Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-27 / 95. szám
„Az életet már meejártam... ”-f' ell,|il1 ünnepség a kocsifcEKbban Az idős embereikkel való találkozás mindig rejt magában örömet és szomorúságot Örömet azért, mert jó látni őket egészségesnek, megelégedettnek, talán boldognak is. Bánatot pedig azért, mert az a jó néhány évtized, amelyet maguk mögött hagytak, egyszer mögöttünk is elszalad és erre nem szívesen gondolunk. Lehet hogy csütörtökön Taszáron, a százegynéhány hatvan éven felüli férfiban és asszonyban nem fordultak meg a fenti gondolatok, de az öregek napja — s ez független a rendezés helyétől — mindenhol magában hordósa ezt a kettősséget. Ez volt a negyedik öregek napja ebben a községben. A tanács, a pártszervezet a Vöröskereszt és a termelőszövetkezet köszöntötte nyugdíjasait fehér hajú, kérges kezű, munkatársait. Az ünnepi beszédben és osaknem valamennyi szónoklatban elhangzott hogy jól mégérdemelt pihenőjüket töltik, s ezen a napon a szeretet és a megbecsülés hangjai mellett szórakozzanak, érezzék jól magukat Az úttörők műsora, a vb-elnök beszéde és Csavar Imréné, azaz Teri néni rigmusai a fekete kalapos, kendős öregeknek szóltak Most hosszasan írhatnék arról az örömről, amely betöltötte a művelődési termet; az ízletes vacsoráról, az egymással tereferélő, ráncos arcú öregekről, ezután már egyszerű a megállapítás: Taszáron jól sikerült az öregek napja! Pedig ez több volt ennél. Felszabadultság, életvidámság, az élet igenlése — s ez nem tűnhet csak nagy szavaknak. GÖMBAKÁC — lila virágzatú is — megrendelhető őszi szállításra. ZÖLDMEZŐ Mg. Tsz, Balatonendréd. (8356) Bizonyos vagyok benne, hogy ez diktálta a nótázást, a borsos tréfákat, és a táncot is. Ahogy közöttük jártam, sikerült egy-egy hangfoszlányt el- | csípnem. A munkáról, a más napi teendőkről beszélgettek, ami számukra soha véget nem érő, kimeríthetetlen téma. A pitvar előtt pipázó, kva- terkázó hetvenéves paraszt- ember kiment a divatból, ilyet ma már sehol se látni, de úgy érzem, nem is igénylik az ilyenforma pihenést Ha pedig a szórakozásról, a »hetvenkedésről" van szó, még a fiatalos virtus sem hiányzik belőlük. Mindegy volt, csárdás, keringő, ropták egy darabig — hiába azért csak elfárad az idős ember ebber az ugrálásban —, aztán leültek enni, inni és kezdték elölről, egészen hajnalig. A két legöregebb vendég, özvegy Várvízi Ferencné és Major Jónás — mindketten a nyolcvankettedik évükben járnak — egy-egy tortát kapott ajándékba a vöröskeresztes szervezettől, egy KISZ-es jókívánságaival. Ezek után mit tehet a riporter? Megírja, hogy Tasz - ron a helybeli és a kaposho- moki idős emberek valóban jól sikerült rendezvényen vettek részt Saly Géza Vasutasok em’ékeztek a régi május elsejékre. Vasutasok, akiknek az elődei Somogybán elsőnek ünnepelték meg hetvenkilenc évvel ezelőtt a vörös május elsejét. S hogy még stílusosabb legyen az ünnep- s'g, a vontatási főnökség szocialista brigádjainak vezetői és tagjai klubbá átalakított egykori vasúti kocsiban gyűltek össze. A szépen berendezett, reprodukciókkal diszített klub vendége Balogh István veterán, az SZMT elnöke volt. Miss Júlia elszavalta a La- tinca-balladát, majd Hiffner Ferenc párttitkár nyitotta meg az ünnepséget. Ezután Balogh István idézte föl a régi május elsejék hangulatát. — Tizenkilencben ünnepeltünk először szabadon ... Emlékszem, hogy óriási tömeg vonult fel az utcán. Minden- hód virág- és zászlóerdó. Az emberek nagyon, de nagyon boldogok voltak. A Tanácsköztársaság megdöntése után üldözték a május elsejét megünneplőket. A régi mozgalmi emberek azonban a várost környező erdőkben akkor is megünnepelték ezt a napot. Odakint egy 376-os mozdony húz el szuszogva a kocsiklub előtt Néhány pillanatig elnyomja az előadó hangját a sípoló gőz. Pista bácsi halkan, nagyon halkan megszólal a beállott nagy csendben: — Engem is letartóztattak akkor, s bevittek a rendőrségre ... Dél-Amerika. Spanyolország. Ez volt a hallgatóság képzeletben bejárt útvonala ezután. S ami az éveket ugyanannak az élménynek a reflektorfényébe állította, szintén május elseje volt. — Spanyolországban az ezernyelvű, egyszívű brigád s orosabban fogta a fegyvert, kétszeresen odasózott a fasisztáknak május elsején. A francia koncentrációs táborban harcos demonstráció volt ezen a napon 1939-ben és 1940-ben. — Mauthausenben is ünnepeltünk mi, Kommunisták. Apró jelekkel, de emlékeztünk. Ezen a napon mindig tisztára cseréltük a munkában elpiszkolódott piros háromszögünket, amely azt jelezte a rab- ruhánkon, hogy politikai foglyok vagyunk. Akinek seb volt a kezén va~v a lábán, május elsején piros ronggyal kötötte be. A zsebkendőnket is piros ruhadarabra cseréltük ilyenkor. 1945. május elsején pedig előkészítettük a tábor fegyveres fölszabadítását... Balogh István 1949-ben ünnepelte másodszor szabadon a május elsejét hazájában. Bejárta a világot, üldözték, letartóztatták, idomított farkaskutyákat eres tettek rá és a többi felvonulóra. S mégis újra és újra megtalálta az ünneplés módját még a legnehezebb körülmények között is. A szocialista brigádok tagjai számtalan kérdést tettek föl, majd 1 iksai István a városi KISZ-bizottság munkatársa szólalt fel. Kérte, hogy az ünnepségen hallottakat mondják el a fiataloknak is. Hiffner Ferenc párttitkár megköszönte a szenvedélyes hangú megemlékezést, amely erőt ad a további munkához és harchoz. Kedves pillanatok következtek ezután. Nád István brigádvezető az utazó szocialista brigád nevében Kálmán Gyula KISZ-titkár pedig a kaposvári vontatási főnökség nevében saját készítésű ajándékot adott át Balogh Istvánnak. A brigád ajándéka, a szárnyas kerék a vasútra, a főnökség ajándéka a rakéta pedig arra emlékezteti majd a veteránt, hogy sok szocialista brigád viseli itt a szovjet űrhajósok nevét. Az ünnepség vendége ezután emléksorokat írt magyar és spanyol nyelven a naplóba a brigádtagok i érésére. A vendégek és vendéglátók késő es- t g beszélgettek a múltról és a jelen társadalmi kérdéseiről. Vasutasok emlékeztek a régi május elsejékre, még pedig úgy, hogy a legméltóbban ké- s ültek föl ezzel az első szabad május elseje ötvenedik évfordulójának megünneplésére. Lajos Géza Megemlékezés Siófokon A gyarmati ifjúság napján bensőséges ünnepséget rendezett Siófokon a KISZ-,.zervezet. Boa József ünnepi megemlékezésében méltatta a gyarmati ifjúság harcát az imperialista agresszorok ellen. Az elnyomott ifjúság nőében felszó.alt a hazánkban tanuló ciprusi diák, Szteliosz Tamás. Siófok ifjúságának és az üzemek küldötteinek tiltakozó felvonulásával ért véget a gyűlés. Van már szakmunkástanuló szerződése? Ha még nincs, szülei válláról levesszük a gond*, jöjjön vállalatunkhoz! Kőműves, ács, vasbetonszerelő, épiilet-burkoló szakmákban a tanulóidő 3 év, üvegező, vasbetonszerelő szakmákban 2 év Teljes ellátást, modern szállást, munkaruhát, szerszámot adunk. Jelentkezés egyénileg, továbbá iskoláján keresztül. 26. sz. Építőipari Vállalat Szakmunkásképző Iskola Dunaújváros, Dózsa Gy. u. 35. (8332) I Értelmiség közélet E gy falusi tanácselnök panaszkodott nemrég: — Suttyókoromban, a harmincas éveikben két tanító volt a falunkban, ők képviselték az értelmiséget. Ma a mi községünkben, csaknem ugyanakkora településen, kilenc pedagógus, egy orvos, állatorvos, gyógyszerész és két, felsőfokú iskolát végzett mezőgazdász ól. Mégis azt mondják az emberek, harminc évvel ezelőtt mozgalmasabb volt a társadalmi élet, az egy áaem kántarteunító jobban össze tudta fogni a falut, mint most e tizennégy szellemi vezető. Másik eset, idézet egy ta- nácsülési beszámolóból: »A községünkben élő értelmiség nem végez megfelelő társadalmi munkát.-« Jobban utánanéztem az elmarasztalásnak és kiderült, hogy tulajdonképpen a műkedvelő művészeti tevékenység egyes megszokott formáinak elhalása késztette ilyen általánosított bírálatra a testület alig néhány hónapja megválasztott elnökét. És még egy gyakorta elhangzó) kérdést hadd említsek, olyant, amelyet különböző ankétokom, baráti beszélgetések során, munkaértekezleteken fogalmaznak meg értelmiségiek: — Kell-e az értelmiségnek — és miért — társadalmi tevékenységet folytatni, aktívan részt venni a közéletben ahhoz, hogy elismerést, megbecsülést szerezzen magának, munkájának, szakterületének? Nem elég-e a szakmai követelmény színvonalas ellátása? Valóban elvárja-e a társadalom — és elsőser can a f la lakossága — a köztük élő, megnövekedett arányú értelmiségtől, hogy az átlagosnál tevékenyebben vegyenek, részt a község fejlesztésében, környezetük általános és szakmai műveltségének emelésében, a közvélemény pozitív formálásában. És milyen alapokon kíván estéket, nemegyszer ünnepeket is feláldozni szabad idejéből? A z elvárást, a társadalmi igényt a gyakorlat naponta bizonyítja. Az értelmiség nem nélkülözhető sem az országos, sem a helyi politika végrehajtásában. Hogy miért? Hivatottá emeli erre a működési területe lakosságánál nagyobb általános és szakmai műveltsége, amely már önmagában is erkölcsi kötelességévé teszi tudása hasznosítását a kötelező »nyolc órán-« -— rendelési, tanítási időn — túl is. Erre kötelezi sajátos társadalmi helyzete, tekintélye is. Másrészt nem is lehet elismerni kiváló szakembernek ^ sem felkészültsége sem ered-' menyei alapján azt a pedagógust, orvost, mezőgazdászt, mérnököt — aki a maga lehetőségeivel, a szülők körében, a munkahelyi közösségben, a tanácsszervekben, a párttaggyűlést és minden lehetséges fr*T*iTímr»f fhn?mái!vn tv*» kiízdjön a' falu művelődésügyi, egészségügyi, mezőgazdasági és kommunális fejlesztéséért, a lakosság ennek érdekében történő meggyőzéséért, gondolkodásának irányításáért. Ez pedig nemegyszer igen szívós, sokoldalú, kudarcokkal is tarkított munkát igényel. Közéleti, társadalmi tevékenység ebben részt venni, a legcsekélyebb mértékben is? A válasz nem lehet kétséges. A mindennapok g^ako ♦ b- zonyítja: aki ma falun a szakmáját eredményesen akarja művelni — legyen az értelmiség bármely rétegéhez tartozó —, csak a község társadalmi folyamatait alaposan ismerve, azt figyelembe véve teheti. És nemcsak szemlélőként, hanem e folyamatok aktív részeseként. A kadnak. akik a társa- dalmi munkát egy-egy területre — mint első és második példánkban a műkedvelő mozgalomra — szűkítik le, másrészt a közéleti tevékenységet úgy képzelik el, hogy ki- nek-kinek a fizetett állása mellett, csak azért, mert értelmiségi pályán működik, valamiféle »díjtalan másodállást« kell vállalnia. E merev és hiti :«s 'szemlélet semmiképpen sem hozhatja felszínre és erősítheti az értelmiség felelősségét, vagy döbbentheti rá tagjait társadalmi bázisuk erősítésének szükségességéré. Ellenkezőleg. Elriaszthatja, befelé fordulásra késztetheti. A társadalmi elvárást általában a helyi vezetők közvetítik és fogalmazzák meg. Nem mindegy azonban, hogyan. Persze, nem az indokolatlan túlérzékenységre gondolok, amely sok alaptalan sértődésre ad. okot, de az általánosságban elhangzó igény vagy elmarasztalás semmiképpen sem vezet célra. Szükség van a munkálkodás irányának megmutatására, a cél pontos felvázolására, és ebben az egyes szakterületek tevékenységi területének megjelölésére. Két tényezőt azonban semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni egyetlen vezetőnek sem: az értelmiségi munkakörben dolgozók érdeklődési körét, egyéniségét, a szakmához kapcsolódó vagy azon kívül különleges kapes- ségeit, nem egy esetben szenvedélyét. Vagyis mennU közelebb hozni az egyéni és közösségi érdeket! Másrészt soha nem tévesztheti senki szem elől a szellemi dolgozók egyéni gondjait, családi körülményeit, elsősorban a pedagógus anyák otthoni megterhelését, illetve egyesek különlegesen sok funkciói .t, társadalmi kötelezettségét. V/ égül: igaz, hogy min- ” denkinek. aki magasabb szintű tudással rendelkezik — éppen az egész társadalom jó”oltábói is —, erkölcsi kötelessége ugyan a közéletben részt "enni; joggal illeti eket azonban a köszönet, az elismerés legkülönbözőbb fonná ja. Kormány le tüntetéstől a jegyzők ;nyvi dicséreten át az egyszerű »köszö- nöm«-ig. Erről sem szabad megfeledkezni. l’aál László 5
