Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-29 / 96. szám

Ismét a K. Vasutas vezet a megyeieknél Nincs forduló meglepetés nélkül. Tudtuk, hogy az éllo­vas Tabra nehéz mérkőzés vár Nagyatádon, de hogy súlyos vesztesként hagyja el a mér­kőzés színhelyét, azt alig hi­hette bárki, hisz eddig az atádi csatárok nemigen jeles­kedtek. A hetedik mérkő- sésre azonban megtáltoso­dott a Somogyi B SE ötös fogata, és a Tab akár nagyobb arányú vereséget is szenvedhetett volna. Mint­hogy a K. Vasutas, ha küzde­lem árán is, de győzött Kadar­kút elleni kis rangadón, így a bajnoki táblázat élére ismét a kaposvári együttes került. »Titokban-« gyűjtögeti pontjait a K. V. Lobogó, amely ott van már az éllovasok nyomában. Alul nagyon szoros a táb­lázat A nyolcadik helyezett Kapolynak hat pontja van, a sereghajtó Somogy tarnócának négy. K. Vasutas—Kadarkút 1:0 (0:0) Kaposvár, 150 néző. V.: Duesai. A vendégcsapat szívósan védeke­zett, így a mezőnyben hiába volt fölényben a kaposvári együttes, a mérkőzés sokáig nyílt volt. Végül is a 75. percben Bartos gólja dön- dött. Jók: Kelemen, Horváth J., Tánczos, ill. Csemus, Mihóka, Gál. Végvári Dénes Balatonboglár—Fonyód 0:0 Balatonboglár, 300 néző. V.: Da­rázsi. A két szomszédvir örök rang­adója a vártnál gyengébb játékot hozott. Sok volt a csapkodás, a ha­zaiak most is sok bosszantó hibát vétettek, s kiütközött támadóso­ruk tehetetlensége. Jó teljesít­ményt a bogiáriak közül senki nem nyújtott. A Fonyód csapaté­RÖPLABDA VB EL Biztosan győztek a somogyi csapatok A vasárnapi röplabda baj­noki fordulóban sorra idegen­ben szerepeltek a somogyi NB n-es csapatok. Két női együt­tesünk meg a K. Dózsa le­génysége azonban idegenben is nyerni tudott. A K. Lendü­let női gárdája az MTK-t győzte le biztosan, a K. Dózsa vesztésre álló mérkőzést for­dított meg. Dicséret illeti a ru­hagyári fiatalokat is. K. LENDÜLET—MTK 3:1, (-13, 14, 6, 7.) K. Lendület: Koncz. Krehén, Petrus, Kovács, Esküdt, Orbán. Csere: Lovass, Szilágyi. A má­sodik játszmában már 9:1 ve­zetett az első szettben győztes MTK. Ekkor mintha megtál­tosodtak volna a kaposvári lá­nyok, egyszeriben megfordítot­ták a játszma állását, s olyan fölénybe kerültek, hogy a har­madik és a negyedik szettben már nem volt vita. K. RUHAGYÁR—SZOMBAT- HELYI SPARTACUS 3:0 (13,-2, 5.) Ruhagyár: Bicző, Molnár, Unyatinszki, Hajas, Mátrai, Serák. Csere: Brandtmüller, Inke, Csima. A kaposváriak játékán érződött, hogy két kulcsemberük, Serák és Unya­tinszki múlt héten nem vehe­tett részt a készülődő csapat edzésein. Feltűnt a fiatal Brandtmüller, aki remek szer­váival sok értékes pontot szer­zett csapatának. K. DÓZSA—TATABANYA 3:2 (—11, 8, —14, 5, 6.) Dózsa: Bánfai, Witz, Laszczik, Zóka, Tárnái, Hódosi. Csere: Horváth, Páli, Szabó, Kreiner. A jól kezdő hazaiak a har­madik menetben még egyszer fellángoltak, aztán fölényes biztonsággal szerezte pontjait a Dózsa, s megérdemelten nyerte a mérkőzést ASZTALITENISZ VB Japán-Európa 3:2 Vasárnap egész napos programot biztosított a kaucsuklabda hívei­nek az asztalitenisz világbajnok­ság fináléja. Délelőtt az elődöntő­ket játszották, délután került sor az egyéni és a páros számok dön­tőire. A címünkben szereplő Ja­pán—Európa 3:2-es eredmény nem egy mérkőzés végeredményét tük­rözi, hanem azt, hogy az öt világ- bajnoki aranyérem közül Japán hármat szerzett meg, az euró­paiaknak a Szovjetunió és Svédor­szág biztosított egy-egy aranyat. A versenyen kinn levő magyar tudósítók, de a különböző hír- szolgálati irodák és sportlapok szakemberei is egyöntetűen ismét­li: vége az ázsiai hegemóniának az asztaliteniszezőknél. Az ázsiai szí­neket képviselő japánok most nem tudtak újat hozni. Mintha a Távol- Keteten megtorpant volna ez a sportág. Az európaiak pedig egy nagy lépéssel közelebb kerültek az ázsiai színvonalhoz. Így történt, hogy Japán »csak három« arany­érmet vallhat magáénak. Ami a magyarok szereplését il­leti, bizony ilyen gyengén még a mieinknek nem ment a világbaj­nokságon. A legjobbak között már nem találkoztunk a magyar ver­senyzők nevével. Az a kérdés, hogy a kinn levő fiatal garnitúra leg­alább tanult-e ezen a világbaj­nokságon. Eredmények Férfi egyes. Világbajnok: Ito (Ja­pán), 2. Schőler (NSZK), 3. Tasa- ka (Japán) és Kasai (Japán). Női rgyes. Világbajnok: Kavada (Japán), 2. Geissler (NDK), 3. Alexandru (Románia), és Hamada (Japán). Férfi páros. Világbajnok: Alser, Johansson (Svédország), 2. Hags- sawa, lasaka (Japán), 3. Amelin, Gömoszkov (Szovjetunió) és Ko­nc, Tito (Japán). Női páros. Világbajnok: Rudnova. Grinberg (Szovjetunió), 2. Ale­xandru, Mihalca (Románia), 3. Wostova, Karlikova (Csehszlová­kia) és Choi, Coi (Dél-Korea). Vegyes páros. Világbajnok: Ha- gesawa, J. Kono (Japán), 2. M. Kono, Hirota (Japán), 3. Neale, Wrigth (Anglia) és Ito, Kowada danán). ból Farkas B., Farkas J., Pintér és Tamás jeleskedett. Kollár József Zamárdi—Nagyatádi Konzerv 1:0 (1:0) Zamárdi, 200 néző. V.: Pesti. Mindkét csapat sok helyzetet hagyott ki. A hazaiak szünet után egy ll-est is elhibáztak, g.: Püs­pöki. Jók: Kovács, Kriszbai, ill. Bogdán, Deák. Dr. Fazekas Mihály M. Latinka—Lengyeltóti 4:l <l:l) Marcali, S50 néző. V.: Kovács Gy. Sportszerű mérkőzés volt, ame­lyen szünet után hatalmas fölény­be kerüit a hazai együttes, és ilyen arányban is megérdemelten győzött. G.: Morvái, Sándor, Szűr­ési*, Turcsik, ill. Csordás (íi-es- ből). Kisborsó Imre Csurgó—K. Dózsa 2:2 (2:0) Csurgó, 300 néző. V.: Kozári. Miként az eredmény alakulása is tükrözi, két ellentétes félidő volt. A hazaiak elkönnyelműsködték helyzeteiket, s ezért kellett a vé ­gén döntetlennel beérniük. G.: Sza­bó H., Oglizán, ill. Vörös, Pataki. A csurgói csapatból Bozsiís és Sótonyi játéka érdemel eru Ütést. A Dózsából Sípos, Halvax és Vö­rös tűnt ki. Halmai Emil Homokszen tgy örgy—Somogy- tarnóca 3:0 (1:0) Homokszentgyörgy, 300 néző. V.: Varjas. Az átgondoltabban játszó hazai együttes biztos győzelmet szer­zett. A hazai csatárok még sok hcJyzetet ki is hagytak. G.: Kaku- szi (2), Batka. Jók: Molnár, Szab- lies H., Orosz, Farkas, ill. Kiss, Bencsik, Obiián. Kővári József K. V. LOBOGÓ—KAPOLY 3:2 (1:3) Kaposvár, 200 néző. V.: Feny­vesi. Két ellentétes félidő volt. Szü­net után nagyon rákapcsolt a ha­zai együttes, s a végén akár na­gyobb is lehetett volna a győze­lem a sportszerűen és jól játszó Kapoly ellenében. G.: Finoia (2), Győrfi, ill. Dróth, Székely. Jók: Nagy, Győrfi, Kiss, ilL Újvári, Il­lés, Dróth. Kaiser Béla SOMOGYI B. SE—TAB 4:1 a«)) Nagyatád, 150 néző. V.: Duesai. Sziporkázó játékkal rukkolt ki az eddig gyengébben szereplő hazai csapat, amely a végén akár na­gyobb arányban is megnyerhette volna a mérkőzést. Az atádiak egy U-est elhibáztak. A tabiak csak 4:0 után tudtak szépíteni. G. Be- nyik (3), Katona, ill. Mázi. Jók: az egész nagyatádi csapat, ill. Szabó, Puha L Varga Tibor A megyei bajnokság állása: 1. K. Vasutas 7 5 11 7.2 11 2. Tab 7 5-2 13:7 10 3. K. V. Lobogó 7 5 - 2 11:7 10 4. Fonyód -7 4 1 2 13:5 9 5. Kadarkút 7 3 2 2 b:3 8 6. Marcali Latinka 6 3 l 2 ll:5 7 7. N. Konzerv 7 2 3 2 5:5 7 8. Kapoly 6 2 2 2 9:6 6 9. Balatonboglár 7 2 2 3 6:6 6 10. N. Somogyi 7 1 4 2 6:7 6 11. Csurgó 7 2 2 3 7:9 6 12. H.-szentgyőrgy 7 2 2 3 8:16 6 13. Lengyeltóti 7 2 1 4 8:12 5 14. Zamárdi 7 2 1 4 4:8 5 15. K. Dózsa 7 1 2 4 4:11 4 16. S.-tarnóca 7 1 2 4 3:14 4 Reggeltől estéiig »Négy nap volt a szü­net. Nagyon vártuk a nyuszit. Vasárnap reggel aztán megérkezett. Na­gyon örültünk az ajándé­koknak. Hétfőn sokat ját­szottunk.' A sorok Or­sós Gyöngyi harmadik osztályos tanuló fogalma­zásfüzetéből valók. A hor- hón találkoztunk össze, a nagyberki Felszabadulás úti alsó tagozatos iskolá­ba igyekezett öccsével együtt. — Az sokkal szebb reggel volt, mint a mai. És nem is írtam bele a fogalmazásba, hogy a hugi is meg én is meg öcsi is kapott narancsot, cso­kitojást meg hímestojást is. — Meg sok cukrot és én egy játékdarut — vág közbe öcsi. — Azért a mai reggel is elég szép. Fogtam egy lepkét És jöhettünk iskolába. A ta­nító bácsi azt mondta, ha na­gyon esik az eső, vagy télen nagy a hóvihar, akkor otthon is maradhatunk ... Nagyon szeretjük a tanító bácsit. Biz­tosan ismeri, Nagy Tibornak hívják. Mindenki ismeri ót és messziről köszönnek neki. Kapott tőlünk a húsvéti cso­kiból és a kekszből is. — Jó korán kelünk, ne­hogy elkéssünk. Minden reg­gel derékig kell mosakodni, mert anyu is meg a tanító bácsi is nagyon szigorú, ha Lepkét fogtam. Öcsi. erről van szó. || Aztán kézen | fogom öcsit és elindulunk a telepről. — Így neve­zitek ti is ? í,* — Mi Kata­Éf hegynek hív­juk, ez a neve. A faluban so- || kan csak ci­gánytelepnek hívják. De a mi házunk tég- ! Iából van. A i .. Petiék háza II volt olyan ... 5 olyan, amit s| putrinak hív- nak. De már •< o is másik || áll. És egyszer H jártam árr. Ka­posváron is. , i Anyu vett sü- teményt és- - . (.,||.,-0[ a ("ülj. rászdában. GOMBAKAC — lila virágzatú is — megrendelhető őszi szállításra. ZÖLDMEZŐ Mg. Tsz, Balalonendréd. (8356) A hol történetünk ját­szódik, igen kis falu. Még a megyeszékhe­lyen is kutyakemény híre van. Jóféle miyek élnek itt, de csökönyösek, mint a bi­valy. Aki itt helytáll, az a pokolban is ember —mond­ják a környék községeiben. Kreizinger bácsi is világ­életében kemény és köteles­ségtudó volt. Tudta, mikor kell szüretelnie. Pár héttel világrajötte után a jeges ár­vízi mentés során kapott tü­dőgyulladás elvitte az ap­ját. Anyjának egyetlen örö­me és támasza maradt. Tud­ta, hogy az első háborúban mikor kell megsebesülnie, hogy ne takarják sebtében ásott tömegsírba a Piave mellett. Tudta azt is, hogy mikor kell ellépni a Don- kanyarból időben, és hogyan kell erőben, egészségben megmaradni napjainkra is. Két fiát is így nevelte. A második háború után mind­egyik a város irányába vet­te az utat. Helyettük Krei- zinger bocsi állt helyt a szántásnál, répaegyelésnél, kukoricatörésnél, miegyébnél. Gyilkolta magát a három holddal keményen. A szövetkezetben sem hagyta magát. Már régen túl van a nyugdíjhatáron, mégis nekimegy a legnehe­zebb munkának is. Az elnök hiába parancsolná vissza, először leszamárkölyközi, az­után fölhorgad, hogy minek akad a dolgába, azután meg megkérdi csöndben, hogy kiafenérebíznádöcsémhanem- rám? — így egy szuszra! Erre aztán nincs és nem is lehet az elnöknek ellenveté­se, aki szerencsétlenségére első unokaöccse az öregnek. Két fia a városban meg­• • KÖTELESSÉG alapozta a szerencséjét. Jó szakmája van mindegyiknek. Tehát azoknak nem kell, hogy hajtsa magát az öreg. A többi rokonnak? Nem ők örökölnek, minek? Mivel nekem is rokonom, hát ennyi makacs szóbeszéd és egy, a szomszéd község- oen történt dolgom során meglátogattam. Minekutána megörvendeztünk a régvárt találkozásnak, alaposan meg­csapkodta a váltamat. — Apádat formázza még a kezed járása is! — mond­ta kedveskedve, és letett az asztalra két poharat. Félteit kincsével, a hárs­levelűvel kínált. Ezt még abból az időből ismerem, mikor szegény Ilus néném betegeskedett. Akkor több­ször jártam náluk, és Krei- zinger bácsi, mintha már semmi sem érdekelné, vagy a felesége iránti tiszteletből: hogy az ő két szorgos kezé­nek is köszönheti ezt is, ezt a hárslevelűt, hát ezzel kí­nálta a beteglátogatókat. Az­után eltűnt az asztaláról. Csak rizlinget kaptak a fiai is. — Nyugodtan ihatod ecsém, ez nem »:tápista bor, mint amjt üvegben vehetsz. Hiszen tudhatod, hogy nem keresztelem a boromat. No, nem is adom a városba! — A fiúknak se? — kér­deztem naivul, mert ezzel a kérdeznivalóm felé irányít­hattam szavaimat. — Azoknak? Azoknak egy cseppet se. Győjjenek hasa érte. Aztán ha inni akarják, maradjanak itthon. Más bort meg kapnak a botban is. — Aztán mtért? — Nem nagyon értheted ezt te, ecsém! Amióta sze­gény Ilus nénéd meghalt, hi­szen tudod, hogy minden az én nyakamba szakadt. No, mondok, most írok nekik, hogy gyűjjenek haza. Szak­ma van a kezükben, amit az én verejtékemmel kaptak. Aztán a szakma itthon is köllene, hiszen lakatos is meg kőműves is elkelne ná­lunk. Azt izente a kisebbik, tudod, az lmrus, hogy tán meghibbant apám, hogy pont most menjek haza? Hát meghibbantam azért, hogy a menyem, valamelyik, főzzön meg mossa az ingemet? Meg­hibbantam, mert az unokái­mat akarom látni! Meghib­bantam, mert örökölni ha­gyok magamtól. Hetvenegy éves vagyok, maholnap ol­dalba vág a kaszás. És meg­hibbantam, mert a véremet akarom magam mellett! — Pedig hallom, hogy Jani bátyám igencsak gyűrközi magát! — Láthatod, hogy mégis teszem, amit tehetek meg amit tudok! — Dehát mégis minek? — Csak. Mert azt üzente a másik, hogy győjjek én a vá­rosba, majd ők szereznek va­lami tisztességes portásságot valahol. Abból nem esznek! En vénségemre világcsúfjára nem búvok semmiféle mun­dérba. Nyitogatni meg éppen nem nyitogätok senkinek se ki meg be! Fűtő se leszek, mint a szomszéd! Úgy lát­szik,„ o fiaim szégyellik az apjukat meg a szülőházat. Hát ez fáj nekem, ecsém, ét­iül még a bor is rosszabbul esik! Elkomolyodtam egy pilla­natra. De azután földerültem, hogy Kreizinger bácsi újra megszólalt. Most már huncu­tul csillant rám a szeme: — Tudod, ecsém, én csak kölcsönadtam őket a város­nak. Hát most az lenne a bö- csületes, ha vagy a töke, vagy valami kamat jönne vissza. Mármint az onokám valame­lyike a kamat, érted, ugye? Hogyne értettem volna. A kutyakeménységét, a nyakas- ságát, de az elevenségét is. Meg azt, ahogy ezt magával most, ilyen vidám szemmel elintézte. Mert a társada­lommal — mármint a tanács­osai és a tsszel — ha a kel­leténél egy kicsit hangosab­ban is, de mindig a becsület és az igazság javára intézi el. Csak egy kérdés bújkált még mindig bennem, amit nem értettem: — Es mégis, miért ez a kegyetlen szívósság, ez a fia­talokat is megszégyenítő buz­galom? Elcsodálkozva mered rám: — Ez nekem, ecsém, ilyen, mert ez nekem a kötelessé­gem! Az eltévedtek, az ide­genbe szakadt tőke, meg az elmaradó kamat helyett. Hát teszem, ameddig bírom, meg ahogyan bírom. Semmi más­ért, csak ezért és ennyiért! Azután mindketten egy szuszra kihúzuk a bort, amely még maradéknyi volt a po­hárban. Nem szóltunk, de bizonyos, hogy mindketten egyet gondoltunk. Győri D. Balázs — Az iskolát szereted? — Igen, de csak. akkor, ha ötöst is kapok. A fogalmazásra, amit az előbb olvasott, arra ötöst kaptam, öcsinek is so­kat segítek, és van barátnőm is, igaz, hogy ő bent la­kik a faluban. — Mi a különbség a telep és a falu között? — A faluban minden van. Onnan hoz nekünk apu c o- kit is esténként. Régebben itt dolgozott ő is, de azt mondta, hogy nincs elég ke­reset. Aztán elment Csorná­ba, most ott rakodó. Egy nagy teherautóval jár. ö már reggel öt órakor felkel, mert sok idő kell, amíg a faluba, az állomásra ér. .. És ő mindig megy, akármilyen az idő. Nagyon sajnálom sze­gényt. Reggeltől estéiig mesz- sze van. Mikor hazajön, hugi és öcsi néha már alszik. Anyu is fárdadt, mert ő napszámba jár. Este szoktunk meleg ételt enni, délben én kísérem haza a kisebbeket. És takarí­tani is tudok ám! Sokat se­gítek anyunak. Esténként pe­dig hallgatjuk a rádiót öcsi­vel. Nagyon szeretjük a tánc­zenét, öcsinek az a kedvenc száma, hogy »Tölcsért csiná­lok a kezemből!'« De ez sze­rintem kicsiknek való. Én jobban szeretem azt, hogy »Megmondtam előre...« Rá­diót csak akkor hallgatha­tunk, ha kész a lecke, öcsire is felügyelek. Apu mondta: muszáj tanulnunk, mert öcsi gépkocsivezető lesz, én pe­dig boltos vagy varrónő. — Olvasni is szoktál dél­után? — Igen. Legtöbbször a Já­nos vitézt olvasom. De itt az erdő alatt ham .r sötétedik. És mindig megvárom ébren aput. Egyszer télen sokat ké­sett, mire hazaért, már na­gyon késő volt, de sem én, sem anyu nem aludtunk. Be­szélgettünk. És akkor tud­tam meg, hogy elmegyünk a telepről. Azért is dolgozik apu olyan sokat, hogy a falu­ban lehessen házunk. — Nem sainálod a telepet? — Egy kicsit. Mert itt nyá­ron nagyon jó játszani. Leg­jobban bújócskázni szeretünk. De azért a faluban minden jobb lesz. Találkozhatom reg­gel is apuval, és délután is, a tanító bácsival. És ott té­vét is veszünk, megígérte apu. És biztosan lesz időm arra is, hogy tanuljak boltos­nak lenni... Tröszt Tibor / IOMOGV1 NÉPLAP Kedd, 1969. április 29.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents