyakran változó. Néhány évvel ezelőtt szó volt az osztályozásról: hiszen van vastag héjú, kevés létartal­mú és vékony héjú, bőlevű citrom. Ára mégis azonos. — Évente háromszor való­ban elkerülhetetlenül gyen­gébb a citrom minősége — válaszol kérdésünkre a DÉL- KER igazgatója. — Október közepétől november végéig, május-június időszakában és augusztustól szeptember vé­géig. Ez az időszak a citrom érésében az úgynevezett pri­mőr idő, mivel a citrom azok­ban az országokban, ahonnan vásároljuk, különböző időszak­ban érik meg. — Miért nem érvényesí­tik ezt a citrom árában is? — Változtathatnánk a cit­rom árát, de az eredmény a vártnak pontosan az ellenke­zője lenne. Akkor kellene itt­hon a legdrágábban adni a citromot, amikor lészegény — mert akkor primőr — és a külkereskedelem kétszer any- nyit fizet érte. A vékony héjú. már beérett termés világpiaci ára jóval alacsonyabb, tehát az említett osztályozás esetén a lényegesen jobb minőségűt kellene olcsóbban adnunk. — Nem lehet készleteket tárolni az olcsó, jó minősé­gű citromból? — Sajnos, nem. A citrom csak néhány hétig tárolható nagyobb károsodás nélkül, ezért a zavartalan ellátás ér­dekében nekünk kell alkal­mazkodnunk a világpiaci hely­zethez. — Beszélgetésünk kezde­tén elhangzott, hogy néhány év alatt a naranc "hoza­tal is közel négyszeresére nőtt. — Elsősorban a fejlődő or­szágoktól vásárolunk. Algéria. Marokkó, Kuba új beszerzési piacaink közé tartozik, de ked­velt a spanyol és a görög na­rancs is. 14 legújabb hébert — A kubai naranccsal még nem egészen ■ barát­koztak meg a vevők. So­kan reklamálnak a barnás­foltos héja miatt, hogy nem rothad-e? — A »barátságtalanság« va­lóban a küllemnek szól — mondják a DÉLKER képvise­lői. — Létartalma azonban el­éri a »sárga« narancsokét, kül- földönö különösen kedvelik, többnyire kifacsarva isszák. Az egyébként, hogy elüt az itthoni megszokottól — árá­ban is megmutatkozik, 8 fo­rinttal olcsóbb kilója. — Magyarországon miért idénycikk a narancs? Euró­pa számos országában az év minden szakában kap­ható. — A növényvédelem csak december elsejétől február 28-ig engedélyezi a narancs behozatalát, mert félti a hazai puha húsú gyümölcsöket a földközi-tengeri légy és egyéb növényi kártevők fertőzésétől — mondta Dergács Ferenc. — Az engedélyezett terminuson kívül csak 21 napos hűtőházi karantén után hozhatjuk for­galomba. Ezt a 21 napos hű­tést azonban nem bírja ki a gyümölcs. Másodsorban keres­kedelempolitikai szempont — a gyümölcsökben gazdag or­szág lévén —: a déligyümölcs elsősorban hiányt pótló szere­pet, tölt be a téli és a tavaszi dőszakban. — Milyen lehetőségek kí­nálkoznak a narancsszezon meghosszabbítására? — A kubai narancsimport megnyújtja az idényt, mert a Földközi-tenger környékéről származó gyümölcsöktől elté­rően nem rejti magában a fer- tőzöttség veszélyét. Amíg Ku­I bábán érik a narancs, hozzánk is eljuthat. — S a citrom, nem cipeli be a földközi-tengeri le­gyet? — Nem, mert a savanyú gyümölcsben nem telepszik meg ez a kártevő. — A narancs minősége sem egyforma. Ismerünk szinte »csupahéjú« naran­csot, fonnyadtat, meg ki­• válót. Indokoltnak tartom a narancsárak differenciálását — mondta a MONIMPEX vezér- igazgatója —, de eddig az első számú feladat a mennyiségi igények kielégítése volt. Ha ez sikerül — felmérések alapján mintegy 25 ezer tonna a je­lenlegi országos igény —, ak­kor véleményem szerint sor kerülhet a minőségi osztályo­zásra is. R. I. Kovácsoltvas a lakásban A szép, ízléses kovácsolt­vas minden korban kedvelt dísze volt a lakásnak. A ko­vácsoltvasak elterjedését csak növelte a modern otthonok stílusegységének felbomlása, így jól megférnek egymás mellett a különféle asztalkák, csillárok, polcok, falikarok, virágállványok, gyertya tarlók, hamutálak stb. Persze a jó ízlés az egyes vasból készült tárgyak között is különbséget OTTHON CSALAD tesz, mégpedig formájuk és kivitelük szerint. A forma éppúgy lehet ízléstelen, gics- cses, mint bármely más anyagból készült tárgy eseté­ben. A kivitel szempontjából két kategóriát különböztetünk meg: a festett és az ún. vert vasak csoportját. Az előbbi­be a hengerdéből kikerült vas felületének változatlanul ha­gyása mellett kialakított tár­gyak tartoznak, rendszerint fekete színűre festve (ilye­nek például a bordás beton­vasból készített állványok). A vert kivitelű vastárgyak ké­szítői ugyancsak hengerelt nyersanyagot — lapos-, gömb-, négyszög- és szögva­sat, valamint lemezt — hasz­nálnak fel, de azt hidegen vagy melegen alakítják, ko­vácsolják, felületét pedig dí­szítésekkel látják el. S ami a megkülönböztetés szem­pontjából nagyon lényeges: nem festik be feketére, ha­nem csak felületi kezeléssel látják el az anyag természe­tes megjelenési formájának meghagyásával. A megfelelően kiválasztott — lágy vagy félkemény — vasanyag könnyen engedel­meskedik a barkács szerszá­mainak. E munkáknál az üllő (ami akár egy nagyobb síndarab is lehet) és egy erős satu nélkülözhetetlen. A legegyszerűbb vastárgyak 1—4 mm átmérőjű huzalból készíthetők, többnyire hide­gen való hajlítással. Egysze­rű hajlítható sablont úgy alakíthatunk ki, hogy meg­felelő nagyságú és vastagságú deszkalapra kirajzoljuk a tárgy formáját s lecsípett fe­jű erős szegeket verünk a deszkába a hajlítási pontok­hoz. Ha a huzalt rúd- vagy csődarabia tekercseljük fel — megfelelő menetemelkedéssel —, sokféle módon felhasznál­ható spirálist kapunk. Külö­nösen jó hatást kelt. ha a spirálist két vékonyabb hu­zalból összefont anyagból ké­szítjük el (az összefonás gyor­san megy, ha amerikáner po­fáiba fogva csavarjuk össze a drótszálakat). A huzalokhoz hasonlóan bánhatunk a nem túl vastag laposvasakkal (abroncsvassal) is, sablon szerint könnyen hajlíthatok. A 2 mm-nél vas­tagabbak viszont csak satu­ban, az 5 mm-nél vastagab­bak pedig megtüzesítve, satu­ban vagy üllőn formálhatók. A különféle keresztmetszetű idomvasak megcsavarása ré­vén változatos formákat érhe­tünk el. Négyzetvas csavará­sát úgy végezzük, hogy elő­ször kijelö jük a csavarás he­lyét és hosszát, majd a csa­varás kezdeténél az anyagot satuba fogjuk, a csavarás má­sik végpontjánál pedig a csa­varóvassal (a menetfúráshoz használt forgatóvassal) erőtel­jes félfordulatokat teszünk mindaddig, míg a kívánt me­netemelkedést meg nem kap­juk. A rr kadarab elgörbü- lését a rúdra felhúzott cso­darabbal akadályozhatjuk meg. A csavaráshoz megfelelő óva­tosság szükséges, túlfeszítés esetén ugyanis az anyag el­pattanhat A menetek esetle­ges egyenetlenségeit óvatos kalapácsütésekkel üllőn iga­zítjuk ki. Egyenlőszárú szög­vas megcsavarásával rendkí­vül tetszetős és erős rudat nyerünk. Ajánlatos az Idom­vasak felületébe — még csa­varás előtt — kalapács foká­val vagy sarkával bemélye­déseket ejteni, a kikészítés során ez nagyon tetszetőssé teszi a tárgyat. A több darabból álló vas­tárgyak összeállítására a sze­gecselés, csavarozás vagy he­gesztés jöhet számításba. Az utóbbi a legtetszetősebb, ér­demes tehát néhány forintért szakemberrel elkészíttetni egy- egy varratot. A vastárgyak felületi ki­készítésére csak végső esetben haszná’juk a festést, akkor is lámpakorommal keverve ken­jük fel a vaslakkot, így matt színt kapunk. Ha a munka­darabot bekenjük növényi olajjal, s ezt az olaj réteget lángon (pl. benzinlámpával, gázlánggal) ráégetjük a tárgy­ra, szép bársonyos fekete fe­lületet kapunk. A bemélyedé­sekkel díszített felületű tár­gyakat (a vert vasat) kenjük be vékonyan vasiakkal vagy nyomdafestékkel, s egy idő után töröljük vagy csiszoljuk le a felületi festékréteget. A mélyedésekben benne marad a festék, ami növeli a tárgy esztétikus hatását. Régebbi kovácsoltvas tár­gyakat úgy »frissíthetünk« fel, hogy csiszolóvászonnal, benzines vattával letisztítjuk, majd fekete cipőkrémmel be­kenjük és puha ronggyal fé­nyesítjük a felületüket. A viaszos réteg nemcsak tetsze­tőssé teszi a tárgyat, hanem a légköri korróziótól is meg­óvja. KIS KÍVÁNCSIAK erenetír Illik lés* mii A hosszúi haj és a rikító színek után el kellett jutni eddig is: Mr. Fish londoni divattervező bemutatta a férfiszok­nyát. Méghozzá nem is skótok számára, mert a stílszerűen szűznek elkeresztelt modell ára meglehetősen borsos. — Most szállj ki szépen. A j fuvarköltséget talán majd ^megfizeti az állam. De te mi- 1 vei fizeted meg a káromat? •Azt a rombolást, amit Karola • becsületében végeztél? Csalód- I tam benned, Ella. Rövid az (élet ahhoz, hogy még egyszer (a tolláid alá bújjak meleged- >ni. Kérlek, hagyj magamra a (bánatommal. — Dobálj meg sárral, ha > hazudtam! — mondta búcsú­szóul. — De ha igazam lesz, [én dobállak meg! — Rendben van. Vágd csak [ bátran hozzám ezt az egész ! pocsék sárgolyót. f Talán kár hangsúlyozni, f hogy ezután nyomban a Csil- [lag étterembe siettem, s az J sem bírhat a meglepetés ere­dével, hogy Karola valóban jött ült a stoplámpával a pál­mafa alatt. Már kizárólag csak j azt tartottam volna hihetet- ; lennek, ha datolyát szednek fa pálmafáról, mivel az ilyen f déli növények ritkán szoktak ? termőre fordulni fenyőládában, f kiváltképp az ellenségeim feje " felett Lényegében meg kellene nyugodni, amikor másodszor is beigazolódik az ember gya­núja, de számomra mindig is ismeretlen volt a magam iránti káröröm. Mindössze az nyújtott némi vigasztalást, hogy a saját öltönyömet lát­tam a osábítón. Ebből követ­keztetni tudtam Karola tapin­tatára. Zöldeskék ünneplőru­hám olyan illúziót kelthetett benne, mintha félig-meddig még hozzám tartozna, tehát nem mert egészen a radikális hűtlenség útjára lépni. Ha még ettől a kis irgalomtól is megfosztott volna, talán túl sem élem a pálma alatti ösz- szeesküvést. De tisztelve em­beri jogaikat, úgy intéztem a dolgot, hogy észre se vegyék kíváncsiskodásomat. Sajnos, soha nem tartoz­tam a bánatukat titkolni tudó emberek közé. De mivel nem illik a fájdalmat lealacsonyí­tani azzal, hogy méltatlan kö­rülmények között panaszoljuk el, újfent eszembe jutott a híres zongorahangoló tanácsa. Váltás után mámorra szom­jasan támolyogtam el a csó- nakházba. Barátaim érkeztéig sikerült kialakítani magamban a közlékenységhez szükséges atmoszférát. — Karola erkölcstelen éle­tet folytat a rovásomra — kö­zöltem velük suttogva. — Én mindjárt láttam, hogy ez a nő tönkretesz! — hányta a szikrát Diszeli borbély üveg­szeme. Medres, a szerelő rámför- medt: — Ügy kell! Minek erősza­koskodtál annyit, hogy legyek a tanúd? — Amikor szájon csókolt, azonnal tudtam, hogy reped t- sarkú — mondta Petár, a sek­restyés, aki ellopta a miseru­hát, hogy Diszeli szabályosan adhasson össze bennünket. Végső kétségbeesésemben Tulipán Artúrhoz, a Lant Hercegéhez folyamodtam. — Te is engem okolsz? A Lant Hercege nem tarto­zott a durva lelkületű iszáko­sok közé. Magasra emelte kes­keny arcát, sóhaja tele volt intelligens rumszaggal. Né­hány pillanatig az égiekkel ta­nácskozott, aztán rímekben válaszolt. Bőség múltán hasad kordul önzésed ím búra fordul Jó dolgodban nem kerestél Nőddel vígan kiteleltél Károdon most tapasztalj hát Feledd azt a kósza szajhát Párosával lesz még párod Ha a szíved be nem zárod Mit nézel rám ilyen bután Fuss gyorsan a többi után! Eddig soha nem kételked­tem Tulipán Artúr tehetségé­ben. de mára már elegem volt a rossz költőkből és a szív­telen barátokból. Magányom végül is hazahajtott Karolá hoz. Otthon találtam, s ugyan­azt cselekedte, mint a többi normális munkanapon: feküdt, olvasott és cigarettázott. — Kelj fel, Karola! — tér­tem azonnal a tárgyra. — Kuss! Most a legizgal­masabb a könyv. A sivatagi rablók épp ebben a pillanat­ban etetnek meg az óriáshan­gyákkal egy' olyan undok hü­lyét, mint amilyen te vagy. — Mi a könyv címe? — A fehér csontok útja. — Akkor nem rólam szól. Tehát kelj fel gyorsan, mert lekésed a vonatot. — Ki mondta, hogy utazni akarok? — Én. Vissza kell menned ahhoz a drága jó soproni édesanyádhoz. Karola már leolvasta jelleg­zetes viselkedésemről, hogy honnan fúj a szél, de azért megkérdezte a formaság ked­véért] — Mi a bajod velem, ha szabadna tudnom? Én is csupán az etikett oká­ból válaszoltam. (A befejező rész következik.) 3 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. május U.

Next

/
Thumbnails
Contents