Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-01 / 75. szám

flz élet parancsára

A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé március 17-én Budapesten ülésezett. A találkozóról kiadott közlemény, a felhívás Európa népeihez a világ érdeklődésének középpontjában áll. Az AFP francia hírügynökség Budapestre küldött különtudósító- ja, Jean Vincent így fogalmazott jelentésében: »A felhívás hivatalos szövege élénk figyelmet kelt azért is, mert vezérfonala három szóban foglalható össze: Európa, enyhülés és egymás mellett élés.«

A világsajtó bő teret szentel a Varsói Szerződés belső felépítésére vonatkozó résznek is. Mit is mond a közlemény? »A politikai tanácskozó testület meghallgatta az egyesített fegyveres erők főparancsnokának jelentését azokról az intézkedésekről, amelyeket kormányaik jóváhagyásával a honvédelmi miniszterek dolgoztak ki. Az ülésen a tagállamok részletesen megvizsgálták és egyöntetűen jóváhagyták a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi minisztereinek bizottságára vonatkozó határozatokat — az egyesített fegyveres erőkre és az egyesített parancsnokságra vonatkozó új határozatot — és más okmányokat, amelyek célja a Varsói Szerződés védelmi szervezete fölépítésének és irányító szerveinek további tökéletesítése.«

Mi értendő ezen? Milyen hatáskört és feladatot kapott a honvédelmi miniszterek bizottsága? Az elfogadott katonai okmányokat hosszas előkészítő munka előzte meg. Jakubovszkij marsall, az egyesített fegyveres erők főparancsnoka a múlt évben kétszer is tárgyalt a tagállamok vezetőivel. Tavaly szeptemberben két napot töltött Budapesten. Tárgyalt a párt és a kormány vezetőivel, október 29-én pedig Moszkvában találkoztak a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszterei. Ezek a megbeszélések és értekezletek készítették elő végső fokon a március 17-i budapesti csúcstalálkozót. A honvédelmi miniszterek pártjaiktól és kormányaiktól kapott felhatalmazás alapján tárgyalták és képviselték a tagállamok álláspontjait — igy Czinege Lajos honvédelmi

miniszter a magyar álláspontot — a Varsói Szerződés Szervezetének erősítésével és korszerűsítésével kapcsolatban.

A budapesti ülésen a tagállamok részletesen megvizsgálták és egyöntetűen jóváhagyták a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi minisztereinek bizottságára vonatkozó határozatokat. Katonapolitikai tanácskozó szervről lévén szó nyilvánvaló, hogy elsősorban a hadseregek fejlesztésével, a közös parancsnokság tevékenységével, új technikai eszközök fejlesztésével és bevezetésével foglalkoznak. A honvédelmi miniszterek bizottságának tagja a Varsói Szerződés mindenkori főparancsnoka. Rendszeresen tanácskoznak majd. Az értekezletek napirendjét minden esetben közösen állapítják meg, s ez azt is jelenti, hogy minden olyan téma asztalra kerülhet, melyet az illetékes honvédelmi miniszter fontosnak tart. A honvédelmi miniszterek bizottsága jelentős szerepet tölt be a politikai tanácskozó testület üléseinek előkészítésében 'is. E bizottság létrehozása korszerűsíti a Varsói Szerződés Szervezetét.

Tizennégy évvel ezelőtt hívták életre az európai szocialista országok a Varsói Szerződést. Akkor a katonai erő megegyezett a második világháború végén meglévő erővel, sőt szervezése jés fölépítése csaknem azonos volt. Az a technikai forradalom, amely végigsöpört Európán, illetve az egész világon — magával hozta a hadügy forradalmát is. A Varsói Szerződés tagállamai tehát lépést tartottak a gyors fejlődéssel, a szervezeti fölépítés korszerűsítésével is. Az agresszív Északatlanti Szerződés — a NATO megalakulásától fogva feszített ütemben fejlesztette és fejleszti tagállamai hadseregeit. öt évre előre meghatározott költségvetése, politikai, gazdasági, sőt mi több, hadszíntérelőkészítő terve is van. A NATO-tanácsülés — amelyet 1968. novemberében tartottak Brüsszelben — záróközleményének 8. paragrafusa a többi között leszögezi: (szó szerint idézem az okmányt) "A NATO-erők minőségét, ütőTöbb megbecsülést érdemelnek

Az öregek sorsa egész társadalmunk ügye Az állam sokat segít rajtuk. Közülük még sokan dolgoznak a termelőszövetkezetekben. Ám, ha ezek az emberek elérik a nyugdíjkorhatárt és kiesnek a termelésből, némelyik gazdaságban hamar megfeledkeznek róluk.

Göllén a tsz-irodában találkoztam Hídvégi Jánossal, aki néhány éve betegség miatt sokat veszített hallásából. A magányos bácsi 67 éves de idősebbnek látszik. Feleségét két éve temette el, azóta egyedül él.

Háza és udvara rendes, de a tető bizonytalanul imbo- lyog, ha el-elkapja az erős északi szél. Minden télen tele a padlás hóval. A tsz 1963- ban javított valamit rajta, de a tetőt most is csak a lécek tartják össze. Hídvégi bácsi az öregégi járadékból, a háztájiból, illetve a földjáradékból él, s a Vöröskereszttől kap évente két-háromszáz forintot. Hozzátartozója nincs, csak második feleségének lánya gondol néha rá.

Még mostohább körülmények között él Kóbor János. Neki már két éve az istálló a »hálószobája«. Télen csak a tehenek melege óvja a nagy hidegtől. Kóbor bácsi a nyolcvannegyediket tapossa. Ahogy beszélik, rendkívül szorgalmas, a sorsával mégsem törődnek. Egyesek kihasználják. Megtörtént, hogy hetekig segített valamelyik családnak építeni, köszönömért...

Ezek az idős emberek több, hasonló körülmények között élő társukkal együtt valamikor a tsz-ben dolgoztak, ök is ott voltak a szövetkezet alapjainak lerakásánál. Talán az ö érdemük is, hogy a göllei tsz szép eredményeket ért el. Ha egy kicsit többet gondolnának rájuk, jobban segítenék őket — elviselhetőbbé tehetnék hátralevő napjaikat.

K. V. J.

képességét és felvonulását mind a katonai állomány, mind a hadfelszerelés tekintetében meg kell javítani, hogy a NATO-erők olyan képességre tegyenek szert, amilyenre csak lehet.« »A tartalékos erők minőségét szintén meg kell javítani és alkalmazhatóságát növelni kell a gyors mozgósításra« —• szögezi le a NATO-tanácsülés brüsszeli nyilatkozatának 8. paragrafusa.

A budapesti ülésről nyilvánosságra hozott közleményben foglaltak számunkra és mások számára is sokat mon- dóak. A párt- és állami vezetők kétoldalú megbeszéléseiken már korábban konzultáltak a teendő lépésekről, a Varsói Szerződés Szervezete fölépítésének és irányító szerveinek a megváltozott körülményeknek megfelelő tökéletesítéséről. A Budapesten megtartott ülés elnöki tisztét betöltő Alexander Dub cek — hogy a csehszlovák delegáció vezetője e-’-nököl Budapesten, ezt már egy évvel ezelőtt a szófiai ülésén 'eldöntötték — zárónyilatkozatában beszélt arról, hogy a Budapesten elfogadott dokumentumok »elő fogják mozdítani a jelenlegi helyzet javulását, elsősorban annak révén, hogy tisztáznak és pontosan körvonalaznak egyes, e téren kellőképpen meg nem oldott kérdéseket fokozzák egyes országok részvételét a Varsói Szerződés feladatainak megoldásában és az egyesített fegyveres erők parancsnokságában.«

Megerősödött a tagországok részvétele a vezetésben. Minden országban van helyettese a főparancsnoknak. A helyetteseket a tagországok kormányai, illetve honvédelmi miniszterei jelölik ki. Erősödik a kollektív törzskari munka. A budapesti ülésen határozták el egy olyan bizottság létrehozását is, amelynek feladatai közé tartozik a haditechnikai gyártás és fejlesztés, a gyártási technológiák korszerűsítése, a nemzetközi kooperáció tökéletesítése.

Mindebből látható, hogy a Budapesten hozott határozatok jelentősen hozzájárultak a Varsói Szerződés Szervezetének erősítéséhez és korszerűsítéséhez. Persze, a korszerűsítést nem szabad befejezett tényként kezelni. Az élet pa- rancsolóan veti föl az állandó tökéletesítés feladatát, azt. hogy ez a tizennégy évvel ezelőtt megalakított védelmi katonai szövetség a nap minden percében hivatása magaslatán álljon.

Bcreczky Gyula

ÖTVEN ÉV MÚLVA

Emlékek, barátok között

— Otthon, Moszkvában a fiaimnak kicsi korukban és később is sokat meséltem Magyarországról. Minden kis helyről, ahol jártam, harcoltam valamikor. Meséltem, mert nem gondoltam, hogy egyszer ismét elmehetek harcos ifjúságom színhelyeire. Mesélni könnyű volt, sőt megnyugtató. De találkozni az emlékekkel, a még élő elvtársakkal, barátokkal jó és megrázó egyszerre. Minden föltámadt bennem. Felszakadtak a soha be nem gyógyuló sebek, néha szóhoz sem tudtam jutni az érzéseimtől...

A szállodai fotelokban ültünk le Pusztai Gazda Jenővel. Tudtuk, nagyon fáradt, szívesen egyedül maradna friss élményeivel, ő mégis fogadott bennünket. El akarja mondani örömét, úgy érzi most tényleg mesélnie kell. Talán soha nem mondhatja az utódoknak így el az ötven évvel ezelőtt történteket és találkozásait féltve őrzött emlékeivel.

Pusztai Gazda Jenő, a La- tinca-század egykori parancsnoka a Tanácsköztársaság fél évszázados jubileumi ünnepségeire érkezett Magyarországra. A megyei pártbizottság vendégeként az elmúlt napokban több somogyi községbe, a Tanácsköztársaság somogyi »harctereire« látogatott.

— Elindulásomkor Izgultam egy kicsit, idegen lesz az ország, ismerőseim már nem élnek, én is ötven éve nem jártam szülőföldemen. Aztán az, ahogy például Siófokon a Kőolajvezeték Vállalatnál fogadtak, igazolta: fölöslegesen izgultam. Úgy éreztem, mintha azokkal szorítottam volna kezet, akik ötven évvel ezelőtt elkezdték a munkát. Megerősítették bennem az érzést: 1919-ben nem vertek le bennünket, csak félbeszakították a munkánkat. A mai fiatalok ugyanolyan elvhűséggel, lendülettel és lelkesedéssel dolgoznak, mint mi tettük azt fél évszázada. Örülök, hogy a magyar nép ma is hazafias és internacionalista. Latinca Sándor szerény, csendes és mégis harcos, határozott egyénisége miatt nemcsak elvtársam, hanem példaképem is volt.. Most sok Latincához hasonló erős akaratú emberrel találkoztam utam során.

— Merre járt még kedves feleségével, Maria Gazda Iva- novnával együtt?

— Nagyatádon és Berzen- cén voltunk. Nagyatádon a járási pártbizottság adott fogadást a tiszteletünkre. Ott találkoztam két elvtársammal, akik 1919-ben vörösőrök voltak. Az egyik például egy olyan lefegyverzett katona volt, akinek annak idején én adtam vissza a fegyverét, amikor egy szakasszal egy éjszaka alatt levertük az ellenforradalmárok lázadását. Bárzenéén 1919-ben hat napot tartózkodtunk. A tanácskormány lemondása után itt vártuk a segítséget, itt várta a Latinca-század ugrásra készen az újabb támadás, úju- lás hírét. De nem jött. Most megnéztük azokat a helyeket, ahol a század élt; a hidat, hhol a jugoszlávokkal találkoztunk és visszautasítottak bennünket. Régi berzencei veteránok társaságában látogattunk abba a házba, ahol az utolsó gyűlést tartotta a század.

A Balaton-partot is körülutaztuk, Hévízen megfüröd- tünk. Csodálatos a tó, még azóta sem láttam ilyen sok színben játszó vizet.

Pusztai Gazda Jenő arcáról eltűnt a fáradtság. Átszel- lemülten mesél, most is — mint mindig — pontosan, szép magyarsággal.

— Igazán meglepetés volt számomra találkozni Somogyi Pállal. Vele voltam együtt a Latinca-században, együtt vertek a börtönben is. Találkoztunk életünk - során Budapesten, , Pécsen és

Moszkvában, rólam egyik

0 1950-ben írt

könyvében.

Tudtuk, hogy somogyi körutazása során Puszjai Gazda Jenő kiment a Néráasdi erdőbe is, hogy kortársai, elvtársai, barátai emlékhelye előtt még egyszer fejet hajtson. Amikor erről kérdeztük, nehezen válaszolt.

— Nem tudok én erről beszélni. . Megpróbáltam, de ez az élmény több annál, mint hogy szóljak róla. 1906-ban szamócát szedni jártunk az illatos erdőbe. Szamócát szedni viszonylag békében. Azóta sem jártam itt, de a mellettem levő cellából vitték el őket azon a szörnyű éjszakán. Őket, drága elv társaimat...

— Élményein kívül mit visz haza, Moszkvába?

— Amikor 1923-ban emigráltam, kezemben egy gyűrött újságpapírban az anyaföld egy rögöcskéje volt. A kertünkből vettem. Most is szeretett szülőföldem egy darabjával utazom Vissza Moszkvába. Ki tudja, látom-e még. De magammal viszem a sok felejthetetlen emléket, mosolygó arcot, biztató vagy hálatelt kézszorítást. Nyugodt napjaim megszinesitői. S ezekért őszinte köszönetemet, tiszteletemet hagyom itt Somogy és Kaposvár dolgozóinak.

Bán Zsuzsa

Együtt a helyes úton

A zárszámadások alkalmával iok faluba eljutottam. Ahol jártam, megelégedett arcú emberek-* kel találkoztam. Jól emlékszem még Nagybajomra. Egy munkanapra hatvanegy forint kilencven fillért fizettek a múlt évben. Jelenleg 1018 ember dolgozik szövetkezetükben a bedolgozókkal együtt. A vezetők arról beszéltek, hogy az emberek tömegesen kérik

Forradalmi krónika

1919. ÁPRILIS l-TŐL 14-IG

1. Szocializálták a Kaposvári Azbeszt-, Pala- és Cement- áru Gyárat.

3. Szocializálták Kaposvár közüzemeit (villany-, víz- és csatornamű).

3. Két teljes zászlóaljat fegyvereztek föl a vörös zászló alatt

S. Rendelet a 100 holdon felüli nagybirtok kisajátításáról.

S-4- A kaposvári járásban 44 termelőszövetkezet alakult 55 350 kát. hold területtel, 1809 taggal. Április 3-án alakultak: a somogysárdi (2), a bodrogi (2), a várdai, a jákói (2), a kiskorpádi (2), a hencsei, a bárudvar- noki (2) és a toponári termelőszövetkezetek. Április 4-én alakultak: a nagybajomi (7), a jutái, a kaposúj- laki, a csombárdi, a kaposmérői, a kadarkúti (3), a bőszénfai, a gálosfai, a hajmási, a kaposkeresztúri és a mosdósi (2) termelőszövetkezetek.

4. A 44. dandár kötelékében már négy zászlóalj szerveződött.

4. A háromtagú direktóriumot négy tagra bővítették (Tóth Lajos, Peinhoffer Lajos, Latinca Sándor és Schneller Béla).

4. Vikár Béla levelet írt a direktóriumnak Kaposváron feállítandó népegyetem ügyében.

5. Államosították a csurgói lengyárat.

5. A Somogy megyei direktórium délután 4 órakor tartott ülésén a Forradalmi Kormányzótanács rendelete értelmében átalakult a megye választási bizottságává. Megállapította az egyes községekberi megválasztandó helyi tanácsok tagjainak létszámát, továbbá az egyes járások lakosainak arányában a járások által a járási és a megyei tanácsba küldendő tanácstagok számat. Elhatározta, hogy a járási munkástanácsok intéző bizottságában 11 tag, a megyei munkástanács intéző bizottságában 28 tag foglaljon helyet.

6. Szocializálták a lábodi keményítőgyárat.

6. A járási népbiztosok utódai a járási politikai megbízottak lettek.

7.

7.

8.

9.

10.

12.

12.

12.

14.

Somogy megye direktóriumának egyetlen ülésén — többek között — Kaposvár lakásépítkezésének ügyét is tárgyalták.

Tanácsválasztások Magyarországon.

A kaposvári gimnázium 30 felső osztályos tanulója belépett a Vörös Hadseregbe.

Megkezdődött Kaposváron a lakóházak államosítása. Megalakultak a csurgói, a barcsi, a kaposvári, a lengyeltóti és a nagyatádi járási munkástanácsok. Meglakultak az igali, a marcali és a tabi járási munkástanácsok és a kaposvári munkástanács.

Külföldi újságírók és fővárosi vendégek — köztük Móricz Zsigmond — érkeztek Somogy megyébe a termelőszövetkezetek tanulmányozására.

A Forradalmi Kormányzótanács elrendelte a helyi tanácsok művelődésügyi osztályának megalakítását.

A megyei munkástanács megalakulása. Az ülést Schneller Béla nyitotta meg. A jegyzőkönyv vezetője Tóth József és Szalma István volt. Az ülésen dr. Hamburger Jenő földművelésügyi népbiztos mondott beszédet A megyei munkástanácsra 220 000-en adták le szavazatukat. Az országos tanácsba küldendő tagok megválasztásánál a szavazatszedő bizottság tagjává választották: Bállá József elnököt, Magyar Mátyást és Somogyi Gézát A munkástanács első ülésének későbbi időpontjában a bizottságba választották meg Lukics Ádámot és Torma Istvánt. Az országos tanácsba küldendő tagok ajánlására 5 tagú jelölő bizottságot választott a megyei munkástanács. Elnöke: Szabó Károly, tagjai: Győrfi Antal, Egerszegi János, Kovács Pál és Somogyi Ferenc voltak. Megválasztották a megyei munkástanács 28 tagú intéző bizottságát. Elnök: Schneller Béla. Alelnök: Bállá József és Szalma István. Intéző bizottsági tagok: Lucz Mózes, Kovács Miksa, Latinca Sándor. Peinhoffer Lajos, Tóth Lajos, Magyar Mátyás. Klémens Béla, Győrfi Antal, Zónik István, Egerszegi János, Szabó Károly, Megyerdi Antal, Gur Aurél, Gerő Manó, Hudrn László, Potó János, Steiner Pál (Kaposvár), Ruppert József (Igái), Zóka Imre (Nagyatád). Ádám János (Iharosberény), Kovács Pál (Nagybajom), Somogyi Ferenc (Tab), Gedra Pál (Lengyeltóti). Kovács Sándor (Marcali).

felvételüket tagnak. Legutoljára is 30 ember lepett a közös Útra.

A fejlődés lemérhető. Lemérhető a technikai oldalát tekintve, de emberileg megközelítve is. Általában arról beszéltek, hogy a fegyelmezést ritkán kell alkalmazni. A munkamorál lényegesen javult. Az emberek látják, hogy érdemes dolgozni. A szigorúan vett anyagi érdekeltségen kívül a közös tevékenység hatása is érezhető ebben. A termelőszövetkezet tagjai megtanultak odafigyelni egymásra, a másik problémájához, bajához orvoslási szándékkal közeledni. Közgyűlési hozzászólásaik n'ár nem korlátozódnak egyéni ügyeikre, egyre inkább a közös érdekét figyelembe vevő javaslataikat mondják el. Sokszor vitába is szállnak önös érdekeket hangoztató tagtársaikkal. A bizakodás, a jövőbe vetett hit leolvasható arcukról. Legtöbb helyen a vezetőség és a tagság kapcsolata ezen a bizalmon alapul. Egyik faluban egy idősebb tsz-tag arról panaszkodott, hogy fél attól, nehogy egyik vezetőjüket jó munkája miatt »kiemeljék« és nagyobb helyre csábítsák.

A jó közérzet alapja a kölcsönös megbecsülés. Új hagyományok születnek szemünk láttára. A tagság sok helyen ajándékkal kedveskedett a volt munkatársaknak, a nyugdíjba vonulóknak. Tudok olyan falvakról, ahol nőnapon vacsorával vendégelték meg az asz- szonyokat. Nem üres formulák, kötelező jellegű összejövetelek ezek; emberi melegséggel telített esték. Bizonyítják ezt az emlékektől még ma is gyanúsan csillogó szemek. Jól eszembe vésődtek az egyik idősebb néni megható sorai erről az ünnepségről.

Valami új, a paraszti életben soha nem tapasztalt egység van kialakulóban munkát és emberséget egyaránt tekintve. Egyik elnök arról beszélt, hogy már jelentkeznek az első fecskék a városból szülőfalujuk szövetkezetébe visszataláló fiatalok. Eljutottunk oda, hogy a legtöbb tsz ma már jelentős vonzóerőt tud kifejteni az emberek szemében.

Olvasom, hogy »az ország mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek taglétszáma egy év alatt nyolcvanezer fővel — *•"- szá-alék- kal — „Sv-'’-- '

. L.

SOMOGYI NÉPLAP

Kedd, 1969. április í.

0