Somogyi Néplap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-17 / 111. szám
TANYA A FŐÜT MELLETT 019 TOKOZPUSZTÁ A balatoni műúttól egy kilométerre befelé, zsíros, fekete földre települt a katszázhetven holdas Tóközpuszta. Az itt épülő házaknak nincs történelme, hiszen az első házat is csak száz éve, 1862-ben verték, így van bevésve a mestergerendába. De a nagy erejű föld híre már sokkal messzebbre visszanyúlik. Még Endre király adományozta a birtokot a tihanyi apátságnak, a szomszédos Za- márdiból -ide jártak a jobbágyok legeltetni. Szembetűnő a vetés magassága a távolabbi földek gabonájához viszonyítva. Ä keskeny bekötő út ahogy kifut alólunk, olyan érzést kelt, mintha haragoszöld tengeren hajóznánk. Minél közelebb kerülünk a tanyához, annál inkább beigazolódik a tanya nevének eredete. A majdnem hétszáz holdas határ szigetként emelkedik ki a jobbról fekvő völgy, berek és a bal oldali halastavak közül. Egyetlen embert sem látni az egész tanyán. Az úthoz legközelebbi épület az iskola. A nyitott ajtón, ablakon keresztül gyerekek hangját hallom. Olvasnák. Nincsenek tizenötnél többen, de a rájuk zúduló vakító fény megragyogtatja aranyszőke fejüket, s megtöltik a termet. Látszik, örülnek a látogatásnak, _ hiszen számukra ez mindig érdekesség. A tanító, Halmos István, meleg hangú, rendkívül barátságos és közlékeny. — Tudja, hogy éltek itt régebben az emberek? — kérdezi, majd egy kis hangsúlyos szünetet tartva válaszol: — Rosszabbul, mint az állatok. Mert az intéző lakásában meg az istállókban volt villany, de a cselédeknek még petróleumra se nagyon jutott. Pedig elhiheti, értékes emberek laknak itt. Ez volt a járásban az első tsz. Igaz persze az is, hogy a megalakuláskor sokan megijedtek, aztán elmentek máshova. De látja, a többséghez hasonlóan én már nem tudnék máshol meggyökeresedni. Akár az itt élő huszonöt család. A mikor Szász Miklósnéval beszélgetünk, a legelső, hogy a »tanító úr« emberségét méltatja, kihasználva az alkalmat, hogy egy pillanatra mással van elfoglalva. Amikor Halmos István észreveszi, hogy róla beszélünk, Szászné nem rebben meg, most már hangosan folytatja tovább: — Mert tudja azt, hogy a tanító úr már húsz éve jár ki ide hozzánk, hőben-hóban gyalog négy kilométert ezért a néhány szál gyerekért? Nem mondta soha, de mi tudjuk, hogy innen szeretne, a pusztáról nyugdíjba menni, mert csak itt érzi igazán jól magát közöttünk. És hogy csak alsó tagozat van itt, hát azokat egyszerre tanítani sok lehet ám, még ha csak tizenöt gyerek is az. És mondja, mondja, alig tudom rávenni, hogy most már egy kicsit magáról is beszéljen. Egy csapásra kevesebb a szókincse, mintha kevésbé ismerné önmagát. A legfontosabbat azért összerakja szépen. ók voltak a tsz alapítói között a legelsők. A közeli fürdőtelepról jöttek át ide őt- venben, mert ott nem lehetett állatokat tartani. Egyébként mindketten Erdélyből kerültek ide. A lakás kicsi, egészségtelen. Az ajtók, ablakok majdnem szétesnek. A férj nincs itthon, fogatos. Sokat kell neki dolgozni, mert a hét gyerekre sok minden kell, amíg felnő. Az asszony is el van látva bőven munkával. Besegít a férjének a kiosztott földet megmunkálni, ellátja az otthoni teendőket, ami nem kis dolog, hiszen a disznó, baromfi, nyúl munkaigényes és csak akkor íizetődik ki, ha törődnek vele. így viszont ez föltétien mellékjövedelmet jelent a havi ezerhatszáz forint kereset mellett. De még így is nehéz félretenni a pénzt, pedig minden vágyuk az, hogy saját házukban s ne a régi cselédlakásban kelljen lakniuk. Mielőtt elbúcsúznánk, Szászné büszkén mondja: — Tanító úr! Aztán a szép kertészetet megmutassa ám! Ilyet úgyis ritkán látni. — Valóban, ilyen szép kertészetet ritkán láthat az ember! — mutatja birodalmának határait Mannhalt János kertész. — Igaz, már 54 óta viselem gondját ennek a kertészetnek, s bizony volt idő, hogy itt száz forintot ért egy munkaegység. Aztán jött egy kis hanyatlás, de ma már ismét fejlődésben vagyunk. Nézze ezt a retket. Két hollandi ágyból háromezret kerestünk vele. Most a saláta megy, de jöjjön, megmutatom, már fe- jesedik a karalábé — mondja, s körbevezet a kertben. Az itt dolgozó tanyai asz- szonyok meg vannak elégedve. Jól keresnek és hamar hazaérnek, hiszen a kertészet a tanya mellett fekszik. P ekkel Istvánnal szerencsém van. Arra lettem figyelmes, hogy a házak között látok egy férfit. Sehol másutt nincs egy sem rajta kívül. Ezt bátran állíthatom, mert a házak a kiemelkedő halom példáját követve, körbefogják a központot, s így minden ház belátható egyszeri körbefordulásban, csak a központban kell állni. De Pekkel is csak azért van otthon, mert valami baj történt a kaszájával, most azzal bajlódik. — Beszéljen a családjáról egy kicsit — mondom neki. Nem kell tovább biztatni. — Láttam, az előbb Szószéktől jött ki. Hát mi nem vagyunk olyan régen itt, mint ők, hiszen négy éve sincs, hogy idejöttünk. Azelőtt Nagyosepelyen laktunk, én az erdőn dolgoztam. Itt a tsz ta- karmányosa vagyok, jobb a megélhetésem, meg aztán nem szeretek én csavarogni, kuj- torogni. öt gyerek mellett nem is szabad. Közben a kasza elkészül, 5 Sárguló hegyoldalak — mezei ! szőlők ABBAN AZ IDŐBEN, amikor már az utolsó somogyi betyárt is csendesebb helyre tették, amikor a szántó-vető nép már nem csodálta meg a vonatot, amikor a népes városokat nyugodtan pipáló közeli és távoli atyafiak keresték fel. hogy eladjanak vagy vegyenek valamit, vészes hír kerekedett Enying környékéről: Oda vannak a szőlők! Jön a filoxéra! Nem tudták először, mit is jelent ez a furcsa szó. Azután meghallották, hogy a szőlő gyökerét Amerikából behurcolt valamifé’e kicsi tetű rágja. A szőlő belesárgul, aztán elpusztul. A nép tétlenül nézte szőlője pusztulását. Sokan úgy vélték, hogy csak egy védekezési mód van: az irtókapa. A szőlőt ki kell vágni! Nagy baj volt ez, mert a vasútépítéssel fellendült urasági és paraszti szőlők — a könnyű vasúti szállítás miatt — már számottevő hasznot és bevételt jelentettek gazdáiknak, A veszedelmes ellenség először Balatoni oka járón jelent meg 1878-ban. Két év múlva már Kenését pusztította. 1882- ben pedig hervadtak a híres íaredi szőlők is. Az utolsó szüret Füreden 1889-ben volt. A betegség a Balaton déli partján is elterjedt. 1886-ban már Endréd 300 holdnyi szőlője sínylődött, pusztult. A filoxéra 1890-ben Kőröshegygyei és Szárszóval is végzett. Endréddel egy időben a za- márdi hegyoldalak is sárgállni kezdtek. A hitvány, vékonyka hajtásokon gyenge kis fodros levelek nőttek. A termés elmaradt. Az emberek kutatták a sárgulás okát. Kalperger siófoki vendéglős nagyítóüveggel vizsgálta a szőlő gyökerét. A nagyítóüveg alatt apró, hatlábú, mászkáló tetűket fedezett föl. Ez hát a tettes! A védekezési módot azonban nem ismerték. A »csiribiri«-vesszőt hozott szőlőket kivágták. A hegyoldalakon a földbe süppedt pince árulkodott csak arról, hogv körülötte valamikor szőlő volt. Zamárdi 99 hold szőlőjéből 33 hold kipusztult. Kőröshegyen 276 holdból 95 hold maradt meg. Endréden 259 holdból csak 21. Lassan mégis megtalálták a tetű ellenszerét: szénkéne- gesni kell! Nem volt könnyű munka a szénkénegezőt kezelni. földbe szúrni, az új munkát megszokni. Hatásosabbnak látszott az új szőlőket a homokos földekre telepíteni. A, homokban a tetű nem él meg, mert járatai összeomlanak. Kivágták tehát Somogy jó részén a híres öreg szőlőket, az új szőlőket pedig a »mezei földekre« telepítették. A RÉGI FAJIAKAT újabbakkal tarkították. Régi fajta volt a juhfarka (somlai fajta), a somogyi fehér, a sárfehér, amely gazdag fürtjeivel a mustot szaporította, az apró, fekete »borjú-szőlő« és a szagos. Ismeretes volt még a budai zöld ezerjó (Nógrád- ból). a fekete bajor vagy »kutyabajor«, amelynek termését a kutyák leették. A tulipiros is általánosan ismert volt (vörös dinka). Kedvelték még a burgundit (francia fajta), az oportót (spanyol) és az Izabella nevű amerikai szőlőt is. Az uradalmi szőlőkben is vegves fajtákat műveltek. A munkások a szőlővel való bánásmód nem egy jó fogását itt tanulták el. A szőlőkultúra is lassan feltámadt. A régi *,fej-művelés« helyett most már a »sarkos-metszést« alkalmazták, mégpedig új di- vatú metszőollóval. A balta A Sárga rózsa — tv-filmen Pénteken befejezték 12 napos munkájukat a Hortobágyon azok a filmesek, akik Zsurzs Éva rendezésében a tv részére színes filmet készítenek Jókai Sárga rózsa című regényéből. A filmesek még Szentendrén készítenek __ Duna-, parti felvételeket, s._-.ezzel_feefejezik^a forgatást. alakú xetszökések ekkor kerültek a vakablakba vagy a kamra zúgába. Ebben az időben lépett piacra a hasznos és nélkülözhetetlen »permete- lőgcy« is. A régi. árnyas, földbe hasaló pincék ismét látogatottak lettek. Kora tavasztól késő őszig kapacsengés, nótaszó, tréfa, nevetés csendült fel a szőlőrendek között. Az apátsági és uradalmi szőlőkben tilos volt a hangos szó. a lazaság. Állandó felügyelet mellett szívósan kellett dolgozni. A paraszti szőlő is szívós munkát követelt. Ezt meg is kapta. A gazda szeme örömtől ragyogott a dús le- vélzeten, a gazdag fürtökön. SZÜRET ELŐTT újra nagy nekibuzdulással kezdtek neki a pince rendezésének, hordók, prések javításának. Főleg az öregek, hetekig elmatattak a pince félhomályában és ha vendég is akadt, elid- dogáltak a jó termés remé- nyében. Aztán egy korsócskával vagy pintes üveggel vittek haza a ház népének is. Pillér Dezső köszön és elmegy. A feleségével arról beszélgetünk, ami- minden itteni ember panasza, hogy saját lakást szeretnének építeni. Halmos István úgy mutatja be az egész tanyát, mintha ő lenne itt a gazda. Elvisz a gyönyörű környezetben pihenő tehenekbe/., a borjúnevelőhöz. < iefotózzuk a régi oselédházak mellett palotának tetsző istállót, a múlt emlékét őrző, de még sokszor ma is hasznos haranglábat. Megnézzük közelről a vetést. Amikor elválunk. nem tudok másra gondolni, mint az ő szavaira, mert annyira értők, annyira igazak: — Én tudom, hogv nem puszta Tóközpuszta. Naponta járnak ide a napilapok, nagyon sok a televízió, gazdag a föld. értékesek az emberek, csak fel kell rázni őket, segn- teni kell. hogy kikerüljenek a tanyára jellemző ingerszegénységből. D él van. Forron tűz a nan. A távolban gépek csillognak. A készülő M 7-es autópálya alapját készítik. naponta közelebb a tanyához. Mészáros István «4 boszorkányttuHtár ''Az emberke délután becserkészte az egész kertet. A nagy málnabokrokkal kezdődött. Ezek a keskeny út mellett helyezkedtek el sötéten, tömören, az emberka számára félelmesen. Katonát vagy vadászt játszott, aki csőre töltött puskájával indul, hogy leterítse az őserdő vadait. A málnabokrok hűvösében csak egy királytigris lapult meg. Az emberke éles pukkanást hallatott. Amikor a szomszéd rnacska rémült futással szaladt ki a málnabokrok közül, az emberke a nagy szalmakazal felé vette útját. Itt nem félt. Titokban gyakran mászott fel rá, pedig Ópapa szigorúan megtiltotta neki. Ilyenkor pilóta volt, aki ejtőernyővel hagyja el a zuhanó gépet. Már az egyenes derekú kukoricaszáraknál járt és éppen bajuszt akart róluk tépni magának, amikor meghallotta- a-hangot. Csapkodó, ijesztő hang volt, a kerítés felől jött. Madár! Az emberke szíve a torkában kalimpált. Ez a madár nem lehetett más, csak a boszorkány- madár! Aki a halált hozza a házhoz. Az emberke borzcmg- va emlékezett Óm ama meséjére. Szaladni szeretett volna., de a lábai nem mozdultak futásra. Sokszor átélte már ezt a szörnyű érzést álmában. amikor üldözték. Si- kollva jött ki belőle a hang: — A boszorkánymadár'. Jaj. a boszorkány madár! Az unokatestvérei jöttek át a szomszédból. Nvakialáb kamaszok voltak, esténként apjuk subájába bújva ijesztgették az emberkét. A kerítéshez mentek, az egyikük felvette a madarat. Nany tenyerében szinte elveszett a törött lábú cinke. Az emberke érezte, mint oldódik a görcs a lábában. Könn\px lett, mint a pille: szökdécselni kezdett örömében. Azt hitte, „NEHÉZ VOLT ANYA NÉ Néhány mondat után összeáll róla a kép. Szomorkás mosolyú, csillogó szemű és nagyon felnőttesen gondolkodik. Bognár László most érettségizik. Egy órája sincs, hogy angol nyelvből vizsgázott. Nehéz, kitartó munkába került, hogy eljutott idáig. De a jutalom se maradt el. Május 10- én, a ballagás napján ő volt a Táncsics Gimnázium legboldogabb végzőse. A gimnázium húsz éve érettségizett diákjai által felajánlott kétezerötszáz forintos jutalom közül az egyiket ő kapta meg. Ennyit tudok róla, amikor leülünk vele egy kis beszélgetésre. — Még nyolcadikos voltam, amikor meghalt az édesanyám — kezdi a visszaemlékezést. — Apám újra nősült, nem éreztem magam jól az új környezetben, elköltöztem a nagy- mamámoz. Azóta nála lakom. Jól megértjük egymást, kevés nyugdíjból élünk, meg amit az apám küld havonta. Sajnos, egészséggel nem áll valami jól a mamikám, kevés ilyen megértő nagymama van. — Mesélik, nagymamám édesapja volt ilyen nagyszerű ember. Földmunkásként dolgozott, Debrecenben kapcsolatba került a szegényparaszt- mozgalommal. Tizenkilencben az övé a madár. De a szőke kamaszok magukkal vitték. Az emberke lógó orral követte őket. A nagyobbik kikötötte a cinkét a száraz diófa egyik ágához. Aztán csúzlival lőni kezdték. Hangosan nevettek egy-egy találat láttán. Az emberke ekkor érzett először undort az erőszak iránt. Tudta, hogy kicsit zavaros dolog ez: az előbb még ő félt a csapkoő.0 ijesztő rémtől, s most sajnálja. félti az áldozatot. Később. amikor a cinke élettelenül himbálózott a madzagon. gyengéden lefejtette a madár lábáról a csomót. Hátravitte a málnabokrnk közé. Még hallotta, hogy unokatnst- vérei hangos kuYiantasokkal új játékba kezdene1-, S~ere- tett volna nem találkozni velük többé, mert tudta, hoan a kén mindig meanmrad h-- ne: két ve,tta~'áaa% j-ame*- lövi az ónhoz köt a** cjv’-ét De valahogy úgy alakul', hogy egész életében kísérték a madárra lövöldöző **unoka- testvérek«. Leskó László Nyisztor Györggyel a debreceni földmunkás direktórium elnökségébe választották. Később Földiék csoportja annyira megverte, hogy nem bírta ki, belehalt. Mindezt csak azért mondom el, mert dédapám halálos betegen megkérte az akkor még kislány nagymamámat, hogy semmisítse meg a direktórium névsorát. Mamikám, okosan, higgadtan megtette, amire kérték, pedig biztosan félt. — Meséljen magáról! — Mit mondhatnék. Sokat vagyok benn délutánonként az iskolában. Szeretem a könyveket. a focit, de sose kötöm le magam valamilyen hobbyval. — A négy gimnáziumi év alatt megérlelődött 1 bennem, hogy tengerész leszek. Ennek érdekében mindent megtettem, biztosan hallotta már. kaptam is jutalmat. Mindjárt adtam belőle a maminak, a többiből meg inget, könyveket szeretnék venni. És ha marad még valami, szeretnék kirándulni a nyáron. Most nem mennék el semmi pénzért sehova. Várom az eredményt, ha sikerült a (ölvételim és kikei ülök Odesz- szába, én leszek a legboldogabb. elhiheti. — Csak a mamám nem érhette meg ezt az örömet. Ha volt az életemben valami nehézség. az abból adódott, hogy meghalt az édesanyám. Kinek mondhattam volna olyan őszintén el, ha valamit rosszul tettem, mint Neki? Az még rosz- szabbul esett, hogy mindenki sajnált, mondogattá’-, hogy szegény gyerek, milyen rossz neki. Higgye el, nincs annál rosszabb, amikor valakit sajnálnak. Meg azért is nehéz beszélni 'erről, mert tizennégy éves korom óta magamra vagyok utalva. Nehéz volt lelj ütni idáig' anya nélkül. — Mi lesz, ha nem veszik fel? — Elmegyek katonának, de jövőre ismét jelentkezem. Olyan sugárzó szemmel mondja ezt, s olyan p :löa áll míe 'tte. hogy nincs kotr égem. a siker nem marad el. Amit eddig tett, már az is elismerésre méltó. M. I. SOMOGY! NÉPLAP M májw*. Xt.
