Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-13 / 83. szám
K ADM (Folytatás az 1. oldalról) tevékenységünk döntő szférájára ez a jellemző. Természetesen a nyereséget más úton Is lehet növelni. A reformra való felkészülés időszakában például úgy, hogy a termelési egység vezetője a felső irányító szerveknél jól tudott »kunyerálni« dotációért. Az igazsághoz tartozik — s ezt becsülettel meg kell mondanunk —, hogy 1968-ban az ipari termelés általános dotációja végül is nagyobb volt, mint amennyi egészséges lett volna. Népgazdaságunk egy kis szférájában találkozhatunk a nyereség növelésének tisztességtelen útjával-módjával, amikor az áru minőségét nem javítják, de árát emelik. Ez idegen az új gazdasági irányítás céljaitól, szemben áll a reformmal. Az Ilyen jelenségeket semmiféle címen nem tűrhetjük meg, harcolnunk kell ellenük. A szocialista népgazdaságnak nyereséges termelésre van szüksége, a vezetés részéről pedig bátorságra, bizonyos fajta kockázat vállalásra és mindenekelőtt szocialista felelősségre. A Központi Bizottság első titkára eztán példákat említett arra, milyen felelősségre nincs szükség. Az egyik felszólaló beszélt azokról, akik a legcsekélyebb köznapi bosz- szúságokért, a legkisebb hibáért is rögtön a rendszert teszik felelőssé. Kádár János egyetértett azzal, hogy fel kell lépnünk az ilyen szemlélet ellen. Hozzáfűzte azonban: — A felelős vezetők, a szocialista brigádvezetők viszont tekintsék becsületbeli ügyüknek, tegyék a rendszer becsületének kérdésévé, hogy a maguk működési területén minden olyan legyen, hogy elmondhassuk rá: ez a szocialista rendszerben is elfogadható. Szeretjük a kifejezést: »szocialista«. Szocialista meggyőződésű emberek vagyunk, szocialista iparról, szocialista mezőgazdaságról, szocialista kereskedelemről beszélünk. A szó elemi értelmében mindez igaz; hazánkban az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság is lényegénél fogva szocialista. Ha azonban a részleteket, a lehetséges és előforduló hibákat nézem, egyelőre legszívesebben azt mondanám, hogy »ipar«, »mezőgazdaság«, »kereskedelem« — mindaddig, amíg milliók kezdik mondogatni, hogy »ez szocialista ipar, szocialista mezőgazdaság, szocialista kereskedelem, ez kell népünknek!- Dolgozzunk tehát úgy, hogy a munka részleteiben is mindinkább szocialista legyen! Anyagi és erkölcsi ösztönzéssel Arról beszélt ezután Kádár János, hogy szocialista társadalmunkban éppúgy elemi követelmény a jól működő lift, mint az, hogy az üzletekben visszaköszönjenek a vevőnek, kulturált legyen az üzemi étkeztetés, a vendéglátóipar vagy hogy iparunk olyan »bonyolult« feladatokat is megoldjon, mint a jó minőségű fogvájó előállítása. Nagy derültség közben jegyezte meg, hogy iparunk olyan vastag újságpapírt gyárt, amih akár hóban is aludni lehet, pedig ha a cellulóz felét megtakarítanánk, az újság is elegánsabb lenne, s talán a kenyérre is minden üzletben jutna egy-egy szelet papír. A szolgáltató ipar jelentőségére, a szolgáltatások fontosságára is kitért a Központi Bizottság első titkára. Egy levelet idézett, amelyet — mint mondotta, a fővárosból írt egy asszony vidéken dolgozó férjének: »A lyuk a szobád falán még megvan. Hétfőn kellett volna jönniük a munkásoknak. Nem jöttek, mert lakodalomban voltak. Kedden ünnep volt, szerdán jöttek, de akkor esett az eső, s azt mondták, "ők esőben nem tudnak dolgozni, várni kell, amíg eláll. Most várjuk, hogy elálljon az eső. De én bízom benne, hogy mire hazajössz, mégis eltűnik a lyuk«. Az idézetet élénk derültség fogadta, amely még csak fokozódott, amikor Kádár János elmondta: a levelet a múlt század nyolcvanas éveinek eseményeivel foglalkozó könyvben olvasta; írója Párizsban élt, s a világhírű impresszionista festő, Renoir felesége volt. Nagy taps, helyeslés közben fűzte hozzá: e sorokat ma is, Budapesten is sokan papírra vethették volna. — Nem igaz, hogy a szocializmus nem tudja ezeket a problémákat megoldani, hiszen, az új városnegyedekben gigantikus új létesítményeket, az országban modem ipari, mezőgazdasági üzemeket, gyönyörű kirakatokat látunk. Lehetséges, hogy nem tudunk ebben a pillanatban mindent úgv megoldani, ahogy ideális volna, ahogy szeretnénk, de az abszurdumokba ne törődjünk bele. Kádár János ezután utalt arra. hogy a kommunizmus, amiért mi harcolunk, a bőség Ptrsadalma, ahol az emberek szükségleteik szerint részesülnek az összes javakbóL Mi azonban még a kommunista társadalom első fázisánál, a szocializmusnál tartunk, sőt ezt sem építettük még fel teljesen. A szocializmusban pedig a termelt javakból mindenki annak arányában részesedik, amennyit a társadalomnak nyújt. Jelenleg egyidejűleg két ösztönző hat: az erkölcsi és az anyagi. Az erkölcsi ösztönzés nagy erejére ragyogó példa maga a szocialista brigád- mozgalom. Mert igaz ugyan, hogy itt a munkát anyagilag is dotálják, de mindazt, amit a szocialista brigádok végeznek — azt nem lehet megfizetni. A brigádok ugyanis olyasmit adnak a társadalomnak, aminek nincs ára, ami tehát megfizethetetlen. A gazdaságirányítási reform egyik célja az volt — folytatta —, hogy növelje mind az erkölcsi, mind az anyagi ösztönzők hatóerejét, vagyis hogy jobban érvényre juttassuk a szocialista bérezés elvét, tehát azt, hogy ki-ki képessége szerint dolgozzék és teljesítménye szerint részesedjék. A reform e téren bizonyos minőségi változást is hozott, mert a korábbi kettős — általános össznépi és egyéni — érdekeltség helyébe most hármas érdekeltség lép: az össznépi érdekeltség, a csoportérdekeltség, — tehát egy adott üzem kollektívájának érdekeltsége — és az egyéni érdekeltség. A csoportérdekeltséggel kapcsolatban utalt rá, hogy ennek következtében az adott termelési egység vezetői és dolgozói között sajátos érdekkapcsolat jön létre. Ennek árnyoldala, hogy a nem egészen szabályos úton szerzett nyereségből is minden kategória részesedik, s ezért fennáll a veszély, hogy szemet hunynak a szabálytalanság felett. Ha itt-ott átmenetileg lehet is valamilyen előnyhöz jutni a nem rendes úton szerzett vállalati nyereségből, ez mindenképpen visszahat, s a későbbiekben maguk az üzem dolgozói is keservesen megfizetik az árát, akármilyen »ügyes« vezetővel dolgoznak is. Nem is lehet másképpen, mert bármely pontján gyengítjük is a népgazdaságot, az visszahat az egészre. Ez ellen harcolnunk kell. Amiről sokan vitáznak Széles körben vitáztak és vitáznak még mindig a tavalyi nyereségrészesedés elosztása kapcsán az első, a második és a harmadik katgó- riáról, illetve az ezekhez kapcsolódó 15, 50 és 80 százalékos nyereségrés. esedési kulcsok körül. Ezeket a kulcsokat, ezt a részesedési rendszert jóváhagytuk, megszavaz2 tűk, s így bevezetésre került. De erre is, mint minden alapvető döntésre, érvényes, hogy az elvi állásfoglalások, elhatározások helyességének a gyakorlat a próbája. Ezzel összefüggésben mondom : lehetséges ugyan, hogy az általános nyereségeloszlási rendszerben egyes emberek el nem végztt munkáért kapnak OS BESZÉDE JA j több-kevesebb vagy sok nye- | reségrészesedést, aszerint ( hogy melyik kategóriába sorolták őket, de emiatt a szocialista bérezés elvét nem adjuk fel. Nem tágítunk attól, hogy a bérezés valóban differenciált legyen, mert ha lemondanánk róla, azzal magunk fékeznénk a szocialista fejlődést. Nem mondhatunk le arról, hogy a kvalifikációt honoráljuk, mert akkor a szocialista építés egy hatékony eszközéről mondanánk le. A nyereségrészesedés elosztásának alapjául szolgáló három kategóriában nem társadalmi osztályok, hanem a munka mechanizmusa szerinti csoportok vannak besorolva. A dolog lényege az, hogy ez a kategorizálás szükségszerű — ha jelenleg nem is népszerű — lépés a szocialista bérezési elvek hatékonyabb érvényesítése felé. Hogy ez mennyire sikerült, azt a gyakorlatban megvizsgáljuk. Itt józanságra van szükség és nem hangulat- keltésre. Kevesen tudják, hogy az első kategóriába tartozók — országos átlagban - 1968-ban kevesebb jövede’- met kaptak, mint 1967-ben. A vezetők ugyanis korábban más módon, más címekben és nem is ilyen nyilvánosan kapták jövedelmüket. Lépés előre, hogy most e téren is tisztább a helyzet és nyilvázalékkal nagyobb nyereségrészesedést kaptak most, mint egy évvel ezelőtt Kádár János ezután utalt arra, hogy túlságosan nagynak tűnik a különbség a termeié* és a nyereségrészesedés növekedésének üteme között. Így van ez akkor is, ha tudjuk, hogy a nyereséget természetesen nemcsak a termelés növekedése gyarapítja, hanem része van benne az önköltség csökkenésének és más tényezőknek is. Tudjuk, hogy az országos statisztikák, sőt még egy nagyvaros statisztikája is sok olyasmit eltakar, amit a további részletező munka során kell kibontani, hogy erősíthessük azt, ami kiemelkedően jó és megszüntethessük, lefaraghassuk azt, ami rossz. A pártszervezeteknek, a szakszervezeteknek, a KISZ- nek és a szocialista brigádvezetőknek is feladatuk, hogy felismerjék, melyik esetről van szó, hogy aztán a tisztességes, a szocialista, a becsületes megoldást támogassák teljes erejükkel, a nem becsületes megoldás ellen pedig harcoljanak. A brigádmozgalom szocialista jellegéből is következik, hogy a brigádok nem szerezhetnek a közösség rovására olyan előnyöket, amelyek mögött nincs valódi munka. Merem állítani, hogy a szocialista nos a jövedelemelosztád mód-'Bbrigádok tagjai, sőt általában ja. A dolog másik oldala pedig az, hogy a hármas kategóriába tartozó dolgozók országosan és együttesen 7—8 szaa becsületes dolgozó emberek ezt nem Is akarják, nem is csinálják. A hármas jelszó szellemében Ezután Kádár János így folytatta: A szocialista brigádmozgalmat a munkásosztály kezdeményezte, az egész nép felkarolta, és tíz év alatt óriási fejlődésen ment át. 1959 végén — amikor már mérhető volt a : mozgalom — 130 000 ember vett részt benn, most — 1969 elején — pedig már az 1,1 milliót is meghaladja a részvevők száma. A Csepeli Vasműben a dolgozók 74 százaléka, a Lenin Kohászati Művekben 72 százaléka, az Alumíniumipari Tervező Vállalatnál 56 százaléka, az iparban általában a dolgozók körülbelül 30 százaléka kapcsolódott be a mozgalomba. Ez már valódi népmozgalom. A kezdeményezők és a mozgalom derékhada a munkások, de igen örvendetes módon mind több alkalmazott, értelmiségi és mezőgazdasági dolgozó is bekapcsolódik. El lehet mondani: a szocialista brigádmozgalom átfogja a termelés minden területét, a társadalom, a családok, az egyének 'letét, tömegeket nevel, de hatása a mozgalom részvevőin túl is érezhető. A szocialista brigádok segítik a tervek teljesítését, hoz- ■áiárulnak a szocialista társadalom telíts f»l'nít»séh''Z. ^ze- ’-etném megemlíteni, hogy a mozgalom az utóbbi években a párt egészséges fejlődésének és utánpótlásának i* egyik forrása lett. A mozgalom feladataival, továbbfejlődésével kapcsolatban többek között hangoztatta: — A szocialista módon dolgozni, tanulni éj élni jelszó — i mozgalom jelszava — o szocializmus vagy akár a marxizmus-leninizmus vezető jelszava közé is beírható és nagyon sokáig időszerű marad. E törekvésnek valójában egész népünk törekvésének kell lennie — és szerintem mindaddig időszerű lesz és mindaddig harcolnunk kell érte, amíg társadalmunk minden aktív tagjának úgyszólván életszükséglete nem lesz, hogv szocialista módon dolgozzon, tanuljon és éljen. A szocialista brigádok vállalásai elsősorban a termeléssel kapcsolatosak, aztán szakmai kérdésekre, szociális problémák megoldására irányulnak, de kiterjednek a kultúra területére és a szórakozásra is. Ez helyes. A jövendő szükségletekre és feladatokra gondolva azt ajánlom, hogy a következőkben az eddiginél kicsit többet foglalkozzanak politikával. Össze;öve*elrik"t használiák fel arra. hogy körülnézzenek. mi van a politikában, a világban, s fordítsaA külpolitikában is szocialista elveket képviselünk Kádár János befejezésül a nemzetközi helyzet néhány kérdését érintette. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a Magyar Népköztársaságnak azért van szava a nemzetközi kérdésekben és a nemzetközi helyzet alakulásában, mert a magyar nép a történelem élén haladó nemzetek sorába tartozik. A külpolitikában is szocialista elveket képvisel. A nemzetközi helyzet bonyolult, de bármennyire az legyen, a legelső feladatunk az, hogy következetesen kitartsunk szocialista céljaink és politikánk mellett. A Magyar Népköztársaság — folytatta — nemzetközi síkon is következetesen a szocializmusért, a társadalmi haladásért, a nemzetek szabadságáért, a bókéért küzd. Külpolitikánk világos, félreérthe- fetlen. A Szovjetunióval, a szocialista országokkal, a kommunista világmozgalom és az antiimperializmus erőivel haladunk együtt és mindezen -rök egységéért küzdünk.-Ebből következik, hogy a Varsói Szerződés erősítését is szorgalmazzuk. Nem azért, hogy ez a szervezet örök időkre fennmaradjon, hiszen mindenki tudja — a legjobban a most jubiláló NATO vezetői —, hogy a Varsói Szerződés országai évek óta javasolják: egyidejűleg szűnjön meg mind a két katonai csoportosulás, hogy ezzel is csökkenjen a háború veszélye, a nemzetközi feszültség. De azt tartjuk: ameddig van NATO, ameddig fennáll a népek békéjét, nyugalmát fenyegető, a haladással, a szocializmussal, a kommunizmussal és népek szabadságtörekvéseivel szemben álló imperialista fegyveres csoportosulás, addig nekünk kötelességünk, hogy saját erőink intaktságát és fejlődését biztosítsuk. Támogatjuk a Kölöcsönö.<• Gazdasági Tegitség Tanácsában egyesült országok nemzetközi gazdasági epvültmű- '•ödésének továbbr'>ilesztésé* beleértve a szocialista integrációs megoldásokat is. Ez minden érdekelt országnak külön-külön és valamennyinek együttesen javára válik. ós megkönnyíti építőmunkáját nak nagyobb figyelmet a politikai képzésre ts. Foglalkozzanak a szocialista kultúra kérdéseivel is. Nemcsak abban az értelemben, hogy elmennek színházba, megnéznek valami érdekes filmet és megbeszélik, hanem e mozgalmon keresztül is hallathatja szavát a munkásosztály, kifejezésre juttathatja, hogy mit igényel a kultúra művelőitől és hogy mit ért szocialista kultúra alatt. Népünk igényének növekedését mutatják azok a széles körű viták, amelyek egy-egy film. színdarab vagy a tv-ben bemutatott darab körül milliók részvételével kibontakoznak. A szocialista brigádoknak foglalkozni kell az ifjúsággal is, hiszen ez a jövendő. Iparunknak, mezőgazdaságunknak, értelmiségünknek utánpótlásra, szocialista rendszerünknek szocialista emberekre van szüksége. Az összes lehetséges és elvégzendő feladatok közül ez a legnehezebb, elsősorban azért, mert az ifjúságnak nem elég megmondani, hogy mi a helyes, hanem példát is kell mutatnunk. A vélda az igazi nevelés. Az a szó, amely nem vág össze a példával, inkább rombol, mint épít. Társadalmunkban még bőven vannak problémák és nem kevés visszássággal, önzéssel, harácsolással, bürokráciával, protekcionizmussal és igazságtalansággal találkozunk. A párt Központi Bizottságának, a kormánynak, az országgyűlésnek, a szakszervezeteknek, a KISZ-nek és társadalmunk más vezető testületéinek és a tömegeknek össze kell fogniuk egy-egy társadalmi kérdés megoldásáért egy-egy visszásság leküzdéséért, különben ezek a jelenségek hosszú ideig fertőzi!- '-özéletünket. Felvetődik s kérdés: mi a bölcsebb: hallgatni vagy beszélni, ha visz- szásságot látok? A szocialista meggyőződés azt diktálja, h? 'elismertem egy igazságtalanságot, helytelen, rossz megoldást, akkor fellépek és harcolok ellene. Előfordulhat, hogy emiatt hátránvt szenved ar ember. Evtársak, ha előre akarunk menni, valamifél'' '-ncb-ázatot ma '« kell m&<t vá! lalni a szocializmusért és a kiállásért. A meghunnyászko dó ember mit akar? Hogy mér az unokája is hunyászkodjon majd meg? Reméljük, nem azt akarja. Akkor pedig fel kell lépni és harcolni kell! Nincs más kiút. A problémákat, sajnos, nem mindig elég egyszer megoldani, még ki is újulnak a betegségek, mert visszásságokra. önkénveskedésekre, felelőtlenségre hajlamos emberek vannak és lesznek is jó sokáig. Mindezt a mozgalom iövője miatt is mondom, mert azt gondolom, horv a szocialista brinádmozaalom. nhoay •vidig is. uminnr'i/ni a lövőén ;s csak muvks^nn harcban erősödhet és fejlődhet. Ugyanígy támogatjuk a kommunista és munkáspártok júniusban összeülő moszkvai tanácskozását is. Nagy megtiszteltetésnek tartjuk, hogy az előkészítő bizottság Magyarországon működött, s a testvérpártok elismeréssel szóltak pártunk ezzel kapcsolatos tevékenységéről. Büszkék vagyunk erre, hiszen ebben a munkában is meggyőződésünk vezetett és a továbbiakban is az vezet. Pártunk mindent megtesz a találkozó sikeréért, azért, hogy elérjük a találkozó íó célját: a szocialista országok, a kommunista világmozgalom egységének és minden haladó erő akcióegységének előmozdítását az imperializmus elleni harcban. A nemzetközi helyzet egyik égető központi kérdése a vietnami nép harca szabadságáéért, önrendelkezési jogáért, az amerikai agresszorok ellen. A vietnami néppel szolidárisak voltunk, vagyunk és leszünk a jövőben is. — A közel-keleti helyzet rendezése mellett vagyunk, támogatjuk a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozatát, amely megfelelően képviseli e térség minden népinek érdekeit. Ez természetesen azt is jelenti, hogy az ag- resszor jutalmat nem kaphat a megszállott területeket visz- sza kell adnia törvényes tulaj- ionosaiknak, az ott élő népeknek. Ugyancsak aktívan részt veszünk az európai népek biztonságáért folytatott küzdelemben. A Varsói Szerződés tagállamainak legtóbbi budapesti tanácsülése felhívással fordult Európa országaihoz, kormányaihoz, népeihez. Ebben kifejezésre juttattuk készségünket a tárgyalásra, mert azt tartjuk: ideje, hogy Európa népei számot vessenek helyzetükkel és megfelelő lépéseket tegyenek biztonságuk és az egymás közötti normális viszony megteremtésére. Csehszlovákiáról szólva kijelentette: Pártunkat, ne » unket nyugtalanítja a csehszlovákiai helyzet és ebből mi soha nem csináltunk titkot. Hangsúlyozta, hogy a Prágában március vég' lezajlott nacionalista, szovjetellenes megmozdulások mélységes felháborodást keltettek a magyar népben, amely elitéli e megmozdulásokat Mi megfelelőnek tartjuk — folytatta — a CSKP Elnökségének nyilatkozatát, amelyben világosan szóltak arról, hogy a jobboldali veszély a fő veszély, 3 ennek megfelelően kell fellépni és rendet teremteni a hírközlő szervek tevékenységében és más területeken. Meggyőződésünk szerint a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának, Csehszlovákia kormányának világos és határozott álláspontra kell jutnia a szocializmus érdekeinek védelmében, s kellő szilárdsággal és következetességgel kell fellépnie mindenféle jobboldali, reakciós, szocialistaellenes, nacionalista, szovjetellenes erővel szemben, mert 1968 januárja óta ez az elhatározottság és következetes fellépés mind mostanáig hiányzott Mi egyébként meg vagyunk győződve arról, hogy Csehszlovákia kommunistái, Csehszlovákia dolgozó népe nem hagyja cserben a szocializmus ügyét. Ezután emlékeztetett arra, hogy az országgyűlés külügyi bizottsága — a magyar nép nevében — elítélte a Szovjetunióval szemben elkövetett kínai határprovokációkat. A kínai népnek mi őszintén minden jót kívánunk és éppen ezért nem tudjuk megérteni, ellenkezőleg, mély meggyőződésünk alapján elítéljük a Mao-csoport nacionalista, antimarxista elméletét, gyakorlatát, és politikáját. Meggyőződésünk, hogy ez a legnagyobb kárt a kínai népnek okozza, de árt a haladás nemzetközi erőinek is és objektíve az imperialisták helyzetét könnyíti. Beszédét folytatva a következőket mondotta • Mély meggyőződésünk, hogy a marxizmus—leninizmus, a kommunizmus eszméje legyőzhetetlen, hogy a szocializmus győzelme egyben a békét is jelenti. Mély meggyőződésünk, hogy az emberiség előtt új és boldogabb korszak nyílik. Pártunk, munkásosztályunk, egész népünk, társadalmunk következetesen és bizakodva tekint a jövőbe és halad előre. Tudjuk, lesz munkánk, harcunk, gondunk ezután is. S azt is tudjuk, hogy mindig az a legnehezebb feladat, ami előttünk áll, amit éppen meg kell oldani. De pártunk — és nemcsak pártunk, hanem egész népünk — bizakodva, optimistán tekint előre és dolgozik. Tudjuk, céljaink önma- guktól nem valósulnak meg, de tudjuk azt is, meggyőző» désünk, hogy ha dolgozunli és harcolunk érte, akkor v»» lósággá válnak. Legyünk szí • lárdak elveinkben, tartsunk ki felismert igazságunk mellett, dolgozzunk és küzdjünk, és így megoldjuk problémáinkat, elérjük céljainkat. Kádár János befejezésül az MSZMP Központi Bizottsága nevében sok sikert kívánt a szocialista brigádmozgalom minden részvevőjének. • • » A szocialista brigádvezetők harmadik országos tanácska* zása tegnap befejeződött SOMOGYI IfCPlAP Vasárnap, 190«. április U.
