Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-04 / 78. szám

Ünnepi műsoros est a latinka Művelődési Házban \ (Folytatás az 1. oldalról) kaptunk, iszonyatos volt Az arisztokraták, a földbirtoko­sok, a gyárosok, a bankárok rendszere saomorú örökséget hagyott a felszabadult magyar népre. Rombadöratött, fe! per­zselt ország, háború pusztítot­ta, kétségbeesett, elcsigázott nép, éhség, Hitler rablóhábo­rúja oltárán bűnösein feláldo­zott félmillió magyar élet volt a hagyaték. Megyénk különösen sokat szenvedett, nagyok voltak a háborús veszteségeink. Az urak, akik a nemzetet belevit- 'tók az öldöklő háborúba, sa­ját bőrüket, vagyonukat men­tették, elmenekültek, a nép itt maradt Kevesen voltak azok, akik már akkor hittek abban, hogy ez az ország újra élni és vi­rulni fog. S népünk — a mun­kásosztály vezetésével — a kommunista pártot követve nélkülözésekkel és hallatlan nehézségekkel küzdve hősies munkát végzett. Felszámolta a középkorig feudális nagybirto­kot, államosította a gyárakat a bankokat, a bányákat, kihar­colta és megteremtette a pa­rasztsággal szövetséges mun­kásosztály hatalmát, a prole­tárdiktatúrát, Ezekkel a tet­tekkel megszűnt annak a lehe­tősége, hogy ebben az ország-* ban valaha is újra a burzsoá­zia, a tőkés rend kerüljön ha­talomra Hazánk csaknem minden négyzetméterén végigszágul- dott a (háború. A pusztítás nyomait magukon viselték a legkisebb tanyák éppúgy,' mint a falvak, a városok. Gigászi munkát jelentett az a tevé­kenység, amellyel eltakarítot­tuk a háborús nyomokat, be­tapasztottuk a háború szaggat­ta, tátongó sebeket A háború súlyos napjai után a kommu­nisták voltak az elsők, akik fel tudták ébreszteni a reménység lángját, akik. fennen hirdették, lesz magyar újjászületés, vi­rágzó ország a romok helyén, ’ s arra szólítottak föl minden magyar embert, hogy segítsen az ország újjáépítésében, az új élet megindulásában. S a hívó szó mindenütt segíteni, dolgozni akaró emberekre ta­lált. Nap nap után tűntek el a háborús nyomok, újraindult a termelés a lerombolt gyárak helyén, a földeken. Benépe­sedtek az iskolák. Az új forint ■ legyőzte a háború árnyékában leskeiődő inflációt. A gyárait fölépítése, a vasutak helyreál­lítása, a földek bevetése vol­tak népünk új harcának szín­terei. A lerombolt falak helyé­re újakat húztak a szorgos épí­tő munkáskezek, a folyó fölött új acélvázak ívelnek, békés ba­rázdák húzódnak a fcom’caitöl- csérek helyén, s a derékbatört fák helyén új lombok takarjak a frissen érő gyümölcsöt. Nemcsak a régit állítottuk helyre. Ennél sokkal többel gazdagodott az ország. Soha nem látott méretekben indult meg az iparosítás. Eddig nem képzelt mértékben emelkedett a mezőgazdaság termelése. Ha­talmas kulturális forradalom ment és megy végbe. Növek­szik a dolgozók életszínvonala. Hazánkban nincsenek herce­gek, bárók, nagytőkések, gyár­iparosok, nincs olyan réteg, melynek egy újabb pusztulás és világégiás, a, háború lenne az érdeke. Hazánkban nincs többé szava, joga, sem hazai, sem idegen tőkésnek. A gyár, a föld, a kultúra, a jog, a ha­talom, a munka gyümölcse a népé. Ha mindezt végiggondol­juk, egyértelműen csak azt mondhatjuk: érdemes volt a, 24 év minden küzdelme, é de­ines volt áldozatot hozni, ‘ a nehézségekkel megküzdeni. A hazánkban végbement válto- zásolcat egyetlen dátum szim­bolizálja: 1945. április 4. Nem véletlenül választottuk ezt a napot hazánk legnagyobb ün­nepének, ehhez a naphoz kö­tődnek új életünk minden, vo­natkozásai. E nappal adatott meg, hogy népünk saját kezé­be vegye sorsának intézését és a maga képére formálja át, teremtse még a valóban új, népi Magyarországot. Hogyan lehetett mindezt a történelmileg oly rövid, nem egészen negyedszázad alatt véghezvinni? — vetődhet fel a jogos kérdés. A magyaráza­tot ott kell keresni, ahol a megváltozott viszonyok gyö­kereznek. Az önzetlen barát­ságban, az elvtársi segítség- nyújtásban, a szovjet és a magyar nép új szövetségében. A magyar nép elsősorban a Szovjetuniónak köszönheti, hogy független, szabad és bé­kében élhet. A S----jetunió, a s zovjet emberek a vér- és életáldozaton túl mást is tet­tek értünk. Baráti kezet nyúj­tottak és segítettek abban, hogy új élet kezdődhessék szabad, demokratikus és szo­cialistaalapokon. A Szovjet­unió nekünk küzdőtársunk, támaszunk, és az is lesz min­dig. Hazánk a szocialista tábor országai közé csatlakozott és • büszkék lehetünk arra, hogy a béke védelmezői között em­legetnek világszerte bennün­ket Meggyőződésünk, hogy ma a világbéke legerősebb támasza a szocialista tábor lé­te, egysége, ereje. Ezért ál­landó feladatnak tekintjük a szocialista tábor és a nemzet­közi munkásmozgalom egysé­gének szüntelen növelését Kedves elvtársak, barátaink! Felszabadulásunk 24. évfor­dulóján jóleső érzéssel tekint­hetünk vissza a megtett útra és bizakodással nézhetünk a jövőbe. Az 1945 óta eltelt 24 év nehék es áldozatokat köve­telő harcok, a küzdelmes munka ideje volt a párt, a munkásosztály, az egész nép .számára, de mindenekelőtt nagyszerű eredményeket hozó idő volt, amely alatt népünk a kommunisták vezetésével pontot tett, tíz évszázados pa­naszok és sérelmek végére. Nagy volt az út, amit meg­tettünk, lelkesítőek azok a célok, amelyek előttünk áll­nak. Eredményeink azt bizo­nyítják, hogy jó úton járunk, annak ellenére, hogy a meg­tett út nem volt sima és gö- röfngytelen, sok volt a zökke­nő, tengernyi gond. Az MSZMP helyes és töret­len politikája, a szocializmust építő országok — e’sősorban a Szovjetunió — testvéri és önzetlen segítése biztosíték arra, hogy még nagyobb kö­vetkezetességgel és még ered­ményesebben haladjunk to­vább a szocializmus teljes fölépítésének útján. Fejlődé­sünk, további fölemelkedé­sünk biztosítéka, hogy még következetesebben folytatjuk pártunk és kormányunk be­vált politikáját, tovább szilár­dítjuk a párt és a nép egy­ségét, erősítjük azt az építő nemzeti egységet, azt az in­ternacionalizmust, kapcsola­tainkat a Szovjetunióval, amely minden eddigi és jövő­beni sikerünk záloga. Ezt kell megtennünk, ezek­hez az elvekhez kell hűnek maradnunk, hogy mindany- nyiunk javára mielőbb fel­épüljön a szocialista Magyar- ország. Éljen a magyar dolgozó nép! Éljen felszabadítónk, a Szov­jetunió! Éljen az örök szovjet—ma­gyar barátság! Éljen szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság! Ezután a Latinka Sándor Művelődési Ház irodalmi szín­pada, a Somogy Táncegyüttes és zenekara ünnepi műsorral tisztelgett a felszabadulás em­léke előtt. Vasvári István, Vá­ci Mihály, Kónya Lajos verseit Jánosi Katalin, Deutsch Tibor, Győri Attila és Mucsi Sándor tolmácsolta. Nagy sikere volt a Somogy Táncegyüttesnek, amely öt táncot mutatott be, s a zenekarnak, amely két önál­ló számmal szerepelt. Az alkalomhoz illő műsor az Internacionáléval ért véget. 4 Zászlóavatás a II. Rákóczi Ferenc iskolában Ünnepélyes csapa tgy ülésen emlékezett hazánk felszabadu­lásának 24. évfordulójára teg­nap délelőtt a kaposvári II. Rákóczi Ferenc Általános Is­kola 188-as számú Bottyámy János Úttörőcsapat. Az ünnep­ségen részt vett Varga Károly országgyűlési képviselő, a Ha­zafias Népfront megyei titká­ra, Balázs Nándor, a; városi KISZ-bizottság titkára, Urai Ferenc, a Somogy megyei AG- ROKER Vállalat igazgatója. Az ünnepi köszöntő után az úttörők behozták a csapatzász­lót és felcsendült az iskola énekkarának köszöntő dala. Szabó György, az AGRO- KER párttitkára ünnepi beszé­dében megemlékezett hazánk felszabadulásáról, majd az út­törőcsapat és az AGROKER KISZ-szervezetének kapcsola­táról beszélt. — Kedves kötelességnek te­szek eleget, amikor arról a kapcsolatról beszélek, amely az iskola és az AGROKER KISZ­szervezete között évekkel ez­előtt létrejött. A kapcsolat éveken keresztül gyümölcsöző volt, mert mindig az egymáson való segítést, a barátságot tar­tották szem élőt. Ez a jó szer­vezeti együttműködés vállala­tunk KISZ-szervezetének te­vékenységét is megalapozza é~ segítséget ad az útt "raknék az életre való felkészülésre. — Pajtások! Fogadjátok szeretettel KISZ-fia;taljaipk emlékzászlaját és tartsátok becsben, mint a barátság jel­képét. Az ünnepi beszéd után fel­hangzott a vezényszó: — Fogadás balról! Az úttörők tisztelegtek és Hifíner Mária, az AGROKER KISZ-tifkára átadta a csapat­nak az emlékzászlót. Az úttörőcsapat tagjai iro- dálmi műsorral emlékeztek az évfordulóra. Ezután Bódy La- josné, az úttörőcsapat vezető­je oklevelet adott át azoknak a pajtásoknak, akik a városi ta­nulmányi vetélkedőn, jó ered­ményt értek el. A csapatgyű­lés előtt három kiemelkedő munkát végző őrsvezető dicsé­retben részesült Az ünnepélyes csapatgyülés után az AGROKER-nél válla­lati ünnepséget tartottak fel- szabadulásunk emlékére. Az ünnepségen a Bottyán János úttörőcsapat is részt vett és emiókrnűsart adott H. HL t HUSZONNÉGY ÉV A szép jubileumok egész sora van már mögöttünk. Néhány hónappal ezelőtt ünnepeltük ‘a Kommunis­ták Magyarországi Pártja megalakításának ötve­nedik évfordulóját két héttel ezelőtt volt fél évszázada a Tanácsköztársaság kikiáltásának, s most az ünnepi lánc újabb szemeként felszabadulásunk 24. évfordulóját kö­szöntjük. Nem az ünnep mondatja, hanem a történelem, hogy a három évforduló között nagyon szoros a kapcsolat. Hiszen 1945. április 4-én az a negyedszázados ábrándkép vált va­lóra, amelynek szép látomását éppen a kommunisták, az új forradalmi párt katonái villantották fel, a szabad, függet­len életet vágyó magyar nép előtt. S az a nép hozta el hozzánk a szabadságot, amely annak idején' példát és nagy segítséget adott a forradalmi harcok megvívásához, s amely- lyel népünk legjobbjai már 1917 és 1919 dicső napjaiban örök barátságot kötöttek. De sokszor elmondták 1919 hősei, bízva és remény­kedve a Horthy-rendszer negyedszázada alatt: »Ami most nem sikerült, egyszer még megvalósul. Lenin fiai eljönnek hozzánk, hogy kivirágozzék a második magyar Tanácsköz­társaság.« A fehér megtorlás, a kétségbeesés éveiben ez volt az erőforrás, az erkölcsi eszme támasza a harc folyta­tásához. A kommunista harcosok, a haladó emberek ná­lunk is a szovjet nép gyarapodásából, növekvő epéjéből, tekintélyéből merítették a biztatást bátor harcaikhoz. Ma már csak döbbenetes emlék a Horthy-fasizmus ne­gyedszázados uralma. Lazító, emlékeztető múlt, amelynek idézésekor az ‘idősebbeknek ökölbe szorul a keze. Az azóta felnőtt fiatal generáció talán nem mindig érti ezt az in­dulatot, gyakran hitetlenkedve hallgatják, mit. éltek át a gyászos esztendők alatt a dolgozó nép igaz ügyének kato­nái. Idegen számukra a nyomor, az éhezés, a bujkálás, a bátrak föld alá szorított kegyetlen élete. Pedig valóság volt »Véres és kegyetlen valóság, hiszen az a rendszer tizenkilenccel szembeni izzó gyűlöletéből fo­gant. A kommunista eszmélt a magyar nép 133 napos sza­bad életének retorziójaként jött létre. így a bosszúból és gyűlöletből kiserkent rend lénye, természete és céljai sze­rint 25 éven át üldözte, bebörtönözte és bitófára húzta az igazságot. Lényéből fakadt az is, hogy a Szovjetunió elleni gyilkos háborúba hajszolta népünket. A reakciós mámor nem ismért határt Az urak úgy látták, hogy Hitler Moszk­va felé özönlő hordái nyomán ütött a kommunizmus órá­ja. S Horthyék ott akartak lenni az osztozkodásnál, tized­szer, századszor is törleszteni akartak tizenkilencért. A szovjet népet azonban keményebb anyagból gyúr­ták. Az eszméhez, a párthoz hűséges, a hazáját izzón szerető nép állta a sarat, visszaverte a be­tolakodókat. S Lenin népének 1945-ben arra is volt ereje, ami 1919-ben nem sikerült: a régi fegyvertársaknak elhoz­ták a megígért segítséget. Ügy jöttek Magyarországra, mint régi szövetségesek, bajtársak, akik nem felejtették el a Lenin zászlai alatt velük együtt harcoló százezer magyart és a Magyar Tanácsköztársaság katonáival kötött fegyver­barátságot. Azóta mind erősebben érezzük és tudjuk, hogy valóban az életet hozták el nekünk. Az életet, a szabadságot,, a füg­getlen alkotó lét lehetőségét és örömét. És segítettek, hogy élni tudjunk e lehetőségekkel. 1919 felejthetetlen forradalmát 133 nap után vérbe foj­totta az ellenség. Az 1945-ben elnyert szabadság viszont negyedszázados jubileumához közeleg. Amit akkor a nagy­szerű Harc fiai nem válthattak valóra, a mostani 24. sza­bad esztendőben megteremtette a hazára talált nép. Nehéz volna felsorolni iá 24 év építkezéseinek, alkotásainak a so­rát. Büszkén mondhatjuk, hogy leraktuk az új, szocialista haza szilárd alapjait. A gyár uraivá nőtt munkások öntu­data és magas felelőssége, a falut átformáló, vele együtt alakuló és gyarapodó parasztság szocialista honfoglalása, az élét és a munka célját, értelmét meglelő értelmiség mind színvonalasabb szellemi produktumai jelzik szabadságunk tartalmának tényeit. Az eltelt 24 év nem volt végig diadalmenet. Nehezebb, felelősségteljesebb utat aligha tett meg valaha is történel­me során népünk. Küzdelmek, gondok, örömök és balsike­rek váltották egymást a nagy munka sodrában. Néha na­gyon Is magasra csapott a remények tüze, s volt, amikor — 1956 zűrzavaros napjaiban — már-már veszni látszott a cél. De az új élet varázsa, az új életet mindinkább meg­kedvelő és azt vállalaté emberek akarata, a harc élén álló párt népéhez való töretlen hűsége, az ellenforradalom leverése után kibontakozó leninista politika végül is meg­teremtette a szocializmust építő haza sziláéi és bensősé­ges rendjét. A szabadságot a jó barátok hozták el 24 évvel ezelőtt. De a szocializmust építő Magyarországot — az ő segítségükkel — mi magunk teremtettük meg, az egész nép akarata szerint. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS a Marxismus—Leninismus Esti Egyetem 2 éves ssakosító tanfolyamaira A Magyar Szocialista Mun­káspárt Somogy megyei Bi­zottsága az 1969/70. tanévre felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem 2 éves szakosító tan­folyamaira filozófia, szocia­lizmus politikai gazdaságtan és a nemzetközi munkásmoz­galom története szakon. A szakosító tarlfolyam hall­gatói eredményes osztályvizs­gák után a marxizmus mind­három ágából államvizsgát tehetnek és a 17/1963. VII. 2. sz. kormányrendelet értel­mében főiskolai oklevelet nyerhetnek. A jtanév szeptember 1-től júniüs 30-ig tart. Minden tan­folyamon hetenként foglalko­zást tartunk (előadás, osztály- foglalkozás), melyen a megje­lenés kötelező. A felvételi vizsgák ideje: 1969. június 1-től 15-ig tart Felvételüket kérhetik, akik egyetemi és főiskolai végzettséggel rendelkeznek, akik elvégezték a marxizmus— leninizmus 3 éves tagozatát, vagy ennek megfelelő felké­szültséggel rendelkeznek. Va­lamennyi tanfolyamra párton- kívüliek is kérhetik felvéte­lüket. Nem kérheti felvételét, aki más egyetem, iskola stb. hallgatója. A pályázat a városi és a já­rási pártbizottságokon, vala­mint az MSZMP Somogy me­gyei Bizottsága Oktatási Igaz­gatóságán (Kaposvár, Beloian­nisz u. 18. sz.) beszerezhető kérdőív alapján történik. A pályázatot az oktatási igazga­tóságra kell küldeni 1969. má­jus 5-ig. A felvételhez szüksé­ges a munkaadó és a pártalap- szervezet ajánlása. A pályá­zathoz orvosi igazolást kell csatolni. MSZMP Somogy megyei Bizottsága SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. április 4.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents