Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-29 / 96. szám
Választók és választottak KÉT ÉVVEL EZELŐTT MÁRCIUSBAN járult a lakosság a szavazón nnák elé, hogy bizalmat szavazzon az országgyűlési képviselőknek, a megyei, járási,városi és községi tanácstagoknak. Az eltelt huszonöt hónap már alkalmas arra, hogy számot vessünk a választottak munkájával, hogyan és milyen eredménnyel képviselték választóikat az államhatalom alsóbb és magasabb szintű testületéiben. Tizeinkét országgyűlési képviselő, hetvenkét megyei tanácstag, valamint az alsóbb szintű tanácsok tagjai hőrömszázhatvankét- ezer ember érdekeinek szószólói és ez nem kis felelősségei jelent. Azt, hogy a képviselők és a megyed tanácstagok milyen mértékben érzik magukénak és hogyan látják Somogy fejlődését, md sem bizonyítja jobban, mint az a néhány számadat, ami a felszólalásokat és interpellációkat összesítette. A parlamentben tizenhét felszólalás és három interpelláció, a tizenkét megyei tanácsülésen pedig kilencvennégy hozzászólás és huszonöt interpelláció hangzott eL A koa'ábi lajstromos választásokkal szemben az egyéni választókerületi rendszer bebizonyította, hogy a lakossággal való kapcsolat, a terület látogatása, a »helyhez kötöttség« rendszeresebbé és hatékonyabbá tette a képviselői tevékenységet. Régóta vitatott kérdés, hogy szükség van-e a fogadónapokra vagy szüntessék meg ezt a panaszfórumot? A képviselők egybeahangzó v-lemá- nvéből az derült ki, hogy miután a panaszok nyolcvan százaléka közérdekű, s az ő tájékozódásukat is jól szolgálja, feltétlenül ápolni kell az ilyen kapcsolatokat. Mi szükséges ahhoz, hagy a képviselő vagy a tanácstag részleteiben is megismerje körzetének gondjait, s tudja, hol és milyen formában kell segítenie? Először is a járási párt-, tanácsi és népfrontvezetűk igénye, hogy kikérjék választottuk véleményét, tájékoztassák őt a tervekről — ez a költségvetési tárgyalásoknál általában meg is történt —, a fejlesztési elképzelésekről. Sok helyen megfigyelhető: nemigen merik felkérni az országgyűlési képviselőt, hogy egy-egy rendezvényen vegyen részt, így ha saját maga nem kezdeményezné, talán hosszú ideig nem fordulna meg körzetéiben. Az államhatalmi testület valamennyi tagja akkor érzi igazán funkciója felelősségét, ha foglalkoztatják. A korábbi ciklusokban még előfordult, hogy egy-egy tanácstag megalapozatlanul, a helyzet hiányos ismeretében benyújtotta a »számlát«. Ez már a múlté, a felszólalásokat egyre inkább a megfontoltság, a józan mérlegelés jellemzi. Ahhoz, hogy a választott személy valóban betöltse közéleti szerepét, teljesíthesse kötelességét és megismerje választii életét, gondjait, nélkülözhetetlen a jó tömegkapcsolat. Ennek a formája pedig az, hogy a társadalmi, gazdasági szervek fokozottabban igényeljék a képviselő, tanácstag jelenlétét különböző rendezvényeken, rendezzenek eszmecserét, ahol a kölcsönös tájékoztatás mindkét fél munkáját elősegíti. MIND AZ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐK MEGYEI CSOPORTJA, mind a m - gyei tanácstagok járási csoportjai a közelmúltban néztek szembe önmagukkal, fűzték napirendre tevékenységüket, önkritikusan az elért eredmények mellett a hiányosságokat is szóvá tették. A ciklus hátralevő két évében az a feladat, hogy a megszavazott .bizalom és ennek ellenértéké minél közelebb kerüljön egymáshoz. Saly Géza Kitüntetett tehénpásztor Egy országos vetélkedő ■ •• r | •• a rr • /fi középdöntőjéről ÜJsághír: »A mezőgazdaság kiváló dolgozója címmel tüntették ki Csokonai Józsefet, a lábo- di Kossuth Tsz 80 éve3 állatgondozóját « — Nahát, erre aztán igazán nem számítottam, hogy vén- ségemre még az újságba is kiírjanak és a képemet is beletegyék. Ha ez tudom előre, akkor kikötöm a bajuszomat. Hű a nemjóját, ha ezt az asz- szony meg az elnök megtudják ... A múltkor is, amikor Nagyatádról a kitüntetéssel hazajöttem, nem győztem magyarázkodni a sok érdeklődőnek. Csokonai Józsi bácsi itt született Lábodon, itt éltek szülei is. Parasztok voltak. — Édesapám 93 éves korában/ halt meg, remélem, ezt a kört én is megérem. (Mint kiderült, csak az első világháborúban kezelte orvos, amikor a lábát egy golyó érte, azóta sem volt doktornál.) — Örökké a mezőgazdaságban dolgoztam. A felszabadulás előtt az öt holdat műveltem, amióta van a szövetkezetünk, azóta a közösben dolgozom. Az állatokat mindig szerettem, korábban íejőscsí- rás voltam, de amióta járadékos vagyok, azóta csak pásztorkodom. Minden évben május elejétől késő őszig, október végéig mindennap, esőben, napsütésben, vasárnap és ünnepnap elindulok reggel a tagok háztáji teheneivel és estig legeltetem őket Jó pajtásom és segítőm a kutyám. Mindig velem van. Tavaly 207 munkanapra 13 ezer forintot kaptam... — Mivel tölti a téli és kora tavaszi napokat? — Ilyenkor, mikor még néni lehet az állatokat legeltetni, a háztájiban dolgozgatok. Van kétszáz öl szőlőm, ennek a termését mindig én fogyasztom el, mert az asszony nem szereti a bort. Hamiskásan rám kacsint, s így folytatja: — Közben, ha megengedik, rá is húznék az üvegből, mert ugyancsak kiszáradt a torkom .. . — Józsi bácsi, azt hallottuk ,a faluban, hogy nagyon szeret énekelni, sőt táncolni is jól tud még Most is emlegetik, amikor a tsz-mulatsá- gon ropta a táncot. :f — Hát énekelni és táncolni I mindig szerettem. A nem- | jóját, milyen az az ember, ij akinek nincsen kedve dano- | lászni? Fölugrik a fatuskóról és nó- ’ tába kezd: j Leesett a makk a fáról, . íj Most jöttem meg a tanyáról.. y Szól a nóta, és közben fürgén emelgeti lábait, apróz egyet, ahogy ő mondja. Majd újabb nóta következik: Este kezdtem sejehaj, este kezdtem a lovamat nyergelni... — A huszárnótáról jut eszembe a régi katonaéletem... Felelevenednek a katonaélmények, hat esztendő alatt rengetegben volt része. Aztán a fiatalkori lábodi esték emlékei villannak fel. Hosszan beszélgettünk, sok minden szóba jött. A déli harangszó szólított búcsúzásra bennünket. Józsi bácsi vállára vette a kapát, félrevágta a kalapját, s hűséges kutyája kíséretében elindult haza... Dorcsi Sándor O rszágos vetélkedő középdöntőjének adott otthont a napokban a kaposvári ÉDOSZ Művelődési Otthon. Élelmiszeripari szocialista brigádok mérték össze erejüket: játék formájában szakmai, kulturális ismereteikről, felkészültségükről adtak számot. Vidám, tréfás bemutatkozással kezdődött " a vetélkedő, az egyes kollektívák szellemes szövegű, néhol döcögő ritmusú, sánta rímekkel csengő rigmusokkal, át- költött nótákkal adták elő »mesterségük címerét«. Ezzel együtt munkához látott a zsűri is. már a bemutatkozást is pontozta. Meg kell mondani, méreteiben — főként időben —, de technikai fölszereltségben sem maradt el a versengés az országos vetélkedők mögött. Ezt igazolják azok a dísztáviratok is, melyek a középdöntő ideje alatt érkeztek. Hatvanból, Dombóvárról, Paksról küldték a munkatársak, az otthon maradt hozzátartozók. Ez utóbbit azért kell hangsúlyozni, mert az ÉDOSZ Művelődési Otthon zsúfolt termét vizsgálva ugyancsak kevesen maradhattak le a vetélkedésről as érdekeltek közül. S ha egy-két pont boldog tulajdonosában a véméndi sajtüzem vagy a budapesti Sütőipari Vállalat szocialista brigádját ünnepelte tapssal a közönség, hol az egyik, hol a másik része morajlott fel a teremnek. Karikaturista állt a színpadra, művészek, közéleti személyiségek portréit rajzolta fel. A brigádok összedugták a fejüket, s a gong után újabb pontok születtek. A külön-kü- lön bemikrofonozott asztalok, a jelzőlámpák, a technika pazar felvonultatása mellett a gyors válaszadások lehetőségét is biztosították. A bemelegítésnek szánt, nem szakmai kérdések után aztán a konzerv-, a cukoripar, a gabona- felvásárlás, a sütő- és a hűtőipar brigádjai, saját munka- területük általános és speciális kérdéseire válaszoltak. Mivel hat brigád versenyzett, a vetélkedőnek ebben a szakaszában már csak a közönség egyhatoda volt egyidejűleg érdekelt, hiszen bizonyos szakmai kérdéseknél azt sem tudták, miről is lehet szó. Pedig aligha vitatható, hogy minden valamirevaló szellemi verseny akkori éri el célját, ha leköti, gondolkodásra kész„A vonatokról álmodom..." Alacsony, véznának látszó ember. Egy-egy mozdulata azonban árulkodó: határozott, kemény férfi Kardos József, a kaposvári teherpályaudvar tolatásvezetője. Arcvonásai néha szabálytalannak tűnnek, mintha állandó mosoly bujkálna a ráncokban. Szemei mélyen ülők, nagy, deresedő szemöldöke alatt eleltűnnek. — ötvennégy éves vagyok — mondja kérdésemre. Aztán még hozzáteszi: — Végigdolgozom a tizenkét órát, aztán huszonnégyet pihenek. Ez az életem. — Mit csinál szívesen a munkáján kívül? Mosolyogva feleli: — Két unokámmal foglalkozom. Nekem ez a hobbym. Kardos József mögött huszonnyolc évi szolgálat tapasztalata áll. Kétszer érdemelte ki a kiváló dolgozó címet. Magáról keveset mond. Másokról szívesen beszél: — Szeretem a fiatalokat. Igaz, néha figyelmeztetni kell őket erre-arra. Amikor én a vasútra jöttem, még össze kellett csapni a bokát, ha e0V-egy feljebbvaló ránk nézett. Ezt már nem követelik meg. Jó ez így. De a tiszteletet azért mindenkinek meg kell adni. Én megadom a fiatalabbnak is. Egyszer a hozzánk beosztott új ember csak beállított köszönés és tiszteletadás nélkül. Néma gyereknek az anyja se érti a szavát, hát visszaküldtem. Azóta már megtanulta amit akkor nem tudott vagy nem akart tudni. Szerelvény halad el mellettünk, önkéntelenül össze- rázkódok. — Nem fél, ha egy-egy kocsisor elhúz a háta mögött? — kérdezem. Csodálkozva néz rám, mintha nem értené. — Az embernek nem szabad félnie a géptől, hiszen az a hasznára van. Piros zászlójával jelez a mozdony vezetőjének. Aztán intézkedik, hogy a vagonokat hova tolassák. Naponta nyolc szerelvényt bontanak szét, illetve állítanak össze. — Van úgy, hogy tizet- tizenhatot is — világosít fel. Könnyebb beosztásba akarták helyezni. Nem ment. Megszokta és megszerette ezt a munkát. — Négy emberem van. Együtt akarom tartani őket — mondja. — Csak akaraterő és emberség kérdése. Utazni nem szeret,1 de az állomásról kihúzó vonatokat el-el szokta nézegetni. — Láttam már embereket öngyilkosnak lenni — meséli. — Leugrottak a felüljáróról. Nem értettem őket. Éjszakánként néha dübörgő vonatokról álmodom. Azok az emberek nem álmodtak semmiről? Ezt és a következő évet még végigszolgálja, aztán nyugdíjba megy. — Jó lesz pihenni — mondja. — De nehéz lesz innen, a vonataimtól elmenni. — Munkája fontos az egész forgalom szempontjából — nyilatkozik róla Denhardt Rezső állomásfönök-helyettes — Kulcsember nálunk. Ha rosszul dolgozna, az egész állomás megérezné. Kardos Józsi bácsi a helyét kezdettől fogva állan-dóan megállja. A kocsirendezők mintaképe. Az alacsony ember ott áll g sínek mellett és zászlajával jelzést ad. Aztán eltakarja a beérkező tehervonat. L. L. teti a közönséget. Az öncélú verseny hatékonysága össze sem mérhető azzal, amelyiket a hallgatóság élénk érdeklődése kísér. A jó vetélkedőn mindenki tanulhat, versenyző a versenyzőtől, a közönségtől és fordítva. A rossz vetélkedő tapasztalatai ból pedig a zsűrinek kellene tanulni. Rádióban, tévében, üzemekben és megyén belül egyre több szellemi verseny részesei, tanúi vagyunk. Óvodák, iskolák kis közösségétől kezdve országrészek, sót országok vetélkedőjéig sokféle szellemi versenyt rendeztek már. Ezek múltját kutatni legalább olyan nagyméretű vállalkozásnak számít, mint jósolni a jövőjükről. Nyolctíz éve, amikor izgalmas ifjú sági vetélkedők részese lehetett a rádió jóvoltávól félévenként az ország, valaki megjegyezte: »Megérjük még. hogy a nyugdíjasok is vetélkednek egyszer«. Nem is az a baj, hogy ezt megértük, hanem az, hogy a legtöbb szellemi versenyt nem a vetélkedők részvevői és a hallgatóság szakmai vagy általános műveltségi szintjéhez igazítják. E gy időre újból sikerült visszahódítani a hallgatóságot a múlt szombati vetélkedőn a közön- ságtotóval. Amíg a vetélkedők csöndben dolgoztak a szelvények kitöltésén, a közönség is ugyanazzal foglalta le magát. Szinte mindenki a teremben. Nincs abban semmi csodálatos, hogy később kiderült, a versenyre készülő szocialista brigádok felkészültsége jobb volt, mint a közönségé. A szakkönyvek mellett az irodalom, a történelemkönyvek lapjait is jól átlapozták és ismerősek voltak a legalapvetőbb gazdaságpolitikai, közgazdasági fogalmak rengetegében is. Azt hiszem, éppen ezért nemcsak ők csodálkoztak, amikor egy esetben például Karlovy Vary fesztivál- város nevének pontos nyelvtani ismerete jelentette csak a teljes értékű választ. Senki sem gondolja komolyan, hogy ez kritériuma lehet a kiváló szocialista brigád fogalmának. Nem ebből kell megítélni egy munkáskollektíva műveltségi színvonalát. A vetélkedőt a Tanácsköztársaságra való emlékezés jegyében rendezték meg. S egy kérdéscsortban a szocialista brigádok történelmi ismeretei is alaposan megmérettek. A barkochba azonban a négyperces várakozási időben lehetetlen játék volt. Ahhoz ugyanis, hogy igennel, nemmel válaszolva valaki eljusson a megoldásig, ami adott esetben egy kön_ v címe volt, nem maradt idő. A könyv fogalmának kiderítése után egy egész könyvtárat lehet elvben végigkérdezgetni, amíg kideríthető, hogy Karikás Frigyes A 39-es dandár című könyvéről van szó. M indent egybevetve, nem nagyon 1 zgal- mas szellemi verseny volt az országos vetélkedő középdöntője. Az első két brigád, a Budapesti Sütőipari Vállalat és a Hatvani Cukorgyár győztes kollektívája — ők vesznek részt az országos versenyen — remélhetőleg a közönség számára is izgalmasabb, a munkáskollektívákban rejlő szellemi potenciákat reálisabban felmérő kérdések özönében vizsgázhat legközelebb. Nagy József A háziverseny győztese Már hagyó- mánnyá vált j az öreglaki £ Mezőgazdasági I; Szakmunkás- | tanuló Iskola- | ban, hogy év- | ről évre megrendezik a Szakma kiváló tanulója háziversenyt a zöldségtermesztő szakmában a másodikosok is. — Kettős célt szolgál ez — mondja Dancsó József igazgató. — Csökken a tanulók vizsgadrukkja, azonkívül oktatási szempontból felmérhetjük, hogy ezután mire kell fokozottabb figyelmet fordítanunk. Az idei versenyben Szent- györgyi Judit érte el az első helyet. — El sem tudom hinni... ez olyan csodálatos... — a boldogságtól dadogó, könnyeivel küszködő kislány első szavai ezek, amikor értesül eredményes szerepléséről. Jutka olyan megilletődött, hogy csak hosszas unszolásra szólal meg. — Igáiból kerültem a szakmunkásképző iskolába, a szentgáloskéri IX. Pártkongresszus Termelőszövetkezette] kötöttem szerződés^. Ha végzek, ott dolgozom majd. — Nagyon izgultam a verseny előtt, de aztán olyan szé- pent ment, csak egy kérdésnél akadtam el. Magvetésből, magismeretből, növényismeretből vizsgáztunk, ezekre hibátlanul feleltem, csak a derékszög kitűzésénél tévesztettem. Így harminchat pontot szereztem meg az elérhető negyvenből. A szakoktató dicséri végtelen szorgalmát, pontos munkáját. Tanulmányi átlageredménye is emelkedett, s ha így folytatja, év végére jeles rendű lehet. — A mostani elsősöknek könnyebb, mint mikor én kezdtem — folytatja Jutka. — Itt ez a gyönyörű gyakorlókért, ahol szinte mindennap figyelhetjük a palánták fejlődését. Szentgyörgyi Judit a megyei KISZ-bizottságtól könyv- jutalmat kapott. Az iskola ajándéka: szakmai kirándulás Budapestre. i V. É. SOMOGYI NÉPLAP Kedd. 1969. április 29.
