Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-13 / 60. szám
Várják az Qpollo—9 leszállását A Quadalcanal anyahajó fedélzetén a flotta meteorológusai azt tanulmányozzák, milyen intézkedéseket kell tenniük, hogy biztosítsák az űrhajó sima landolását a meglehetősen viharos tengeren, , , ,,, (AP — Keptaviron érkezett) Végéhez közeledik az Apollo—9 amerikai űrhajó Föld körüli útja: három utasával még csak ma lesz az űrben és — ha az időjárási viszonyok megengedik — csütörtökön — magyar idő szerint 18.48 órakor — száll le a tengerre a Bermudák közelében. A kedd esti előrejelzések szerint a leszállásra kijelölt térségben kedvezőtlen időjárásra lehet számítani, s az Apollo-program irányítói ezért fontolgatják a lehetőségét annak, hogy az űrhajót másutt szállítják le, vagy pedig néhány keringéssel tovább tartják Föld körüli pályán. Felmerült annak a lehetősége is, hogy az Apollo—9 egy nappal a kitűzött határidő előtt, már szerdán leszáll. Eugene Kranz, a repülés fő irányítója azonban elvetette ezt a lehetőséget. A Quadalcanal nevű amerikai repülőgép-anyahajó mindenesetre már a leszállás térségében tartózkodik, s ha az űrhajó távolabb is csapódik be a tengerbe, az anyahajóhoz tartozó helikopterek akkor is felveszik fedélzetükre a három űrhajóst. KÜLPOLITIKAI NAPI ÖSSZEFOGLALÓ Súlyos helyset a Szuezi-csatornánál De Gaulle 99 májusi66 taktikája Szovjet vizsgáló bizottságok a kínai határon Tovább romlik a helyzet a Közel-Keleten, mindenekelőtt a pillanatnyilag legveszélyesebb neuralgikus ponton, a Szuezi-csatorna térségében. Hint kiderült, az izraeliek lázas sietséggel új állásokat építettek ki a csatorna ázsiai partján. Ez feltétlenül aggasztó előjel: arra enged következtetni, hogy Jeruzsálem tartósnak véli — pontosabban: tervezi — a térségben kialakult krízist. Változatlanul folyik a vita azon, ki sértette meg a fegyverszüneti egyezményt. Odd Bull tábornok, az ENSZ tűzszümeti megfigyelőinek parancsnoka a világszervezet központjába eljuttatott hivatalos jelentéseiben az Egyesült Arab Köztársaságra hárítja a felelősséget a legutóbbi súlyos incidens ki-- robbantásáért. Az egyiptomi fővárosban azonban nyomatékosam hangsúlyozzák, hogy a tűzpórbajt a mind fenyegetőbb méreteket öltő izraeli csapatösszevonások, ténye robbantotta ki, arról nem is beszélve, hogy áz arab területek izraeli megszállása a Biztonsági Tanács 1967. november 22-én hozott határozatának állandó megsértése. A legújabb jelentések szerint fegyverdörgéstől hangos a, Jordániái—izraeli fegyverszüneti vonal. A világsajtó kommentátorai szerint a helyzet gyorsain romlik és ha valami — elsősorban négyhatalmi beavatkozás — nem vet véget a feszültség éleződésének ebben a térségben, az 1967-es nyári háborúhoz hasonló nagyság- rendű ellenségeskedések kirobbanása sem tűnik lehetetlennek. A francia belpolitikai helyzet a tüntetések és sztrájkok után szerdára sem nyugodott meg. De Gaulle rádió- és televíziós beszédét úgy értékelik, hogy az elnök a tavaly májusban számára jól bevált taktikához folyamodott: eltúlozta a megmozdulások méreteit, hogy ezzel megijessze és maga mögé állítsa a kispolgárságot. Mint a France Soir megfigyelője rámutat, ez a tábomok-elnök taktikája már a tavalyi emlékezetes tavasz óta. Ilyen értelemben — a kommentátor szellemes szavaival — »I anciaor- szág immár tíz hónapja májusi betegségben szenved«. A szovjet közvéleményben tovább gyűrűznek a kínai határprovokáció által kiváltott felháborodás hullámai. A Pravda szerdai számából nemcsak az tűnik ki, hogy országszerte tovább tartanak a tiltakozó megmozdulások, hanem az is, milyen brutális kegyetlenséggel bántak el a támadó kínaiak a sebesült szovjet határőrökkel. Erről a Pravda különtudó- sítói újabb részletek ismeretében és a helyszínre küldött orvosi bizottság megállapításainak fényében számolnak be. Konsztantyinov alezredes, a másik, a katonai vizsgáló bizottság képviselője elmondotta: A helyszínen olyan puskákat találtak, amelyek szuronya és agya közé papírbetétet helyeztek, a puskavesszőket pedig parafinba mártották. Mindez arra szolgált, hogy a felszerelés ne zörögjön, ez pedig annak döntő bizonyítéka, hogy a kínai fél nagy súlyt helyezett támadása váratlanságára. Laird vietnami jelentése Laird hadügyminiszter csütörtökön terjeszti Nixon elé jelentését dél-vietnami szemdeút- járól. Sajtóértesülések szerint a hadügyminiszter javasoln:' fogja, hogy gyorsítsák meg a saigani rezsim hadseregéneK újjászervezését, ugyanaikikar — főként politikai okokból — vonjanak vissza egy amerikai hadosztályt Dél-Vietnamból. A New York Times értesülése szerint állítólag mintegy 40—50 ezer katonával csökkentenék a félmilliós amerikai expedíciós hadsereget. kis hírek a nacyvilaceol Mahmud Favzi, Nasszer elnök személyes megbízottja szerdán elutazott Londonból, miután négynapos látogatása alatt megbeszéléseket tartott Wilson miniszerelnökkel, Stewart külügyminiszterrel és több más brit politikussal. Üjabb ülést tartott Londonban szerdán a Nyugat-Európai Unió állandó tanácsa. Ezúttal egy hónapon belül immár negyedszer bojkottálta a tanácsülést a francia kormány — helye ismét üresen maradt a tárgyalóasztalnál. A csehszlovák kormány és a csehszlovák kereskedelmi kamara meghívására Prágába érkezett japán gazdasági küldöttség szerdán megkezdte tárgyalásait. Kedden délben a japán gazdasági kormány- küldöttséget fogadta Oldrich Cernik, a csehszlovák szövetségi kormány elnöke és Vaclav Vales miniszterelnökhelyettes. Szabadon bocsátottak szerdán Kambodzsában négy amerikai pilótát, akik február 12-én kerültek a szabadságharcosok fogságába. A pilótákat a partizánok átadták a kambodzsai hatóságoknak, s azóta Kambodzsában voltak őrizetben. Folytatódnak Peltingben a szovjetellenes megmozdulások Az MTI tudósítójának helyzetjelentése Szerdán folytatódtak a szovjetellenes tüntetések, amelyeket a Moszkvában lezajlott tiltakozó megmozdulás ürügyén kedden újrakezdték. A pekingi szovjet nagykövetség 1959-ben elkészült épületét a város bármely pontjáról tíz perc alatt el lehet érni autón. Nem úgy most. A nagykövetség főkapuja hétfő óta gyakorlatilag a tüntetők blokádja alatt áll. Az utas — jelen esetben egy francia, egy lengyel tudósító és az MTI tudósítója — kedden reggel tízkor elindult egy rozoga Peugeot 403-asom a szokott irányba, kelet felé. Néhány kilométeren át az út még szabad. A stadion mögött, a Tacsaj Lu sugárúton az első akadály. .Amerre a szem ellát — tüntetők gázolnak a locspocsbán. A katonai rendőr to- ' vábbot int, de nem lehet menni. A kocsik számolását kétszáznál abbahagytuk. Visszafordultunk, azután tovább indulunk észak felé, hogy »s«-alakban megkerüljük a járhatatlan pontokat. Az útvonal az északi gyárkerületen ível át. Az ablakokban semmi mozgás. Háromnegyed tíz. Egy útkereszteződésben iskolások sorakoznak rajvonalban. Kezükben lila, zöld és sárga papír- zászlók, ilyen feliratokkal: •Vesszenek a szovjet revizionisták! Tiltakozunk a moszkvai attrakciók ellen! Le az amerikai imperializmussal!« A gyerekek egy katona előadásál hallgatják. Tíz óra. Elérkeztünk az om ladozó városfalakig. Még egy reménytelen kísérlet, hogy a nagykövetség főkapujához vezető rövidebb utat válasszuk. Jobh-a, a főkapu felé vezető úton megint felvonulók. Nóhá- nyain szemügyre veszik kocsink rendszámát, aztán felharsan a kórus: »Le a szovjet revizionistákkal!« Kisgyerekek ugranak elénk és a veszteglő kocsi lökhárítójára papírzászlóra írt jelmondatokat akasztanak. Fél tizenegyre már benn vagyunk a keleti városrészben. Üjabb ötszázfőnyi csoporton küzdjük át magunkat. A kék overallos felvonulók gyári munkásokat hivatottak jelképezni. Az élen öt darab Mao Ce-tung képet visznek. Ember formájúra kitömött szalmazsákokat is látunk, a mellükön a szovjet vezetők nevével. Háromnegyed tizenegy. Megtaláltuk a kiskaput a szovjet nagykövetség északi oldalán. Tovább a főépületig. Bundás asszonyok sétáltatják kicsinyeiket. Egy ismerős szovjet nő elmondja, hogy előző este nyolc megafont szereltek fel a misz- szióval szomszédos iskola tetejére. este héttől kedd reggelig egyfolytában harsogták a jelszavakat. Hétéves gyerek, aki le sem hunyta a szemét, bizonyos fokig még örült is a muzsikának. Szovjet ismerőseim kérdésemre elmondják: még nem született döntés, szükség lesz-e a nők és a gyerekek elszállítására. A csarnok dupla üvegein óppenhogy átszűrődik a lárma. Az üvegtáblák közé — biztonsági okokból — deszkalapokat helyeztek. A deszkák közti résen a rácsos főkapura ki lehet látni. Két kínai rendőr strázsál előttük. Húszméteres térköz, majd a tüntetők első sora öklét rázva és transzparenseket lobogtatva elindul. A főposta toronyórája éppen delet üt, amikor megatonos kikiáltó sorra veszi a »szovjet re- viztonizmus bűneit«, köztük a moszkvai tüntetést, amely mellesleg csak a határincidenst követő kínai demonstrációt követte. A jelszavak »fasiszta atrocitásról« beszélnek. A hang- szórós kocsik csak pár méterre állnak a szovjet konzulátusi hivataltól, amelyet 1967 augusztusában felégettek és kiraboltak a vörösgárdisták. Robbanás egy etióp repülőgépen Takarítás közben csomagot találtak az etióp légitársaságnak a Majna melletti Frankfurt repülőterén állomásozó Boeing—707 típusú utasszállító repülőgépén. A csomag felbontás közben felrobbant. A gépen tűz ütött ki. Egy takarítónő megsebesült, egy másikat idegsokkal szállítottak a kórházba. A kép a gépet ábrázolja a robbanás után. (Telefetó: \P—MTI—KS) Elnyelheti az iszap? Goethe levegőből, vízből, földből és égből szőtt ábrándnak nevezte Velencét. Ez az egész civilizált világ számára felbecsülhetetlen értékű, mesébe illő város a kezdődő agónia állapotában van. Paloták és templomok omladoznak, házak dőlnek össze, megpené- szednek a festmények, szét- mállanak a csodálatos freskók, a csatornák eldugulnak az iszaptól. Velence lakossága pedig egyre nagyobb számban hagyja el a lagúnákat, s átköltözik a szárazföldre. A pusztulás útjára lépett Velence nemcsak a közvetlenül érintetteket tölti el érthető nyugtalansággal. Nem tekinthetők véletlennek a világlapok aggosztó címei: »Védence alig él többet, mint 70 évet«, »Bajban a város!«, »Velence süllyed!« — olvashatjuk másutt — ijesztő évi 3 milliméteres ritmussal belefullad saját vizébe. Az utolsó fél évszázadban városrészenként különböző mértékben ugyan, de átlagosan 8—18 cm-t süly- lyedt. A süllyedés mellett egyre jobban erősödik a másik pusztító jelenség, az »aqua alta« okozta veszély. Csupán az elmúlt tíz év folyamán 23 árvizet élt át a város. De Velence és műemlékei lassú haldoklásának okául nem lehet csupán csak a süllyedést és az árvizet felhozná. A fokozódó pusztuláshoz olyan tényezők is hozzájárulnak, mint a túlságosan közel épített ipari övezet okozta vízszennyeződés, a tisztátalan levegő, a pára- és sótartalom, s a vaporettók, illetve a motorcsónakok okozta nagyarányú hullámverés. Sok esetben maguk a városlakók is siettetik a pusztulást, amikor betemetnek egy-egy »riót«, hogy ezáltal egy-egy aszfaltozott utcácskát nyerjenek, vagy amikor antik templomból vagy kolostorból tornacsarnokot vagy éppenséggel mozit csinálnak. Egy nemrég végzett felmérés szerint a városi övezet 77 százaléka azonnali restaurálást igényelne — 21 százalék esetében felvetődik, egyáltalán érdemesre helyreállítani. Az épületek 37 százaléka lakhatatlan. . Ez a pillanatnyi helyzet. Nem véletlen tehát, hogy öt év alatt 55 ezer velen cei polgár távozott el a városból és jól megalapozott becslések szerint az üres lakások száma ma már meghaladja a háromezret. Sajnos, eddig alig történt valami a pusztuló város megmentésére. Velence felbecsülhetetlen kultúrkincsének ápolására csupán jelentéktelen összeg, mindössze 100 millió líra áll rendelkezésre. Hogy képet alkothassunk magunknak az összeg csekély voltáról, elegendő arra utalni, hogy az egykori Palazzo Labia restaurálása önmagában 250 millió lírába került. Ebben az esztendőben az UNESCO teljes felmérést végez a pusztulófélbein levő nagy művészeti emlékekről, tervet készít a legsürgetőbb restau- rációs munkálatok elvégzéséről. A városi hatóságok 13 milliárd lírára becsülik a költségeket, míg az UNESCO egy bizottságának szakértő csoportja az összeg sokszorosát is elenyészőnek tekinti. Emlékezetes, hogy a firenzei árvízkor megmozdult a világ és restaurátorok, művészettörténészek — köztük magyarok is — segítettek megtisztítani az Arno iszapjától szennyezett csodálatos könyvtárakat, szobrokat, épületeket. Ügy tűnik azonban, az olasz állam nem áldoz eleget. Köztudott, hogy az ország láthatatlan nemzeti jövedelmének tekintélyes része az évi 50—6ü milliós idegenforgalomból származik. Felvetődik a kérdés: minthogy a turisták milliói éppen Olaszország művészeti és történelmi értékeit kívánják megtekinteni, vajon nem kellene nagyobb gondot fordítaniuk a felbecsülhetetlen értékek megőrzésére? Az UNESCO, a restaurátorok, művészettörténészek, építészek és mérnökök, egészen bizonyos, segíthetnek. Ez azonban önmagában kevés. Az olasz államnak is hatékonyabban kellene megmozgatni erőforrásait, hogy megmeneküljenek a pusztulástól Palladio és Sansavino építményei, Tin-- toretto és Veronése festmé nyei, freskói. (b.) SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. március 13. «