Somogyi Néplap, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-02 / 76. szám
Három testvér “ egy Surrog a reszelő, sivít a fűrész, enged az anyag a formáló kezeknek, szerszámoknak. Az asztalon egy kis motor zümmög, a másik már repülőmo- dellbe építve várja, hogy kinn a szabadban vidáman szelje a levegőt A kis műhelyben hárman szorgoskodnak, a három Egedi testvér: Ernő, István és László. Mindhárman a Latinka Sándor Művelődési Ház modellező szakkörének tagjai. Egy szenvedélynek hódolnak _ a modellezésnek. Nem múlik el olyan nap, hogy valamelyikük ne tartózkodna a hobby ben Pécsen megrendezendő repülőmodellek világbajnokságára. A beszélgetést hirtelen zümmögő hang szakította meg, Laci próbálta autómode’ljét. Az ötköbcentis sebességi kisautó végigszáguldbtt a padlón, majd egy állványon fennakadva megállt. — Ez az egyik legsikerültebb kisautóm — mondja Laci. — 1,2 lóerős, és százkilencven kilométeres sebesség elérésére képes. Öt éve foglalkozom modellkészítéssel. Ez a Egedi Ernő. Egedi László. harmadik sebességi kisautóm, s nemsokára elkészül a negyedik, új típusú, kompresszoros töltésű autó. A próbapadon való mérések alapján húsz kilométerrel nagyobb sebességet érhet el, mint élődéi. A legközelebbi bajnokságon szeretnék vele eredményt elérni. Tavaly a Budapesten megrendezett Európa-bajnokságon két autóval a negyedik és ötödik helyet szereztem meg. Kicsit nyomasztó érzés volt versenyezni. Tudtam, hogy nem lehetek első, hisz ellenfeleim mind mérnökök és technikusok voltak, és ami fő, legtöbbje világ- és Európa-bajnok. Ezért olyan becses számomra ez az eredmény. Talán azt is elárulhatom, hogy én csak most leszek műszerész. — Most csak egyetlen kérdést szeretnék föltenni: mi az eredmények titka? Mintha várták volna ezt a kérdést, mindhárman elmosolyodtak, s majdnem egyszerre válaszoltak: — Közös összefogással dolgozunk, egymás versenyein segítünk, s ez nagyon sokat számít a helyezések elérésében. Tulajdonképpen egymás edzői vagyunk. Gyertyás László Két kórus hangversenye Ritka zenei élmény részesei lehettünk vasárnap este a pécsi Mecsek Kórus és a Kaposvári Vikár Béla Kórus közös hangversenyén, a Latinka Művelődési Házban. Sajnos ritka széksorok, alig fél ház előtt. S óhatatlan itt egy kérdés: vajon két-három- évenként egy-egy kóruskoncert elegendő-e fogékony, értő hallgatóság nevelésére Kaposváron ? A Vikár Béla Kórustól — Zákányi Zsolt vezénylésével — a két műsorblokkon túl szívesen vettünk volna legalább még egyet. Ugyanis korszerűen válogatott, igazi a cappella kórusmuzsikát elsősorban tőlük hallottunk. Bennet Csordulj könnyem; Lassus Ö, mondd meg... és Weelkes Tavaszi dal című madrigálja előadásukban a XVI—XVII. század világi zenéjét idézte meg. A kórus ebben a műfajban mindig erős volt, ami nem kis teljesítmény ilyen nagy létszámú együttesnél. Nyolcvan ember vizsgázott ezúttal is kitűnőre a három különböző hangulatú mű leheletfinom és könnyed, tiszta előadásával. A második részben hallottuk tőlük a műsor egyik fénypontját, Kodály öregek című nagyobb lélegzetű kórusművét. A mű nagyszerű hangulati felépí- tettsége, bágyadt, tört színeinek festése mellett az énekkar kiegyenlített hangzásit dicsérhetjük, amellyel összhatásában oly megrázóan szép zenei élménnyé avatták ezt a ritkán hallható Kodály-művet. Bárdos Szeged felől című feldolgozásán még kissé érződött az előző mű hangulata. Friss, vidám színei egy csöppet halványra sikerültek. Schumann Cigányélete stílus- gazdagon csendült a Vikár Kórus tolmácsolásában. Tillai Aurél vezetésével a pécsi Mecsek Kórusban kitűnő hanganyagú, összeszokott együttest ismerhettünk meg. Műsorösszeállításuk mintegy felében egyházzenei műveket hallottunk. Előadásukban fölényes biztonsággal és stílusismerettel hangzott fel Bach Psallite Deo-ja csakúgy, mint az ismeretlen spanyol mester végig pianókra épített, csipkeszerű Dindiridin című kedves, játékos hangulatú kórusműve. A kórusest másik fénypontja — az öregek mellett — Esterházy Pál Harmonia, Coelestis című XVIII. század eleji gyűjteményes alkotásából összeállított füzér: szólókkal, duettel, kiszenekari elő- és közjátékkal, kórusokkal. A magyar egyházi népének és a nyugati .barokkos hatású színek ötvözete különös szépséggel csillogott a Mecsek Kórus előadásában. Hatásos volt és ez a hatásosság a jellemző a második blokkban előadott modern művekre is (Williams: Árva gerle; Thompson: Alleluja és Tillai két népdalharmonicá- ziós vegyes kórusa). Egyetlen megjegyzést még itt: helyes lett volna az egyházi műveket egy műsorblokkban előadniuk. W. E. Mindenkori feladata az új nemzedéknek Egedi István. Makra József konvenciója műhelyben munkája fölé hajolva, sokszor esténkén, át. Ez meg is látszik eredményeiken. Most itt ülnek velem szemben, s mindegyik beszél önmagáról, mupkájáról és terveiről. — Az MHSZ-ben kezdtem még 1953-ban — mondja Ernő, a legidősebb testvér — Mindig vonzódtam a technikához, s ezzel együtt a modellezéshez. Főleg olyan berendezések érdekelnek, melyeket modell je- imbe beépíthetek és a versenyeken jó eredményt érhetek eí A hajómodellek már régóta foglalkoztatnak. A vitorlásoktól kezdve a tengeralattjárókig mindent építettem. Műszerész vagyok, a hajók motorjait, vezérlő berendezéseit magam készítem. Nagyon sok idő, pénz és türelem kell egy ilyen berendezés elkészítéséhez. Legújabb hajómat rádió adó-vevővel szereltem föl. Ezzel indulok Balatonfüreden a rádió irányítású hajómodellek bajnokságán. Talán nem kiabálom el, de szeretnék az élmezőnyben végezni. — Eddig milyen eredményeket ért el? — 1967-ben elnyertem a Dunántúl bajnoka címet, majd ugyanakkor az országos bajnokság első négy helyezettje között végeztem. — Mi szépet talál a modellezésben? — Szépsége a nehézségében rejlik. Mindenekelőtt tisztában kell lenni a távirányítású elektrotechnikával, a hajóépítés műhelyfogásaival és a hajótervezéssel. Volt olyan modellem, amelyen ötszáz órát dolgoztam, és nem hiába. Első díjat nyertem vele egy megyei versenyen. István következik: — Ha jól visszagondolok, tizenkét éve foglalkozom repülőmodellezéssel. Jelenleg a válogatott keret tagja vagyok. Nyolc év óta megszakítás nélkül mindig elnyertem a megye bajnoka címet. Voltam már dunántúli bajnok, különféle kupamérkőzéseket nyertem. A legnagyobb és egyben legöröm- teljesekb versenyem a nemzetközi Mecsek Kupa versenye volt. amely felért egy kisebb Eurőpa-bajnoksággal. Ott hatodik helyezést értem el. — Ahogy látom egy érdekes kis y'oen dolgozik. — Újfajta motorral fölszerelt v:rscnygép, melyet magam ’’"érletezek ki. Fordulata percenként harmincötezer, és kétszázhúsz kilométer fölötti teljesítmény elérésére képes. Ha sikerül a kísérlet, akkor benevezek vele az 1972— Jön az intéző! A béresek felkapják a fejüket, aztán még mélyebbre görnyednek az ekeszarvak fölé. A nagy szarvú ökrök megmegcsúszva hasítják maguk után a földet. A főintéző a kocsis mellett ül, hátul két csendőr. A dűlőúton, a tábla végén, fényes szerszámaikat kényesen zörgetve állnak meg a parádéslovak. A könnyű homokfutó utasai várnak. Egyelőre nem szállnak le a kocsiról. Ahogy az első béres az úthoz ér, intenek neki, hogy álljon ki. Ne menjen tovább. A többieket is mellé parancsolják. Az ökrök zihálva pihennek. Bacher főintéző úr röviden szól: — Makra! Alacsony, feltűnően nagy bajuszú, vézna kis ember lép elő. Kajla kalapját levéve, tisztes távolságban megáll a vendégek előtt. Parancsszó nélkül lép mellé a két csendőr. Markos, erős legények. Várnak. A főintéző egy vesszővel csizmája szárát csapkodja: — Mennyi konvenciós földet akartál te februárban? Most szeptember van. Nyárutó. A tarlószántás ideje. Régen volt február, nagyon régen. Akkor a tavaszra vártak, tele duzzadó reménnyel, bátorító bizakodással. Akkor ment oda Bacher főintéző úrhoz Makra József béres, a gombai Forgách gróf cselédje, hat gyermek apja. Csak kért. Tisztelettel, inkább csak kérdezve, hogy nem lehetne-e. — Na, beszélj! Akkor ki tudtad nyitani a szádat, elsőnek az egész uradalomban! Szóval, mennyit akartál? A két csendőr mozdulatlanul, csaknem vigyázzban áll Makra József oldalán. Halkan buknak ki a szavak belőle: — Egy kicsivel többet, fő- intéző úr. Nagy a család, hat gyerek, meg a fronton elesett öcsém feleségét is én tartom el... Mentsük meg értékeinket a jövő számára — így hangzott el az a jelszó, amely a két évvel ezelőtt megjelent, évek sorára szóló művelődési feladataink összegezéséből való. Ebből az alapdokumentumnak tekintendő interjúból — Kocsis László, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetője adta lapunknak — ragadtuk ki azo- lcat a gondolatokat, amelyek magyarázatát adják ennek a felhívásnak, s a követelményeket is megszabják. — »Szervezetten és nem kicsinyeskedve, a szellemi erők, a hivatásos népművelők és a műkedvelők alkotó kezdeményezéseinek felkarolásával el kell érnünk, hogy rövid időn belül színesen, változatosan tárhassuk lakosságunk és az ország elé Somogy haladó hagyományait.« Mondhatni, a felhívásra válaszként azonnal megszületett Somogy egyik népművészetekben leggazdagabb hagyományokkal rendelkező községében, Buzsákon, a népművészeti ház. Létrehozása a helyi anyagi lehetőségek kiaknázásával és a megye hozzájárulá— Szóval többet, mint amennyit a törvény előír. Hát akkor én most ezt kiosztom neked. A csendőrök egyszerre mozdultak. Egyik kézzel a csuklóját csavarják hátra, a másikkal ördögi ügyességgel, mintha külön gyakorolták volna e speciális fogást, Ujjúkra tekerik Makra József szép, hosszú bajuszát. A vézna test csaknem a levegőbe rándul. Csak a lábujjak érik a földet. Egy rúgás balról, aztán a másik oldalról. Bokába. Makra József arcra borulva nyúlik el a füvön. Csontos vállait a fájdalom és szégyen sírásra rángatja. Bacher főiritéző úr ismét szól: — Emberek! Akinek ezek után is több konvenciós földre lesz szüksége, még megkaphatja. Remélem, nem tartanak igényt rá. A béresek hangtalanul néznek az elporzó kocsi után. Paál László sával történt. Jelentős, értékes anyagot vásároltak, olyan népművészeti tárgyakat, amelyek egyébként elkallódtak volna; edényeket, faragásokat, munkaeszközöket, hímzéseket. Ennek az összegyűjtött anyagnak a rendezése későbbi feladat, személyi okok miatt csak ezután történhet meg. Eredményesen működik a buzsáki népművészeti szakkör is, évente rendszeres anyagi támogatást kap. Megkezdődött — ugyancsak közös erővel, a járás és a község összefogásával — a művelődési ház építése, ahol majd megfelelő helyet kapnak a népművészet ápolói is. Megalakult a fonyódi járás népművelési tanácsa mellett a buzsáki búcsút előkészítő bizottság, a somogyi napok programjában első ízben elevenítik föl a nyáron ezt a népszokást. A szellemi folklór gyűjtése, rögzítése is fontos feladat az anyagi népművészeti emlékek megmentése mellett. A Tudományos Akadémia Népzenekutató Intézetének irányításával megkezdődött a népzenei gyűjtés is megyénkben. Somogy népzenei anyagát nagyjából már összegyűjttóték korábban, de vannak még fehér foltok: a marcali járás északi része, a Zselicség, a Ri- nyamente Nagyatádtól délre. A legfőbb teendő: ezeken a fehér foltokon összegyűjteni a még ismeretlen anyagot, másrészt összehasonlítani a korábban gyűjtött dalokat a mostaniakkal. Miként ebben az évben kórusaink programjában elsősorban munkásmozgalmi dalok szerepeltek, helyet kell kapniuk majd népdalainknak is műsoraikban. Újjáalakult a karádi énekkar, saját gyűjtésű dalaikat énekelik. Ugyancsak Karádon komoly mozgolódás mutatkozik a hímző szakkör megalakítása érdekében. A megyei tanács művelődésügyi osztálya tervbe vette, hogy néhány éven belül kiadja a somogyi daloskönyvet. A közelmúltban képzőművészeinkről megjelent reprezentatív kiadványhoz hasonlóan kiadják a megye népművészeit bemutató füzetet is, a már megjelent Pásztorfaragások után. Siófokon, a Beszédes József Múzeumban 1968 nyarán Balaton környéki népművészeti kiállítás nyílt. A színvonalas kiállítás több éven át lesz állandó tárlata megyénk, a Balaton-part legforgalmasabb üdülőhelyének. A járási székhelyeken a tanácsköztársasági szemle kiírásának megfelelően számos szép népművészeti kiállítást láthattunk, többek között Barcson és Tabon. •■». Megyénkben délszláv nem- zeiségiek is élnetk; Lakócsán, Tótújfalun, Szentborbáson és Potonyban. Negyven női dolgozóval ezekben a községekben megalakult a Pécsi Háziipari Szövetkezet kirendeltsége. Megszületett ezeknek a községeknek a központi népi együttese is, júniusban a somogyi napok programjában mutatkoznak majd be. Folyamatosan gyűjtik a délszláv lakta községekben is a tárgyi népművészeti emlékeket; miként Buzsákon, ezen a tájon is berendeznek egy népművészeti házat. Ügy látszik, megérett megyénkben a falumúzeumok létesítésének gondolata. Csurgón is ilyen törekvésekkel találkozunk. A Csokonai-házban, mihelyt kiköltözik onnan a kollégium, Csokonai-emlék- szobát rendeznek be, azonkívül népművészeti és egyéb kiállítások is helyet kapnak majd a ház falai között. Gazdag a csurgói járás népművészeti gyűjteménye. Jelenleg ez többnyire Nagykanizsán található, a Thury György Múzeumban, mivel ez a múzeum látja el évek óta ezen a területen a gyűjtőmunkát. A megyei tanács vb önálló napirendként tárgyalta a megye népművészetének helyzetét, határozatai hosszú évekre megszabják a teendőket. Most vannak kialakulóban azok a szervezeti keretek, amelyele ennek a munkának. az alapját képezik. Honismereti mozgalmunk most kapott kellő lendületet, népes gárda vállalta — pedagógusok, de e sorban található autóbuszvezető is — megyénk haladó hagyományainak összegyűjtését, a munka dandárját, anyagi és szellemi kultúránk megőrzését. Haladó hagyományaink életre keltésének programjában sikernek számolhatjuk el 1919-es emlékeink fölvételét, összegyűjtését, méltó megőrzését — megyeszerte. Horányi Barna SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. április 2. 5
