Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-03 / 99. szám

Henry Winston sajtóértekezlete Henry Winston, az Egyesült Államok Kommunista Pártjá­nak országos elnöke, csütörtö­kön sajtóértekezleten ismer­tette amerikai és külföldi új­ságírók előtt a párt új prog­ramtervezetét, amelyet a most folyó kongresszusnak kell el­fogadnia. A programtervezet szerint az Egyesült Államokban meg­érettek a feltételek a szociális változásokra, a faji gyűlölet, a nyomor és a militarizmus megszűntetésére. Erősödtek a baloldali erők, növekszik a harc a békéért, a négerek fel­szabadításáért, a monopóliu­mok gazdasági kizsákmányo­lásának rendszere ellen. A végcél az, hogy a munkás- osztály kivívja a politikai ha­talmat és megteremtse a szo­cialista társadalmat. A poli­tikai hatalom kivívásában fon­tos szerep hárul a munkásosz­tály politikai pártjára, amely a munkásság és szövetségesei harcának irányításában a marxizmus—leninizmust al­kalmazza. A párt országos elnöke rá­mutatott, hogy az Egyesült Államok Kommunista Pártja egységesen érkezett kongresz- szusához. Megjegyezte, hogy haladéktalanul meg kell szün­tetni a vietnami kalandot, amely komolyan veszélyezteti az Egyesült Állmokban a de­mokratikus szabadságjogokat. A párt ideológiai tisztasá­gáért vívott harc fontosságát hangsúlyozva Henry Winston rámutatott, hogy a reakció a fajgyűlölet alapján próbálja bomlasztani az amerikai mun­kásosztályt Hangoztatta, hogy a néger munkások még min­dig jogfosztott helyzetben vannak és még mindig meg­különböztetést alkalmaznak velük szemben. A fajgyűlö­let elleni aktív küzdelem te­remti meg a feltételeket a párt erősödéséhez és ahhoz, hogy az fokozottabb szerepet tölthessen be a dolgozó töme­gek összefogásában. Tüntetés New Yorkban Az Egyesült Államok Kom­munista Pártja New Yorkban rendezett országos kongresz- szusának részvevői és más ha­ladó személyiségek nagygyű­lésen emlékeztek meg csütör­tökön este május 1-ről, a nemzetközi munkásmozgalom ünnepéről. A nagygyűlés után New York szívében felvonu­lást rendeztek. A tüntetőket provokátorok támadták meg és verekedés tört ki. A rend­őrség egy embert tartóztatott le — azt a tüntetőt, aki meg akart fékezni egy újnáci, faj­gyűlölő jelszavakat kiáltozó provokátort. * « • John Mitchell amerikai igazságügy-miniszter határo­zott intézkedéseket helyezett kilátásba a rendőri szervek részéről a rohamosan terjedő diáksztrájkok, tüntetések meg­akadályozására. Kijelentette, hogy azokat, akik »egyetemi épületeket szállnak meg« és más eszközökkel zavarják az egyetemek . tevékenységét, »szükség esetén le kell tartóz­tatni« és bíróság elé állítani. Az igazságügy-miniszter első helyettese, Richard Kleindienst »ideológiai bűnözőknek« mi­nősítette a diáksztrájkok szer­vezőit A hatóságok fenyegetése el­lenére mintegy fél tucat ame­rikai egyetemen pénteken is folytatódtak a diáktüntetések. U THANT RÓMÁBAN U Thant, az ENSZ főtitkára r'mal tartózkodása során részt vett .a világszervezet Élelmezési és Mezőgazdasági Világszervezete, a FAO ülésén. A képen: U Thant (balra) Addeke H. Boermának, a FAO főigazgatójának társa­ságában. (Telefotó: AP—MTI—KS) Csehszlovák bűnözőket tartóztattak le A Csehszlovák Szocialista Köztársaság közbiztonsági fő­hatósága pénteken a CTK-nak a következő közleményt jut­tatta el: A közbiztonsági szervek 1969. április 28-a és 30-a kö­zött a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság egész területén nagyarányú akciót indítottak, hogy felkutassanak különböző közönséges bűnözőket és tár­sadalomellenes elemeket. Ennek az akciónak a kere­t en igazoltattak 1225 sze- Hyt, közülük 141-et külön­böző okok miatt letartóztat­tak. Ugyanakkor megállapítot­tak 1628 esetben szállítási visszaéléseket, illetve a szocia­lista tulajdon hűtlen kezelé­sét. Az akció folyamán meg­találtak 24 ellopott motorke­rékpárt, 10 darab lőfegyvert, tranzisztoros rádiókat, építő­anyagokat stb. Megtaláltak 74 körözött, illetve eltűntnek tar­tott személyt. (MTI) Patolicsey a hannoveri vásárban Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter (baloldalt) Kari Schiller nyugatnémet gazdaságügyi miniszter kísére­tében megtekintette a hannoveri vásárt. (Telefotó: UPI—MTI—KS) Iraki közlemény az NDK elismeréséről Napirenden marad! A bagdadi rádió ismertette az Iraki Köztársaság forradal­mi parancsnoki tanácsának a Német Demokratikus Köztár­saság teljes elismeréséről' szó­ló közleményét A közlemény hangsúlyozza: Az elismerés azt a célt szolgálja, hogy meg­erősítsék az iraki nép és a szocialista országok népei kö­zötti baráti kapcsolatokat és kifejezésre juttassák az NDK békeszerető politikájának el­ismerését A forradalmi parancsnoki tanács közleménye méltatja, hogy az NDK támogatja Irak nemzeti ügyét, az izraeli ag­resszió ellen vívott harcát. Emlékeztet arra, hogy az NDK síkraszállt a Palesztinái nép önrendelkezési joga mellett és szolidaritásáról biztosította az iraki nép harcát az im­perialista reakciós és cionista összeesküvésekkel - szemben. Az NDK-val létesített kapcso­latok fejlődése — mint aho­gyan ezt a Baath-párt hetedik kongresszusa is megállapítot­ta — erősíti az NDK békehar­cát Európában és az egész vi­lágon. Otto Winzer külügyminisz­ter az NDK Államtanácsa ne­vében üzenetet intézett Saik- hali Ráki külügyminiszterhez és ebben közölte, hogy orszá­ga helyesléssel fogadta az NDK-nak Irak részéről tör­tént elismerését. Több mint egy hónap teli el a hét európai szocialista or­szág képviselőinek budapesti értekezlete óta, s jogos' az ol­vasó igénye, amikor közeleb­bit szeretne tudni arról, ml történt az értekezletein elfoga­dott nagy jelentőségű doku­mentummal, az európai or­szágokhoz a kontinens bizton­ságának ügyében intézett fel­hívással? Annál is indokol­tabb ez az érdeklődés, mert tudvalévőén éppen a magyar diplomáciai szolgálatot érte az a megtiszteltetés, hogy az ügy hivatalos szószólója lehe­tett az európai kormányok­nál. A magyar külképviseletek március 28-a és április 12-e között huszonnyolc európai kormánynak, továbbá az ENSZ főtitkárának és a nyugat-ber­lini polgármesternek nyújtot­ták át a felhívás szövegét. Ennek a széles, diplomáciai műveletnek a során külkép­viseleti misszióink vezetői sok országban alkalmat találtak arra, hogy az illető kormá­nyok képviselőinek szóban is kifejtsék a relhívás tartalmát. Az így kialakult eszmecserék, a felhívás keltette érdeklődés és magatartás rendkívül gaz­dag, értékes anyag, amely­nek alaposabb tanulmányozá­sa bizonyára hosszabb időre szóló feladat. Á szembeszökő tanulság a budapesti felhívást átvevő egyetlen kormány sem vonta kétségbe egy európai bizton­sági konferencia megtartásá­nak indokoltságát, s a kor­mányok többsége a hét szo­cialista ország kezdeményezé­sét pozitívan értékelte. Ez persze korántsem jelen­ti, hogy a dokumentum át­adása során nem merültek fel problémák. Mégis: talán elő­ször fordult elő a háború utá­ni Európa történetében, hogy egy nemzetközi politikai kez­deményezés dokumentumát valamennyi címzett átveszi, egy sem utasítja el, miig ak­kor sem — mint például Nyu- gat-Berlin esetében —. ami­kor a címzett és az átadó nem is tart fent egymással formá­lis diplomáciai viszonyt. (El­lentétektől megosztott konti­nensünkön, ahol még mindig nem sikerült a világháború maradványait teljesen eltaka­rítani, bizony már ez is ko­moly eredménynek számít.).. Jóslásokba nem célszerű bo­csátkozni, vajon a vezető nyu­gat-európai hatalmak végül is hogyan foglalnak majd állást, sikerül-e létrehozni a javasolt biztonsági konferenciát. A bu­dapesti dokumentumot ab­ban a meggyőződésban dol­gozták ki, hogy van alapja. a konferencia megtartásának: éppen elég közös érdek,-" kö­zösen megoldandó probléma szól a találkozó megrendezé­se mellett mind kontinensünk nyugati, mind pedig keleti ré­szében. Kétségtelen persze, hogy a közös szükséglet, ön­magában még nem. elegendő a konferencia megtartásának útjában tornyosuló nehézségek elhárításához. Igen. sok múlik azon, minden meghívott me.g- kapja-e részvétele. . eredmé­nyességének minimális bizto­sítékait. Elképzelhetetlen például a szocialista országok eredmé­nyes részvétele az európai biz­tonsági problémával foglalko­zó bármely értekezleten, amelynek ne lenne teljes jo­gú részvevője a Német De­mokratikus Köztársaság. Egyes NATO-országok első reagálásai arra utaltak, hogy ebben a kérdésben még sok vitára számíthatunk — Willi Brandt nyugatnémet külügy­miniszter csak óvatos formá­ban kerülgette a témát, ami­kor üdvözölte az értekezlet eszméjét, de hozzátette: hely­teleníti »előzetes feltételek« kiszabását a nyugalomét részvétel számára. Itt nyilván arra gondolt, hogy a félhívás az európai biztonság alapjának tekinti Bonn lemondását az egyedüli képviselet elvéről, va­lamint a második világháború eredményeként kialakult ál­lamhatárok elismerését. Ezek pedig nem »előzetes feltéte­lek«, hanem olyan normák, amelyek általános ^elismeré­se nélkül aligha marad miről érdemben tárgyalni. A bonniak— egyes NATO- beli partnereik tolmácsolásá­ban —, tulajdonképpen azt fejtegették, hogy — mindegy, milyen fórumon, akár egy előértekezlet keretében is, de — a szocialista országok is­merjók el tárgyalási kérdés­nek, más szóval; vitásnak az NDK államiságát, e. fennálló országhatárokat stb. A szocialista országok ja­vaslata viszont félreérthetet­lenné teszi, hogy ezek kiala­kult tények és nem vitakérdé­sek; Bonn-nak semmi sem jár azért, ha végre pro forma is hajlandó tudomásul venni a realitásokat. A . konferencia feladata világos:, meg, kell al­kotnia, közös megegyezéssel az európai biztonság rendsze­rét, amelynek segítségével el lehet majd kerülni, hogy kon­tinensünk újabb háború áldo­zata legyen. Hogy erre a fel­adatra Nyugat-Európa kormá­nyai már ma készek-e? Alig­ha. Kérdéses még az Ameri­kai Egyesült Államok maga­tartása is, amely igényt tart a jelenlétre a NATO-beli eu rópai partnerei jövőjét érintő ügyek eldöntésénél. S még to­vább sorolhatnánk az értekez­lethez vezető úton magasodó kérdőjeleket. Mégis, meggyő­ződéssel valljuk, hogy — ha nem is a legközelebbi jövő­ben, s szívós, talán hosszú vü^áelem eredményeként, de a belátható jövőben — lesz európai biztonsági értekezlet. Szabó L. István (MTI) A görög nép hangja Nemrégiben, hogy második születésnapját próbálta megünnepeltetni a szomorú Görög­országban a nyílt fasiszta diktatúra, a világ­sajtó tele volt évfordulós számvetésekkel. A moszkvai Pravda hírmagyarázója teljes jog­gal írta le: »A katonai junta rendszere nem csupán az országon belül szigetelödik el, ha­nem nemzetközileg is.« Még a magukra vala­mennyire is adó polgári lapok sem mulaszt­hatták el Papadopulosz kétéves terrorrend­szerének megbélyegzését. A NATO jubileumi tanácsülésén négy európai állam is szank­ciókat javasolt Görögország ellen. Csupán a Nyugat szélsőjobboldali körei, elsősorban az Egyesült Államok jobboldali sajtója tanúsít tartózkodó magatartást: »politikai baleset­ként« kezeli az ezredesek puccsát, amelynek a »mellékhatásai« kellemetlenek, azaz komp- romittálóak Görögország NATO-beli szövet­ségesei számára. Ami azonban, a lényeget illeti, vagyis azt, hogy pillanatnyilag a NATO megbízható bázisállamhoz jutott a »fekete ezredesek« segítségével Délkelet-Európában, ezek a körök nem szűnnek meg elégedetten nyugtázni. A legsötétebb politikai jobboldal sem tit­kolhatja azonban a kétéves görög diktatúra stabilitásával szemben táplált aggályait. Mert bár politikai foglyok ezreit sanyargatják a sziget-börtönökben, s a lakosságot a legele­mibb demokratikus jogoktól is megfosztották, mégis, kevésnek bizonyult ez a két esztendő ahhoz, hogy a görög junta felszámolja vagy akárcsak megbénítsa ellenfeleit Az elmúlt két év — a görög ellenállás megszületésének, megerősödésének korszaka volt. Cikkek, tanulmányok sokasága jelent meg világszerte az ellenállás szervezeti felépítésé­ről, de ezekben a közleményekben — a tény­leges információk mellett — mindig szere­pet kaptak a feltevések, találgatások is. Ez így van rendjén. Régen rossz lenne a görög ellenállásnak, ha szervezeteit és azok egy más közti viszonyát Ladas z, a titkos rend őrség főnöke a világsajtóból tanulmányoz hatná. A mély illegalitás érthető követkéz ménye a szervezeti áttekinthetetlenség. Any nyi kétségtelen, hogy az ellenállási sző vétségek betiltott politikai pártokhoz kapcsc lódnak, s ezek között a legnagyobb szerep a Görög Kommunista Pártnak van. A párt, valamint a szélesebb baloldali sző vétség, az EDA hívta életre a Hazafias Fron­tot. A baloldal azonban nem kívánja mono­polizálni az ellenállást. A Hazafias Front hi­vatása, hogy a diktatúraellenes erők legátfo­góbb szervezete legyen. Hogy ez mennyire sikerült, arra jellemző az 1967 őszén meg­rendezett harmincegyek pere, amelynek fő­vádlottja a zeneszerző Theodorakisz volt, az életfogytiglani fegyházra ítélt vádlottak kö­zött pedig a kommunista Konsztantin Fili- nisz, az Avgi volt főszerkesztője mellett ott volt Joannisz Laludasz is, aki jobboldali párt, az ERE tagja volt. A megszámlálhatatlan kisebb baloldali és nem baloldali szervezet és csoport közül egy másik, nagy ellenállási szövetség emelkedik ki, amely a legtekintélyesebb demokratikus polgári párt, a Centrum Un:ó irányítása alatt áll. Ez a demokratikus védelem nevet viseli, s Görögország határain belül működik. A Centrum másik szervezete, a pán-hellén fel- szabadítási mozgalom viszont főleg külföldön tevékenykedik, azzal a céllal, hogy a juntát elszigetelje a nyugati kormányoktól és pénz­ügyi köröktől. Mindkét szervezet Andreasz Papandreut tekinti vezetőjének. A görög ellenállás hatékonyságának az a fő kérdése: mennyire sikerül a különböző po­litikai irányzatokat követő nagy és kis szer­vezeteket egységbe tömöríteni, közöttük har­ci együttműködést kialakítani. A kommunis­ta párt erre törekszik és a mostani évforduló alkalmából kibocsátott felhívásában is min­den görög demokratikus párthoz, szervezet­hez és személyhez fbrdult — azokhoz, akik a junta ellen lépnek fel —, hogy egységes akciók megteremtése érdekében »kössenek megállapodást egy közös program alapján, amelynek célja a junta uralmának megdön­tése, a diktatúrát ellenző pártok és szerveze­tek képviselőiből álló kormány megalakítása«. Athénben egyébként az évfordulónak ko- "ántsem az olimpiai stadionban összecsődített népgyűlés« volt a fénypontja, hanem egy lomhának a robaja, amit az ellenállók az ithéni rendőrparancsnokság házának bejára­dnál helyeztek el. A robbanás hangját hal­mi lehetett az alig nyolcszáz méterre fekvő ilimpiai stadionban is. A fényes külsőségek­ül eltervezett »ünnepségből« a rendszer yengeségének, a vezetők félelmének látvá- yos beismerése lett: Papadopulosz és al- ’ezérei nem mertek beszédet mondani a sta- lionban. Megrémültek attól a hangtól, amely nemcsak jelképesen erősebb náluk: a görög' nép hangjától. 6z. L. I. 2 SOMOGYI NÉPL 4 Szombat, 1969. május 3.

Next

/
Thumbnails
Contents