Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-01 / 75. szám

IVB III... IVB III... IVB III... {Folytatás a 4. oldalról) Szák&i, Márton, Dénes, Orbán, Kőszegi, Mudra. Edző: Zugéber János. Az első félidőben a barcsi csa­pat nagy fölényben játszott. A 10. percben Kertész jó helyzetben, hét méterről kapu fölé lőtt. Szünet után a 15. percben Obiián szög­letet harcolt ki, Marton ívelte be a labdát, melyet Kertész sodort a hálóba. 1:0. A 27. percben Kő­szegit utánrúgásért kiállította a játékvezető. A 40. percben Nagy lövését a kapus csak kiütni tud­ta, Kuczkó hat méterről a kapu­fát találta el. A 43. percbeii Bör- csök—Marton összjátók után az utóbbi Horváth elé gurított, aki . nem hibázott, 2:0. Minden tekintetben felülmúlta J6 nevű ellenfelét a barcsi csa­pat, amely többet támadott, több helyzetet teremtett, s teljesen megérdemelten győzött. Jók: az egész barcsi együttes, de különö­sen Horváth, a vendégeknél Né­meth, Oláh és Mudra. P. Volán—K. Vasas 3:1 (1:0) Kaposvár, 300 néző. V.: Miczi. Pécs: Markó — Seres, Sólymos I., Tóth, Sólymos H., Bartalovics, Viczai, Kardos, Szabó, Ljubascsik, Karácsonyi. Edző: Herbszt János. Kaposvár: Dezső — Itvás, Bagi, Székács — Horváth EL, Tanics, Bíró, Szentgróti, Hertiel, Fülöp, Balogh. Edző: Tóth EL József. Hamarosan kiderült, hogy a P. Volán egységesebb, jobb csapat. Fölénybe kerültek a pécsiek, s egy ártatlannak látszó támadás < végén a 15. percben Ljubascsik góljával megszerezték a vezetést, 1:9. Továbbra is a P. Volán irá­nyított. Szünet után Herbei előtt kínálkozott alkalom az egyenlí­tésre, a csatár azonban a kapus­ba vágta a labdát. A másik ol­dalon viszont egy perc alatt el­dőlt a mérkőzés. A 4. percben Ljubascsik tisztán kapta a labdát és besétált vele a kapuba, 2:0. JVlég ugyanebben a percben a má­sodik gólhoz hasonló védelmi hi­bából, ugyancsak Ljubascsik meg­szerezte a harmadik pécsi gólt is, 3:0. Ezt követően fölénybe került a Vasas, s a helyzetek alapján akár egyenlíthetett volna, de Her­bei csak egyszer talált a hálóba, a 25. percben, 3:1. Alacsony színvonalú mérkőzést hozott a találkozó, amelyen a Vasas kiábrándítóan, szétesően játszott. A vendégek kapu előtti szemfülessége elegendő volt a győ­zelemhez. Jók: Markó, Sólymos L, Bartalovics, Ljubascsik, a ka­posvári csapatból senkit nem le­het kiemelni. Dombóvári VSE— Lábod 3:0 (2:0) Lábod, 200 néző. V.: Kassal. Dombóvár: Bancsi — Bertók, Beke, Kakas (Szendrői), Potó, Sonkoly, Szőcs, Pór, Szabó, Ga- ramvári, László. Edző: Vicze Já­nos. Lábod: Mohácsi — Németh, Ftiiszár, llosfai, Hadi, Lpczek, Takács, Borzas, Novák (Fülöp II.), Csalód i (Wirth), Fülöp I. Edző: András József. 38. perc: Szabó labdájával Ga- ramván futott el, ő Pórhoz to­vábbított, aki a hálóba lőtt, 1:0. 45. perc: Jobb oldalon futott a vendégek támadása, Pór adta be a labdát* most Szőcs talált a ka­puba, 2:0. 77. perc: 11-eshez jutott a !á- bodi csapat, Filiszár büntetőjét azonban Bancsi kivédte. 87. perc: Szintén jobb oldali tá­madás gördült, Szőcs beadása után Por állította be a végered­ményt, 3:0. A mezőnyben eljátszogatott a lábodi csapat, amelynek csatárai azonban kevés helyzetet teremtet­tek, vagy ha igen, akkor azt el­hibázták. a vendégek kevés hely­zetükből érték el nagyarányú győ­zelmüket. Lelkileg összetört, fá­radt csapat benyomását kelti a Lábodi MEDOSZ. Jók: Bancsi, Ka­kas, Potó, Sonkoly, Garamvári, ül. Hadi, Luczek. * * * További eredmények a Délnyu­gati csoportban: Dombóvári Szö­vetkezeti SK—Baja 2:0, Sárbogárd —P. Steinmetz 0:0, Pécsi Porcelán —Pécsi BTC 1:2, BEAC—Nagy ma­ny ok 3:0, Bonyhád—Mohács 2:0. NYUGATI CSOPORT Sárvár—Marcali 1:0 (1:0) Sárvár, 100 néző. V.: Soós F. Sárvár: Himer — Szöllősi. Vö­rös, Kovács, Hábeller, Markovics, Németh II., Németh Hl., Rozmár, Bognár, Németh I. Edző: Tölgyesi József. Marcali: Bácsi II. — Ri­gó, Szántó H., Polgár, Szűcs, Ko­si, Fújsz, Lőrincz, Lázár, Pro- szenyák, Bácsi L Edző: Bősz Adám. A 33. percben dőlt el a mérkőzés sorsa a hazaiak javára. A 16-osról rúgtak szabadot a hazaiak, Kovács a sorfal mellett megtalálta a rést, s lövése nyomán a labda a jobb felső sarokba vágódott, 1:0. Jó játékot, izgalmas mérkőzést hozott a találkozó. A marcali csa­pat teljesen egyenrangú ellenfele volt a hazai együttesnek. Helyzete Is legalább annyi volt a Vörös Meteornak, mint a Sárvárnak. A látottak alapján a Marcali VM az egy'1: rászolgált volna. Jók: Vörös, Kovács, Hábeller, ill. Bá­csi II-, Szám II., Proszenyák. * * * További eredmények a Nyugati csopo-íban: Szombathelyi Dózsa— Nagykanizsai Sáska 4:0. Merész- jev SE—Nagykanizsai Dózsa 1:2 Katona .t. se—Zalaegerszegi Dózsa 0:1, SZSE—Celldömölk 2:2, MÁV Nagykanizsai TE—Szombathelyi Vasas 2:0, Zalaszentgrót—Tapolca Keszthely—Kőszeg 0:0. NB in Nyugati csoport: NB ül Délnyugati 1. Pécsi BTC 2. Bonyhád 3. Barcs 4. D. Szöv. SK 5. P. Volán P. Steinmetz SE Dunaújváros 8. DVSE 9. P. Porcelán 10. PEAC 11. Nagymányok 12. Moháös 13. Sárbogárd 14. Baja 15. Lábod K. Vasas csoport: 3 3 __ __ 6:2 6 3 2 1 — 4:0 5 3 2 1 — 3:0 5 3 1 2 — 3:1 4 3 2 .— 1 4:2 4 3 1 2 — 2:1 4 3 2 — 1 4:2 4 3 2 — 1 4:3 4 3 1 1 1 3:3 3 3 1 — 2 3:3 2 3 1 — 2 3:5 2 3 — 2 1 1:3 2 3 — 2 1 1:3 1 3 — 1 2 1:4 1 3 — — 3 1:6 — 1. Z. Dózsa 2. Kőszeg 3. Sz. Dózsa 4. N. Dózsa Tapolca 6. Körmend 7. MAVMTE 8. SZSE Katona SE 10. Keszthely Sárvár Mereszjev SE 13. Nk. Sáska 14. Sz. Vasas 15. Zalaszentgrót 16. Celldömölk 17. Marcali 3 2 1 — 3:1 5 3 1 2 — 1:0 4 3 1 2 — 6:2 4 3 1 2 — 4:3 4 3 1 2 — 4:3 4 3 2 — 1 6:5 4 3 1 1 1 3:2 3 3 — 3 — 4:4 3 3 1 1 1 3:3 3 2 — 2 — 0:0 2 2 — 2 — 2:2 2 3 1 — 2 5:5 2 2 1 — 1 4:5 2 3 — 2 1 1:3 2 3 — 2 1 0:1 2 3 — 1 2 5:8 1 3 — 1 2 2:6 1 Asztalitenisz NB I A BEAC legyőzte a kaposvári női csapatot BEAC—K. VASAS 14:11 Győztesek: Csáki (4), Ma­yer (3), Kovács (3), Kádár (2), Kerekes (2), ill. Horváth- né (4), dr. Vinczéné (4), Sze- reezné (3). NB II K. VASAS—GYŐRI ÉPÍTŐK 19:6 A győri találkozón a kapos­vári együttes fölényes biz­tonsággal nyert annak elle­nére, hogy a fiatal Hattának egyetlen mérkőzése Sem si­került. Meglepetésre Balázs elvesztett egy meccset, ő négyszer győzött, Ivusza, Nagy és Sére 5 partit nyert. NB III K. V. LOBOGŐ—K. KINIZSI 10:6. A kaposvári asztalitenisz rangadón Balogh jó játéká­val biztosan győzött a textiles csapat. Gy.: Balogh (4), Rák, Molnár, Forró (2—2), ill. Szá­lai (3), Kovács, Puska, Bár­di U. Szinte pontosan ugyanaz a mozdulat. Dr. Vinczéné (fent) és Horváthné (lent) igyekezett mindent megtenni, hogy sikerüljön a K. Vasasnak legyőzni a BEAC-ot. A két ver­senyzőnő egyenként négy-négy győzelmet aratott. Mint­hogy azonban rajtuk kívül csak Szereczné tudott három partit nyerni, így női csapatunk kikapott a nagyon fontos mér1-'-n. K ovácsné házmester a nagy emeletes ház­ban. Férje sofőr. Va­lamelyik környékbeli falucs­kából költöztek a kisvárosba. Tízéves fiuk, Wartburgjuk, két eladásra váró házuk, fa­lujukban szőlőjük, földjük, állatuk, a lepedők között százaskötegük van. Az emeleti új lakók fiatal házasok. A fővárosból érkez­tek két bőrönd könyvvel. A két asszony a bejelent­kezésnél ismerkedett meg, Tíz év van közöttük és még mi minden... Csodálkozva, a fölfedezés újdonságával figyelték egy­mást, bár igyekeztek felszí­nesen társalogni, ösztönösen érezve a változtathatatlan el­lentéteket. Valahányszor va­lami igazi beszédtémába kezdtek, sürgősen visszatán­coltak a másik értetlensége láttán. Gyakran találkoztak: lak­bért, villanyszámlát rendez­tekl A fiatalasszony ilyenkor láthatta, hogyan íratja alá a kisfiú az intőket, egyeseket. Csodálkozott, hiszen vele szí­vesebben beszélgetett, mint az anyjával, mert okos, ko­moly figyelemmel hallgatta őt a köniivekről. színházról, zenéről, a fővárosról. Elhatá­rozta, foglalkozik vele. És el­kezdődött a kínlódás. HALA *Odo figyelj a könyvre, ne dülöngéljenek a betűid, ne nyomd annyira a tollat, gon­dolkozz, mielőtt válaszolszfa így ment minden este, fél éven át. Év végén hurrá, hi­szen négyes bizonyítvánnyal büszkélkedhettek. Lehetetlen volt eldönteni, melyikük örül jobban. A következő tanév elején a fiatalasszony már fáradékony volt, sokat kellett pihennie, és hamarosan gyermeke szü­letett. A házmesterék kisfia ismét egyedül tanult. Ha a két asszony összefu­tott, most még gyorsabban igyekezett elköszönni egy­mástól, hiszen már a máso­dik szónál mindegyik csó­válta a fejét.-Hm. Gyerek mellett re­gényt olvasni! Ha gyereke születik egy asszonynak, an­nak már nem jut ideje ilyes­mire! És színházba menni, addig barátnőre bízni a ki­csikét! Hát milyen anya ma­ga? Bezzeg én az enyém mel­lől el nem mozdultam egy Négy megye képzőművészeinek tervei Grafikai műhely, kerámiai alkotótelep, mozgó kiállítások a falunak vészek gazdag munkatervé­ből. ­Több területi szervezettel kívánnak szoros, alkotó kap­csolatot kialakítani. így már az idei első félévben találko­zót terveznek az észak-du­nántúli és a dél-magyarorszá­gi területi vezetőkkel. A kap­csolatok révén cserekiállítá­sokat és tapasztalatcseréket is rendeznek. Nem kevésbé dédelgetett tervük, hogy továbbfejlesztik az egyre színesebbé és hasz­nosabbá váló jugoszláviai kapcsolatokat, folytatják a cserekiállítások beváit rend­szerét. S hadd soroljuk fel végül, csak címszavakban az egyes megyék terveiből a legérde­kesebb elgondolásokat: nem­zetközi kerámiai művészte­lep Siklóson; Mecseknádas- don a művésztelep felújítása; közös grafikai műhely; Vil­lányban alkotóház; kis ván­dorkiállítások összeállítása el­sősorban az állami gazdasá­gokba'és a tsz-ekbe, rövid is­meretterjesztő előadásokkal; külföldi szimpozionokkal való kapcsolat (pl. Csehszlovákia, Lengyelország, Jugoszlávia, Ausztria); képzőművészeti kapcsolatok Pécs testvérváro­saival (biennálék, kerámia, kisplasztika), valamint a ka­posvári tavaszi tárlat színvo­nalának tovább növelése. Tolnában tárlatvezető tanfo­lyam szervezése; Zalában az erők jobb összevonása, később művésztelep létesítése és a pályázatokon való intenzí­vebb részvétel, a felszabadulás 25. évfordulójára való előké­születek stb. A tervekkel kapcsolatban fölkerestük Martyn Ferencet, a szervezet titkárát. Megkér­tük, mondja el, melyik elgon­dolást tartja a legfontosabb­nak? — Ha hirtelen válaszolnom kell — mondotta —. elsőnek a grafikai műhely létesít se jut eszembe. Nagyon fontos dolog ez. Miről van szó tulaj­donképpen? Egy olyan mű­helyről — s néztünk is már helyet számára, elegendő egy közönséges pincehelyiség is —, ahol valamennyi grafiká­val foglalkozó vagy éppen azzal kacérkodó képzőművész megtalálhatja a sokszorosítás­hoz nélkülözhetetlen beren­dezéseket. Kőlapokat, sokszo­rosító gépeket. Ahol próba­nyomatok sokaságát lehet el­készíteni kőrajzból, linóleum­ból, rézkarcból. A sokszoro­sított grafika manapság hi­hetetlenül fontos terület: le­hetőséget nyújt, hogy tömeg­méretekben juttassuk el az emberekhez a műalkotásokat, méghozzá olcsón. Ehhez hoz­zá kell számítanunk a villányi szobrásztelepet, a tervezett kerámiatelepet, s azt, hogy ez utóbbit szeretnénk kiegés-í- teni zománcmunkákkal is. Egy nagy, összefüggő cent­rum kialakításáról van tehát szó. S nemcsak olyan érte­lemben, hogy a művészek több lehetőséget kapjanak az alkotáshoz, hanem úgy is, hogy _ a szobrok, kerámiák, szabadtéri zománcmunkák ki­jussanak az emberek elé. föl legyenek állítva a szabad ég alatt, hozzáférhetőek legye­nek; a vizuális élmény le­hetőségét gyarapítsák. Ez tá­volabbra néző, messzebb ve­zető folyamat lesz: eredmé­nyének majd az utcákon, a tereken, a középületek előtt, az emberek mindennapi éle­tében kell kamatoznia. Hallatna Erzsébet NÉPTÁNCEST A Magyar Képzőművészek Szövetsége dél-dunántúli te­rületi szervezete a szocialista képző- és iparművészet és a vizuális kultúra fejlesztésének társadalmi irányítója Pécs vá­rosban, valamint Baranya, Somogy, Tolna és Zala me­gyében. A nemrégiben újjáválasz­tott vezetőség munkaterve nemcsak oldalszámban terje­delmes, hanem tartalmában is igen gazdag, sokrétű. A te­rületi szervezet titkárául Martyn Ferencet, a Pécsen élő, ismert festőművészt vá­lasztotta meg a tagság; Pécs városi titkárnak Bizse Jánost, Baranyában Rétfalvi Sándor, Somogybán Szekeres Emil, Tolnában Lázár Pál és Zalá­ban Szabó Sándor került a megyei titkári funkcióba. A munkaterv egyik sarka­latos pontja — ez határozza meg majd a szervezet egész tevékenységét —, hogy a ve­zetés minden eddiginél de­mokratikusabb lesz. A kon- zultátív bizottság hivatott ezt biztosítani. Ennek tagjai a vá- laszott titkárokon kívül a szövetségi tagok, szám szerint hatan. A konzultatív bizott­ság a szervezet legfőbb ta­nácskozó testületé, minden felmerülő képzőművészeti problémát megtárgyal, hatá­rozatokat hoz, s azért minden esetben a lehető legjobb meg­oldást választotta-e, a tagság­nak felelős. A szervezet munkája termé­szetesen több oldalú. Egyfelől a területen élő festők, szob­rászok, iparművészek egybe- fogása, érdekvédelme, kiállí­tásainak rendezése, problé­máik megoldása a feladat. Mindenekelőtt az alkotómun­ka feltételeinek biztosítása itt a fontos — ennek érdekében a szervezet a kiállítóhelyisé­gek, közös műtermek, műhe­lyek és a műteremlakások el­osztása, létrehozása terén kí­ván többet tenni. Másfelől a szervezetre hárul az a társa­dalmi felelősség, hogy az adott terület képzőművészeti ellátottságát a maga eszkö­zeivel javítsa, ezért a tervek szerint a szervezet képvisel­teti magát a megyei tanácsok mellett működő vásárlási bi­zottságban és a megyei ta­nácsadó testületben. Harmadik legfőbb feladata a szervezetnek, hogy tagjai a képzőművészeti ismeretter­jesztésben tevékenyen közre­működjenek viták, előadások tartásával, kollektív műterem­látogatással. tárlatvezetéssel. Néhány részlet a képzőmű­pillanatra sem. Aztán minek ez a cifraság, kinek akar tetszeni, hiszen van már ura??« A leghevesebb vihar akkor tört ki, amikor kiderült, hogy a fiatalasszony ismét dolgoz­ni jár, a kicsit pedig bölcső­débe hordja. Eleinte próbált magyaráz­kodni, aztán később már csak mosolyogva köszönte a -törő­dést«, vagy elbúcsúzott. Egy reggel hóval teletömve találta a babakocsit. Aznap elkésett a munkahelyéről. Másnap is. Harmadnap már negyedórával korábban indult, számítva a kocsitisztoga- tásra. Mikor elmesélte férjé­nek, kiderült, hogy a lassan már megszokott hóadag a pinceajtajuk előtt is nap nap után ott van. Sokat vitat­koztak, hogy meg kellene les­ni, ki szórakozik velük, de a fölkeléssel így is mindig baj volt. Meg aztán — gondolták —, egyszer úgyis vége lesz ennek a havas télnek! Egy nap váratlanul, hajnal­ban utazott a fiatalasszony. A kapu alatt hajdani tanít­ványába ütközött. Farkassze­met néztek. Mindkettőjük ci­pője, ruhája telis-tele lett a fiú öléből lezuhanó friss, hó­val. Gombos Jolán Két testvéregyüttes néptánc­műsorát láttuk szombaton este a Latinka Művelődési Házban. A Csepel Táncegyüttes és a Somogy Táncegyüttes kapcso­lata korábbi keletű. Részben közös szereplésekből, részben abból adódik, hogy mind a két együttes koreográfusa és mű­vészeti vezetője Vida József. A műsort egy kivétellel az ő táncaiból állították össze, ezért bátran nevezhetnénk Vi­da József szerzői estjének is ezt az előadást. Ilyenformán egy bizonyos stílus érvényesült benne. Nekem tetszenek, mert művészi értékűek, esztétikai élvezet forrásai ezek a táncok, rajtuk egy tehetséges koreog­ráfus stílusjegyeivel. Az ere­deti motívumanyag — az ze­nei feldolgozás modern hang- zataival — változatos.. színes, új formákkal gazdagodva tel­jesedik egésszé egy-egy tánc­ban. A legjellemzőbbnek mégis a térformát érzem bennük. Gyors egymásutánban változó geometrikus vonalakra emlé­keztetnek Vida térformái. Kö­rök, átlók és egymásra merő­leges vonalak ellentétei: a fi­gurák és a kosztümszínek har­monikus változásai egészítik ki egymást bennük. Ezért tet­szenek. Előadásukra nézve azonban szükségesnek érzek néhány észrevételt. Annál is inkább, mivel a Somogy Tánc- együttes — utóbbi fejlődését ismerve — rendelkezik a tö­kéletesebb kidolgozás és elő­adás erőivel, lehetőségeivel. Mindenekelőtt a könnyed és biztonságos előadásmódban ve­hettünk észre különbséget a cse­peliek javára. Csárdáskompo­zíciójukban és a Két tánc, va­lamint a Látogatóban című lí­rai szépségű táncképekben különösen szembetűnő volt a lépések és forgások tökéletes pontossága, erőlködés nélküli ereie és lendülete. S ez az, amiben a Somogv Táncegyüt­tesnek még tovább kell lépnie. Különösen a már ismert Tánc­szvitben és a Virágénekek cí­mű szép lírai táncfüzérben éreztük ezt A vitathatatlanul nehéz lassú forgásoknál és rit­mikai váltásoknál gyakran úgy tűnt hogy a bájos, fehér kosz­tümös lánykar némelyik tag­ja buzgón keresi egyensúlyát jobbára végül is eredménnyel. Az egyöntetűségben, a moz­gáskultúra finomításában, a kecses tartás természetességé­ben akad még pótolnivaló itt A legénytáncok kidolgozása már csiszoltabb (Verbunk, ke­ményen, frissen: Botostánc). Ezekben viszont a túlkompen­zált erőteljesség csökkenti ép­pen az erő hatásfokát. A köny- nyedébb. erőlködés nélküli energikus mozgás nagyobb ki­fejezőerőt adhatna az egyéb­ként igen tetszetős, hatásos férfitáncoknak. Ahogyan ezt például a Nyírségi táncok és a Buzsáki fantázia előadásá­ban láthattuk a Somogy Tánc- együttestől. A vendég együttes említett erényei általában érvényesül­tek táncaikban. Kár. hogy Szendeff—Vida Cigánytáncá­ban a színpadot beborító bán­tóan sötétvörös fény miatt nem érvényesülhetett a kosz­tüm és a mozgás szerves funk­cionális egysége. Külön ki­emelném viszont a Látogató­ban című tánckép különös, megkapó szépségét, A búcsúz­ni vissza-visszafordulo me­nyecskék és a három szobor­alak a pusztában a néokölté- szet üde tisztaságát idézi. A Latinka Művelődési Ház kisegyüttesének előadásában több népzenei feldolgozást hal­lottunk Geibinger Sándor ve­zénylésével. A modern feldol­gozások (pl. Farkas Menyasz- szonybúcsúztató) szép, stílusos, kifejező előadása mellett Kü­lönösen feltűnő játékukban a múlt századi verbunkos zene karakternélkülisége; az elő­adásmód metrikus pontossága, a tempóvá!fások hiánya. Ró­zsavölgyi és Bihari művei több “rzelmi telítettséget, ám válást kívánnak. A műsort Szerecz József hangulatos összekötő szövege színezte. YV. E. 5 \

Next

/
Thumbnails
Contents